Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-23 / 303. szám
1989. DECEMBER 23., SZOMBAT 3 A kormány közleménye A Romániából folyamatosan érkező hírek hallatán a Magyar Köztársaság kormánya kinyilvánítja készségét arra, hogy a rendkívüli helyzetben azonnali segítséget nyújtson a Romániában megsérült személyek orvosi ellátásában. A magyar egészségügyi szolgálat fölkészült arra, hogy a Magyar Vöröskereszt közvetítésével gyógyszereket, vért, egészségügyi felszereléseket és — ha szükséges — szakembereket küldjön a szomszédos országba. A Minisztertanács köszönetét fejezi ki az állampolgároknak, valamennyi közösségnek, szervezetnek a kormányszervekhez érkező önzetlen felajánlásaikért. Fölkérte a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségét a segítségnyújtás szervezésére. A bonyolult és gyorsan változó helyzetre való tekintettel fölhívja a lakosság figyelmét arra, hogy a segítő szándékú kezdeményezésekkel ne romániai ismerősökhöz, intézményekhez, hanem a Magyar Vöröskereszthez forduljanak. TÖRTÉNELMI TV-FIGYELŐ Elő forradalom Soha ilyen izgalmas adást még nem láttam. Sem a Tv 1, sem a Tv 2 műsorán. Es legkevésbé a román televízióban. Ez az a tévéműsor volt, amit oly régen szerettem volna látni, s alig hiszem el, hogy mégis sikerült. A Magyar Televízió egyes csatornáján kezdődött a Romániában viharló események közvetítése, a bukaresti tévé felvételeinek, helyszíni közvetítéseinek sugárzása. A műsor hepienddel indult, a román televízió stúdiójában diadalmasan jelentette be egy szemüveges ember: Ceausescut és az egész klánt Trigovistében fogva tartják! A hadsereg az új rend oldalán áll, győzött a nép akarata. Ennyire élő adás még nem volt a televízióban. A stúdiót elfoglaló forradalmárok töA román hivatalos szervek nem válaszoltak Sorban állnak a segítők a Vöröskeresztnél Napok óta tart a készültség a Magyar Vöröskereszt országos irodáján, hiszen nem volt elképzelhetetlen még az sem, hogy kitör a háború Romániával. Az események szerencsés fordulás„&_Után az egész ország megmozdult: a szervezet Arany János utcai központjában szü- netmélkült jelentkeznek telefonon 'és személyesen a segíteni szándékozók. Tegnap este hét órakor azt a tájékoztatást kaptuk dr. Al- földy Árpád helyettes főtitkártól, hogy azokban a percekben engedték át az első mentőautót a román határon, ennek rakománya kötszer és gyógyszer. Délután hatkor indult útnak egy segélyszállító konvoj Nagylakról Temesvárra, ennek sorsáról még nem volt információ. A segélyszállítmányokban egyébként főképpen kötszerek és életmentő gyógyszerek vannak; a vérkészítmények szállításával meg kell várni, amíg a román kórházakból jelentik: mit küldjenek és hová, hiszen romlandó anyagról van szó. A Vöröskereszt központjában szállítók, teherautósok, taxisok jelentkeznek, s magán- személyek ajánlanak föl élelmiszert, készpénzt, orvosok, ápolók állnak a kórházakban indulásra készen. A vöröskeresztesek gyűjtik az adatokat, a telefonszámokat, s szükség esetén értesítik a segíteni tudókat. A nemzetközi forgalom i,s megélénkült: a nemzetközi bizottság küldöttét várják még este, hogy tájékoztassák, s a továbbiakat megbeszéljék. Telefonon és telexen ajánlott segítséget a finn, a francia, az osztrák, a nyugatnémet testvérszervezet, az USA-ból azonban csak újévi jókívánságokat kaptak. A román Vöröskereszt tegnap este még mindig nem válaszolt Budapest hívására, mindössze a telexüket fogadták. Egyébként ugyanez a helyzet