Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-11 / 292. szám

1989. DECEMBER 11., HÉTFŐ Csendes diáksztrájk Ócsáh ? Azt tették, amire nevelték őket E* az a hír, ami nem a szokásos módon „viselkedett”. Ugyanis nem terjedt el Úcsán, hogy november í-án állítólag diáksztrájk voit a Bolyai János Gimnáziumban. Az egyik hely­beli Intézmény vezetője még két héttel később sem tudott ró­la, pedig — mint mondta — az ő gyereke is oda jár. Annyiban is maradt volna a dolog. Csakhogy november második fele táján konkrét információt kaptunk olvasóinktól — több szülőtől —, s számos aggódó kérdést: megbüntetik-e az érettségi előtt álló fiatalokat a sztrájk miatt; hátrányt szen­vednek-e a főiskolai felvételinél; meddig tanít még az iskolá­ban a tanárnő, aki miatt kirobbant a tiltakozás? Zsadányi László, a Bolyai igazgatója nem repesett az örömtől, amikor az állítólagos diáksztrájkról érdeklődtünk nála, de végül is vállalta a nyilvánosság hiteles tájékoz­tatását. Rajta kívül beszéltünk még H.-néval, a 4,'A osztály (volt) matematika és fizika 6zakos tanárával, Kövesi Györ­gyivel, a diákmozgalmat segítő tanárral, Visnyei Ferenc osz­tályfőnökkel, s végül a tanu­lókkal. Pedagógiai hibák ről ő maga kezeskedik. Annál is inkább nem lehet bántódá- suk a diákoknak, mert a véle­ményalkotásnak, illetve tilta­kozásnak egy olyan kulturált, intelligens formáját választot­ták, ami inkább elismerést ér­demel, mintsem feddést! Az intézmény történetében ugyan példa nélkül áll ez a megnyil­vánulás, de — Zsadányi Lász­ló szerint — nem csorbítja a tantestület presztízsét, hiszen mindig is önérzetességre, őszin­teségre tanították a gyereke­ket. Végül magukat a diákokat is megkérdeztük, természete­sen a tanárok jelenléte nélkül. Szerintük, ha nem tiltakoznak, a túlzott követelések a többi tantárgy rovására mentek vol­na, mert kompromisszumos ja­vaslataik ugyan meghallgatás­ra találtak, de H.-né a gyakor­latban nem valósította meg azokat. Nem győzni akartak! Ezek után kívülállóként, nem szakemberként nem is olyan könnyű állást foglalni az elhangzottakkal, illetve a tör­téntekkel kapcsolatban. Hogy a 4/A osztály győzött? Ez két­ségtelen, ám a diákok tiltakoz­tak e megfogalmazás ellen: ők nem akartak mindenáron győzni, inkább meggyőzni sze­rették volna a tanárnőt a ma­guk igazáról! E kijelentésből is következik — s el is mondták —, hogy még mindig lelkiis- meret-furdalásuk van azért, amit tettek, pedig nem volt más választásuk, ök le akar­nak érettségizni, de nem csak matekból és fizikából. Igaz, a tanárnőnek is — mint mondta — ugyanaz a célja, leérettsé­giztetni a gyerekeket. Ám eb­ben az esetben, úgy tűnik, hogy a szakmai, pedagógiai ta­pasztalatok, s talán az ember- ismeret hiánya, lehetetlenné tette a közös cél együttes meg­valósítását. Ez az úgynevezett ácsai diák­sztrájk története, s mint min­den ilyennek, ennek is van­nak tanulságai. Nem, nem akarunk pálcát törni H.-né fö­lött! Ez nem a mi dolgunk. A végső döntés két ember kezé­ben van: az igazgatóéban és a tanárnőében. Az elmondottak alapján a következő kép rajzolódott ki előttünk a 4/A diák—tanár kapcsolatáról. A gyerekek által választott, példa nélkül álló til­takozási forma az igazgató szerint nem volt sztrájk, ha­nem a passzív ellenállás sajá­tos formája. A tanulók készül­tek az órára — ki-ki képes­sége szerint —, megírták a házi feladatot, de H.-né kérdé­seire nem voltak hajlandók válaszolni, hallgatásba merül­tek. . Az előzményekről Zsadányi László elmondta: H.-né a gim­názium diákja volt, a friss egyetemi diplomával általá­nos iskolában kezdte a pályát 1980-ban, mert akkor a gim­náziumban nem volt szabad státus. A hosszú gyes miatt nem sokáig tanított. Csak 1987-ben került a gimnázium­ba. Hamar kiderült róla, hogy önmagával szemben rendkívül szigorú — s ugyanilyen tar­tást, önfegyelmet követel meg a tanulóktól is —, szorgalmas, pedánsan készül az óráira. Ugyanakkor, valószínűleg ép­pen túlzott szigora miatt, már a kezdet kezdetén konfliktu­sokat teremtett maga körül, amelyek a 4/A osztályban csú­csosodtak ki. A tanulók so- kallották a — szerintük — ir­reálisan és indokolatlanul ma­gas követelményeket. Ugyanis ez az osztály nem matemati­kából és fizikából, hanem hu­mán tárgyakból fog felvéte­lizni főiskolán. Az igazgató szerint kétség­telen, hogy H.-né bizonyos pe­dagógiai hibákat elkövetett, ő ezek okait már tavaly is kutat­ta. A nagy hallgatás napját megelőzően — bár az osztály­főnök, majd más tanárok, s végül az igazgató közvetítésé­vel kérték a diákok, hogy H.- né változtasson munkamód­szerén —. az igyekezet hiába­valónak bizonyult. Az ügyben közvetlenül ér­dekeltek közül másodikként H.-nét kérdezgettük: tudott-e arról, hogy mire készülnek a tanulók? Hogyan reagált az eseményre; s egyáltalán mi­ként ítéli meg szerepét a sajá­tos tiltakozás bekövetkezté­ben? A tanárnő elmondta, hogy váratlanul érte a demonstra­tív hallgatás — bár korábban megegyezett velük, hogy sokat fog feleltetni. A feszültségek elsődleges okát az érettségi té­telek nagy számában, a ponto­zási rendszer igazságtalansá­gában. s általában a tananyag nagyságában látja. Ez az érvelése ott sántít, hogy akkor a többi pedagógus- natk is hasonló konfliktusok­kal kellene birkóznia. Márpe­dig erről szó sincs. Ékkor H.-né elismerte, hogy bizonyos pedagógiai hibákat elkövetett, de valójában nem érti az egész ügyet. Ugyanis munkamódszeréhez tartozik az. hogy szóban ritkán felel­tet, részben azért, mert nincs rá idő, részben meg azért, mert — mint mondta —, a szó el­száll, az írás megmarad. Vagy­is a dolgozatok egyértelműen Alighanem arról volt, van »zó ebben az ügyben, hogy egy osztályközösség nem gyerekek sokaságából, hanem szuverén személyiségek együtteséből áll. ök viszont ahányan vannak, annyifélék — így képességeik is. Ugyanakkor egy önérzetes ember — bármilyen fiatal is! — talán természetes, hogy szó szerint veszi az igazgató kedvenc mondását: a tanuló és a pe­dagógus egyenrangú emberként lép be az Iskola falai közé! Ha valóban ley van, akkor ezek a diákok már nem gyere­kek, hanem fiatal felnőttek ... Aszódi László Antal HETI PEST KÖRNYÉKI TÉRI A halállisták élén állunk Még szerencse, hogy azért mi is az élvonalba kerülhe­tünk néha. Ha nem is világvi­szonylatban, de az európai át­laghoz hasonlítva feltétlenül. Kontinensünk 23 országa közül nekünk sikerült kivívnunk az igen előkelő első helyezést a májzsugor okozta halálozások ranglistáján. (1985-ös adat!) Ilyen elsöprő eredményt más területen nem tudtunk elérni, de azért a daganatos megbete­gedések, a magasvérnyomás és az érrendszeri betegségek miatti halálozást tekintve is az élbolyban „futunk”. A statisztikák szerint a lel­künk sem egészségesebb a tes­tünknél: az öngyilkosságok számát vizsgálva szintén dobo­gósok vagyunk. — Pest megye halálozási arányszáma valamivel jobb az országos átlagnál — mondja dr. Sebes Gábor, a pilisvörös- vári szakorvosi rendelő igaz­gató főorvosa. — A megye, ezen belül a pilisvörösvári körzet adatai alapján megálla­pítható, hogy nincs „speciális területi betegségünk". Itt is ugyanazok a gyakori halálozási okok, mint az országban álta­lában. Nemrég számítógépre vittük a rendelő szakmai felügyelete alá tartozó 16 település halá­lozási arányait. Az eredmény­ből tendencia nem vonható le, de az országos és a megyei átlaghoz hasonlítani tudjuk az ittenieket. Az utóbbi két-há- rom év adatai alapján — úgy tűnik — némileg csőikként a keringésszervi betegségek okozta halálozás, viszont nőtt a daganatos megbetege­dések száma. Épen emiatt sze­repel terveink között bizonyos szűrővizsgálatok „kitelepítése” a közeli községekbe. Az időben felismert nőgyógyászatr daga- natos betegségek például telje­sen gyógyítható, ezért egyik kollégánk két-három hétre is kimegy majd egy-egy faluba, így a szűrésekre nem egy nap alatt, kampányszerűen kerül sor. — A pilisvörösvári a megye egyik legújabb, egyben egyik legkisebb rendelőintézete. Ho­gyan tudják a megfelelő alap­ellátást biztosítani? — A rendelő 1981 óta mű­ködik. Idén nyáron elkészült a tetőtér, ahová többek között a szemészet, a gégészet, a pszi­chiátria és az igazgatóság is felköltözhetett. A kezdeti idők­höz képest jelentősen bővült a szakrendelések száma. Ma már főállásban foglalkoztatunk pél­dául szemészt, a gyermekorvos mellett ifjúsági orvost és fog­orvost, emellett részmunkaidő­ben van már pszichiáterünk és pszichológusunk is. Jövőre A tőke a technológiát is magával hozza Több ez, mint egyszerű flört n A napokban a Ceglédi Kaszinóban dr. Antal László I kormányfötanácsos, miniszterhelyettes izgalmas előadást $ tartott Magyarország és a Közös Piac címmel. Az ese- * mény előtt beszélgettünk. — Képletesen szólva, mond­hatjuk azt, hogy hazánk és a Közös Piac kapcsolata egyol­dalú szerelem? — Ha rövid távú kérdések­ről beszélünk és arról, hogy az Európai Közösség tagjai aka­runk lenni akkor az bizony egyoldalú szerelem. Mert nem reális, hogy ez hamarosan be­következhetne. Viszont a kü­lönböző mennyiségi korláto­zások föloldására — amelyek nehezítik a honi exportot — hajlandónak mutatkozik. Le­galábbis lazítani fogja a vámhátrányainkat, a COCOM- listát stb Tehát könnyebben férünk hozzá ehhez a piac­hoz, ami dollárban mérhető értékű. Ugyanakkor a megvál­tozott viszonyt jelzi az is, hogy kormánygaranciákat kí­vánnak nyújtani nekünk és Lengyelországnak. Minden­esetre az említettek, megvál­tozott gazdasági partneri vi­szonyt jelentenek, aminek va­lamikor az is lehet a vége, hogy a Közös Piac tagjaivá válunk. — Nem egy nálunk előke­lőbb helyen jegyzett ország sem érte el, hogy elhangozzék számára a boldogító igen. En­nek ellenére a mi sóvárgá­sunkból lehet majd egy frigy? — Persze lehet. Annyi eb­ben a fölösleges, hogy mindig szeretünk nagy dolgokban gondolkozni. A szerényebb gazdasági változásokat, ame­lyek nem látványosak, nem lehet jól megjeleníteni, nin­csenek szimbólumai — kevés­bé tudjuk megbecsülni. A gazdaságdiplomácia szürkébb, lassabban halad előre. — Azért napjainkban ugye többről van szó egyszerű flörtnél? — Természetesen. Ahhoz képest, ahogy ezek a dolgok zajlani szoktak, megindult egy élénkebb mozgás. — Tűi az irántunk érzett rokonszenven, a Nyugatnak nem érdeke, hogy megment­sen bennünket. Mégis meddig merészkedhetünk el az ál­mainkban, a csodavárásunk­ban? — Én elsősorban azért só- várgok, hogy a nyugati mű­ködő töke jöjjön ide. Rész­ben oly módon, ahogy most kezdjük csinálni. A partner vállalatrészeket vásárol vagy maga is új közös cégeket ala­pít. S ez nemcsak tőkebe­áramlás, hanem technológia is. Egy másfajta, teljesítmény­orientált vezetési stílust is feltételez, és azt, hogy új piacok nyílnak meg előttünk. Természetesen könyörtelen minőségi igényekkel. Ennek van is realitása. Ez olyan mozgásokat indít meg, ame­lyeknek kisugárzó hatásuk van. Fehér Ferenc tervezzük a gégészet és a bel­gyógyászat teljes munkaidőben történő beindítását. Ugyancsak jövőre kezd a reumatológia, — amire az idősebb korosz­tálynak nagy szüksége van —, a szájsebészet és a gyógytorna. — A legtöbb egészségügyi intézmény — főleg az utóbbi néhány érben — súlyos anyagi nehézségekkel küzd. — Rendelőnk alapvető fel­szereltségével nincs gond. Per­sze, nekünk szintén szüksé­günk lenne műszaki feljesztés- re, többek között újabb számí­tógépekre is. Elképzeléseink szerint először az egyik körzeti orvosi rendelőbe telepítenénk egy gépet. A speciális, egész­ségügyi használatra készült program megkönnyíti az admi­nisztrációt és meggyorsítja a minőségi elemzőmunkát. Pilis- vörösváron körülbelül 2500 la­kos jut egy körzeti orvosra, s a betegekkel való törődést, a jobb munkát segítené a szá­mítógép. Nehezíti munkánkat, hogy a megye infrastruktúrája megle­hetősen rossz. Nehéz például működő telefont találni, s be­teghez hívni á mentőket. Pilis- vörösvárnak és vonzáskörzeté­nek szüksége lenne egy men­tőállomásra. Nehézséget jelent az is, hogy a körzetben nincs olyan intéz­mény, ahová a megfigyelésre szoruló betegeket beutalhat­nánk. Ha valakinek néhány napos kivizsgálásra van szük­sége, azt be kell küldenünk valamelyik kórházba. Kollégáimmal együtt kutat­juk a továbblépés lehetőségeit, amihez a helybéliek vélemé­nyére feltétlenül szükségünk van. A tanácsi apparátussal jól együtt tudunk működni, de keressük a kapcsolatot a tár­sadalmi-politikai szervezetek­kel és az egyházakkal is. Nem a lakosságot kell közel vinnni az egészségügyhöz, hanem az egészségügyet a lakossághoz. K. Á. Egyre mélyül a szakadék Hátrányban a falusiak AZT HISZEM, mindenki­nek, aki írással foglalkozik, legnagyobb öröme, ha a kö­zölt gondolataira valamilyen módon visszajelzést kap. A közelmúltban egyik írásomban a falu és a város közötti kü­lönbségeket soroltam, első­sorban a mind jobban mé­lyülő szakadék gazdasági vo­natkozásaira hívtam fel a fi­gyelmet. S most, két ismerős fiatalember tette szóvá: a kul­turális különbségek legalább annyira nyomasztók, mint az általam sorolt gondok, s ép­pen ezért ezekről is írni kel­lene, s sorolták is a problé­mákat. A 33 magyar színházból 21 Budapesten található, s akkor még nincs szó a különféle szervezett játékszínekről, stú­diószínpadokról. A mai Ma­gyarországon legalább hét­millió olyan ember él, aki életében soha nem volt szín­házban. Többségük falvak lakója, s bizony az esetek többségében nincs is hová menniük, még ha éppen ked­vük támadna is. De nemcsak színházzal nem élhet a földhöz ragadt falusi. A mozikat is rendre becsuk­ták. A könyvkiadás is a vidék ellen van. A frissen megjele­nő művek Budapesten azon­nal kaphatók, vidéken csak hetekkel később. Nézzük meg egy-egy falusi könyvesbolt készletét és egy fővárosi kö­zepes szintű könyvkereske­dését. Micsoda különbség! És miért van az, hogy a jelentős kulturális eseménye­ket automatikusan azonnal a fővárosba telepítik? Persze, az igaz, hogy a látogatók száma könnyebben éri el a tízezres nagyságrendet Buda­pesten, mint mondjuk Aszó­don vagy Gödöllőn. De talán meg kellene próbálni. Bizony, a vidékiek csak a tévéhíradóból értesülnek, mi­ről is maradtak le ismét. Például a legjobb társasutak részvételi jegyei a tűz közelé­ben élők között kelnek el. Egy jó ellenőrzés talán fényt de­ríthetne arra, hogyan zajla­nak le ezek a tranzakciók a bezárt ajtók mögött. Igaz, az ellenőrzők irodaházai is a fő­városban találhatók. Mit tehetünk akkor, ha egy jó filmet szeretnénk meg­nézni, s kiderül, hogy a mozi előadásai este tíz órakor kez­dődnek? A vetítés éjfélkor fejeződik be, a vidéki utána nem tud hazamenni, s a drá­ga mozijegy — egy szállodai szoba árával megfejelve — ki­csit borsos lenne. Hogy éjfél után miért nem utazhat ha­za? Bag, Hévízgyörk, Galga- hévíz, Túra községekbe — ahol csaknem húszezer ember él — este 19.30 órakor elin­dul az utolsó autóbusz Buda­pestről, a Népstadiontól. Legalább hétvégeken meg kel­lene próbálni a színházi elő­adások befejezéséhez igazo­dó járatokat indítani. Hosz- szú távon biztosan megérné! Mennyit beszélhetnénk a különböző ismeretszerzési le­hetőségekről, a kiállításokról, a koncertekről és a gyerekek iskoláztatásáról. Ha valahol, valamelyik Galga menti falu­ban felcsillan egy kis tehet­séges matematikus, egy zenei vagy egy nyelvtehetség stb. — mi lesz a sorsa? Az esetek na­gyobb százalékában elkalló­dik, míg a fővárosi gyerek válogathat az iskolák és a jobbnál jobb tanárok között. Mindez elmondható a sportot szerető fiatalokról és gyere­kekről is. Hol van a vidéki gyerekeknek sportiskolájuk, szakértő edzőjük? Hol van te­niszpályájuk, esetleg uszodá­juk? És hol sajátíthatják el a motorsport elemeit? Hol vannak a tehetséget felkaroló szponzorok? — Bizony, a fő­városban. HALLGATOM az alig 30 éves, két ifjú ember szavait, s azon töprengek, hogy nekem szemináriumi tananyagom volt a falu és a város közötti különbség megszüntetésének kérdése. Negyven éve már! Fercsik Mihály KÖZVETÍTŐ Sfl Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A NÓRÁDÉ Kft. (Bp. X., Halom u. 42.) 4 fő érettségizett fiatal férfit keres betanított munkára. 10—14 000 Ft kereseti lehetőség­gel. A Bella fodrászszalon (Bp. XI., Bartók B. u.) 2 fő férfifodrászt keres. A Fémmunkás Vállalat ferenc­városi gyára jó kereseti lehető­séggel felvételre keres 10 fő he­gesztő-lakatost, tűzikovácsolásban jártas betanított munkást, vízve­zeték-szerelőt, forgácsoló-marós szakmunkást, géplakatost és 1 fő udvartakarító segédmunkást. A Fővárosi Sütőipari Vállalat ki­emelt kereseti lehetőséggel fel­vesz a főváros területén lévő gyá­raiba és kisüzemeibe, többek kö­zött a XVIII. kér., Méta úti ke­nyérgyár újonnan beinduló McDo­nald’s üzemébe munkásokat 1 és 2 műszakos munkarendbe. A Benta Völgye Mgtsz (Érd) 10 fő húsipari szak- és betanított munkást keres. bizonvítják, hogy ki tudott, ki nem. Visnyei Ferenc osztályfőnök és Kövesi Györgyi — orosz-la­tin szakos — tanárt is meg­lepték a fejlemények. Bár tud­tak a konfliktusokról, beszél­gettek is a diákokkal, s a tanárnővel, de a némasági fo­gadalom beváltása meglepte őket. Ugyanakkor mindkét pe­dagógus némi elégedettséget árult el. Az ő szempontjukból ez érthető is, hiszen a gyere­kek nem tettek mást, mint amire tanították őket a gim­náziumban: mindig álljanak ki a maguk igazáért, nyíltan vállalják véleményüket — akár a pedagógussal szemben is. Te­hát a nagybetűs életre készí­tették fel a gyerekeket. A fia­talok tehát jól megtanulták a leckét, a tanárok pedig meg­lepődtek, hogy a „mag” mi­lyen jó „talajra” hullott. Zsadányi László igazgató el­mondta: H.-né az ő döntése nyomán már nem tanít a 4/A- ban. Ám. mert hivatásában kezdő gimnáziumi tanárról van szó, újabb, esetleg elha­markodott döntéssel nem akar­ja derékba törni a tanárnő pá­lyáját. Azonban az „áthelye­zéssel’’ együtt figyelmeztetést is kapott, hogy ha munka- módszerén képtelen változtat­ni, ha nem tud kiegyensúlyo­zott kapcsolatot kialakítani a diákokkal, akkor az év végén visszatérnek az ügyre. Nem lesz retorzió Azt is hozzátette az igazga­tó; nem érzi olyan súlyosnak a problémát, ha H.-né képes váltani. Ennél sokkal komo­lyabb diák—tanár közötti konfliktusokra is talált már megoldást. A negyedik osztály egyetlen tanulóját sem érte s nem is érheti bármiféle retorzió, er-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom