Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-09 / 265. szám
1989. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK 5 Sétálgatva, emlékezve Képeslap Eyálról Akkor nem volt zárva a ház. Tágra nyílt zsalugáterek engedték be a napfényt a kis szobába, a verandán macskák nyújtózkodtak az álmos délutánban, a konyhából frissen főzött kávéillat tekergeti, az elökertben muskátlik és rózsák tobzódtak a friss falusi levegőn, a szaletliban férfiak és nők vitatták a politikai helyzetet, a gondozott szőlőlugasban békésen cukrosodon a bornakvaló. Most nem jutunk be a házba. A zöld zsalugáterek szorosra zárva, a szaletli beüvegezve, a kertben elszáradt őszi kórók, néhány tő szólő dülöngél karója mellett, macskának, élőlénynek semmi nyoma, csöndes, kihalt a gyáli nyaraló. Ami persze már nem nyaraló, hiszen laktak benne. Az idegen autó láttán előkerülnek a szomszédok. Meghalt a Pista bácsi, mondják, már egy hónapja. Egyedül megfért a kis házban, meg nem is volt nagyigényű. Inkább csak a szaletliban feküdt, ott szeretett aludni. De hideg volt már, meg is fázhatott. Meg hát öreg is volt, túl a nyolcvanon. Most magányos a ház. Két idős asz- szony tartja szemmel, jönnek is már a kert végéből. Furcsán méregetnek bennünket, látszik, nem hiszik a mesénket. Pedig csak annyit mondunk nekik, hogy régen családunké volt ez a rózsaszín, tornyos kis ház. Kételkedve néznek ránk, nem is engednek betolakodni, nem akarják eladni, mondják, s otthagynak minket a kerítés előtt. Nézd csak, mondja anyám, a kapu is megvan még, zöld vaskapu, nagyanyám sógorának „névjegye”. A kispesti házon, ahol laktunk, ott is ugyanilyen volt. Józsi bácsi, nagyanyám sógora, mindenhová ilyet rakott. Minden házhoz, amit ő épített. Elkullogunk a háztól, a mese ránk marad. Sétálunk a vasárnapi utcákon, élvezzük a késői napsütést, s keressük anyám emlékeit. Merre csatangolt anyám, akkor még copfos, vékony kislány a biciklijével a békebeli nyarakon, hol van az a poros utca, ahol lovas kocsival hozták a menteni szánt edényeket, kabátokat, ágyneműket, hol van az erdő, ahonnan a tankok a város felé indultak, hol van az a sarokház, a család másik nyaralója, amelyiknek udvarára nagyapám bunkert épített, hogy védje a családját? Valahol itt lehetett. Homályosak a gyerekkori emlékek, eltévednek a vakolatlan, többszintes, garázsos épületek között. Nem találjuk nagyapám házát, talán ezen az üres telken volt, bunkert sem latunk sehol, csak betonkeverőket. a napfényes délutánban. Persze, hiába is találnánk meg, dédanyámat és egyik lányát, a szegény süketnéma Etust már réges-rég elvitte nagyapám lovas kocsija a kispesti temetőbe. A bunker megvédte őket a golyóktól, csak az éhhaláltól nem tudta. Keverednek az emlékek anyám meséjében. A. szaletU-,r bán elköltött családi ebédek, a biciklivel bejárt nyári utcák, a fazekaktól csörömpölő menekülésekkel, a nyitott ablakból bámult Katyusa-tűzijátékokkal. Nem is őrizték az emléket, eladták nagyapámék is, a sógorék is a gyáli nyaralókat. A régi vevők örökösei pedig bizalmatlanul figyelik, hogy elvisszük-e már kocsinkat a rózsaszín ház elől. Betolakodók vagyunk: személyes emlékekkel idegenek utcájában, rég volt nyarak képeivel az épülő házak közé. Zsuzsimat sem érdekli ez a mese. Kaviccsal nyuszit rajzol a porba, hatalmas füleket kerekít neki, s a derekára három lábat. Ez kevés neki, mondom, miért, kérdi, nekünk még ennyi sincs. Amikor a szomszédok megnyugvására végre elhajtunk a gyáli nyaraló elől, füstöt, port és sok-sok porba rajzolt nyuszit hagyunk magunk után az úton. Jakubovlts Anna Ráckevei szavazókörzetek Választásra készülve Alig három hét múlva, november 26-án dönt az ország arról, hogy akarja-e még a választások előtt népszavazással kijelölni hazánk köztársasági elnökét vagy sem. Az országos népszavazás megszervezésére nem sok idő maradt, így mindenhol lázasan folynak az előkészületek. A ráckevei tanácstestület is kialakította a 12 szavazókörzetet, egyben megkezdték a szavazatszámláló bizottságok létrehozását. Egy-egy bizottságnak minimum öt tagból kell állnia, ezért a tanácstestület minden csoportba három tagot és két póttagot választott. A póttagok akkor lépnek funkcióba, ha a város MSZP-, MDF- és HNF-szervezetei valamelyik bizottságba nem delegálják képviselőjüket. A napokban létrejövő végleges bizottságok titkárt és elnököt választanak maguk közül, s ezek után leteszik majd az esküt. HA VISSZAKÉRTE A FÖLDJÉT Mégis mitől fél Béla gazda? Béla gazda jó gazda. Másként — mint mondják az emberek Nagykáta környékén — nem is maradna talpon. Márpedig Béla gazda a legkiválóbbak közé tartozhat, ha volt bátorsága visszakérni a téesztől az egykori két hold földjét, holott túl van már a hatvanon. Jóindulatú mosoly, s türelemre intés volt a tsz válasza — mondván, még nem érkezett el a második földosztás ideje! Éppen ebédidőben toppantam be az idős házaspárhoz. Béla gazda abbahagyta a leves kanalazását. Meg sem fogják a kapát Ha tonnaszám termelik fólia alatt a paprikát, paradicsomot, van kertje, háztáji szőlője, minek az a két hold föld? — kérdeztem. — Egy nyugdíjból élünk ketten az asszonnyal. Márpedig, ha nem akarunk rosszabb körülmények közé kerülni, mint eddig, akkor sokkal többet kell dolgoznunk, másként nem tudunk lépést tartani az elszabadult árakkal. Különben is addig kell hajtani, amíg még bírja erővel, egészséggel az Szerződéskötés előtt Suzukik az Ikarusból? Személygépkocsi-összeszerelő üzem létesítéséről Magyar- országon tárgyal keddtől a japán Suzuki autógyár elnöke. Több tucat, az együttműködésben szóba jöhető iparvállalatot felkeres, ezt követően dönt arról, hogy a több lehetséges külföldi partner közül a Suzuki a magyar felet választja-e a kooperációhoz. Az Ikarusnál — amely az összeszerelésben leginkább érdekelt — elmondották: a magyarországi gyártás a Suzuki Swift 1, illetve 1,3-as változatára vonatkozik; évi 50 ezret szerelnének össze belőlük amelyből 30 ezer a magyar piacra kerülne, 20 ezret pedig Nyugat-Európában értékesítenének. A tervek szerint a so rozatgyártás 1992-ben meg kezdődik. Melyiket válasszam a sok roncs közüli? Egy tétova vásárló Solymáron, a magánvállalkozó telepén (Pék Veronika felvétele) Egy ház a mellékutcában Tápiógyörgyén Feloldozás a magány alól Tápiógyörgye egyik félreeső, kanyargós mellékutcájában, a Jókai utcában álló tágas családi ház tornácán két idős embernek köszönünk jó napot. Akik éppen ezt, az őszutó szép ajándékát élvezték, ültükben nekitárva madárcsontú testüket a melengető fényözönnek. Ritka pillanatok, látogató érkezett. Nem is kérdezték, kik vagyunk, úgy indult a beszélgetés. A 70-esnek nézett néni mellé telepedtem. Marcsa néniből kibuggyant a panasz: — Nyolcvanhét éves vagyok, szürkehályog vakít. Alig látom magát is, kedves — indult el keze tapogatódzva az enyém felé. — Minek él már az ilyen árva ... — Ki él most a házában, Marcsa néni? — kérdeztem. — Hát az onokám, kedves. Az — bólogatott elégedetten, hogy még adhatott ő, a már „sem- mirevaló”, aki „minek is él már”. Csöndes vitánkat kettévágta az arréb telepedett — már csak nem ül asszonynép mellé! — Józsi bácsi replikája: — Maga árva? Nekem senkim nincs... (A lelket égető mondat fájóbb, amikor később, bentebb a házban Mikus Józsefné és Fehér Anna gondozónőtől megtudtuk, él egy fia az idős embernek nyugati határszélünk egyik városában.) Biztató, derűs szavainkra Marcsa nénit elkapta az öregek sajátos dicsekvőkedve: — Borzasztó, hogy nem látok. Mondták, menjek orvoshoz. De minek az már nekem, egy ilyen öregnek ... Egy boldog falu — ez jut eszembe minduntalan, ha Tá- piógyörgyére gondolok. Minden gondjával-bajával együtt is az. Hiszen adhat-e nagyobb boldogságot más, mint az örömszerzés. És éppen társadalmunk leggyengébbjeinek, legkiszolgáltatottabbjainak, az öregeknek és a gyerekeknek. Ez az alig 3500 lelkes faluközösség évekig harcolt, dolgozót az új iskoláért és a gondozási központért, amíg megteremtette. Az iskolát tavaly, előtte, 1987-ben a második, a Jókai utcai házat is átadták a rendeltetésének. Űjabb 20 idős emoernek adtak otthont, kiszakítva őket lélekölő magányukból. Ki tudja, miért, diszkréten klubháznak nevezik azt a két épületet, amely húsz bentlakónak és harminc bejárónak otthonos kényelmet, teljes ellátást nyújt, s a sorsközösségben feloldozást a „minek él az ilyen” érzés alól. A féltés hozott vissza Tá- piógyörgyére. Ahol elértek valamit sok szívvel, munkával és felelősségérzettel. De ami nagyon sokba is kerül. Lesz-e rá erő ezután, hogy megtartsák? Szív és akarat megvan hozzá, erről nem hagyott kétséget Józsa László tanácselnökkel folytatott csöndes töprengésünk. — Ez a falu az ötvenes, hatvanas években veszítette el munkaerő-megtartó képességét. Magyarán, elmentek a fiatalok. Napjainkra a 60 éven felüliek aránya 30 százalék, s ez még a környékünkben is elég magasnak számít. Ráadásul a nyugdíjas korúak jövedelme rendkívül alacsony, hiszen tsz-tagsági jogon kapják a nyugellátást. S hogy magukra maradtak, nem nézhettük tétlenül... A nyugellátások elégtelensége miatt, a rászorulók szemérmessége ellenére az elmúlt három évben a házi gondozottak száma 28-ról 50-re, a szociális étkeztetésben részt vevőké 13-ról 44-re nőtt. (A gondozottak ellátása három főállású és tfz-egynéhány tiszteletdíjas gondozóra hárul. A szociális étkeztetésben részt vevők egy részének házhoz viszik az ebédet.) A jelzett idő alatt a gondozási központ klubjai újabb tíz bejáró és tíz teljes panziót (bentlakást) biztosító hellyel bővült. Maximális a helykihasználtság. S mindezekért ki-ki anyagi erejéhez képest fizet térítést. Aki nem képes rá, ahelyett a községi tanács fizet. De számoljunk konrétan. Az éves pénzügyi tervben a község egészségügyi ellátásának részeként szerepel a szociális gondozásra fordítható összeg. Az évi 40 milliós költségvetés közel egynegyedét, 9 millió forintot egészségügyi célokra költik. Ennek nagyobb hányadát, 5,5 millió forintot — az infláció miatt is — felemészti a szociális ellátás költsége. Mindeddig futotta. De mi lesz ezután? Ez olyan kérdés, amire pillanatnyilag a tanácselnök, Józsa László sem tudott választ adni. Helyi ismeretei és anyagi lehetőségei teljes áttekintésének birtokában sem. Tavaly és még az idén is kaptak pótkeretet szociális célokra a Pest Megyei Tanácstól. Korábban is onnan érkezett anyagi segítség a második otthon épületének megvásárlásához. De hogy jövőre mi lesz? Amikor a megyének sem lesz jobb az anyagi helyzete a helyi tanácsokéinál. Kádár Edit ember. Egyébként az apámnak is volt tizenvaiahány hold földje, nekem csali kettő — válaszolta Béla gazda, majd elképedésemet látva gyorsan hozzátette; nem kéne nekik mind a tizenvaiahány csak az ő két holdja. Aztán másról beszélgettünk. A szövetkezetben ledolgozott csaknem három évtizedről; a 16 forintos paradicsomról, amit a felvásárló hatvanért adott tovább; a szőlőről, amiért kilónként 10 forintot kaptak, pedig a napszámosok óránként hatvan forintnál kevesebbért meg sem fogták a kapát, a metszőollót, a permetezőt. Az asszony kissé riadtan hallgatta beszélgetésünkét. Egy idő múlva nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze: honnan jöttem. — ó, ugyan hagyd már! Csak informálódik! — intette le feleségét a férj, majd felkelt az asztaltól, hogy megmutassa kertészetét. Mert ugye Béla gazda nem olyan ember, aki csak beszél, s nem tudja bizonyítani, mire képes. Hátha onnan jött az úr A fóliasátrak felé haladva előre tessékeltek. Akaratlanul is meghallottam, amint az asz- szony óvatosságra intette férjét — mondván —, hátha onnan a rendőrségtől jött az úr, merthogy manapság veszélyes dolog beszélgetni a földről, a második földosztásról. Már éppen igazolványomért nyúltam, Béla gazda azonban megelőzött. — Nem foglalkozok én most a földemmel. Majd ha megváltozik a rendszer. Akkor meglátjuk, mi lesz — mondta ki a végszót. Hazafelé volt min gondolkoznom: vajon hány nyugtalan éjszakája lesz a két idős embernek? Eszembe jutott egy nyári beszélgetés és annak következményei. A nyolcvan- egynéhány éves bácsi nagygazda is, intéző is volt egy uradalom mintagazdaságában. Valójában másról kérdeztem, de azt is elmondta: hol, mikor, miért ment tönkre a háború utáni magyar mezőgazdaság. Fejszével ment neki Másnap valaki arra próbált rábírni, hogy ne írjam meg amit a bácsi mondott. Nehezen sikerült lecsendesítenem a telefonáló hölgyet, a férfi húgát. Akkor végre elmondta, hogy miért borult ki annyira. Amikor este meglátogatta az öregeket, a néni az ágyon zokogott, egész testében reszketett a félelemtől. Az idős ember pedig — ahogy rájuk nyitott — azonnal megadta magát: mindkét kezét föltette a levegőbe! A hetvenes évek végéig az idős házaspárnál szinte mindennapos látogatók voltak a fináncok, rendőrök, a névtelen feljelentések miatt. A környezet egyszerűen képtelen volt elfogadni a tényt, hogy szocialista viszonyok között is életképes lehet a mintagazdaság. Pedig semmi trükk, törvénytelenség nem kellett hozzá, csak a szakértelem. Aztán az utolsó névtelen feljelentést, illetve adómegállapítást követően, a bácsi fejszével ment a szőlőnek, kiirtotta a sok ezer nemes tőkét. Szétverte a hordókat is, a kétszáz hektó bor kifolyt a pincébe. Akkor ezért a tettéért állítólag elvitték a rendőrök. Amikor náluk jártam, azt hitték én Is rendőr vagyok, s annyi év után sem felejtettem el a „nép ellenségét” — aki ma, egy nyugdíjból, s fél hold földből tengeti életét másodmagában ... Aszódi László Antal Az idén telepített, jő hírű rical fajtáról van szó, amely legalább két évig biztonsággal terem. A kialakított parcellák minimális nagysága 500 négyzetméter, s amelynek bérleti díja két évre tizenötezer forint. Az ezer négyzetméter területűé pedig 30 ezer. És ami a lényeg, egy 500 négyzetméteres területről évente 30-35 ezer forintot lehet kasszírozni. Gyűröttek és megviseltek Biztatás kistermelőknek Akar több pénzt keresni? A kistermelők naponta panaszkodnak, hogy a kertészkedés és az állattartás ráfizetéses ágazattá vált. A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet gyümölcstermesztési főágazata egyfajta lehetőséget kínál a kezdő és gyakorló vállalkozóknak. Művelésbe adja egy hektár, öntözhető szamócaültetvényét a rákospalotai táblán. Budaörs, Szabadság: November 10-én 6: Az utolsó császár I—II. (szí. mb. ír.—ol. tört. lilm), 11— 12-én 6: Nem látni és megszeretni (szí. mb. am. víg).), 13—14-én 6: Csupasz pisztoly (szí. mb. am. vigj.). Dabas, Kossuth: November 9— 10- én 6: Ikrek (szí. mb. am. vígj.), 11— 12-én 6: Bűnvadászok (szí. b. ol. vígj.), 12-én 4: A dzsungel könyve (szí. mb. am. rajzf.), 13- án 6: Egy kisebb Isten gyermekei (szí. mb. am.). Dunaharaszti, Béke: November 9-én 6, 8: Mamba (Tisztességes játék, szí. am. krimi), 11—12-én 6: Rendőrakadémia III. (Újra tréningben, szín. mb. am. vígj). 12- én 4: Oz, a csodák csodája (szi. mb. am. meseíilm), 13-án, 6: Moonwalker (szí. zen. am.), 15-én 6, 8: Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (szí mb. am. ka- landf.). Dunakeszi, Vörös Csillag: November 9—10-én 3/4 6, 8: Esőember (szí. mb. am.), 10—12-én 3/4 6, 8: Végzetes vonzerő . (szí. mb. am.), 13—15-én 3/4 6, 8: Indiana Jones és áz utolsó kereszteslovag (szí. mb. am. kalandf.). Erd, művelődési ház: November 9-én 1/2 6: Jó reggelt, Vietnam! (szí. mb. am.), 12-én 1/2 4: BMX-banditák (szí. mb. ausztr. kalandf.), 12-én 1/2 6, 1/2 8: Csupasz pisztoly (szí. mb. am. víg).), 13— 14-én 1/2 6: Az utolsó császár I— II. (szí. mb. fr.—ol. tört. kai.). Gyál, Dózsa: November 10-én 1/2 6: Rendőrakadémia III. (Üjra tréningben, szí. mb. am. vígj.). 11 —12-én 12 6: ökölharcos (szí. mb. am. akciófilm), 13-án 1/2 6: A hecc (szí. magyar). Nagykáta, Rákóczi: November 9- 10-én 6: Robotzsaru (szí. mb. am. sci-fi), 11—12-én 6, 8: Ökölharcos (szí. mb. am. akciófilm), 13- án 6, 8: Iskolakerülők (szí. magyar). Pomáz, Szabadság: November 10- én 6: Aki legyőzte A1 Caponét (szí. mb. am. gengszt.), 11-én: Gyilkos optika (szí. mb. am. film), 12-én 6: Vértestvérek (szí. mb. NDK if), kalandfilm), 13-án 6: Nem látni és megszeretni (Szí. mb. am. vigj.). Ráckeve, Szabadság: November 11- én 6, 8: A sötétség fejedelme (szí. mb. am. horror), 12-én 6: A sötétség fejedelme, 12-én 4: Gondos bocsok (szí. mb. am. rajzf.). Százhalombatta, művelődési központ: November ll-én 6: Mamba (Tisztességes játék, szí. am. krimi), 12-én 4: A hecc (szí. magyar), 12- én 6: Az utolsó császár I—II. (szí. mb. ol. tört. kalandf.), 13-án 6: Pink Floyd — A Fal (szí. mb. ol. tört. kalandf.), 14-én 6: Gyilkos optika (szí. mb. am. krimi), 14- én 8: Az amerikai birodalom hanyatlása (szí. kanadai). Szentendre, Dunakorzó: November 9—10-én 5, , 7: Csupasz pisztoly (szí. mb. am. vígj.), 11— 12-én 3, 5. 7: Szuperhekusok (szí. mb. ol. vígj.), 13-án 5. 1/2 S: Hú- hogók I—II. (szí. fr. tört. kalandfilm) . Szigetszentmiklós, Kossuth: November 10-én 6. 1/2 9: Huhogok I— II. (szí. mb. fr. tört. kalandf.), II- én 6, 8: Kincseském (szí. ang.), 12-én 6: Moonwalker (szí. zen. am.), 13-án 6: Chatran kalandjai (szí. mb. jap. természetfilm), 13- án 8: Ikrek (szí. mb. am. vígj.), 14-én 6: Ikrek.