Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-16 / 297. szám

8 1989. DECEMBER 16., SZOMBAT Amíg benne van, talány 1 •— A r„szülőszobában”, a gázzal fűtött keltetőgépekben hetente há­rom alkalommal átlagosan 240-250 ezer kiscsibe pattan ki a tojások­ból. Ezeknek a kitűnő egyedeknek az őse a Skóciából származó Ross baromfi. Második éve már, hogy fo­lyamatos a tesztelésük, egészségügyi, biológiai vizsgálatuk. A kikeltett kis jószágok 1-1,5 százaléka születési rendellenességgel gurul ki a tojás­ból. ■ Ezek között találtak a kö­zelmúltban háromlábú csirké­ket? A kérdés váratlanul érte az üzemvezetőt. Különösen, amikor ar­CSELLENGŐK beül a konyhába, s egymás után issza az Unicumot. Nem tudom el­viselni az édesanyám könnyeit. Mindig megígérem, soha többé nem leszek rossz, de csak legyint rá. Nem hisz már nekem ... — Mit csináltál egész nap? — Délután még jó volt. Elmen­tem megnézni a Gellért püspököt, s elbolyongtam a szigeten. Mindig idejártam a nyáron, amikor rossz kedvem volt, néztem a halakat a tó­ban. De most már hideg van, s na­gyon sötétek a bokrok, a zajok is ré- misztenek. Nem olyan a sziget, mint nyáron. Féltem, nagyon féltem. Tes­sék engem hazavinni! A rendőrök úgy döntenek: haza­viszik a gyereket. Látszik, nem csa­vargó típus, talán ez az első alka­lom, hogy eltekergett otthonról. Az­zal érvel a srác, hogy látta a tele­vízióban, egy falusi gyerek is el­ment otthonról, aztán, mire hazaért, mindent megbocsátottak neki. Ab­ban reménykedett, talán így törté­nik majd vele is. Máskor azonban a csellengő gye­rek a rendőrségen köt ki. Jó esetben. Ifjúságvédelmi tiszt, beszélget el vele, s ő dönt arról is, vajon ve­szélyeztetett környezetben él-e a kisfiú, a kislány. Ha úgy gondolja, igen, az út egyenesen vezet az inté­zetbe, az állami felügyelet jelenthet megoldást. Felszínesen talán igen. A sérült lélekre azonban sohasem ír a be­zártság, az állandó és érzelmek nél­küli ellenőrzés. Egyre több fiatal- és gyermekkorú csatangol az utcákon, a diszkók tele vannak félrészeg ti­zenhárom évesekkel, a parkok bok­rai között korai szexuális élmények halványítják el a felnőttkor jöven­dő szépségeit. Nyeglén füstöli a lo­pott cigarettát a nagyra nőtt tizen­két éves az utcasarkon, s durva sza­vakkal kacskaringós mondatot kerít az arra járók hátának. Mert ember nem akad, aki megszólítsa, kézen fogja, hazavigye. összekucorodva, szesztől mámo­rosán, körfolyosós házak pincelejá­róiban alszanak, s betakaródznak a kukából csórt hullámpapírral. Na­pok is eltelnek, mire hazasettenked­nek, s előfordul, a szülőknek föl sem tűnik, hogy a gyerek nem volt otthon. Tizenévesek tanulják meg a csöves életformát, tizenévesek lelkét rontja a modern XX. század. C sellengő gyermekeink szeretnék látni a nyíló virágot, s hinni a karácsony ősi illatában. Mégis, egyre többen vannak, akik az utcák tátongó sötétjét ismerik, s korán durvult világukban csak gyanak­vással néznek ránk, felnőttekre. Ré­mülten kapják el a fejüket a simo­gató kéz elől, s ha mégis válaszol­nak a föltett kérdésekre, koravénen azt mondják: ilyen ez a világ,., Bellér Ágnes értékük ezer forint! Hosszú éveken át a holland Hybro baromfi volt az egyeduralkodó Hernádon, de a ..de­rék” Rossnak sikerült úgy megvet­nie a lábát, hogy 1989. december 15-én, Nagy-Britannia magyarorszá­gi nagykövetének rezidenciáján az ilyenkor szokásos külsőségek köze­pette megkötötték a HE—Ross Ba­romfitenyésztő Korlátolt Felelőssé­gű Társaságot. Alapítói reménytel­jes jövőt jósolnak a HE—Ross Kft.- nek. A Ross csirke húsa igen ke­lendő exportcikk, s jószerivel a nyu­gati piacon talál fogyasztókra. Ter­mészetesen a hernádi téesszel kap­csolatban álló partnergazdaságok és a kistermelői szakcsoportok is fel­fedezték ennek a szárnyasnak a ki­tűnő adottságait, s így nagy a csir­kék iránti kereslet. Készpénzes el­adásnál darabjáért az egyéni te­nyésztők 12 forint 50 fillért fizet­nek. A hernádiakkal szerződött téeszek egy forinttal olcsóbban sze­rezhetik be. A higiéniát nem véletlenül em­legette oly gyakran az üzemvezető. Tízmilliókban mérhető értékeket kell óvni. Szigorú az épületen belül a fertőtlenítési program végrehajtá­sa. Keltetés előtt és alatt formaiint használnak. A szúrópróbaszerűen kiválogatott tojásokat Gödöllőn,, az állat-egészségügyi kutatóintézetben veszik beható tudományos vizsgálat alá. ■ Meddig tojnak az anyaál­latok? — Mindössze egy évig, s aztán cserélődik az állomány. A kiselej­Válogatnak, vizsgálnak (Erdős! Ágnes felvételei) pánok. Nálunk is dolgoznak a távoli szigetországból érkezett szakembe­rek. Létezik a kloakán keresztüli vizsgálat, valamint az úgynevezett autoszex. Népgazdasági előnye, hogy a partnergazdaságok külön ne vélhetnék a jércét és külön a kaka­sokat. A kakasok előbb vághatóak, tehát kevesebbet kell őket etetni Reformcsirkék Csuda izgalmas világban élünk. Néhány éve még a skóciai lochnessi szörny adott témát a világ hírügynökségeinek, s bizonyult kitűnő turista- csalogatónak. Aztán a kedves Nessi, ahogy a vicces kedvű skótok elkeresz­telték, egyik napról a másikra eltűnt, mintha a tenger, pontosabban a mély vizű tó nyelte volna el. Aztán jöttek az ufók. A földre szállt zöld emberkék, akik ezen a nyáron végigsétáltak a spanyol tengerpart egyik napozóktól hemzsegő lágy fövenyén, nagy riadalmat keltve, ök is eltűntek, s mi maradt utánuk? A nagy fényesség, a tüzes gömb emléke. A szenzációknak még mindig nincs vége. Szerencsére akadnak közöttük olyanok is, amelyeket nemcsak látni, de érinteni, fotózni is lehet. Miként azokat az aranyos, pelyhes háromlábú kiscsirkéket, amelyek Hernádon, a Március 15.. Termelőszövetkezet keltetőjében látták meg a napvilágot, s ju­tottak el Fejér megyébe Suvada János, Jenőn, Mariska-pusztán gazdálkodó la­koshoz. Amint a felvétel is mutatja, egészséges, kedves kis jószágok. Születtek már háromlábú és kétfejű borjak, de ötlábú csikók is. A ter­mészet gyakorta űzi kiszámíthatatlan, furcsa játékát. A kiscsirkék, ha meg­nőnek és konyhaérett állapotba kerülnek, minden bizonnyal ízletes — és a megszokottnál bőségesebb — falatnak számítanak majd. „Szüleik” — a tyúk és a kakas — megértették az idők szavát: a reform megköveteli a többlet­teljesítményt. Gy. L. tezett tyúkokat a téesz baromfi- feldolgozó üzemében készítik kony­hakészre. Jut belőlük, szerencsére, exportra is. Nagy gondot jelent, hogy az egykor igen olcsó far- és hátrész is ma már jócskán megdrá­gult. Nem is szólva a combjáról. H A tenyésztési szakmában jártasak szerint mind nagyobb jelentősége van a baromfi- szexálásnak. Külön is hang­súlyozzák népgazdasági hasz­nosságát. — Valóban! S ebben a művelet­ben profi munkát végeznek a ja­A jércék 24-25 hetes korukban toj­nak, s 27 hetes korukban már tel­jesen bevethetőek a nagyüzemi ter­melésbe. A keltetőüzemben ezen a napon a Péceli Állattenyésztési Szakmun­kásképző Iskola tanulói végezték a gyakorlati munkájukat.. Szorgalmu­kat, tehetségüket figyelve, úgy tű­nik, hogy biztosított a megye ter­melőszövetkezeteiben és magában a hernádi csirkekeltető üzemben is a szakmai utánpótlás. Gyócsi László AZUFÓ ÉS A SZABAD SAJTÓ L áttuk, hallottuk, olvastuk! Vég­re felnőttünk a világhoz, meg­szűnt az okunk minden kisebb­ségi érzésre. Ufók tűntek fel a ma­gyar égen! A tájékozatlanabb olva­sók érdekében talán szükséges meg­említeni, hogy az ufó betűszó angol nyelven azonosítatlan repülő objek­tumot jelent. Aligha szükséges, de azért megjegyezzük, hogy hosszú évtizedek, sőt túlzás nélkül állíthat­juk, évezredek óta nagy divatja van ezeknek a jelenségeknek. A kultúr- historikusok jól tudják, hogy a bib­liától kezdve az emberiség legrégeb­bi emlékeit őrzött írások egész sora emlékezik meg megmagyarázhatat­lan, vagy legalábbis az adott korban megmagyarázhatatlan égi jelensé­gekről. A tömegkommunikáció 20. századi fejlődése természetesen jót tett az ufóknak is. Mondanunk sem kell, hogy abban az országban terjedt el istenigazában a hírük, ahol a leg­több újság, a legtöbb rádió, a leg­több televízió található. Igen, az Egyesült Államokban. Szenzációk követték egymást. Magára valamit adó tömegkommunikációs szerv mű­ködése elképzelhetetlen volt (és még ma is az) egyre több tanúval hite­lesített, egyre furcsább, egyre meg- magyarázhatatlanabb ufóhírek nél­kül. Talán a jobb felszereltségnek köszönhetően, a fejlett tőkés orszá­gok szinte kisajátították a vérbeli ufóhíreket. A vérbeli kifejezést használtam, hiszen az „azonosítatlan repülő ob­jektum" kifejezés túlzottan tág az edzettebb újságírók és újságolvasók ízléséhez képest. Ezen nincs mit cso­dálkozni, hiszen ebbe a csoportba tartozhat akármilyen nyamvadt gömbvillám, nem elég precízen ér­zékelt repülőből, vagy , rakéta által kibocsátott égő gázcsóva, meteorbe­csapódás — hogy csak néhányat em­lítsek az unalmas lehetőségekből. Azt hiszem, senki előtt sem két­séges, hogy az említetteknél meny­nyivel izgalmasabb az idegen civili­zációk által készített mesterséges eredetű repülő tárgyakról, sőt azok utasairól, minden igényt kielégítő űrlátogatókról hírt adni. Egy ilyen kis terjedelmű írás ke­retein messze túl mutatna akár a legáltalánosabb, legvázlatosabb ké­pet kialakítani azokról a roppant szélsőséges híranyagokról, amelyek­kel az elmúlt évtizedben telekürtöl- ték, telesírták, telesugározták az emberséget. Azaz, dehogy is az egész emberiséget, annak csak az engedé­kenyebb, fogékonyabb részét. Ha­zánk például több más szocialista országgal egyetemben nem résnek, hanem erős bástyának bizonyult az ufóháborúban. Tömegkommuniká­ciónk sziklaként vert vissza minden áttörési kísérletet, eltekintve néhány vérszegény beszivárgástól. A dolgo­zó emberék nálunk eddig nyugodtan hajtották álomra a fejüket, mert ezeket a fejeket éber kultúrpoliti­kánk nem engedte összezavarni min­denféle repülő csészealjakról vagy kis zöld emberekről szóló csacska mesékkel. Egyszer mindennek vége szakad, így amikor eljövendett a magyar de­mokrácia és sajtószabadság kora, romba dőlt ez a még oly kikezdhe- tetlennek tűnő bástyafal is. Ami engem illet, csak áhítattal és lenyűgözve gondolhatok az isme­retlen eszközökkel dolgozó ufóhír­szolgálatra, amely azonnal továb­bíthatta a megfelelő helyre ezt az ufók szempontjából nyilván fontos hírt, amely arra késztette az eddig oly tisztességtudó, vagy megfélemlí­tett repülő objektumo::at, hogy rö­vid időn belül tisztelgő látogatást te­gyenek hazánk légterében. A demokratizálódott sajtó termé­szetesen nem jelent egyet a demora­lizált és különösen nem az ösz- szezavart fejű sajtóval. A józan ma­gyar hírközlést ugyan váratlanul, de nem felkészületlenül találta ez az ufó-miniinvázió. Volt itt min­den; gyenge idegzetűnek kikiáltott megfigyelő, higgadt tudományos ér­vekkel magyarázgató katonatiszt, sőt egy olyan főcím is, amely torzítva Könyves Kálmán királyunkat, el­lentmondást nem tűröen jelentette ki: „ufók márpedig nincsenek”. Ö át kérem szépen, ahogy gondol­ni méltóztatnak, én leszek a legutolsó ember, aki bárkivel összeveszne emiatt. Annyit azonban szeretnék megjegyezni, hogy véle­ményem szerint elképzelhető, hogy eddig is észlelhetők voltak hazánk légterében megmagyarázhatatlan, vagy éppen megmagyarázatlan je­lenségek, de azok pechükre nem találkozhattak ilyen szerencsés mó­don a független magyar sajtóval. D. F. Ki Iái a tojásba ? ROSS, AZ EGYEDURALKODÓ ról is értesült, hogy egy Fejér me­gyei gazdálkodó vásárolt itt belőlük. — Minden bizonnyal kétszikű to­jásokból keltek ki. Valamelyik dol­gozónk felelőtlenségének tudható be, hogy ezek a tojások átmentek az egyébként szigorú szűrésen. ■ Miként lehet még a legko­rábbi stádiumban megállapí­tani azt, hogy melyik tojás­ban milyen csirke rejtőzik? — Léteznek manuális és gépi­technikai vizsgálatok. Ezek során már a forma, a külalak, a tojás színe sok mindent elárul. Természe­tesen a leggondosabb analízisek után is érhetnek minket meglepeté­sek, születhetnek torz, testi hibás egyedek. Erről fotóriporter kolléganőmmel mi is meggyőződhettünk. Százával akadtak „testi fogyatékos” csirkék. Egyiknek a szárnya hiányzott, a másiknak a nyaka, de akadt közöt­tük kétcsőrű és teljesen kopasz, nyitott köldökkel született. Sorsuk­ról mindössze annyit árult el Kári József, hogy kitűnő fehérjetartalom­mal rendelkeznek... Jelenleg 18 ezer darab nagyszülő van a Ross-telepen, s darabonkénti Generációk adják tovább egymásnak a hebehurgya találós kérdést, amely a következőképpen hangzik: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Hernádon, a Március 15. Termelőszövetkezet keltetőüzemében az Öcsán lévő, úgynevezett nagyszülőtelepről származó tojásokból utódok százezrei látják meg a napvilágot. Maga az üzem megtévesztésig hasonlít egy jól felszerelt és korszerű egészségügyi intézményhez. Még pontosab­ban, az ember egy szülőotthonban érzi magát. Kári József üzemvezető nem is tiltakozik a hasonlat ellen. a srác már nagyon fázik, a kis- kabát alig melegíti. Elveszetten álldogál a margitszigeti bejáró­nál, pedig már éjfélre jár. A villa­mosok szinte üresen csörömpölnek tovább, álmos felnőttek utaznak. Álmos és közömbös felnőttek — sen­kinek eszébe nem jut megkérdezni a kisfiút: öcsi, mire vársz, miért nem mégy már haza? A srác tulajdonképpen hazamen­ne, s nagyon várja, hogy megtalál­ják. Mégsem mozdul, összerezzen minden elsuhanó gépkocsira, s szin­te belesimul a megállót jelző táb­lába, amikor hideg kék villogással föltűnik a „yard”. — Ott van — mondja a törzs a társának. — Állj meg, de lassan. Ne ijeszd meg! Már negyedik órája járják a rend­őrök a várost, s keresik a gyereket. Mostanában egyre több a bejelen­tés, kétségbeesett szülők hívják föl a rendőrségi ügyeleteket, segítséget kérnek. — Nem jött haza a gyerek, s már este nyolc óra van, kérem, keres­sék meg! Megváltozott a rendőrség hozzá­állása is az ilyenfajta bejelentések­hez. Régebben azt mondták: várjon még egy kicsit, asszonyom, uram, biztosan elcsavargott csak kicsit a fiú, majd előkerül. Most azonban szinte azonnal riasztják a járőrko­csikat, s a gyorsan sötétedő utcá­kon zseblámpás rendőrök világít­ják meg a bokrok alját, kutatják a hideg kapualjakat. Gyanakodva szemlélik a tántorgó részeget, s rongycsomónak látszó embereket nyalábolnak föl a járdákról. — Alig van hét, hogy a rádió, a televízió ne közölne felhívást — szülők keresik tizenéves gyereküket — mondja az éjszakai ügyelet veze­tője. — Megdöbbentő, mennyire nem ismerik az emberek saját csemetéi­ket. Zokogva, kiabálva, átkozódva, vagy csak beletörődő nyugalommal sorolják egymás után a „nemeket” a kérdéseinkre. Nem tudják, ki a gyerek barátja, hol tölti a kiskorú az idejét délután, nem tudják, mi­lyen jegyeket kap az iskolában, so­kan még azt sem, férfi vagy nő az osztályfőnök. Arra hivatkoznak, éjt nappallá téve dolgoznak, csak hogy meglegyen a családnak minden, bi­ciklit, elektronikus játékot vettek a srácnak s videót, igazán nem értik, miért ilyen hálátlanok hát a gyere­kek. A margitszigeti csellengd srác azt mondja a rendőröknek, egyszerűen nem mert hazamenni. — Anyu bent volt délben az iskolában, s a tanár néni megmondta neki, hogy aláha­misítottam az ellenőrzőt. Jobbnak láttam meglógni... , — Kikaptál volna otthon? — kérdezi a rendőr a megszeppent gyereket. — Nem. Sohasem vernek meg. Csak sír, mindig sír anyu, apu meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom