Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-19 / 299. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM Ára; 4,30 forint 1989. DECEMBER 19., KEDD Megkezdte munkáját a Partement decemberi ülésszaka Beszéde elmondása után Helmuth Kohlt Fodor István köszöntötte Állítólag éles tölténnyel tüzeltek Jelentős megmozdulások Aradon és Temesváron Hétfőn megkezdődött az Országgyűlés decemberi ülésszaka. Az ülés sorsdöntőnek ígérkezik, hiszen a képviselőknek dönteniük kell a kormány által beterjesztett jövő évi költségvetés-tervezetről, a kormány egyéves programjáról. A tét: megörizhető-e az ország kormányozhatósága, fenntartható-e a békés átmenet, és sikerül-e a gazdasági válság mélyülését megakadályozni. A képviselők várhatóan arról is határoznak, hogy idő előtt feloszlassák-e az Országgyűlést. i Az ülésszakot Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta • meg, köszöntötte a miniszterelnök meghívására hazánkban tartózkodó Helmuth Kohlt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját. ! A magas rangú vendég méltatta azt a szerepet, amelyet a Magyar Országgyűlés játszott a reformok létrehozásában, s abban, hogy az ország megindulhasson a demokrácia útján. Kohl kancellár hangoztatta: tudja, nehéz lépések megtétele vár a képviselőkre, de — saját tapasztalatai alapján — arra figyelmeztette a törvényhozókat, hogy az ország jövőbeni fejlődése érdekében a Parlamentnek, a képviselőknek is bátorságot kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha népszerűtlen intézkedésekre van szükség. Majd felhívta a két ország vállalkozóit, hogy éljenek a szoros gazdasági együttműködés lehetőségével. Végezetül a kancellár szívSzentendrén is napirendre került a volt pártingatlanok hasznosításának ügye. A megyei tanács kérésére a helyiek utánanéztek, hogy a városban két ingatlan, az új székház és a Malatinszky-ház volt az MSZMP kezelésében. Az utóbbi kisajátítás után került állami tulajdonba, majd az MSZMP-hez. A helyi pártok úgy döntöttek, hogy tudomásul veszik: az MSZP kapjon a székházból két helyiséget, amely a munkájához szükséges. Az épület többi részét adják át ideiglenesen a Bajcsy-Zsi- linszky úti általános iskola négy tanulócsoportjának. A későbbi hasznosítás pedig úgy történjen, hogy helyezzenek el benne középiskolát, mert az évtized végén a körzetben bői jövő köszönetét mondott mindazért, amit Magyarország — különösen ebben az esztendőben — a németekért tett. Helmuth Kohl beszéde után a képviselők a büntető törvényikönyvről, a büntetőeljárásról, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésében arról szólt, 1100 nyolcadikos végez, s a jelenlegi három intézmény csak háromszáz gyermeket tud fogadni. A dolog eddig rendben lenne, de az igen nagy vihart kavart, hogy a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese azt írta Szentendrére: az MSZMP- vagyon hasznosítására végső soron a megyei tanács végrehajtó bizottsága tesz javaslatot a kormánybiztosnak. Szentendrén mind a lakosság, mind a tanács, mind a pártok úgy vélik, hogy az idő meghaladta azt a gyakorlatot, hogy a helyi települések helyett a megyei szerv döntsön. A szentendreiek ragaszkodnak ahhoz, hogy a székház hasznosítása az általuk javasolt módon történjék! yicsotka Mihály hogy valamennyi módosító javaslat a szigorított őrizet megszüntetését indítványozza. Ez az intézmény nem töltötte be szerepét, a gyakorlatban számos esetben növelte a bűnelkövető szembenállását a társadalommal, mert az elítélt áldozatnak tekintette magát. Fiiló Pál képviselő erre azt fejtegette, hogy a bűnözés növekedése sokkolja a lakosságot, s egyre többen vélekednek úgy: a törvények már nem a becsületes embereket védik, hanem a bűnözők érdekeit szolgálják. Roszik Gábor elmondta: több cigányszervezet kérte tőle annak szorgalmazását. hogy az eddiginél hatékonyabb segítséget kapjanak a börtönből szabadultak. Majd a képviselők nagy többséggel elfogadták a törvénymódosító javaslatokat. (Folytatás a 3. oldalon.) KOHL ELUTAZOTT Kézzelfogható eredmények Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, aki szombat óta hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban, hétfőn délben vendéglátójával, Németh Miklós‘ kormányfővel nemzetközi sajtókonferenciát tartott a Hilton Szállóban. A kancellár elmondta: második hivatalos magyarországi látogatása hozzájárult a német— magyar hagyományos barátság erősítéséhez, támogatást nyújtott a reformjainak döntő szakaszához érkezett ország számára, s ami talán a legfontosabb ez alkalommal is, szívélyes köszönetét mondhatott vendéglátóinak az NDK-ál- lampolgárok sorsának humánus rendezéséért. Háromnapos hivatalos magyarországi látogatásának befejeztével Helmut Kohl hétfőn este elutazott Magyarországról. Zsúfolt a Ráckeve felé induló HÉV-szerelvény. Van, aki munkából, más bevásárlásból igyekszik hazafelé. A mellettem levő üres helyekre tömött szatyrokkal érkező idősebb asszonyok telepednek le. Alig telik el egy-két perc, az asszonyok jóízű beszélgetésbe elegyednek. Téma akad bőven. Megbeszélik, mennyiért lehet venni kéz alatt pirospaprikát, hol olcsóbb a fokhagyma, s — disznóölés táján — kolbász- és hurkareceptek is gazdát cserélnek. Amíg hallgatom őket, eszembe jut, hogy vajon ezek az asszonyok, akik vélhetően jól eligazítják a saját háztartásukat, gondolnak-e arra, hogy mostanság a mi nagy ..közös háztartásunk”, az ország gazdasága mekkora kátyúba jutott. Eszükbe ötlik-e, hogy az országgyűlési ülésszakon a miniszterelnök minden eddiginél drasztikusabb költA BBC rádió és televízió hétfő reggeli híradásaiban vezető helyen számolt be a temesvári tüntetésről. „Ceau- sescu elnök vaskézzel kormányozza Kelet-Európa utolsó sztálinista rendszerét” — hangoztatta a BBC-tv tudósítója. Több lap — az MTI és a Magyar Televízió jelentéseire hivatkozva — első oldalán tudósított a megmozdulásról, kiemelve, hogy a tüntetést Tőkés László lelkész hétfőre virradóra időzített kilakoltatása váltotta ki. A The Times külpolitikai szerkesztője azt írja, hogy „diplomáciai forrásokból származó értesülések szerint a megmozdulás pénteken kezdődött, amikor kétszázan vették élő láncként körül Tőkés László házát. Mivel a hatóságok ekkor még nem avatkoztak be, a tüntetők száma ötszázra emelkedett, ám egyes hírek szerint vasárnap már tízezres demonstráció volt. Londoni emigráns források úgy tudják, hogy a tüntetők emberláncot alkotva visszaszorították a rendőri erőket, s ekkor vetették be a hadsereget”. A Daily Mirror „Most a románok mennek az utcára" címmel tudósít hírügynökségi jelentések alapján a megmozdulásról!. A román katonáknak és a biztonsági erőknek a tüntetők elleni bevetése állítólag sok ségvetést készül elfogadtatni a képviselőkkel. Meg kellene kérdezni őket — gondolom magamban —, hogy nekik, akiket sommásan csak úgy szoktunk titulálni, hogy az „egyszerű emberek”, vajon mi a véleményük a körülöttünk zajló eseményekről. Kicsit bizonytalankodom, mert eszembe jut az is, hogy talán ilyenkor, a karácsonyváró napokban, nem illik kellemetlen dolgokról beszélni. Aztán legyőzöm magamban ezt az érzést, mondván, mégiscsak a közös jö- vőnkről van szó. Először meglepődnek, de aztán megered a nyelvük. Elsőként a legidősebb asszony szólal meg, akinek a kezében levő bot tanúsítja, már támaszra van szüksége a járáshoz. — Nem értünk mi a politikához, az az „okosok” dolga... Eddig se nagyon tudtuk, hogy mire költötték azt a sok pénzt, a felvett kölcsönöket. Azt persze tudom — hallottam a minap a tv-ben a Békési miniszter urat —, hogy az ország keserves helyzetbe jutott. Mi idősek már sok mindent megéltünk, mégis félek a jövő évtől. Már most milyen drága minden, aztán azt mondják, ez még semmi, januártól jönnek a szabad árak. Mi lesz velünk? Nekem is alacsony a nyugdíjam, még jó, hogy otthon vágunk disznót, baromfit is tartunk. De a gyerekeim, az unokáim jövőjéért is aggódom, nekik miből lesz lakásuk? — A tévében azt is mondták, hogy a veszteséges vállalatok a jövőre kevesebb támogatást kapnak — veszi át a szót a vele szemben ülő mo- lett, barna hajú asszony. — Ez mégiscsak jó, nem? Igaz, hogy lesz munkanélküliség is, de az emberek talán tisztességesebben végzik majd a munkájukat. Az tényleg nem járja, hogy a megemelkedő bérek mögött ne legyen növekvő termelés. Nem igaz? — néz kérdően a többiekre, akik csak csendesen bólogatnak, látszik rajtuk, még nem egészen emésztették meg a hallottakat. — Én amondó vagyok, hogy ebben a helyzetben a képviselőknek el kell fogadniuk a költségvetést, még akkor is, ha első hallásra egy kicsit drasztikusnak látszik — kapcsolódik be a beszélgetésbe a halálos áldozatot követelt Te- mesvárott. A brémai rádió adásában William Tötök Romániából származó német író szemtanúkra hivatkozva háromszáz-négyszáz halottról tett említést. A brémai rádiót délután a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása idézte. „Temesvár belvárosa, ahol sok magyar él, fel van dúlva.” A hadsereg páncélosokkal fogta körül a várost. Állítólag vasárnap dél óta éles tölténnyel lőttek a tüntetőkre. Aradon is volt tüntetés szombaton az osztrák televízióban vasárnap este idézett szemtanúk szerint. A hírek szerint o romániai biztonsági erők körülzárták a hétvége többezres tüntetéseitől fel- bolydult Temesvárt, valamint Arad városát is. Temesvárról érkezett jugoszláv utazók áz AP amerikai hírügynökségnek Belgrádban arról számoltak be, hogy vasárnap reggel tízezrek voltak talpon Temesváron, szinte az egész város az utcákon volt. A főbb kereszteződésekben és a kivezető főutakon hármas rendőrkordon zárta le a közlekedést, így csak nagy kitérőkkel tudták elhagyni a várost. Ez volt az első jelentős megmozdulás a Ceausescu-re- zsim ellen az 1987 novemberi brassói felkelés óta. szomszéd ülésen elhelyezkedő szürke kalapos férfi. Ö sem tartozik a fiatalabb generációhoz, minden bizonnyal nyugdíjas lehet. — Megmondták, hogy ellenkező esetben az ország kor- mányozhatatlan lesz, s februárban már bejelenthetjük a csődöt — mondja hevesen gesztikulálva, látszik rajta, hogy egyre jobban belemelegszik a témába. — Akkor mi lesz, nálunk is több száz százalékos infláció, mint a lengyeleknél?! Most még a hu- szonvalahá'ny százalék miatt is kesergünk... A mostani kormánynak ebben a helyzetben bizalmat kell szavazni. Az a baj — legyint lemondóan —, hogy a negyven év. alatt itt minden tönkrement. Nézzenek csak körül! Válságban a gazdaság, az oktatás, az egészségügy. Hogy néznek ki a vasutak, a bérházak, bajba jutott a közlekedés is. Napestig sorolhatnám a példákat — mondja egyszuszra, majd amilyen hirtelen szólalt meg, olyan váratlanul csendesül el. — Mit mondhatunk még? — kérdezi a legidősebb hölgy, akit a többiek csak Erzsi néninek szólítanak. — Nem könnyű az idősebbeknek, a fiataloknak se. Persze az ember csak reménykedik, hogy lesz még jobb is. Ha nem bíznánk benne, már létezni sem tudnánk. Míg mi csendesen beszélgetünk, nem messze tőlünk egy malterfoltos ruhába öltözött férfi hadonászik a kezében levő kőműveskanállal. Látszik rajta, hogy alaposan felöntött a garatra. Mikor imbolyogva leszáll a HÉV-ről, az egyik asszony megjegyzi. — Az ilyennek jövőre már nem lesz munkája! De aki így él, az meg is érdemli! —Ezen nincs vita, evvel mindenki maradéktalanul egyetért. Beszélgetés közben gyorsan szalad az idő. Észre sem vesz- szük, a HÉV begördül a végállomásra. Elköszönök alkalmi ismerőseimtől, s búcsúzóul kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánunk egymásnak. Mindannyiunk szemén látszik a bizonytalanság, a kétkedés, tényleg, boldog lesz-e az az új esztendő? Hargitai Éva Tanú a halálos lövésekről? NÉVTELEN LEVELET KAPTUNK Szerkesztőségünkbe tegnap levelet hozott a postás. A levélnek azonban csak a címzettet jelölő rubrikái vannak kitöltve, a feladó nevét nem találni. A reszketeg kézírással rótt sorokat betűhűséggel közöljük: „Halálos lövések. Én rozsét voltam szedni az erdőbe, mikor halotam a lövést. Utána azt látom hogy az a férfi aki lőtt oda szalad a másik férfihoz és megnézi majd elveszi a földről a fegyvert és lő vele kettőt elenkező irányba és a fegyvert vissza teszi a földre. Én nagyon megijedtem hátra hagytam a rozsé csomókat és elindultam a falu felé. A látottakon azóta nem tudom magam tultenní félelem fog körül reszket minden tagom. Egy öreg szemtanú.” E pár sor, ha tartalmának Igazsága bebizonyosodik, roppant fontos az Eck Antal honvéd ezredes és a holtan a helyszínen maradt Ormándi Mihály orvvadász találkozása nyomán bekövetkezett tragédia nyomozásában. Hiszen — mint olvasóink előtt ismeretes — az egyik legfőbb gondot éppen az jelenti, hogy — az eddigi ismeretek szerint — tanú nem láthatta, ki lő először: az ezredes, avagy Ormándi Mihály. Egy szemtanú jelentkezése perdöntő lehet. Kérdéses azonban, valóban tanúról vagy csak hamis tanúról van-e szó. Ezt eldönteni talán nem is olyan nehéz. Szerkesztőségünk — miután elküldte a levél eredeti példányát a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak — telefonon érdeklődött a nyomozást végző hatóságoknál: a helyszínen felvett jegyzőkönyvben található-e utalás a közelben talált, eldobált rőzsekötegekre? Hiszen, mint beszámoltunk róla, három napon át katonai és rendöralakulatok tették tűvé az erdő zegzúgait. Az érintetlen vadonban, a lezárt vadászterületen bizonyára feltűnt volna a frissen szedett gallycsomó. Értesüléseink szerint ilyen rőzsekötegről nem tesz említést a jegyzőkönyv. Elképzelhető tehát, hogy névtelen levélírónk tévútra kívánta vezetni a nyomozást? Ne találgassunk, már csalt azért sem, mert a vadásztragédia ügyében c hét csütörtökién történik meg az irathirdetés, ezt követően, néhány nap múlva pedig tájékoztatót kapunk a Budapesti Katonai Ügyészség vezető ügyészétől, dr. Székely György alezredestől. Tóth Béla Endre EZ TÖRTÉNT Az ügyészségről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés 213 igen szavazattal elfogadta. A büntető jogszabályok módosítását a képviselők nagy többséggel elfogadták. Megszavazták az illetéktörvény módosításáról szóló törvény- javaslatot. A kormány tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész esküt tett az Országgyűlés előtt. A képviselők Tőkés László ügyében foglaltak állást, elfogadták Doina Cornea és Tőkés László felterjesztését Nobel-béke- díjra. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta. Nem fogadták el a képviselők az Állami Számvevőszék költségvetését. Legyen a városé a döntés! Szentendrei vita a pártingatlanokról Közös háztartásunk kérdőjelei Talán tisztességesebben Sorsdöntő, sorsfordító kérdések előtt
