Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám

K- -VU XXXIV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Ára; 4,30 forint 1990. JANUÁR 17., SZERDA Az utolsó aláírás Mitterrand-ra vár Elkelt a gödöllői gyár Magyar-japán tárgyalások a Parlamentben Sztrájkolnak a volánbuszosok Csütörtökön héttől kilencig Jókora türelemmel vértez­hette fel magát a francia fél, hiszen az üzleti parola és az azt köúétő áldomás között több mint egy év telt el. Erre az áldomásra hívták meg tegnap a sajtó képviselőit is, bár az utolsó aláírásra Mitterrand el­nök látogatásakor kerül csak sor. A szignók azt jelentik majd, hogy elsőként egy meg­levő magyar állami vállalat­nál többségi részesedést szer­zett a külföldi partner. A gö­döllői Ganz Árammérőgyár részvényeinek hetvenöt szá­zaléka lesz a francia Schlum- berger lndustries-é. A további részvényesek: a Magyar Vil­lamos Művek Tröszt, a Bu­dapesti Holding Rt. és a Bu­dapest Bank Rt. A gyár dolgozóinak nemrég levelet adtak át, melyben ar­ra kérték őket, továbbra is maradjanak a cégnél. A két­ezerből mindössze ketten kér­ték a munkakönyvüket. A többiek vállalták a szigorúbb munkafegyelmet, az átképzést — ha arra szükség lesz —, vi­szont azzal is tisztában van­nak, a jól dolgozók jövedel­me emelkedik. A francia cég az elsőséggel jókora rizikót vállalt, „képlé­keny” politikai helyzetben tet­ték, meg az induló lépéseket, kockázatva, hogy a befekte­tett pénz java elúszik. De mint Jean Paul Bize úr, a Schlum- berger Industries villamos cso­portjának vezérigazgatója megjegyezte, nem szerették volna, ha az amerikai, vagy a japán üzletemberek megelőzik őket. Egyébként a franciák 8.6 millió dollárt fizettek a be­rendezésekért, gépekért, a készletekért, és nem utolsósor­ban a Ganz márkanévért. Az ingatlanok magyar tulajdon­ban maradtak, azokat a vegyes vállalat bérli. További dollár- milliókat kívánnak a fejlesz­tésre fordítani, s új technoló­giát honosítanak meg. Terveik szerint az idei for­Pozsgay Imre az alábbi nyi­latkozatot juttatta el a Ma­gyar Távirati Irodának: A Minisztertanács legutóbbi ülésén rám bízta a rádió és televízió kormányzati fel­ügyeletével kapcsolatos fel­adatok egy részét. A magyar ellenzéki politikai élet egyes képviselői és különböző szer­vezetek bírálták ezt a döntést, mondván, hogy olyan személy nem lehet a nemzeti médiák felügyelője, aki a Szocialista Párt választási munkájának politikai irányítója. A bíráló­kat az az ellenőrizhető tény sem zavarta, hogy a felügye­letről szóló rendelet az ál­lamminiszterre egyetlen olyan feladatot sem bíz, amely po­litikai vagy személyi ügyek­ben számára hatáskört, dön­tési lehetőséget adna. Ennek galom meghaladja majd az egymilliárd forintot, termé­keik fele itthon talál vevőre. A vállalat neve megválto­zott, a Ganz Mérőgyár Kft.-re „hallgat”. Nem véletlenül ma­radt ki az „áram” szó a cég titulusából. Bővíteni szeretnék az itt gyártott mérőkészülékek kínálatát, többek között gáz­órákat is készítenek majd. M. T. ellenére olyan döntésekkel hozták összefüggésbe a neve­met, amelyekben hatásköröm szerint részt nem vehettem. Szomorúan veszem tudomá­sul, hogy a bontakozó magyar demokráciában megjelentek olyan politikai erők és szer­vezetek, amelyek a múlóban lévő régi hazugságok helyet nem az igazsággal, hanem új hazugságokkal kívánják be­tölteni. De ez is tény, kezdeni kell vele valamit. A hamis be­állítás és rossz látszat ellen is küzdeni kell. Valóságos par­lamentáris viszonyok, között és tisztességes nyilvánosság mel­lett erre megvan az intézmé­nyes megoldás, a normális po­litikai kultúrában pedig a szükséges tolerancia. Mivel ez ma még hiányzik, így csak személyes döntést hozhattam. Ügy határoztam, kérem a kor­mányt, hogy a rádió és televí­zió felügyeletével összefüggő feladatok alól mentsen fel, bízza azt más kormánytagra. Még a látszatát is kerülni sze­retném annak, hogy nevem bármiféle összeférhetetlen do­loggal kapcsolatban legyen. Németh Miklós magyar és Kaifu Tosiki japán minisz­terelnök vezetésével kétolda­lú plenáris tárgyalást tartot­tak kedden délelőtt a Parla­mentben. A magyar kormányfő röviden értékelte a magyar— japán kapcsolatokat, majd ja­pán kollégája ismertette azo­kat a támogatásokat, amelye­ket országa kétoldalú alapon, valamint a brüsszeli 24-ek segélyprogramja keretében kí­ván adni Magyarországnak. Tizennegyedik alkalommal rendezi meg az MTA—MÉM agrár műszaki bizottság gö­döllői mezőgazdasági tudomá­nyos napok keretében a kuta­tási-fejlesztési tanácskozását az Agrártudományi Egyete­men. A konferencia kedden plenáris üléssel kezdődött, majd nyele szekcióban foly­tatta murkáját, amely ma, szerdán fejeződik be. E szakrpai fórum jelentősé­gét az általa képviselt folya­matosság és a munkájára jel­lemző kooperativitás adja meg. említette a házigazda in­tézmény rektora, ár. Petraso­vits Imre. A kutatóműhelyek­nek és a felhasználó termelők­nek ez az együttműködése a jövőben is megőrzendő. Dr. Papócsi László mező- gazdasági miniszterhelyettes A Volánbusz Vállalattól szerzett értesülések szerint 1990. január 18-án reggel hét és kilenc között o helyi és helyközi járatokon várható, hogy a személyszállító buszok vezetői sztrájkolni fognak. Ez a járatok 70-80 százalékát érinti. Ha reggel hét óra előtt elindul egy menetrendszerű járat, akkor annak vezetője megteszi a menetrendnek megfelelő útvonalat. Mivel Pest megyében min­den településen található autóbusz-állomás, így az utazók ott kaphatnak felvilágosítást az esetleges késésekkel, me­netidő-változásokkal kapcso­az ágazat helyzetéről és idő­szerű feladatairól szólt előadá­sában. Kifejtette, hogy bár 1989-ben az élelmiszer-gazda­ság 1,1 milliárd dolláros kül­kereskedelmi aktívumot ért el, az ágazatot mégis számos gond feszíti. Nem a mezőgaz­daságban megtestesült szelle­mi színvonal csökkent, hanem o termelés feltételei romlot­tak. A támogatások leépítése tavaly 10, az idén 13 milliárd forinttal terheli az ágazatot. Az elmúlt öt évben a mű­szaki kutatásra, fejlesztésre szánt pénz 25 százaléka az élelmiszer-gazdasághoz kap­csolódott. Ezzel szemben a tő­kehiány rríiatt kevés jut gép- beruházásra és a hazai me­zőgépipar sem jeleskedett tel­jesítményével. Igazi piacnak kellene tekintenie a magyar mezőgazdaságot. latban. A nemzetközi és távol­sági járatokat a január 18-ra meghirdetett sztrájk nem érinti, viszont az utazóközön­ségnek fel kell készülnie a já­ratok késésére. A munkába igyekvők, a Volánbusz járatai­val utazók már a mai napon jó, ha érdeklődnek a buszve­zetőktől, hogy január 18-án miként közlekedjenek, vagyis hogyan juthatnak el „zavarta­lanul” úti céljukhoz. Mai lapszámaink mutációs mellékleteiben (Cegléd—Gö­döllő—Monor—Nagykőrös— Vác) az érdeklődők tájékozta­tást kapnak a menetidő-válto­zásokról. A jövőben a mezőgépészek­nek azzal is számolniuk kell, hogy a magyar mezőgazdaság­ban új szektorok jelennek meg. A kistermelés mai műszaki színvonala a nemzetközi piacon csak töredékében versenyké­pes, tehát itt is van mit fej­leszteni. A miniszterhelyettes arra is kitért, hogy az élelmiszer- gazdaságban megvalósult sza­bad árrendszer nem jelentheti azt, hogy a mezőgazdaság, a feldolgozóipar, a kereskede­lem a lakossággal fizettesse meg tevékenysége selejtjét. A műszaki értelmiségnek is sze­repet kell vállalnia abban, hogy a minőség a helyére ke­rüljön, mérhető, mért és ér­tékelt legyen. . 1 ~ Balázs Gusztáv Megkezdődnek a zárszámadások Nem a nyereség, a költség nő Pozsgay Imre nyilatkozata Felmentését kérte A kufssfásérf, feglesxtésérf ' —..................—H , ■ , ! K-' Szabad árrendszer és minőség A közeli napokban or­szágszerte és Pest megyében is megkezdődnek a termelő­szövetkezeti zárszámadások. Néhány hét alatt több mint 1200 téesz, 60 szakszövetkezet és 14 halászati téesz közössé­ge ad számot munkájáról, s mérlegeli a gazdálkodás idei lehetőségeit. Több évtizede ez az első zárszámadási időszak, amikor — a sokirányú, gyors és tar­talmas üzemi jelentések meg­szűnése miatt — sem a szövet­kezetek érdekvédelmi szövet­ségében, sem a szakminiszté­riumban nem tudtak a zár­számadások kezdetéig érdemi felvilágosítást adni arról: ho­gyan is állnak a gazdaságok, milyen alapokról képesek in­dítani az új évet. Hozzájárul ehhez az is, hogy a TOT megszűnt, és az utódszerve­zet az átalakulásokkal volt elfoglalva, nem szorgalmazta az adatgyűjtést. így mindössze az ad némi támpontot a gazdaságok vár­ható eredményeiről (illetve eredménytelenségéről), amit a termelőszövetkezetek múlt év decemberében tartott kong­resszusán előre jeleztek. Esze­rint az elmúlt évben tovább nőtt a differenciáltság az üze­mek között, vagyis a gazdasá­gok egy szűkebb rétege az átlagosnál jóval sikeresebben gazdálkodott, egy kisebb kör pedig tovább szegényedett. Az is tény. hogy a korábban ki­emelkedő eredményt elérő gazdaságok mind több gond­dal küzdenek a termelési költ­ségek tetemes emelkedése, fő­ként az ipari eredetű anyagok, eszközök, közüzemi szolgálta­tások árának emelése követ­keztében. .................. — BSÍPÓlSflKASKRÓNIKA L _________________________________________. E sztergomban a prímási palota előtti teret a méltatlanul meghurcolt és elítélt főpap, Mindszenty József hercegprímásról nevezik el. ® Az Észak-atlanti Közgyűlés delegációja látoga­tott Budapestre az Országgyűlés honvédelmi, valamint külügyi bizottságának meghívására. ® Egy hónap múlva már kaphatók a jegyek a 10. Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvényeire, me­lyekre március 16. és 25. között kerül sor. $ Ülésezett az Or­szággyűlés ifjúsági és sportbizottsága, valamint a kulturális bi­zottsága. Ez utóbbi a vallásszabadságról szóló törvényjavasla­tot, valamint a sajtótörvény módosítására vonatkozó törvényi rendelkezéseket is elfogadásra javasolja a Parlamentnek. 9 Nyilvánosságra hozták — első alkalommal — a rendőrség szol­gálati szabályzatát. Így az állampolgárok is megismerhetik jo­gaikat és élhetnek azokkal. O A Tatabányai Bányák Vállalati Szakszervezeti Szövetsége nyílt levelet intézett Nagy Sándor­hoz, melyben egyetértésükről biztosítják a Németh Miklós mi­niszterelnökhöz írt levelével kapcsolatban. A bányászok sé­relmezik, hogy a tisztességes értéket teremtő munka becsülete tovább csökken. ® A Tanakodó című oktatáspolitikai rádió­műsor — a magyar rádiózás történetében először — Kolozsvár­ról közvetít január 23-án élőműsort. ________, 9 0 MENEKÜLÖK T alán megbocsátható, ha pletykálkodva kezdem mondandóm bevezetését. Eltekinthet­tünk egy cikknek a köz­lésétől. A szöveggel nem volt semmi baj. A szerző­vel annál inkább. A szer­ző ugyanis egyik közle­ményünkben remek lene- tőséget fedezett fel véle­ménye — hozzászólása — kifejtésére. A baj az volt ezzel a véleménnyel, hogy nem mást, pusztán a szerző menekülését szol­gálta volna, közlés ese­tén. Menekülését tegnapi önmagától, tegnapi véle­ményétől. Ez persze ma­napság nem tartozik a ritka esetek közé, s ter­mészetes az is, hogy az embereknek változhat s változik is a véleménye. A szerző azonban, be- osztását mentendő, úgy fejtegette ú j véleményét, mintha mindig is így gon­dolkodott volna, mintha soha nem állított volna mást. Holott állított! Nem­csak egy nagy intézmény­nek a főigazgató-helyette­seként. hanem olyan köz­szereplőként is, aki a me­gyében jól ismert. Hátat fordítani tegnapi önmagá­nak úgy kívánt, hogy nem­csak pártállást, véleményt cserélt, hanem múltat is. Ügy tüntette fel múltbéli szerepét és véleményét, mintha ő mindig is úgy gondolkodott volna, mint ma. Miért segédkezzünk mi ilyesmiben? A visszautasításból sér­tődés lett. S egy újabb küldemény. Ezt már a Szer­ző új pártja adta postá­ra. Azt tudatták, amit tudtunk: a szerző náluk nem akárki! A visszauta­sítás tehát nem pusztán egy személynek, hanem „a” pártnak is szólt... Napról napra sokasod­nak a menekülők ilyen és hasonló esetei az újságíró szeme előtt. Mintha mo­ziban lenne az ember, egy kacagtató komédia né- zőjeként. A mozi azonban egy megye, egy ország, s a komédia szereplői lát­tán nincsen kedvem nevetni. Nincsen kedvem nevetni például azokon a funkc.o- náriusgyerekeken, akik a szülők állása adta előnyök maradéktalan élvezői vol­tak, most pedig egyszeri­ben a legdühödtebb tá­madói a „Kádár-rezsim­nek”, a „puha diktatúra elembertelenítő hatásának”, a „jogtalan előnyök pisz­kos rendszerének”. Nincsen kedvem nevetni azokon a menekülőkön, akik a film-, a video-, a hangfelvételek, a dedikációk, a levelek ta­núsága szerint pontosan tudták, kit, kiket kell „nagy tisztelettel” körülvenniük a hatalom gyakorlói közül, most pedig a rettenthetet­len ellenzékiek pózában tetszelegnek, tévé-, rádió-, újságnyilatkozatokban hí­relve, ilyen-olyan pártgyű­léseken bizonykodva: ők mindig is ... Nincsen ked­vei* nevetni, bármennyire ripacskodnak is, azokon a komédiásokon, akiknek mindegy, milyen a színpad és mi a szerep, egy a fon­tos: rajta és benne legye­nek. Benne és rajta vol­tak és benne-rajta akarnak maradni: ez a lényeg. Túl­ságosan sokan vannak az ilyen akarnokok ma abban a szűk rétegben, amely az aktív politizálás csapatát adja. Nincsen olyan ember, aki azonos tegnapi önmagával; aki nem akar, az is vál­tozik. Biológiailag éppúgy, mint szellemileg. A válto­zásoknak azonban van egy természetes medre és sod­ra. Gyanakvásom, ódzko­dásom nem ennek, hanem a műmedreknek, a művi úton létrehozott sodrások­nak szól. Az őszinte meg­győződést. a hiteles válto­zást nélkülöző átalakulás­nak. azaz a menekülésnek, amikor valaki nem túlha­ladja. hanem letaqadia teg­napi önmagát, véleményeit, cselekedeteit. Aligha felesleges a túl- haladás és a letagadás kö­zötti hatalmas, tartalmi, er­kölcsi különbségre figyel­meztetni most. amikof va­lamennyi politikai erő je­löltekét. hiteles személyi­ségeket keres, kutat az or­szággyűlési képviselővá­lasztásokra. S lesz még egy másik választás is. nem ki­sebb súlyú az említettnél: az új önkormányzatok tagjainak a kijelölése. El­intézhetnénk persze ezt a szelekciós folyamatot az­zal, legyen ez a pártok, a jelölteket állító politikai szervezeteknek a gondja. Ami igaz is. A buktató ott van, hogy ezek a jelöltek — akár a Parlament pad­soraiban, akár az önkor­mányzati üléstermekben — már a nevünkben és a sorsunkról határoznak majd! S mert a visszahí­vás jogintézménye meg­szűnt, a voksok birtokosai addig látják el a tisztüket, míg a következő választá­sok ideje elérkezik. Nem lehet tehát közömbös sen­ki számára sem, a min­den kötöttségtől mentes el­ső választásokon kik jut­nak be a hatalomgyakor­lás padsoraiba. K evés a tegnapját vál­laló és nagyon-na- gvon sok a menekü­lő ember azok között, akik szem előtt vannak, akik közül kikerülhetnek a kü­lönböző testületek tagjai. A pártok eddigi tevékenysége nem mutatja sok jelét an­nak, hogy tág körből kí­vánnak jelölteket állítani. Annál több a jele a maid „magunk közül” jelölünk­nek. azaz a gondolkodás- mód a pártemberek körét öleli fel csupán, s nem az adott nárt eszméivel szim­patizáló állampolgároknak a sokkal-sokkal népesebb csapatát. Olykor már-már az a .benyomása támad az embernek, hogy most állít­ják össze rajait a holnap­utáni — menekülőknek ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom