Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

PEST MEG YEt POLITIKAI N API LA P *.*./•/••*4' •i:«ia'Wt* • v • «S » ■’ Vft. XXXIV. ÉVFOLYAM, 19. SZÄM Ára; 4,30 forint 1999. JANUÄR 23., KEDD A gilisztára nem adtak pénzt Az OTP arra törekszik, hogy a betétek átlagos kamata ne legyen alacsonyabb az árindexnél, ezért ebben az esztendőben átlagosan 6 százalékkal emelkednek a kamatlábak. A pénzin­tézet rákényszerült erre a lépésre, mert különben félő, hogy tovább csökken a betétek állománya. Sajtótájékoztatójukon elmondták: a megtakarítások utol­jára 1986-ban növekedtek — összesen 24 milliárd forinttal. Eb­ből mindössze 9 százalék adódott a kamatjóváírásból. A lakos­ság megtakarítási kedve azóta folyamatosan csökken. Tavaly az év eleji 231 milliárd forint összegű lakossági betétállomány 24 milliárd forinttal apadt. Napjainkban sok szó esik a pénzről, érthető, hiszen akkor vesszük észre valaminek a lé­tét, ha hiányzik. Pénz pedig nincs, és egyre kevesebb lesz. Vajon hogyan boldogulnak a pénzintézetek a mostani ínsé­ges időkben? A Pest Megyei OTP igazgatóhelyettesei — Hajdú Gézáné és Meggyes József — válaszoltak kérdé­seimre. □ Hogyan állnak az OTP ügyei? Feltételezem, az em­berek kevesebb pénzt visz­nek a bankba. Tudnak-e elég hitelt adni a csökkenő betétösszegek ellenére? — Saját betéteinknél olyan tendenciát érzünk, hogy a ka­matlábak különbözősége miatt igen nagy összegek mennek át értékpapírokba. Viszont csök­Bérlet- és viteldíj-előzetes Vadsztrájk a BKV-nál Az utóbbi két évtized leg­súlyosabb gazdálkodási idősza­kát éli a ' Budapesti Közleke­dési Vállalat, hallottuk tegnap azon a sajtótájékoztatón, ame­lyet dr. Zahumenszky József, Túlfeszített program Szavazógéppé válik-e a Pariment? Az előzetes elképzelésekkel ellentétben túlfeszített program vár az Országgyűlésre a kedden kezdődő ülésszakon. A Parla­ment, a kormány, a pártok és az érdekképviseleti szervek kö­zött megtartott december eleji tárgyalásokon ugyanis az az ál­talános vélemény fogalmazódott meg, hogy a jelenlegi plénum- nak már csak 8-10 törvényt kellene megalkotnia. Azokat a tör­vényeket, amelyek feltétlenül szükségesek az ország kormá- nyozhatóságának, az átmenet, békés jellegének megőrzéséhez. Azóta az élet sorra-rendre rácáfol erre a megállapodásra, s szükségszerűséggé vált Jó néhány olyan törvény megalkotása, amelyeket későbbre tervezett vagy már az új Parlament szá­mára örökségül hagyni szándékozott a jelenlegi Országgyűlés. Ennek köszönhetően a ked­den kezdődő, és négynaposra tervezett ülésszakon 24 tör­vénytervezet, törvénymódosí­tási. határozati és személyi javaslat szerepel a plénum tervezett programjában. Emellett az Országgyűlés tag­jainak dönteniük kell 11 önál­ló képviselői indítvány sorsá­ról, pontosabban arról: tár­gyalják-e ezeket az indítvá­nyokat, avagy leveszik napi­rendről. Ugyancsak határoz­niuk kell arról: mi legyen a decemberi ülésszakról elha­lasztott — s azóta mintegy 40-re szaporodott — interpel­lációkkal és kérdésekkel. Óha­tatlanul felvetődik a kérdés: képes-e elvégezni ezt a hatal­mas mennyiségű munkát az Országgyűlés a tervezett négy nap alatt anélkül, hogy ismét rásütnék a „szavazógép” bé­lyegét. A törvénytervezetek közül többet sürgősségi tárgyalást kérve nyújtott be a kormány. Ilyen például a nemzetbizton­sági kérdésekkel összefüggő átmeneti szabályozást célzó törvényjavaslat a vallási és lelkiismereti szabadságról, va­lamint az egyházakról szóló törvény, vagy a sajtótörvény módosítása. A legvitatottabb kérdések közé tartozik a nemzetbizton­sági törvényjavaslattal össze­függésben a belügyminiszter sorsa. Sokan azt várják, illet­ve követelik, hogy a belügy­miniszter mondjon le, s van olyan képviselői szándék, hogy ennek elmaradása esetén bi­zalmatlansági indítványt kez­deményez. Ehhez kapcsoló­dóan is javaslat hangzott el parlamenti vizsgálóbizottság felállítására. Ugyancsak parc lamenti vizsgálóbizottság lét­rehozását indítványozza több képviselő, egyrészt az ország jelen helyzetéért felelős sze­mélyek megállapítására és jo­gi, erkölcsi felelősségük ki­vizsgálására, továbbá megha­tározott körű vezető szemé­lyiségek erkölcsi és vagyon­nyilatkozatának megtételére. Eltérnek az álláspontok ab­ban is: még a jelenlegi plé- numnak kell-e döntenie az or­szággyűlési képviselők jogál­lásáról, de főként tiszteletdí­járól, költségtérítéséről és ked­vezményeiről, avagy ez már az új Országgyűlés kompetenciá­jába tartozzék-e. Szintén eldöntendő kérdés, hogy a Parlament most tár­gyalja-e a hatósági erkölcsi bizonyítványról, illetve a köz- igazgatási bíráskodásról szó­ló törvénytervezeteket, hiszen az illetékes jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ezt nem javasolja a plénumnak. Felmerülhet az is, hogy a népszavazás eredményének is­meretében a kormány mind­eddig nem intézkedett a volt MSZMP vagyonának elszá­moltatása érdekében, továbbá, hogy az Állami Számvevőszék költségvetéséből jelentős ősz- szeg, több mint 30 millió fo­rint még lefaragható. Mindezek mellett szerepel számos, a gazdaság különböző területeit érintő, s nem kevés­bé fontos törvénytervezet. Elképzelhető tehát, hogy a Parlament mégis öt napon át tanácskozik majd. A döntése­ket viszont jelentősen befolyá­solhatja. hogy az ülésszak el­ső napján, a megnyitást meg­előzően még több bizottság és parlamenti csoport tanács­kozik. a BKV vezérigazgatója tartott. Amit a közvélemény már lé­nyegében ismer: 1990. február elsejétől átlagosan 55-60 szá­zalékkal emelkednek a tömeg- közlekedési viteldíjak. Ezen belül a Pest környéki autó­busz-közlekedés viteldíjainak a növekedése „csak” 26 száza­lék körüli lesz. A HÉV Buda­pest közigazgatási határán kí­vül fekvő szakaszain alkalma­zott viteldíjak nem változnak, s nem emelkednek a HÉV-bér- letek árai sem. Átlagosan 15 százalékkal növekednek vi­szont az iskolák, ifjúsági szer­vezetek által bérelt különjárati autóbuszok díjai. Az új nyolc- és tízforintos jegyeket a maihoz hasonló for­mában, várhatóan február vé­gétől nyomtatják. A BKV vala­mennyi pénztára január 29-től becseréli a régi vonaljegyeket. A vállalatnál tervezik — külföldi mintára — kedvezmé­nyes árú, 20 darabot tartalma­zó, tömbös jegy forgalomba hozatalát is. A BKV vezérigaz- (Folytatás a 2. oldalon.) Václav Havel Magyarországra látogat Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöké­nek meghívására január 25-én, 26-án hivatalos látogatást tesz hazánkban Václav Havel, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke. Akkor álljon, ha fizet Nem kockáztatják a „kocká­sok” az újabb verekedéseket a maszekokkal, inkább demonst­rációra határozták el magukat az Autótaxi Vállalat sofőréi. Tegnap reggel a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Mi­nisztérium, valamint a Fővá­rosi Tanács épülete elé vonul­tak. Az ellen tiltakoztak, hogy a konkurencia, vagyis a ma­szekok is használják az ő drosztjaikat. A „kockások” ja­vaslata szerint a megoldás az lehetne, ha több taxiállomást jelölnének ki a magánfuvaro­zóknak, illetve, ha a „kockás” drosztok bérleti díjába a ma­szekok is beszállnának. Tájékoztató a Minisztertanács üléséről Megszűnő kedvezmények A Minisztertanács vasárnapi üléséről Bajnok Zsolt megbí­zott kormányszóvivő a tanács­kozás közben tájékoztatta a sajtót. A kormány ezt köve­tően még az alábbi kérdések­kel foglalkozott: A Minisztertanács felülvizs­gálta a kivételes ellátások rendszerét. A jogegyenlőséget sértő kedvezmények megszűn­nek, a megmaradókat pedig nyilvános jogszabályban rögzí­tik. Megszűnik a Miniszterta­nács kivételes ellátások bi­zottsága. A szerzett jogokat a változtatások nem érintik, az egyes kitüntetésekkel járó ko­rábbi előnyök viszont meg­szűnnek. A kormány előterjesztést hallgatott meg a korábban sé­relmet szenvedett tudományos kutatók, pedagógusok és mű­vészek rehabilitálásáról. Fel­kérte a rehabilitációs bizottsá­got, hogy első lépésként gyűjt­se össze a szóban forgó ügye­ket, tegyen javaslatot az érin­tettek erkölcsi-politikai re­habilitációjára. A Minisztertanács határozott a gépkocsiletétek kamatának emeléséről. A gépkocsiletét kamata egyéves lekötésnél a látra szóló kamat 50 százalé­ka, kétéves lekötésnél 70 szá­zaléka legyen, két éven túl egyezzék meg a látra szóló be­téti kamattal (14 százalék). A kormány a KGST radiká­lis átalakításával összefüggő javaslatok kidolgozására bi­zottságot állított fel. A Minisztertanács foglalko­zott a pécsi 25 emeletes lakó­ház ismert helyzetével. A kor­mány egyetért a helyi intézke­désekkel. A Pécs Város Taná­csa számára szükséges hitelre állami garanciát vállal a Pénzügyminisztérium, a ka­matokat pedig megtéríti a költségviselő. BKlPMlfWAl méNMA Az SZDSZ helyeslőén vette tudomásul, hogy a kormány el­rendelte az állambiztonsági szolgálat kiemelését a BM hatás­köréből, és kormánybiztos irányítása alatti átszervezését, a belbiztonsági szolgálat felszámolását, valamint a szolgálat te­vékenységét szabályozó titkos kormányhatározatok hatályon kívül helyezését. Helyeslik Horváth József és Pallagi Ferenc lemondását, ugyanakkor ragaszkodnak Horváth István belügy­miniszter távozásához is. @ Bankelnökök intéztek levelet a Minisztertanácshoz, melyben kijelentették: a szocialista ex­portengedélyek felfüggesztéséről hozott intézkedés a gazdálko­dók számára kezelhetetlen, és több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár. # A négyoldalú regionális együttműködést foly­tató országok — Magyarország, Ausztria, Olaszország és Jugo­szlávia — külügy- és szakminisztériumainak képviselői hétfőn egynapos tanácskozást tartottak Budapesten. O A Szabad De­mokraták Szövetségének gödi szervezete a miniszterelnökhöz írt nyílt levélben követeli, hogy az ország helyzetéért felelősö­ket büntessék meg. Q Még el sem kezdődött a választási kam­pány, Nógrádban máris szabálytalanságra derült fény: Több helységben már vasárnap gyűjtötték az ajánlási szelvényeket. ® Az MDF színeit képviseli majd Király Zoltán a márciusi választásokon — jelentette be az MDF Csongrád megyei szer­vezete. # Nagy-Britannia szakértői privatizációs tapasztalatai kát osztják meg a magyarokkal a kétnapos szemináriumon, melyet Budapesten rendeztek. #A Magyar Gazdasági Kamara elnöksége szerint a lakosságot és a gazdálkodókat egyaránt túlzott mértékben sújtják a különböző adók. K étséges értékű állítások tömege hull reánk. A politikai elit nem fu­karkodik az igehirdetéssel. Bővében vagyunk a kegyün­ket, azaz voksunkat elnyer­ni kívánó fél- meg lát- szatigazságoknak, amint bő­vében hamisságoknak is. Furcsa, a társadalom tagjai többsége számára szokatlan állapot. Szokatlan, mert ugyan formálisan minden­kor voltak választási előké­születek az elmúlt évtize­dekben, ténylegesen nem sokat számított, ki mit gon­dolt, ki miként vélekedett, mit kívánt. A lehetséges változások­ból némi ízelítőt — a ma so­kak által hirdetettel ellen­tétben, tapasztalataimra ha­gyatkozva állíthatom — az 1985-ös választások már ad­tak a megyében. Az ún. hi­vatalos meg az ún. spontán jelöltek vetélkedéséből az országgyűlési képviselők esetében is, s még inkább a tanácstagoknál, jó néhány választókerületben az utób­bi kapta meg a bizalmat. A tanácstagoknál meghaladta az egyharmadot ez az arány a megyében, jelezve: a töb­bes jelöléssel nem jár együtt automatikusan a le­hetséges legjobb — a sza­vazók véleményével legin­kább találkozó — megoldás msglelése. Volt az éremnek másik oldala is. Ez pedig a választók konzervativizmu­sa. Ott például, ahol a vá­lasztókerületben férfi meg női jelölt állt szemben egy­AMI NEKIK mással, az esetek nyolcvan százalékában a férfira jutott a több szavazat. Az előítéle­tek meglétét mutatta az is, hogy szembetűnően kevés fiatal került be — még az ún. spontán, azaz a lakossági jelölések folyamán is — a tisztségre választhatók közé. S még kevesebben voltak azok a fiatalok, akik meg­kapták az ehhez szükséges szavazatokat. Minderre azért nem árt emlékeztetni, mert ismét választásra készülünk. Tel­jesen más választásra, mint amilyeneket eddig a társa­dalom túlnyomó többsége megszokhatott. Ha szabad így leegyszerűsíteni az elne­vezést, akkor sokpárti vá­lasztásra. Talán túlságosan is sok pártira ... Tudok a megyében olyan országgyű­lési képviselői választóke­rületről, ahol harmincegy (!) párt, politikai szervezet kí­ván jelöltet állítani, azaz első lépésként megszerezni ehhez a polgárok ajánlócé­duláit. Az persze a pártok, a politikai szervezetek dol­ga, sikerül-e ezeket az any- nyira áhított cédulácskákat megszerezni, az azonban bi­zonyos: az állampolgárnak, ha valóban élni kíván vá­lasztói jogaival, sokkal stra- pásabb lesz ez a választás, mint bármely korábbi poli­tikai esemény volt. Kérdés, s lényegében e hosszadal- maskodó előkészítés után jutottam el töprengésem lényegéhez, vállalni kíván­ja-e az állampolgár ezt a strapát, s ha igen, kik lesz­nek a segítségére? Kézenfekvő a válasz: an­nak kell az állampolgár se­gítségére lennie, aki maga mellé akarja állítani. A párt, a politikai szervezet köte­lessége tehát az állampolgár számára tiszta helyzetet te­remteni. A furcsa az, hogy ezzel a kötelességgel a pár­tok. a politikai szervezetek nem, vagy alig számolnak. Országosan sem, s tapaszta­lataim szerint helyben meg kevésbé. A pártok, a politi­kai szervezetek helyi cso­portjai abból a hibás felté­telezésből indulnak ki, hogy ami nekik jó, az jó az ál­lampolgároknak is. A pár­tok, a politikai szervezetek sokfélék. Még inkább azok az állampolgárok. Meghök­kentő módon azonban a pártok, a politikai szerveze­tek — eddig legalábbis — a megye településein nem másoktól való különbségei­ket hangsúlyozták, hanem éppen ennek a fordítottját. Azt, hogy ők mindenki (majdnem mindenki) párt­jai, mert mindenkinek tud­nak jót, szép és biztos hol­napot kínálni. Ez azonban egyszerűen nem igaz! Ami az egyik pártnak, az egyik társadalmi csoporto­sulásnak jó, az korántsem azonos a másik párt számá­ra jóval. Ha például a ma annyira divatos vállalkozási szabadságot úgy hirdeti va­lamelyik párt, hogy annak korlátlannak kell lennie, akkor azt is hozzá kellene fűznie — ha becsületesen játszanak a politikai játsz­mákat —, hogy ez a korlát­lan szabadság a társadalom bizonyos, nagy létszámú csoportjai, rétegei számára nem több fikciónál, elvi le­hetőségnél. S ha az adott szervezet nem teszi meg ezt, akkor meg kell(ene) tennie másoknak : így lenne tiszta a kép. S okasodnak az általános népboldogítás jelei a pártok, a politikai szervezetek tevékenységé­ben. Az ami nekünk jó, az jó a magyar népnek stílusú agitáció — lássuk be, mert erre a belátásra késztetnek a keserves, közelmúltbéli tapasztalatok — nem más, mint demagógia. Ez a de­magógia ideig-óráig hatásos lehet a választási küzdelem­ben, azonban annak befeje­zése után szinte egyik pil­lanatról a másikra hitelét veszti, mert megtarthatat- lan, megvalósíthatatlan. S milyen legitimitása lehet egy hitelét vesztett, mert a hirdetett elvekre rácáfolj politikai szervezetnek? Kez­dünk mindent ismétel­ni...?! Mészáros Ottó kent a lakásépítési hitel iránti igény, így több jut a vállalko­zói hitelekre. Megpróbálunk ugyanebből a szférából betétet szerezni, mind az egyéni vál­lalkozók köréből, mind a tár­saságoktól. A lakosság számá­ra pedig megkísérlünk olyan konstrukciókat kitalálni, ame­lyek vonzóvá teszik a betétet. Q Tudják-e kellőképpen támogatni a vállalkozáso­kat? Milyen körülmények között kaphatnak hitelt a vállalkozók? — Minden ötletet nem fi­nanszírozhatunk, támogatjuk azonban azokat a mértéktartó elképzeléseket, amelyekből megállapítható, hogy milyen jövedelemre lehet számítani A hitelkérelem mellé gazdasá­gossági számításokat is ké­rünk, így bíráljuk el az. ötlet (Folytatás a 2. oldalon.) A kölcsönt behajtják

Next

/
Oldalképek
Tartalom