Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-13 / 268. szám

198D. NOVEMBER 13., HÉTFŐ Sebeők a ketrecből a Parlamentbe tart Párttá alakul a Voks Humana Mi,lenne, ha kimondanánk: egy ember például száz­ezer dollárt ér? A legálszentebb demagógia, hogy azokat a dolgokat, amelyek a legértékesebbek, megmérhetetlen- nek, elvont értékűnek tartjuk. Pedig talán jobban meg­tisztelnék, ha pénzben kifejezett értéket adnánk neki. Ezzel a gondolattal alapítot­ta meg még a nyár elején Se­beők János a Voks Humana (emberi szavazat) mozgalmat. Célja az volt, hogy a „ter- mészetáfalakítás” címén elkö­vetett ökológiai tömeggyilkos­ságok elkövetői jogilag is bün­tethetők legyenek, és egy eh­hez szükséges új jogrend ki­alakítása, amely olyan fogai-' mákból indulna ki, mint bio­szféra-szuverenitás, bioszféra­felség, hasonlóan a politikai demokráciához, amely a nép­szuverenitás, népfelség elvéből eredeztethető. Alapcél a bio­szféra jogalanyként való elfo­gadtatása, 'hasonlóképp, ahogy a süketnéma, a debil, vagy az önmagáról semmi módon nem tudó személyek is rendelkez­nek jogokkal, amelyeket gyámjaik gyakorolnak helyet­tük. Az alapszabály szerint a Voks Humana nemzetközi szervezet, amelynek tagjai jogi személyek és a bioszféra, amely jelképesen minden gyű­lésükön jelen van, mint ab­szolút jogi személy. A megalakulást rövidesen a bírósági bejegyzés követte, majd egy nagyszabású pécsi demonstráció, s a napokban a Voks Humana első, nyílt, or­szágos kongresszusa. íjrgcönlő-egyeimcny ellen összehívásának legfőbb oka volt, hogy a tagság megsza­vazza: választási párttá ala­kuljanak-e? Sebeők János be­szédében elmondta, hogy a párttá alakulás nem a pártfe­gyelem vagy kizárólagosság követelése lenne, mindössze annyit jelentene, Hogy a moz­galom, ég Képviseletében a bioszféra bekerülhetne a Par­lamentbe. — A természet megvan az ember nélkül, de az ember nem létezhet a természet nél­kül. A bioszférának ott a he­lye a döntéseknél, ott a helye a független magyar Parla­mentben. Enélkül legfeljebb könyöröghetünk zöld szeletké­kért a hatalomtól. Az ország- gyűlés nemsokára tárgyalni fogja az erdőtörvényt. Hozha­tó-e törvény az erdőről, az erdő jelenléte nélkül. Az er­dőt pedig mi képviselhetjük a Parlamentben. Ha csak ennyit érünk el, ezért már érdemes párttá alakulnunk. A közvetlen célok mellett Sebeők János ismertette a mozgalom további követelését is: a cseh—magyar „vízöntő és ürgeöntő” egyezmény hala­déktalan felbontását, a trópu­si keményfaimport törvény- erejű tilalmát, és az őserdő­kitermelés 1993. szeptember 1-jéig történő globális betiltá­sát, az ökológiai leszerelési1 tárgyalások megkezdését, az Antarktisz természetvédelmi területté nyilvánítását — Cousteau kapitány követelésé­hez csatlakozva —, és a gép­fűrész tömegpusztító fegyver­ré történő minősítését. Utób­bihoz magyarázatként annyit fűzött: — Egy távoli szigeten 200 db atombombát robbantottak föl. Kihalt a növényzet, de 30 év elteltével a sebek begyó­gyultak, az őserdő győzött. Brazíliában hatalmas területe­ket irtanak ki az őserdőkből, mondván, a dzsungel áttekint­hetetlen, bonyolult, jobb nul­lázni, kiirtani, lesimítani. Me­lyik hát akkor a veszélyesebb fegyver? Az atombomba vagy a gépfűrész? Porondon a megszállottak? Szavazás előtt az SZDSZ, a FIDESZ, az MDF, az MSZP, a Transznacionális Radikális Párt és a Zöld Párt képviselői mondták el véleményüket, il­letve egyhangúan támogatá­sukról biztosították a mozgal­mat. — Vagy klubbá alakulunk, és időnként összejövünk, el­beszélgetünk, vagy mozgalom jellegünket tovább fejlesztve vállaljuk az ezredvég és a ne­gyedik köztársaság kihívását: Emberi szavazatként megadni a hangot azoknak, akik nem tudnak szólni. A bioszféra je­lenléte nélkül ma már hiteles döntések nem hozhatók — mondták. A jelenlevők szinte egyhan­gúlag a párttá alakulás mel­lett döntöttek. Az est végén néhány résztvevőt megkér­deztem, milyen érzésekkel tá­voznak. Legtöbbjük észrevéte­lei elsősorban Sebeők János igen szuggesztív személyiségé­re vonatkoztak, néhányan mellette, néhányan azonban ellene szóltak: Íme: „Azért meglepő egy ilyen személyiség fellépése, mert nem vagyunk hozzászokva ah­hoz, hogy a politika porond­ján is megjelennek megszál­lottak. Ezért furcsának talál­juk, hogy valaki érzelmi ol­dalról közelítsen politikai programjához.” Életbe vágó kérdések „Attól tartok, hogy mivel a pártok újabban pénzügyi tá­mogatást kapnak, igen el fog­nak szaporodni az ilyen kis pártok.” „Sebeők János előbb-utóbb biztosan Nobel-díjat fog kap­ni.” „Kétséges, hogy a múlttal rendelkező zöld mozgalmak mellett meg fogja állni a he­lyét a Voks Humana. Még ak­kor sem, ha Jellegénél fogva egyelőre érdekesnek tűnik.” „Végre egy ember, akinek tehetsége és szíve van az ilyen kérdések felkarolásához.” A válaszok szélsőségessége és hevessége azt igazolja, hogy a kongresszus senkire sem maradt mély hatás nélkül. Biztosak lehetünk tehát befi- ne, hogy a mozgalom élő, sőt életbe vágó kérdésekre keres akár praktikusan, akár pate­tikusan megoldásokat, az egész emberiség érdekében. Szegő Krisztina Ellenzékiek tiltakoznak Az Országos Sajtószolgálathoz juttatta el nyilatkoza­tát a Gödöllői Ellenzéki Kör, az Isaszegi Április 6.-a Kör és a Kerepestarcsai Ellenzéki Kör az 19S9. novem­ber 26-i népszavazással Kapcsolatban. Tiltakozva a kormány azon törvényellenes módszere ellen, amely- lyel a népszavazásra föltett kérdéseket átfogalmazta. Ügy ítélték meg a helyzetet, hogy a kormány döntése ellenére több párt, szervezet folytatja köztársasági el­nökjelöltjének kampányát. Követelték: a kampányt folytató pártok jelöltjük népszerűsítését azonnal hagyják abba, mert az óhatatlanul is befolyásolja a népszavazás kimenetelét. A korábbi háromoldalú tárgyalások viszonylagos el­lenzéki egységét és a létrejött új politikai szituációt fi­gyelembe véve a helyi ellenzéki szervezeteknek és ellen­zéki kerékasztaloknak javasolják, hogy a „négy igen” érdekében folytassanak közösen helyi kampányt, s kép­viselőik, tagjaik delegálásával vegyenek részt a szava­zás technikai lebonyolításában és ellenőrzésében. CSENDES HÉTVÉGE A RENDŐRSÉGEN (Folytatás az 1. oldalról) kott fal omlik szét, reped meg, nem mondja senki, hogy egyetlen kőműves sem tud fa­lazni. A rendőrök pedig „álta­lában” brutálisak? A Pest Megyei Rendőr­főkapitányság egyik szobájá­ban szürcsölgetjük a késői ká­vét. Este hét óra van és szom­bat. A főhadnagy Koleszár Miklós zászlóssal együtt az akciócsoport tagja. Készülnek a reggel hétig tartó műszakra. Hogy szombat van? Lehetne vasárnap is vagy szilveszter, húsvét, karácsony. Menni kell, ha a szolgálat úgy hozza. A feleségüket még azzal sem vi­gasztalhatják, hogy „megéri”, mert a fizetési borítékban mindössze nyolc-tízezer forint lapul. Egy kőműves mellett dolgozó segédmunkás valószí­nűleg viccnek hinné, ha eny- nyit ajánlanának egyhavi munkájáért. Indulunk. A rendőrök civil­ben. A diplomatatáskákba ke­rült a szokásos utravaló, bi­lincs, gumibot, gáz-spray, elemlámpa, jegyzetfüzet. A bőrkabát eltakarja az övtartó­ba dugott pisztolyt. Egy külön táskában miniszámítógép, tárjábán az összes keresett gépkocsi rendszámával. Ez az egyetlen komoly műszerük, amúgy az ellátottságuk siral­mas. Jellemző, hogy az elem­lámpába is maguk vásárolják az elemet. Szigethalom az első állo­más. A hírnedt büfében az egyik ittas fiatalembernél nincs személyi. Elsőre hamis nevet mond, pedig, állítólag nincs mit takargatnia. Hogy miért mondott más nevet? Mert ez már „bejött”. No meg, ha kiugrana a rendőrkocsiból, a hamis név alapján sose ta­Ezúttal elszíneződött a szonda Igazoltatás (Vimola Károly felvételei) bátlan bemutatónak kell len­nie, hanem valóban gyakor­latnak, amikor a vezérkartól a vezénylő parancsnokon át a go­lyószórós katonáig mindenki —• esetleg éppen a saját hibájá­ból — tanul. • Az egyik legsúlyosabb, személyét érintő vád, hogy az ország legszebb vidékein, ha­talmas, értékes területeket ke- ríttetett le, záratott le közpén­zen, hogy zavaralanul hódol­hasson vadászszenvedélyének. — Kádár János annak ide­jén figyelmeztetett, hogy a honvédelmi erdészetek létre­hozása, számos ellenséget, kel­lemetlen órákat, szerezhet még. Igaza lett. Ha feloldanak a ti­toktartás kötelezettsége alól, akkor tökéletesen tisztázha­tom magam. Annyit talán így is elmondhatok, hogy a szó­ban forgó területek többségé­ben szigorúan titkos katonai objektumok, más erdészetek megtévesztésül, fedésül szol­gáltak. Ügy látszik, a vadász- területekről szándékosán kel­tett legenda olyan hihető volt, hogy még egy magas beosztá­sú főtiszt is komolyan vette. Abban azonban nem vagyok olyan biztos, hogy ennyi idő után a külföldi hírszerzés se jött rá a valóságra. <9 Lehetséges. De ha ilyen fontos volt a titoktartás, mi­ként lehetséges, hogy éppen a honvédelmi miniszter lánya az egyik tábornoki üdülőben tar­totta az esküvőjét egy NATO- ország állampolgárával? — Bokor Imrének se került volna túl nagy fáradságába kinyomozni, hogy vejem bár görög származású, Magyaror­szágon született, magyar ál­lampolgár, apja egyébként ma­gas beosztású tiszt volt a ma­gyar Belügyminisztériumban. Szerencsére még megvan az akkori honvédségi üdülőben tartott lagzi számlája: 150 ezer forintot fizettem a rendezvé­nyért. Üzenem Bokornak: nem tudom, ki, miért és mikor vág­ta ki az üdülő rózsáit. Azért biztosan nem, hogy a menyasz- szony ruháját óvja. Lányom ugyanis kiskosztümben, fá­tyol nélkül esküdött. • A személyes ügyekről most térjünk vissza arra a megálla­pításra, mely szerint hozzá- nemértő. korrupt* alkalmatlan volt a feladatára a tábornoki kar is. — Bokor egy tollvonással ítél élők és holtak felett. 1956 után a hadseregben is szinte mindent elölről kellett kezde­ni. Sok, magasan kvalifikált katonai vezetőtől is meg kel­lett válni. Puskát lehet venni, de jó szakembert nem. így va­lóban olyanok is kerültek ma­gas beosztásba, akik kellő hoz­záértés, elméleti felkészítés, gyakorlat híján, csak nehezen birkóztak meg feladatukkal. Tiszteletet érdemelnek azok a tábornokok és- főtisztek, akik bár elkövettek hibákat, de helytálltak mindaddig, amíg felváltotta őket az új, a Szov­jetunióban, a hazai Zrínyi Miklós Katonai Akadémián kiképzett, vagy az egyeteme­ken diplomát szerzett nemze­dék., Miniszterségem utolsó éveiben már sokkal kevesebb volt a szakmai és emberi prob­léma. Ma a hadsereg bárme­lyik vezető posztjára — meg­győződésem szerint — legalább két-három alkalmas jelöltet lehetne állítani. 9 Bokor könyvét olvasva olyan benyomása támad az embernek, hogy a miniszté­riumban rendszeresen részeg tábornokok grasszáltak. — Volt néhány kínos ügyünk, s mint a könyvben is törté­nik utalás rá, ilyen okokból le­váltásokra, áthelyezésekre, idő előtti nyugdíjazásokra is sor került. Ha nem is mentségül, de magyarázatul: szolgálhat, hogy rettenetesen nehéz volt a szolgálat. Az a mondás járta, hogy a vezérkarba kerülni ki­tüntetés, ott dolgozni rosz- szabb, mint a büntetőtábor. A hatvanas években pattanásig feszült volt a nemzetközi hely­zet, többször fenyegetett a há­ború réme. Gyakran éjjel­nappal a helyén volt a vezér­kar. Később a gazdasági ne­hézségek miatt kerültünk ket­tős prés alá. Az egyesített fegyveres erők főparancs­noksága egyre határozottab­ban igényelte, hogy korszerű­sítsük a hadsereget, alkalmaz­zuk az új fegyvertípusokat, ve­gyünk modernebb vadászrepü­lőket, teremtsük meg a bom­bázó légierőt. A másik oldal­ról a tervhivatalban azt mond­ták, kiárusítjuk az országot. Rendszeresen át kellett dolgoz­ni a terveket, a katonai költ­ségvetéseket. Amit megígér­tünk a csapatoknak, gyakran azt se tudtuk teljesíteni,, s per­sze hogy azt mondták: hülyék ülnek a vezérkarban. Akad­tak, akik rosszul viselték a túl­terhelést, a feszültséget, és a pohár után nyúltak. • Köztudott: parlamenti bl- zottság vizsgálja a Kiskirályok mundérban című könyvnek a hadsereget, a tábornoki kart, és az ön miniszteri működését érintő állításait. Az egyik kép­viselő azt is kijelentette, hogy önt esetleg honvéddé is lefo­kozhatják. Nem fél ettől a vizs­gálattól? — Nem. Az azonban kétsé­get támaszt bennem, hogy a bizottság egyik tagja — ahogy azt a Mai Nap november 9-i számában olvastam — már a vizsgálat előtt kijelentette Sze­geden, hogy nincs kétsége bű­nösségemről. Az is zavar, hogy a publikációk egy része tény- •ként fogadja el a könyv bizo- nyítatlan állításait. Számítha­tok-e ilyen körülmények kö­zött elfogulatlan eljárásra, vagy koncepciós perre készül­jek fel? Csulák András lálnák meg. Igaz, hogy ő nem akar kiugrani, dolgozik, csa­ládja van és két utcával ar­rébb lakik mindössze... Még­is jobb, ha az ember nem mond a rendőrnek igazat — állítja — és azt hajtogatja, hogy az már „bejött”. Nézem a főhadnagyot. Jók lehetnek az idegei, a szeme sem rebben. Később a kocsi­ban azt mondja, mi ez ahhoz képest, amikor leköpdösik őket, vagy hyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetik. Voltak ők már „rohadt gesta- pósok” is. A zászlós • hirtelen fékez, a sötétben a gomolygó ködben kivilágítatlan kerékpáros ka­csázik az úton. Szinte büszkélkedik a nye­regből letes&ékelt öregember azzal, hogy ő ivott. Megdolgo­zott érte. Aztán apátiába esik és csak azt hajtogatja, hogy ő milyen peches, pedig semmi mást nem kérnek a rendőrök, csak annyit, a járdán tolja hazáig a kerékpárt. Ledolgoz., tam az egész életemet •— mon­dogatja —, még fogságban is voltam, a csavargókat bezzeg futni hagyják. Ittas vagyok — teszi hozzá —, de nem annyi­ra... Végül szörnyű gyanú ébred benne: Ki küldte rám magukat? Sorra , járjuk a környék kocsmáit, presszóit. Engem is rendőrnek nézhetnek, megve­tés és gyűlölet izzik a szemek­ben. Találnak a rendőrök még néhány embert személyi nél­kül, az egyikük a nevét sem hajlandó megmondani. Ma­gyarázatként azt kántálja, hogy ő nem politikus és hogy őt nem kérdezte meg senki, mi legyen az országgal. Végső érvként pedig azzal jön, hogy a rendőr öt „vágja pofán”. Vé­gül mégis bediktálja az ada­tait. Taksony egyik utcájában kék Lada poroszkál vidám társasággal. A sofőr ittas, a gépkocsi tulajdonosa — a gyű­rött füzetlap tanúsága szerint — aznap vette a kocsit. Al­vázszám nincs. Az eladó neve pedig nem egyezik a betétla­pon feltüntetett tulajdonosé­val. Sok egy kicsit együtt. A rendszámot levetetik a rend­őrök, a sofőrt pedig véralko- hoVvizsgálatra viszik. Csendes éjszaka a mai — mondja a főhadnagy —, nincs semmi érdekes, csak a szoká­sos. Ugyanilyen „csendes” a va­sárnap reggel a gödöllői rend­őrség ügyeletén. Sűrűn cseng a telefon, az ügyeletes Gyuricza Károly alhadnagy egy kabát­lopás károsultjának szavait jegyzőkönyvezi. Időnként kül­földiek jönnek á bejelentőlap­jukkal, közben már szedelődz- ködnek a nyomozók is, mert betörést jelentettek a galga- mácsai iskolából. Megérkezik a kapitány, dr. Füleki Lajos alezredes is. Igaz, hogy va­sárnap van, de hát... Koltai Gyula főhadnagy sze­mei vörösek a< fáradtságtól. Két nap alatt talán egy órát aludt. Azt még megvárja, hogy a két nyomozó elinduljon az iskolához. Magam is velük tartok. A. gépkocsiban helyén van a szokásos nyombiztosító készlet, a fényképezőgép és az , .ujjlenyomatok előhívására al­kalmas por. Az iskola egyik ablaka kife­szítve, a földön lábnyomtöre­dék. Itt hatoltak be a tette­sek. Csaknem valamennyi tan­terem ajtaját feltörték, mag­netofonokat, erősítőt, légpus­kát zsákmányoltak. Figyelmü­ket elkerülte az az osztály, ahol a számítógépekkel ismer­kednek a gyerekek, a gépek és televíziók így megmarad­tak. Aprólékos munka követke­zik. Zinner István és Danes Antal módszeresen haladnak. Közben jön a hír, hogy a vá­ciak elkapták a két tettest. A nyomok’rögzítése után Vácra indulunk. A vizsgálószobában Nagy Sándor hadnagy hall­gatja ki az egyik gyanúsítot­tat. Ezt az egy esetet ismeri csak el, mást nem. A rendőrök persze sejtik, hogy jóval több lehet a rovásán, de azt bizo­nyítani kellene... Dolgozniuk kell tehát. Va­sárnap és ünnepnap is ... Az ügyeletes mondta, nemrég te­metés volt náluk. Negyvenki­lenc évesen_ vitte el a szívin­farktus az egyik munkatársu­kat. Mátrai Tibor Fővárosi segítség az útfenntartásban Bevetésre kész hómarók A téli hónapok időjárási vi­szontagságai évről évre visz- szatérően nagy feladatosat ró a közutakat fenntartó szerve­zetekre. Az idei téli felkészü­lés jelenlegi állásáról e na­pokban adott számot az Or­szágos Közúti Igazgatóság Pest megyei szervezete. Elmondották, hogy a megye 2200 méter hosszúságú főútvo­nalának téli karbantartására az előkészületeket befejezték. A vállalat öt üzemében, il­letve telephelyén bevetésre ké­szen áll nyolcvannyolc úttisz­tító és hómaró gép. A nyári hónapokban megfelelő mennyi­ségű szóróhomokot és sót sze­reztek be, amit ugyancsak az alállomásokon tárolnak. Újabb kísérleteket végeznek majd olyan új vegyi anyagokkal, amelyekkel a szórást, igyekez­nek kiküszöbölni. A tapaszta­latok szerint ugyanis ezek a szerek sokkal jobban kímélii az utak állapotát. A főváros és a megyei ta nács között mind szorosabbi váló kapcsolat jegyében a ta nácskozásra meghívták a Bu dapesti Közterület-fenntarti Vállalat képviselőjét is. A tanácskozáson megállapo dás született a Pest Megye Közúti Igazgatóság és az utal karbantartásáért felplős fővá rosi vállalatok között a mé: szorosabb együttműködésre. I Fővárosi Közterület-fenntarti Vállalat — ennek keretében — biztosítja az együttműködést i Pest megyei és budapest diszpécserközpontok között Ugyancsak megegyeztek abbai is, hogy a FKFV nyolc megye főútvonalon, illetve a Buda­pesttel kékbusz-közlekedés fenntartó útvonalon biztosítjs a hóeltakarítást. K. Z. Ki küldte rám magukat?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom