Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-04 / 261. szám

1989. NOVEMBER 4., SZOMBAT ^ßCwlan 3 Telkek erdélyi menekülteknek Zsámbékon Forint helyett szellemi tőke Kedves répi ismerősöm két napja érkezett meg Maros- vásárhelyről. Hónapokig várt útlevelére, hogy Magyaror­szágon gyógykezeltesse magát. Sajnos ez nem mondva­csinált magyarázat, a kedves, mindig mosolygós vásárhe­lyi lány nagyon-nagyon beteg. Tehát, először is irány va­lamelyik kórház. S aztán? — Mikór beadtam, az útle­vélkérelmem, úgy ‘gondoltam, visszamegyek. De több, mint fél évet vártam, s ahogy teltek múltak a hónapok, úgy erősö­dött meg bennem az elhatáro­zás, ha egyszer Magyarország­ra jutok, ott maradok. Azért, mprt képesek voltak húzni, ha­lasztani az ügyemet, pedig az életemről vari szó. Ismerősöm boldog, hogy itt lehet. Egyelőre eltelik ezzel az érzéssé!,: s mintha, fényévnyi távolság választaná el a hét­köznapok gondjaitól. Pedig az első hetek, hónapok öröme után kérlelhetetlenül, könyör­telenül jönnek a szürke napok, kezdődik a harc a létért, ösz- szeszorított fogakkal kell vé­gigjárni az otthonteremtés út­ját, ami az itt élőknek is egy bizonytalan menetelés, amely­nek- sokáig nem látják a végét az emberek. Csodával határos Lakáshoz, házhoz jutni ma­napság nálunk csodával hatá­ros. Hihetetlen bűvészmutat­ványra, vagy rengeteg pénzre van szüksége annak, aki fede­lei akar feje fölé. Még szeren­cse, hogy vannak emberek, te­lepülések, ahol szívesen fogad­ják a határon túlról érkező­ket. Százhalombattán köztu­dott, hogy sok erdélyi család lelt itt otthonra, Tahitótfalu- ban egy alapítványra befolyt pénzből telkeket adott a ta­nács a rászorultaknak. A sor­hoz a. napokban Zsámbék is csatlakozott. 'A ' település egyik legjobb helyén hetvenkét — átlagosan kétszáz négyszögöles telket parcelláztak fel. A házhelyek vízzel és villannyal vannak el­látva. A Bethlen Gábor önse­gélyező- Egyesületen keresztül erdélyi menekültek kapták meg az ingatlanokat — rend­kívül méltányos áron. Mit je­lent, ez? Négyzetméterenként százötven forintot számol fel a tanács, s ennek ötven szá­zalékát saját maga fizeti ki. A fennmaradó ötven százalékot pedig a menekültek támogatá­sára létrehozott alapból fede­zik. így az erdélyieknek ezért jószerivel fizetni sem kell. Igaz, fel kell építeni még a házat, s.ez pénz nélkül nem megy. Ehhez különböző támo­gatásokat s kölcsönöket vehet­nek fel az érdeklődők. Rendszeres támogatás Ugyanolyan feltételekkel kap­nak hiteleket, mint a magyar állampolgárok. Igaz, segítséget jelent a menekültügyi alapból igényelhető támogatás is. Vagy itt van az Építőipari Innová­ciós Bank Rt., a Magyar De­mokrata Fórum és a Magyar Néppárt által létrehozott ala­pítvány is, amely egyszeri le­telepedési segélyt ad, ösztöndí­jat, azonnali támogatást a gyermekeseknek, s rendszeres támogatást nyújt a tanulók­nak. Igaz, ezért a segítségért külön pályázatot kell benyúj­tani, s még akkor sem biztos, hogy kap pénzt az érdeklődő. Ennek pedig az az oka, hogy még kevés az alapítványra ed­dig befolyt pénz. Az alaptőke is csupán egymillió-harminc- ezer forint, s ha figyelembe vesszük, hogy a parlament ál­tal megszavazott menekültügyi alapra háromszázmillió forin­tot különítettek el a költség- vetésből, nyilvánvalóvá vélik, hogy igen-igen csekély ez az összeg. S már ez a háromszáz- millió is elfogyott! Zsámbékon a napokban ad­ják birtokba az ingatlanokat, s bizonyára hamarosan megkez­dődik az építkezés. Kezdetben sok ellenlábasa volt ennek a telekosztásnak, legalábbis ezt csiripelték a zsámbéki vere­bek. Akadtak olyanok, akik sérelmezték, hogy pont erdé­lyiek kapják meg ezeket a jó földeket, s ráadásul ilyen ol­csón. A közeli Budajenőn egy hasonló terület négyzetméte­renkénti ára háromezer forint körül van. Legalábbis ennyiért adják. Zsámbékon pedig — is­métlem — százötven forintért. S ennek is a felét a tanács fi­zeti. „Hátsó szándék" Csupán emberbaráti szem­pontok vezérelték a település vezetőit a lépésre, vagy talán más indokok is? — Természetesen elsősorban az dolgozott bennünk, hogy segítsünk a rászorulókon, de még valami hozzájárult ehhez a döntéshez — válaszol Zink Imre, a Zsámbéki Tanács elnö­ke. — Szeretnénk, ha minél több értelmiségi telepedne le a községben, lenne elegendő pedagógus, orvos, jutna mér­nök a PEMÜ zsámbéki gyárá­ba, ahol mindig hiányzik a műszaki szakember. Reméljük, hogy ezzel is előbbrelépünk, s ha nem is gazdagszik meg a telkekből befolyt pénzből a te­lepülés, olyan szellemi erők gyűlnek itt össze, hogy hosszú távon pótolják az ingatlanokon „elvesztegetett” pénz. Fiedler Anna Mária Harckocsin tolólap Miskolcon a Mcgiter Kft. harckocslvontatókat alakít át polgári célra. A járműveket hidraulikus tolólappal szerelik fel Egyéni sérelem - politikai magaslatokban Tanács[ fo Ikémm Csalódottság és értetlenség tükröződik a fiatal energetikus­vezető szemében, miközben be­szél. A több, mint két évtize­des közigazgatás^ múlt után két éve a város téstülete élére választott elnökről pedig azt beszélik,, hogy mindenkor az egyszerű emberek érdekeit képviselte, és nemegyszer olyasmiért is csinnbe ment, ami nem találkozott főnökei és a megyei felettesek tetszésével. Most is kezdeményez olyan — egyesek szerint nem időszerű — tennivalókat, amelvekről néhány „józanul vélekedő” azt tart.ia. hogy fontosabb dolgok­ra kellene költeni a közösség pénzét. Az elnök az ilyen kri­tikákra mindenkor csak le­gyintett: — Nekem mán az ér­tékrendem — válaszolta a két­kedőknek. bízva, hogy ésszerű javas'atait az élet igazolia majd. i Most azonban mégis úgy ér­zi. hogy egyéni érdekek védel­mében — a többpártrendszer lehetőségeit is kihasználva — egyesek etikátlan módszerek­kel hangulatot keltenek ellene. Mi is történt? Az utóbbi idő­ben megjelent közigazgatási .jogszabályok, valamint az egyes helyi korszerűsítő döntések ugyanis bizonyos hatás- és munkakörök megszűnéséhez vezettek. Ezért Dabasnn is idő­szerűvé vált a tanácsi appará­tus létszámának csökkentése. Féléves előkészítő munka után döntötték el az osztályve­zetők az igen felduzzadt — öt­ven munkatársat számláló ap­parátus apasztásának módját és ütemét. A szakszervezet be­vonásával konkrét feladatok­éhoz alakították a tanácsi szer­vezetet, és ehhez igazították a létszámot is. Ügy döntöttek, hogy kevesebb, de megfelelően felkészült, ennek arányában jobban megfizetett munkatárs tevékenykedjen az apparátus­ban. A megszüntetett munka­körökben dolgozóknak a fel­mondási időre átlagkeresetet biztosítanak, és aki kérte, an­nak más állást kerestek. A dabasiak többsége — akik már régóta kétkedve kérdezge- . tik, minek van szükség ekkora tanácsi apparátusra — meg­elégedéssel nyugtázta, hogy ré­gi kívánságukat a tanács ön­Életveszélyesen megszúrtak egy embert 1989. október 4-én este Szigetszentmiklóson. A tettes ismeretlen volt, és ne- hézítette a nyomozást, hogy a tanúként kihallgatottak közül néhányan igyekeztek minél jobban összekuszálni a szála­kat. A sértett — akin az al­koholelvonás tünetei is mu­tatkoznak — a mai napig sincs kihallgatható állapotban. A hátráltató körülmények ellené­re, a rendőrök két hét után el­fogták a tettest, aki beismerő vallomást tett. A történet színhelye Alsó- bucka II. kerület. Más néven a dzsumbuj. Idegenek itt fé­nyes nappal is nehezen tájéko­zódnak, a tető nélküli, romos épületek, a szeméthalmok, a szétesett bútorok között buk­dácsolva. Sötétedés után pedig az ittla'kók veszélyben érzik magukat, s megválaszolatlan kérdés, hogy egymástól tarta­nak-e inkább, vagy egy vélet­lenül arravetődő ismeretlen­től. Kivilágítva, lakatlanul A szigetszentmiklósi orvosi ügyeletről október 4-én este 21 óra 50 perckor jelentették a rendőrségen, hogy az Alsóbuc­ka 54-es szám alatt megszór­tak egy embert, akit mentők­kel szállítottak kórházba. A sérült a 37 éves, foglalkozás nélküli- Farkas József. A bejelentést követően Var­ga József né rendőr hadnagy és Botos György szakaszvezetö ment ki Alsóbucka II. kerüle­tébe, ahol több órás kutatással sem találták meg az 54-es szá­CYÍLKOS JÁR A KÖRNYÉKÉN Alsóbuckán mindenki fél a másiktól mot. Felfigyeltek egy teljesen kivilágított, ám pillanatnyilag lakatlannak látszó épületre, s úgy vélték, hogy ez lehet a kór­házba szállított ember lakhe­lye, Éjfél után 30 perccel tér­tek vissza a kapitányságra. Életveszélyes sérülés Érdeklődtek a Péterfy Sán­dor utcai kórházban, ahol azt a felvilágosítást kapták, hogy a sérültet vesetájókon érte egy húsz centiméter mély szúrás, és műteni kell. Állapota élet- veszélyes. Amikor beszállítot­ták, eszméletén volt, de nem nyilatkozott arról, hogy ki le­hetett a támadója. A sérültnél talált riasztópisztolyt és a hoz­zá tartozó lőszereket a rendőr­ség lefoglalta. Éjfél után két órával fejeződött be a nyomo­zás első szakasza. A továbbiakban kiderült, hogy nem a teljesen kivilágí­tott, üres épület a sérült lak­helye. Azt a házát — helyi szo­kás szerint — biztonsági szem­pontból hagyták fényárban a máshová távozott lakók. Farkas József sérülésére vo­natkozóan pedig sokféle felvi­lágosítással szolgáltak az idő­közben előkerült szomszédok. Néhányan azt mondták, hogy a „Medve”, mielőtt kórházba szállították, még elmondta, hogy egy gépkocsi követte az utcán. Abból ugrottak ki az is­meretlen támadók, akik mi­után megszúrták őt, elhajtot­tak. Más variációk szerint a sérültnek haragosai voltak — egyiknek az anyját szidta, a másik meg vele kötekedett —, de végül ezek a személyek el­követőként nem jöhettek szá­mításba. Így hát egy héttel később az elkövető még isme­retlen volt, de a kihallgatások végül nyomra vezettek. Az Alsóbucka 54-es számú ház egyik lakója, Papp Zoltán fémgyűjtő elmondta, hogy a kérdéses estén a Forintos csár­dában szórakozott, és éjféltáj­ban hazatérve egész gyüleke­zetét talált a házban. A szom­szédja. Horváth Pista vasvillá­val állt az ajtóban, mondván, hogy gyilkosok járnak a kör­nyéken. Még őt is megkérdez­ték, nem támadták-e meg út­közben. Horváth István alkalmi mun­kás volt az egyébként, aki a sérültet az udvarban megta­lálta, sebét egy lepedővel be­kötözte, majd értesítette a mentőket. Egyes vélemények szerint azonban, „ha a Horváth olyan nagyon tüsténkedett, an­nak valami oka volt. Sokat iszik az az ember, és olyankor kiszámíthatatlan, hogy mit csi­nál ..Az újabb kihallgatá­sok pedig egyértelművé tették, hogy a vasvillás házőrző, aki időközben Szabolcsba utazott, alaposan gyanúsítható a bűn­tett elkövetésével. Október 18- án kiadták az országos körö­zést. Még aznap előállították Horváth Istvánt, aki beismer­te, hogy ő szúíta meg a másik férfit, akivel egyébként soha semmi összetűzésben nem volt. így mondta el a történteket: Idegen ólálkodik — Egyik szomszédasszony kiment az udvarra, és azzal jött vissza, hogy egy idegen ólálkodik az ecetfa mellett. Mifelénk rossz a közbiztonság, hát megijedtem. Felkaptam a konyhakést, és azzal szalad­tam, Mikor megláttam ott egy férfit, azonnal szúrtam, és már összeesett, mikor megismer­tem a Jóskát. Dehogy bántot­tam volna, ha tudom, hogy ö az! Időközben a szomszédasz- szonynak, Tóth Ildikónak is megjavult az emlékezete. így adta elő a történteiket: — Hallottam, hogy kiabál szegény Pisti, ne bánts, én va­gyok az, a Jóska! De akkor már késő volt. A mentőben Jóska még pénzt kért a Pisti­től, aki adott is neki kétszáz forintot... Horváth István ellen, aki életveszélyesen megszórta a szomszédját, folyik a büntető- eljárás. Gál Judit szántából, külső ráhatás nélkül teljesítette. Az érintettek pedig fegyelmezetten és megértéssel — már amennyire megérti az ember, hogy elveszti az állá­sát — vették tudomásul a té­nyeket. Csak egyikük nem fogadta el, hogy személyét is érinti az át­szervezés. Nem titkolta, hogy presztízsveszteségnek tekinti az események ilyen alakulását. A bejelentés utáni napon táp- pén :re ment és még ma sem dolgozik. Közben — vitték a hírt a kollégák a tanácselnök­nek — járta a várost és feke­títette a tanács vezetőit, ahol lehetett. Ilyen körülmények között nem lehet dolgozni — mondja a tanácselnök —, mert már né­hány kollégát is foglalkoztat az ügy. A bizalmatlanság lég­köre megöli a változáshoz szükséges harmóniát, nem cso­da: a vezetők attól tartanak, hogy az ilyen módszerek egy idő után mozgásképtelenné te­szik az apparátust. Ezért tart­ják tisztességtelennek, hogy valaki személyes indíttatásból kelt hangulatot és egyéni sé­relmét közösségi, mi több poli­tikai problémává emeli. Bár a demokrácia gyakorlása űj esélyegyenlőtlenségeket, új érdekharcokat, problémákat és módszereket szül, talán joggal remélhető, hogy egyetlen párt sem vállalja Dabason szemé­lyes sérelmek védelmét a kö­zösség hasznára hozott dönté­sekkel szemben. Ruzsicska Mária MSZP-KLUBDÉLUTÁN A népszavazásról Százhalombattán október 30-án létrejött az MSZP váro­si szervezete. Az első összejö­vetelen részt vevő MSZP-tagok ügyvezetőséget választottak, valamint munkacsoportokat bíztak meg a helyi pártvagyon, apparátus, gazdálkodás, város- fejlesztési, választási ügyek, városi struktúra kidolgozásá­ra. November 6-án az MSZP klubdélutánt tart, ahol a 26-i népszavazással kapcsolatos kérdéseket beszélik meg. Merengés a múlandóságról A panelház közelében — ahol lakom — kis tér van, sok fia­tal, egy-két éves fácskával. Novemberben gyakran mele­gek meg a nappalok. Egyik langyos este nyitva felejtettem az ablakot. Reggel, amim oda- álltam elé, a néhány méterre levő hársfáról hirtelen lehul­lott egy elsárgult falevél. Szél támadt, s a levél keringett, sodródott a levegőben. Az áramlat felemelte, s a nyitott ablakon át íróasztalomra so­dorta. Néztem a falevelet. Kö­zepe sárga volt, a széle meg olyan, akár a bíbor. Kimentem a térre, fától fáig ballagtam, nézelődtem. Min­den levél bíborszínű volt, és olyan volt a tér is. Mintha bí­borpalástot terített volna rá az idő ,., Fel-felzlzzent az avar lépteim nyomán. Szinte halla­ni véltem, amint sóhajtanak, suttognak, sírnak a haldokló falevelek . . . Bizony, napről napra köze­ledik a tél. November: bíbor- színű, dió- és szőlőillatú ősz. Avar mindenütt. A köd nehe­zen szakad fel, olykor egész nao gomolyog. Néhány nap múlva már nemigen lesz le­vél a fákon. Eibarnulnak, le- hullanak, eggyé válnak a föld­del, melyből faanyácskájuk ki­nőtt. Lassan clporladnak, föld­dé válnak, s így táplálják majd a fákat, bokrokat, meg a következő tavasz, nyár, ősz virágait, örök körforgás, Örök megújulás . .. Holnap már dér hull. Ezüst­színűre festi a fák csupasz ágait. Es a bíborszínű ősz után jön, jön, mérföldes léptekkel, jégcsizmában, hóbundában a tél. Épül az Ml es autópálya Közlekedésbiztonság szempontjából már-már életveszé­lyessé vált a Tatabánya—Hegyeshalom közötti Ml-es autópá­lyának nevezett úton a közlekedés. Ezért döntöttek felsőbb szinten, hogy pályázat útján meg kell építeni a Tatabánya— Győr közötti 45 kilométeres jobb oldali szakaszt, majd ezután a Győrt elkerülő újabb szakaszt, s végül a Győr—Hegyesha­lom közötti részt. Versenytárgyalást írtak ki az autópálya 45 kilométeres szakaszának megépítésére, amit kilenc pályázó közül a Betonútépítő Vállalat nyert el. Az egymilliárd 425 millió forintos költséggel megépülő szakasz építése október 17-én megkezdődött, és jövő év október 31-re készül el. Több mint fél millió köbméter földet kell megmozgatni, és 200 ezer tonna érdesített homokaszfaltot terítenek le a jövendőbeli útra. (Koppány György felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom