Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-03 / 260. szám

4 &€Mcm 1989. NOVEMBER 3., PÉNTEK Thury Zsuzsa búcsúztatása Thury Zsuzsa József Attila- díjas író hamvasztás utáni búcsúztatása november 8-án, szerdán fél 12 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Magyar írók Szövetsége Kiállítások, beszélgetések Művészetbarátoknak A Budapesti Művészetba­rátok Egyesülete, mint már több ízben jelezte, kiváltképp csak a nevében és központját tekintve budapesti. Tagjai a szélrózsa minden irányából je­lentkeztek, legjobb tagtobor­zónak számítanak kiállításaik, rendezvényeik, népes a pár­toló tagok tábora is. Az egyesület novemberre mozgalmas eseménysorokat tervezett, szervezett. Novem­ber 3-án a SZOT rózsadombi üdülőjében Gergely Mihály író, az egyesület elnöke nyit­ja meg László Lilla festőmű­vész kiállítását. Gyöngyösön ugyanezen a napon a városi könyvtárban Geröly Tibor, az egyesület főtitkára a kas­sai naiv festő, Tóth Ilona ké­peit mutatja be a nagyközön­ségnek. Szabadi Sándorné cí­merkiállítása István királytól napjainkig, az egyesület ren­dezésében november 8—29-ig tekinthető meg a Népstadion út 34. szám alatti művelődési centrumban Budapesten. No­vember 8-án Nyíregyházán a művelődési házban nyílik Kristóf Ilona akvarell- és olajképeinek bemutatója, s egyúttal Kovács Margit, Gor- ka Géza, Gádor István művé­szetéről Horváth.Jánosné tart házigazdaként előadást. Berettyóújfaluban a Bihari Múzeumban a klub egyik tagja, Xantus Gyula festőmű­vész 70. születésnapja alkal­mából nyílik kiállítás novem­ber 10-én. Bezárta kapuit a szabadtéri múzeum Folytatás — jövőre Itt a november, a télre ké­szülődnek a Szentendrei Sza­badtéri Néprajzi Múzeumban is. Utoljára lendítette kalapá­csát az üllő fölött minap a ko­vács, idén nem forog tovább a fazekas korongja, nem látnak többet ebben az esztendőben az érdeklődő kisdiákok méz- pergetést. November elsejétől zárt kapukat talál az arra járó. Az április elsejétől október végéig nyitva tartó skanzen idén 207 017 látogatót fogadott, s ez majd ötvenezerrel ke­vesebb, mint tavaly. S mint annyi más, ez az „eredmény” is a nehezedő gazdasági kö­rülmények következménye. Mind az egyéni, mind a cso­portos érdeklődők száma csök­kent, amin nem is igen lehet csodálkozni. Kevesebb a vál­lalati társas kirándulás, a szü­lők ugyancsak megnézik pénz­tárcájukat. Igaz, már Budapestről sem olcsó mulatság szentendrei tú­rát szervezni egy családnak, hiszen csak az útiköltség majd háromszáz forintba kerül négy embernek. Erre jönnek még a múzeumi belépők, hogy a vendéglőben elfogyasztandó ebédről ne is beszéljünk. Bár ilyen napokon azért egy szend­vics is megteszi. A legtöbb látogató az idén szokás szerint májusban és júniusban kereste fel a skan­zent. Tanulmányi kirándulás keretében az ország különbö­ző részeiből érkeztek kisdiá­kok Szentendrére. S mint minden esztendőben, ezúttal is megállapították a múzeum dolgozói, hogy ezek a látoga­tások inkább elveszik a kiál­lításoktól a gyermek kedvét, mintsem megszerettetnék ve­lük az effajta kulturális szó­rakozást. Egymást tapossák, tízen, húszán, harmincán özön­lenek be egy apró szobába egyszerre. Persze, hogy nem látnak, nem hallanak semmit! Hiába beszél a régmúlt idők szokásairól a vezető. Többször előfordult az is, hogy nemzetközi kongresszu­sok, konferenciák résztvevői számára úgynevezett komplex bemutatót tartottak a múzeum szakemberei. Ilyenkor nem­csak a különböző tájegységek lakóépületeivel, felszerelési tárgyaival ismerkedhettek meg az érdeklődők, hanem számos régi mesterséggel is. A téli „pihenő” azonban nem jelenti azt, hogy megáll az élet a szabadtéri múzeum­ban, hiszen a dolgozók már a következő esztendőt készítik elő. Gomba módra szaporodnak a nyugat-magyarországi táj­egység új épületei. Az április elsejei nyitásra egy kovács­műhellyel gazdagodik a bemu­tató rész, de felépítenek egy letenyei présházat pincével együtt, Szalafőről pedig lakó­házat hoznak Szentendrére. Ezenkívül kisebb-nagyobb épü­letekkel egészítik ki a már- már egységes faluképet. F. A. M. ^ r 1,A népfőiskolái mozgalom" — foglalta Össze 1386-ban Pozs­^ gay Imre e társadalmi tevékenység lényegét — „magyaror­szági indulásakor egy nemzet alá süllyedt nép élt az ország- S ban, szociális és kulturális nyomor tengerében. S e tenger­ben a népfőiskolák szigetek voltak, amelyekre néhány ember ^ felkapaszkodott és messzebbre tudott tekintenll ... Napjaink­ig ban a kialakult társadalmi-politikai szervezetek mellett egy­I fajta horizontális szerveződés lehetőségét teremti meg .,. Sok | helyen szükségét érzik az emberek, hogy megszervezzék az önkormányzatukat, spontán szervezetekbe tömörüljenek ... A ^ népfőiskolákat . . . elsősorban egyesületalkotó, közösségre ne­$ velő formáknak látom. A mai népfőiskolák nem a katedráról ifc 1 előadott tudás, hanem a közélet gyakorló-terepei!. . .*• A nyolcvanas években a hivatalos szervek által kezde­ményezett felélesztési törek­vések az emberek hasonló, spontán szerveződéseivel ta­lálkoztak. Az 1988-ban alakult Magj'ar Népfőiskolái Társaság a hazai hagyományok folyta­tójaként támogatja, segíti a helyi kezdeményezéseket. Ke­retein belül működik a Bu­dapest Környéki Népfőiskolái Egyesület, amely idei áprilisi, surányi összejövetele után a napokban ismét meghívta kö­zös megbeszélésre, ezúttal Pi- lisszentkeresztre a mozgalom­mal szimpatizálókat. Pest megyében 1988-ban kezdődtek kísérletek a népfő­iskolái mozgalom újraéleszté­sére. Alsónémediben, Pócsme- gyeren, Dányban szerveztek először faluszemináriumokat, amelyek már a népfőiskola csíráinak tekinthetők. A su­rányi összejövetel óta újabb népfőiskolák alakultak. A gödöllői Örökség Népfő­iskola nevében is hordozza célját, az értékek továbbörökí- tését. A Bugyi községben a Bessenyei Györgyről elneve­zett mozgalom, Dabason köz­életi és katolikus népfőiskola végzi — különböző sikerrel — munkáját. A Galgahévízen szerveződő Galga Menti Nép­főiskola nagyobb vállalkozás és egy különleges beruházás előkészítésén dolgozik. Svéd segítséggel ökológiai falut hoznak létre, ahol ötven család biokertészetet művel. A természetes életmód kiala­kításának lehetőségére mutat­nak gyakorlati példát az épí­tészettől az étkezési kultúráig. Az aszódi gimnázfúm Galga- völgye elnevezésű mozgalma pedig elsősorban a munkakul­túra hagyományait kívánja megismertetni a környék la­kosaival. Pócsmegyeren a népfőiskolái tanfolyamokon kívül a felnőttművelődés kü­lönböző formáit keltette élet­re a lelkes csoport. A népfőiskolái mozgalom helyi szerveződései — mint a fenti néhány példa is mutat­ja — igen változatos témák­kal, cselekvési formákkal pró­bálkoznak. Közös bennük azonban az, hogy segítik a helyi közösségek önálló szer­veződését. az emberben ter­mészetesen meglévő erkölcsi érzések kibontakozását, erő­sítik a magyarságtudatot, az emberi önérzetet, átörökítik az elődök által létrehozott ér­tékeket. Az igényeken keresz­tül ösztönzik a helyi közössé­get az igényesebb műveltség megszerzésére. A közösség alapjának a családot tekin­tik, ápolva annak összetartó erejét. Az elsorvasztásra ítélt falvak megmentésével a szü­lőföldnek és a vidéknek a tár­sadalomban betöltött nélkülöz­hetetlen szerepét akarják helyreállítani. Ez utóbbi fel­adat teljesítésének sikerét úgy képesek biztosítani, hogy kö­vetelik: a kis települések kap­ják vissza az iskolát, a taní­tót, az orvost és a papot. A he­lyi értelmiség pedig a társa­dalom méltó megbecsülését. Ennek a gondolatnak a jegyé­ben rendezik meg például Gö­döllőn december 2—3-án az Örökség Népfőiskola összejö­vetelét, amely a népi művelt­ségen belül elsősorban az új óvodai és iskolai elképzelé­sekkel kíván foglalkozni. A helyi kísérletek eredmé­nyeiről, kudarcairól, belső szakmai kérdéseiről, gondjai­ról és terveiről beszélgettek a három megye, Pest, Nógrád és Komárom népfőiskolái mozgalmának szervezői a pi- lisszentkereszti találkozón. A főváros vonzáskörzetében lé­vő területek egyesülete igyek­szik a három közigazgatási te­rület népfőiskoláit — a nézet- különbségek ellenére is — a másikat tisztelő, egymás mun­káját segítő közösséggé ösz- szefogni. Tervezik a Népfő­iskolái Híradó című ’ negyed­éves folyóirat kiadását, amely a nagy hagyományok — pél­dául az érdi katolikus, nagy- tarcsai evangélikus, tatai ta­nácsi elöljárók népfőiskolái — tapasztalatai, üzenetei mellett a jelenkor kihívásaihoz alkal­mazkodó társadalmi szervező­dés problémáival foglalkozik. A mozgalom pártoktól tá­vol álló művelődési tevékeny­ség — hangoztatják a Buda­pest Környéki Népfőiskolái Egyesület résztvevői. Ügy vé­lik, erre azért van szükség, mert nagy bizalmatlanság ve­szi körül a településeken a népfőiskolákat. Ezt a sokféle politikai párt hatásának és a velük való távolságtartásból fakadónak tartják. Ki tudja? A következő időszak társadal­mi fejlődése dönti el, hogy közéleti és kulturális megúju­lásunk milyen úton halad to­vább. _ Ruzslcska Mária KORFORDULÓ, A munkahelyek felelőssége is Nagyszülők és unokák az üdülőben Egy élet munkásévei után bizonyára a nyugdíjasok közül is sokan gondolnak arra, hogy néha jó lenne üdülni a szak- szervezeti beutalóval, vagy egykori munkahelyének üdü­lőházaiban. A tapasztalatok szerint nem minden munka- lyen viselik szívükön, hogy az idős, megfáradt, egykori mun­katársak is részesüljenek ilyen juttatásban. A SZOT üdülési osztályán elmondják, hogy he­lyenként még akkor sem gon­dolnak a nyugdíjasok üdülte­tésére, ha a lehetőségeket az aktív dolgozók nem használ­ják ki. Gyakran nem is a rossz szándék vagy a közömbösség az oka ennek, hanem a tájé­kozatlanság. Sokan nem tud­ják, hogy miként is részesül­hetnek a nyugdíjasok kedvez­ményes szakszervezeti üdülés­ben. A nyugdíjas szakszervezeti tagok aktív társaikkal azonos jogokat élveznek a kedvezmé­nyes S£OT-üdülési beutalás­nál akár nyugdíjas korukban, akár aktív munkaviszonyban vannak még egykori munka­helyükkel. Még nyaranta, a családos üdülés idején is be­utalhatok unokáikkal a nyug­díjasok. Természetesen közös megegyezés szükséges, annak, figyelembevételével, hogy az aktív dolgozók miként kíván­nak élni a kedvezményes be- utalási lehetőséggel. Jó tudni azt Is, hogy azok részére, akiknek a munkahe­lyi alapszervezetnél nincs le­hetőségük üdülési beutalót szerezni, előnyös szolgáltatást nyújt a szakszervezetek által fenntartott üdülővendég-szol­gálati iroda, a Dózsa György út 84-ben. Az iroda feladata, hogy a szakmai központok vagy alapszervezetek által felajánlott — ott megmaradt — bel- és külföldi üdülője­gyeket a szakszervezeti ta­goknak biztosítsa. A szolgálati iroda hetenként háromszor fogadja hétfőn. szerdán és pénteken reggel 9 és 17 óra között személye­sen az érdeklődőket. Telefo­non és levélben érkezett kér­désekre is tájékoztatást nyúj­tanak a kedvezményes üdül­tetési lehetőségekről. Az üdülővendég-szolgálati irodában mód van arra, hogy az érdekeltek gyermeküket vagy unokájukat kedvezmé­nyes áron — a gyermektéríté­si díjért, azaz naponta 70 fo­rintért — vigyék magukkal. Az egyetlen tennivaló ilyen esetben, hogy az üdülő gond­nokát előre kell értesíteni a kiskorú gyermek érkezéséről, hogy számára a megfelelő he­lyet a nagyszülők mellett biz­tosítsák. Ősszel és a téli hónapokban — kivéve a karácsonyi, szil­veszteri időszakot — általában szabad helyek vannak vállala­ti pihenőházakban is. Az üdü­lési felelősök feladata, hogy ilyenkor kellő figyelmet for­dítsanak nyugdíjas munka­társaikra, akiknek ilyenkor is vonzó lehet a néhány napos kikapcsolódás. Gyakran elő­fordul, hogy a nyugdíjasok szerénységből vagy indokolat­lan szégyenérzetből nem kez­deményezik az ilyen lehető­ségeket. Félnek az esetleges elutasítás okozta kudarctól, ezért hasznos megelőzni az ilyen kéréseket. Jó megoldás, ha az ilyenkor őszi-téli hónapokban rendezett nyugdíjas-találkozókat arra is felhasználják, hogy a vendé­gül látott idős munkatársak­nak az üdülési lehetőségeket felajánlják. Kasznár Zoltán Mit térit a biztosító A kísérő útiköltsége Az idős ember életének gya­kori kísérője a betegiség. Sű­rűbben kell felkeresnie az or­vost. a kórházat a különböző vizsgálatok, gyógykezelések miatt. A kis településeken élőknek sokszor távol esnek a kórházak. Az utazás nemcsak fáradságot, hanem többlet- költséget is ró rájuk. Némi könnyítést jelentett a múltban, hogy az illetékes orvos igazo­lása alapján az utazási költ­ségeket a társadalombiztosítá­si szervek megtérítették. Ez azonban ugyancsak utánjárás­sal párosult. Ez év június 1-jétől köny- nyebbé vált a 70 éven felüli nyugdíjasok helyzete, miután a tömegközlekedési' eszközöket ingyen vehetik igénybe. Az utazási költségtérítés értelem­szerűen részükre feleslegessé vált. A 70 évnél idősebbek azonban — különösen, ha be­tegek — sok esetben nem tud­nak egyedül közlekedni. To­vábbra is gond ily módon, hogy miként térítik meg a kí­sérő útiköltségét. Ilyen esetek­ben a kísérőnek az egészség- ügyi szervhez kell fordulni iga­zolásért. Ha az egészségügyi intézmény illetékes orvoSa az útiköltség-útalványon vagy kórházi igazolványon a kísérés tényét idiiúsítja, az útiköltsé­get a társadalombiztosító visz- szatéríti. Abban az esetben, ha a be­teget nem közforgalmú jármű­vön, hanem saját gépkocsin szállítják, a 70 éven felüliek­nek nem számolnak el útikölt­séget, az őt kísérő családtag azonban e térítésre igényt tart­hat. K. Z. Ezt sem gondoltuk volna Öregek otthona Abonyban Csinos, fehérre meszelt fa­lusi ház udvarán idős emberek sütkéreznek a napon. Ez az ő otthonuk, az abonyi öregek napközi otthona. Pólyák Istvánná, a nagy­község közismert veteránjá­ELVÉSZA TUDÁS A pihenés átka Évtizedek által felhalmozott tapasztalattal, óriási szellemi tartalékokkal mennek ma nyugdíjba az ötvenötödik évü­ket betöltött nők és a hatvan­éves férfiak. Sokan már rég­óta várták a pihenés éveit, s elhatározták, hogy többet, még ha hívják is őket, nem dol­goznak. Mások rettegve gon­dolnak arra a pillanatra, mi­kor el kell hagyni munkahe­lyüket, s át kell adni asztalu­kat az utánuk következőknek. Pedig ez a világ rendje — jól tudják. De tele vannak ener­giával, s igenis nagyon sze­retnék továbbra is kamatoz­tatni tudásukat. Csakhogy a foglalkoztatási gondok a nyugdíjasokat is el­érték. Egyre nehezebben ta­lálnak munkáltatót, aki meg­felelő feladattal tudná ellátni őket. Ez azért is tragédia, mert sok embert munkája, a közösségben eltöltött órák él­tetik. Egyre több egyesület, szer­vezet alakult az utóbbi évek­ben. Jó lenne, ha egy — hatá­sosan — a nyugdíjasok foglal­koztatását is zászlajára tűzné! nak özvegye, halála előtt az államra hagyta házát azzal a kikötéssel, hogy ott bentlaká­sos intézményt alakítsanak ki az idős gondozottak számá­ra. így csökkenhet a meglévő otthon zsúfoltsága. Látogatásunkkor a lakók éppen ebédhez készülődtek, így a társalgó és a tágas, tisz­ta lakószobák szinte üresen álltak. Néhol szép, antik bú­torokat láttunk: a gondozot­tak néha magukkal hoznak egy-egy kedves otthoni dara­bot egykori lakásukból. Köny- nyebben szokják így a kör­nyezetet. Csupa kétágyas szo­ba van, a túlzsúfoltságot te­hát tényleg sikerült megszün­tetni. Sőt, amint azt Juhász Józsefné vezetőnőtől megtud­tuk, még négy-öt. új embert is fel tudnak venni. * — Augusztusöan költöztem ide — mondja egy néni, de a régi otthonba bejáróként már 14 éve, amióta az uram meg­halt, mindennap ellátogattam. Itt azonban sokkal jobb ne­kem, hiszen nappal még csak megvagyok egyedül is, de az éjszakától bizony már egyre jobban félek. Az új épületbe egyébként mindenki augusztus 19-én köl­tözött, hiszen akkor készült el. Felújítása 4,5 millió fo­rintba került, ebből közel 2 milliót a Pest Megyei Tanács adott, a többit a helyi tanács vállalta. A lakosság — főleg a kisiparosok, kisszövetkeze­tek társadalmi munkájukkal járultak hozzá. Az itt élők többsége viszont beköltözés­kor egykori lakását, házát visszaadta, annak ellenére, hogy ez nem kötelező. Az egyetlen házaspár, Ilon­ka néni és Sándor bácsi is augusztus óta bentlakó, azelőtt bejárók voltak a'régi otthon­ba. Ilonka néni 82 éves. Na­gyon szeret itt élni, főleg a koszttól van elragadtatva. — Egyetlen baj van — pa­naszolja —, az, hogy megsü- ketültem! Hallom, hogy be­szélnek, de nem értem, hogy mit. Megöregedtem! — Ha megöregedtünk, hát megöregedtünk! — dörren rá a 75 éves Székely József. De hát voltunk fiatalok is. Józsi bácsi azt mondja, „az élet olyan, milyenre igazít­juk”. Pedig igen szegényen élt. De hát nem a pénz boldo­gít, hanem az, hogy az ember beilleszkedjen a világba. — Amíg meg nem rokkan­tam, 18 évig egy munkahe­lyen, egy brigádban dolgoz­tam. Aki nem hepciáskodik, az jól elvan mindenütt. Akko­riban az volt a szórakozás, hogy eljártunk a dalárdába, vagy játszottunk a „műkedve­lőben”, a katolikus legény- egyletben. Most mindez fel­éled, mint minden régi do­log. Mondogatjuk is; „no, ezt sem gondoltuk volna!” Józsi bácsi mór a régi ott­honban is bentlakásos volt. A többiekkel együtt úgy véli, jó itt, hiszen nincs zsúfoltság. 10-12 gondozott lakik a ház­ban, bejárók sincsenek. Igazi család vagyunk — mondják. jUegő Krisztina > ................. ■ ■■ ■ — ' ..........-■ ' ' ■ ■ ■" ■— ■ I—■ A népfőiskolák reneszánsza Ne féljünk' az önszerveződéstől!

Next

/
Oldalképek
Tartalom