Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
1990. JANUÄR 20., SZOMBAT 5 Tél a föl Noha még csak január derekán járunk, de a mezőgazdaságban most sincs holt idény. Ezt bizonyítja képünk is, amely a ve- csési Ferihegy Termelőszövetkezet egyik, Üllő határában lévő, búzával bevetett földjénél készült, amint az IFA-ra szerelt műtrágyaszóró tápanyaggal teríti be a zöldellő vetést (Hancsovszki János felvétele) Amerikai segítséggel Szakképzéstől az átképzésig Várhatóan 1 millió dollárral segíti az Egyesült Államok a magyarországi foglalkoztatási gondok megoldását, így többek között a szakképzést, átképzést. Munkaerőpiaci tapasztalatokat is átadnak, illetve felkészítik a magyar szakembereket a kormány és a munkavállalók, munkáltatók közötti érdek-, egyeztetés hatékonyabb, a kölcsönös .kompromisszumokéit kereső formáira. Erről is tárgyal a hazánkban tartózkodó — a támogatás lehetőségeiről tájékozódó — amerikai delegáció. Az amerikai küldöttséggel munkaügyi, szakszervezeti vezetők, illetve nagy világcér gek — így az IBM, a Coca- Cola — képviselői is Magyar- országra látogattak. A delegáció felkereste az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal vezetőit, tájékozódott többek között a független szakszervezetek, nagyobb vállalatok, pártok, tudományos szakemberek véleményéről is, és a helyszínen ismerkedett az egyes vidéki körzetek foglalkoztatási problémáival. Először a világbanki hitelből már épülő észak-magyarországi regionális átképzési központot keresték fel a küldöttség tagjai. Az elképzelések szerint jövőre nyitják meg Miskolcon — ózdi és nyíregyházi kirendeltségekkel — az egyszerre több száz ember átképzésére alkalmas létesítményt. A módszertani mintaközpontként is szolgáló intézmény évente akár 10 ezer dolgozón segíthet majd az írás-olvasás tanításától a ma-_ gas színtű tovöHVKSfSUSSí^i Céljuk, hogy valamennyi jelentkező néhány hét alatt megkezdhesse a neki leginkább megfelelő tanfolyamot. Ezeket a terveket még az amerikai delegáció is elismeréssel fogadta. Az amerikai szakemberek szerint náluk is a legfontosabb cél a dolgozók megfelelő átképzése és új munkahelyhez juttatása. Szándékúk, hogy anyagi eszközökkel és szakmai tanácsokkal is hoz. zájárulnak a Magyarországon létesítendő átképzési központok sikeres működéséhez. A piacgazdasághoz igazodó munkaügyi szolgáltatásokhoz szükség lesz Magyarországon a munkaügyi szakemberek továbbképzésére, a kormány, a szakszervezetek és a munkaadók megfelelő kapcsolattartási technikájának elsajátítására. Ebben is segítenek majd a magyaroknak. Egy eltűnt nép nyomában Barbárok Haraszti és TáksonV határán Dim;iharaszti határában Marsiéi olasz hadmérnök a 17. szá- században Habsburg-mefirendelésre egy felmérést készített. Ebben említést tesz „Dunaharaszti őrtorony” néven egy római kori épületről, amely egyben erőd és kikötő volt a Duna bal partján. A rómaiak a szarmaták ellen építették a birodalom védelmére. Pontos helyét azóta sem sikerült feltárni, mivel a helyszínt igen nehéz akár a mai térképekkel is azonosítani. A mocsaras Duna ágban egyes szigetek hol eltűnnek, hol felbukkannak, változik a környezet, ha kotorják a Duna medrét, vagy ha a zsilipeket felnyitják. Dr. Pető Mária a Budapesti Történeti Múzeum régésze levelet írt Bolognába, kérte, küldjék el neki Marsigli kéziratait, rajzait. Az itáliai kollégák el is juttatták a kért anyagot. — Az olasz hadmérnököt igazolta az is, hogy a Csepel Autógyár Dugattyúgyűrü Leányvállalatának dolgozói a közelben egy csatornájuk javításakor két csontvázat találtaik. Dr. Kiszely István antropológus megállapította, hogy két római kori guád (kvád) férfi csontjai kerültek elő. Harcosok lehettek, mivel a koponyán, vállcsonton, számos törést talált, bár nem ezek okozták halálukat. A közeli szántóföldről pedig késő római pénzek bukkantak elő. A guádok a szarmaták oldalán harcoltak a rómaiak ellen, mindez arra utal, hogy Marsigli jó helyre rajzolta az erődöt, mi pedig jó helyen kerestük — mondja Pető Mária. A szarmatákat elsöpörte a népvándorlás — Hogyan kerültek erre a területre a szarmaták? A Budapesti Történeti Múzeum dr. Endrődi Anna és dr. Melis Katalin vezetésével feltárásokat végzett- az MO körgyűrű nyomvonalán. Felosztottuk a munkát, mindenki saját kutatási területének megfelelő szakaszt kapott, amelyen a Közúti Beruházó Vállalat pénzéből ásatásokat folytattunk. Nekem jutott az új 51-es országút egy kb. 8—10 méteres része. A feltárásoík során itt eddig ismeretlen szarmata telepek kerültek elő — állítja Pető Mária. A szarmaták iráni eredetű, lovasnomád életmódot folytató nép volt. Két nagy törzsük a Duna—Tisza közén. Pannónia római provincia szomszédságában telepedett le, földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Marcus Aurelius határvonalat jelölt ki számukra, ameddig településeikkel a Dunát — amely a birodalom erődített határvonala volt — megközelíthették. A harmadik században már állandósultak a rómaiakkal folytatott háborúk, keletről pedig egyéb népvándorlási törzsek szorongatták őket. A rómaiak ezért olykor befogadták kisebb csoportjaikat, máskor ellenálltak. I. Constantinus hadjáratot vezetett ellenük a IV. században, a Duna bal partját pedig erődítmények láncolatával erősítette meg. Ennek egy láncszemét találhatta meg Marsigli is. A szarmatákat végül a népvándorlás, a a birodalom bukása teljesen elsöpörte a történelem színpadáról. — Az ásatási terület fölött már épül a XX. századi, modern országút, aki gépkocsival hajt rajta végig, nem is sejti, hogy kerekei alatt egy ősi civilizáció települése alussza örök álmát. Mit is találtak az ásatások során, hogyan éltek kis híján kétezer éve a szarmaták Taksony és Dunaharaszti között? — Amit ezen a szakaszon feltártunk, csak kis töredéke az egykori településeknek, ahol nagycsaládi vagy nemzetségi rend szerint éltek. Az előkerült lakóházak ovális alaprajznak, félig a földbe mélyített, 3—4 méter magas, sátortetős építmények voltak. Belsejükben tűzhelyek és munkagödrök találhatók, az egyik házhoz kemence is tartozott, amelyet a házbői fűtöttek. Egy helyen hatalmas követ leltünk a ház mellett, körülötte áll atcs on tokkal, valószínűleg itt vágták az élelemmek valót, vagy a húst dolgozták fel a házon kívül. Mivel római cserepek is előkerültek — ezek pedig igen pontosan keltezhetőek —, megállapítottuk, hogy a települések a III. század maradványai. Erfékes leletek birtokában Az egyik hulladékgödörben, és néhol a tűzhely körül, szürke, lyukacsos állagú salaikda- rabokat találtunk. A Csepeli Anyagvizsgáló és Gépipari Minőségellenőrző Intézet Analitikai Laboratóriuma anyagvizsgálat útján megállapította, hogy ez a hulladék fémműves tevékenységre utal. A leletek között álomszép, ma is teljesen ép agyagkorsót és tálakat, illetve a szarmata fémművesség alkotásait, főleg fegyvereket, és \la rég várt levél érkezett *■ Ausztráliából, kedves barátaink küldték, vaskos volt, egy dollár és 42 centbe került (ó, hát nem csak nálunk drága a posta?), s amikor kibontottuk, megcsapott Szentendre illata, a Tyúkos-tető lehelete, hiszen az októberben nálunk készített fényképek ragyogtak ránk. Mert így szövődnek a barátságok, mindig a véletlen útján. A mienk a kedves Gelencsér házaspárral, Jánossal és Marikával Isztambulban, mert ugyan hol ismerkedhetnek össze a magyarok? Hát csakis Isztambulban. Azonnal láttuk rajtuk, hogy külföldi magyarok, hogy idegenbe szakadt hzánkfiai. János kezében videokamera, mindent felvett, mindent megörökített. Az isztambuli látványosságokon túl még minket is, miután jöttek velünk haza, Budapestre, rokonlátogatásra. És persze Szentendrére, a Tyúkos-tető őszi ragyogásába, mert viszonozni kellett az esti vendéglátást, a Hotel Ramadában elköltött halászlévacsorát, amit ugyan mi másból készített volna a török szakács, mint tengeri halból. A szentendrei kiránduláshoz mi ragaszkodtunk. A budai lakásunk előtt hagytuk a Mercedest, s átszálltunk a fürge lábú Fényképek Ausztráliából Ladába, s fél óra múltán már kint is voltunk a hegyen. Kicsit fátyolos volt az égbolt, nem az az őszi kristálytiszta levegő fogadott, mint ilyenkor szokás, de amit elvett a távolságból, azt visszaadta a kert őszi pompájával, ősszel legszebb nálunk a kert, amikor rozsdállnak a fák, piroslik a cseresznye- és a meggyfák levele, mégis, kicsit félve vezettük be vendégeinket, úgy, mint a mesék szegénylegénye, aki erősen szabódik a gazdagok előtt. Már tudtuk, hogy nekik a világ városainak képzeletbeli rangsora így kezdődik: 1. Sydney ... Nekünk meg így: 1. Budapest. Igen, féltünk megmutatni a tyúkos-tetöi faházak sorában a mienket, noha rendben hagytuk legutóbb, az elmúlt nyáron kapott új színt a kerítés, a ház is, rendben a kert, csak éppen a virágok nyíltak már el, de még maradt egyetlen a rózsák tavaszi-nyári sokaságából, igen, maradt egyetlen szál, hogy ezt kapják a hozzánk betérők. Gondoltuk, ugyan hogy is versenyezhetnénk mi a sydneyi ház fényképeken látott nagyszerűségével. S aztán, ebéd közben, amit még a teraszon lehetett elfogyasztani, s úgy ültettük kedves magyarjainkat (akiknek beszédéből nem kopott le az ékezet, a hangszín is a régi, pedig János már 41 esztendeje bujdosott el hazájából), hogy a Dunára lássanak, az ágaskodó fenyőkre és tufákra, erre a nekünk világszép panorámára, amihez foghatót nemigen találunk, bármerre járunk is a nagyvilágban. S elmondtam, miért ne mondtam volna el, hogy jobban szeretem e kis hazámat, mióta enyém belőle 200 négyszögöl. Ebéd után, ejtőzésképpen kimentünk a kertbe. Beszélgetni a halódó fákkal, az elmúló természettel, e pompás idővel, meg azért is, hogy felvegyenek mindent videóra, ami látvány: a házat, velünk egyetemben, és persze a kertet, egyik végétől a másikig. Mint mondták, viszik haza, megmutatják magyar barátaiknak. És hogy Marika se maradjon le férje mögött, elövette kicsiny automata fényképezőgépét, s elkattintot- ta néhányszor. Rövidre szabták látogatásukat és mégis sokáig maradtak. Talán a köröndi tányérjaink tartották ott őket, vagy a kártya varázsa, vagy a beszélgetés megunhatatlan folyama? Mert a nagyon egymásra találók végtelenül tudnak mesélni egymásnak, múltról, jelenről, gyerekekről és unokákról, az ausztráliai mindennapokról és a szentendrei változásokról... Azóta néhány levelet útjára bocsátottam. És ez a mai meghozta a fényképeket. Nézem a kertemet, nézem magunkat, mert kell az emlékezet felfrissítéséhez emlékkép is. Nagyon kell. Hogy örvendezzünk. Mi annak, hogy nem felejtik el házunkat-kertünket, s benne kettőnket, s ők annak, hogy íme, van ám mit mutogatni a hozzájuk betérőknek. , Mennek a levelek, jönnek a levelek. Mint kertem levelei: a régiek lehulltak már, hogy humusz legyen belőlük, s az újak meg már készülőben vannak. „Január, február, itt a nyár!” mondogatjuk a régi rigmust, s bízunk erősen, hogy hamar múlik a tél. A ddig is itt a fénykép, szép emlékezeiképpen. Takács Tibor egy római érmét hoztunk a felszínre. — Van elképzelés arról, hogy milyenek voltak ezek az itt élt törzsek? — Keletről jöttek, és igen sokan lehettek. Bizonyos szokásaik, életvitelük hasonlított a honfoglaló magyarokéira. Marcona külsejük miatt a művelt rómaiak barbároknak nevezték őket. Mongoles arcvonásaik, hosszú hajuk és dús arcszőrzetük volt, az előkelőségek páncélt, a harcosok bő ruházatot hordtak. Nyelvükre hatással volt a török Elsősorban állati termékeket fogyasztották, marha- és lóhúst, tejet, sajtot. Azokban az időszakokban; amikor földműveléssel is foglalkoztak, kölest ettek, lótejjel, vagy lóvérrel összefőzve. Nyelvükre nagy hatással volt a török, ahogyan a honfoglaló magyarok is sok török jövevényszót vettek át keletről történő vándorútjuk során. Az egyébként iráni eredetű szarmata nyelv elveszett. Ovidius száműzetése során készített ugyan latin—szarmata szótárat, de annak sajnos nem leltünk nyomára. Tudomásunk van egyébként szarmata tolmácsok működéséről is Pannóniában, egyik feliratos sírköve Contraaquincumban — a mai Erzsébet-híd lábánál — került elő. Szegő Krisztina SZDSZ-tagtoborzó Öcsin Diszkrimináció nélkül A Szabad Demokraták Szövetsége tagtoborzó összejövetelt tartott Öcsán. A programot Danis György központi szervező nyitotta meg, ismertetve az SZDSZ programját. Gadó György, a Dátum című lap belső, illetve a Szabad Európa Rádió külső munkatársa ismertette az SZDSZ válságmegoldó elképzeléseit. Ezt követően bemutatták az SZDSZ képviselőjelöltjét, aki- egyébként pár,tonkívüli, a szabad demokraták szimpatizánsa, s korábban a Magyar Szocialista Munkáspártnak volt a tagja. Kiss János, az SZDSZ központi ügyvivője elmondta, hogy pártja 172 egyéni választókerületben indít önálló képviselőjelölteket a közelgő országgyűlési választásokon. Ugyan ellene vannak mindenféle politikai és gazdasági hatalomátmentésnek, a volt egyeduralkodó párt egykori tagjaival szemben mégsem alkalmaznak teljes diszkriminációt. Színeikben így három volt MSZMP-tag is indul a választásokon. Hitelmérleg Több ui adós Az elmúlt gazdasági évben Pest megye több, mint 150 termelőszövetkezete és tizenkét állami gazdasága kért hitelt a nagyobb pénzintézeteiktől. Különösen a Budapest és az Agrobank volt adakozó. Az 1989- es hitelkérelmek közel 40 százalékkal haladták meg az előző évben felvett összegeket. Agrárközpont épül Gödöllőn Kirakaia a varos Makovecz Imre neve már önmagában is garanciát jelent arra, hogy az általa tervezett létesítmény esztétikus, egyben a lehető legpraktikusabb lesz. Márpedig a Gödöllőn kialakítandó agrárcentrum tanulmánytervét az ismert építész s a vezetése alatt álló Makona Tervező Kisszövetkezet készítette. Mi és mikor válik mindebből valóra? — erről beszélgettünk dr. Zsiga Lászlóval, az Agrocenter Alapítvány ügyvezető igazgatójával. — Egy országos mezőgazda- sági bemutatóközpont kialakítása már régi ötlet, de most újból időszerűvé vált. A mezőgazdasági vásárt, az OMÉK- ot ötévente rendezik meg, de ez a kiállítás időszaki, s így természetesen nem tudja bemutatni az agrárágazatot a maga teljességében. Nagy űrt pótolna egy állandó, mezőgazdasági környezetben kialakított központ, amely folyamatosan működne, s szemléltetné a legkorszerűbb hazai és külföldi ismereteket. Helyet kapnának itt a növénytermesztés, az állattenyésztés, az erdészet, a vadgazdálkodás, a környezetvédelem, az élelmiszeripar bemutatói. Természetesen mindez sok látogatót is vonzana, s látványos propagandát jelentene a magyar mezőgazdaságnak. A különféle magyar és nemzetközi szakmai tanácskozások, konferenciák megrendezéséhez szintén a lehető legcélszerűbb hátteret nyújtaná az Agrocenter. — Egy ilyen bemutatóközpont létrehozása rengeteg pénzbe kerül. Ki viselné ennek terhét? — A kiállítások, tanácskozások megrendezése valóban nagy összeget emészt fel. Elképzeléseink szerint azonban a bemutatóközpont fontos feladata lenne, hogy szolgáltatásokat nyújtson, s így gazdaságossá válna az üzemeltetése. Sor kerülhetne itt terménybörzék és állataukciók megtartására. Betölthetné az Agrocenter a mezőgazdaság innovációs és kereskedelmi központjának szerepét, s itt lehetne hozzájutni naprakész, rendszerezett hazai és nemzetközi üzleti, tudományos, termelési, kereskedelmi információkhoz. A szerkezet- és tulajdonváltás után nagyon fontos lehet mindez, hiszen a kisebb gazdaságok, illetve az egyéni termelők nem tudnak önálló kereskedelmi irodát, saját kutatóintézetet fenntartani. Ezért is mondtam azt, hogy most igazán időszerű egy országos centrum létrehozása. — Mikorra várható mindennek a megvalósítása? — Három hónappal ezelőtt 12 intézmény és szervezet létrehozta az Agrocenter Alapítványt, amelynek célja, hogy megteremtse a bemutatóközpont létesítésének feltételeit. Irodánk ezt az évet arra szánja, hogy — neves szakértők részvételével — kidolgozzon egy programot, amelyet a jövő év elején az alapítvány kuratóriuma elé terjeszt. Énnek alapján dönt majd arról a kuratórium, hogy belekezdjünk-e a megvalósításba. Amennyiben a tervek nem tűnnek reálisnak, az alapítvány megszünteti önmagát. Ha a kuratórium a megvalósítás mellett dönt, akkor 1991-ben elkezdjük a munkát. Természetesen először a létesítménynek azt a részét kell létrehozni, amely képes eltartani önmagát, és csak utáng kerülhet sor a kiállítótermek felépítésére. Az elkészített tanulmányterv biztosítja a folyamatos kiépítést, a különféle létesítmények és bemutatóblokkok fejleszthetők lennének. Az sem véletlen, hogy Gödöllőt tartjuk a bemutatóközpont ideális helyszínének. Ez a város a magyar mezőgazdaság szellemi központja. Közel van Budapesthez, vasúton és közúton egyaránt jól megközelíthető. A település határában működik egy sportrepülőtér, ami a külföldi kapcsolatok szempontjából fontos. A város szélén, az egyetemi tangazdaság kezelésében lévő terület alkalmas lenne erre a célra. Biztos vagyok abban, hogy az agrárcentrum létrehozása a magyar mezőgazdaság továbbfejlődésének is érdeke, ezért kérünk minden szimpatizánst, hogy csatlakozzon alapítványunkhoz. K. A.
