Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-28 / 305. szám
4 mfttmöfi 1989. DECEMBER 28., CSÜTÖRTÖK Egy pálya állomásai A diáknak is van szíve Foglalkozása: kollégiumi főhivatású nevelő, munkabére az MM—MŰM Ide vonatkozó utasítása, munkaideje osztott munkaidő az MM ilyen és Ilyen utasítása szerint. Szolgálati Ideje alatt heti- és napirendben meghatározottak szerint látja el a feladatát, mint általános nevelőtanár. Az igazgató által évenként meghatározott beosztásban végez csoportvezető-nevelői tevékenységet, a rendtartás adott paragrafusa szerint részt vesz kollektív és egyéni munkákban, ahogyan az intézmény vezetése megkívánja. tiszteletnek örvend) diákévei városáról hallhattak előadást. Találkoztak Patkós Irma szín- művésznővel, Apáti-Tóth Sándor fotóművész a fényképezés és a művészi, valamint a riportfotózás rejtelmeibe vonta be az érdeklődőket. Dr. Albu Tibor az AIDS-ről tartott előadást nekik. A tervekben szerepel dr. Surányi Dezső tudományos kutató látogatása, aki természettudományi ismereteiket segít gazdagítani. beli mozzanataival való törődés töltötte ki. Három iskolából való diákotthonosai között elsősök, végzősök egyaránt vannak. A nagyokat nem akarja kialakult kollégiumi szokásaiktól eltéríteni, az elsősökkel viszont kicsit másképp foglalkozik. — Adott a kollégiumi és a szakmunkásképzőbeli éves terv, természetesen ezek adják munkáim fő vonalát. De a hivatalosak mellett igyekszem kicsit emberközelebbről ösz- szetartozni azokkal, akiket rám bíztak. Igyekszem megismerni a gyerekeket, tulajdonságaikat, szokásaikat, még bo- londériájukat is, hiszen hozzájuk tartozik. Mivel a szélrózsa minden irányából jöttek, ki messzebbről, ki közelebbről, sorra levelet írtam a szüleiknek, akikkel igyekszem megismerkedni, csemetéjük segítése érdekében. Vannak budapesti, abonyi, dánszentmiklósi, dobási, kiskunlacházi, tápiószelei, kartali, szekszárdi lányaim; talán az összes települést fel sem soroltam. Az egyikből ápolónő lesz, a másik irodista, mezőgazdasági szakember a harmadik. De nem szabad elfelejteni, hogy valamennyijükből dolgos, széles látókörű, egymásért, a családért tettre kész embernek kell csepered- «*f ' r ■ VENDÉGEI VOLTAK Beszélgetünk, egy nevelő hogyan segít ebben. Elmeséli, támpont ehhez az együtt tölthető szabadidő. Megismertette „lányaival” a várost. Elmentek a könyvtárba, a múzeumba, a művelődési központba. Voltaik meghívott vendégeik. Pataki Ferenc helytörténésztől (aki mint tanfelügyelő, Ilike előtt is példaképnek, nagy Reggel ébreszt, ellenőrzi a reggeli tornát, a tanulók tisztálkodását, a lakószobák takarítását, rendjét. A betegeket számbaveszi, felügyel az étkezésnél, feltételeket teremt a zavartalan leokeismétlésihez, intézkedik, hogy védencei iskolába induljanak. Délután felügyel az ebéd és a kimenő alatt, korrepetál, este felüiyel a vacsoránál, tart kollégiumi csoportfoglalkozásokat. NEVELŐI NAPLÓ Van egy naptára, teli bejegyzéssel. Jegyzetfüzete ezer- egy apró epizóddal, amelyek számára a munkájához fontosak. Van dossziéja, levelezését őrizgeti benne, két kemény kötésű füzet a nevelői feljegyzésék számára. A napja percre beosztva, mert amellett, hogy a ceglédi Dózsa György Középiskolai Kollégiumban a keze alá rendelt egészségügyi szakiskolás, mezőgazdasági és közgazdasági szakközépiskolás tizenévesekkel törődik, óraadó magyar szakos tanár a 203. Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Mucsányi Józsefné. Ilike szereti a gyerekeket. Élete választott pályája a tanitás- vott' — lassan azoknak a-, csemetéivel foglalkozik, .akiknek apja, vagy anyja már tőle tanulta a szép magyar beszédet, a szabatos fogalmazást. Említi isi amikor egy-egy ilyen tinit tanít, fölfedezi benne az „ősök" tulajdonságait. Beszélgetésünkkel, múltat elevenítünk, jelen s jövő terveiből rakosgatunk szépen alakuló mozaikképet. Kis idő jut rá a téli ünnepek ramazu- rijában, de szerencsére most csend van, a diákotfhonosok szünddőznék és Marci, a kis unoka sem köti le Ilike napját, szabadságot adott a nagyinak. Felkészülten vár, mint mindig. Jegyzetei, munkafüzetei az asztalon, kuityanyelven a feljegyzés, mi mindenre hívná föl szívesen a figyelmemet, Megszokott dolog ez tőle, ismerem a szokását, nem először folytatunk ilyeft eszmecserét. Pályája kezdetén mint aranyos, mosolygós tanárnővel beszélgettem vele. Terveinek se vége, se hossza, szeretettel szólt aprócska szavaiéiról, mesemondóiról, a tanulmányi versenyre készülődőkről, fiacskájáról, akit egyedül nevelt. Azóta mindketten két évtizedet hagytunk magunk mögött, változatosat, dolgosat. Segítségét gyakran tapasztaltam, igénybe is vettem, mivel olyan munkakörbe került közben, ahol szívvel-lélekkel igyekezett a lehető legtöbbet tenni a város köziművelődéséért. Útjának harmadik állomása ettől a tanévtől a nevelősiködés. — Más ez és más az óraadó tanároskodás, tudtam, de tapasztalhattam már az első napokban. De itt is, ott is úgy kell foglalkozni a gyerekekkel, hogy emberségből példát kapjanak, a tanulásban előre jussanak. Most, hogy a kettő kitölti a munkakörömet, ezzel együtt a napomat, elégedett lehetek. Valahogy úgy alakult az életem, hogy mindig, minden napomra fakaszthattam volna a táblát: megtelt! Nem szerettem az üresjáratokat. Nem szerettem magammal foglalkozni, önsajnálatra nem hagytam időt. Az apróbb pauzákat könnyítésként az olvasás, a zenehallgatás, a művészetiélet kisebb-nagyobb hely' — Ml adott maradandó örömöt számomra 1989-ben? Egy- egy apróság. Az, hogy Marci unokám nálam volt, együtt díszítettük a karácsonyfát. Elmentünk a gyermekkönyvtárba, mert ő kérte, része volt zenei élményben is egy karácsonyi hangverseny alkalmából. Második emeleti lányaim — egy szoba kivételével — csodálatos rendet teremtettek a birodalmukban. Na és Roland, a szakmunkásképző másodikosa, aki elég sok borsot tör az orrunk alá, nagyot köszönt az utcán és igazán boldog új esztendőt kívánt! — Mi lenne a leghőbb kívánságom? Az egyik általános: legyenek emberségesek, egymás iránt tiszteletet érzők, segítőkészek az emberek, gyá- molítsák az időseket, ne bántsák a kicsiket. A másik pedig, hogy valósuljon meg végre Cegléden az a galéria, az az emlékház, amelyben helyet kapnak Tóth István Balázs Béla-díjas fotóművész képei, néhai Benedek Péter paraszt festő alkotásai és Patkós Irma színművésznő pályájával kapcsolatos emlékek. Ezek a gondolatok nemcsak egy esztendőhöz fűződnek, hanem az életemhez. ★ Rendelkezésre bocsátott magánlevél, feladója elsős diáklány. Mintegy befejezésül — mintegy új esztendei mottóként: „A diáknak is van szíve, / Olyan, mint a láva / Ha öröm éri, lefolyik hegynek oldalára. / Bánat éri, megkövül az ottan, / tanárnő, e pár sort csak magának írtam!” E. K. Ö MONDTA Jól megmondta! Ha egyetértünk, ha nem, mindenkor érdemes figyelni arra, amit Szelényi Iván mond. Az itthonról kitessékelt szociológus művei most egymás után jelennek meg hazánkban, s ő maga is egyre gyakoribb látogató. Terjedelmes interjút készített vele Szálé László, az Elet és Irodalom munkatársa Budapesten, 1989 szeptemberében, s ezt a be szélgetést most adta közre a hetilap (51—52. szám). Amerikában élőként is alapos tájékozottsággal szólt Sz. I. az itthoni viszo nyokról, amit azonban némely kérdést illetően mondott, az aligha van ínyére a politika színpadán a fő szereplőknek. Például: „Az uralkodó párt teljesen elveszítette hitelét, a parlamentnek nincs legtimitá- sa, és egyetlen ellenzéki mozgalomnak sincs népi legitimitása. Egyetlen ellenzéki pártot sem választott senki. Senkinek sincs az ellenzékiek közül senkitől mandátuma." Jól megmondta! S megkapja a magáét a továbbiakban is az a nyüzsgő alakokkal telített politikai forgószínpad, amely elsőként önmaga komolyságát kívánta a közvéleménnyel elhitetni. Sz. 1. ilyeneket mondott az interjúban „ ... nevetségesnek tartom a hosszadalmas kerekasz tal-tárgyalásokat, ahol sen ki által meg nem válasz tott, senkitől mandátumot nem kapott emberek be szélnek olyan dolgokról amelyekhez semmi közük nincs." Próbálta volna ezt valak itthon, az itthoniak közül leírni, kimondani! Mit ka pott volna! Holott: igaz Keserves igazság. S még keservesebb az igazság amely az előbbi idézet foly tatásaként olvasható az interjúban. Így hangzik „Senki sem kérte fel őket az ország ügyeinek az intézésére. Ez áll a kommunista pártra éppúgy, mint az ellenzéki pártokra. Szeptember persze, régen volt... De akkor is, most is igaz: „Csöppet sem lehet csodálkozni azon, hogy az emberek mérgesek. Azt lát ják. hogy ezek a nadrágos emberek megint a konconj huzakodnak . ..” Igen, azt látják. KLIENS Egy szigetszentmiklósi pletyka nyomában Még áll a ház Van egy régi szokásom, ami talán nem egészen tisztességes, de azért bevallom: szeretek bemutatkozás nélkül szóba elegyedni emberekkel. Meghallgatni, amit mondanak anélkül, hogy megtudnák: újságíróval beszélgetnek. Legjobb terep egy-egy ilyen csevegéshez a vonat, a HÉV, no és természetesen a sorban állás. Hasznos és érdekes információkat szerezhet így az ember, amelyeknek egy részéről persze kiderül, hogy csak pletyka, de azért nem árt az ilyesminek utánajárni. Hátha rábukkanunk valamire. Azt hallottam például legutóbb a HÉV-en, hogy végnapjait éli a szigetszentmiklósi művelődési ház. Az, amelyik Szigetszentmiklós szélén áll, s a Csepel Autógyár építtette a hatvanas években. Akkor még rózsásnak tűnt a jövő, s az is biztosnak látszott, hogy a gyárból kiözönlő munkásoknak semmi másra nem lesz olyan nagy szükségük, mint éppen egy hatalmas kultúrházra. Az illúziókat mostanra elfújta az idők szele, ám a ház áll és — állítólag — nincs, aki fenntartsa. — Minden híresztelés ellenére sincsen költségvetési hiányunk — mondja Sós Mihály, a szigetszentmiklósi művelődési ház igazgatója. — A ház a Csepel Autógyáré, de önállóan gazdálkodunk. Az idén körülbelül 7 millió forintba került az intézmény fenntartása, bevételünk viszont valamivel több volt ennél, tehát elmondhatom, hogy sikeres évet zárunk. Persze, hogy mi lesz 1990-ben, azt nem tudhatjuk, de nem csak mi élünk ilyen bizonytalanságban. Jövőre is legalább 7 millió forintra lenne szükségünk, reméljük, az új esztendőben is összejön ennyi. Hogyan juthat többmilliós bevételhez egy művelődési ház? Nem túl látogatottak mostanában a kulturális rendezvények ... — A művelődési intézmények szerepe megváltozott, a hagyományos helyett új tevékenységekre van szükség. Mi minden olyan tevékenységi formát szeretnénk bővíteni, amire igény mutatkozik. Nagyon népszerűek például a nyelvtanfolyamok. Nálunk jelenleg húsz csoportban több száz felnőtt és gyerek tanul nyelveket. Ez minden elképzelésünket felülmúlta, eredetileg ennek a felét sem terveztük, de alkalmazkodtunk az igényekhez. A hagyományos rendezvények közül csak olyanokat próbálunk szervezni, amelyek érdeklik az ittenieket. Hozzánk egyébként nemcsak a gyár dolgozói járnak — akiknek döntő többsége szintén a környéken lakik —, hanem Szigetszentmiklós és a szomszédos Szigethalom lakói is használják a házat. A könyvtárunk például a legnagyobb a környéken, s a forgalma is nagy. A két település olvasni szerető lakói itt találják a legtöbb könyvet. A könyvtár tágas és barátságos része az épületnek, s Miszori Sándorné szintén igen kedvesen fogad. — A gyáron belüli fiók- könyvtárakkal együtt össze sen körülbelül 3000 olvasónk van. Tagjainak száma 1976 óta — amikor is a legtöbben iratkoztak be hozzánk fennállásunk során — évről évre csökken. Vezetek mindenféle kimutatásokat, ezekből kiderül, hogy az olvasók 38 százaléka a gyerekek közül kerül ki. Egyébként a tagok 40 százaléka dolgozik a gyárban a többiek szigetszentmiklósiak és szigethalmiak. Sajnos jövőre újabb létszámcsökkentésre számíthatunk, ugyanis kénytelenek vagyunk emelni a tagsági díjat. A könyvek, folyóiratok egyre drágábbak, s a rendelkezésünkre álló 130 ezer forintból mind kevesebbet tudunk beszerezni. Január 1-jé- től az eddigi tíz forint helyett 50 forintért lehet majd beiratkozni, de remélem, hogy ez nem veszi el végleg az olvasni vágyók kedvét, hiszen a pénzt új könyvekre fordítjuk majd. K. A. ■ Heti filmtegyzetb A Nap birodalma Egy kocka A Nap birodalma című filmből. Középen a kis főszereplő, Christian Bale Steven Spielberg amerikai rendező filmjei egy dologban közös nevezőin állnak, e közös nevező pedig o siker. Olyan szögesen eltérő témájú, megvalósításukban is teljesen különböző filmek találhatók a negyvenkettedik születésnapját december 18-án ünnepelt rendező eddigi életművében, mint az első A cápa, a Harmadik típusú találkozások, az E. T. vagy a ma már trilógiává kerekedett Indiana Jones- történetek, s a megint más rendezői arculatot mutató Bíborszín. Egy vonatkozásban azonban valamennyi filmje azonos: kivétel nélkül nagy kasszasikert jelentettek. A siker persze mindig és eleve gyanús. Spielberg esetében azonban nem kell gyanakodnunk. Sikereinek titkait nyíltan elénk tárja. Olyany- nyira, hogy ez a nyíltság már lefegyverző, s még a sikerfilmek, a kasszát dugig megtöltő művek ..e^gfé^n . is,. ,$zt .kell mondánuhk: aki azt,, aminek az elvégzésére vállalkozott, így végzi el, ilyen profi szinten, annak kijár a tisztelet. Spielberg persze minden egyes nagy sikerfilmjénél hajszálpontosan tudta, mire „harap" a közönség. A látványos sci- fiknek éppúgy előre biztoá piacuk volt, mint a nagy ka- landfilmeknek. És valameny- nyit elképesztően hatalmas technikai fegyvertárral, a trükkök, díszletek, makettek bámulatosan kivitelezett megoldásaival csinálta meg. Bár a filmforgalmazás szeszélyei jóvoltából a legutóbbi filmjét — Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag — előbb láthattuk, mint a most bemutatott, 1987-ben forgatott A Nap birodalma című alkotást, annyi mégis megállapítható: Spielberg az utóbbi időben tudatosan fordul a hatalmas kö- zönségsdkerű filmektől a művészibb, igényesebb, nem csupán a látvány lenyűgöző erejével vagy a kalandok lélegzetállító sorakoztatásával ható filmtémák felé. A sok vitatható elemet is tartalmazó Bíborszín is ilyen volt, s ilyen most ez a filmje is. Valamennyi alkotása közül ez tűnik a legigényesebb munkának. Tulajdonképpen nagyon egyszerű témát ragad meg. Egy tizenkét éves angol fiú történetét meséli el a II. világháború távol-keleti forgatagában. Sok hasonló film készült már erről a témáról, mármint arról, hogyan élik meg a gyerekek a háború szörnyűségeit, megpróbáltatásait. A magyar Valahol Európában vagy a szovjet Iván gyermekkora sokat mondott el erről. Spielberg kis hőse, Jim Graham angol, de nagyon gazdag szüleivel a kínai Sanghajban él. Ott nincs háború, és mindenki azt hiszi,, nem is lesz, a város fölött elhúzó, a kis Jim által csodált japán repülőgépek nem támadják meg Sanghajt. Tévednek. A japán hadsereg, a Nap birodalmának katonái rátörnek a városra. Jim elszakad a szüleitől, és végi gélt a megpróbáltatások egész rettenetes sorát. Még ,a szüleit is kis, híján elfeledi,, de aztán az előretörő amerikai hadsereg elérkezik a táborba, ahol Jim is élt, a szülei is előkerülnek, rálelnek a fiúra, s látszólag minden rendbe jön. De ez a Jim már nem kisgyerek többé. hiszen amit megélt, az felnőtté tette. Illúzióktól, neveltetése belérögződött korlátáitól, gyermeki tudata beszűkí- tettségétő.1 szabadult meg. Ez a folyamat ugyan itt, errefelé, Kelet-Európa tájain nem ismeretlen, de Spielberg, aki ezt a témát mintegy felfedezi az amerikai néző számára, elismerésre méltó gondossággal, hitelességgel dolgozza fel. Látványimádatát is kordában tartja kissé, bár a sangihaji menekülés képsoraiban vagy a repiilőtámadások s a tábori élet jeleneteiben pompás dolgokat mutat. És még valamit old meg kitünően: azt, hosv a történéseket végig a kis Jim szemszögéből nézi — láttatja. Ehhez ráadásul megtalált egy csodálatosain érzékeny tehetségű fiúcskát, akit Christian Bale-nek hívnak. Emlékeznek még a Nagyításra, Antonioni filmjére? Annáik a hőse, a fotográfus, véletlenül lencsevégre kap egy gyilkosságra valló néhány részletet, és ebből kemény bonyodalmak származnak. Valami erősen hasonló történik az angol Peter Greenaway A rajzoló szerződése című filmjében. A különbség lényeges is, meg nem is. Lényeges annyiban, hogy a film hőse, bizonyos Neville nevű, skót származású híres rajzművész, nem a jelenben, hanem 1694-ben működik, snem Nikon-gépet csattogtat, hanem tűhegyes rajzceruzákkal dolgozik. Az már nem túl lényeges különbség, hogy Neville úr az angol rokokó korának gazdag vidéki nemesei körében készíti el a Wiltshire grófságbeli földesúr, Sir Herbert birtokán a megrendelt rajzot a kastélyról és környezetéről, s nem egy londoni parkban, vagy, hogy a filmbeli alakok hatalmas parókákat és méregdrága anyagokból készült fényűző ruhákat viselnek, és nem farmert meg kinyúlt pulóvert. A lényeg itt is az, hogy valaki — egy külső ember, aki ráadásul azt hiszi: mert a főnemesség jól fizetett megbízatásokkal látja el, már egyenrangúnak is tekinti őt—, miközben a munkáját végzi, olyasmiknek lesz tanúja, s örökíti meg ezeket az eseményeket a rajzain, amiket nem kellett volna észrevennie és megörökítenie. Neville úr dúsan jutalmazott rajzolói ténykedése nyomán (s a jutalomba beleértendő a szerződésben is kikötött szerelmi kapcsolat a ház úrnőjével és leányával) végül is a rút halált nyeri el,, sőt, kompromittáló rajzait is elégetik. A meglehetősen titokzatosra formált történetben a legjobb a csodálatos angol táj, meg az a kivételesen szép angol nyelv, amelyet a szereplők beszélnek. Takács István APRÓ ÖRÖMÖK A rajzoló szerződése
