Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-01 / 284. szám
1989. DECEMBER 1., PÉNTEK S Érden nem akarják bezárni a boliot Elegük van a másodrendű állampolgár szerepéből Részjegyekre osztott szövetkezet $: A néhány hónapja módosult szövetkezeli törvény ie^ hctöséget biztosít arra, hogy az addig oszthatatlan va- $ gyón felét most már szabadon feloszthassa a szövetke- | zct a tagság között. | Az Érdi Építőipari Szövetkezetnél éltek ezzel a joggal $ és az október 13-i közgyűlésen vagyonuk ötven száza- | lékát, nagyobbrészt az eltöltött évek, kisebbrészt a jöve- $ delem alapján, fejenként átlagosan 150 ezer forint ér- s téliben részjegyekként felosztották. Kiss Imre elnököt a szerve- etátalakítás indítékairól, a jö- >beni elképzelésekről kérdezni. — Ezzel a lépéssel azt akarás és akarjuk elérni, hogy a gság magáénak érezze a szö- itkezetet, hogy tudja; ha •edményesen dolgoznak, év igén részjegyük arányában igyobb osztalékot kapnak, A tulajdonosi szemlélet kí- akításának második lépcsőként került sor a három szö- ■tkezeten belüli korlátolt fe- tosségű társaság létrehozá- ra, melynél a törzstőke 55 ázalékát a szövetkezet dol- zói jegyezték 10—100 ezer rint értékben (ki-ki tehetsé- szerint), 45 százalékát pe- g a szövetkezet állta. A vezetőség egyébként több funkcionál oly módon, gy a korlátolt felelősségű i'saságok két-két emberrel pviseltetik magukat a szö- tkezet kilenc tagú vezetésében. A kft. tagjai egyben szö- tkezeti tagok, tehát ha a szö- tkezetnek jó! megy, akkor a t.-nek szintén, de ennek a •dítottja is igaz. R Volt kellő érdeklődés a ta^sás részéről? — Olyannyira, hogy egy hét itt sikerült végrehajtani ezt akciót, amiből mi. a veze- ;ég tagjak azt szűrtük le. gy az émberek szívesén fo'r- tják. fektetik be a pénzüket, értelmét látják. Márpedig a vásárlás ió üzletnek ígérek. Különösen érdemes szö- tkezeti tagnak lenni, hiszen ' egy füst alatt, három hern is érdekelve vannak, inkájuk révén jövedelem- ?, eredmémiessén esetén vré- umlioz jutnak; kft.-tagságuk pcsán törzsbetétük alapján, szövetkezeti tagsági viszonyukon keresztül pedig részjegyeik után osztalékot kapnak. Az is céljaink közé tartozik, hogy a termeiéi közben is éljen a jótékony hatású tulajdonosi tudat, az emberek sajátjukként vigyázzanak anyagra, gépre, eszközökre — teszi hozzá Kiss Imre. ■ Milyen távlatokban reménykednek? — A külföldi — főleg osztrák és NSZK — partnerek szívesebben kötnek üzletet a kisvállalkozásokkal, jobban bíznak bennük, mint az állami vagy más, „hivatalos” cégekben. Érdekes módon egyre nagyobb súlVa van a személyes kapcsolatokon alapuló szóbeli megállapodásoknak. Ennek talán az az oka, hogy ha a kisvállalkozók — köztük mi is — meg akarunk élni a piacon, akkor a legfontosabb kritériumokat — mit, mennyiért, mikor — maradéktalanul teljesíteniük kell, ellenkező esetben' „bezárhatjuk a boltot.” SS Említette, hogy a kft.-k szövetkezeten belül jöttek létre. Miért ebben a formában? — A magyarázat kézenfekvő. A szövetkezet biztosítja számukra a piacot (300—320 millió forint értékű megkötött szerződés kerül át a kft.-hez), az épületeket, gépeket, műhelyeket, eszközöket, és emellett pénzügyi biztonságot is jelent. Szomráky Sarolta Berendezik a kutatóközpontot Miután megtörtént a gödöllői Biotechnológiai Kutató Központ avatása, megkezdték a műszerek és berendezések telepítését. Elsőként a „Biohazard” gyártmányú szoba nagyságú manipulátort helyezték el végleges helyére (Vimola Károly felvétele) Hozzászólás cikkünkhöz Nem galagonyát ültetett a szentendrei építőközösség Lapunk november 10-1 számában, Ma másként ketyeg: az óra címmel megjelent írásunkra reagált az érintett Vasvári-lakótelepi építőközösség. Leveliiket — a cikkíró ,|ó hírnevét leginkább sértő mondatok elhagyásával — teljes terjedelmében közreadjuk. vz Építkezés erőszakkal cí- ön által összeollózott, ránk :ve kedvezőtlen beállítású két, amely arra hivatott, ;y a közvéleményt ellenünk igolja és a témában tájé- atíánokat félretájékoztassa, szerűen visszautasítjuk, i dolgok valós története ott dődik, hogy ez egy lakásvetkezet, ahol közgyűlés at, és döntött arról is, hogy yen garázsépítés. l hatóságnál beadott építési vekre első fokon megszüle- az engedélyező határozat," elyet a megye az F-épület óinak fellebbezésére visz- vont. Izek után a megye illetéke- jöttek segítségünki-e ki jeli, hogy megítélésük szerint lehetne a garázsokat félteni, figyelembe véve min- . körülményt. löltségeket nem kímélve, a /eket átdolgozva beadtuk és ét az első területre ugyan, megkaptuk az engedélyt, mészetesen a már „újonnan lieft" lakók tudtak a tény- ;s változásokról és most r nem az F-épület lakói — • még ott is maradtak ga- sok — tiltakoztak, hanem többségükben olyanok, akik nem is a lakótelepen lakpak. Meg* is kaptuk az elutasító határozatot, immáron másodszor az első tervünkre, mely ugye ekkor már nem is létezett. Tehát összesítve, mindenki ott áll a helyzet magaslatán, és a lehető legnagyobb körültekintéssel, buzgalommal segít ügyeinket intézni. Mert valóban segített a tanács, megadta az építési engedélyt, kétszer is (ugyanarra a helyre), segített a megye, kijelölte hová építsünk, hogy aztán a módosított terveket figyelembe véve, legyen mit elutasítani. Ön szerint mi a zavarosban halászunk; hát ami azt illeti, ezt a zavart nem mi teremtettük és abból nekünk semmi jó nem származott — főleg azokkal szemben nem, akik horgászengedéllyel a zsebükben még ma is a vizek isteneinek vélik magukat. Bár ez a lakótelep csak egy csepp a tencer- ben. de sajnos ezekből a vízi istenekből lakik itt is egv-ket- tő. Természetesen nekik van garázsuk és használlak a szövetkezet tulajdonát képező területet (és nem a lakókét, mert a tulajdonosé csak a felépítmény), melyért ön szerint nekünk már kártalanítani kellene a többieket. Micsoda demokrácia?! Mindezek után döntött úgy az a 24 ember, hogy az ügyet holtpontról kimozdítván építésnek jogilag még nem minősülő földmunkához kezdjen. Most, hogy a lakók már ténylegesen látják az előzőleg csak rajzon kifüggesztett terveinket a tervezett beépítést illetően, a többség ismételten az építés mellé állt (96 fő). Az építési jogosultságot igazoló aláírások a tervekkel együtt jelenleg a tanács illetékes osztályán találhatók engedélyezésre váva. A nagy kérdés még ezek után mindig csak az, hogy észreveszi-e valaki, az ön szavaival élve, hogy ma másként ketyeg az óra, hiszen a parlamenti határozatokat sem hozzák meg egyhangú többséggel, mindig is lesz, akinek más a dolgokról a véleménye, de ettől még dönteni kell és a döntést a kisebbségnek mindaddig tudomásul kell vennie, amíg nem kerül többségbe véleményével. Ha ezt kicsiben nem lehet érvénvre juttatni, ha nem lehet egy többségi akaratot véghez vinni, soha nem lesz előrehaladás a nagy ügyekben sem. Kik szervezkednek Tápiószecsőn? 5 Még a nyár elején terjedt el a hír, hogy valakik szer- § vezkednek Tápiószecsőn. Néhányan bizony elhúzták a | szájuk szélét, mások megszeppentek, mert arra gondol- ^ tak, a nagyközségben is mindennaposak lesznek a zajos ^ politikai csatározások. Holott lehet, hogy semmi sem | történt, semmi sem indult el igazából, csak valaki fel- röppentett egy kacsát. Biztosat csak akkor tudtak meg az emberek, amikor Lenért László tanácselnök egy testületi ülésen feltette a kérdést: miért ne lehetne Tápió- szecsönek is egv, a közösség érdekeit, értékeit védő, öntevékeny baráti köre? S lett! Szeptemberben megalakult a Sze- csői Baráti Kör negyvenhárom taggal. Igaz, a szervezők mindjárt az alakuló ülésen siettek leszögezni, hogy nem politikai pártot szerveztek, politizálásuk „csak” a lakosság jobb közérzetét szolgáló célok gyakorlati megvalósításában nyilvánul meg. Hogy Flachner István — az általános iskola földrajz—testnevelés szakos tanára — lett a baráti kör elnöke, az csak őt magát lepte meg. Megválasztói jól ismerték .őt, tudták, hogy egy izig-vérig közéleti emberre adták voksukaf. A tanár úr önéletrajzának csak töredékét teszi ki, hogy: része volt a megyében párját ritkító úttörősportpálya megépítésében; a Fut a Szecső mozgalom meghonosításában; elnöke volt a jól működött vízműtársulatnak; ő is szervezte a társadalmi munkásokat a tornacsarnok tető alá hozásához. Megszűnik a veszély Ám hadd ne soroljuk érdemeit, mert Flachner István nem magáról akart beszélni. Különben is — mint mondta — a baráti körben nem nevesítik meg a jó ötleteket, javaslatokat, hanem a kis közösség nevében megfogalmazva továbEgyébként részletesebb információval szívesen állunk rendelkezésére ügyünk igazságos elbírálásához és hiteles publikálásához. A 24 leendő garázs építői bítják azokat a tanácsi vezetésnek. A baráti kör első idei s önként vállalt feladatát, a temető melletti autóparkoló megépítését teljesítette — s ezzel máris bizonyított a tagság. Már szervezik a jövő tavaszi nagy vállalkozást is: egy másfél kilométeres betonjárda építését szeretnék elkezdeni. Ugyanis azok a babakocsit toló, gyereket cipelő anyukák, idős emberek, akik lassabban tudnak haladni, ekkora távolságot kénytelenek megtenni a 31-es úton, ha a szecsői egészségházba igyekeznék. Ha a két műszakos iskola tanulói netán lekésik a buszt, akkor bizony ők is a nagy forgalomban, szinte a gépkocsik között lavírozva igyekeznek hazafelé! Maszek buszjárat? Igaz, a tanács már felújította az utcai világítást azon a szakaszon, azonban a -végleges megoldást majd csakis a biztonságos betonjárda jelenti. Egy egészen szokatlan ötlet megvalósítását, illetve megszervezését is magára vállalta a baráti kör. Eszerint a Mag- doinatelépet a nagyközség központjával összekötő buszjáratot szeretnék sűríteni a maguk módján, ugyanis aki a fél nyolcas járattal indul patikába, vagy a rendelőhöz, az visszafelé kilenc után vagy grjalogol vagy megvárja a déli buszt. Tehát azt tervezi a baráti kör, hogy részben tanácsi, részben közadakozásból vagy kisvállalkozóktól származó pénzt is felhasználva vásárolna magának a község egy autóbuszt, s azt óránként járatná körbe a településen. Ehhez ugyan maid aszfaltoztatni kell a Szabadság utat. Kétségtelenül nem kevés pénzbe kerül majd az útépítés, de a tanács támogatja ezt a kezdeményezést. A községi buszt valószínűleg másodállásos sofőrök vezetik majd, így nem lesz akadálya annak, hogy önköltségi áron üzemeltessék; kirándulásra, országjárásra vagy akár a szolnoki uszodába is azzal vigyék az iskolásokat. Jövőre új mozgalmat is Indít a baráti kör Tiszta udvar, rendes ház elnevezéssel. Az elképzelések szerint minden évben más helybeliekből álló zsűri minősíti a versenyszerű mozgalomban részt vevő utcákat, portákat. Az önmaguknak legszebb környezetet teremtő utcák vagy családok nyilvános elismerésben és díjazásban részesülnek. Hát ezek azok a „gyanús” elképzelések, amelyek a társadalom szinte minden rétegét képviselő baráti köri tagok fejében megszülettek, s amelyeknek hangot is adtak. Azt már alig merjük leírni, hogy egy saját uszodára is gondoltak ezek a lelkes lokálpatrióták. No nem a flanc miatt! Hanem mert szeretnének azon a költséges gyakorlaton változtatni, hogy hét éve busszal hordják Szolnoki-a a gyerekeket úszás- oktatásra. Mert ugye az nem törvényszerű, hogy a vidéki gyerekek csak a televízió képernyőjén lássanak nagyobb vizet! Nem takargatni akarnak S hogy mindez mégis miért érdekli Flachner Istvánt és társait? — Elegünk van a másodrendű állampolgárok szerepéből! Vidékiek vagyunk, de nem akarunk úgy, olyan körülmények között élni, mint a vidékiek ma, a fogalom rossz értelmében. Nem akarjuk, hogy gyerekeink szégyenkezzenek azért, mert ők „csaJc” falusiak. Ehhez azonban szecsőieknek kell éreznünk magunkat, beleértve a magdolnatelepieket és szőlőstelepieket isr Ha viszont magunkénak érezzük lakóhelyünket, akkor annak úgy kell kinéznie, hogy ne legyen ta- kargatnivalónk az idegenek, a városiak előtt! — jelentette ki végezetül Flachner István, a Szecsői Baráti Kör elnöke. Aszódi László Antal ★ A levél hangnemével nem foglalkozom. Az minősíti íróit. Az alapképlet az, hogy a „24 leendő garázsépítő” egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy az építési engedély megszerzése elkerülhetetlen, illetve, hogy a lakásszövetkezet minden tagjának a beleegyezése szükséges az akció megindításához. Az összes többi probléma ezen a két pilléren nyugszik. Nos, vegyük sorra! A „24 leendő garázsépítő” már két évvel ezelőtt is annyira biztos volt a dolgában, hogy a rengeteg téglát is megvette. Azóta ott veri az eső. Természetes, hogy ezek után még sürgősebb nekik a céljuk minden áron való elérése. Az ügyintézőjük Dankovits Ferenc, aki a Csobánkai Tanács műszaki előadója. Nyilván tökéletesen ismeri az OÉSZ előírásait. Mint ahogyan a levélből is kiderül, a másodfok már kétszer megtagadta az építési engedély kiadását. Teljes joggal. A november 10-i írásomban ezt részleteztem. Amire még felhívnám a figyelmüket: a társaság a Szentendrei Tanácsot kész helyzet elé kívánta állítani azzal, hogy szombat reggel fogott a földmunkához. Remélve, hogy a helyi hatóságok későn szereznek tudomást a partizánakcióról. Nem így történt. Ráadásul jól tudták (vajon kitől)?, hogy a földmunka-végzés nem tartozik az építéshez, így az engedély hiányában sem büntetendő. Akár azt is állíthatták volna, hogy galagonyabokor ültetéséhez ástak árkot. A második „pillérről”. Nem igaz az, hogy létezik olyan lakógyűlésről készült jegyzőkönyv, amelyet a szövetkezet minden tagja aláírt, jelezve, hogy egyetért a garázsépítéssel. Ezt csak azok állítják, akik azon a szombaton reggel ásóval, lapáttal zavarták el a munka megkezdése ellen tiltakozókat. De ez is a stílusra vall, tehát hagyjuk. Végezetül a 24 leendő garázs- építő a napokban ismét beadta az építési engedély iránti kérelmét a városi tanácshoz. S bármilyen furcsa: nem szorítok azért, hogy elutasítsák őket. Ám a tények ismeretében enyhén szólva is furcsa lenne, ha a hatóságok megváltoztatnák álláspontjukat, a lakók pedig beleegyeznének a garázsok felépítésébe. Vicsotka Mihály A vadgalambok röpte Szárnyal, szüntelenül szárnyal. A magas, őszi ég alatt csillognak a szürke, opál, gyöngyszínű tollak. Kiáltozásuk sajátságosán hangulatos. Mély burukkolásuktól mintha visszhangzana a táj ... Az emberek általában azt tartják, hogy az igazi repülés jelképe a sas, vagy a sólyom szélsebes szárnyalása. Pedig mennyire szép a vadgalambok csapatos rö-pte is! Két gyermekkori emlékem jut eszembe. Falum széles határa tele volt kis tavakkal. Egy késő őszi délutánon, az ebédet követően, öcsémmel kimentünk az egyik tóhoz pecázni. Ezek a tavak tele voltak apró halakkal: öklével, kárásszal, keszeggel, küsszel. lyiondom, ott kucorogtunk öcsémmel egy régi pokrócra telepedve, amikor azt vettük észre, hogy fölöttünk, az égen megjelent egy csapat vadgalamb. Villámgyorsan, valóságos repülő nyilakként suhantak fel-le, ide-oda a tavacska fölött, majd szélsebes körözésbe kezdtek. Egyre szűkülő körökben, egyre lejjebb ereszkedtek a tó tüknéhez ... Hirtelen egy, a többinél nagyobb, opálszínű madár —• gondolom, a vezér lehetett, hiszen a csapat élén röpült — kivált társai közül, leereszkedett a tóra, s csőrével szántani kezdte a vizet... Megirigyelte volna a halászsasok, a kárókatonák, a kormoránok tudományát? A mutatványát hat- szor-hétszer is megismételte. A többi vadgalamb vezetőjük példája nyomán — szintén kedvet, kapott a dologhoz. Először csak két-három madár, maid hamarosan az egész csapat szántani kezdte csőréve! a vizet. Felemelkedtek, maid szinte ..zuhanóreníiiéshen” csantak le a tóra. Többszöri produkciójuk végül sikerrel járt. Apró kis halakat, emeltek ki csőrükkel a vízből. Még ma is látom magam öcsémmel azon a késő őszi délutánon amint a csodálkozástól szinte tátott szájjal bámuljuk azokat a csodálatos madarakat. A másik gyermekkori emlék a vadgalambokról. Tél volt. Nagy hó. Kemény, csikorgó hideg. Egy decemberi délután, az iskolából hazajövet, házunk kapuja előtt találtunk egy sérült szárnyú vadgalambot. Bevittük. Kis kuckót készítettünk számára a konyhában. Árpával, búzával etettük. Még állatorvost is hívtunk, nézze meg a szárnyát. Az ő tanácsai alapján gyógyíthattuk madarunkat egész télen. Kora tavasszal egyszer kinyitottuk az ablakot. Galambunk fölröppent a párkányra, aztán egyetlen mozdulattal gyógyult szárnya alá kapta a levegőt. Kicsit bánkódtunk elmenetelén, de örültünk neki, hogy meggyógyult. A napokban csöndre, nyugalomra, békére vágyva kiballagtam a Cegléd melletti halastavakhoz. Sétálgattam az egyik tó körül, figyeltem a szótian horgászokat. Hirtelen megjelent egy csapat vadgalamb. Es megismétlődött a már-már elfelejtett gyermekkori emlék! A csanat körözésbe fogott a tó fölött. Először a vezérmadár, majd sorjában a többi is — akár a halászsasok, kormonárok, kárókatonák — lecsaptak a víztükörre, hosszú métereken szántva csőrükkel azt. Mindegeik kiemelt eerv apró halat. Aztán, ami Íven gyorsan jöttek, olyan hirtelen eltűntek a novemberi ég alatt. Szárnyal, szüntelen szárnyal. Csillognak a szürke, opál, gyöngyszínű tollak. Kiáltásaiktól visszhangzik a táj. M. L.
