Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-20 / 300. szám

1989. DECEMBER 30., SZERDA * Hol épül az MO-ás keleti nyomvonala? Elkényelmesednek a macskák? „NINCS IDŐ VÁRNI” Kompromisszumos megoldás Az MO-ás autópálya keleti részének nyomvonalvezetésé­ről kompromisszumos megol­dást fogadott el a Fővárosi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén. Az egyik, az „A”-tervezet szerint az útvo­nal az M0—M5 autópálya cso­mópontjából kiindulva, főleg lakott területen keresztül ha­ladva érné el az M3-as autó­pályát. A másik (úgynevezett „B”) elképzelés szerint, a nyomvonal Budapest határán, az új 51-es számú főút cso­mópontjától kiindulva, Gyált és Vecsést elkerülve mezőgaz­dasági területen haladna az az M3-as autópályáig. Az építkezésben érintett tér­ség lakóit erősen foglalkoztat­ja a terv, s erőteljes társadal­mi nyomás alakult ki annak érdekében, hogy a fővárosban vezető útvonal ne autópálya jelleggel épüljön meg. Novem­berben az egyik pestlőrinci la­kossági fórumon a résztvevők nyomatékosan megfogalmaz­ták, hogy az MO-ás nyomvona­lát a lakóterületektől távol kellene kialakítani. Egyértel­műen elvetették azt a megöl- t dást, amely szerint az autópá­lya átszelné a kerületet. A vitában hangsúlyozták, hogy az autópálya megépítése országos érdek is. Az új útvo­nalnak alkalmasnak kell len­nie a főváros átmenő forgal­mának terelésére, meg kell fe­lelnie a főútvonalak közti gyűjtő-elosztó funkciónak, biztosítania kell az agglomerá­ciós területek egymás közti kapcsolatát, valamint a fő­város egyes szektorai közötti összeköttetést. Megállapítot­ták, hogy a városrendezési és környezetvédelmi szempontok­nak leginkább megfelelő meg­oldás kialakításához a szak­mai feltételek adottak, a kivi­telezés döntően a pénzügyi le­hetőségektől függ. A KÖHÉM 1987. évi költségszámításai alapján 14 milliárd forintba kerülne az MO-ás autópálya ki­építése. A vb most elfogadott hatá­rozatában azzal értett egyet, hogy az MO-ás autópályát a főváros beépített területén kí­vüli nyomvonalvezetéssel, de nem a mostani „B” elképzelés szerint építsék meg. Szüksé­gesnek tartották az újabb, „C” tervváltozat tervpályázának a kiírását; ennek költségeit fe­le részben a Fővárosi Tanács, illetve a KÖHÉM fedezné. Egyúttal felkérték az MTA fő­titkárát, hogy segítse elő a tervpályázat környezetvédelmi szempontok szerinti vélemé­nyezését. Kecskére a káposztát? Fosztogató dunakeszi rendészek Rutinvizsgálatnak indult, krimi lett belőle. Mert az élet nem hagyja magát befolyásol­ni . a kezdetektől. Ügy látszik Harmati Kálmán sem. Öt ren­dészként akalmazták az év elején a dunakeszi állomáson, most mégis lopás miatt várja jól megérdemelt büntetését. Talált cucc? Az egésznek talán az a fe­hér Skoda volt az oka. Októ­ber 9-ről 10-re virradó éjsza­ka tudniillik megállította a rendőrség előtt a járőr az au­tót. Gépjármű-ellenőrzés. Egy­szerű, tiszta ügy az ilyen, még ezen a késői órán is. Kiszólt azonban a három bent ülő férfi közül az egyik; „Minek ez kolléga. Hagyjon minket. Rendészek vagyunk.” A rend őre nem hallgatott a rend eszeire, és kinyittatta a cso­magtartót. Ott aztán ... lássa­tok csodát: öt karton orosz pezsgő, 17 pár műanyag szan­dál, és huszonnyolc üveg Dab sör sorakozott! Korai talán szilveszterezni igy ősz közepe felé, gondolhatta — reméljük nem a cipők láttán — a járőr, és magyarázatot kért. Harma­tiék rögtön mondták, találták a cuccot, most viszik a köz­pontba. Aztán később mond­tak ők még mást is, mígnem végül felkínálták a holmikat a rendőrnek, a hallgatásért cse­rébe. Veszélyes dolog a vesztege­tés, pláne, ha nem jön be. Azon az éjszakán ez történt. Ráadásul a nyomozóknak sem kellett sokat morfondírozniuk azon, kikkel állnak szemben. Már az őrizetbe vételkor elő­került Harmati Kálmán alsó­nadrágjából egy lakatdarab, gatyakorcából pedig két olyan csőkulcs, melyek kialakításuk­nál fogva alkalmasak voltak lezárt vagonok kinyitására. Az „i”-re a pontot aztán az a notesz tette fel, amit a férfi zsebében találtak a rendőrök. Ebben vagonok kódszámai sze­repeltek. segítségükkel tehát a szerelvények mellett sétálva mindig tudták Harmatiék, mi­lyen áru van a kocsikban. Mindsn előfordult Igaz, a házkutatások ered­ményének ismeretében az em­ber őszintén csodálkozik azon, mi szükség volt kódkulcsra. Mert a két rendész és a váltó­kezelő lakásán a Panatta krém­től a titokzokniig és a körző- készletig minden előfordult! Csupán az ekkor lefoglalt dol­gok alapján mintegy 90 ezer forintra becsülhető a MÁV kára, bár hogy mennyit adtak el addig a zsákmányból a fér­fiak, az egyelőre nem derült ki. Egy biztos csupán; szinte egyetlen Dunakeszin veszteglő tehervonat sem lehetett tőlük jó ideje biztonságban. A 38 éves Harmati Kálmánt példá­ul februártól alkalmazták a vasútnál rendészként, de már márciustól rendszeresen dézs­málta a vagonokat. Eleinte ugyan mások által elrejtett holmikat vitt haza, később azonban önállósította magát. A silker érdekében szövetke­zett Batics József rendésszel, korábbi polgári fegyveres őr­rel, és júniustól immáron ket­tesben tevékenykedtek a vá­gányok között. Működött vi­szont velük egy időben egy másik duó is az állomáson. Szalai Vince váltókezelő és Vincze József forgalmista job­bára csak az élelmiszerekre és a szeszes italokra specializáló­dott, pár üveg bort, pálinkát, konzerveket loptak hébe-hóba el. És tették ezt egészen addig, amíg Harmati Kálmán úgy gondolta, egyesíteni kellene a két társaságot. Dédelgetett tervek Az októberi eset előzményei tehát augusztusig nyúlnak vissza. Ekkor beszélt először Harmati Vincével. Első tár­gyalásukat természetesen több követi, a rendész pedig álta­lában különböző ajándékokkal próbálta befolyásolni az egyéb­ként kissé bizonytalan forgal­mistát. A hónap végén aztán közösen emeltek el egy karton barackpálinkát, és talán ez a tíz-tíz üveg alkohol — mely­ből jellemző módon Haraszti­nál ötöt találtak meg a rend­őrök, míg a „szeszcentriku- sabb” Vinczénél egyet sem — volt a pecsét az egyezségen Harmati ezentúl rendszeresen telefonál Vinczének, érdeklő­dik a szállítmányokról, ám a forgalmista sokáig fél, nem akar csak személyesen infor­mációt adni. Nagynehezen azért sikerül megállapodniuk abban a bizonyos októberi éj­szakában, melyen először dől­Zöld Szív a környezetért CiiKognek az egerek Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Vállalat Pilisvö- rösvárott található dunántúli művénél hosszú évek óta kí­sérleteznek a legkülönbözőbb ásványi anyagok hasznosításá­val. A legjelentősebb dolomit mellett a bentonit az az ás­ványi anyag, amelyből nem­csak ipari célokra bányászhat­nak ki öntödei alapanyagokat, hanem különleges őrlési, fino­mítást eljárás után a cicatu­lajdonosok örömére macska­alom is nyerhető belőle. Győri Zsigmondné, a du­nántúli művek kereskedelmi osztályának vezetője nagy jö­vőt jósol a macska alomnak. Előzetes tervek szerint 1990 első félévében már a belföldi piacra kerülhetnek a 2-5-50 kilogrammos csomagolású anyagok. A cicák nem panaszkodhat­nak arra, hogy nem gondolnak gazdáik a kényelmükre, kom­fortjukra. A macskaalom hi­giénikus, könnyen kezelhető, s a hírek szerint az árakkal sem lesznek különösebb prob­lémák. A cicusok kényelme tehát garantáltnak tűnik, a kérdés csupán az, hogy fene- nagy kényelmüket mennyire használják majd ki az ege­rek!? Gy. L. gozott együtt a négyes fogat. A, törtép^t folytatása ismert. A nyomozás vezetője szerint, ha ez az akció bejön, tovább működött volna a csapat: Úlomzárak, vámzárak, adó-ve­vő készülékek kerültek elő a vizsgálat során, jelezvén, hogy egyre komolyabb terveket dé­delgettek Harmatiék. Bár er­ről bizonyíték nincs, még az is felötlött a rendészekben, hogy előbb-utóbb autókat lop­nak le a veszteglő vagonokról. Egyre vadabb elképzeléseiket szerencsére keresztezte a már említett rendőrjárőr. Harmati Kálmán és társai tehát egy ideig gépkocsik helyett rabo­mobilról szőhetik álmaikat. Persze az autó=autó, hisz is­merjük a mondást: az orosz­lán is egy macska, csak egy kicsit nagyobbacska. Falusy Zsigmond A Greenpeace International egy számítógépet ajándékozott a pomázi Zöld, Szív gyermek­mozgalomnak, amelynek se­gítségével bekapcsolják őket a nemzetközi zöld hálózatba. Az ajándékot Maureen Fal­lon, a természetvédelmi okta­tási program koordinátora és Peter Morris számítógép-mér­nök hozta. Először pomázi 1. Számú Általános Iskolába, a mozgalom központjába láto­gattak, ahol előadást tartot­tak a gyerekeknek, a Green­peace idei eredményeiről, majd működésbe helyezték a számítógépet. A komputeren megjelenő szöveget Hervai Erik, hatodik osztályos tanuló fordítja majd magyarra, mert ő beszéli a gépnyelvet. Ko­rábban ugyanis Londonban végezte általános iskolai ta­nulmányait. A gyerekek már elkészítet­ték azt a négyperces videó- klipet, amely róluk szól és a Zöld Szív gyermekmozgalom első nemzetközi bemutatkozá­sára szánják. Ezt Maureen Falion magával vitte Hollan­diába, ahonnan műholdon ke­resztül több országba közve­títik majd, azzal a sajtótájé­koztatóval együtt, amelyet a Greenpeace egy hajó fedélze­tén tart majd december 20-án. Pomázon Orgoványi Anikó pedagógus vezeti azt a termé­szetvédő szakkört, amely alapítója, létrehívója volt a Zöld Szív mozgalomnak. Ta­vasszal ugyancsak egy film készül munkájukról, az ITV Stúdium közreműködésével. — Ezzel az oktatófilmmel csatlakozunk egy nemzetközi televíziós projecthez, amely­nek a címe „Nincs idő várni” — mondja Kelemen Endre, az MTV Közművelődési Fő­szerkesztőségének főszerkesztő- helyettese. — A Greenpeace nemzetközi szervezetének tá­mogatásával kilenc ország 18 iskolája vesz benne részt, és­pedig Kanada, USA, Svájc, Hollandia, Svédország, Ang­lia. Szovjetunió, Finnország és Magyarország, illetve ezeknek az országoknak azon iskolái, amelyek eddig is sokat tettek a környezetvédelemért, mint például a pomázi Általános Iskola természetvédő szakkö­re. A 18 oktatási intézmény felosztja egymás között a munkát, amely a víz, a leve­gő és a föld védelme. Három­féle munkamódszert alkal­maznak. Az első lépés kuta­tás és mérés, amelynek során feltárják a szennyezettség mértékét és okait. A második a publikálás, a harmadik pe­dig tárgyalások folytatása a szennyezést okozó vállalatok­kal, szervekkel a megoldás közös megtalálása érdekében. A pomáziak a Duna szennye­zettségének, és annak okainak vizsgálatát vállalták. Tavasz- szal a gyerekek egy dunai tú­rát is terveznek, amely kör­nyezetvédelmi misszió lesz: felrázni a környék iskoláit, csatlakozásra és tapasztalat- cserére szólítva fel őket. A részt vevő országok által elkészített oktatófilmekből négy darab, 45-45 perces ösz- szeállítás készül. Ezeket mind­egyikük közvetíti majd, mi októberben a Hármas Csator­A Békeváros címmel kitün­tetett Körmend városi taná­csa, az Országos Béketanács Vas megyei mozgalma és Zala megyei tagozata, valamint a Öazafias Népfront Körmend Városi Bizottsága béke-barát­ság munkabizottsága felhívás­sal fordul Magyarország la­kosságához, hogy békeszándé­kuk kifejezésére csatlakozza­nk négy egymást követő adá­sában vetítjük. Ezenkívül márciusban láthatunk egy rö- videbb tájékoztatót a Tájkép című műsorban, amelyben be­mutatják a Zöld Szív gyer­mekmozgalmat, amelyhez ed­dig már 34 település — Pest megyéből Törökbálint, Nagy- tarcsa, Göd, Tápióbioske, Ve­rőce — csatlakozott. Júliusban az említett 18 is­kola tanulói egy közös, nagy táborozáson vesznek részt a Szovjetunióban, Moszkvától északra, Pareslavl-Zolesky- ben. Pomázról egy pedagógus és három gyerek utazik. Itt összesítik tapasztalataikat, és közösen dolgozzák ki a továb­bi kutatások tervét. Szegő Krisztina nak a békeváros-békefalu mozgalomhoz, és a támadó­fegyver-mentes Európa mi­előbbi megteremtéséhez. A mozgalom további célja, hogy megértő és baráti kap­csolatok alakuljanak ki a kü­lönböző települések lakói kö­zött országon belül és hatá­rainkon túl. Ficánkolás a „tavaszban A váchartyáni magánpanzió csikói is érzik a decemberi ta­vasz fuvallatát s jókedvűen ficánkolnak a szabadban (Vimola Károly felvétele) A KÉTÉVES MÁR MOSSA Csak le ne szokjon róla S — Hányszor mostok fogat egy nap? — állítottunk meg a kér- S eléssel egy gyermekcsoportot a sülysáp! 1. Számú Általános Is- ^ kola lépcsőházában. A gyors bemutatkozás után kiderült, hogy § Bugyi Erika 6. osztályos és társai reggel, este rendszeresen ^ ápolják a fogaikat. Sőt, Papp Zsuzsa napjában háromszor is | fogkefét ragad. E derék magatartásnak kijáró elismerő szavain- I kát hallva, Erika pirulva bevallotta, azért az előfordul, hogy a ^ reggeli fogmosás elmarad, mert elalszik. A kedves-beszédes kislány gyerekként közelebbi ismeretsé- S get kötött már fogászati rendelőkkel. Az úgy történt — mesél- Ä te, hogy a múlt tanévben az iskolafogászati ellenőrzés alkalmá- ^ val visszarendelték kezelésre, mert fogszabályozóra volt szük- ^ sége, és néhány fogát tömni kellett. Azt is megtudtuk a gye- ^ rekekről, hogy fogszabályozóügyben bizony Budapestre kellett S' utazgatniuk az édesanyjával. A fogászati rendelők világa nem ismeretlen a mai gyere­kek körében, s hogy félnek-e a kezelések kellemetlenségeitől? A legjobb alkalom volt, meg­kérdeztük. — Nem . .. Egyáltalán nem . .. Egy kicsit... — válaszol­ták kórusban. Gyanús volt ez a nagy bátorság, ezért felaján­lottuk, éppen fogorvoshoz ké­szülünk talán lenne kedvük elkísérni... No, erre már ne­vetve tiltakozott a kis társa­ság: nekik most .más dolguk van, szakköri foglalkozásra igyekeznek. A jókedvű beszélgetés az is­kola igazgatóját, Várkonyi Gábort is felderítette. Az imént — iskolafogászat kap­csán — nagyobb gondjáról is szót ejtettünk. Nem ismervén a helyi körülményeket, felté­teleztük, van az épületben is­kolaorvosi rendelő. — Nincs erre alkalmas szo­bánk. Egyáltalán, ez az isko­la már régen nem megfelelő az 540 gyermeklétszámhoz — kaptuk a tájékoztatást. — A felnőttrendelőbe kísérjük osztályonként a gyerekeket, évek óta. Persze ilyen formá­ban ezek a vizsgálatok első­sorban szűrések. Ha lyukas, beteg fogat talál az orvos, visszarendeli a tanulót. Ezt nem mindenki veszi komo­lyan., A családi háttér számít e téren is. S nem ritka, ha szükség van. rá, a szülők in­kább maszek rendelésre vi­szik a gyerekeket. Természetesen van fogorvo­si rendelés Sülysápon. Az 1. Számú Iskola tanulóinak azon­ban a szomszédos Mendén dolgozó „Gabi néni”, dr. He­gedűs Gabriella a szakorvo­suk. A zsúfolt délutáni ren­delésen nem voltak elragad­tatva a várakozók a látogatá­sunktól. A doktornő azohban biztatott, zavarjuk csak nyu­godtan, legalább addig pihen pár percet. — Máig kialakulatlan az is­kolafogászati rendszer. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet ed­dig nem engedélyezte, hogy ta­nítási idő alatt hozzák a gye­rekeket az iskolafogászatra. Délutánonként viszont felnőtt rendelés van, egyszerűen nincs idő ugyanakkor a több száz gyerekre is. Talán ezután másként lesz. Persze ez függ az igazgatóktól. A szülőkről nem is beszélve! — legyintett a doktornő. — Tapasztalataim szerint amelyik szülő olyan, az anélkül is elhozná a gyerme­két a rendelőbe, hogy én az iskolafogászaton visszarende­lem-e vagy sem. A bevezetett iskolai, sőt, óvodai gyakorlat, a fogápolás sokszínű propagandája nyo­mán azért történt szemlélet- változás. Erről győzött meg a mendei ABC-áruház fiatal ve­zetője, Vojácsik Mihály is. Ám arról is, hogy alaposan meg­drágult nemcsak a fogászati munka, hanem a megelőzés is. Mert tőle az iránt érdeklőd­tünk, kapósak-e a fogkefék, a fogkrémek. — Már az én korosztályomat is oktatták az iskolában erre. A maiakat még több informá­ció éri ennek fontosságáról, az egész szervezetre gyakorolt hatásáról. Fogászatra viszik a gyerekeket, és megtanítják a helyes fogmosásra. Az én kis­lányom is óvodás korban kezdte. S ha látná, a kétéves kisfiam mekkora igyekezettel csuszkolja a fógacskáit! — je­gyezte meg a fiatal boltvezető. — Hát hogyne lenne igény az ápolószerek iránt. Elfogyna több is. Csakhogy a kereslet inkább az olcsóbb fajták iránt nagyobb. Ezek viszont hiány­cikkek. Az Amodentből, a Fluoritából például mi is spáj­zolunk, ha hozzájutunk, hogy folyamatossá tehessük a kíná­latot. Nem mindig sikerül. Pedig nem szeretnénk éppen mi leszoktatni az embereket a fogápolásról az 50-60 forin­tos fogkrémekkel, -kefékkel. Az élet drágul, s a fogkefe meg a fogkrém nem feltétle­nül létfenntartási cikk. Kádár Edit Békeváros - békefalu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom