Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám

1999. JANUÁR 1*., CSÜTÖRTÖK A vesiélyt kell elhtisíkwí, nem cs felelősséget Tizedelés a hídfeljárón December elején rövid időn belül hét gépkocsi csúszott a Kis-Dunába a taksonyi híd­ról, a Csepel-szigeti oldalon. Voltak szerencsésebbek, akik­nek sikerült megállni a töl­tés aljában, de súlyos szemé­lyi sérülésekről is beszélnek. A balesetek oka igen pró­zai. A hídra vezető út egy rö­vid szakasza kockakő burko­latú. Éppen az a rész, amely­nek két oldalán már meredek töltés található. Az öreg és ugyancsak kiszolgált bazalt­kockák elkoptak. S bár ab­ban az időben, amikor ezt az utat csinálták, még nem tud­ták elődeink, hogyan kell tar­tós útalapot építeni, de sem­mi sem tart örökké. A takso­nyi hídra vezető út funda­mentuma sem. Ezért a kocka- kőburkolat felpúposodott, a hídon átvezető síneken még ennél is magasabban állnak. Így esős, fagyos időben a je­ges fémen, tükörsima kövön megcsúszó gépkocsik ezen a részen kormány ozhatatlanná válnak, és tehetetlenül ha­ladnak az utat szegélyező korlát felé. Hajdan volt is itt korlát. Kőből, amelyet nagyjából ab­ban az időben emelhettek, amikor a bazalt burkolatot le­rakták. S valószínűleg az ben­nük a közös, hogy azóta sem nyúlt hozzájuk senki. A kő­korlát tartóoszlopa alól az idő kimosta a földet, a megcsú­szott gépjárművek is taszaj- iottak rajtuk néhányat. így az oszlopok kidőltek, és már semmi sem állja útját a töl­tésről lecsúszó kocsiknak. A helyzet — túlzás nélkül állíthatom — drámai. Egyet­len vezető sem lehet biztos ab­ban, hogy sikerrel átér a túl­partra. Aki jól szemügyre ve­szi a környéket, láthatja: a hídtól távolabb eső útszaka­szokat gondosan karbantart­ják. A Szigethalom felől ide­vezető útpályát a közelmúlt­ban szélesítette a Közúti Igaz­gatóság és ennek során cse­rélték a néhol horpadt, vagy rozsdásodásnak indult szalag, korlátokat. Fénysorompótól fénysorompóig — vagyis a híd két oldalán és magán a hídon — azonban karbantar­tásnak semmi jele. Kié a híd? Erre nem olyan egyszerű a feltételezett válasz, hiszen tehervonatok és gép­járművek egyaránt használ­ják. A nyomozás első állomá­sa a MÄV Budapesti Vasúti Igazgatóságának hídcsoport- ja, Kiss József né: — Nagyon régóta nem a miénk a híd, hanem a Cse­peli Vasműé. — Azé aligha lehet, mert ugyancsak távol esik onnan. — Akkor a Csepel Autógyá­ré — hangzik a frappáns vá­lasz. — De nemcsak ők szállíta­nak erre árut — mondom. — Hiszen a tököli szovjet repü­lőtér tehervagonjai is itt érik el a szigetet, akárcsak a Pest­vidéki Gépgyárba érkező kül­demények. — Akkor nyilván közösen birtokolják a hidat. Vagy a Közúti Igazgatóságé, de az is lehet, hogy a Szigetszentmik- lósi Tanácsé, vagy a BKV-é, Makacs fűtőtestek Apró pókocska telepedett a gázkonvektor fúvókájába. Ennyi műszaki hiba elég is volt, hogy álló nap dideregjen a szobában a család. A fűtési szezon beköszöntével a Tigáz szerelői állandóan úton van­nak hol dugulás, hol pedig a gyújtóláng beállítása miatt hívják őket. Palotai Jánossal az egyik áfész-boltban talál­koztunk, ahol a hosszú pihe­nő után ugyancsak derogált a kályhának meleget adni. (Varga Irén felvétele) Veresegyház Kőzúzalékos utak Veresegyházon az utóbbi he­tekben jó néhány út építésére, felújítására került sor. A Bá- nóczi, Lévai. Huszár, Kálvin, Pázmány, Ráday és Móricz Zsigmond utcákban nagy szükség volt már a jó útra. A Szent László, Szent István, a Névtelen, a Csokonai, az Atti­la, valamint a Béke utcákban kőzúzalékos útburkolat kiala­kítására került sor. Számos he­lyen a gázhálózat-építés utáni helyreállítások is megtörtén­tek. Az Árpád utcában befeje­ződött a járdaépítés. mert a vágányok a szigeten a HÉV -sínekben folytatódnak — mondja az illetékes némi­leg elbizonytalanodva, de igen segítőkészen. A Közúti Igazgatóságon Holnapi László főmérnök te­lefonszámát kapom meg. — A híd fénysorompóig a BKV Gyorsvasúti Igazgatósá­gáé. Véleményünk szerint. A BKV azonban vitatja ezt. Ma­gunk a taksonyi hídhoz veze­tő utak karbantartását elvé­geztük, de a vitás rész már a hídhoz tartozik, s azt a BKV- nak kell gondozni. Tudomá­som szerint ezen a héten is súlyos baleset történt a fel- hajtóná l. Sürgősen tisztázni kell ezt a kérdést, ezért pén­teken találkozunk a Gyors­vasúti Igazgatóság képvise­lőivel. Holnapi László Blahó Tibor számát adja meg a BKV-nál. — Igen, a híd közös keze­lésben van. A fele a Közúti Igazgatóságé, a fele a Gyors­vasúti Igazgatóságé. — Kérdés, hogy hosszában, vagy keresztben a fele — ve­tem közbe. — Nézetem szerint, mi a vasúti pálya állapotáért va­gyunk felelősek és nem a koc­kakőburkolatért vagy a védő­korlátért. Egyébként — mond­ja Blahó Tibor — megszerez­tem a telekkönyvi másolatot, s ezzel bizonyítani tudom, nem a miénk a hídnak ez a része. Emberéletet még nem kö­vetelt a közlekedőket tizede­lő Taksonyi híd, legföljebb kezek, lábak, autók törtek. Ezek után azt szeretnénk tud­ni végre, hogy a pénteki tár­gyaláson csak az fog kiderül­ni, hogy kié nem a Taksonyi hid;-vagy - az is, hogy kifog­ja elvégezni az életmentő út­javítást? Olyan maximalisták már végképp nem lehetünk, hogy a labdázgatás közben ke­letkezett károkért felelős il­letékesek nevét is e megbe­széléstől várjuk. Móza Katalin A szigeti nép él és élni akar! (I.) Pihenő- és sportcentrum lehet A Szentendrei-sziget mindig is külön állt a Dunakanyar más részeitől. Lakossága földművelésből és állattenyésztésből élt, a folyó két ága sokszor hónapokra bezárta a falvakat. Ma — sokak megítélése szerint — szép jövő előtt áll. A köz­ségekben megállt a népességcsökkenés, virágzik a földművelés, a külföldi tőke módfelett érdeklődik a táj iránt. Minden jel ar­ra mutat, hogy csekély évtized múlva pihenő- és sportparadi­csom lesz. Pócsmegyer vb-titkára, Bertalan Béláné: — Mi is fejlődünk. Tavaly megnyitottuk a község strandját. Hatmillió 300 ezer forintot költöttünk rá. A Közép-Dunamenti Intézőbizottság adta a harmadát. A bevételünk az elmúlt esz­tendőben majdnem 300 ezer forint lett. Nos, ez a húzás bejött Pócs- megyernek. Pedig sokan fél­tünk attól, hogy a strand az Omszk park tavának sorsára jut. De úgy tűnik, hogy a ka­vicsszűrő réteg itt sokkal ha­tásosabban működik. Talán a Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezettel 1985-ben kötött öntözési megállapodás a titok nyitja. Ugyanis éppen a legmelegebb napokban — ami­kor a surányiak, horányiak és a Leányfaluról kiszorult ven­dégek százával lubickoltak a bányatóban — emelte ki a leg­több vizet a Kék Duna. Az utánpótlás pedig a két Duna- ág között bőséges. Az idén csak füvesítenek, parkosíta­nak. A tanács állandó bevétele biztosnak látszik. Pócsmegyeri hír az is, hogy a 23 házhely elkelt. Szinte ki­zárólag helyi fiatalok vásárol­ták meg. Egy otthon már áll az új falu részben. — A legnagyobb öröm szá­mukra az, hogy tavaly de­cember 15. óta önálló körzeti orvosa van Pócsmegyernek. — folytatja alig leplezett büszke­séggel Bertalan Béláné. Nagy­váradról települt hozzánk dr. Kiss András; aki Romániában kórházi és rendelőintézeti fő­orvosként dolgozott. Rendkívül kvalifikált szakember, s vég­leg a faluban kíván leteleped­ni. Most intézi a papírjait. Érdekes, hogy Pócsmegyeren a lakosság komolyan politizál. Az még szokványos is lehetne, hogy a Kisgazda-, a Magyar Néppárt és az MSZMP szer­vezeteket alapított, hogy föld- rendezési bizottság kezd dol­gozni n tagi tulajdonban ma­radt földek rendezésén, de az már érdekes, hogy a helyi nép­főiskola a második évfolyamát tapodja. A védnöke a Jékely Zoltán Kulturális Egyesület, amelynek szervezetében átlag­ban 30 személy hallgatja az általános társadalompolitiká­ról, a néprajzról és a gazdasá­gi ismeretekről szóló előadá­sokat. Ezek színvonaláról talán mond valamit, hogy a kis szi­geti községben meghívottként szerepelt Márton János, Varga Csaba, Gráfik Imre, Kárpáti Zoltán, Czeizel Endre és má­sok. Megalakult az üdülőhelyi bi­zottság is. A léte nem önma­gáért való, a gazdasági éssze­rűség szülte. Ugyanis az üdü­lőhelyi díjak minden forintjá­hoz egy másikat ad az állam, amit a település, az üdülőöve­zete fejlesztésére költhet. Pócsmegyeren úgy számolnak, hogy ily módon cirka 1 millió 400 ezer forinthoz jutnak. Szigetmonostor csaknem egy­beépült Pócsmegyerrel. Iker­testvérei, Horány és Surány nagyon nagyra nőttek. Nyáron 10 ezer embernek adnak ott­hont. Antal Gyuláné vb-titkár sikeresnek mondja az elmúlt évet. A rosszemlékű tehóból eredetileg iskolát akartak bő­víteni. Erre nem jött össze elég pénz, ezért gyorsan vál­toztattak, teljesen újjáépítet­ték és modernizálták a nap­közis konyhát. Idejében, mert a Köjál éppen be akarta zá­ratni. Korszerű főzőüstöket vásároltak, most 45 idős korút s minden, ebédet igénylő gyermeket ellátnak. A kisköz­ség saját erőből 3 millió fo­rintot költött a konyhára, de Antal Gyuláné nem sajnálja a pénzt, mondván, soha rosszabb helyre ne kerüljön! Jövőre 17 millió forinttal gazdálkodhat­nak. Örömükre hirtelen meg­nőtt az igény családi házas tel­kekre. Miként Pócsmegyeren, Példátlan eset Diósdon Akik nem félnek a körgyűrűtől — Ez példátlan! — szakadt ki belőlem önkéntelenül a só­haj a Nagy Istvánnal folyta­tott beszélgetés után. Ugyanis olyan dolgot hallottam tőle, amit az ügy történetében még sosem. Nagy István, a Diósdi Tanács elnöke, mint a község első em­bere, legfőbb gazdája a lakos­ság életét befolyásoló döntések­nek. No, nem az országos ár­emelésekre gondolok — mert azokkal szemben nem egy, ezer tanácselnök is tehetetlenül áll —, hanem olyan ügyekre, mint például útépítés, rendezé­si terv, s ehhez hasonló témák. Ha út, akkor M0, hiszen az elmúlt években ez okozta a legtöbb vihart a megyében. Alig van település, ahol ne kí­sérte volna kisebb-nagyobb botrány a főváros körüli kör­gyűrű tervezését és építését. Pedig az autópályára óriási szükség van, s ezt nem vonja kétségbe senki. De fellázadtak az állampolgárok a környezet- védelmi hatások miatt, kifogá­solták a nyomvonalát, vagy a körgyűrűre felvezető utak mi­att törtek ki kisebb-nagyobb palotaforradalmak. Több tele­pülésen az M0 körül kialakult problémák feloldása vagy elmélyítése erősítette vagy in­gatta meg a helyi tanácselnö­köket állásukban. Diósdon a lakosság nem til­takozik. Sőt! Alig várják, hogy elkészüljön az autópálya. — Nincs ebben semmi külö­nös — magyarázza Nagy Ist­ván. — Csupán arról van szó, hogy mi már öt-hat évvel ez­előtt elkezdtünk foglalkozni az MO-ással, mikor először került a terv a nyilvánosság elé. Nem akarom a kollégáimat megbán­tani, de úgy vélem, ott, ahol a körgyűrű lakossági felzúdulás­sal járt, korábban nem ismer­tették meg az embereket a tervvel. Nálunk hat évvel ez­előtt hívtuk össze az első falu­gyűlést ebben a témában. S akinek kifogása volt a nyom­vonal ellen, az a tervezés sza­kaszában elmondhatta vélemé­nyét, s így volt lehetőség még időben a módosításra. Előfor­dult, hogy csak méterekről vo't szó, máskor azonban több száz méterrel kellett eltolni az ere­deti tervtől a nyomvonalat. — Ebben segítségünkre volt a beruházó Utiber és a ter­vező Uvaterv is — folytat­ja a tanácselnök. — S úgy vé­lem, ezért sikerült nálunk a körgyűrű építését tiltakozások nélkül megúszni. Valójában annak idején azért bocsátották rendelkezésünkre a terveket, hogy a diósdiak igényeinek megfelelően változtassunk raj­ta, a lehető legideálisabb útvo­nalat. válasszuk ki. Diósdon tizenegy családi há­zat kell lebontani, tizenegy tel­ket kell kisajátítani. Igaz, ezek a házhelyek nem közművesek, ám cserébe összközműves tel­keket ad az érintetteknek a tanács — ráadásul a község ér­tékesebb pontján. Most készül­nek a közművesítés tervei, s nemsokára a kivitelezők ve­szik birtokba a terepet. Márci­us 31-ig adják át a területet a tulajdonosoknak, akik a ki­sajátítási összegből építtethetik fel új otthonukat. — Sok helyen a környezet­védelmi hatások ellen lázadtak fel az emberek. Hogy sikerült ez ügyben megegyezni? — Szerencsére ebből sem lett vita. A beruházó vállalta, hogy a kritikus helyeken zaj­védő falat épít és védő erdö- sávot telepít. De ismétlem, mindebben partnerünk volt a tervező és a beruházó, akik a község érdekeit, igényeit min­demkor szem előtt tartották. F. A. M. itt is harmincán várnak ház­helyre. A tanács a kinézett te­rületet, a határcsárdai rév felé menő út mellett, illetve a Ho­rány felé eső Damjanich utca meghosszabbítását szeretné közművesíteni. A vezetés alapállása, hogy az üzleten nem akarnak keresni, a cél a fiatalok letelepítése. Az már biztos, hogy a jobbik hely a rév felé eső rész, mert ott kész az út. A község egyéb­ként zsong, mint a méhkas, mert tavasszal kezdik építeni az Andwert Golf Kft. hatal­mas, nemzetközi mérkőzések­re is alkalmas golfpályáját, a hozzá tartozó összes létesít­ménnyel együtt. A hírek sze­rint 150-2Q0 ember talál mun­kát, ami a szigeten nagy do­log. Mielőtt betérnénk Tahitót- faluba, keressük meg a köz­ségek életét meghatározó Kék Duna Mezőgazdasági Szakszö­vetkezetét! A botrányos kö­rülmények között nyugdíjba vonult elnök kaotikus állapo­tokat hagyott maga után. Az új vezetés rendet csinált a „szérűn”, esküsznek rá, hogy most hinni lehet a mérlegnek. Hansági Dénes elnök szerint boldogok a 2 milliós nyereség láttán, mert ennyit sem vár­tak. Újság, hogy küszöbön álló közgyűlésen az elnök ki­vételével minden vezető szer­vet újjáválasztanak. Három új kft.-be léptek be alapító tagnak, az egyik 2000 négyzet- méteres hűtőházat épít Tahi- tótfaluban. A Maxi Fruit — mert erről van szó — a zöld­ség-, a Vinalux Kft. a bor-, a Monori Vetőmagtermelő Kft. vetőmag-nagykereskedelem­mel foglalkozik. Vicsotka Mihály (Folytatjuk.) Minőségügyi konferencia A tizedik országos minőség­ügyi konferencia szerda dél­előtt kezdte meg munkáját a Pesti Vigadóban. A mintegy 800 részvevő, zömmel vállalati vezető és a minőségért fele­lős vállalati szakember az értékelemzés, a termékterve­zés, valamint az ergonómia összefüggéseit tárgyalja meg három szekcióban, különös te- 'kintettel a magyar áruk érté­kesítési lehetőségeire az Európai Közösség két év múl­va iétrejövő egységes belső piacán. A tanácskozáson há­rom plenáris előadás hangzik el, melyek elemzik a magyar gazdaság lehetőségeit az euró­pai integrációban és piacgaz­daságban, a minőség szerepét, mint a felzárkózás egyik fon­tos tényezőjét, valamint a mi­nőség vállalati stratégiáját. A cérna a régi marad A munka a régi marad, de lehet, hogy nemsokára a Tápió- völgye Tsz cérnázóüzemében is lépé-t váltanak. Komoly for­mában latolgatják azt, hogy milyen módon tudnának önálló­sodni, amit a tsz is támogat. Oláh Jánosné azután is ugyanezt a fonalat cérnázná, de bizonyára nagyobb jövedelemért (Vimola Károly felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom