Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-27 / 280. szám

IMS. NOVEMBER Z1„ HÉTFŐ Márián HETI PEST KÖRNYÉKI TÉMÁNK Növénypatikában Ha bezár a szecsői cérnázö Kinek kellenek majd a fonónök? Sajnos, ma már kevésbé meglepő, mégis mindig a kellemet­len hírek közé tartoznak azok, amelyek egy-egy munkahely, leányvállalat, részleg, telephely megszűnéséről szólnak. Az Új­pesti Gyapjúszövőgyár táplószeesől telepéről la rebesgetik már egy ideje, hogy hamarosan bezárják, s szélnek eresztik az ott dolgozókat. Ez a várható veszély az asszonyokat fenyegeti, vagyis éppen azokat, akik eddig is nehezen találtak maguknak tisztességes megélhetést adó munkát (1). zet nem ellensége önmagának. Ennek ellenére a megoldás több lehetőségével komolyan foglalkozott a vezetőség. A saját cipőüzemből néhány gép­sor áttelepítését azonban elve­tették, mert a következő évre nem kaptak annyival nagyobb megrendelést, hogy az áthur- colkodás költségét fedezni tud­nák. Különben sem volna ész­szerű növelni a termelői ka­pacitást, ha egyszer a megren­delő azt nem igényli. Aztán a saját líbafarmra alapozva egy vágóhidat gondoltak létrehozni Tápiószecsőn. Csakhogy a be­ruházáshoz szükséges mintegy félmilliárd forintot nem tud­ják előteremteni. No és az asszonyok? Hogy mit szólnak mindeh­hez a lányok, asszonyok Tá- piószeesőn? Majnik Jinosné, csoportvezető, meglepően nyu- godtnak látszott, ö, mint mondta, nem ideges, mert a főnöktől tudja, hogy még lega­lább fél évük van. Utána pe­dig bármilyen munkát elvál­lalna helj/ben 4 ezerért, mint­sem 6 ezer forintért utazzon naponta a fővárosba. Hegedűs Anna, akkor még csak har­madik napja dolgozott a kis­üzemben. Meglepődött, ami­kor tőlünk megtudta, hogy va­lószínűleg nem onnan megy majd nyugdíjba —, ezért nem volt mit mondani a hírre. A 16 éves Gyigor Lászlóné ja­nuár óta dolgozik a cémázó- ban. Amikor fölvették, nem is hallott arról, hogy esetleg ha­marább szűnik meg az üzem, minthogy a gyedhez szükséges egy éve meglesz —, hát hogy­ne lett volna idegest A tizenhat éves Tóth Móni­ka nyolc hónapja vette fel a munkát, s nem is szeretné ab­bahagyni, mert tetszik neki. Cegléden, a Kotlár Sándor utca egyik házának kapuján alig égy esztendeje szerény tábla jelzi: itt működik az Or­szágos Talaj- és Növényvé­delmi Szolgálat Pest megyei kirendeltsége. Létrehozását az illetékes tárca azért tartotta szükségesnek, hogy a nagy­üzemi gazdaságoknak és a kis­termelőknek segítséget nyújt­sanak a korszerű agrártevé­kenység elsajátításában. A fővárosi központban — a Budaörsi úton — jól felszerelt laboratóriumban dolgozó szak­emberek országos áttekintés­sel bírnak, mert támaszkod­nak a termeléssel közvetlen kapcsolatot tartó megyei ki- rendeltségekre. A technika legújabb eszkö­zeinek felhasználásával kutat­ják egyebek között a talajvé­delem, a melioráció legered­ményesebb módszereit, hogy ezókat közkinccsé tegyék. Vizsgálják a legmodernebb növényvédelmi és tápanyag­gazdálkodási technológiákat, s ezzel párhuzamosan kutatják ■ tápanyag-utánpótló anyagok kémiai, biológiai összetevőit. Fontos feladatuk, hogy az ön­tözési kultúrára irányítsák a-* Juháss Ágostonná, a Buda- jenő Községi Köjiös. . Tanács pedagógusból lett elnöke pa­naszkodik, de bizakodik is. Gond az ellátás. Hiába van közel a főváros, a falu mintha a világ végén lenne. A környé­ken nem volt jó ivóvíz. Sok kilincselés, talpalds és szócsata után már fektetik a csöveket. (Mégpedig ráhagyással, hogy az esetleges későbbi hálózatbő­vítés ne okozzon nagy felfor­dulást.) De a másik nyomasztó kérdés — ml lesz a szennyvíz­zel? ... Jó kereskedő és szol­gáltató vállalkozó is kevés van, egyelőre az áfész a kor­látlan úr a vidéken. Mindaz, amit összefoglalva infrastruk­túrának szokás nevezni, botrá­nyos állapotban van. A tanácsoktól legújabban el­várják, hogy váljanak teljesen önállóvá és vállalkozzanak. Juhász Ágostonná szerint ez csak célnak említhető, a való­ság ettől még nagyon messze van. A tanácsnak nincs vagyo­na. Amijük van, azzal igye­keznek jó gazda módjára bán­ni. Például — pénzt teremtő — parcellázható terület sincs. Jóllehet a családalapító fiata­lokat a faluban kell tartani, it': kell őket letelepíteni, ehhez azonban a tanácsnak kellene földterületeket vásárolnia! És nem szabad engedni annak a telekvásárlási igénynek, ami itt — főleg Budapest irányából — megjelenik. A község eddig is rendsze­resen kinevelte a saját értel­miségét, csak helyben tartani nem tudta fiait. Az olyan fon­tos beosztásokba, mint körzeti orvos, plébános, népművelő, máshonnan hoztak embereket. Szerencsére ok megérdemlik a bizalmat. Ha kell, vállvetve küzdenek a faluért, de nem avatkoanak egymás dolgába. Őket meg kell becsülni, be kell. fogadni! Különben elmen­nek, és többéves munkájuk ve­szik kárba. Ráadásul kezdhet­nek mindent elölről. A tanácselnök szerint az is gond, hogy a lakosság nem eléggé tájékozott a faluért mindennap küszködök tevé­kenységéről. Hiányoznak azok a közösségek, amelyek az in­formációk áramlását biztosít­hatnák az emberek és a köz­ség vezetősége között. Szeren­csére erre mér újra van igény, elindult az egymásra találás. mezőgazdaság figyelmét. Az intézmény tevékenységi köré­hez kapcsolódik a környezet- védelem és a mezőgazdaság összefüggéseinek kutatása is. Ezen belül például nagy fi­gyelmet fordítanak a vizek és élőviláguk tanulmányozásá­ra, s arra, hogy mindez miként hat a mezőgazdasági munká­ra. A talajtani térképek készí­tésével hasznos útmutatást nyújthatnak a termelőknek arra vonatkozóan, hol, mit célszerű telepíteni. A szolgálat tevékenységében jelentős szerepe van a terme­lőkkel váló szoros kapcsolat­nak is. A ceglédi kirendeltsé­gen nemcsak a nagy gazdasá­goknak, hanem a kistermelők­nek is segítséget nyújtanak. A központ leányvállalata a fővárosban, a Fehérvári úton működő Növénypatika. Az év minden szakában nagy itt a forgalom. Jönnek a kiskert- tulajdonosok Szentendréről, Vácról, Ráckevéról és Nagy­marosról a legkülönbözőbb kérdésekkel. Hozzák mintának a beteg növényeket; az indo­kolatlanul sárguló káposztá­kat, a bogár rágta rózsaleve­Ez feltétele annak, hogy az ftt élők. a folyamatokban is részt vegyenek: érdeklődjenek, kri­tizáljanak. És ne csak az ered­ményt bírálják, mert az egy­másra mutogatáshoz vezethet. Csak a kisközösségek és a tanács együttműködése teremt­heti meg azt az összhangot, hogy bárminek az elkészülte­kor elmondhassák — na, ezt a falu csinálta! A település környezeti adott­ságai, szépsége alapján méltán céljául tűzheti, hogy megőrizve jellegét, idegenforgalmi látvá­nyossággá váljon. Sőt, megél­jen az idegenforgalomból. Ha az ellátást javítani tudják, ak­kor ehhez minden adottságuk meglesz. Egy ilyen hosszú távú program kidolgozásán már munkálkodnak. Mit vegyek neki? A kará­csony előtti hetekben minden­ki szembekerül e nagy kérdés­sel. Ekkor derül ki, hogy e hozzánk távolabb álló kedves embereket nem ismerjük elég­gé! Életmódjukról, szokásaik­ról, ízlésükről, belső világukról alig van fogalmunk, nem tud­juk. minek is örülnének egyál­talán. S kezdődik a tanácsta­lan tépelődés. izzadás. El is fe­lejtjük. hogy eredetileg örömet akartunk szerezni neki, már csak egy a célunk: minél előbb túl lenni a beszerzésen, letud­ni ezt az étkos terhet. Ekkor következik a vállrándítás, s az elhamarkodott vásárlás. A megajándékozott pedig majd kényszeredett mosollyal átveszi az ajándékot, s bosszúsan to­vábbadja valakinek vagy az üzletekben tülekedve-könyö- rögve próbálja kicserélni a „meglepetést”. Pedig mennyivel őszintébb örömszerzés az, amikor igazán odafigyelünk, átgondoljuk a meglepetést, hogy az minél kellemesebb legyen, hogy aki az ajándékot kapja, lehetőleg hasznát is vegye annak. Akkor majd talán nem történnek olyan esetek, hogy a nemdo­hányzó pipakészletet, s a köz­tudottan víziszonyban szenve­dő pedig horgászfelszerelést let. Előkerülnek a szatyrokból talajminták is azért, hogy a Növénypatika szakembereinek segítségével dönsék el, milyen talajjavító anyagokkal kell dú­sítani a termőföldet. A nagy tapasztalatú szakem­berek sokszor egyszerű ráné­zéssel megállapítják a növény­betegség diagnózisát. Ha azon­ban nem egyértelmű a baj oka, a patikához csatlakozó kézi laboratóriumban a legkü­lönbözőbb műszerek állnak rendelkezésre a vizsgálatok­hoz. A betegség okainak megálla­pítása után, akárcsak az orvo­si rendelőben, rögtön megszü­letik a javaslat is, miként le­het a beteg növényt meggyó­gyítani. A tanácsadáson túl­menően azonban gyakorlati segítséget is nyújt a Növény­patika a kerttulajdonosoknak. A polcokon, az üvegszekré­nyekben ott sorakoznak a kü­lönböző bel- és külföldi növé­nyi gyógyszerek, amelyekből a szükség szerint vásárolhatnak a kiskertek gazdái. A Növénypatika tevékenysé­gének eredményességét mu­tatja az a sok köszönőlevél, és a most már mind gyakrabban visszatérő látogatók sora, akik a kedvező tapasztalatok után szinte háziorvosnak tekintik az üzlet szakembereit. A kereslet arra készteti a szolgálatot, hogy a Fehérvári úti tanácsadóhoz hasonló újabb növénypatikákat nyis­sanak a közeljövőben Pest me­gye területén is. K. Z. Gépíróverseny Nemzetközi gépíróversenyt rendezett á "Magyar Gyorsírói: és Gépírók Országos Szövetsé­ge az Országos Kereskedelmi és Hitelbank védnökségével szombaton Visegrádon. A ver­senyen Ausztria, Bulgária, az NDK, az NSZK és Magyaror­szág képviselői vettek részt. Első helyezést ért el Nóra Richter (NDK), a második An­gela Lippert (NDK), a har­madik pedig Manuela Treindl (NSZK) lett. A csapatverseny­ben első helyen az NDK csa­pata végzett, a második Ma­gyarország 1. csapata lett, tag­jai: dr. Erdősiné Varga Erzsé­bet (Ipari Minisztérium), Gön- czy Lajosné (Belügyminiszté­rium), Keszelyi Jenőné (Or­szágos Tervhivatal), a harma­dik hely pedig Bulgária csapa­tának jutott. kap. A másik gyakori hiba, amikor az ajándékozó a vásár­lás előtt kijelenti, hogy isme­rősére ilyen és ilyen összeget szán, és azt rá is költi, ha tö­rik, ha szakad. Nem keveseb­bet, de nem is többet — noha néhány százassal többért ott kínálja magát egy olyan cikk, amely valóban nem válna rög­tön felesleges lommá, kolonc- cá a megajándékozott kezében, hanem hasznos- lenne. Sokan gesztusnak szánják az ajándékozást általában: időn­ként egy-egy tárggyal váltják meg az egész évi szeretet- hiányt, nemtörődést. Van is­merősöm, aki mindig egy szál virággal békiti meg mostoha­anyját, valahányszor összevész veie. Milyen feltűnően üres es az unalomig ismételt gesztus! Komolyan hiszi az az ember, hogy a csúnya jeleneteket, a méltatlan hangot bármilyen ajándék feledtethet? A tár­gyakkal kedveskedés nem he­lyettesítheti azt a szépet és jót, amit csakis önmagunkból ad­hatunk! A minap megkérdezte tőlem valaki: Mondd, viszel te néha virágot a feleségednek? Időn­ként viszek, egv évben leg­alább négvszer-ötször. Már a névnapon, születésnapon, egye­beken kívül. Pedig nagy múltú kisüzem a tápiószecsői. Az egykori magtárépületekben termelőszö­vetkezeti dolgozók kezdték el a kivarrást (stoppolást). Majd a bedolgozókat szőni tanulni a fővárosba vitték, gépeket te­lepítettek a csarnokokba. így lett az egykori magtárakból szövőüzem, amit aztán 1973. január 2-án vett át az Újpesti Gyapjúszövőgyár, s most — ha igaz? — megszabadul a távoli rokontól. A főnök nem fecseg Ottjártunkkor már csak egyetlen csarnokban zakatol­tak a gépek — három szövő- és két motringológép. Lehan­goló volt látni itt-ott, a még ki nem hordott, letakart, hall­gatag szövőgépeket, a vissz- hangosan kongó, üres terme­ket ... Ilyen előjelek után sem ne­künk. sem Sitkéi János rész­legvezetőnek nem volt köny- nyű elkezdeni a beszélgetést. Csendesen meg is jegyezte: magától nem mond semmit, csak a kérdéseinkre hajlandó válaszolni. — Volt itt valamikor két­száznegyven ember is, ma már csak negyvenen vagyunk. Ti­zenöten vállalati busszal in­gáznak naponta Tápiószeléröl, Szentmártonkátáról, s legtávo­labbról Újszilvásról, a többiek helybeliek. Vagy másfél éve végiglapoztam a munkavédel­mi' naplót; abban mintegy hat- száz nevet találtam. Tehát ennyien fordultak meg a kis­üzemben, amióta átvette a vállalat a téesztől. Ma már nem szövünk. — A leépítés oka sokrétű. Először is az, hogy túlterme­lés van hazánkban ebben az ágazatban, részben azért, mert sok az az öt gyapjúipari vál­lalat az itthoni kereslethez ké­pest, ugyanakkor élesedett a külpiaci verseny. A mi kisüze­münk termékeire szükség van, de nem ilyen mennyiségben. — Végül is megszűnik-e a tápiószecsői cérnázó? — Még semmi biztosat nem tudok, csak azt, hogy az új­pesti gyár vezetése és a Kos­suth Termelőszövetkezet kere­sik a megoldást, hogy az asz­Az illető bólintott, ám én mégsem zártam le magamban a témát. Tényleg, mikor jut eszembe, s milyen alkalmak kellenek ahhoz, hogy virággal vagy más figyelmességgel lep­jem meg szeretteimet? Hát nem a naptár szabta „kötele­ző” alkalmak, az biztos. Nem kell ahhoz karácsony vagy kö­zeledő névnap. Percig sem ha­bozok a vásárlásnál, ha olyas­mi kerül a szemem elé, ami ugyan váratlan csapás a pénz­tárcámra, de tudva tudom, hogy annak a valaminek az illető bizonyosan örül majd, amit majd jól tud használni még akitor is, ha előtte nem érezte annak a tárgynak a szükségességét. Van-e annál nagyobb öröm, mint amikor mi előbb jövünk rá, hogy az illetőnek éppen ez hiányzik? A virággal is így vagyok: ha olyan szép, hogy megállítja lépteimet, megveszem. Valami ilyesmi az, amit úgy hívnak, hogy folyamatosan jelen lévő kedvesség. Ez pedig nem kor­látozódhat az év néhány „ki­váltságos” napjára. Jussanak ezek is eszünkbe az ünnepi ajándékozásnál, akkor nem­csak a karácsonyunk lesz bol­dog! Kisgergely József szonyok ne maradjanak mun­ka nélkül. Négy alternatíva kí­nálkozott. Az egyik az, hogy a Héliosz Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet helyi és kávai var­rodájába 20-20 dolgozónk ke­rült volna. Közben kiderült, hogy a Kossuth Tsz igényt tart az emberekre, ezért a gyöm­rői terv füstbe ment. Alakul­hatna itt pjt. vagy kft., de eh­hez a feltételek még nincse­nek kidolgozva. A harmadik verzió szerint a szövetkezet gépeket telepítene ide. de még ez sem eldöntött kérdés. Ma­rad a legvégső megoldásként az, hogy a vállalat vásárol egy nagyobb autóbuszt, s behord­ja vele Budapestre az itteni asszonyokat. Nos, ennyit tudtunk meg Sitkéi Jánostól a tápiószecsői cérnázóüzem jelenéről, s jö­vőjéről. Többet nem mondott — nem mondhatott —, mert akkor még nem ismerte a „Kossuth” végleges elhatáro­zását. Bármire vállalkoznak A szentmártonkátai szö­vetkezet központjában Juhász László főkönyvelőt sikerült el­érnünk, s neki tettük fel a kérdéseket. Elmondta, hogy a tápiószecsőn dolgozó asszo­nyok érdekében bármilyen vállalkozásba belevágnak, ha tőkeerős társat, $ megrendelőt találnának. A 2 millió forintos bérleti díjat semmi esetre sem csökkentik, hiszen a szövetke­A Pomázi 2. Sz. Általános Is­kola matematika—fizika szakos tanárt keres azonnali belépéssel. Lettet nyugdíjas is. Bérezés meg­egyezés szerint. A Borsodi Sörgyár felvesz vil­lanyszerelőket, elektroműszerésze­ket, lakatosokat, laboránsokat és adminisztrátort. Fémépszolg. Kft. jó kereseti lehetőséggel felvételre keres (10-15 fó) vas- és fémszerkezeti lakato­sokat és szakmunkás Ívhegesztő­ket. Felvételre keres továbbá fel­sőfokú pénzügyi végzettséggel és mérlegképes könyvelői képesítés­sel rendelkező főkönyvelőt. Pénz­ügyi területen alkalmazható há­zastárs esetén garzonlakást bizto­sítanának. MÁV Budapesti Ipari gaagató- saga jó kereseti lehetőséggel fél­vételre keres 10 fő kocsirendezőt és S fő takarítógép-kezelőt. A Faipari és KlállltáskivMelező Vállalat felvesz jó kereseti lehe­tőséggel 10 fö gyakorlott asztalost, 2 fő villanyszerelőt, 2 fö fémesz­tergályos lakatost. A Szigethalmi 1. Sz. Általános Iskola Jó kereseti lehetőséggel al­kalmaz matematika—fizika szakos tanárt. Szolgálati szoba megoldha­tó. A Pevdi bőrdíszmű-gyáregysége pllisszentlvánl telephelyére felvé­telre keres tmk-szerszámüzem ve­zetésére gyakorlattal rendelkező és legalább középfokú végzettség­gel rendelkező vezetőt, raktári ki­adót, villanyszerelőt, egy műsza­kos bőröndüzembe gyakorlott var­rónőket, szabászat! részlegbe s műszakos munkarendbe betanított női dolgozókat. Szócsata után - csőfektetés Vagyon nélkül vállalkozni? Szeretethiány megváltása Talán nem kell mondani, hogy a cérnázó bezárásával kik ve­szítenék a legtöbbet. Palkó Istvánná látszólag „csak" a havi 4-5 ezret, Gyigov Lászlóné a 2100 forintot — a a gyedet? — En­nél azért többről van szó! Alighanem egy negyvenéves álom szertefoszlásáról. arról, hogy: az állam garantálja a teljes körű foglalkoztatottságot. Csak remélhetjük, hogy valaki mégis átveszi az államtól á stafétabotot... Aszódi László Antal Tehéntúró a kádakban Az év folyamán két új ötezer literes, túrógyártáshoz használa­tos alvasztókádat helyeztek üzembe a Ceglédtejnél. így heten­te háromszáz mázsa félzsíros étkezési tehéntúrót gyártanak, melyből Budapestre és Pest megye településeire szállítanak (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2441, a 149-es és a 191-es mellékállomáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom