Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-19 / 299. szám

XXXIII. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM Ára; 4,30 forint 1989. DECEMBER 19., KEDD Megkezdte munkáját a Partement decemberi ülésszaka Beszéde elmondása után Helmuth Kohlt Fodor István köszön­tötte Állítólag éles tölténnyel tüzeltek Jelentős megmozdulások Aradon és Temesváron Hétfőn megkezdődött az Or­szággyűlés decemberi üléssza­ka. Az ülés sorsdöntőnek ígér­kezik, hiszen a képviselőknek dönteniük kell a kormány ál­tal beterjesztett jövő évi költ­ségvetés-tervezetről, a kor­mány egyéves programjáról. A tét: megörizhető-e az ország kormányozhatósága, fenntart­ható-e a békés átmenet, és si­kerül-e a gazdasági válság mélyülését megakadályozni. A képviselők várhatóan arról is határoznak, hogy idő előtt feloszlassák-e az Országgyű­lést. i Az ülésszakot Fodor István, az Országgyűlés megbízott el­nöke nyitotta • meg, köszöntöt­te a miniszterelnök meghívá­sára hazánkban tartózkodó Helmuth Kohlt, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellár­ját. ! A magas rangú vendég mél­tatta azt a szerepet, amelyet a Magyar Országgyűlés ját­szott a reformok létrehozásá­ban, s abban, hogy az ország megindulhasson a demokrácia útján. Kohl kancellár hangoz­tatta: tudja, nehéz lépések megtétele vár a képviselőkre, de — saját tapasztalatai alap­ján — arra figyelmeztette a törvényhozókat, hogy az or­szág jövőbeni fejlődése érde­kében a Parlamentnek, a kép­viselőknek is bátorságot kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha népszerűtlen intézkedések­re van szükség. Majd felhívta a két ország vállalkozóit, hogy éljenek a szoros gazdasági együttműködés lehetőségével. Végezetül a kancellár szív­Szentendrén is napirendre került a volt pártingatlanok hasznosításának ügye. A me­gyei tanács kérésére a he­lyiek utánanéztek, hogy a vá­rosban két ingatlan, az új székház és a Malatinszky-ház volt az MSZMP kezelésében. Az utóbbi kisajátítás után került állami tulajdonba, majd az MSZMP-hez. A helyi pártok úgy döntöt­tek, hogy tudomásul veszik: az MSZP kapjon a székház­ból két helyiséget, amely a munkájához szükséges. Az épület többi részét adják át ideiglenesen a Bajcsy-Zsi- linszky úti általános iskola négy tanulócsoportjának. A későbbi hasznosítás pedig úgy történjen, hogy helyezzenek el benne középiskolát, mert az évtized végén a körzetben bői jövő köszönetét mondott mindazért, amit Magyarország — különösen ebben az eszten­dőben — a németekért tett. Helmuth Kohl beszéde után a képviselők a büntető tör­vényikönyvről, a büntetőeljá­rásról, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásá­ról szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. Dr. Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter előterjesztésében arról szólt, 1100 nyolcadikos végez, s a jelenlegi három intézmény csak háromszáz gyermeket tud fogadni. A dolog eddig rendben len­ne, de az igen nagy vihart kavart, hogy a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese azt ír­ta Szentendrére: az MSZMP- vagyon hasznosítására végső soron a megyei tanács végre­hajtó bizottsága tesz javasla­tot a kormánybiztosnak. Szentendrén mind a lakos­ság, mind a tanács, mind a pártok úgy vélik, hogy az idő meghaladta azt a gyakorlatot, hogy a helyi települések he­lyett a megyei szerv döntsön. A szentendreiek ragaszkod­nak ahhoz, hogy a székház hasznosítása az általuk ja­vasolt módon történjék! yicsotka Mihály hogy valamennyi módosí­tó javaslat a szigorított őrizet megszüntetését indítvá­nyozza. Ez az intézmény nem töltötte be szerepét, a gyakor­latban számos esetben növel­te a bűnelkövető szembenál­lását a társadalommal, mert az elítélt áldozatnak tekintet­te magát. Fiiló Pál képviselő erre azt fejtegette, hogy a bűnözés nö­vekedése sokkolja a lakossá­got, s egyre többen vélekednek úgy: a törvények már nem a becsületes embereket védik, hanem a bűnözők érdekeit szolgálják. Roszik Gábor el­mondta: több cigányszervezet kérte tőle annak szorgalmazá­sát. hogy az eddiginél hatéko­nyabb segítséget kapjanak a börtönből szabadultak. Majd a képviselők nagy többséggel elfogadták a tör­vénymódosító javaslatokat. (Folytatás a 3. oldalon.) KOHL ELUTAZOTT Kézzelfogható eredmények Helmut Kohl, az NSZK szö­vetségi kancellárja, aki szom­bat óta hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban, hét­főn délben vendéglátójával, Németh Miklós‘ kormányfővel nemzetközi sajtókonferenciát tartott a Hilton Szállóban. A kancellár elmondta: második hivatalos magyarországi láto­gatása hozzájárult a német— magyar hagyományos barátság erősítéséhez, támogatást nyúj­tott a reformjainak döntő sza­kaszához érkezett ország szá­mára, s ami talán a legfonto­sabb ez alkalommal is, szívé­lyes köszönetét mondhatott vendéglátóinak az NDK-ál- lampolgárok sorsának humá­nus rendezéséért. Háromnapos hivatalos ma­gyarországi látogatásának be­fejeztével Helmut Kohl hétfőn este elutazott Magyarország­ról. Zsúfolt a Ráckeve felé in­duló HÉV-szerelvény. Van, aki munkából, más bevásárlásból igyekszik hazafelé. A mellet­tem levő üres helyekre tömött szatyrokkal érkező idősebb asszonyok telepednek le. Alig telik el egy-két perc, az asszo­nyok jóízű beszélgetésbe ele­gyednek. Téma akad bőven. Megbeszélik, mennyiért lehet venni kéz alatt pirospaprikát, hol olcsóbb a fokhagyma, s — disznóölés táján — kolbász- és hurkareceptek is gazdát cse­rélnek. Amíg hallgatom őket, eszembe jut, hogy vajon ezek az asszonyok, akik vélhetően jól eligazítják a saját háztar­tásukat, gondolnak-e arra, hogy mostanság a mi nagy ..közös háztartásunk”, az or­szág gazdasága mekkora ká­tyúba jutott. Eszükbe ötlik-e, hogy az országgyűlési üléssza­kon a miniszterelnök minden eddiginél drasztikusabb költ­A BBC rádió és televízió hétfő reggeli híradásaiban vezető helyen számolt be a temesvári tüntetésről. „Ceau- sescu elnök vaskézzel kormá­nyozza Kelet-Európa utolsó sztálinista rendszerét” — hangoztatta a BBC-tv tudó­sítója. Több lap — az MTI és a Magyar Televízió jelen­téseire hivatkozva — első ol­dalán tudósított a megmozdu­lásról, kiemelve, hogy a tün­tetést Tőkés László lelkész hétfőre virradóra időzített ki­lakoltatása váltotta ki. A The Times külpolitikai szerkesztője azt írja, hogy „diplomáciai forrásokból származó értesülések szerint a megmozdulás pénteken kez­dődött, amikor kétszázan vet­ték élő láncként körül Tőkés László házát. Mivel a hatósá­gok ekkor még nem avatkoz­tak be, a tüntetők száma öt­százra emelkedett, ám egyes hírek szerint vasárnap már tízezres demonstráció volt. Londoni emigráns források úgy tudják, hogy a tüntetők emberláncot alkotva vissza­szorították a rendőri erőket, s ekkor vetették be a hadse­reget”. A Daily Mirror „Most a ro­mánok mennek az utcára" címmel tudósít hírügynökségi jelentések alapján a megmoz­dulásról!. A román katonáknak és a biztonsági erőknek a tüntetők elleni bevetése állítólag sok ségvetést készül elfogadtatni a képviselőkkel. Meg kellene kérdezni őket — gondolom ma­gamban —, hogy nekik, akiket sommásan csak úgy szoktunk titulálni, hogy az „egyszerű emberek”, vajon mi a vélemé­nyük a körülöttünk zajló ese­ményekről. Kicsit bizonytalan­kodom, mert eszembe jut az is, hogy talán ilyenkor, a kará­csonyváró napokban, nem il­lik kellemetlen dolgokról be­szélni. Aztán legyőzöm ma­gamban ezt az érzést, mond­ván, mégiscsak a közös jö- vőnkről van szó. Először meg­lepődnek, de aztán megered a nyelvük. Elsőként a legidősebb asszony szólal meg, akinek a kezében levő bot tanúsítja, már támaszra van szüksége a járáshoz. — Nem értünk mi a politi­kához, az az „okosok” dol­ga... Eddig se nagyon tudtuk, hogy mire költötték azt a sok pénzt, a felvett kölcsönöket. Azt persze tudom — hallottam a minap a tv-ben a Békési miniszter urat —, hogy az or­szág keserves helyzetbe ju­tott. Mi idősek már sok min­dent megéltünk, mégis félek a jövő évtől. Már most milyen drága minden, aztán azt mond­ják, ez még semmi, januártól jönnek a szabad árak. Mi lesz velünk? Nekem is alacsony a nyugdíjam, még jó, hogy ott­hon vágunk disznót, baromfit is tartunk. De a gyerekeim, az unokáim jövőjéért is aggódom, nekik miből lesz lakásuk? — A tévében azt is mond­ták, hogy a veszteséges válla­latok a jövőre kevesebb tá­mogatást kapnak — veszi át a szót a vele szemben ülő mo- lett, barna hajú asszony. — Ez mégiscsak jó, nem? Igaz, hogy lesz munkanélküliség is, de az emberek talán tisztes­ségesebben végzik majd a munkájukat. Az tényleg nem járja, hogy a megemelkedő bé­rek mögött ne legyen növekvő termelés. Nem igaz? — néz kérdően a többiekre, akik csak csendesen bólogatnak, látszik rajtuk, még nem egé­szen emésztették meg a hal­lottakat. — Én amondó vagyok, hogy ebben a helyzetben a képvi­selőknek el kell fogadniuk a költségvetést, még akkor is, ha első hallásra egy kicsit drasztikusnak látszik — kap­csolódik be a beszélgetésbe a halálos áldozatot követelt Te- mesvárott. A brémai rádió adásában William Tötök Ro­mániából származó német író szemtanúkra hivatkozva háromszáz-négyszáz halott­ról tett említést. A brémai rá­diót délután a Deutschland­funk, az NSZK országos rá­dióállomása idézte. „Temes­vár belvárosa, ahol sok ma­gyar él, fel van dúlva.” A had­sereg páncélosokkal fogta kö­rül a várost. Állítólag vasár­nap dél óta éles tölténnyel lőttek a tüntetőkre. Aradon is volt tüntetés szombaton az osztrák televí­zióban vasárnap este idézett szemtanúk szerint. A hírek szerint o romániai biztonsági erők körülzárták a hétvége többezres tüntetéseitől fel- bolydult Temesvárt, valamint Arad városát is. Temesvárról érkezett jugo­szláv utazók áz AP amerikai hírügynökségnek Belgrádban arról számoltak be, hogy va­sárnap reggel tízezrek voltak talpon Temesváron, szinte az egész város az utcákon volt. A főbb kereszteződésekben és a kivezető főutakon hármas rendőrkordon zárta le a köz­lekedést, így csak nagy kité­rőkkel tudták elhagyni a vá­rost. Ez volt az első jelentős megmozdulás a Ceausescu-re- zsim ellen az 1987 novemberi brassói felkelés óta. szomszéd ülésen elhelyezkedő szürke kalapos férfi. Ö sem tartozik a fiatalabb generá­cióhoz, minden bizonnyal nyugdíjas lehet. — Megmondták, hogy ellen­kező esetben az ország kor- mányozhatatlan lesz, s feb­ruárban már bejelenthetjük a csődöt — mondja hevesen gesztikulálva, látszik rajta, hogy egyre jobban belemeleg­szik a témába. — Akkor mi lesz, nálunk is több száz szá­zalékos infláció, mint a len­gyeleknél?! Most még a hu- szonvalahá'ny százalék miatt is kesergünk... A mostani kormánynak ebben a helyzet­ben bizalmat kell szavazni. Az a baj — legyint lemondóan —, hogy a negyven év. alatt itt minden tönkrement. Néz­zenek csak körül! Válságban a gazdaság, az oktatás, az egészségügy. Hogy néznek ki a vasutak, a bérházak, bajba jutott a közlekedés is. Napes­tig sorolhatnám a példákat — mondja egyszuszra, majd ami­lyen hirtelen szólalt meg, olyan váratlanul csendesül el. — Mit mondhatunk még? — kérdezi a legidősebb hölgy, akit a többiek csak Erzsi né­ninek szólítanak. — Nem könnyű az időseb­beknek, a fiataloknak se. Per­sze az ember csak reményke­dik, hogy lesz még jobb is. Ha nem bíznánk benne, már lé­tezni sem tudnánk. Míg mi csendesen beszélge­tünk, nem messze tőlünk egy malterfoltos ruhába öltözött férfi hadonászik a kezében le­vő kőműveskanállal. Látszik rajta, hogy alaposan felöntött a garatra. Mikor imbolyogva leszáll a HÉV-ről, az egyik asszony megjegyzi. — Az ilyennek jövőre már nem lesz munkája! De aki így él, az meg is érdemli! —Ezen nincs vita, evvel mindenki ma­radéktalanul egyetért. Beszélgetés közben gyorsan szalad az idő. Észre sem vesz- szük, a HÉV begördül a vég­állomásra. Elköszönök alkalmi ismerőseimtől, s búcsúzóul kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánunk egymásnak. Mindannyiunk szemén látszik a bizonytalanság, a kétkedés, tényleg, boldog lesz-e az az új esztendő? Hargitai Éva Tanú a halálos lövésekről? NÉVTELEN LEVELET KAPTUNK Szerkesztőségünkbe tegnap levelet hozott a postás. A levél­nek azonban csak a címzettet jelölő rubrikái vannak kitöltve, a feladó nevét nem találni. A reszketeg kézírással rótt soro­kat betűhűséggel közöljük: „Halálos lövések. Én rozsét voltam szedni az erdőbe, mikor halotam a lövést. Utána azt látom hogy az a férfi aki lőtt oda szalad a másik férfihoz és megnézi majd elveszi a földről a fegyvert és lő vele kettőt elenkező irányba és a fegyvert vissza teszi a földre. Én nagyon megijedtem hátra hagytam a rozsé csomó­kat és elindultam a falu felé. A látottakon azóta nem tudom magam tultenní félelem fog körül reszket minden tagom. Egy öreg szemtanú.” E pár sor, ha tartalmának Igazsága bebizonyosodik, roppant fontos az Eck Antal honvéd ezredes és a holtan a helyszínen maradt Ormándi Mihály orvvadász találkozása nyomán bekö­vetkezett tragédia nyomozásában. Hiszen — mint olvasóink előtt ismeretes — az egyik legfőbb gondot éppen az jelenti, hogy — az eddigi ismeretek szerint — tanú nem láthatta, ki lő először: az ezredes, avagy Ormándi Mihály. Egy szemtanú jelentkezése perdöntő lehet. Kérdéses azonban, valóban tanúról vagy csak hamis tanú­ról van-e szó. Ezt eldönteni talán nem is olyan nehéz. Szer­kesztőségünk — miután elküldte a levél eredeti példányát a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak — telefonon érdeklő­dött a nyomozást végző hatóságoknál: a helyszínen felvett jegyzőkönyvben található-e utalás a közelben talált, eldobált rőzsekötegekre? Hiszen, mint beszámoltunk róla, három napon át katonai és rendöralakulatok tették tűvé az erdő zegzúgait. Az érintetlen vadonban, a lezárt vadászterületen bizonyára feltűnt volna a frissen szedett gallycsomó. Értesüléseink szerint ilyen rőzsekötegről nem tesz említést a jegyzőkönyv. Elképzelhető tehát, hogy névtelen levélírónk tévútra kívánta vezetni a nyomozást? Ne találgassunk, már csalt azért sem, mert a vadásztragédia ügyében c hét csütör­tökién történik meg az irathirdetés, ezt követően, néhány nap múlva pedig tájékoztatót kapunk a Budapesti Katonai Ügyész­ség vezető ügyészétől, dr. Székely György alezredestől. Tóth Béla Endre EZ TÖRTÉNT Az ügyészségről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés 213 igen szavazattal elfogadta. A büntető jogszabályok módosítását a képviselők nagy több­séggel elfogadták. Megszavazták az illetéktörvény módosításáról szóló törvény- javaslatot. A kormány tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a leg­főbb ügyész esküt tett az Országgyűlés előtt. A képviselők Tőkés László ügyében foglaltak állást, elfogad­ták Doina Cornea és Tőkés László felterjesztését Nobel-béke- díjra. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot az Ország­gyűlés nagy többséggel elfogadta. Nem fogadták el a képviselők az Állami Számvevőszék költségvetését. Legyen a városé a döntés! Szentendrei vita a pártingatlanokról Közös háztartásunk kérdőjelei Talán tisztességesebben Sorsdöntő, sorsfordító kérdések előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom