Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-30 / 307. szám

1989. DECEMBER 30., SZOMBAT %%gffaP Levelet várok Szigetcsépről Sajnos, már megint dol­goznom kell. Meg kell tölte­nem a fehér papiros ezen részét, amelyre pedig biztos anyagot vártunk. Itt kapott volna helyet a szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezet elnökének, dr. Németh Lu­kácsnak a levele, amelyet a róla szóló cikk nyomán ne­künk szándékozik elkülde­ni. Ügy látszik azonban, lassabban halad az aláírás- gyűjtés, mint azt gondol­tam, így hát ez idáig még nem kézbesítette a posta a szigetcsépi küldeményt. Itt persze magyaráznom kell a dolgokat. Dr. Németh Lukács tiltakozni kíván cikkünk tartalma ellen. Eh­hez joga is van, s levelét közölni is fogjuk. Azonban a termelőszövetkezet elnö­ke mondanivalóját a ter­melőszövetkezet tagjainak aláírásával kívánja nyoma­tékosítani. Hogy mi célt szolgál az akció, sajnos, ki sem tudom találni. Vissza­hívnak? De honnan? Vagy népszavazás kiírását kezde­ményezik? Sajnos, semmi előzetest nem tudok, ugyanis az alá­írásgyűjtés titkos. És persze önkéntes, önként aláírják nevüket a szigetcsépi em­berek, csak ott hibádzik az akció, hogy utána szerkesz­tőségünkbe telefonálnak, figyelmeztetnek a szán­dékról. és közlik. hogy ép­pen aszerint, ahogyan a Cikkben szerepel — már­mint hogy Szigetcsép kis község, s nem nagyon van más munkahely — nem volt egyéb választásuk, alá kellett írniuk a papírt. Nos. kedves szigetcsépiek, nagyon köszönöm a telefon­jaikat, s most már kétsze­resen várpjn az elnök leve­lét, s külön remélem, hogy azt minél tpbben Írják majd alá. A lista így már ugyanis éppen azt bizony­gatja, amit múltkor meg­jelent cikkem, s ha jó hosz- szú lesz a névsor, hát annál inkább alátámasztja mon­danivalómat. Boldog új esztendőt kí­ván: Tóth Béla Endre Még nincs meg o költségfedezet Befektetésre kész külföldiek Felgyorsult az 1995. évi Bu­dapest—Bécs világkiállítás elő­készítése. Hol tartanak a mun­kálatok — erről érdeklődött az MTI munkatársa Somogyi Lászlótól, a világkiállítás kor­mánybiztosától. — Miután eldőlt, hogy a dél­pesti térség ad majd otthont az Expónak, kiadtuk a megbízást a Fővárosi Mélyépítési Terve­ző Vállalatnak a mérnöki fel­mérések elkészítésére. Az ott levő épületeket ki kell sajátí­tani. meg kell határozni az alapozás módját, kijelölni a közművek helyét, és el kell dönteni, hogy milyen dunai partvédelem szükséges. A terü­letet úgy kell előkészíteni, hogy a majdani végleges terv- pályázat alapján az építkezés megkezdődhessék. • Mikorra várható a konk­rét építési terv kiírása.’ — Az osztrák féllel összehan­golva március végéig meghir­detjük a tervpályázatot Re­méljük, hogy ezt ezúttal már az Építőművészek Szövetségé­vel együttműködve értékelhet­jük, s hogy a szövetség a to­vábbiakban aktív részese lesz a világkiállításnak. A következő feladat: nyilvános nemzetközi pályázat meghirdetése a világ- kiállítás reklám- és propagan­daügyeinek intézésére. A nem­zetközi versenytárgyalásra vár­hatóan januárban kerül sor. Munkálkodunk az Expo—Bu­dapest Részvénytársaság meg­alapításán is. Ez a szervezet üz­leti alapon kapcsolódik a világ- kiállításhoz. A részvénytár­saság tagjai — vállalatok, ban­kok és terveink szerint ma­gánszemélyek is — részt vesz­nek az Expo épületeinek létre­hozásában. illetve a munkála­tok finanszírozásában, a kiál­lítás ..működtetésében” és a terület utóhasznosításában. Szükséges, hogy a vállalat meg­alapításához az állam anyagi­lag is hozzájáruljon. • A korábbi információk szerint a világkiállítás előké­szítése jövőre mintegy 5 mil­liárd forintot igényel az álla­mi költségvetéstől. Az Ország­gyűlés legutóbbi ülésszakán el­fogadott költségvetés azonban nem tartalmazza ezt az össze­get; ami jelentené, hogy hiány­zik a világkiállítási munkála­tok jövő évi költségeinek fede­zete? — Egyelőre valóban nem ismeretes, hogy a mintegy 80 hektáros területen levő üze­meli, létesítmények, csaknem 30 cég és néhány lakóház, illető­leg üdülőtelek tulajdonosait, bérlőit és használóit miként kártalanítják. Több megoldás is kínálkozik: így például, hogy valamelyik magyar kereskedel­mi bank ad hitelt a kisajátí­táshoz a kormány felhatalma­zása alapján az előkészítő bi­zottságnak vagy a Fővárosi Ta­nácsnak. — Egyre-másra jelentkeznek már a magyar és külföldi be­fektetőjelöltek. Konkrét aján­latot adott egy svájci bank és egy francia—angol pénzügyi csoport, valamint egy osztrák— magyar közös vállalat — mon­dotta Somogyi László kormány- biztos. Pénzbírság a túlvilágra Kísértetek szerencséje A tárgyak gyakran túlélik használóikat — szoktuk mon­dogatni. Nemcsak a holmijaink, de lakcímünk, telefonszá­munk is. Hogyan? A napokban egy idős hölgy telefonált, és dr. Forral Bénit kereste. — Valóban lakott itt ilyen nevű ember, de meghalt. Kö­rülbelül 15-20 évvel ezelőtt — válaszoltam. [3 Nem, az nem lehetsé­ges, hiszen én nemrégiben még meglátogattam, és be­széltem is vele. — Mikor? — kérdeztem hi­tetlenkedve. □ Nem sokkal a háború után — hallom a hölgyet a vonal túlsó végéről. — És tessék mondani, me­lyik háború után? □ Természetesen a máso­dik után — mondta, majd hirtelen elhallgatott, és mérgesen így folytatta: — Ne tessék viccelődni velem, nem vagyok én szenilis! Az igaz, hogy elmúltam 82 éves, de naponta kereszt­rejtvényt fejtek, hogy szel­lemi frissességemet ébren tartsam. — Persze, persze, nagyon szimpatikusnak és fiatalos­nak tetszik lenni — válaszol­tam illemtudóan, majd elbú­csúztunk. Ez a beszélgetés néhányszor még az eszembe jutott. Pél­dául amikor arról olvastam, hogy a postás beleröhögött egy öreg néni arcába, amint az egy hónapja eltemetett fér­jének a nyugdíját kihozta, és persze vissza is vitte. Ez a szabály. Az előttem itt lakó, és már három esztendeje halott Kajdi Bélánét harmadszor szólítot­ták föl, hogy amennyiben ha­ladéktalanul nem jelenik meg a tüdőszűrésen, pénzbírsággal fogják sújtani... Az emberek még évekig kapják előfizetett újságjaikat, értesítik erről-arról, felszólít­ják őket a legkülönbözőbb dolgokra, könyvek, árucikkek megrendelésére buzdítanak, pedig ők már ... Tegnap levelet kaptam. Pri­mitív kézírással és helyes­írással írott, fénymásolt pél­dányt. Egy angol nyelvű Kevesebb a betét, több a kivét jr Érden is útba esik... Néhány éve erénynek szá­mított, ha valakinek csak gyűltek a forintjai az OTP- ben, takarékszövetkezetben. No, ma sem kap ezárt meg­rovást senki, de az embereik úgy tartják, érdemeseib be­fektetni a pénzt. Természetesen a pénzinté­zetek sem ülnek ölbe tett kéz­zel, igyekeznek olyan kedvez­ményeket nyújtani, amelyek — a nehézségek ellenére is — ar­ra késztetik az embereket, hogy pénzüket náluk helyez­zék el. Teszik ezt annál in­kább, mivel ma már sem az OTP, sem a takarékszövetke­A bácsik felnőttként kezelték A tizennégy éves gyilkos December 20-án este huszonkét óra után a tápió- szentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet éjjeliőre riasztotta a körzeti orvost és a rendőrséget, hogy egy vcrbe fagyott férfi fekszik az utcán, a Kincsem bisztró­tól mintegy húszméternyire. A nyomban helyszínre érke­ző orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Az áldozat zsebében ott vol­tak az igazolványai, és így a személyazonossága azonnal ki­derült. Egy helybeli illetőségű, harmincnégy éves alkalmi munkás, akiről köztudomású volt, hogy erősen italozó élet­módot folytat, vesztette életét tragikus körülmények között. Részeg gyerek A rendőrségi vizsgálat során megdöbbentő, még a sokat lá­tott és tapasztalt nyomozókat is megrendítő tények kerültek felszínre. Szemtanúk jelent­keztek, akik elmondták, hogy egy erősen ittas gyerek járt a helyszínen, aki kijelentette — mintegy kérkedve vele —, hogy egyetlen ütéssel terítette le a földön fekvő áldozatot. Hozzátette azt is, hogy neki úgysem lehet bántódása, mert ' még nagyon fiatal... A Tendőrök előállították, majd őrizetbe vették K. 1.-t, aki néhány hónappal múlt ti­zennégy esztendős. A fiú be­vallotta, hogy ő követte el a végzetes tettet. Elmondta, hogy a tragédia napján, este tizenkilenc óra tájban érkezett a Kincsem bisztróba, ahol rexezett a „bá­csikkal”. Közben ivott is — vajon miért szolgálták ki sze­szes itallal a fiatalkorút? —, három üveg Dreher sört és két Kőbányait fogyasztott. A já­téknál egyébként mindig egy kör ital volt a tét, amit a vesz­tesnek kellett fizetni. Már javában folyt a rexe- zés, amikor belépett Plesa Zol­tán, aki figyelte a golyók pör­gését. Többször beleszólt, an­nak ellenére, hogy K. I. figyel­meztette a maga módján, mondván: „dugulj el!” Ez any- nyit jelentett, hogy a kibic maradjon csöndben. Nem ma­radt csöndben, sőt, még a mozgó golyót is megfogta, ez­zel akadályozva a játékot. megverni? K. I. jobb öklével egyet ütött a férfi arcába, aki azonnal lezuhant, bele a sörös­üvegbe. K. I. a hátára fordí­totta, és látta, hogy a szeren­csétlen ember szájából és orrá­ból dől a vér... Otthagyta áldozatát, és da­lolva hazament. Útközben ta­lálkozott egy barátjával, aki­nek eldicsekedett vele: Husi, egy ütéssel leteritettem egy embert! Visszament áldozatához Dugulj el Ilyen körülmények között érkezett el a záróra, amikor a bisztrót vezető Bozsik László, „Laci bácsi” szólt, hogy min­denki hagyja el a helyiséget. Ez meg is történt. K. I. hazafelé tartott, előtte haladt Plesa Zoltán, kezében egy nyitott üveg sörrel. Annyit kérdezett a felé közeledő fiú­tól: Mi az anyádért akarsz Röviddel később K. I. visz- szament a tetthelyre, ahol már gyülekeztek a környékbeliek, és találgatták, hogy mi történ­hetett? A fiú nem titkolta a történteket. K. I. előzetes letartóztatás­ban van. Ami a családi körül­ményeit illeti, elvált szülők gyermeke, öten vannak test­vérek, ketten közülük intézet­be kerültek, ketten az édes­anyjuknál vannak. Történe­tünk főszereplőjét eddig az édesapja nevelte, akinek a ki­hallgatására majd ezután ke­rül sor. A fiú a hetedik osz­tályt még nappali tagozaton végezte, de azután dolgozni kezdett, és esti iskolába járt. Emellett sajnos, a bisztróba is, ahol a „bácsik” felnőttként ke­zelték, szeszes itallal kiszolgál­ták, itatták. A bűnügyben folyik a rend­őrségi vizsgálat. Gál Judit zet nincs monopolhelyzetben, ha úgy tetszik, versenyre kel­tek a bankokkal. Béres László, az Érd és Vi­déke Takarékszövetkezet el­nöke szerint — bár a megye hárötn legnagyobb betétállo­mányú takarékszövetkezete közé tartoznak — az egyre ne­hezedő gazdasági helyzet ná­luk is érezteti hatását. Idén lényegesen kevesebben nyi­tottak betétszámlát, mint az előző években, viszont sokkal több volt a kölcsönigénylő. Különösen személyi kölcsönö­kért, lakásépítési hitelekért fordultak hozzájuk. Mivel az a céljuk, hogy mi­nél többen keressék fel taka­rékszövetkezetüket, afféle „ügyfélcsalogató” kedvezmé­nyeket vezettek be a közel­múltban. Így például, aki ná­luk fizet elő gépkocsira, an­nak az ügyfél által megjelölt biztosítónál egy évre szóló casco-előfizetést adnak aján­dékba, amely a kiutalástól ér­vényes. Ha valaki gépkocsira szeret­ne előfizetni, de nincs meg az ehhez szükséges pénze, a vé­telár negyven százaléka, a ta­karékszövetkezet a hiányzó összeg 20 százalékát személyi kölcsön formájában hitelezi, a kezelési költséget pedig 2 szá­zalékkal csökkenti. Hasonló kedvezményt biztosítanak a kiutaláskor is. Az is jól jár, aki a megren­deléstől a kiutalásig céljelle­gű betétet köt le, mert azután évi 16 százalékos nettó kama­tozású betétkönyvet nyitnak számára. A terveik között szerepel, hogy jövő évtől kezdve a gép­kocsi-előjegyzési számlát fenntartók között autónyere- mény-sorsolást tartanak, az elképzelések szerint évente legalább két alkalommal. Az akciónak köszönhetően októberben jelentősen, 37 millió 627 ezer forinttal nőtt a betétállomány. Igaz, novem­berben sem csökkent, de a nö­vekedés jóval szerényebb volt, „mindössze” 2 millió 156 ezer forint. Hogy az év utolsó hó­napjában hogyan alakul a mérleg, arról már csak jö­vőre tudnak számot adni. Sz. S. imádsággal kezdődött, majd utána magyar szöveg: Ez a fohász szerencsét hoz önnek. Az eredeti Hollandiában van, kilencszázszor bejárta a vilá­got. A szerencse möst önhöz érkezett. Ezen levél kézhez­vétele után kilepc nappal nagy szerencse éri,' ez nem tréfa. A levél további része fel­szólít, hogy 96 órán belül húsz példányban küldjem szét ezt a szöveget, majd a fenye­getőzés; milyen szörnyűségek történtek azokkal, akik ezt nem tették, és megszakítot­ták a láncot — Mindez akkor is igaz, ha nem hisz benne — írja az ismeretlen. Efféle irományokat régeb­ben is lehetett kézhez venni, mostanában azonban — mint hallom — újra divatba jöt­tek. Tudorrá naivitás egy ilyen levél borítékján feladót ke­resni, reflexszerűen először mégis a boríték után nyúl­tam. Ekkor vettem észre, hogy — feladó valóban nem szerepelt rajta, de — a lévél nem is nekem szólt. Utca, házszám minden stimmelt rajta, hanem a címzett... A címzett, az előbb említett Kajdi Béláné, aki előttem la­kott itt: és három évvel ez­előtt meghalt. Kíváncsian várom a kilen­cedik napot. Hátha megjele­nik dr. Forral Béni, hogy sze­mélyesen értesítse szegény Kajdinét a nagy szerencsé­ről. Nekem már az is végtelen öröm lesz, ha a rég elhunyt doktor nem követeli vissza a lakást. Szegő Krisztina A Pest Aíegyei Hírlap Budakeszin Helybe jön a riporter Bosszantja valami? Egy érdekes történetet szeretne elmesélni? Vagy egysze­rűen. csak jó lenne beszél­getni valakivel? Keresse fel munkatársunkat, Kán­tor Miklóst, január 2-án a helyi művelődési házban. Segítünk jogi, érdekvé­delmi problémáinak meg­válaszolásában, közbenjá­runk panaszos ügyeinek megoldásában, örülünk, ha érdeklődik a munkánk iránt, s tanácsaival segíti a lap szerkesztését. Ne feledje tehát, január 2-án a Pest Megyei Hírlap Budakeszin vendégeskedik, 13—16 óráig. Világszép vásárcsarnok Ezer négyzetméter alapterületű vásárcsarnok épült Pakson, az atomvárosban. A 32 millió forintba került, igényes külsejű épület terveit a Makona Kisszövetkezet tervezője, Zsigmond Ágnes készítette. Felvételünkön: az új vásárcsarnok külső képe

Next

/
Oldalképek
Tartalom