Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-06 / 262. szám
1989. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Babák és vasutak Játéksereg Sonnebergből A játékkiállítás (elnőtt látogatói hosszú ideig elidőznek a ked vés, látványos, óriási terepasztal előtt, amelyen ott robognak a méretarányos kis vonatok A sonnebergi játékgyár- óriás ezerhatszáz embernek ad megélhetést. Azt nehezebb lenne számon tartani, hogy hány felnőttnek-gyereknek teszik örömtelivé napjait ügyes automatáik, gépeik, tervezőik, szakmunkásaik révén a sonne- bergiek. —esk— Beköszöntött egy villanásra Budapestre testvérmegyénk, az NDK-beli Suhl megye. Figyelemkeltő, játékos ez a köszöntés. A Deák téren, az NDK kultúrcentrumában egy kiállítás látható ezekben a napokban a türingiai Sonne- berg játékgyárának műveiből, valamint az ottani játékmúzeum anyagából. Sonneberg az 1700-as esztendőkben már híres volt a játékkészítésről. Főként fából faragták a bábukat, embereket és jószágokat, házacskákat, bútorokat ábrázoló tárgyaikat, amelyeket önnön színükben vagy szépen megfestve vitték az aranykezű mesterek a kereskedőknek. Sokszor még a gyerekek is dolgoztak. A játékkészítés számukra azonban nem örömteli órákat, hanem komoly munkát jelentett; a család szerény megélhetését segítették. A játékgyár, amely napjainkban teszi nevezetessé Sonneberget, 1962-ben alakult. Gyártanak szépséges babákat, kislányoknak való mechanikus játékszereket, amelyek szinte szakasztott apró másai azoknak, amelyek a felnőttek ház körüli munkáját segítik. Műanyagból készülnek a legapróbbaknak szánt tapogathattok, gyömöszölhetők, dögö- nyözhetők. Egyik fő termékcsoport még a felnőttek érdeklődésére is méltán számot tart: a modell- vasút, amely méretarányosan aprócska. Előszeretettel vásárolják nemcsak csemetéik, hanem saját maguk örömére is a játékos kedvű gyűjtők. A PIKO Modellbahnok, élükön a Saxonia vonattal, amelynek eredetije az idő tájt zakatolt csattogva-dohogva Lipcse és Drezda közt, amikor nálunk az első vasút csodájára jártak Pest-Buda és Vác között. A játékvasútcsalád legfrissebb darabjai a pályaudvarainkon mostanság megforduló Mitropa vagonok apró másai: mozdonyok és teherszállító kocsik, emeletes vonatok, amelyeket rövid távú utasforgalomhoz, csúcsidőDen használnak. A kiállítás megnyitása előtti beszélgetésen megtudtuk Gi- selia Afjelt kereskedelmi igazgatótól, hogy a sonnebergi játékokból — ha nem is annyi, amennyit a hazai játékboltokból a vevők szívesen elvinnének — jut majd a karácsonyi vásárra. Termékeik fele exportra készül, s a választékkal, minőséggel igyekeznek a világpiaci igényeknek megfelelni, a konkurenciát is figyelembe véve. Kapcsolatot tartanak az NDK-beli vasútmodel- lező-szövetséggel és a baráti országokban lévőkkel. Sonja Gürtler, a sonnebergi játékmúzeum igazgatóhelyettese említette, hogy seregnyi ország hasonló múzeumával állnak kapcsolatban, így a kecskeméti játékmúzeum éppúgy e körbe tartozik, mint közlekedési múzeumunk, és a Nemzeti Múzeum is. Király István akadémikus temetése Király István akadémikus temetése november 6-án, hétfőn 14 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Magyar Tudományos Akadémia Losonci Lilla képei Abonyban Őszi tárlaton Vasárnap délután nyílt meg Abonyban a XXI. őszi tárlat. A hagyományos rendezvény- sorozat keretében az Abonyi Lajos Falumúzeum a Szentendrén élő Losonci Lilla festményeit mutatja be. A világot járó alkotóművésznő itt látható képei arról tanúskodnak, hogy színei, formavilága gazdagodott, újabb munkái elmélyültebb gondolatokat tükröznek. Az érdi Duna. a Szentendrei templom, az erdélyi Oltárkő éppen olyan izgalmas és mozgalmas alkotások, mint az idegen tájakat felfedező festmények. Losonci Lilla képei eljutottak Japánba, az USA-ba, Kanadába, az NSZK-ba, Ausztriába. Az abonyi őszi tárlaton november 27-ig tekinthetők meg. Fehér foltok a falon Abban még semmi különöset nem talált Krajcso- vits Istvánná, Szentendre nemrégen választott tanácselnöke, hogy Bihari József, a Pest megyei múzeumok igazgatója levelével megkereste. Az írás tartalma volt különös. Az igazgató ugyanis precízen felsorolta az a tizenhét igen értékes festményt, amelyet hajdan megőrzésre átadott a tanácsnak. Nyilván azzal a céllal, hogy a közigazgatás helyi központjába látogató ügyfelek és vendégek előtt e hely fontosságát hangsúlyozza, a hatalom komolyságát, fényét emelje. Akkoriban az ilyen akciókat jó szívvel vették a vezetők, s mi tagadás, a nemes gesztus aligha vált kárára az adakozónak. Ám változnak az idők, az emberek, s osztódik a hatalom. S egyszer csak odáig jutunk, hogy nem érdemes már jó pontokat szerezni, s az igen értékes képeket „idegenben” tartani. Ki tudja, mi történhet velük ezekben a zavaros időkben? Az sem közömbös, hogy a tanács által adott piros pont értéke, haszna, erősen devalválódott. Mindebből talán máris rájöttek, hogy a levélben ez állt: a párt- és állami vagyon osztásának idején a Pest megyei múzeumok igazgatója nem látja biztosítottnak a képek sorsát ott a tanács patinás épületének a falain, ezért mind a tizenhetet, leltár szerint azonnal visszaszállíttatja az intézménybe. Amihez persze, teljes mértékben joga van. Sokak szerint éppúgy nyugodtan függhettek volna a műalkotások a barokk mennyezetek alatt, mint eddig, a „visszahívás” oka egészen más. De hát a képek aligha mondhatják el, mit hallottak szállítás közben! A falakon pedig a hűlt helyek világosabb foltjai memen- tókként jelzik: volt ott valami. De hogy mi lesz, azt talán csak a múzeumigazgató tudja... V. M. * yajon mit talált ki mára Éva néni? Külföldre szeretnék küldeni Ködön át derengő novemberi napsütés melengeti a falut. Kicsinynek gondolná az ember, holott a négyezer lelket számláló Csemő hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű községe. A tágas kertek, a tenyérnyi erdő azonban eltakarja egymástól a településrészeket. Rengeteg az új ház, mintha legtöbbjük csak két-három évtizede állna itt — vagy éppen két-három esztendeje. Az óvoda 1976-ban nyitotta meg kapuit. Fiatal fákat nevelgető udvarán csivitelő gyerekek húzzák-nyúzzák a két új falovat. Az egyiknek kocsijára hárman is fölkapaszkodnak. A SZERDA AZ ÖVÉ Gondos gazda a tanács, akad itt minden, ami kell. összerakható csúszda, színes gumiabroncsokkal körbekerített kis körhinta, mászóka, homokozó. Hátul KRESZ-parknak szánt utak, mellettük három fölfordított kis műanyag medence vár a nyárra. Az épület mögött pedig törpe törzsű gyümölcsfák, amelyekről a lurkók maguk szüreteltek; s csöpp ágyáM. EDIT huszonhat éves. Magyar—orosz szakos általános iskolai tanár. Vékony, akár az ébredő tűz fölcsapó lángja, s olyan kicsike, hogy az ötödikes osztály, amelynek főnöke, eltünteti őt, ha óra végén körbeveszi. — Edit néni! — hangzik innen is, onnan is—, tessék aláírni az ellenőrzőmet! Tessék ideadni a felmérőmet! — de akad, aki odaszól, mint a másfél méter magas fiú: — Hé! Mi lesz a színházzal, kérdezi az apu! Egy másik csak megböki a törékeny tanárnőt, s figyelmezteti: — Jó lesz vigyázni, mert olvastuk az újságban, nem kötelező oroszt tanulni, s én nem is fogok! Ilyen hülye nyelvet... M. Edit a szülői értekezleten majdhogynem rémülten állt az aprócska katedra mögött. Meleg volt a teremben, próbafűtés idejére hívták ösz- sze a szülőket, s M. Edit esendőén cikázott az ablak s az íróasztal között. Becsukta erőlködve az ablakszárnyakat, ha a kinti zaj elnyomta a hangját, kinyitotta, ha padokban szorongó szülők közül valaki biggyesztően elhúzta a száját, s látványosan fölfelé csücsörített ajkakkal fújta maga felé a hűsítő levegőt. M. Edit el szerette volna mondani, hogy a felső tagozat más, mint az alsós kisdiák iskolába járása. Talán valamiféle választóvízről is kívánt beszélni, olyasmiről, hogy a lány s a fiú most belép egy nehéz életszakaszba, ami egyformán kín pedagógusnak, gyereknek, szülőnek. Alit, ott, az asztal mögött, s megkísérelte egybevonni a közömbös szemek sugarát — hasztalan. Huszonöt anyuka és apuka ült a gyerekekre szabott padok mögött csupán azért, mert hogy is nézne ki, ha pont ő nem jönne el a szülői értekezletre. Jelenléti ív is van, alá kell vésni, s tudja ma már tanár Dobócsillag és anyuka: ez perben-harag- ban ütőképes érv lehet. (Lám- lám, nem törődött a gyerekével, értekezletre sem jött el.) Hát itt van. Anyuka és apuka. Telnek a percek, a negyedórák, egyre kínosabb a csönd. M. Edit papírokat tologat az asztalon, s arról beszél: a gyerekek tiszteletlenek, durvák, ha számon kéri őket, miért nem készítették el a házi feladatot, hát azt válaszolják: csak! Azt is elmondja, hogy a magatartást a bejegyzések függvényében minősítik, akinek kilenc beírása van, hót már „rossz”. Tessék szíves lenni tehát odafigyelni, hogy meglegyen lecke, vonalzó, olló, ceruza, toll. A szülők hallgatnak. Elvégre nem azt mondták, hogy Kiss Dénes nem hozta el a körzőt, s nem azt, hogy Nagy András nem készítette el a matekíeladatot. Lehetnek ezek a rosszul nevelt, tiszteletlen, gyengén tanuló, trehány gyerekek — akárkik. M. Edit szót kerít az oroszról is. Elmondja, sok orosztanár van az iskolában (az országban!). S mind átképzőre járnak. Esténként egy évig. Aztán majd elvégeznek egy újabb főiskolát, egyetemet, hogy taníthassanak — mást. Nem kér megértést a szülőktől, hogy ő maga történetesen orosz szakos (is) volt, mert ez magánügy. Biztosan jól ment neki, azon kevesek közé tartozott, akik tudtak élni egy idegen nyelv oktatása után magával az idegen nyelvvel. Nemcsak Lenin életrajzát tudták, s túl tudtak haladni a „nyikto nye osztszovszvujut" — nyelvtörő hetesi jelentésen is. Senki sem hiányzik hát. Itt ülnek a szülők, s itt áll a tanár. Tizenéves szőke kislány nyitja az ajtót, fülében libegő függő, beszól: — Ugyan, mikor jössz már, apu, estére vi- deovendégek jönnek, a srácok, az A-ból. A magasra nőtt srác dzsekizsebében élesre köszörült dobócsillagot hoz haza. Arnold- tól kapta és azt mondja: — Ide nézz anyu, igy kell eldobni! — Mondd csak, kisfiam, hány földrészé van a világnak? — Háááát . . . Amerika. Dobócsillag, diszkó s M. Edit. A tanár, aki talán rémült, s azon gondolkozik, valakik, valahol becsapták. A szülők, akik nem értik, mi lett az ő áldott jó gyerekükből, pedig hát... Nagyanyő azt mondta nekem mindig: valamennyi gyerek szép, s mindegyik okos. Érted hát, te lány, honnan van az a sok, csúnya, buta öregember? M. Edit feladta az első szülői értekezletet. Még egyszer végignézett az anyukákon, apukákon, kereste a szemek sugarát. Hiába. Szétvált a homogén tömeg, az együtt beszívott levegő, kinyílt az ajtó, nem tudni, ki, vagy kik mentek ki rajta magányosabban, hitevesztettebben, félelemtől terheltebben? M. Edit? Ha van ereje, megtanul spanyolul, vagy gépelést vállal egy könyvkiadónál. Nagy apuka? Kiss anyuka? Ha megbuktatják a csemetét, majd megtámadjuk az iskolát. A gyerek? Reggel háromnegyed nyolcra az osztályban kell lenni, s fél egyik majd csak kibírjuk. Mi is, ők is. KI LESZ HÁT magányos, ki lesz kifosztott? Mi. A magyar nemzet. Bellér Ágnes sok lesznek tavasztól zöldségnek, virágnak. Majd ők ültetik, kapálgatják a növényeket. Odabent tágas játszószobák hatalmas ablakokkal s kényelmes előterek fogadják a belépőt. A falakon kartonokra ragasztott levelek idézik az ősz gazdag színeit. A múlt héten gyűjtögették a kecskeméti vadasparkban. Az egész óvoda ott töltötte a délelőttöt. — Százhuszonnyolc gyerekünk van — mondja Pólya Miklósné vezető óvónő — s öt csoportunk, összesen tíz pedagógus foglalkozik velük. A mindenkori középső csoportban a szerda az enyém, a környezetismeret az én témám ... A huszonhét középsős izgatottan várja őt. Vajon mára milyen meglepetést talált ki Éva néni ? Az őszről fognak beszélni. Rajzolják le, mi jut eszükbe e szó hallatán. Miközben elmélyült arcocskákkal a papír fölé hajolnak, s gyümölcsök, kopár ágú fák vonalait húzzák meg nagy gonddal — halkan szól Vivaldi Négy évszak című művéből az ősz tétel. Mindenkinek jár dicséret a munkáért, s biztatás, ahol ki- igazítanivalót talál. A foglalkozás végén megbeszélik, hogy a jövő héten látogatóba mennek egy olyan családhoz, ahol tehenet tartanak, s persze akad baromfi is. Aztán majd sor kerül rá, hogy az ABC-ben megr nézzék a tejtermékeket.... — Mivel ez az egy napom van, beleadok apait-anyait — mosolyog Pólya Miklósné, miközben az iroda felé tartunk. Bekukkantok a konyhába; minden tiszta, ugyanilyen a mosdó is. A WC-fülkék előtt száda helyettesíti az ajtót (ami egyébként más óvodákban sincs.) KETTŐ PLUSZ EGY — Azt tervezem — folytatja Pólya Miklósné —, hogy legközelebb már öltözködés közben elkezdjük a játékot. Énekelni . fogunk minden állatról, amiket csak láthatunk majd az udvarban. Ezt megelőzően még meglátogatom a nénit, megbeszéljük, hogy milyen kérdéseket fognak föltenni a gyerekek, s megkérem: ő magyarázzon, válaszoljon nekik. Pólya Miklósné rengeteg játékot ismer. Jó ötlettel kötetbe gyűjtötte őket, s ezt néhány hete kiadta a Pest Megyei Pedagógiai Intézet ezer példányban. Olyan sikere volt, hogy utánnyomásra lesz szükség. Az Országos Széchenyi Könyvtár szívesen fizet még ötven példányért. mert a nemzetközi csereszolgálat keretében külföldre szeretnék küldeni. — Örülök, hogy ilyen nagy az érdeklődés — lepődik meg —, de hangsúlyozni szeretném, hogy ebben a könyvecskében csupán az elméleti rész, a válogatás és a rendszerezés az én munkám. A gyűjtést, tulajdonképpen égy huszonkét tagú munkacsoporttal együtt végeztem. Közel tíz évig voltam megyei általános óvodai felügyelő, s akkor bíztak meg a megyei anyanyelvi nevelés témakörével. Kétéves továbbképzés után e csoport még egy esztendőt töltött együtt a gyűjtéssel. A közös képzés során döbbent rá, hogy mennyire szórványos az óvodai nevelőmunkában a nyelvi játékok tudatos alkalmazása, s ehhez még egységes irodalom sincs. Ügy gondolta, hogy megpróbálkozik ennek összeállításával. — Ez év januárjától május 15-ig dolgoztam össze az anyagot — folytatja a vezető óvónő —, s úgy érzem, hogy ebben az egész eddigi tevékenységem tapasztalatait is beleszőttem. Az Anyanyelvi játékok gyűjteménye óvodásoknak című kiadvány tehát módszertani tanácsadóként alkalmaz ható, mindezeket még óvodai program nem fogalmazta meg. GAZDAG SZÓKINCS Természetesen az itteni gyerekek az ebben foglaltakat mind megtanulták — a mon- dókagyűjtemánytől kezdve a nyelvtörő gyakorlatokig és találós kérdésekig. Vajon mérhető-e az eredmény? — Itt, Csemőben igen — válaszolja a pedagógusnő. — Leginkább a tanító nénik tudnak erről számot adni. Például gazdagabb az elsősök szókincse, kevesebbszer kell igénybe venni logopédus segítségét. Köszönhető ez a mi óvónőinknek, akik fiatalok, s nagyon szívesen alkalmazták a kötetben leírtakat. Hosszú barna hajú, karesij fiatal nő lép a szobába. Németh Márta óvónő, aki a ceglédi zeneiskola fuvolaegyüttesének is tagja. Kolléganőjével, Harsányi Tündével — aki nagyon szépen énekel — gyakran muzsikálnak a kicsiknek. — Szerencsére a zenei .nevelés is igen nagy hangsúlyt kap ebben az óvodában — jegyzi meg Németh Márta. — Nemcsak kazettáról, lemezről ismerkedhetnek meg a gyerekek a hangok világával, hanem élőben is És ez egészen más! Lehet, hogy egyszer még ebből újabb kötet lesz? Vennes Aranka Nem lehet megállni, hogy az ujjunk oda ne tévedjen a szemrevaló játékokra (Pék Veronika felvételei)
