Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-11 / 267. szám

jitiGYE. 1989. NOVEMBER 11., SZOMBAT ABONY Tagtoborzó Az abonyi művelődési ház­ban hétfőn, november 13-án nyilvános tagtoborzót tart az MSZP. A rendezvényen, amely délután 16 órakor kezdődik, dr. Lakos László, az MSZP országos elnöksége tagja, or­szággyűlési képviselő szól az egybegyűltekhez. Megkapták c választ Felsőpakony mostohája Lapunk szeptember 8-i számában Társadalombiztosí­tás címmel közlemény jelent meg. Abból tudta meg sok ol­vasónk Dabason és a város to­vábbi tizenhárom településén, hogy társadalombiztosítási ügyeik miatt október 1-jétől nem a budapesti és Pest me­gyei igazgatóságra, hanem a ceglédi kirendeltségre kell utazniuk. E döntés ellen emelt szót a felsőpakonyi illetőségű Varga Lajos, több helybeli nevé­ben fogalmazva meg szer­kesztőségünkhöz eljuttatott le­velét. Olvasónk kérdéseket tett fel, ezeket továbbítottuk Takács Andráshoz, a ceglédi társadalombiztosítási kiren­deltség vezetőjéhez és az ő vá­laszai alapján adtunk tájékoz­tatást a szervezeti változtatás okairól október 12-i számunk­ban Miért háborog ma Felső­pakony? címmel. Nemrég újabb levelet kap­tunk Varga Lajostól. Ebből megtudtuk: a felsőpakonyiak továbbra sem értik, nekik miért kell Ceglédre utazniuk, a szomszédos székhely község, Gyál lakosainak pedig Buda­pestre, a megyei igazgatóság­ra. Ugvanis — mint írja Var­ga Lajos — mindkét telepü­lés lakói. Kőbánya-kispest vasútállomáson átszgllvarpin- den további nélkül eljuthat­nak Ceglédre vonattal. E felemás és „antidemokra­tikus” intézkedésből azt a kö­vetkeztetést vonta le olvasónk, hogy mint annyi más, a társ­községet is érintő ügy eseté­ben, Gyál ezúttal sem képvi­selte a lakosság érdekeit, nem képviseli a két é.s fél ezres la­kosú Felsőpakony érdekeit. A. L. A. Nyílt levél Kokéról Dányba A vállalkozók klubjának, az MI)F, a baráti kör, és a nyugdíjasklub kókai szervezeteinek vezetőségi tagjai — kereken tízen írták alá az alábbi nyílt levelet, amelyet a dányi Magvető Tsz-be küldtek, de egy példányát la­punknak is megküldték, íme: Tisztel Liíkcy Ür, Tiszteli Vezetőség! Megítélésünk szerint a tsz vagyonának elidegenítése nem szolgálná a faluközösségek érdekeit. Azt pedig nyo­matékosan kérjük Kóka község gazdasági és szociális ér­dekeire való tekintettel, az itt élő emberek jövőjének biztosítása érdekében, hogy azonnali hatállyal zárolják azt a vagyont, amely az 1975-ös beolvadás előtt a kókai „Kossuth" Mgtsz tulajdonában volt, és ami azóta kókai területen létesült. Az azonnai hatályú vagyonzárolás ez esetben azt jelen­ti, hogy a „Magvető” Mgtsz vezetősége, illetve közgyűlé­se a volt kókai „Kossuth” Mgtsz beolvadása előtti föld­területeinek, valamint az c területen meglévő ingat­lanok tulajdonjogát ne ruházza át senkire (például ma­gánszemélyre. kft.-re, egyéb szervezetre) kivéve a tsz- szervezés előtti tulajdonost. A vagyon zárolását azért tartjuk szükségesnek, mert várhatóan az új földtörvény, illetve szövetkezeti törvény lehetőséget ad arra, hogy Kóka község tsz-tagjai, illetve lakói is kizárólagosan saját akaratukból döntsenek ter­melőszövetkezetük önállósodásáról, ez esetben pedig rendkívül fontos, hogy az önállósult termelőszövetkezet ne induljon hátrányos vagyoni helyzetből. Bízunk fenti kérésünk teljesítésében, és várjuk érdemi válaszát. Egyben tájékoztatjuk Önöket, hogy nyílt leve­lünk 1-1 példányát megküldtük a kókai, illetve dányi ta­nácsnak, valamint a sajtónak is. Formabontó koreográfia Dunaharasztin Nem léptek le a szünetben a tanácstagok A változások szele megérin­tette a mozdíthatatlannak vélt szervezeteket, és a rituálissá vált rendezvényeket is, A szo­kásostól eltérő módon zajlott le Dunaharasztin például a legutóbbi tanácsülés. Milyen koreográfia alapján épült fal egy ilyen értekezlet a közel­múltban? \ Parlamentben is így van — Voltak dolgok, amivel kö­telező jelleggel foglalkoznunk kellett, akár esett, akár fújt — mondja nem kis ingerültség­gel hangjában Fodor Antalné, a Dunaharaszti Tanács elnöke. — Napirendre tűztük a polgári védelem, a tűzoltóság helyze­EGY ROKKANTNYUGDÍJAS MEGLOPTA A FIÁT Fizessen Elvis Preslevért! Igazán piti ügy volt ez, egyike a legkisebbeknek azok közül, melyeket a bíróságokon tárgyalni szoktak. Az ügyész­ség nefh is képviseltette ma­gát, hiszen a kár értéke ala­csony, és a tényállás is egy­szerű. Az eljárást azonban le kellett folytatni, hiszen a lo­pás megtörtént, és bűnös do­log elvenni a másét. Tiltja a tízparancsolat és elítéli a tör­vény. Egy boltvezető feljelentést tett a rendőrségen az édesap­ja ellen. Előadta, hogy egv Bu­da környéki faluban levő ia-í kásban él a rokkantnyugdíjas apa a nagymamával. Az in­gatlan egyébként a 29 éves boltvezető tulajdona, aki Bu­dapesten lakik az élettársávál. Idónként azonban hazatér, el­lenőrizni a dolgokat. Legutób­bi látogatásakor észrevette, hogy 2-300 lemeze közül ti­zenöt hiányzik. Azok, melye­Hajszárító és mágnesszelep ken Elvis Presley számai vol­tak. Érdeklődött az édesapjá­tól, akitől azt a választ kap­ta, hogy kölcsönadta valaki­nek a lemezeket. A boltvezető azonban gya­nút fogott, és bement a zenei antikváriumba, ahol megtud­ta, hogy néhány nappal ezelőtt valaki értékesítette náluk a lemezeket. A kör bezárult, és a rokkantnyugdíjas apa ellen hivatalból megindult az eljá­rás. ...... . A vádlpít beismerte bűnös­ségét. és mentségére csak any- nyit tudott felhozni, hogy pénzzavarban szenvedett. Kul­csa volt a fia szobájához, be­ment és elvette á lemezeket. „Nem gondoltam, hogy ezért a gyermekem' engem feljelent. Azon leszek, hogy az okozott kárt, minél előbb megtérít­sem.” A vádlott nyugdíja 5 ezer 785 forint, s mint az adatfel­vételkor kiderült, egyéb címen nem élvez anyagi juttatást. ' Nem kap prémiumot, jutalé­kot, nincs másodállása, nincs háztájija. A nyugdíja nem tar­tozik a legalacsonyabbak kö­zé, szociális támogatást nem kap. Valamilyen címen fizet több mint ezer forint kölcsön- térítést havonta az OTP-nelc. Számolgatok, hogy ha kifi­zeti a lakbért, a felemelt vil­lany-, gázszámlát és egyebeket, mennyi jut ennivalóra, gyógy­szerre, ruhára? Kitől kérjen, ha végképpen megszorul? A fiától, úgy látszik, igazán nem kérhet.. S vannak nála szegé­nyebbek is, akiknek még ke­vesebb pénzt hoz havonta a postás. Ok kitől kaphatnak se­gítséget? Mindegy, lopni akkor sem szabad. Az alacsony jövedel­műek nagy többsége inkább szemérmesen éhezik, hajnal­ban sorban áll azért a legol­csóbb húsféleségért, amit a te­hetősebbek a kutyájuknak, macskájuknak vásárolnak. A Budakörnyéki Bíróság ok­tóber 4-én meghozta a vég­zést. A vádlottat két év pró­bára bocsátotta, és kötelezte, hogy az okozott négyezer fo­rintos kárt, húszszázalékos ka­mattal együtt, továbbá az ed­dig le nem rótt 300 forintos il­letéket tizennégy napon belül kifizesse. Gál Judit JÖVŐRE MÁR TERMEL CsirkehrmKínába Egymillió szárnyas befoga­dására alkalmas csirkefarm szállításáról, illetőleg felsze­reléséről írt alá szerződést a Komplex Külkereskedelmi Vállalat kínai partnerével. A szállítást még az idén meg­kezdik, s jövőre már teljes üzemben folyik a csirkete­nyésztés magyar technológia alapján, magyar gépek és be­rendezések felhasználásával a kínai telephelyeken, többek között Pekingben és Sanghaj­ban. A magyar külkereskedel­mi vállalat mostani szerződé­sének értéke 14.5 millió Hi­ring svájci frank. Tengeralattjáró a vidámparkban A vecsési Fcrramcchanikai Ipari Szövetkezet korábban hajszá­rítókat és kisebb háztartási gépeket gyártott. Ebben az évben megkezdték az úgynevezett mágnesszelepes csapok gyártását, amelyek távvezérlésüek, s így a legkorszerűbbek a piacon (Vimola Károly felvétele) Visszakerül Svédországba egy U—137-es típusú szovjet tengeralattjáró, amely egy szolgálati útja során 1981-ben a svéd partoknál zátonyra fu­tott: a katonai jármű most egy svéd vidámpark látvá­nyossága lesz. A nyugat-svéd­országi Skara vidámparkjá­nak tulajdonosa ugyanis a ki­mustrált tengeralattjárót 1,5 millió svéd koronáért (mint­egy 200 ezer dollárnak meg­felelő összegért) megvásárol­ta. A jármű kalandos pályafu­tása során 1981 októberében Svédország egyik tiltott kato­nai övezetében, Karlskrona közelében futott zátonyra. A nagy vihart kavart „balese­tet” a hajó kapitánya „navi­gációs hibával” magyarázta. A svéd hatóságok, miután meg­mérték a sugárzási szintet és kikérdezték a személyzetet, „hazaengedték” a tengeralatt­járót. Mint az új svéd tulajdonos szerdán elmondta, a szállítás céljából szétszerelt hajót a helyszínen négy darabból ál­lítják össze. A hajótestet vö­rösre mázolják, majd sarlót és kalapácsot festenek rá. tét, akár volt vele gond, akár nem. A téma felelősei ilyenkor készítettek egy anyagot, amit előzetesen megkaptak a ta­nácstagok. A lelkiismerete- sebbje ,áttanulmányozta, de akadt olyan, aki el sem olvas­ta. Elérkezett a tanácsülés és kiderült, hogy a résztvevők nagy többségének semmi hoz­záfűzni valója nincs. Vagy azért, mert jó, minden rész­letre kiterjedt a beszámoió, vagy azért, mert a tanácstagom nagy része ném értett sem a tűzoltóság, sem a polgári vé­delmet érintő kérdésekhez. Ha valaki mégis kötelezőnek érez­te, mondott valamit, de inkább csak egymás idejét raboltam gyakran. Persze — félreértés ne essék —, nemcsak a két szervezet 'ügyéről van szó, száz másik témával is hasonló mó­don jártunk. — Aki tanúja volt ilyen ér­tekezletnek, jól tudja, hogy va­lóban így „tudják le” a testü­letek a kötelező dolgokat. De ez nemcsak a tanácsülésre vo­natkozik. Egy képviselő ko­rábban a Parlament elé vitt napirendekkel kapcsolatban mondta ugyanezt. Ő így fogal­mazott: minden évben megvi­tatjuk a külügyminisztérium helyzetét, igaz senki nem ért hozzá a képviselők közül. Köz­ben rázósabb témák felett szép csendben elmegyünk. Azóta nagy égzengés van időn­ként az ország házában is. Va­lami ilyesmi történt a haraszti tanácsülés történetében is ? — Hasonló — bólint Fodor Antalné. — A formabontás az­zal kezdődött, hogy nem készí­tettünk, jcon; plctt anyagot. Csúf pán vázlatosan ..ismertettük azokat, az aktuális teözségpoii- tikai kérdéseket, amik napja­inkban foglalkoztatják a lak >s- ságot. Felsoroltuk a legkülön­bözőbb gondokat, bajokat, sőt még azok a pletykák is szóba kerültek, amik a tanács mun­kájával kapcsolatosak. Mi igaz a pletyié«!? — Pletykák? — Igen. Elterjedt például a faluban, hogy a tanács azért szünteti meg a gázcsérétele- pet, hogy a maszek jusson több pénzhez. Egész pontosan úgy járt szájról, szájra ez a hír, hogy én, mint tanácselnök in­téztem el, hogy ne üzemeltesse a Pest Megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat a telepe:. Holott ez úgy történt, hogy a PIK bejelentette, hogy szá­mukra ez gazdaságtalan, ezért felhagy a működtetésével. A tanácstagokon keresztül kér­tem a lakosságot, hogy segítse­nek magánvállalkozót keríteni, hogy ne maradjon gáz nélkül a falu. — Szóba került így a posta nyitva tartása, a HÉV WC-jé- nek az üzemeltetése, amiie szintén vállalkozót keresünk, a Tulipán tér sorsa — hogy le­gyenek-e itt elárusító pavilo­nok vagy sem —, az új ABC építésének a helye. Felvetődött a szúnyogirtás ügye, amit a jövőben nem tud finanszíroz­ni a Köjál. Mit tegyünk? Át­vállaljuk-e a költségeit, ebben a szűkös anyagi helyzetben, vagy egyenek meg a szúnyo­gok. Volt, aki azt mondta, hogy csak a Duna-párton élők, és az üdülőtulajdonosok fizesse­nek ezért, de végül is a szú­nyogok nemcsak őket csípik, szeretik azokat is, akik a csa­ládi házas övezetben élnek! Szóba került a Hősök ligetének rendezése, a nemzetiségi kér­dés, egy emlékmű felállítása, a piac áthelyezése, a falumúzeum kialakítása, hogy legyen-e sa­ját lapunk, vagy sem, s egy autómosó létesítése. WC-től a falumúzeumig — Ahogy végighallgattam ezt a felsorolást, az a kép ala­kult ki bennem, hogy megle­hető széles skálán mozogtak a megvitatott témák, hiszen a falumúzeumtól a nyilvános WC-ig minden szóba került. S ennyi kérdés megvitatására a hagyományos napirendi pontok s koreográfia alapján aligha kerülhetett volna sor. Hogyan tudtak mégis ennyi mindenben dűlőre jutni? — Mindenki elmondta a ja­vaslatát, s rendkívül, jó hasz­nosítható ötletek hangzottak el. Olyanok is hallatták hangju­kat, akik korábban alig-alig szóltak hozzá a tanácsülés vi­tájához. S mivel mindenki tu­dott mindenről, így már való­ban a közösség dolga a bajok megoldása. Legyen az vállal­kozó a gázcseretelephez vagy a nyilvános WC-hez. Ha mi az íróasztal mellől keressük meg az üzemeltetőt, még a végén részrehajlással vádol bennün­ket valaki. Ilyen és ehhez ha­sonló dolgok ezentúl a falu gondjai lesznek. Egyébként összességében kellemes megle­petésként szolgált, hogy meny­nyivel aktívabbak így a ta­nácstagok. Jóval több dolognak sikerült a végére járni, mint korábban egy-egy értekezleten. S, hogy hasznosnak érezték magukat és a munkájukat is, mi sem bizonyítja jobban, mint egy igen figyelemreméltó tény: a korábbi hagyományokhoz hí­ven, most nem mentek el a szünetben a tanácstagok ... Fiedler Anna Mária Oda-vissza h A vonat elment. Még látom villogni az utolsó kocsi jelző­lámpáit. Bosszúsan nézem az órámat. Igen. Két perc volt az a kritikus idő. A forgalmi du­gó a Körúton. Még egy órát rostokolni itt a pályaudvaron, amíg indul a következő sze­relvény? Azt azért nem. Az idő párás, a villanylám­pák sápadt égői előtt látom a föld felé zuhanó, kis esőnyi- lacskákat. Aztán eszembe jut a mentő ötlet. Az autóbusz, amely óra tízkor indul az Ár- pád-hídtól. El kell ismerni, ennyi előnyünk azért van ne­künk, a Dunakanyarban la­kóknak. Ha az egyik állomá­son elkésünk, megyünk a má­sikhoz. Váltogathatjuk a vo­natot és az autóbuszt. Igaz, itt bérlettel utazhatnék, ott har­minc forintért, de egy órával hamarabb haza érhetek. Kér­dés persze, hogy kényelmesen ülvé, vagy féllábon, mint ami­lyen emlékeket régebbi buszo­zásaimról szereztem. Ámbátor több optimista nyilatkozatot és hivatalos jelentést olvastam arról, hogy javultak a munká­ba járók utazási körülményei, éppen a Budapest—Vác autó­buszvonalon. Én is kaptam kritikát amiatt régebben, hogy miért látom rosszul a dolgo­kat? Miért rontom a helyi ta­nács és a közlekedési vállalat kapcsolatait azzal, hogy szóvá teszem: A fővárosból hazaté­rő dolgozók egymás hegyén, hátán utaznak Dunakesziig. Van, aki olvasni próbál a busz gyér világításánál, a him- bálódzó kocsiban. Hamar le­tesz a szándékáról. Újabbnál újabb pesti megállók, újabbnál újabb felszállók. Préselődünk, lökdösődünk, testtartást vál­toztatunk, Göd alsóig. Így ér­nek haza a közbeeső állomá­sok utasai, míg végre akad egy-két üres hely. Attól függ tehát, hogy az optimista jelentések készítői hol veszik fel a látleletet. Mert Göd után már lehet viszony­lag kényelmes, bár a szó iga­zi értelmében mégsem kul­turált utazásról beszélni. Az első félóra azonban igazi gyöt­relem. A duplája napi hatvan perc. Oda-vissza, egészen a nyugdíjkorhatárig. K. T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom