Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-25 / 279. szám

2 ^fiyfCTP 1989. NOVEMBER 23., SZOMBAT ’HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS] Napirenden Európa jövője Mihail Gorbacsov zsúfolt decemberi diplomáciai naptára Tovább szilárdul a reformfolyamat bázisa az NDK-ban Több nyugati ország nyitásra készül a kambodzsai kérdésben Altalanos PILLANATKÉP Amikor minden mozgásban van, a diplomáciának is alkal­mazkodnia kell ehhez a hely­zethez, s fel kell gyorsulnia. Ez történt a héten, amikor az eddigi reformországok mellett Csehszlovákiában is szinte gyorsvonatsebességre váltott at az események menete. Ki­tűnt, hogy nem elég csupán várni jövő szombatig, amíg Málta partjainál felváltva egy-egy amerikai és szovjet hadihajón összeül Mihail Gor­bacsov és George Bush, s esz­mecseréjük eredményeitől függően hozzálátni a közeleb­bi és távolabbi jövő együtt­működésének tervezéséhez. Az időtényező döntő fontos­ságúvá változott, s így a két világhatalom legfőbb vezető­jének a tervezett kötetlen cse­vegésszerű tárgyalás helyett konkrét problémákat kell megvitatnia arról, hogyan ala­kuljon földrészünk jövője. Természetesen nem arról van szó, hogy a két világhatalom döntéseket hozzon, hanem egy hozzávetőleges menetrendet dolgozzon ki együttműködé­sük új formáinak kialakítá­sára. Bush a hálaadás napját megelőző televíziós beszédé­ben olyan állomásként jelezte a máltai találkozót, amely utat nyithat a hidegháború befejezéséhez, a Kelet és Nyugat közötti új kapcsolatok megteremtéséhez, a demokrá­cia és az emberi jogok érvé­nyesülése alapján. Szovjet megnyilatkozások szintén ugyanezt hangsúlyoz­ták, s kitűnt: Máltában az lesz a „két nagy alapállása”, hogy a kelet-európai orszá­gok belső reformfolyamataiba nem avatkoznak be. Wa­shington világossá tette, hogy amikor segítséget nyújtanak a békés átmenet súlyos gazda­sági válságának felszámolá­sában, óvakodnak attól, hogy kihasználják a szorult helyze­teket. A moszkvai vezetés pe­dig ismételten világossá tet­te, hogy az egykori „Brezs- nyev-doktrína”, amely a Var­sói Szerződés katonai beavat­kozását is jelenthette a „sor­ból kilépőkkel” szemben, egy­szer s mindenkorra a múlté. Washington és Moszkva „előpárbeszéde" a máltai csú­csot megelőzően bizonyos nyugtalanságot keltett a nyu­gat-európai fővárosokban. Attól tartottak, hogy Gorba­csov és Bush a fejük felett, az ő megkerülésükkel, egyez­séget köt az „új európai ren­dezésről”. Különösen azok a híresztelések keltettek aggódó visszahatást, amelyek szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös csapatki­vonásokat fontolgat a két Né­metországból. Az amerikai ka­tonai költségvetés bejelentett csökkentését pedig egyenesen ilyen irányú előrejelzésnek is felfogták. Bush, hogy a NA- TO-szövetségesek biztonság­beli kétségeit eloszlassa, hála­adási beszédében azt mondot­ta. hogy az amerikai csapatok addig maradnak Európában, amíg a szövetségesek erre igényt tartanak. De a Fehér Ház ura a NATO-országok vezetőivel folytatott telefon- beszélgetések formájában is biztosítékokat nyújtott és ki­fejtette azokat az elveket, amelyeket a máltai tanácsko­záson képviselni fog. Szemé­lyes tájékoztatókra is sor ke­rült, amikor Genscher bonni külügyminiszter és Thatcher brit kormányfő Washington­ban járt. ___________ F OLYAMATOS MAGAS SZINTŰ PÁRBESZÉD_____________ A z „előpárbeszédről” termé­szetesen Moszkva is tájékozta­tást ad VSZ-szövetségeseinek, s ugyanígy a december 2—3-ai csúcson elhangzottak­ról mindkét szövetség bőséges információt kap. De — mint most már ismert — a máltai csúcs után a Kelet—Nyugat párbeszéd magas szinten azon­nal tovább folytatódik. Alig tér haza Mihail Gorbacsov, Moszkvában máris Genscher bonni külügyminisztert fogad­hatja. Egy nappal később, de­cember 6-án pedig Kijevben Mitterrand francia elnök lesz a szovjet államfő vendége. Mitterrand a hírek szerint elsősorban azt szeretné kipu­hatolni, hogy melyek Moszkva tervei a berlini fal megnyitá­sa és a két német állam meg­állíthatatlan közeledése és együttműködése folytán. Pá­rizs ugyanis az eddigi európai egyensúly számára hátrányos megváltozásától tart, ha a két Németország szoros kapcsola­tokat létesít. Francia kor­mánykörök aggódnak amiatt, hogy a Közös Piac 1992-re ter­vezett integrációs rendszeré­ben az akkor már az NDK- val kooperáló NSZK gazdasá­gi túlsúlya a rovásukra nyo­masztóvá válik. Túl ezen, az esetleges későbbi német újra­egyesítésben biztonsági kocká­zatokat is látnak. Mitterrand moszkvai útja arra is alkal­mat ad, hogy pótolni igyekez­zenek Franciaország eddigi lemaradását Bonnhoz képest a kelet-európai reformfolya­matok gazdasági támogatásá­ban. A francia üzletemberek sem engedhetik meg, hogy a „külföldi tőkére és a fejlett technikára éhes” kelet-euró­pai gazdaságokat átengedjék más közös piaci versenytár­saiknak. AHOL ÜDVÖZLIK A VÁMSZIGORÍTÁST A határok megnyitása utáni első mámorérzet után, az NDK-állampolgárok lassan­ként kezdik természetesnek tekinteni a helyzetet, s vége szakadt a nagy menekültára­datnak. Erre jellemző adat, hogy november 9. és 17. között két és fél millió kelet-berlini látogatott át a nyugati oldalra és mindössze nyolcezer ma­radt ott. Az NDK-nagyvárosok ugyan még mindig tüntetések színhelyei, de ezek már kevés­bé népesek és zajosak, mint korábban, s inkább a párbe­széd került előtérbe az ellen­zéki szervezetek és az NSZEP között. Továbbra is egyik fő követelés, hogy töröljék az alkotmányból az NSZEP ve­zető szerepére utaló kitételt, s rendezzenek többpártrend­szer körülményei közötti vá­lasztásokat. Közben a „német—német határon” azonnali intézkedé­seket kellett tenni a hazai és lengyel pénz- és árucsempé­szek, illetve spekulánsok ellen. A nagy átjárási szabadságnak ugyanis megvannak a vámsze­dői is. A berlini kormányzat mesterséges, a valóságot nem tükröző árfolyamon váltotta át eddig az NSZK-márkát, egy az egyhez arányban. Az NDK- ban az ár- és bérrendszer is alacsony a túloldaliakhoz ké­pest. Jellemző erre, hogy ami Kelet-Berlinben egyhavi fize­tés (mintegy 1100 márka), azért odaát a feketepiaci ár­folyamon átváltva, egy négy­tagú család egyetlen kiadós ebédet ehet az éttermekben. A fal léte, amely a bezártság és rabság nyomasztó jelképe volt az NDK lakói számára, egyút­tal védelmet nyújtott e kü­lönbségnek az ország gazdasá­gára káros hatása ellen. Amint szabad lett az át­járás, a valóságnak meg nem felelő hivatalos NDK-rrrárka- árfolyam szembesült a piac valóságával, s rögtön felve­tődött a leértékelés szükséges­sége. Ezt azonban az NDK kormánya elvetette, s csak­hamar a legsúlyosabb gon­dokkal kellett megküzdenie. Mivel az NDK-állampolgárok szeretnének olyan árucikkeket vásárolni a másik oldalon, amelyekben országuk boltjai szűkölködnek, vagy egyenesen hiányoznak, nagy mennyiségű sajat fizetőeszközt vittek át, s váltottak át odaát. Emiatt egy keletnémet márka árfo­lyama a hivatalos huszadré­szére, mindössze öt pfennigre zuhant. Az átözönlők azonban visszafelé menet, megmaradt nyugatnémet pénzüket kelet­német márkára váltották át, s így a megnövekedett keres­let folytán, nyolc pfennigre emelkedett az árfolyam a fe­ketepiacon. Kevés idő kellett ahhoz, hogy kihasználják mindezt a spekulánsok: az odaát néhány pfennigért megvett keletnémet márkát az alacsony árú NDK-üzletek- ben vásárolták el, s az árut Nyugat-Berlinben sokszoros nyereséggel adhatták el. S a körforgás a 22 átkelőhely va­lamelyikénél újra kezdődhe­tett ... Az NDK hatóságai most több száz egykori biztonsági embert képeztek át sebtében vámosokká, s az átkelőhe­lyekhez irányították őket. A megszigorított vámrendelkezé­sek szerint tilos, hogy a Len­gyelország és az NSZK, illetve Nyugat-Berlin között gépko­csival vagy vasúton haladók útjukat megszakítsák. Egyes iparcikkeket, ruházati termé­keket és élelmiszereket kizá­rólag NDK-állampolgároknak, illetve az ott dolgozó külföl­dieknek adnak el személyi igazolványuk felmutatása mel­lett. Így akarják védeni az évente sok milliárd márká­val dotált belső piac stabili­tását a külföldi spekulánsok ellen. Saját állampolgáraik hasonló tevékenysége ellen, ez azonban nem jelent természe­tesen védelmet. Ilyen esetek­ben csak a fokozott ellenőrzés segít valamelyest a határátke­lőhelyeken. Az NSZK és főleg Nyugat- Berlin, amelynek normális üz­leti élete szintén szenved az árfolyamkülönbséget kihasz­náló spekuláció miatt, bizo­nyos megkönnyebbüléssel fo­gadta az intézkedést. Nyugat- Berlin főpolgármestere üdvö­zölte a Modrow-kormány fellépését és együttműködést ígért az NDK-nak a spekulán­sok visszaszorításáért vívott közös küzdelemben. MEGLEPŐDTEK A VÖRÖS KHMEREK Miután az utolsó vietnami egységek is elhagyták Kam­bodzsát, a vörös khmerek — amelyek a polgárháborúban a kormány ellen harcoló Sziha- nuk herceg vezette négypárti koalíció fő erőit alkotják —, azonnal támadást indítottak a thaiföldi határ mentén. A cél­juk egy kambodzsai város el­foglalása volt. A kormánycsa­patok, amelyekről azt állítot­ták, hogy a vietnamiak távo­zása után szétesnek, nemcsak ellenálltak az ostromnak, ha­nem messze, kiinduló állomá­saik mögé vetették vissza a támadókat. Valószínűleg a katonai rea­litások is szerepet játszanak abban, hogy Ausztrália, Ka­nada, Franciaország, Nagy- Britannia, Új-Zéland és Thai­föld óvatos lépéseket tett, amelyek célja a Phnom Penh-i kormány későbbi diplomáciai elismerése. Jelenleg ugyanis az ország ENSZ-mandátumát az 1979-ben megdöntött vörös khmer kormányzat jogutódai töltik be. Mint emlékezetes, ez a rendszer, hatalma idején, mintegy másfél millió kam­bodzsait küldött a halálba, s ezért sok ország — köztük a felsorolt fenti hat — attól tart, hogy a polgárháború ren­dezése során a vörös khmerek visszakerülnek a hatalomra. Ezért is igyekeznek most nö­velni ellensúlyként, a Phnom Penh-i kormány tekintélyét. Arkus István Örömében horázott Ceausescu főtitkár „Teljes egységben és egyöntetűen” választották meg Nicolae Ceausescut a Román Kommunista Párt főtitkárának a XIV. párt- kongresszus pénteki záró­napján. Ceausescu ezúttal hatodjára lett az RKP fő­titkára, 1965 óta megszakí­tás nélkül tölti be a legma­gasabb párttisztséget. A kongresszus munkála­tainak befejezése után Ni­colae Ceausescu a köztársa­sági palota előtti térre ment, ahol bukaresti üze­mek dolgozóinak százezres tömege gyűlt össze. A dol­gozók a téren köszöntötték a párt főtitkárát, aki népi táncosokkal együtt „horá­zott”— táncolt. Rendkívüli kb-ülés Prágában Dukek visszatért (Folytatás az I. oldalról.) egyben azzal fordult az ország nemzeteihez és nemzetiségei­hez hogy „ne engedjék ma­gukat letéríteni a demokrati­zálás útjáról a nacionalista uszítás által”, mert — mint olvasható az állásfoglalásban — Csehszlovákia nemzetei és nemzeti kisebbségei egységé­nek megbontása a köztársa­ság létét veszélyezteti. A kb ülésén Milos Jakes pártfőtitkár beszámolója után a csehszlovák hírszolgálati iro­da jelentése szerint csak dél­előtt tíznél többen szólaltak fel. A CTK azt írta, hogy a felszólalók rámutattak a bel­politikai helyzet súlyosságára, „kritikusan értékelik a párt­Ötszázmilliós hitel Genscher tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról.) székházában Nyers Rezsővel, a Magyar Szocialista Párt el­nökével folytatott megbeszé­lést. A csaknem egyórás találko­zón nyugtázták az NSZK és Magyarország együttműködé­sének jelentőségét, ennek lát­ható jeleit, és a tendencia folytatódását. A nyugatnémet külügyminiszter leszögezte, hogy kormánya nagyra becsüli a magyarországi politikai vál­tozásokat. Nyers Rezső hang­súlyozta, hogy Magyarország számára rendkívül fontos gz NSZK szerepvállalása 'az EGK-ban és a 24-eken belül. Az MSZP elnöke ugyanak­kor hangsúlyozta, hogy az NSZK számára mindez végül is jó befektetésnek fog bizo­nyulni, bár még legalább egy igen nehéz évre számítunk, és a fellendülésig is el fog telni két-három esztendő, ám a vál­ság mégsem fog túlságosan el­húzódni. Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke a Parlament Munkácsy-termé- ben fogadta a nyugatnémet külügyminisztert. A megbeszé­lésen jelen volt Horn Gyula külügyminiszter is. Ezt követően a két külügy­miniszter jelenlétében Georg Krupp, illetve Ekkehard Storck és Bartha Ferenc alá­írta a Deutsche Bank AG Frankfurt és a Deutsche Bank Luxemburg SA, valamint a Magyar Nemzeti Bank közötti hitelmegállapodást. A hitel- megállapodás újabb, 500 mil­lió nyugatnémet márkát biz­tosít, kötött, célzott hitelként a magyarországi gazdaságszer­kezeti átalakítás céljaira. A két külügyminiszter a Hilton Szállóban nemzetközi sajtóértekezleten összegezte a tárgyalásokat, és válaszolt az újságírók kérdéseire. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK budapesti nagyköveté­nek rezidenciáján, vendégül látta az SZDSZ képviselőit, majd külön-külön fogadta a Kisgazdapárt és a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt küldöttségét. Délután a nyu­gatnémet küldöttség útja a zugligeti plébániára vezetett, ahol az NDK-ból érkezettek első menekülttáborára, az át­települőknek nyújtott segít­ségre emlékezve átnyújtotta Kozma Imre plébánosnak az NSZK Szolgálati Nagykereszt kitüntetését. A kitüntetés ado­mányozásáról Richard von Weizsäcker szövetségi elnök döntött. Hasonlóképpen kitüntetési ünnepség színhelye volt az NSZK budapesti nagykövetsé­ge: a külügyminiszter Kovács Andrásnak, a Magyar Vörös- kereszt menekültügyi megbí­zottjának a csillebérci tábor­ban végzett munkájáért nyúj­totta át a szolgálati érdemke­reszt első fokozatát. Hans-Dietrich Genscher és kísérete az esti órákban, a Luftwaffe különgépén eluta­zott Budapestről. vezetés munkáját a jelenlegi bonyolult körülmények kö­zött” és káderváltozásokat, valamint akcióprogram kidol­gozását követelik. „Az új nemzedék ismét élet­re keltette az emberarcú szo­cializmus eszméjét” — han­goztatta péntek délután a prá­gai Vencel téren Alexander Dubcek. Ezen a napon min­den eddiginél többen, legke­vesebb háromszázezren gyűl­tek össze a csehszlovák fővá­ros nevezetes terén, a múlt hé­ten létrejött Polgári Fórum szervezőinek hívására. A tömeg üdvrivalgásban tört ki, amikor Dubcek, az 1968-as Prágai Tavasz legendás ve­zetője megkezdte beszédét. Támogatásáról biztosította a Polgári Fórumot, felszólí­totta a hadsereget és a rendőrséget: ne zúzzák szét a demokratikus törekvéseket, álljanak a nép oldalára. Eközben folyamatosan ülé­sezett a CSKP központi bi­zottsága. ★ Az esti órákban hírügynök­ségek gyorshírben jelentették: lemondott Milos Jakes, a CSKP KB főtikára, a Köz­ponti Bizottság elnöksége és titkársága. , Lengyel bírálat NEM EZ A FŐ VESZÉLY Éles kritikát gyakorolt a lengyel Trybuna Ludu pénte­ki számában az NDK Minisz­tertanácsának a spekulánsok és csempészek elleni intézke­dése kapcsán. A lap bírálja az NDK tö­megtájékoztatási eszközeiben kibontakozott kampányt, amely szerint a lengyel üzle­telők jelentenék a legfőbb ve­szélyt az NDK piaci ellátásá­nak stabilitására. A Trybuna Ludu cikkének megjegyzése szerint ezek a vélemények propagandisztikus célokat szol­gálnak és lengyelellenesek. Nincs vita a határokról Thatcher Most a legfontosabb a de­mokrácia megvalósulása a Szovjetunióban és Kelet-Euró- pában, a határok újrarajzolása nincs napirenden, a változások szilárd hátterének biztosításá­ra a NATO-nak és a Varsói Szerződésnek helyén kell ma­radnia, Európa nem követheti az Egyesült Államok példáját a katonai költségvetés csök­kentésében — ezek Margaret Thatcher brit kormányfő leg­fontosabb nemzetközi vonatko­zású megállapításai a The Ti- mesnak adott nyilatkozatá­ban. A nyilatkozat, amelynek köz­zétételét a brit kormányfő és George Bush amerikai elnök Camp David-i találkozójának napjára időzítették, London­ban belpolitikai mondanivaló­jával keltett szenzációt, amely­be. . érvénytelenítette a vissza­vonulásáról tett korábbi nyi­latkozatot. Londoni megfigye­lők rámutatnak, hogy Thatcher asszony nyilvánvalóan nem­zetközi tárgyalási pozíciójá­nak megerősítésére is töreke­dett washingtoni látogatása előestéjén, amikor eloszlatni iparkodott a hazai helyzetének szilárdsága körül támadt ké­telyeket. Arra a kérdésre, hogy meny­nyire aggasztja őt Németor­szág újraegyesítésének kilátá­sa, Thatcher asszony így vála­szolt: „Nem, nem fogjuk megvitat­ni a határok kérdését. Ez pil­lanatnyilag nincs napirenden. A legfontosabb most az, hogy demokrácia legyen a Szovjet­unióban, Lengyelországban, Magyarországon, Kelet-Német- országban, Csehszlovákiában, Bulgáriában — nem tudom, mit mondjak Romániáról — és nem szabad semmi olyant tenni, ami ezt megnehezít­heti ... Drákói biztonsági intézkedé­sek közepette immár másfél napja tárgyal a libanoni parla­ment több mint 40 tagja a szerdán meggyilkolt René Moavad elnök utódjának mi­előbbi megválasztásáról, mi­közben az országban, és főként Bejrut térségében nagy fe­szültség, a harcok kitörésétől való félelem uralkodik. Egyelőre három dolog bizo­nyos: a honatyák nagy több­sége a nagy belső és külső nyomás alatt szeretné a lehelő leghamarabb megválasztani a libanoni szuverenitást szemé­lyében is megtestesítő új ál­lamfőt. Ehhez a még élő 72 képviselő kétharmadának, azaz legalább 48 honatyának a je­lenléte szükséges Tíz keresz­tény képviselő — akik Aun tá­bornokát támogatják — azt közölte, higy ők „nem hajlan­dók asszisztálni a szír meg­szállók diktálta választások­hoz”; ők egyébként René Moavad 19 nappal ezelőtti megválasztásakor is távol ma­radtak. Nem hivatalos források sze­Külföldi események egy mendatib&n Lengyelország határozott szándéka, hogy tiszteletben tartja a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeit és megőrzi KGST- tagságát — jelentette be Moszkvában Tadeusz Mazowiecki len­gyel kormányfő. A Több megállapodást írt alá Berlinben az NDK kormányfője és Ausztria kancellárja. A Törvénytelen­nek ismerte el a népek erőszakos áttelepítését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A Ciprus benyújtja felvételi kérelmét a Közös Piacba. A Lengyelország és Izrael a közeljövőben helyreállítja diplomáciai kapcsolatait. A Afganisztánban fog­ságba esett fiaikat kereső anyák érkeztek tegnap Iszlámábád­ba, a pakisztáni kormány meghívására. A Antwerpenben be­fejeződtek a magyar napok. A Tajvan kereskedelmi kirendelt­séget szeretne nyitni Budapesten. Libanonban a félelem uralkodik Temetés és választás rint öt jelölt neve került a tárgyalóasztalra, de eddig egyikük sem kapta meg a többség — és Szíria — egyér­telmű támogatását. Pénteken a meggyilkolt René Moavad földi maradványait repülőgépen az északi ország­részbe szállították, ahol szülő­helyén, Zgortában temetik el, szombaton. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom