Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-19 / 16. szám

1990. JANUÁR 19.; PÉNTEK

3

Tilos a politikai istentisztelet

A pap nem az egyháza

A napokban nyilatkozatot írtak alá a, magyarországi egyházak és felekezetek vezetői, amelyben kinyilvánították azt a nézetüket, hogy az egyházak és felekezetek tartsák távol magukat a politikai pártharcoktól. Ugyanakikor elvárják, hogy a pártok se avat-' kozzanak be az egyházak belső életbe.

Külön foglalkozik a nyilatkozat az ökumenikus istentiszteletek kérdésével. A nyilatkozat leszögezi, hogy ökumenikus istentiszteletek szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított képviselőinek feladata és felelőssége. Felhívják egyúttal a lelkészeket, hogy a politikai csoportok által rendezett istentiszteleteken ne vegyenek részt, mert az ilyen alkalmak — a tapasztalat szerint — politikai visszaélésekre adhatnak lehetőséget.

Az egész nyilatkozat hangvétele szokatlanul kemény, és azt sejteti, hogy a közös lépésnek olyan előzményei voltak, amelyek ilyen határozottságra késztették az egyházakat és felekezeteket. Ennék igyekeztünk a nyomába eredni és azt megtudakolni, miként vélekednek az egyházak papjaik képviselőjelöltségéről.

A római katolikus egyház jogrendjével ellenkezik az efféle politikai szereplés, mondta kérdésünkre Szerdahelyi Csongor. Eddigi információk szerint, katolikus pap nem is indul, sem a pártok színeiben, sem független jelöltként az idei parlamenti választáson. Annak is véget kellett vetni, hogy különféle politikai pártok a szó szoros értelmében megrendeltek istentiszteleteket. Ilyen történt például Csömörön.

A református egyház sajtóirodáján, Dusicza Ferenctöl megtudtuk, hogy .ők lelkészeiket elsősorban attól tartják vissza, hogy pártok színeiben szánjanak politikai csatába. Független jelöltként

való indulásukat nem tiltják. Viszont a politikai szervezetek által rendezett ökumenikus istentisztelet szereplését igen. Elsősorban azért, mert meg kell különböztetni a papi minőségben, egyháza képviseletében szereplő lelkészt és a magánemberként nyilatkozót.

ökumenikus istentisztelet a Hősök terén, a sztálinista egyházvezetésről szóló leleplező papi nyilatkozatok a sajtóban, papnövendékek közszereplése politikai pártok színeiben. Félig kimondva, nagyobbrészt sejtetve, ezek az események, jelenségek állnak az egyházi vezetők nyilatkozatának hátterében.

M. K.

VOLÁN KONTRA KORMÁNY

Sztrájkoltak a buszsofőrök

(Folytatás az 1. oldalrólJ

szí: január 15-én megérkezett Németh Miklós miniszterelnök válasza a nyílt levélre. A sérelmeiket jogosnak tartja. Kálnoki Kis Sándor miniszterelnök-helyettest bízta meg azzal, hogy felvegye a kapcsolatot a szakszervezettel. Bíznak abban, rövidesen sikerül orvosolni a problémáikat. Túri Tibor szerint a sztrájk után a sofőrök egy kicsit megnyugodtak, s várakozó álláspontra helyezkedtek. De félő, ha nem találnak megoldást, az indulatok újra elszabadulnak.

Munkatársaink a reggeli

KAMATADÓ

Manapság állandóan elége- deUenkedek. Elégedetlenkedek, mert rohamosan emelkednek az adók és az egyéb terhek. Elégedetlenkedek, mert a feleségem szerint nem keresek eleget, mert mamlasz, tehetetlen, pípogya fráter vagyok. S persze, hogy elégedetlen vagyok magammal, amikor még abban a kérdésben sem vagyok képes dönteni, hogy a sarkamra merjek-e állni, jogos haragomtól vezérelve törvénytisztelő állampolgárból váljak-e renegáttá, csatlakozzam-e dr. Petrasovits Anna polgári elégs- detlenségi mozgalmához.

A kérdést a magamfajta kisembernek nehéz eldönteni. Egyfelől a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Magyar Néppárt felhívása a szívemből szól. Micsoda dolog az államtól, hogy a lakástörlesztést hiteltartozásomat a duplájára emeli, s ha formailag nem is, de a gyakorlatban szerződésünket mégiscsak megszegi. Bánná a fene az egészet, ha volna miből fizetni, de nincs. Ha lenne, akkor — kedvezményesen — már kifizettem volna a tartozást.

Fizessek vagy ne fizessek? Ezzel a kérdéssel kelek, ezen jár az eszem egész nap. újabban már erről Is álmodok. Most például azt álmodtam, hogy bátor voltam, és megmondtam a szemébe a Németh- kormánynak, hogy engem letérdepeltethetnek, bekaszliz- hatnak, megvesszőzhetnek,

felnégyelhetnek, de én akkor se fizetek.

Akár hiszik, akár nem, de ez a fránya Németh-kormány a füle botját se mozdította, azt mondta, hogy ha nem fizetek, akkor nem fizetek, ő ugyan arra a kis időre, ami a kormányzásából hátra van, nem hagyja magát a magamfajta lmposztoroktól szekálni.

Annyira megörült a család a dolgok ilyetén alakulásának, hogy a választásokon az asz- szony a Néppártra én meg a szoedemekre adtam a voksom, úgy hogy koalícióban ők ke-, rültek kormányra. Mi ennek igen nagyon megörültünk, mert ha most már ők hozzák a törvényt, akkor nincsen kamatadó, nincs térdeplés, nincs dutyi a nemfizetés miatt, hanem csak polgári elégedettség van.

Akkor azonban Petrasovits Anna, az új miniszterelnök azt mondta, hogy most már elég az elégedetlenségből, meg a hülyéskedésből, tessék csak gyorsan leróni a kamatadót. Az ország ugyanis válságban van, s nekem kell helyrehoznom, amit a Németh-kormány, a Grósz-kormány meg a Kádár-kormány elrontott. Most már nincsen pártállam, most már törvény van és ha nem fizetek, akkor a törvény nevében ügy bekasztliz,, hogy arról koldulok.

Erre persze menten felriadtam. Es „elégedetten” befizettem a kamatadót.

Cs. A.

A nyugodt utazóközönség így várta a munkabeszüntetés leteltét. Néhányan olvasással múlatták az időt

(Hancsovszkl János felvételei)

órákban Érden és Vácon jártak, . arra voltak kíváncsiak, vajon az utazók hogyan jutottak el a munkahelyükre, a buszosszttájk okozott-e fennakadást? Nemcsak Budapesten, de Érden és a nagy forgalmú Vác—Budapest közötti autóbusz-megállók is üresen tátongtak. Ügy látszik, a forgalombeszüntetés híre szinte mindenkihez eljutott. Azt tapasztaltuk, hét óra előtt alig volt valamivel nagyobb a forgalom a szokásosnál. A bejárók nem keltek korábban, hogy időben bejussanak munkahelyükre, hanem inkább két órával tovább maradtak ágyban. Néhányan kocsiba ültek, esetleg, ha tehették, vonattal mentek be munkahelyükre.

Gépkocsink, mellyel a sztrájk következményei után próbáltunk járni, éppen ezért sokáig hiába vadászott stopposokra. A dunakeszi lakótelep előtt mégis akadt két hölgy és egy fiatalember, aki „sztrájktörő" közlekedési eszközre várt. Elmondták, munkahelyükön meglehetősen könnyen

belenyugodtak a vezetők, hogy bejáró dolgozóik ezen a csütörtökön késni fognak.

Az utasok és a buszvezetők közötti egyetértés már csak azért sem borult fel, mert a hét órakor úton levő buszok az előzetes fenyegetéssel ellentétben nem álltak meg menet közben, hanem utasaikat eljuttatták a célállomásra.

Békés volt tehát a tegnapi buszos munkabeszüntetés. Ügy látszik, még bőven van annyi tartalék a hazai vállalatoknál, hogy több ezer ember két-há- rom órás hiányzását észrevétlenül legyen képes elviselni. Az ilyen magyar módi sztrájk következményeiről azonban alighanem szerezhetünk még á teghapínál alaposabb tapasztalatokat. A Volán buszvezetői, . amennyiben követeléseiket nem teljesítik, rendszeressé teszik, a reggelenkénti munkabeszüntetést, s mint tudjuk, a jövő hét keddjén a Budapesti Közlekedési Vállalat járművezetői szüneteltetik a munkát.

Válaszol az Országos Gyógyszerészeti Központ főigazgatója

Még egyszer a Ce Hadamról

Lapjuk január harmadikat számában nyilatkozik a Cel- ladam feltalálója, Kovács Ádám. Nézetem szerint több állítása nem felel meg a valóságnak, ezért abban a reményben, hogy az olvasó a mi véleményünkre is kíváncsi, tájékoztatom önöket a valódi helyzetről.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet soha nem vette le a napirendről a Celladam vizsgálatát! Olyat, „hogy ez most nem aktuális”, végképp bem állítottunk. Nem tudom, honnan veszi Kovács úr az ilyen képtelenségeket! Az igazság az, hogy:

a) Kontrollált kezelés — mintegy tájékozódó terápiás vizsgálat — folyik a Celladam injekcióval több mint 20 kórházban, 1600-at meghaladó számú beteg bevonásával ;

b) A Celladam preventív (betegségmegelőző) tulajdonságának korrekt orvosi vizsgálatát is megkezdték egy újabb egészségügyi intézetben;

c) Néhány héten belül kezdődik a Béres- és Celladam- csepp használhatóságának összehasonlító vizsgálata.

Kovács úr együttműködési készségére viszont jellemző, hogy a vizsgálatok tervezésére irányuló konkrét kérdéseimet válaszra sem méltatja [pl. hogy szerinte milyen gyakorlati eredmény várható a vizsgált betegek Celladam- kézelésétől: a rák visszafejlődése (?), csak stagnálás_(?), vagy más szerek hatásosságának a növelése (?), vagy egyszerűen csak a rizikófaktorok csökkentése? stb.j A Celladam orvosi vizsgálatát embereken tehát éppen a feltaláló nehezíti. Dr. Béres József az ő szerével kapcsolatban feltett hasonló kérdésekre postafordultával. részletesen, egyértelműen válaszolt.

Meg sem kísérelte

Ami a riportnak a Cel- ladam-csepp stabilitására vonatkozó, a rágalmazás határát súroló (?) kijelentéseit illeti: ha Kovács úrnak velünk ellenkező mérési adatai vannak, azokat módjában áll a mi méréseinkkel szembeállítani. Ezt azonban meg sem kísérelte. Szívesen elmagyarázom • Kovács úrnak, hogy mit jelent az a tartamstabili- tás-vizsgálat, amit mi végeztünk. Persze mi a Bio- pharm által forgalmazott cseppet vizsgáltuk (egyébként annak összetételét már megváltoztatták), nem tudjuk, hogy Kovács úr most milyen összetételű cseppet ad a betegeknek. Ugyanis — ismét fittyet hányva minden eljárásra — ezt nem közölte velünk.

A Celladam diagnosztikai tesztet a jelen szakaszban nem mi vizsgáljuk, hanem az Immunológiai Szakmai Kollégium, s ezt Kovács úr is jól tudja. Mégis rajtunk kéri számon az eredményeket. Apropó, ha már szóba hozta: kb. egy éve két egészségügyi intézmény jól felszerelt laboratóriumában is finanszíroztak „Celladamék" összehasonlító vizsgálatokat. Hol vannak ezek a — tumor-markerse kísérleteket is felvonultató — jelentések, amelyek tudomásom szerint nem támasztották alá Kovács úr elképzeléseit?

Kérem az olvasókat, vegyék észre, hogy ha valaki eleve kijelenti (persze ismét bizonyítás nélkül), hogy minden „hivatalos” módszer „érzéketlenebb” az övénél, s meg tudja magyarázni azt is, hogy az eredmény a klinikailag igazolt rákbetegségekkel se kell hogy egyezzen, az (ki nem mondva) azt is állítja, hogy a tesztje jóságát sem cáfolni, sem bizonyítani nem lehet! Tehát: hinni kell Kovács Adámban. Ezek után az említett riport olyan kijelentéseivel, hogy „már bizonyították” (mikor. hol. kinek?) a teszt használhatóságát, s „100 betegből 98-at meggyógyítanak”, nem is kívánok foglalkozni. Bárcsak ezt igazolnák az eredmények!

A Celladam ugyanis hatásos és hatástalan is lehet. Ez nem dönthető el logikai alapon, s attól sem függ, hogy milyen meggyőzően nyilatkozik a feltaláló vagy az „ellenző”, hanem csak az alapján, hogy mi derül ki a bárki által is ellenőrizhető módon végzett vizsgálatok során! Ezért az a véleményem változatlan, hogy a Celladamot, a Bé- res-cseppet stb. szakmailag vizsgálni kell!

Csak hinni szabad?

Remélem, hogy valamely hatásuk igazolódik, hiszen magam is harcoltam (kellett!) a szakmán belül azért, hogy a vizsgálatok elkezdődhessenek.

Az, hogy a meggyőző vizsgálati eredmény milyen gyorsan készül el, az a feltaláló együttműködési készségétől is

függ. Kovács úr nem nyújtja be hozzánk az általa végeztetett vizsgálatok eredményeit, új ötleteiről (mint most a riportban a feltételezett érszűkület- és infarktusellenes hatásról stb.) mi is csak a sajtóból értesülünk. Kovács Ádám egyetlen kapcsolata a hazai gyógyszertörzskönyvező intézménnyel abban merül ki, hogy azt folyamatosan szidalmazza! Egyre erősödik a meggyőződésem, hogy Kovács úr soha nem is akarta komolyan, hogy a Celladam végigmenjen a gyógyszertörzskönyvezés nemzetközileg elfogadott ellenőrzési lépésein. Ezek pedig az egész világon nemcsak kötelezőek, hanem egyre szigorodnak. Birtokomban van a Közös Piac gyógyszer-törzskönyvezési követelményrendszere. A Celladam ennek ma sem felelne meg, nem is szólva a néhány évvel ezelőtti állapotról, amikor Kovács úrék először adták ezt a szert embernek ...

Nem az irigység diktál

Tudom, sokan a gyógyulás, a csodaszer reményében szívesebben hisznek Kovács Ádám szenzációs nyilatkozatainak, mint az én érvelésemnek. Mégis remélem, hogy eljön az idő, amikor az olvasók, a Celladam-hívők is megértik, hogy Európában, a 20. században lejárt az ideje az ellenőrizhetetlen csodaszereknek Megértik, hogy nálunk éppúgy, mint Nyugat-Európában, nem lehet a természetesen elfogult feltalálók véleménye megfellebbezhetetlen.

Az ilyen találmányokról megalapozott, (ninden részletre kiterjedő, elfogulatlan vizsgálatok után mondhatjuk ki. hogy valóban gyógyszer. S ezt az eljárást nem rosszindulat, érzéketlenség, irigység diktálja, hanem az emberek védelme teszi szükségessé.

Dr. Paál Tamás

az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója

• •

Viszontlátásra, Öreg!

Nyomdász kollégát búcsúztattunk. Csiszár Imre met- tőr — a szerkesztőség tagjainak Imre bácsi, korrektorainak, kéziszedőinek, munkatársainak öreg — tegnap utoljára vezényelte maroknyi csapatát, hogy mint már annyiszor, versenyt futva a lapzártával, időben leadhassa a Pest Megyei Hírlap utolsó oldalát is, mert bizony az olvasót kevéssé érdeklik a belső dolgaink, jobbára csak az: reggel a kezében legyen megszokott újságja.

Nyomdász kollégát írtam, nem véletlenül. Kolléga 6 csakúgy, mint társai, hiszen hétköznapokon és ünnepeken egyaránt a szerkesztőség munkatársaival együtt készíti — azaz Csiszár Imre már csak készítette — a,}a~ pot, a mi Pest Megyei Hírlapunkat. Közösek voltak örömeink, gondjaink, s olykor feszültség is vibrált a levegőben. Az utóbbi sem önös érdekekből fakadt. A szerkesztőség a lehető legfrissebb információt akarta „behúzni" a lapba, a mettör pedig igyekezett időben kinyomtatni az újságot, hogy közös munkánk végeredménye ne késve jusson el Ácsára, Perbálra vagy éppen Nagykőrösre.

Tegnap a szokvány beszélgetésektől eltérően emlékezetes napokat idéztünk, amolyan hétköznapiakat, ám minduntalan szóba került a SZAKMA — így, nagybetűvel.

A sok mindent magába foglaló nyomdászszakmát ugyanis mi, szerkesztőségi emberek nem vallhatjuk magunkénak, pedig ah, sokszor de jó lenne érteni e mesterség titkait! Mert mi tagadás, olyan szakmával gazdagabb Csiszár Imre, ami meghatározza lapunk küllemét, olvashatóságát — ha úgy tetszik: eladhatóságát. Es még valami. Ki tudja miért, s hogyan, de tény: nyomdász kollégáink — így Csiszár Imre is — minden iránt fogékonyak, információéhesek, ezért aztán érthető, hogy mire ólomban kész az újság, már társaival együtt tudja, miről olvasnak másnap előfizetőink. A szakma teszi? Vagy ezt a hivatást döntően csak ilyen beállítottságú emberek vállalják? Rejtély.

Való, a mi Imre bácsink 44 évvel ezelőtt lett e minden korban elismert szakma képviselője. Harminchét esztendeje került a Szikrához. 1953-ban már kéziszedő volt a mai Esti Hírlap elődjénél, az Esti Budapestnél. Később a jövő kéziszedöit oktatta, majd üzemvezető volt. Közel tíz esztendeje a Pest Megyei Hírlap nyomdászkollektívájának élére nevezték ki. E beosztás felelősségeivel, szépségeivel élt együtt egészen tegnap késő estig. A Szikra Lapnyomda számos egyéb elismerés mellett a Munkaérdemrend bronz fokozatával honorálta munkásságát, szerkesztőségünk vezetőségétől a Pest Megyei Hírlap emlékplakettjét őrzi otthonában. Az újságírók hétfőn ünnepélyes keretek közt kívánnak neki erőt, egészséget a nyugdíjasévekhez. Szerencsére végérvényesen nem válik meg a Pest Megyei Hírlaptól. Szakmai ismereteire számít a Szikra Lapnyomda, ahol a továbbiakban a szabadságát és pihenőnapjait töltő dél- utános üzemvezetőt helyettesíti majd — kár, hogy csak ritkán.

Győri András