minden hivatalos szervezettel: a' román kormány, a minisztériumok nem válaszol-* nak a hívásokra. S még egy adalék, jellemzően magyar: amint bemond- ták a tévében a Vöröskereszt telefonszámát, az irodán megbénult a telefon. Szerencsére nem sokkal később megjavult — netán megjavították? —ja mött csoportban tolongtak a kamerák előtt, s ami arcukra volt írva, valóban leírhatatlan. Azután az első, aggodalmat kiváltó hír: a hírhedt titkosrendőrség, a Securitate fanatikusai katonaruhába öltözve lőnek katonákra. Többen is elmondták, s a magyar stúdióban ülő Aczél Endre, Wisinger István, Nemlaha György és Vári Attila is megerősítették, hogy komoly súrlódások vannak a hadsereg és a belbiztonsági erők között. A román televízió adásának sugárzása most rendkívül erős volt. Az egyik forradalmár figyelmeztetett: esik a feszültség, szünetet kell tartani a műsorral. De mindig újak és újak léptek a mikrofon, a kamera elé, s a színeket egyre kisebb hűséggel visszaadó televízióban közleményeket, felhívásokat jelentettek be. Katonatisztek szólították fel bajtársaikat, hogy térjenek visz- sza a laktanyába, civilek figyelmeztették a szebenieket, craiovaiakat, temesváriakat, hogy ne igyanak a kutak vizéből, mert azok mérgezettek. A magyar stúdió pedig bejelentette a brit Reuter — igaz, kétes — információját, miszerint Ceausescu és felesége, Elena, megszöktek fogságukból. Ekkor kezdtem izgulni, mi tagadás, ideges lenni: visszájára fordul, elbukhat a forradalom? Majd a román stúdióban egy, a szélen álló férfi középre furakodott, s kétségbeesetten kiáltotta a kamerákba: — Kétezer antiterrorísta közelít a -tévé felé! Katonák! Jöjjetek, védjetek meg! És három órakor megszán kadt a közvetítés, azzal, hogy egy óra múlva újra jelentkezik Bukarest. Idegtépő percek következtek. A televízió képernyője mozdulatlan, még akkor is, amikor már az ígéret szerint újra híradást kellene kapnunk. Mi lehet a hallgatás oka? Az antiterroristák alatt a belügyminisztérium terroristaellenes különítményét kell érteni, a DPA nyugatnémet hírügynökség szerint ők egyben Ceausescu testőrsége. Fanatikus, kiválóan képzett, ál- lig felfegyverzett martalócok. Lehet, hogy sikerült bevenniük a televíziót? Lehet, hogy mire felvillan az egyenes adás, vérengzést láthatunk — élőben? Vagy egy választékos modorú zubbonyos, géppisztolyod alak fogja mosolyogva közölni, hogy Romániában ismét helyreállt a rend és a nyugalom? Sem krimi, sem a Belfegor hatása nem mérhető ahhoz az izgalomhoz, amit a moécanat- lan képernyő váltott ki belőlem. Egyszer csak jelentkezik a magyar stúdió, de igazán használható információt onnan sem kaphatok. Majd végre adás Bukarestből — egy népviseletes hölgy lajlázik, ez volt a román televízió szilveszteri adása egy éve. Győzött a kommandó, s ezért van ilyen kedélycsillapító műsor Bukarestből? Lélegzetvisszafojtva várok, mikor váltás, új kép: a valahai Sztálin téren a kamera, szemcsés, csíkos a kép, nem érteni a beszédet, csak egyszerre belobog egy zászló a kamera elé, s látom: közepéből a román címer ki van vágva. Most már bizonyos, győzött a forradalom, a Ceausescu-kommandó terve nem sikerült. Később megtudom, a hadsereg tankokat sorakoztatott fel a televízió védelmére. Felejthetetlen élmény volt számomra ez a közvetítés. Élő adás volt, mondhatnám, az élet rendezte adás. S mint ilyen, rendelkezik egy hallatlan előnnyel, remélem, ez nem is fog változni: azzal, hogy megismételhetetlen. T. B. E. Horn Gyula sajtótáíékostafőja Románia nem marad magára Horn Gyula külügyminiszter pénteken a délutáni órákban nemzetközi sajtóértekezletet tartott a Külügyminisztériumban. Konferenciáján értékelte a legfrissebb romániai fejleményeket, illetve az ezzel kapcsolatos magyar álláspontot. A külügyminiszter elmondta, hogy a magyar megítélés szerint valódi népfelkelés és forradalom zajlik Romániában a diktatúra ellen. Ceausescu gyakorlatilag már csütörtökön politikailag megbukott, s hatalma megmentése érdekében próbálkozott az erőszakos módszerek alkalmazásával. A romániai események új fejleménye — erre egyébként a magyar külügyek Az MSZP elnökségének nyilatkozata Az MSZP elnöksége pénteken az alábbi nyilatkozatot tette közzé a romániai eseményekről: „A Magyar Szocialista Párt elnökségének ülése közben érkezett a hír a romániai fordulatról. Az elnökség kifejezte reményét, hogy a Ceausescu-rezsim bukása a demokratikus fordulat első lépésének bizonyul. Az elnökség bízik abban, hogy a változások utai nyitnak a magyarok és a románok természetes közeledése előtt.’* Az MSZP Pest megyei szervezete Is üdvözölte a romániai népfelkelést, bízva annak végső győzelmében a Ceausescu-dik- tatúra felett. Egyúttal kérik a part tagjait és minden, a Romániában élő népek közös ügyével szolidáris megyei állampolgárt, hogy támogató véleménynyilvánításukkal, helyi demonstrációkkal, lehetőségük szerint pénzadományokkal, gyűjtési akciókkal és véradással is segítsék a felkelők küzdelmét. Javasolják a szocialista párt helyi szervezeteinek, hogy a megye minden településén kezdeményeznék vagy csatlakozásukkal támogassák a szolidaritási akciókat. irányítója már tegnap Is felhívta a sajtó figyelmét —, hogy Temesváron és környékén, valamint más romániai városokban a hadsereg több helyütt szembefordult a biztonsági erőkkel. Ami a mostani helyzetet Illeti. Horn Gyula értékelése szerint ez rendkívül képlékeny. Most formálódik a népmozgalom vezérkara, amelyben a jelek szerint meghatározó szerep jut Corneliu Ma- nescunak, aki egyébként jól ismert a magyar közvélemény előtt is. azért is, mert a magyar társadalom is megmozdult érdekében, amikor bőr-, tönbe akarták zárni. Ezekben a napokban történelmi lehetőség nyílik arra — amennyiben a forradalom végigjárja útját —, hogy egymásra találjon a román és a magyar nép. A két ország népeinek egymásra találása már csak azért is fontos lenne, mert Romániában a magyarok, a délszlávok és a szászok együtt szenvedtek a románokkal. Együtt is vállalták a küzdelmet, s a megtorlás is minden nemzet fiai közül szedett áldozatokat. A magyar megítélés szerint Tőkés László volt az események hőse, Doma Cornea pedig az események szimbóluma. Tőkés László a katalizátor szerepét játszotta az eseményekben. A magyar diplomácia tevékenységét érintve Horn Gyula azt is elmondta: hazánk az események kezdetétől fogva kapcsolatban volt több nyugati fővárossal, hogy létrehozza, illetve megerősítse a romániai események kapcsán kialakult nemzetközi szolidaritást. Közölte azt is: csütörtök délután telefonon beszélt Genscherrel, az NSZK külügyminiszterével, s megállapodtak abban, hogy az NSZK támogatja Magyarország és Ausztria kezdeményezését az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívására. Ez azért is különösen fontos — hangoztatta a magyar diplomácia irányítója —, mert mindezek a hírek eljutottak Románia népeihez, s bizonyította számukra, hogy harcukban nem maradtaik magukra. Horn Gyula hangsúlyozta: Magyarország kész új alapokon, a jószomszédság jegyében rendezni a Romániához fűződő viszonyát; ez magában foglalja a romániai magyarság jogaiba való visszaállításának kérdését is. Nyilatkozatát zárva, Horn Gyula végezetül közölte, hogy a Minisztertanács úgy határozott: azonnali segítséget nyújt állami vonalon a Romániában megsérült emberek orvosi ellátásához. A magyar egészségügyi szolgálat felkészült arra. hogy a Vöröskereszt közvetítésével minden lehetséges támogatást — beleértve a vérkészítmények, egészségügyi felszerelések, s ha kell, akár szakemberek helyszínre küldését is — megadjon Románia számára. A külügyminiszter kéri mindazokat, akik felajánlásokat tettek, hogy egyenesen a Vöröskereszthez forduljanak. Nem-nem János F urcsa név? Szokatlan. S mennyivel szokatlanabb, mert furcsább a személy maga! Mert hol húsz-, hol hetvenesztendős, hol paraszt, tanító, mérnök, pap, hol hadfi, éhező fogoly, kerékbe töretett és bitóra hurcolt, szavakkal simogatott, korbácsos tettekkel vert, fenségesnek nevezett, ezerszer arcul csapott, szobrokba formált, porig alázott, ö az, a mindenkori történelmek Nem-nem Jánosa. Ö az: a senki, a minden, a fohászkodó, a szitkokat ordító, a hajnalonként nekiinduló, az estével hazaérkező, a hatalmat soha meg nem szagoló, a voksolásra biztatott, a kenyérért rettegő és a kenyeret termelő, a gépet uraló és a gépet kiszolgáló, a robotoló és a munkát megtagadó. ö az: a mindenkori századok Nerp-nem Jánosa. Ott él milliónyi, milliárdnyi ember sejtjeiben, génjeinek titkos kódjaiban, ösztöneinek idegpályáin. ö az! De nem ő az, aki igét hirdet, aki prófétának áll egymásra acsarkodó istenek mellé, aki kardot köt és vezényszavakat harsog, aki drága gépek mellé szerződteti az olcsó embert, aki serlegekből hörpinti fel a hatalmat, aki kegyet oszt és halált, aki várak, paloták ablakán kinézve szemléli, miként nyüzsögnek az emberhangyák ott lent. Nem ő volt az, aki kiadta a parancsot a harcra, de ő volt az, aki 32 ezer társával ott maradt holtan, sebesülten 1805 decemberében az austerldtzi csatatéren. Nem ő volt az, aki 1605 decemberében, a korponai országgyűlésben a visszaélések, az országsérelmek sokaságát feliratba fogalmazta, de valójában és végső soron ő volt az, akinek a legfenségesebb úr válasza szólt akként: „a fölség semmire sem emlékezend”. Nem ő volt az, aki 1670 decemberében vérbíróságot alakíttatott Pozsonyban, nem ő volt az, aki 1408 decemberében a királyi házat legjobban oltalmazok számára megalapította a Sárkány-rendet, de ő volt az, ő, Nemnem János, akiről báró Wesselényi Miklós, 1834 decemberében, a megyei követek közgyűlésén elmondotta: „... már századok óta a kormány a köznépet terhelő ocsmány képére paraszt védői és köznép oltalmazói ál- arezot tett, de a mely alatt ő szívja annak zsírját.” Tekintsük filmnek Nem-nem János életét? Soha el nem fogyó, meg nem szakadó szalagnak, amire minden tetszés szerint rávihető, rögzíthető? A mi filmünk ez! A mindenkori Nem-nem Jánosoké, akik úgy szereplők, hogy közben eltelik az életük, nincsen mód vissza- és újrajátszásra, nincsen lehetőség kamera- és kosztümpróbákra, mindig és rögtön egyenesben megy a felvétel. Mint most is. Ezekben a hetekben, hónapokban, években. S mint máskor, most is Nem-nem János az, aki csak hallja, de nem tapasztalja: érette, általa, neki... S hallja is, tapasztalja is a megszólást- megvetést, hogy ő volt az, aki kiszolgált, aki engedelmeskedett, aki telke, Trabantja, piciny otthona, fő és mellékes keresete fejében egyezséget kötött.a hatalommal, aki legitimálta ezzel az egypártos, pártállamos diktatúrát, aki tapsolt a mocskolt és dicsőített alaknak, Kádár Jánosnak, aki már Rákosi idejében..., aki földet mert kérni, aki elvette a jogos tulajdonostól a gyárat... Nem-nem János tudja: nem ő volt az. Nem ő volt az, aki bevetetlenül hagyta a földet, hanem ha adtak egy darabot, akkor megművelte. Nem ő volt az, aki koalíciós partementként megszavazta a törvényt, de ő volt az, aki hajtani kezdett a gyárban, mert azt mondták, ez a gyár most már az övé, a semmi bérért a lelkét is kitette, mert hitte, az ő országa épül. Nem ő hazudott: neki hazudtak.; Nem ő basáskodott: rajta basáskodtak. Nem ő döntött: róla döntöttek. Nem alázott meg senkit: őt alázták meg. Nem-nem Jánosnak tiszta a lelkiismerete. Nem járt soha fényes pártházakban, vadászlakokban, nem viselt rangokat, címeket, nem kapott kiváltságokat, egy adat volt a létszámkimutatásokban, a választási névjegyzékekben, egy fő a gyűlések résztvevői között. Nem-nem Jánosnak tiszta lesz a lelkiismerete holnap is. Mert nem ő az, aki most talmi igéket hirdet, népbábot szorongatva keblén esküdözik égre-földre, hogyha közénk jön, ha reánk szavaz, akkor itt Kánaán tesz, demokrácia, szabadság. Nem ő az, aki székházak, költségvetési párttámogatások, képviselői fizetések, az igazság pillanatának dátuma fölött, miatt marakodik, acsarko- dik, de ő az, aki mindezt állja, viseli, tűri. Nem ő az, aki a Bécsben vásárolt ajándékot teszi most a fenyőfa alá, aki a Mercedesénél öklöt rázva szidta a határon az áfa kirovóit, aki a százezernyi fölös forintját valutába sibolja át, aki mindig ott áll, ahol szerezni lehet. De ő az, Nem-nem János, aki fogcsikorgatva tizedszer számolta újra a forintokat, hogyan legyen belőlük tüzelő, étel, a fa alá ajándék, aki kalimpáló szívvel hallgatja, kié lesz a gyár, ki veszi meg, kinek kell visszaadni a földet, kik azok az új urak, akiknek sü- vegelni kell majd az önkormányzati székházzá átváltoztatott tanácsházán, s akik, mint elődeik, ugyanúgy tudni fogják, mivel boldogítható ő, Nem-nem János és családja. T örténelmi Időket élünk! Nem-nem János azonban soha nem élt történelmi időket, ő mindenkor a maga életét élte, hol rosszul, hol valamivel jobban, de jól sohasem. És most sem hisz abban, hogy a jó köszönt reá, talán a más, talán a valamivel jobb, de a jó?! Az ő hazája ez, s mégis, ebben a hazában mindenkor becsapták, amikor az urak szedték a sátorfájukat, a számlát mindig neki keltett kifizetni. Megszokta már. És megszokta azt is, hogy szavak és tettek között hatalmas a szakadék, s most sincsen ez máskülönben, hogy ő az alibi a marakodásokhoz, a hatalmi hadakozásokhoz, de a győztes soha nem emlékszik már az alibire, úgy tesznek a győztesek, mint tett annak idején I. Rudolf a korponai országgyűlés feliratával: semmire sem emlékeznek. Nem-nem János mesehős. S mert az, a mesékben, ahogyan ott annak tennie kell, győztes, mert tiszta, mert igaz, mert becsületes. Nem-nem János a mesékből kilépve örökös vesztes, mert tiszta, ínért igaz, mert becsületes. Hagyjuk meg tehát Nem-nem Jánost a mesékben. De ha mesehős is, tiszteljük Nem-nem Jánost, önnön magunkat, a mindig elbukó és mindig feltámadó harcost, aki zászlajára hímezte a tisztát, az igazt, a becsületet. Tiszteljük legalább ml, Nem-nem Jánosok Nem-nem Jánost. Ha már másoktól reménytelenül remélte, reméli ezt Mészáros Ottó
