Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-21 / 301. szám
1989. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK 3 FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Várva várt s mégsem várt reggel! Jelentős lakbéremelés Kinek kellett ez a sztrájk? (Folytatás az 1. oldalról.) tálak támogatását a tervezett 3 milliárd forinttal változatlanul növelni fogják. A pénzügyminiszter tájékoztatta az Országgyűlést, hogy a lakáshitelek visszafizetésénél a korábbi 45 százalékos kedvezményt 25 százalékra csökkenti. A vállalkozói kör több mint 40, a lakosság több mint 20 milliárd forinttal kevesebb adót fizet jövőre mint ebben az esztendőben. Bár a költségvetés kiadási előirányzatai rendkívül takarékosak, az egészségügy, az oktatás és a szociálpolitika kiadásai növekednek a leggyorsabban. Az egészségügyben január 1-jétől az orvosok és az egészségügyi középkáderek bérét átlagosan 30 százalékkal emelik. Az oktatásban dolgozó pedagógusok pedig 25 százalékos béremelésre számíthatnak. A családi pótlékot 300 forinttal emelkedik január 1-jétől. A kormány 50—60 ezer fő átmeneti munkanélküli gondjának megoldására készül fel. Ezért bevezetik a végkielégítést, az átköltözési támogatást és 100 ezer forinttal emelkedik az újrakezdési támogatás is. 2,6 milliárd forinttal csökken jövőre a pártok és társadalmi szervek támogatása. De a tanácsok mintegy 20 százalékkal magasabb erőforrásból gazdálkodhatnak mint az idén. A bérszabályozás teljes liberalizálásáról és a bérnövekmény adómegszüntetésével kapcsolatban felmerült, hogy erre csak 1091-től kerülhet sor. Ám ha a Parlament szükségesnek tartja a bérnövekmény adó megszüntetését, úgy ezt ismét napirendre tűzheti. A költségvetéssel kapcsolatos hozzászólások előtt Horn Gyula külügyminiszter tájékoztatta a Tisztelt Házat a romániai eseményekről. Elmondta, hogy december 13-án a román hatóságok felszólították Tőkés Lászlót, hogy hagyja el lakását, de ő a felszólításnak nem tett eleget. December 15-én a hívek a lelkész lakása előtt gyülekeztek és követelték, hogy Tőkés Lászlót hagyják meg hivatalában. A tüntetés széles demonstrációvá alakult, s a tömeggel szemben a biztonsági erők kézifegyvereket, páncélosokat vetettek be. A kormány sikertelen kísérletet tett, hogy tiltakozzon Tőkés László ügyében, és az Országgyűlés hétfői állásfoglalását eljuttatták Pérez de Cuellarhoz, az ENSZ főtitkájak: ebből az ideiglenes helyzetből csak úgy lábalunk ki, ha végigvisszük azt. © És elkezdődik a kormányzásért vívott harc. — Igen. És az egyetlen garanciánk, hogy ne a polgárháborúba, hanem egy demokratikus jogállamba jussunk, az, ha a pártok politikai önmérsékletet tanúsítanak. Most nemcsak a kampányra gondolok. hanem a fölálló új parlament, kormány működőképességére. Az NSZK-ban az úri becsületet félretéve szidják egymást a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták, de abban mindkettő biztos lehet, hogy a győztes nem törli le az időszakos vesztest a politikai élet palettájáról. Nálunk olyan elsöprő győzelmet egyik párt sem fog aratni, amivel egyedül alakíthatna kormányt. A legbefolyásosabbnak tartott MDF, SZDSZ, MSZP is csak tíz-húsz százalék támogatásra találna most. Persze még nem kezdődött el a kampány, senki nem tudja megmondani, milyen lesz a koalíció. És nincs köztársasági elnökünk, nincs olyan prominens személyiségünk. akire esetleges viszály, a törvénykezésben való fönnaka- dás vagy vészhelyzet esetén a nemzet, a sok kis párt egységesen hallgatna. Nem feszítettük még ki a demokrácia védőhálóját. 9 A politikai pártok éppen most tartanak önmegtartózta- tási gyakorlatot a kormány Szavak, tettek Már kedden, amikor megkezdődött a vita a lakbérek emeléséről és a lakáshitelek megadóztatásáról, olyan benyomás alakult ki a felszólalásokat hallgató tollforgatóban, hogy a képviselők maguk sem tudják, mit is akarnak tulajdonképpen. Ám a legtöbben elfogadhatatlannak tartották a kormány. előterjesztését, s csak kevés támogatója akadt a Kemenes Ernő tervhivatali elnök által képviselt javaslatnak. Ha kedden este valaki azt mondja, ennek ellenére elfogadják a honatyák a tervezetet, még erősen kételkedtem volna ebben. Tegnapra azután kiderült, hogy a vita semmit sem változtatott a helyzeten, hiszen lényegét tekintve a kormány kerekedett felül. Nehezen ítélhető meg, miért is következett be a hirtelen fordulat, hacsak azt nem nézzük, hogy a mostani képviselők közül többen is szeretnének az új választásokon indulni. Egy kemény, a kormányt támadó, a lakosság megsarcolását elítélő hozzászólás esetleg majd a szavazatok százait jelentheti, s arra már nem figyelt senki, hogy a szavakban tántoríthatatlan honatyák közül hányán nyomták meg a kormány javaslatának elfogadását jelentő igen gombot. Mert voltak Ilyenek is, az biztos. (f.) rához. A kormányfő összehívta a kabinetet, s ezt követően tegnap Horn Gyula behívatta a budapesti román nagykövetet. Közölte vele, hogy a magyar kormány tiltakozik a Tőkés Lászlóval és feleségével szemben elkövetett intézkedések miatt és követelték szabadon bocsátását. A magyar kormány Követeli Románia nemzetközi kötelezettségeinek teljesítését, a zavartalan utasforgalom biztosítását. Elvárják továbbá, hogy a román hatóságok ne akadályozzák a bukaresti magyar nagykövetség normális működését. Tiltakoznak az ellen, hogy békés tüntetőket tömegesen meggyilkoljanak, s visszautasítják azt a vádat, hogy Magyarországról hajtogatják a tüntetőket. A román nagykövet elmondta, hogy ami hazájában történik, Románia belügye. Kifejtette azt is: sehol a világon nem oldották meg olyan tökéletesen a vallásszabadságot és az emberi jogok ügyét,- mint Romániában. A Politikai Foglyok Szövetsége és több szervezet azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy járjanak el az ENSZ Biztonsági Tanáválságkezelő programjával szemben. — Erre nagyon nagy szükségünk lesz a jövőben is. Nem arról van szó, hogy a rossz politikus rossz irányba visz, a jó politikus meg jó irányba. Arról inkább, hogy a nagy társadalmi csoportok, az agrár- népesség, az ipari népesség, a városlakó, a falun élő kezébe kapja-e a hatalmat a pártok által, s hogy a pártok milyen programmal akarják őket képviselni. Ezek a programok a programok a kampány során derülnek ki, de az új képviselőházban kell megbirkózniuk egymással. Ezért gondolom, hogy találni kellene egy minimális programot, amellyel minden párt egyetért, még az ellenzékben maradók is, s egy olyan minimális konszenzusra kellene jutniuk, amelynek alapján a leendő törvényhozás működni tudna. Ha analógiát keresünk, a mai helyzet inkább a kiegyezés korira hasonlít. Kompromisszumokat kell kötnünk, ha nem akarjuk megint elrontani a dolgot. ® Ünnepeljünk ma még csak féllábon? — Ünnepeljünk nyugodt szívvel. Ahogyan az 1848-as forradalmat is megünnepeljük, pedig az akkori célok sem valósultak meg. Ne gondolja azért, hogy pesszimista vagyok. Csak realista. Mérlegelem az esélyeinket. Jakubovits Anna csánál a romániai események ügyében. Horn Gyula azonban elmondta, hogy a BT-hez csak akkor fordulhatunk, ha az események közvetlen fenyegetik a nemzetközi biztonságot. Király Zoltán javasolta, hogy a magyar kormány haladéktalanul kezdeményezze a Varsói Szerződés Politikai Ta^ nácskozó Testületé rendkívüli ülésének összehívását. A külügyi bizottság vitatta meg a javaslatot. Ezt követően folytatódott a jövő évi költségvetés megvitatása. A képviselők hozzászólásaikban kifejezték, hogy ha nem is örömmel, de támogatják a költségvetési tervezetet. Ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a támogatások csökkentése következtében kritikus helyzetbe kerül a mezőgazdaság, amely eddig jelentős tőkebevételt hozott az országnak. Ezt hangsúlyozta dr. Varga János (Pest m. 11. vk.) képviselője is. A tanácsi szabályozás új rendszerével kapcsolatban várható, hogy sok település kerül az eddiginél rosszabb helyzetbe vagy forráshiányossá válik — ehhez fűzte aggályait Balogh László (Pest m. 29. vk.) képviselő. Akadt olyan felszólaló, aki kifogásolta, hogy a kormány nem vonta be az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságát a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokba. Számos képviselő — így Roszik Gábor (Pest m. 4. vk.) is — a társadalmi szervezeteknek juttatott támogatások miatt emelt szót. Véleményük szerint hasznosabb célokra is lehetne fordítani, mint azt a tervezet megfogalmazta. A felszólalásokkal lezárult a kormány által beterjesztett jövő évi költségvetési törvény- javaslat részletes vitája. Ezzel zárult az Országgyűlés decemberi ülésszakának harmadik munkanapja, amelyen felváltva elnökölt Fodor István, Jakab Róberiné és Horváth Lajos. Ma a jövő évi költségvetésről dönt az Országgyűlés. Sztrájkolnak a mozdony- vezetők!— terjedt el futótűzként a hír szerte az országban. Kedden este már ez volt az egyik legfontosabb beszédtéma az utasok között a vonaton, a buszon' vagy a munkahelyeken, otthon a családban vacsora közben, s a televízió képernyője előtt. Aztán elérkezett a várva várt. s mégsem várt reggel, a magyar vasút történetében példa nélkül álló demonstráció napja, órája ... A ceglédi pályaudvarra valamivel öt előtt érkezett meg a szolnoki személyvonat. A hangosbemondó annak rendje s módja szerint tájékoztatta az utazóközönséget arról, hogy honnan, hová indul öt perc múlva a szerelvény. A forgalmi szolgálattevő háromszor is a sípjába fújt, s meglengette zöld fényű kézilámpáját. Ám a fiatal mozdonyvezető nemet intett, majd le is szállt a gépről (!). Ez a kis intermezzo a szegedi személyvonat érkezése után megismétlődött. Az állomásépület és környéke néptelen volt hajnali ötkor, ami azt látszott igazolni, hogy az utasok többségét nem érte felkészületlenül a vonatstop ... A váci vasútállomáson az Esti Hírlap rikkancsa kedden délután még semmit sem tudott a másnapi demonstrációról. Szerdán reggel viszont már nem volt miért magyarázkodnia Zala Gyuláné személypénztárosnak, hiszen a tények önmagukért beszéltek — azért a menetjegyeket ugyanúgy kiadta, mint más napokon. Az utasok a vonatokon biztonságban. melegben várták a sztrájk végét. A várótermekben csak néhányan lézengtek, minden különösebb érzelmi megnyilvánulás nélkül vészelve át az egy órát... lassan csak fényképről A gyömrői vasútállomáson reggel ötkor nagy volt a tumultus, de ott sem szabadultak el az indulatok — mint azt korábban annyian megjósolták. Az utasok kis csoportokba verődve vitatták a nap eseményét. A munkába indulók közül elsőként — teljesen véletlenül — két ,,civil” vasutast szólítottunk meg. Czeglédi Mártonná, a Keleti állomásfőnökség személyzeti vezetője természetesen messzemenően egyetértett — az előzmények jó ismeretében — a mozdonyvezetők bérkövételő sztrájkjával. Akárcsak Szépvölgyi Mária, a Keleti pályaudvar személypénztárosa. Sutu Ferencnéböl azonban kitört a felháborodás, hiszen a i férje mozdonyvezető (!). Rendkívül tisztességtelennek tartja, hogy tizenötezer forintért havi háromszáz órát is dolgoztatják a masinisztákat. Lassan már oda jutnak, hogy fényképet kell magával hordania, hogy megismerje a férjét, mert annyit van távol otthonától! Megduplázott járatok Egy a peronon állva ultizó társaságot is megkérdeztünk; mi a véleményük a sztrájkról, okozott-e az nekik nagyobb kellemetlenséget? A három zsugázó — és a kibic — egykedvűen rázták meg fejüket. Mindezt egybevetve úgy tűnt, hogy a gyömrői állomáson is egyszerűen „csak” tudomásul vették az emberek a kész helyzetet. Csupán egy nyugdíjas ingázó dohogott magában, halkan, hogy a vállalata levonja béréből a kiesett órát. Az ócsai vasútállomáson egyáltalán nem látszott, hogy bármi is megváltozott a közlekedésben. Hat óra után az első vonatok elszállították a szokásosnál nem sokkal több utast Budapest, illetve Lajos- mizse irányába. Fél hétkor jobbára már csak nyugdíjasok, kórházba, hivatalokba igyekvők várakoztak a peronon. Az utasok láthatóm apatikusan vették tudomásul a megváltoztathatatlan tényt, hogy ezúttal egy órával később érik el úticéljukat. EgyébHa Iáiba her gefeit társukért szól a sziréna Rendőrt temettek Farmoson Most valahogy egészen másként — fájdalmasan szóltak a szirénák. (Hancsovszki János felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) sére indulók másnap találták meg gépkocsijában holtan. — Nem vagyok hívő, de azt kívánom, Kenyó Jóskát verje meg az Isten — mondja egy kisírt szemű fiatalasszony. — Tisztességes, becsületes rendőr volt Gál János. Akik befeketítették, egy se egyenes, törvénytisztelő ember. Miért nem lehetett még életében igazságot szolgáltatni Gálnak? Miért nem minket kérdeztek, miért a lumpen, csavargó kocsmatöltelékekre hallgattak az ügyészségen? — Egy hónapja, hogy nálunk járt. egyre csak ezen a dolgon emésztette magát — mondja Kulcsár Lajosné szemét törül- getve. — Vigasztaltam, még úgy viccesen mondtam is neki: rá se ránts, majd 30 év múlva rehabilitálnak, most ez a divat. De nem így gondoltam, Istenem! — A helyettese voltam — veszi át a szót Kulcsár Lajos önkéntes rendőr. — Becsületes, jó rendőr volt. Csak nagyon érzékeny. Ezért kereste az igazát az ügyészségen. Azt akarta, ők tisztázzák, mert tiszta a lelkiismerete. Talán az érzékenysége miatt nem tudta elviselni a szégyent, a meghurcoltatást. — Azok persze nincsenek itt, akik a halálba kergették — méltatlankodik sírva egy idős asszony. — Két árvát hagyott hátra az a szerencsétlen ember. Mi nem hittük el, amit a Kenyó família összehordott róla. Minket kellett volna kérdezni, nem azokat! A Nagykátai Rendőrkapitányság vezetője, dr. Bencze József őrnagy nehezen találja a szavakat. Nem csak beosztottját veszítette el, ő maga is far- mosi. pontosan ismeri az ügyet és a hátterét. — Ez a mostani nagy nyilvánosság csak a városban új, egy ilyen kis faluban nem — mondja. — Itt mindenki ismer mindenkit, pontosan tudják egymás családi kapcsolatait, gondjait, tán még a hálószobatitkokat is. A rádió etikátlanul járt el, s ezt Gál nem tudta elviselni. Egyedül a Hírlap védte meg, illetve tudósított objektiven a tényekről. Akkor egy kicsit bizakodott Gál János. A halottszemlén a rendőrigazclványában megtaláltuk a Pest Megyei Hírlapból kiollózott riportot. Halálba kergetett társukért és a maguk védelmében kapcsolták be a rendőrök a szirénákat, amikor Gál János koporsóját a sírgödörbe engedték. Valamennyiünknek szólt a jelzés, a becsületes többségnek volt ez üzenet: az ártatlanság vélelme a rendőrnek is kijár. Móza Katalin ként meglepően sokan voltak szabadságon, némelyek kifejezetten a ^ztrájk okozta esetleges munkahelyi kellemetlenségeket kívánták így megelőzni. Jellemző volt ócsán, hogy sokaknak eszébe sem jutott az egyórás vonatkésés. Koczó László ipari tanulót inkább az érdekelte, hogy jövőre — ha megkapja a szakmunkás-bizonyítványt — talál-e munkahelyet a környéken. Az Utasellátó-pavilon kezelője tartózkodott a véleménynyilvánítástól — mint az utasok legtöbbje. Egyedül L. Lászlóné pénztárosból robbant ki az elkeseredés — ő a kormányt tartotta felelősnek az országban uralkodó bizonytalanságért, s így a sztrájk kirobbanásáért is. A Volánbusz háza táján is körülnéztünk, arra gondolva, hogy talán besegítettek az utasok elszállításába. Vácott Fúró Ferenc forgalmi osztályvezető elmondta, hogy reggel ötkor a Budapest felé induló járatot megkétszerezték, de további segítségre nem volt szükség. Gyomron a vasútállomás buszmegállójában Rakita Sándor sofőr mindössze félszáz utassal vitt többet a szokottnál, amikor fél hatkor elindult Monor felé. Ezután visz- szaállt a normális hétköznapi utasforgalom. A sülysápi diákok pedig hírül adták, hogy náluk sem történt semmi rendkívüli esemény a vasútállomáson, busszal pedig a szokott időben indultak a gimnáziumba. Bíznak a sikerben Megbénult tegnap reggel a forgalom a Budapest Keleti pályaudvar—Szolnok között is. A mozdonyvezetők sztrájkja elég nagy galibát okozott a 100 km-es távolságon belül az állomásokon. Az utasok rendkívül fegyelmezetten vették tudomásul a mozdonyvezetők kényszerű pihenését. Az üllői állomásról — a mozdonyvezetők sztrájkja miatt — legalább 3 ezren késve érkeztek budapesti munkahelyeikre, legtöbben nem nagyon bánták ezt, mert mint néhányan elmondták, odabent már úgyis ünnepi a hangulat. Hogy mit csináltak a mozdonyvezetők és a jegyvizsgálók a vonaton? Behúzódtak a legmelegebb fülkébe — a szolgálatiba —, olvasgatták a friss napilapokat, s természetesen elsősorban a róluk szóló híreket böngészték nagy figyelemmel. Láthatóan jókedvűek voltak, amiből azt lehet következtetni, hogy sikerként könyvelik el a tegnap reggeli sztrájkakciójukat, következésképp bíznak abban, hogy kö- követeléseik nem maradnak megválaszolatlanul. Nos, ilyen tapasztalatok, vélemények után csak azt mondhatjuk, hogy a mozdonyvezetők bérkövetelő sztrájkja nem lepte meg túlságosan az ingázókat, s nem is okozott nekik igazán nagy gondot. Azt is nyugodt szívvel állíthatjuk, hegy a vonatokra várakozók többsége szinte apati- kus beletörődéssel vette tudomásul, hogy kész helyzet elé állították őket. Hogy végül is volt-e értelme ennek a demonstrációnak. s lesz-e valamilyen hatása a kormányzati szervekre, még nem tudhatjuk. De nem lehetetlen, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe néhány millió forintos veszteség kerül, a másikba pedig egy nagy nulla (?)!... Aszódi—Dudás Rozgonyi—Gér
