Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-09 / 291. szám
1989. DECEMBER 9., SZOMBAT 5 Merre menjen a kerítés ? Elköltözik a szülőfalu „tudata Pilisszentlászlóról ritkán esik szó, különösen télidőben csappan meg a forgalom a Pilis zúzmarás, kanyargós útjain. A külvilággal a Volánbusz köti össze a községet, az is csak egy irányban, Szentendre felé. A magukra maradt embereknek nagyobb szükségük van a saját szorgalmukra, leleményükre, mint a városi lakóknak. A létfeltételek megteremtése va- lószínűtlenül nagy súllyal esik latba. Tudják ezt a település vezetői is. talán ez az egyik magyarázata annak, hogy a kis faluban meglepően aktívak az emberek és a tanács is. A sajnos visszafordíthatatlanul romló gazdasági helyzetben Pilisszentlászlón ebben az évben utat, villanyt, vízvezetéket építettek, felújították az óvoda tetőszerkezetét, megkezdték az iskola felső tagozatosainak hazatelepitését a szentendrei Lenin úti iskolából. A beruházások fedezete a tanácsi földek eladása, a t vízmű támogatása és a költségvetés néhány forintja volt. Mondhatják most, a szerény felsorolás láttán, hogy ez is valami? Bizony, az adott lehetőségek között komoly előrelépés. Hiszen az éves fejlesztésre fordítható pénz itt százezrekben mérhető. — A község jövője szempontjából döntő, hogy a Tölgyfa, illetve a Kékes utca földmunkái 90 százalékban elkészültek, mondja Illés György vb-titkár. Akinek — tegyük őhozzá mindjárt — ez csak a hivatalos titulusa, mert ilyen kis községben mindenessé válik az ember. Hogy miért minősül döntőnek a két utca elkészülte? Mert kialakult negyven építési telek, s fiatal igénylők kívánnak rajta otthont teremteni. A tanács-azzal is segített, hogy a munkát nem adta ki vállalkozónak, hanem maga bérelt gépeket. A szent- lászlói gépkezelők pedig társadalmi munkában beültek a nyeregbe. Megrendelték a terveket Az idén jutott el a vízvezeték a Felszabadulás utcába, a Kossuth, illetve az Árnyas utcába (ez utóbbiakba a víkendtel- kesek pénzéből), a villany a Tölgyfa utcába, az aszfalt a Béke utcába. A vízvezetéképítési kiviteli terveket megrendelték a Dózsa, illetve a Béla király utcában lakók számára. Térjünk vissza néhány gondolat erejéig az Illés György által legfontosabbnak tartott „beruházásra” a felső tagozatos gyerekek hazatelepítésének megkezdésére! Jó másfél évtizeddel ezelőtt a Pest Megvei Tanács művelődési osztálya, élén Martinusz Ferenccel (aki csak a pártakarat végrehajtója volt) a lakosság és a községi vezetés kívánsága ellenére végigverte. hoqy a pilisszentlász- lói gyerekek egy része Szentendrén folytassa tanulmányait. A dolognak ízbégen sem örültek, de az úton végig kellett menni. Szétzüllesztették a tantestületet, üresek maradtak a nemrégen épített tantermek, de az erőszakot indokló ideolóaia magasztosan zengett a felsőbb szervek képviselői ajkán. Hogy az egész országban végrehajtott centralizálás mit jelentett, azt ma már el szabad mondani. De hogv egv zárt közösségnek mennyi kárt okoz, ha távozik a tantestület, munkahelyek szűnnek meg. elköltözik a ..szülőfalu tudata”, azt Illés György végiggondolni sem akarja. A község vízellátásának mikéntjét kell még tisztázni, mert emiatt később érthetetlenné válik néhánn dolog. Vízvezetékről beszéltünk, ám nem a szokásos regionális ellátásról van szó. Pilisszentlászlón ugyanis a csövek egyik végén nem csáposkút található a Duna vizével, hanem egy forrás. Köti a forintlikmy Áldása ma még tisztának minősül, s ez látja el a falu népét. Természetes hát. hogy évek óta visz- szatérő igény, hogy valamelyik égtáj felől érkezzen meg az „igazi” víz. Az jönne is, de a „lábait leköti” a forinthiány. A tucatnyi (és a költségek miatt rendre elvetett) terv legfrissebb lapja, hogy Szentendréről, a Cseresznyés úti tározóból induljon a vezeték, így nem kellene átemelőt közbeiktatni, s ez jelentősen csökkentené a költségeket. Vizsgálják, érdemes-e komolyan foglalkozni a koncepcióval vagy sem. A falusiak viszont szorgalmasan vezetik a forrásvizet. mondván, a csövek befogadják majd a Dunáét is. Szívük vágya átjátszóadó telepítése a tv-műsorok jobb vételének segítésére. A helyét már bemérték (a szálloda mellett a víkendterület sarkán lenne), de a postával a tárgyalások nagyon lassan haladnak — mondja a vb-titkár, s legyint hozzá. A más kezével csak a tűzbe nyúlni jó, idézi a nép\ bölcsességet. Mi" várható jövőre? Illés György ahhoz képest, hogy fejlesztésre mindössze ötszázezer forintjuk lesz, igen optimista. Azt szeretné, ha a tanács elsősorban víz- és villanyvezetékek építésére fordítaná az ösz- szeget. Természetesen megfejelve társadalmi munkával. A legnagyobb vállalkozás a hat kilométer hosszú vadvédelmi kerítés készítése lesz. A lakosság régi álma valósul meg, hiszen a földek egy részének termését évről évre tönkretették az özek, nyulak, szarvasok. Hektárak maradtak műveletlenül, mert kár volt növényeket ültetni oda. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság vállalta: adja az anyagot, a lakosság két esztendő alatt‘végezze el a munkát! Mindenkinek kötelessége lesz vagy pénzzel vagy kézzel hozzájárulni a „műhöz”. Védett földeken A faluban keményen vitáznak arról, hol legyen a kerítés nyomvonala. A dolog természetes, hiszen érdekek ütközéséről van szó. Jövedelemről, amely a védett földeken ezután képződhet. Sőt, értéknövekedésről is, hiszen a kerítésen belüli birtokok többet érnek. A többség véleménye egyelőre az, hogy a kereszti és hosszúföldeket, valamint a Hrabinát mindenképpen óvni kell. Mások azzal érvelnek, hogy a kereszti földek helyett a pálbükkösi földek végén fusson a drót, mert így minimálisan hosz- szabb kerítéssel sokkal nagyobb területet ,védenének meg. Ügy tűnik, hogy hosz- szú évek óta ez a kérdés aktivizálja legjobban a pi- lisszentlászlóiakat. Végleges döntés csak később lesz. Yicsotka Mihály BUMFORDI SZOBOR KEREPEST ARCS AN Az emlékek köve Bumfordi az a szobrocska, s aligha tudja bárki is, hogy mit ábrázol. A régészek szorgos fejtöréssel mindjárt három magyarázatot találtak. Lett volna még egy negyedik is, de azzal már elő sem mertek hozakodni. A Krím félszigeten lelt megmunkált kő ugyanis két egymásba kapcsolódó férfialakot formáz. Első pillantásra úgy tűnik, mintha csak egy ember volna, de ha gondosan számolgatjuk a kezeket és lábakat, kiderül a turpisság. Mivel a szoboralakok a Lehel kürtjére emlékeztető alkalmatosságot emelnek szájukhoz, önként adódott az első tipp; ivócimborák. De vajon- ilyen pórias jelenetet megörökített volna az ismeretlen mester? Nem. Sokkal komolyabb dolgot ábrázolhat a szobrocska; vér- szerződést! Hm... Csak egy baj van, a vért nem szokták meginni. A tudós régészek per- szenem azért tanultak olyan sokat, hogy ilyen könnyen meg- hátráljana'k, harmadik „megfejtésük” annyira átfogó és általános, hogy abba belefér az ivászat és a vérszerződés is, sőt még sok egyéb: barátságembléma. Ez utóbbit fogadta el a Ke- repestarcsán élő Mihalik Mihály is. aki úgy érezte, emléket kell állítania lakhelyén. Hogy milyen emléket? Maradhatunk a hivatalos verziónál, s akkor az itt előkerült avar és szkíta kori leletek emlékköveként tisztelhetjük az alkotást. Vagy nevezhetjük barátságkőnek, a négy égtáj együvétarto- zását kifejezőnek, hiszen a Krím félsziget szobrocskájának mása került az emlékoszlop tetejére. De másféle „emlékeket” is rejt ez az emlékkő. Az olaszok kötik az ebet a karóhoz Állják az ajánlatukat Még szeptemberben kezdtük el azt a beszélgetést Kiss Sándorral, a Tápiószele és Vidéke Áfész elnökével, amelynek tárgya a szövetkezet talpon maradása volt. A vendéglátóipari és kereskedelmi egységek eredményesebb üzemeltetésének, egyáltalán fönnmaradásának lehetőségét az elnök akkor a privatizálásban látta, s ez a véleménye máig sem változott. Azonban azt is hangsúlyozta: ha üzleteiket családi vállalkozásoknak adják át, sok régi dolgozójukra nem. lesz szükségük. Ugyanakkor a megélhetési lehetőségeket — mint mondta — nem volna tisztességes tovább rontani a szövetkezet fennmaradása érdekében. Éppen ezért keresik az új munkahelyek létrehozásának lehetőségeit. Akkor szeptemberben, szinte végszóra jött az olasz üzletemberek ajánlata: hárommillió dollárt fektetnének be egy száz sertést feldolgozó vágóhíd felépítésébe. Ezért most arra voltunk kíváncsiak: mi valósult meg az akkori elképzelésekből, s egyáltalán meg- van-e még az olaszok pénze, tartják-e az ajánlatukat, egyáltalán van-e realitása ma egy új vágóhíd megépítésének? Keresik az olcsót Kiss Sándor elmondta, hogy az áfésznál nagy hagyománya van a sertésfelvásárlásnak, illetve -vágásnak. Tápiószelén, Tápiógyörgyén, Újszilváson és Jászboldogházán üzemeltetnek egy-egy vágóhidat. Pontosabban mondva azok Inkább leszúróhelyek, mert csak hasított sertés, szalonna és belsőségek értékesítésére van engedélyük, elsősorban a saját boltjaikban. Tehát a belföldi ellátásra vannak berendezkedve tevékenységi területükön. Évente mintegy 2500 sertést vásárolnak fel — többnyire kistermelőktől —, s valamennyit le is vágják. FIol tartanak ma az elképzelések megvalósításában? — Az olaszok továbbra is állják ajánlatukat, miközben több hazai cég is jelentkezett, hogy segítenének a kivitelezésben, illetve annak előkészítésében. A Kertészeti Egyetem szolnoki csoportja már elkészítette a leendő — s a közös piaci magas technológiai követelményeknek is megfelelő! —, napi 100 sertés levágására és feldolgozására alkalmas vágóhíd műszaki tervdokumentációját. A Monori Mezőgép Vállalat pedig vállalta az új létesítmény berendezését, fölszerelését. Biztonsági tényező ♦ — A megvalósulásig még rengeteg engedélyeztetés van hátra, ami akár egy évig is eltarthat. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk lassítani a tárgyalások menetét az olaszokkal, elsősorban az ő bizalmatlanságuk miatt. Értem ez alatt azt, hogy az olasz üzletemberekben kételyek támadtak a sikert illetően az országban eluralkodott politikai bizony- talaság miatt. De legalább annyira aggasztja őket a sok, egymásnak ellentmondó rendelet, azok állandó módosítgatása. A déli határvidéket érintő élelmiszer-kiviteli korlátozások, .a húsexport MÉM-en- gedélyhez' kötése elbizonytalanította partnerünket. Az olaszok a szerződés aláírását konkrét eseményekhez, illetve, időpontokhoz kötötték. Eszerint a vegyes vállalat létrehozását elhalasztották az országgyűlési választások utánra. Ugyancsak óvatosságra inti őket az árfelszabadító rendelkezés is. Ezt meg is lehet érteni. hiszen mi 3 hónappal ezelőtt nem egészen 50 forintért vásároltuk fel az élő sertéshús kilóiát, ma csak 72 forintért kapjuk meg a kistermelőktől! Szerintem nem is áll meg 80 forint alatt a felvásárlási ár, ami ugyan megnöveli majd a sertéstartási kedvet, ám kérdés — hívta fel a figyelmet a veszélyre Kiss Sándor —, hogy lesz-e olyan fizetőképes kereslet. amelyre alapoznánk az új vágóhíd létét?! Mert szép és konkrét terveink vannak a továbbiakra. Első lépésben csak a hasítást, zsírsütést, tepertő-előállítást végeznénk. Majd a vágóhídi kapacitás növelése lehetővé tenné a töltelékáru készítését, ugyanis arra az olaszok nem tartanak igényt — csak az értékesebb húsféleségekre. Létrehoznánk egy saját sertéstelepet is, ahol legalább háromezer jószágot hizlalnánk. Az évi 30 ezer sertés feldolgozására tervezett vágóhíd igényeit a saját telepen túl fele-fele részben a háztáji termelésre, illetve a nagyüzemekkel kötendő szerződésekre alapoznánk — sorolta Kiss Sándor. Várnak, számolnak Végül arra is felhívta a figyelmet, hogy a környező települések munkaerőhelyzetén is javítana az új vágóhíd megteremtése, mert máris sokan jelentkeztek, olyan húsipari szakemberek, akik ma a fővárosba, Szolnokra vagv Ceglédre járnak dolgozni. Ók szívesen otthon maradnának Tápiószelén, hogy ne kelljen többé ingázniuk. Fiát így áll pillanatnyilag a tápiószelei új vágóhíd ügye — amiről úgy gondoljuk, hogy messze túlmutat néhány tucat új munkahely létesítésén! Az olaszok pedig várnak, figyelnek és közben számolnak. Többek között nemcsak a dollármilliókkal, hanem a kockázatta! is. Az idegen tőke megjelenésének szándéka tehát jelen, van Pest megyében Is Hogy azt meg tudják-e majd szerezni, forgatni, az korántsem csak a tápiószelei áfész vezetőitől függ. Aszódi László Antal Mihalik Mihály ugyanis szobrásznak készült, később régésznek, de egyik választott hivatásának sem élhetett. Hosz- szú lenne elősorolni, miért. Dolgozott mint más egész életében, kellett a pénz, de a végi álmok még ma is kísértik. Emlékkő ez valóban, de a készítőjének többet mond és többet jelent, mint az arrajárófcnak. Nem véletlen, hogy Mihalik Mihály nem ragaszkodott az emlékmű elkészítésének hivatalos útjához. Tudja jól, hogy a helyi tanács nem tud arra kiszorítani hat-hétszázezer forintot. Nem is kért többet, mint néhány négyzetméternyi földet, területet az emlékkő felállításához. A pénzt az itt- lakók adták össze, mondanom sem kell. jóval kevesebb elég volt, mindössze nyolcezer-ötszáz forintra zsugorodott a szükséges összeg. Ennyibe került az anyag, a többit — a (Erdősi Ágnes felvétele) barátai segítségével a mester vállalta, így munkadíjra egy fillért sem kellett kiadni. Mégis megtörtént, hogy elakadt a munka, mit volt, mit tenni, Mihalik Mihály eladta a motorját, s úgy pótolta ki a foghíjas összeget. Először piciny gipszszobrot készített a Krím félsZígeti lelet fotói, és rajzai alapján. Második lépésben megmintázta a szobrot a tervezett nagyságban, szintén gipszből. Majd ezt kiöntve megkapta a „negatívot”, melynek segítségével — műkőből — elkészült az alkotás. Augusztus húszadikán avatták a jelzökövet, a Kerepestar- csa határiban autózók meglepve nézik a bumfordi szobrot. Találgatják, mit ábrázolhat az alkotás. Barátságot? Vérszerződést? Ivócimborá- kat? Vagy lehet, hogy csak egy álmot... M. T. Greenpeace Dunakeszin Mi közűnk nz Mniarkiiszlioz? Dunakeszi az egyik magyar- országi központja annak a nagy aláírásgyűjtő akciónak, amelyet a felrobbantott hajójáról ismert Greenpeace környezetvédő mozgalom indított az Antarktisz megmentése érdekében. — Mi közünk van nekünk az Antarktiszhoz? — kérdem Puky Miklóst, az egyik magyar szervezőt. — A földi édesvízkészlet 70 százaléka az Antarktiszon található jég formájában. Szabályozza az óceán hőmérsékletét, azonkívül a világon szinte ez az egyetlen tiszta, szennyezetten környezet. Harminc éve 27 ország írta alá* a szerződést, amely szerint ezeknek az államoknak a tudományos kútatóállomásai egymás mellett működhetnek az Antarktiszon. A megállapodás 1991-ig szól. Mivel a föld mélyén gazdag ásványi kincsek találhatók, félő, hogy elkezdenének egy kitermelési hajsfeát, illetve a? itt érdekelt országok — köztük a Szovjetunió. az USA, Ausztrália, Argentína, Üj-Záland, Dél-Afri- ka, Chile, Brazília, Franciaország — a terület felosztására törekednének. Az aláírásokat gyűjtő ív több követelést tartalmaz, így például, hogy-a 00. szélességi körtől délre meg kell tiltani mindennemű katonai természetű — támaszpontlétesítés, hadgyakorlat, fegyverkipróbálás, hadi kutatás — tevékenységet. Szabályozzák a tudományos kutatásokat és együttműködéseket, az adatok teljes és szabad cseréje érdekében. Meg kell tiltani az atomrobbantásokat, erőművek létesítését, illetve radioaktív hulladékok tárolását. — Hogyan keült hozzánk ez a nyomtatvány? — Amikor a Greenpeace Nemzetközi Irodáján jártam — mondja Puky Miklós, biológus — megkértek, fordítsam le a szöveget magyarra. Jelenleg angol, dón, holland, francia, német, spanyol és svéd nyelvű nyomtatványok vannak forgalomban. A magyar fordítást most visszaküldjük az irodának elbírálásra. Ezután kinyomtatjuk, és hamarosan a magyar változaton gyűjthetjük itthon az aláírásokat. ~— Mit remélnekettől az akciótól? — Ehhez, hasonló volt már pár évvel ezelőtt, akkor egymillió aláírást gyűjtött a Greenpeace -a fókavadászat ellen, és hatására az Európai Gazdasági Közösség betiltatta a fókaprém árusítását. Ez a deklaráció az ENSZ alapokmányával összhangban van, így az aláírásokat és követeléseket az ENSZ-nek, és az érintett kormányoknak fogjuk elküldeni. Sz. K.
