Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-06 / 262. szám

1989. NOVEMBER 6., HÉTFŐ 5 A főváros mostohaleányai A megye és a főváros kapcsolatának évtizedek óta Achilles-pontja az agglomeráció. A Budapesttel határos települések lakói jószerével csak aludni járnak haza, hi­szen a fővárosban dolgoznak, s általában út közben vesz­nek igénybe különféle szolgáltatásokat. Ugyanakkor az agglomerációs övezet a fővárosiak kedvelt kirándulóhe­lye, a zártkertek kikapcsolódást, nemegyszer jövedelem­kiegészítést nyújtanak. Példák sorát említhetnénk annak igazolásául; a fővárost és az agglomerációt szoros szálak fűzik egybe. Pontosabban csak fűznék, mert a megyei kezdeményezések kevés kivétellel zátonyra futottak, az egyezkedésben ugyanis az erősebb kutya ugat. Ha most, a formálódó ön­kormányzati törvény kapcsán nem sikerül az agglomeráció törekvéseinek érvényt szerez­ni, ezek a települések húsz esztendőre akár le is húzhat­ják a rolót — már ami a fővá­rossal való ügyek rendezését illeti. A megoldás kulcsa egyébként nem a megye, ha­nem a kerületek pozíciójának erősítésében van. Ha ugyanis bizonyos hatásköröket meg­kapnak például a peremkerü­letek, egyenrangú partnerként tárgyalhatnak az agglomeráció tanácsainak vezetőivel. Eddig az volt a gyakorlat, hogy tár­gyalni lehetetett, de dönteni nem, mert ezt a jogot a fővá­ros magának vindikálja. Ki söpöijön ? S miről folyt mindeddig hiá­ba a szó? Például a területki­igazításokról. Mert Gyálnak és Budakeszinek is van olyan ut­cája, amelyiknek egyik oldala a fővároshoz, a másik viszont az említett településekhez tar­tozik. Melyik tanács sepertesse a havat? Nyilvánvaló, hogy a túloldal lakói a falusi orvo­sokhoz mennek, elvégre ők vannak közelebb, s az ugyan­csak természetes, hogy a gye­rekek — legalábbis a 14 éves korukig — a közelebbi, az agglomerációs iskolába járnak. Egyenrangú partnerként Ha a kerületi tanácsoknak nagyobb önállósága lenne, köz­vetlenül tudnának tárgyalni és dönteni mindazokról a kérdé­sekről, amelyek a nagy kalap­ba kerülve ma még elsikkad­nak, de lagalábbis nem a sú­lyuknak megfelelően kerülnek szóba. A peremkerületek a szomszédos agglomerációval közösen hozhatnának létre például közterület-felügyele­tet, amelyre a kistelepülése­ken érthető okok miatt nincs vállalkozó személy csakúgy, mint a vásárlók érdekeit szol­gáló kereskedelmi ellenőrzés­re. A tanácsok hivatalból ki­küldik ugyan az ellenőröket, őket viszont jól ismerik az üz­letekben, hiszen nap mint nap ott vásárolnak. Elképzelhető lenne például a közös szemét- szállítás, az együttműködés jótékonyan hatna a munka- nélküliség problémájának ke­zelésére, a menekültek gond­jainak megnyugtató rendezé­sére, netán közös oktatási, egészségügyi, vagy a közellá­tást szolgáló beruházások lét­rehozására. Mindaddig azon­ban. amíg a peremkerületek kezét köti a Fővárosi Tanács döntési joga, azaz nem valósul meg maradék nélkül a helyi önkormányzat, ilyesmiről csak beszélni lehet, konkrét ered­mények nélkül. S ha Budapest nem változ­tat a területhatárai sérthetet­lenségére vonatkozó álláspont­ján, az önkormányzati önálló­ság is csak vágy marad. Igaz­talanok lennénk azonban, ha elhallgatnánk az ügyben a po­zitív változásra mutató fővá­rosi hajlandóságot. A Főváro­si Tanács legutóbbi ülésén tár­gyaltak az önkormányzatok kapcsán az agglomerációs gon­dokról is s mindazt, amit ott a megyei tanács vb-titkára el­mondott, jól fogadták a kerü­letek vezetői, akiknek ugyan­csak nem tetszik, hogy mindig elsőbbséget élvez a belváros. A megye arra kapott ígéretet, hogy a kistelepülések vezetői felkereshetik problémáikkal a főváros illetékes vezetőit, akik egyenrangú partnerként keze­lik majd őket. A megye agg­lomerációs településeinek ta­nácselnökei létrehoztak egy bizottságot — tagjai Fót, Bu­dakeszi, Diósd és Halásztelek vezetői —, amely a sajátos agglomerációs gondokat össze­gyűjtve közvetít majd a tele­pülések, a megye és a fővá­ros között. Hangos az ország Közösen koszorúz az MSZP és az MSZMP Budaörsi megemlékezés A magyar nép ezen az őszön több alkalommal megemléke­zik halottaíról. Kinek-kinek hite, családja és saját sorsa, egyéni véleménye határozza meg, melyik időpont jelenti számára a megbékélést. Ez ju­tott eszembe, amikor Budaör­sön Balogh Sándorral, az MSZMP helyi szervezetének titkárával, Bóta Alberttel, a Münnich Ferenc Társaság he­lyi csoportjának elnökével és dr. Molnár Lászlóval, az MFT elnökségi tagjával ' beszélget­tem. S közben, szavaikat hall­gatva azon tűnődtem, miként lehetséges, hogy rajtuk nem vett erőt a csalódottság és hű­ségesek az utóbbi időben so­kat gyalázott, jócskán kikez­dett eszméhez. Budaörsön egyesek számára október 23-a nem volt a meg­békélés napja. Hiszen — mondják — a 21-én, szomba­ton megkoszorúzott emléktáb­lát hétfőre valakik barna fes­tékkel öntötték le. A tábla an­nak a budaörsi Molnár Pál századosnak állít emléket, akit a népfelkelés napján a rádió épületében lőttek agyon. A budaörsiek azt szeretnék, ha november 7-e a megbékélés napja lenne. Ennek jegyében az MSZP budaörsi szervezőbi­zottsága, az MSZMP és a Mün­nich Ferenc Társaság helyi szervezete közösen koszorúzza meg november 7-én a budaör­si temetőben a szovjet hősi emlékművet. Csak remélhetjük, hogy a megkoszorúzott emlékművet nem gyalázzák meg. Hiszen értelmetlen, sőt, barbarizmus, perelni nem tudók sírját, em­lékművét megbecsteleníteni. A tett a tettesekre üt vissza, mert olybá tűnhet, hogy tisz­tességes eszközök helyett csak ilyen alantasakkal képesek harcolni. R. M. Valami megmozdult tehát a fővárosnál, ám hiba lenne a tapasztalható szemléletválto­zást kizárólag a megye erős- ködésének betudni. Harcoltak ezért éppen eleget a kerületek is, hiszen hangos az ország az olyan követelésektől, miszerint néhány peremkerület szíve­sebben lenne önálló, mint Nagy-Budapest mostohaleá­nya. S szó, mi szó, az agglo­merációnak is éppen elege van már a mostohából. Fazekas Eszter Szabad emberként ment be, fogolyként jött ki Kopjafát avattak Maiéter Pál emlékére Harminchárom esztendővel ezelőtti fájdalmas napra emlékeztek szombaton délelőtt a tököli szovjet katonai laktanya előtt az utódok. Június 16-a óta ünnepségek, tisztelgések, koszorúzások sora követi egymást. Ám ha valaki — koránál fogva vagy más okok miatt — még nem érezte át 56 szívbe markoló tragédiáját, megérezhe- tett valamit ennek szeléből a tököli megemlékezésen. Szálfaegyenesen álló, meglett férfiak szemében szaladt össze a könny, lehajtott fejű nők gyűrték markukban zsebkendőjüket. Az MDF hívására jöttek el az emlékező utódok, hogy le­róják kegyeletüket Maiéter Pál emléke előtt. Pár méterre attól a kaputól, amelyet utol­jára lépett át szabad ember­ként az 56-os események egyik vezéralakja, Rácz József, a tököli MDF vezetője, Maiéter Pál harcostársa szólt a részt- vevőkhöz. Beszélt arról a po­litikai abszurditásról, amely­nek 33 évvel ezelőtt tanúi vol­tak ezek a falak. Egy hatalom elfogta és kivégeztette a tár­gyalásra meghívott kormány képviselőjét. Rácz József után — az előre bejelentett Für Lajos helyett — Csurka István, az MDF el­nökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Szenvedélyes szavakkal világította meg 1956. november 4-ének jelen­tőségét. Ekkor vette kezdetét az orosz invázió, s éppen azzal a becstelen lépéssel, ami Tö­kölön történt. Tőrbe csalták és foglyul ejtették Maiéter Pált, hogy vezér nélkül maradjon a felkelők serege. Gyanútlanul, tiszta lélekkel lépték át a ma­gyar katonák a laktanya ka­puját. A korábban kötött meg­egyezés értelmében 1957 már­ciusáig ki kellett volna vonni a szovjet csapatokat hazánkból. A feltételeket elfogadta a szovjet fél, jószerivel csak a technikai kérdések tisztázása volt hátra. Ezért ment Maiéter Pál és kísérete Tökölre. Ami velük történt akkor, legfeljebb Török Bálint tőrbe csalásához, Buda elfoglalásához hasonlít­ható — hangsúlyozta Csurka István. A szónok kifejtette azt az álláspontját is, hogy 1956. no­vember 4-e törvényszerű foly­tatása volt a trianoni béke- szerződésnek, az 1944. március 19-i német megszállásnak, az október 15-i sikertelen kiugrá­si kísérletnek, a jaltai egyez- ményhek, vagyis a rossz dön­tések sorozatának. Ezek ellen- súlyozására az egész nemzet összefogására van szükség, mindenki együttes ereje kell, hogy kihúzzák az országot a kátyúból. Ha úgy tűnik _ is, hogy győzött a demokrácia, nagyon sok a tennivaló még. Csurka Istvánt követően Ma­iéter Pál özvegye, Gyenes Ju­dit szólt a tömeghez. Megren­dítő szavakkal idézte fel, ho­gyan óvta férjét a november 4-i találkozótól, amelynek he­lyét és időpontját a szovjet fél határozta meg. Este 10-re hív­ták Tökölre, s éjfélre Szeröv tábornok foglya volt. — Még soha nem láttam ezt a kaput, ahonnan a halálba vezetett Maiéter Pál útja — mondta Gyenes Judit. — Gyá­va voltam, nem mertem meg­nézni. Most, 33 év múltán, láttam először. Hatalmas kopjafa áll a tö­köli laktanya bejáratánál. Mi­után Gyenes Judit lehúzta a fehér leplet, Maiéter Pál neve vált láthatóvá. Alig száz mé­terre attól a helytől, ahol fog­lyul ejtették 1956 őszének egyik vezérét. F. A. M. Látogatás a Zöld Szívnél Környezetvédők kézfogása Jessica Braun, az ACE — az Atlanti-óceán élővilágának védelmével foglalkozó szervezet — munkatársa magyarországi látogatása során találkozott a Pomázi Természetvédők Köré­vel. Előadást tartott az Atlanti-óceán mellett honos madárfa­jok védelméről, és ismerkedett a hazai természetvédő mozgal­makkal. Céljuk ugyanis, hogy jövőre nálunk rendezzék meg szokásos évi továbbképzésüket, terepgyakorlatukat. Legutóbb, idén nyáron Észak-Amerika négy állama, Massachussetts, Vermont, New Hampsire és Maine volt a helyszín; öt ország, Skócia, Kanada, Egyesült Államok, Portugália és most először N em, kérem, nem a sze­génység megszüntetésére szolgáló pénzen való osztozko­dásról volt szó. Nem azokról, akik nyomorszinten élnek — mintegy másfél milliónyian —, akiknek a legjobb indulatúak sem tudnak kitalálni mást, mint ingyenlevest, ha el tud­nak vánszorogni az osztóhelye­kig. Nem a nyugdíjasokról, akik ha kenyeret ehetnek és tejet ihatnak is, a házbért, központi fűtést és a közüzemi díjakat már nem tudják fi­zetni. s így kilakoltatják őket. Nem, kérem, a mi demokra­tikus gondunk más: miből fi­zetik választási reklámköltsé­geiket a feltörekvő új nemze­ti ellenzéki pártjaink, amelyek gyorsabban szaporodnak, mint a baktériumtenyészetek a táp­talajon. Ezért volt itt az ideje, hogy egy tárgyaláson osztozkod­janak a százmillión, amelyet részint az MSZMP vagyonából, részint a parlament költségve­tési megtakarításából számuk­ra rendelkezésre bocsátottak. A nagy osztozkodásról a tévé nem adott külön műsort. Nyil­vánosság ide. nyilvánosság oda, csak a 168 óra számolt be szóban, ő is copyright. Ebből tudom csak, amit tudok. Először is azt, hogy senki sem érvelt azzal, hogy ő már eddig is rendelkezett anyagi javakkal, mégpedig nyugati alapítványokból. Pedig a So­ros-alapítvány meg a többi még el is mondja, hogy ő ál­doz a nemes célra. Erről nem volt szó, mert a kicsi pénz is jó pénz, csak a saját pártnak jusson. Viszont az igények alátámasztására két érv nyert létjogosultságot. Az egyik: hány tagja van az igénylő pártnak. Ki-ki bemondott egy számot, higgyük el, hogy való­Gombó Pál: C^)áztozhoelcís dit, mert a becsület az ma nagy becsben áll. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Ma­gyar Liberális Független Párt, a Független Magyar Demok­ratikus Párt stb. A másik érv az volt, hogy melyik pártból és mennyien álltak rendőrségi eljárás alatt, mert a szenve­dés ugyebár növeli a párt őszinte nemzeti képviseleti jo­gát. A pénz pedig jár, mert a po­litika áru és az árut el kell juttatni a közönséghez — mondták. Ezenkívül még be­széltek az öltözködésről: mit jelent az ország mai gazdasági helyzetéből való kilábalás szempontjából az, hogy vala­mely pártok képviselői ingujj­ban jelentek meg, míg mások sötét ruhát, fehér inget és nyakkendőt öltöttek. Szóba kerül még az is, hogy minden pártnak kell 30-40 gép­kocsi, különben hogyan tud­ják elhitetni a szavazókkal, hogy ők valóban azt akarják, amit hirdetnek majd. Néme­lyik éppen közgyűlés előtt állt, amelyet csak a tévé közvetí­tett; hát hol itt a nyilvános­ság? Pedig minden bizonnyal nem hiába alakultak az osz­tozkodás közben — mint el­hangzott — „percekig tartó koalíciók”. A választás az más, ott majd tartós koalíciók is lesznek. Hi­szen bizonyosnak kell ven­nünk, hogy valamennyien tud­ják, hogyan lehetne felvirágoz­tatni a gazdaságunkat, ha özönlene a külföldi tőke és kö­vetnénk az olyan virágzó or­szágok példáját, mint Dél-Ko- rea, Indonézia, Malaysia. Az eredményről nem volt szó, de aki kapott, az kapott, s ha ez a pénz pénzbe kerül is az országnak, az a fő, hogy lesznek pártharcok és pártkoa­líciók a volt pártállam ellen, amely nem gondoskodott a tő­ke felhalmozásáról, hanem rá­hagyta ezt a magángyűjtő vál­lalkozókra, akik villákat épí­tettek és vevők a legújabb vi­deokazettákra és a Mercede- sekre is. Mert van annak, aki el nem issza, hanem megcsa­polja a kereskedelmet, és de­vizáért olcsón vásárol, míg fo­rintért drágán ad el. És ha majd megszerzik a modernizá­landó gyárakat, a földet és egyéb javainkat, a szegény sze­gény marad, az infláció nő, de lesz igazi piaci verseny a gyer­mekruhák készítői között, és lépést tartanak, akiknek telik majd rá, hogy több legyen az autóalkatrész — kerül, amibe kerül. A fő, hogy a választásokon többségbe kerüljenek a szabadság, egyenlőség és füg­getlenség erői, a munkások pedig tömörüljenek szakszer­vezetbe, amely érdekeiket vé­dené, ha tudná. A takarékos gazdálkodás fő biztosítéka pe­dig a sok új párt sok új szer­vezete, székháza, autója, al­kalmazottja és fizetett képvi­selője. Magyarország részvételével. Hazánkból a Soros Alapítvány segítségével hat fiatal jutott el erre a tanulmányútra. A cso­port vezetője Puky Miklós, az MTA gödi ökológiai és Bota­nikai Kutatóintézete Duna-ku- tató Állomásának biológus munkatársa, így emlékezett vissza az utazásra: — Két témakör szerepelt a programban, az egyik a folyók és föld kincseinek védelme, a másik a természetvédelmi ne­velés. A munka első szakasza három hétig tartott, ennek so­rán harmincöt természetvédő szervezettel találkoztunk, és folytattunk velük kerekasztal- beszélgetéseket. Bostonban meglátogattunk egy több eme­let magasságú óriás akváriumot, amelynek egyes szintjeit ter­rénumokkal egészítették ki. Fantasztikus élmény volt. Az utazás második szakaszá­ban két — egyébként magán­kézben levő — szigeten a nö­vényzet változásait tanulmá­nyoztuk és megfigyelőként részt vettünk az Acadia Nem­zeti Park fokozottan védett területeinek kijelölésében. Az Acadia évente ötmillió látoga­tót fogad. Még 1917-ben a Roosewelt család ajándékozta a Massachusetts-i Állami Egyetemnek — amelynek egyébként több munkatársa részt vett a bős—nagymarosi erőműrendszer hatásait kutató csoport munkájában. Utunk harmadik szakasza az értéke­lés, jelentések készítésének ideje volt, búcsúzásként pedig részt vehettünk egy bálnanéző hajókiránduláson. Jessica Braun látogatása idején Mark Palmer amerikai nagykövet is találkozott az amerikai tanulmányúton járt csoport tagjaival. Mivel az ACE jövő nyáron hasonlóan nagyszabású rendezvényre ké­szül Magyarországon, Jessica Braun felvette a kapcsolatot a Zöld Szív gyermekmozgalom­mal, amelynek székhelye szin­tén Pomázon van. Meghallgat­ta tapasztalataikat, ismerke­dett eddigi munkájukkal. Járt a mosonmagyaróvári termé­szetvédő egyesületnél, és a debreceni egyetem ökológiai tanszékén. Felvette a kapcso­latot a független szervezetek képviselőivel, valamint Vásár­helyi Judittal, a Soros Ala­pítvány és a Független ökoló­giai Központ munkatársával. Terveik szerint a jövő évi program során Magyarorszá­gon elsősorban a Duna élővi­lágának kutatására és védel­mének megszervezésére kon­centrálnak. Szegő Krisztina Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 1852-411 a 149-es és 191-es mellékállomáson. A Ganz Árammérőgyár (Gödöl­lő) újonnan alakuló francia—ma­gyar vegyes vállalatához felvesz — igazgató mellé — angolul jól beszélő, fordításban járatos tit­kárnőt. A Vtgyépszer Vállalat keres ve­zérigazgató mellé németül beszélő titkárnőt, továbbá gépészmérnökö­ket, épületgépészeket, építészmér­nököket. A Kőbányai Könnyűfémmű fel­vesz és betanít több műszakos munkarendbe gépkezelőket (mély­nyomó, festő, lakkozó, kasírozó, nemesítő gépekre). Kereseti le­hetőség: 10—18 ezer forint. Több műszakos munkarend. A Mechanikai Művek felvesz la­katosokat, esztergályosokat, ma­rósokat, betanított munkásokat. A Sütőipari Vállalat szakképzett pékeket keres. A Chinoin újpesti gyáregysége felvesz vegyipari szak- és betaní­tott munkásokat (szakmunkás- vizsgát a vállalat biztosít), gép­lakatosokat, villanyszerelőket, technológiai csőszerelőket, szer­kezeti lakatosokat, irányítástech­nikai műszerészeket, hidraulika- szerelő lakatosokat. A MÁV Budapesti Igazgatósága kocsirendezőket és sarusokat ke­res.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom