Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-11 / 267. szám

1989. NOVEMBER 11., SZOMBAT 3 Dunahank Rt. Új hitelkártya A Dunabank Rt. november 10-től saját kártyarendszert indít. A forint befizetése a fel­tétele annak, hogy kibocsás- sák a kártyát, emellett — tag­sági díjként — a magánsze­mélyeknek 490 forintot, a vál­lalkozások képviselőinek 990 forintot, az aranyszínű emb­lémasávos kártya igénylőinek 2490 forintot kell befizetniük kártyánként. A Dunabank-kárty.át elfo­gadja többek között áz Áj or, a Shell-Interag, a Skála Sztrá­da, a Skála-Metró, a Skála Budapest, a Centrum, a Cse­mege, az Amfora és még szá­mos, fogyasztási cikkekkel és szolgáltatásokkal foglalkozó kereskedelmi cég. A bank ter­vei között szerepel, hogy ma­gánkereskedőket és kisiparo­sokat is bevonnak ebbe a kör­be. A hitelkártya betétei évi 12 százalékkal kamatoznak, ha viszont a hitelkártyának meg­szűnik a fedezete, a lakossági kártyatulajdonosoknak az igénybe vett hitel után, évi 25 százalékos, a vállalkozói kár­tyák tulajdonosainak évi 30 százalékos kényszerhitelka­matot számítanak fel. Vásárlásnál kék kártyák ese­tében 20 ezer forintig, ezüst kártyáknál 50 ezer forintig, aranysávos kártyáknál 100 ezer forintig nem vizsgálják külön a hitelfedezetet. A kár­tyák szigorúan személyre szól­nak, a kártyán feltüntetik a felhasználásra jogosult sze­mély személyi számának utol­só nyole számjegyét, amely azonosítja a kártyatulajdonost. Zöld nt az impoitniik A hazai gyártók karára Alakulgató, formálódó “piac- gazdaságunkban a vállalatok', is keresik helyüket, szerepű-' két. Egyelőre még mindenütt sok a kétkedés, a bizonytalan­ság. A minap, amikor á Se­nior .Váci Kötöttárugyárában jártam, erről beszélgettem Csernák Karolyné vezérigaz­gatóval. Szerinte a textil-, s ezen belül a kötőipar hely­zete kritikussá vált. Nem azért, mert az itt dolgozók szakmailag felkészületlenek, hanem, mert sok esetben olyan intézkedések születtek, amelyek kilátástalan helyzet­be sodorták a vállalatokat. Betartani A vezérigazgatónő hangsú­lyozta, hogy ő egyetért a piaci, viszonyok .erősítésével. De csak akkor, ha a feltételek azonosak, ha import termékekkel azonos hazai áruk nem hátrányos helyzetbe kerülnek, hanem az egymással való versenybe. Je­lenleg a hazai gyártók nincse­nek azonos versenyhelyzetben, s meglehetősen hátrányos po­zícióban küzdenek piaci létü­kért. A kereskedelem minden, megkötöttség nélkül korlátla­nul importálhat, míg például a kötöttárugyárnak azért is- harcolnia kell, hogy termékei eljuthassanak a hazai boltok polcaira. A számok azt mutat­ják, hogy az idén a nagyke­reskedelmi rendelések alapo­san visszaestek, s általában csak kisszériás, 150 darabos tételeket kérnek. Ez nem ke­vés gondot okoz az üzemek­nek, hiszen az elaprózottság miatt a határidőket is nehe­zebb betartani. A mértéktelen import a fo­gyasztók érdekeit sem szolgál­ja, mert sok esetben a drága külföldi helyett olcsóbb és jobb minőségű magyar árut kaphatnának a pénzükért. Csernákné szerint az import­árukra sok pénzt fecsérelnek el, s szerinte ez nagyobb kárt okoz az országnak, mint pél­dául a bevásárlóturizmus miatti valutakiáramlás. Mikor megkérdeztem az igazgatónő­től, ha sem a vásárló, sem a gyártó érdekeit nem szolgálja gz import, akkor végül is ki jjár jól. Csernákné csak sejtel­mesen mosolygott. Korlátja Ha a termelővállalatok kül­földről akarnak beszerezni valamilyen alapanyagot, ak­kor előtte exportálniuk kell, s a megfelelő nettó devizahoza­mot beszolgáltatni az állam­nak'. A vállalatok kedvez­ményt nem kapnak, s egy-egy forintleértékelés meglehetősen nehéz helyzetbe hozza őket. Ha. Nyugat-Európába vagy az’ USA-ba szállítanak, akkor magas beviteli vámot kell fi­Ki rak rendet Nagymaroson? •s ,!o-' * v' lyek most helyzeti előnyben vannak. Okét, ilietve a helyi érdekeket-: támogatja a kor­mány, a közvélemény, a hiva­tal: .nélküli környezetvédők, s nem utolsósorban a politikai l}elyzet. Most már nemcsak kérhetik, nemcsak árukapcso­lás révén remélhetik, hogy ci­vilizált ..... körülményeket te­remthetnek vidékükön. Amit eddig csak úgy tudtak volna elérni. hogy belementek a mézesmadzag játékba. Hanem most már követelhetnek is: a jót, rossz nélkül. Decemberben kerül ismét a kormány elé Nagymaros ügye, akkor már részletes tervek­kel, költségvetésekkel. A kér­dés csak az. hogy mennyire lesz lelkes annak a gárdának az elképzelése, mennyire lesz­nek azok az illetékesek tenni- vágyók az újjáépítésben, akik­nek múltjuk van mór Nagy­maros ügyében, de jövőjük a választások közeledtével egy­re bizonytalanabb? Jakubovits Anna zetniiik, s a mennyiségi kvó­ták is korlátot jelentenek. A nem egyenlő feltételekéi az is bizonyítja, hogy amíg £ kereskedelem a külföldről be­hozott készáruért 20 száza-Iét vámot fizet, addig a gyártól tarifája az import varrógépe­kért, alkatrészekért 50 száza­lék. A termelési költségeket vi­szont az exportárakban nen érvényesíthetik. i Fordítottja A Senior termékeinek mi nőségével a nyugati megren­delők is elégedettek, piaci kapcsolataikat a jövőben bő­víteni szeretnék. Mégsem néz­nek nyugodtan a következő év elé. Az 1990-ben várható szabályozóváltozások miatt még nagyobb lesz az állami elvonás. Nagy kérdés, hogy ebben az esetben miből tudnak fejlesz teni? A feldolgozóiparban te­vékenykedők amúgy is kiszol­gáltatott helyzetben vannak, míg a monopolhelyzetben levő alapanyaggyártó lcénye-kedve szerint emelheti az árakat. Finnországban és Angliában a nehezebb gazdasági idősza­kokban is kapott kormányzati támogatást a textilipar, fej­lesztéseiket az adózás előtt finanszírozhatták. A távol-ke leti sikergazdaságök is kihasz­nálták az iparágban rejlő le­hetőségeket. Az igazgatónő véleménye szerint nálunk éppen fordított a helyzet. Pe­dig a magyar gazdaságnak nemcsak a múltban és a je­lenben, de a jövőben is szük­sége lesz a textiliparra. uu;. Síi íj, Nssn dakulnafc párttá! Nem kívánunk párttá alakul­ni! — mondta a telefonban dr. Nagy Tamás, a gyűli Szabad­ság Termelőszövetkezet elnöke, aki az Agrárreíormkörök Egyesületének is vezetője, s e funkciójában kérte, írjuk meg, hogy nem kezdtek párt szer­vezésébe, mint azt — félreért­hetvén — lapunk csütörtöki számában, a Teszöv küldött- közgyűléséről közölt beszámo­lónkban, a harmadik oldalon állítottuk. Való igaz, hogy nagy viták voltak ekörül a reform­körökben, de amióta augusztus­ban egyesületként bejegyezték országos szervezetüket, rende­ződtek a dolgok. Döntés született abban is — s ezt a frissen megalakult Pest Megyei Mezőgazdasági Terme­lők Szövetsége is támogatja —, hogy az egyesület vállalja fei a mezőgazdaság politikai ér­dekképviseletét. Ennek egyik része lehet, hogy törvényes jo­gaikkal élve a legközelebbi vá­lasztásokon jelölteket állítanak majd, A HÉT HÍRE EGY EGYLET © Budapest volt a helyszíne az országos munka­ügyikonferenciának. © Lezajlott a Magyar Onkoló­giai Társaság XVIII. kongresszusa. © Az Országos Széchényi Könyvtárban kiállítás nyílt Vetített mese­világ címmel. © Baja fogadta a tantárgypedagógiai tudományos tanácskozás résztvevőit. © Székesfehér­várott irodagép-bemutatót rendeztek. © Szolnok adott otthórit a. Kőzet- és üveggyapot az építészetben című konferenciának. © A hét híre az is, hogy most 150 éve alakult meg a Pesti Műegylet, az első hazai szer­vezett művészeti egyesület. Lelkes emberek minden korban voltak, vannak. És mindenkor — furcsa fintora a sorsnak — állniuk kellett a kezdeményezőknek, a tétlen­kedést nem ismerőknek kijá­ró gyanakvást, gáncsoskodást. Ebben volt része annak a két férfinak is, akik elévülhetet­len érdemeket szereztek a Pesti Műegylet megteremtésé­ben: Trefort Ágostonnak és Fáy Andrásnak. Amikor az 1839. november 10—12-i ta­nácskozáson kimondották a Pesti Műegylet megalakulását, szinte azonnal megkezdődött „a nyugtalan urak” íitymálása a nagyon is nyugodt urak ré­széről ... A kezdeményezők nem óhajtottak többet, mint „a művészetek szeretetének terjesztését”, ám úgy látszik, ennyi is elég volt a támadá­sokhoz. A történelem soha nem is­métli önmagát, ám a történe­lemben gyakoriak a hasonló helyzetek. A legutóbbi évek­ben ismét tere teremtődött ä különböző egyletek alapításá­nak, s a korábbi, hagyomá­nyos egyesületeket is figye­lembe véve — a horgászok közösségeitől az önkéntes tűz­oltó egyesületekig —, számuk a megyében ma már félezer felett van. Meglepő, milyen kicsiny arányt képviselnek közöttük azok. ápetyek ű mű­vészetek párttfjására szerve­ződtek, vállalkoznak. S pieg meglepőbb, hogy ezeken a kö­zösségeken belül is egyre több olyan akad, amelyet megosz­tanak a tagok nézetkülönbsé­gei. Vannak ugyanis, akik az eredeti céllal összeférhetetlen­nek ítélik az aktív politizá­lást, mondván, maradjanak csak meg a művészetek köré­ben, a tagok másik része vi­szont azzal érvel: nem lehet a világot, a valóságot - kire- keszteni körükből, még a mű­vészet ápolása nevében sem. Ennek a kettősségnek:', a je­gyében azután lelni a megyé­ben olyan művészetpártoló egyesületet, amely szinte kizá­rólag politikai akciókban való részvételével igazolja létezé­sét, s olyat is, amely rendsze­resen tárlatokat rendez, kö­zönség és művészek találkozó­ját hozza össze, s nem cse­kély értékű adományokkal gazdagította, gazdagítja a te­lepülés művészeti kincseit. Voltak, s nem csekély érté­kű adományai a Pesti Műegy­letríek is, ám köszönet ritkán, kifogás annál gyakrabban hangzott el azokkal kapcso­latban. A kifogások kedvelt céltáblájává vált egy időben — lám, még itt is felbukkan ez a név! — Kossuth Lajos is, aki az egylet, avagy aho­gyan köznapian nevezték, a műegyesület alelnökeként kö­vetkezetesen hadakozott a külföldi alkotások megismer­tetése, megszerettetése érde­kében. Habozás nélkül rá­akasztották a jelzőt: „nem ha­zafi!” Amint újra meg újra feltámadtak a viharok akkor is, amikor a műegyesület — az évi öt forintos tagdíjak­ból, s a tagok további hozzá­járulásából — alkotásokat vá­sárolt és azokat a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Miért ezt, és miért nem amazt a művet vásárolták meg?! Is­merős? Napjainkban ismét ráfér a társadalmi mecenatúra a mű­vészetekre. Ráférne. Nem tü­lekednek a mecénáskodni aka­rók ! Igaz, él a megyében olyan művész, aki hétjegyű számokkal leírható jövedelem után adózik, s olyan is, aki szerény segélyből vegetál a létminimum alatt. A művé­szetpártoló eg yesületek, körök között ritkaságnak számít az, amely tudatosan és tervsze­rűen alakítja tevékenységét: sok az esetlegesség, a rögtön­zés, a hamari felbuzdulást kö­vető,tétlenség,. Egy egylet per­sze nem tud csodákat tenni; Hatása azonban, mint hajszál­gyökereken az éltető nedvek, eljuthat, ezernyi helyére a te­lepülésnek, környékének. Fénykorában a Pesti Mű­egyletnek 5484 tagja volt, ami az akkori állapotok közepette nem csekélység! Törekvéseik, tetteik nyoma ma sem veszett el, hiszen kimutatható, mi származik tőlük a nemzeti képtár gyűjteményében, mi az ami javaslatukra épült bele a művészeti akadémiai képzés­be ... Bizonyos, nem a jöven­dő elismerése, s nem a maguk hírének öregbítése vezette el­határozásaikat és tetteiket. Sokkal inkább vezérelhette őket az, amit a kor- és szel­lemtárs, Stendhal így vetett papírra a Napló lapjain: „Sze­retem. az erdőt. De abból az erdőből, amit szeretek, a han gya ugyanannyit mutathat mint az elefánt.” Mészáros Ottó Meri miről is van szó? Ar­ról, hogy tiszta ivóvizet, gon­dozott Duna-partot, hajózható folyómedret, turisztikai látvá­nyosságot, jól fizető idegenfor­galmat, járható utakat. Viseg- ráddal összekötő hidat, és per­sze munkaalkalmat ígértek a nagymarosiaknak. Cserébe azért, hogy végzetesen meg­bomlik a környék biológiai egyensúlya, hogy például el­vész Európa legnagyobb össze­függő föld alatti édesvízkész­lete a Kisalföld alatt, hogy ki­pusztulnak a Szigetköz védett állatai és növényei, S ki ró­hatna meg azt a nagymarosit, aki zacskós vizet kénytelen adni gyermekének, azért, hogy az iható ivóvíz reményében befogta a fülét a közös gon­dok, veszteségek hallatán? Nem csoda hát, ha a meg nem épülő erőmű közelében lakók nem a leállítás mellett kardos­kodtak. S jogos a kérdésük, vajon megint ők fognak veszíteni? Hiszen sok embertől elvették a házát, a telkét, szétrombol­ták az eddig is kedvelt parti sétányt, vajon most azt is el­veszítik az erőművel együtt, amivel sikerült rászedni őket? A tiszta vizet, meg a járható utakat? A nagymarosiak nem ve­szíthetnek többet. Most azo­kon a sor, akik ígérgettek: váltsák be az ígéreteket, de már az erőmű nélkül. A kor­mány eme koncepciójára már elkészült illetékes helyen a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztériumban az a föladatterv, amely 'szerint novemberre-decemberre föl kell mérni terület rendezé­sének szükséges tennivalóit. Ebben ugyanúgy szerepelnek a Csehszlovákiával kötött ál­lamközi szerződés módosítá­sai, a külföldi építőkkel még érvényben lévő megállapodá­SOK i-Ui UI VI Aötgcllei leli, Iliül L cl Rajkától Nagymarosig terjedő partszakasz rendezésének fon­tosabb tételei, a meder hajóz­hatóvá tételétől, az ivóvíz tisztaságán át a szennyvíz tisz­tításáig a kardinálisabb föl­adatok. Ki tudja, talán pedagógiai szempontok is közrejátszottak abban, hogy a kormány — az országgyűlés által jóváhagyott — elképzelésének végrehajtá­si programját éppen arra a miniszterre bízta, aki a leg- vehemensebben hadakozott az építés leállítása ellen, aki szinte már az egyetlen volt, aki kitartott a múlt eszmé­je mellett. Olyannyira, hogy a parlamenti szavazáson még- csak nem is a meglehetősén nagy számú tartózkodó kö­zött volt, hanem egyszerűen nem voksolt. Meggyőződésért persze senkit sem lehet bán­tani, még azt a környezetvé­delmi minisztert sem, aki sa­játosan értelmezi a környezet védelmét —, legföljebb azt le­het elvárni tőle, hogy tisztes­ségesen ragaszkodjon eszméi­hez. S ha mentek az eszmék, menjen velük ő is. De,. mint tudjuk, Nagyma­ros miatt senkit nem; váltot­tak le és senki nein kelta be fölmondását Persze Marptjiy László nem az egyetlen, aki­nek távozására számítottak a tiszta vizű poharak kedvelői. Szakmai hiúságukban sértett, bár most már nagyon csön­des emberek ülnek a vízügy illetékes, felelős székeiben. S most ők azok, minisztertől beruházóig, akiktől a madza­got visszavették, de a mézet mégis föl kell kenniük. A határidő pedig igen rövid, még az idén el kell . készül­niük a részletes helyreállítá­si programmal is, egyeztetve minden érintettel. Többek kö­zött, a. helyi tanácsokkal, átné­Ha az IMI rejtegeti önmagát Álnéven nntireklám zik panaszként, hogy egyik vagy másik műszaki áruhoz nem lehet alkatrészt kapni, ha elromlik valami, akkor az szinte istencsapás. Ikladon el­mondták, hogy az ő motorjaik­hoz korlátlanul kaphatók hoz­závalók. Sós István hegyi gyorsasági autóversenyző — aki régeb­ben a ■ gyárban dolgozott — a kocsiján, valamint az autóját szállító buszon is reklámozza az IMI-emblémát. Ezt azért is tartják/jó megoldásnak, mert az autóversenyekre járók ál­talában műszaki érdeklődé­sűek. Az ikladiak elismerik, hogy az utóbbi egy-két évben hul­lámvölgybe kerültek, de úgy vélik, lassacskán kikászálód­nak a „gödörből”. Állítják, hogy a termékeik korszerűek, s a költségek csökkentésével, a gazdaságtalan cikkek gyártá­sának leállításával ismét egye­nesbe kerülhetnek. Bíznak benne, ha az ígért vámkedvez­ményeket megkapja Magyar- ország, akkor az amerikai és a kanadai piacra is betörhetnek. A várt fellendüléshez segítsé­get nyújthat a reklám is. Hargitai Éva Nagymarosi azok-fogják'helyreállítani, akik elrontot­ták. A tény nem valami lelkesítő, hiszen a kormánytól a környékbeli tanácsokig szinte minden cég és minden illetékes bepiszkolódott már attól a sártól, ami a vízlép­cső építésekor fröccsent szerteszét. S lehet-e bízni azok­ban, akik lelkesültek éjjel, lelkesültek nappal, s ígérget-: tek fűt-fát a helybélieknek is, az országnak is, ha cse­rébe fölépülhet a dunai erőmű. Hihetjük-e, hogy ugyap« ezek az illetékesek most ugyanolyan lelkesen fognak hozzá az eltakarításhoz; ugyanolyan elszántsággal ülte­tik a fát, vetik a füvet akkor, amikor ezt már pusztán a fűéit, pusztán a jó levegőért kell tenniük? azt a motort, amit idehaza is megvehetnének — . forintért. Pedig a termékeik műszaki pa­raméterei jók, bizonyítja ezt az is, hogy szinte valameny- nyi nyugat-európai országba exportálnak. Ha a vevő nem tudja, hol szerezheti be a szükséges áru­cikkeket, fel kell hívni rá a figyelmét. Bodó László el­mondta, hogy eddig pénz­hiányra hivatkozva eléggé visszafogták a propaganda- tevékenységüket, de reméli, hogy ez a közeljövőben meg­változik. Igaz, van egv mintatérmük Pesten, egy szervizük a Hámán Kató úton, s egy vevőszolgá­latuk a Mérleg utcában. Ha­maroson bővítik a mintabolt- hálózatot, az ország több vá­rosában nyitnak üzletet. Ma­gyarországon sokszor elhang­gazdaságbart azonban várha­tóan fokozottabb szerepe lesz a reklámnak. Az IMI propagandistáinak nagy gondja, hogy magának a gyárnak a neve félrevezető. A potenciális vevők valószínűleg nem is sejtik, hogy itt nem műszereket, hanem villany- motorokat gyártanak. Bizto­san sokan nem is gondolják, hogy a háztartásukban lévő hűtőgép, automata mosógép, ventilátor vagy fűnyíró mo­torját az IMI-ben készítettek. Bodó László úgy véli, hogy sok megrendeléstől azért es­nek el, mert a vevők jó része nem tudja, hogy Ikladon mű­ködik az egyik legnagyobb ma­gyar elektromotorgyár. Feltéte­lezhető, hogy a tájékozatla­nabb vásárlók inkább Nyu­gatról vagy a környező szocia­lista országokból szerzik be „Ha túl akarod élni gazda­sági nehézségeidet, használj engem! Ha nem hiszed, majd elhiszed — mikor már késő!” A szellemes jelmondatokat Bodó Lászlónak, az ikladi Ipa­ri Műszergyár reklám- és pro- .pagandairoda vezetőjének asz­talán olvastam. Ezek után könnyen kitalálható, hogy a mottóban ajánlott „csodaszer” nerh más. mint a reklám. Ma már a vezetők többsége belátja, hogy nem igaz az a mondás, miszerint a jó termék eladja önmagát. Ennek ellené­re sokszor — tisztelet a kivé­telnek — sajnálják a pénzt a propagandára. A régi beideg­ződéseket nem könnyű levet­kőzni, a reklám közvetlen hasznát pedig nehezen lehet kimutatni. Amíg nem volt piac — propagandára sem volt szükség. A kialakuló piac­Méz madzag aélkul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom