Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-22 / 276. szám

1989. NOVEMBER 22., SZERDA 5 Tiszta levegőt, jó üveget ígér az Izzó Messze a világszínvonal alatt Nincs mit csodálkozni: a várható munkanélküliség ellené* re manapság munkáé, öhlány is van. Persze, mindezt innen kívülről nem nagy kunszt megállapítani. Lenne bár az ember az adott Igazgató, vezető helyében, okozna a megoldás kere­sése nekünk is néhány álmatlan éjszakát. Szerencse a szeren­csétlenségben: a váci fegyháznak van egy vállalata, melynek „dolgozói” nemigen válogathatnak a munkahelyek között. Oda mennek, ahová viszik őket, ahol szükség van a munka­erőre. Képzeljük csak el a cimercs tolvajt, aki ahelyett, hogy „nehéz fizikai munkája” gyümölcsét élvezné, valóban nehéz • '.zikai munkát végez. Három műszakban cipeli a forró üveg­csövet. Sok szó esik mostanában Vác környezetszennyezéséről, melyből a Tungsram Rt. helyi üzemének ólomüveggyártó részlege jócskán kiveszi a ré­szét. A gyár vezetése a kü­lönböző fórumokon ígérte a változást, már csak saját jól felfogott érdekei miatt is. Hi­szen az itt gyártott csövek mi­nősége — enyhén szólva — nem üti meg a világszínvo­nalat. Erre még jön a mun­kaerőhiány. Ugyanis senki sem akar három műszakban dolgozni. — Jelenlegi ólomüveg-ke­mencénk elavult, régi tech­nológiával dolgozik — kezd­te beszélgetésünket Schmidt Ferenc igazgató. — Ennek kö­vetkezménye, hogy a kiáram­ló füstgázok nagyobb meny- nyiségű ólomoxidot tartal­maznák. Mindez már lassan 25 éve megy így, de hosszú éve­kig senki sem foglalkozott a környezet védelmével. Az utóbbi időben azonban a Tungsram nagy gondot fordít erre, s a beruházás egyik cél­ja a környezetvédelem biz­tosítása, betartása. Mindezen túl olyan környezetbarát tech­nológia áll majd rendelkezé­sünkre, amely világszínvona­lú, bárhol eladható ólomcsö­vet termel. — Ha jól tudom, az NSZK- ból érkezik az új kemence. — Igen, a nyugatnémet Sorg cég szállítja majd. Mindez egy 200 millió forin­tos beruházás, amelyből csak a kemence négymillió már­kát tesz ki. Ez utóbbi összeget NSZK-hitelböl fedezzük. A szerződések megköttettek, s úgy terveztük, hogy január el­sején állunk le. Különböző adminisztratív ügyek miatt azonban e határidő március elejére tolódott. — Meddig tart az átépítés? — A jelenlegi kemencét és környezetét egy hónap alatt bontjuk le, az új pedig három hónap alatt készül el. — Mi lesz a különbség a két kemence között? — A jelenleg üzemelő gáz­Ki lesz az elnök Dunabogdányban ? Hét szűk esztendő A dunabogdányiaknak im­már évtizedes vágyuk, hogy bővítsék a község iskoláját. A terv megvalósításához azon­ban rosszkor láttak hozzá, mert a® országgal együtt a megyére.' is épp a „hét.” szűk esztendő köszöntött. Mikorra elkészült a négy tanteremre szóló építési terv, kiderült, hogy a megyei tanácstól nem várhatják az Ígért céltámoga­tást. Négymillióról lett volna szó, amelyhez a község hozzá tudja tenni a maga megtaka­rítását, 4,2 milliót. —Nincs mese, bele kell vágni, mondja Horváth Imre tanácselnök, mert a lakosság okkal elégedetlen a napközi­ben uralkodó állapotokkal. Az már eredmény, hogy megalakították az iskolataná­csot, amelynek egyetlen fel­adata kimódolni, miként le­hetne a termekhez hozzájut­ni? Azt az elképzelést máris elvetették, hogy a tetőteret építsék be. A pedagógusok azzal érveltek, hogy elszakad­nának a gyerekektől. Maradt az, hogy a saját 4,2 millióból emelnek két tantermet. Hiába, szegény ember vízzel főz! A kultúra körébe tartozik, hogy alapítványt hoztak létre a nemzetiségi hagyományok ápolására. Jó kapcsolatok alakultak ki a Stuttgart mel­letti Leutenbachhal, a kertba­rátkörök, tanulók oda-vissza látogattak már, s ehhez pénz­re van szükség. A helyi Úttö­rő Tsz és a takarékszövetkezet is beszállt, s összejött ötven­ezer forint. A jelentős események között tartják számon azt is, hogy a Fő úttal párhuzamosan sike­rült kijelölni a jövőbeni csa­ládi házak helyét. Dunabog­dányban ugyanis nem fogy a lakosság, több fiatal szeretne építkezni, hely azonban már nincs. Ezért a tanács megszer­vezte, hogy a hosszú nadrág- szíjtelkeket kettévágja, a ki­sajátításra kifizetett kétmillió forintot, a vízvezeték építésé­re több mint 1 milliót, a zöld­kárra 500 ezret. Még a Fő ut­ca csatlakoztatásához is jutott 1 millió. A lakosság jó szív­vel fogadta az ■akciót, mert sok szülő is így biztosított házhelyet a gyermekének. A 700 méter hosszú utca évekre megoldja a fiatal népesség le­telepedésének gondját. Horváth Imre egyébként ta­vasszal nem indul harcba a tanácselnöki székért. Azt mondja, az öt év, amit ebben a pozícióban eltöltött, kelle­mes volt, de vissza akar térni a szakmájához. A gépész- mérnököknél a tudás hamar elavul, ha még tovább marad­na tanácselnök, talán soha nem tudná többé behozni a le­maradást. A nyugdíjáig még három ciklust kellene letölte­nie, ezt azonban nem tudja elképzelni. Nagyot esett a ta­nácselnöki munka anyagi és erkölcsi megbecsülése. Így a kedvező eredmények ellenére is betöltésre vár az elnöki hi­vatal Dunabogdányban. Vicsotka Mihály A kisvállalkozók támogatására Új hitelakció Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. a Világbank ál­tal kisvállalkozóknak biztosí­tott kölcsönök folyósításában szélesíti szolgáltatásait; pá­lyázatot hirdet ipari és mező- gazdasági kisvállalkozók szá­mára. A világbanki feltételek­hez igazodva az ipari kisvál­lalkozóknak hároméves lejá­rattal, a mezőgazdasági kis­vállalkozóknak 10 éves lejá­rattal hirdetnek kedvezményes kölcsönöket. A hitelek kama­ta 15,5 százalék. Az OKHB eddig mintegy hatezer kisvállalkozó külön­böző ügyleteit finanszírozza, s mintegy 600 millió forintot fordított a kisvállalkozók te­vékenységének hitelezésére. A pénzintézet mintegy egymil- liárd forintot különít el a vi­lágbanki kölcsönök folyósítá­sára. Emellett a bank saját forrásból is hozzájárul a kis­vállalkozások finanszírozásá­hoz. A mezőgazdasági vállalko­zásoknak azért biztosít több mint háromszor annyi futam­időt az OKHB, mert egyetért azzal a kormányzati állás­ponttal, hogy a mezőgazdaság­ban ennyi idő kell a termelő- eszközök megvételére és azok megtérülésére. tüzelésű, az új elektromos lesz — mondta Schmidt Ferenc. — Ma a füstgáz viszi ki magá­val a szabadba az ólomoxidot. Az új kemence csak a kelet­kező port szívja el, ami egy filteres berendezésen megy át, s ez minimális szennyező­dést sem enged ki. Ezenkívül az egyéb hulladékok is meg­szűnnek. A mai kézi vezér­léssel szemben számitógépes rendszert kapunk. — Milyen ma az ólomüveg minősége? — Jelenleg nem üti meg a világszínvonalat. Nemcsak a külső, a hazai piacra is gon­dolnunk kell. A Tungsram sok terméket szállít, s az al­katrészek színvonala nem ma­radhat el. így az ólomüveggel szemben is nagy a követel­mény. Ma az elméleti húsz­ból 9-10 tonna jó üveg jön le a kemencéből. Az újnak el­lenben 24 tonna az elvi kapa­citása, mélynek 80 százaléka kiváló minőségű. — Tudomásom szerint nem­csak a minőséggel, a létszám­mal is gondok vannak az ólomüveggyárban. — Sajnos az általános mun­kaerőhiány minket sem ke­rült el — így az igazgató. — Mindez elsősorban a szakmun­kásoknál mutatkozik meg, de folyamatos műszakra sincs jelentkező. Jelenleg a szük­séges létszám 60-70 százaléka áll rendelkezésünkre, ami az új sorhoz már elegendő lesz. Ezért most a börtönből ka­punk rabokat, akik pótolják a hiányzókat. Az alapvető munkaerőhiány megoldásán kívül szükséges a mai szak­embergárda minőségi cseréje is. A modern technológiához értő, felkészült munkatársa­kat keresünk, s természetesen mérnökökre is szükségünk van. A Tungsram váci gyárának igazgatója az elítéltek mun­kaszerződésével kapcsolatban nem tudott — igaz, nem is nagyon akart — felvilágosí­tást adni. így megkerestük a Dunai Tömegcikkipari Válla­latot, hátha ők tudják, meny­nyi időre, s hány főt bocsáta­nak a gyár rendelkezésére. — Szerződés rögzíti meg­állapodásunkat, ami decem­ber 31-ig érvényes — mondta dr. Hevesi Tibor százados, munkaügyi osztályvezető, -r- Igy csupán 2-3 hónapról van szó. Folyamatos üzembe 15-16 főt adunk kiegészítésként. Nem csodálkozom, hqgy nincs ott elegendő dolgozó. Az a munkahely olyan is, azt lát­ni kell. Nos, az elítéltek most lát­hatják eleget. Remélhetőleg azonban jövő nyáron már az új kemence gyártja a kiváló üveget. S nem lesznek rabok, és nem lesz környezetszeny- nyező és ártalmas ólompor. Mert a kémény ma még ont­ja a mérget . Széles Tamás A társközség elszámoltatja Gyált Szótlanul, csukott szemmel járnak A közelmúltban több levelet kaptunk Felsőpakonyból. Ol­vasóink olyan közérdekű kér­déseket tettek föl, amelyek majdnem mindegyike elhang­zott már október 20-án is a Felsőpakonyi Érdekképviseleti Kör meglehetősen viharos alakuló ülésén. A felvetések­ből egy csokorra valót továb­bítottunk Dobróti Istvánnak, az MSZP helyi szervezete ideiglenes ügyvezető titkárá­nak. aki a szabadságon levő gyáli tanácselnök helyett vál­lalta a tájékoztatást. — Miért van a társközség­ben két rendőrnek is szolgá­lati lakása, miközben egyikük sem dolgozik helyben? Miért támogatta a szolgálati lakások építését a közös tanács? Miért nem akadályozza meg a rend­őrség a lajosmizsei, ácsai fia­talok, a bőrfejüek randalíro- zását Pakonyban a diszkó után? Igaz-e,' hogy a diszkóba jegy helyett tenyérre ütött bé­lyegző a belépő ötvem forin­tért? — tettük fel olvasóink első kérdéseit. — Felsőpakonyban nem épültek szolgálati lakások a rendőröknek. Viszont most egy szolgálati lakást szeretne házvásárlással megteremteni a tanács, hogy egy rendőr csa­ládostul letelepülhessen. Ez pedig azt jelenti, hogy végre lesz rendőr a társközségben is. Bőrfejüek nincsenek Felsöpa- konyban, s oda nem is járnak. E gyanúra vagy félelemre néhány fiatal sajátos öltözkö­dési stílusa adhatott okot. A rendőröktől több esetben ka­pott tájékoztatás szerint ezek a fiatalok nem garázdálkod­tak, senkit sem bántalmaztak, s nem rongáltak meg semmit. Az viszont igaz, hogy csapa­tokba verődnek, hangoskod­nak a diszkó után, a vasútál­lomásra menet — jelentette ki Dobróti István. Majd hozzá­tette még, hogy Matusekné Dimov Eva, a klubkönyvtár vezetője — aki egyben a le­mezlovas is hétvégeken —, a saját autójával kíséri ki az ál­lomásra a fiatalokat. S mert Pakony közbiztonsági szem­pontból is a nagyközség ré­szének számít, a rendőrök ott ugyanúgy járőröznek, mint Gyálon. Bélyegző a tenyérre Az állításról, miszerint te­nyérre ütött bélyegzőlenyo­matta) ötven forint ellenében lehet belépni a diszkóba „adó­mentesen”, a következőket mondta Dobróti István. — Azért vezették be a bé­lyegző használatát, mert a kö­zeli italboltba kijáró fiatalok átadták másnak a megváltott jegyet. — Igaz-e, hogy hat pedagó­gusnak van szolgálati lakása, s egy sem tanít helyben? — tettük fel a következő kérdést. — Öt pedagógusnak a felső­pakonyi általános iskola a munkahelye, a hatodik, Vitéz Ottó, máshová ment dolgozni, ezért neki el kell majd hagy­nia a szolgálati lakást. Az viszont igaz, épül Pakonyban két szolgálati lakás, ám majd a tanács végrehajtó bizottsága dönti el, kik kapják meg. Bűzlik a szemétlerakd — Olvasóink kifogásolják azt is, hogy a tanács nem tün­tette el az állandóan bűzlő, füstölgő szemétlerakó tele­pet ... — Ez a panasz érthetetlen a számomra, hiszen nyolc évvel ezelőtt éppen a pakonyiak kérték a tanácsot, hogy igy hasznosítsák a régi homokbá­nya területét. Ez a hely 3-3 kilométerre van mindkét köz­ségtől. Ugyanakkor Felsőpa- kony keleti felén, a szélső há­zaktól szinte csak méterekre van a vecsési, s a másik irányban a budapesti szemét- lerakó, amelyek léte ellen ed­dig senki sem tiltakozott. — A lakosság által több­ször is igényelt második orvo­si körzetet mikor kapja meg Pakony? — Nem lesz második orvosi körzet, mert a társközségben csak alig két és fél ezer em­ber él, holott a körzetek ki­alakítására háromezres lakos­ságot ír elő a rendelet. A be­ígért gyógyszertár létesítésére az MSZMP, majd az MSZP felajánlotta hivatali helyisé­gét. Csakhogy a közös tanács képtelen volt szakképzett gyógyszerészt csalogatni Fel- sőpakonyba. — Pakonyi olvasóink hiá­nyolják a vezetékes ivóvizet, s nem értik: miért költött a tanács milliókat az iskolai kút vastalanítására. ha a rendszer nem működik? — A vezetékes ivóvízért konkrét igény nem érkezett a tanácshoz, az általuk három hónapja kiosztott igényfelmé­rő lapok túlnyomó többségén is nemleges válasz szerepelt. Ebben valószínűleg az a kü­lönös pletyka is ludas, amely szerint a szennyeződés évente egy méternyit halad lefelé a földben. Ezt komolyan véve, többen azt írták a szórólapra; ha Pakonyban 28 méter mé­lyen van az ásott kutak víz- szintje, akkor majdnem 30 évig ráérnek még pénzt költe­ni a vezetéképítésre, kutak fúrására. Az iskolai kút vi­zének vastalanítását ellátó be­rendezés működik, csak ép­pen nem bírja a nyári locso­lások miatti megnövekedett terhelést. Enyhén szólva lu­xusnak tartom, hogy vastala- nított vízzel kertet öntözze­nek! — háborgott Dobróti István. Majd arról is beszélt, hogy a gyáli gázfáklyagyújtás újabb kérdéseket hozott a fel­színre a felsőpakonyiakban. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a gyáli Szabadság Tsz és az Autóker közösen vitték be a két munkahelyre a gáz­vezetéket. Annak idején a szövetkezet szívességből tett rá egy csatlakozóvéget, s nap­jainkban ez tette lehetőve a gáz bevezetését Gyálra — no és persze a lakosság fogyasz­tónként! 35 ezer forintos hoz­zájárulása. Felsöpakonytól ez a csatlakozóvég 5 kilométerre van, tehát ezért kellett volna még időben eldönteni, hogy ki fizesse meg a gerincvezeték megépítését a társközségig. Ki tud 33 millióról? Végül Dobróti István arra a kérdésre, hogy mit vitt el Gyál Felsőpakonytól, egy számvetéssel állt elő. Eszerint Pakony bevétele az elmúlt nyolc évben mintegy 4 és fél millió forint volt — a fejkvó­ta 1986-ban 296, a következő évben 297, ’88-ban pedig 501 forintot tett ki. Ez az állami költségvetésből járó fejleszté­si támogatás, a fejkvóta össze­ge nagyközségi arányt tükröz, merthogy a két település a közös tanácsi igazgatás miatt egyazon elbírálás alá esik. Az említett saját bevételek­kel szemben Felsőpakonyban az elmúlt 8 évben több mint 33 millió forintot költött fejleszésre a közös tanács! Eb­ben benne van az iskola kor­szerűsítése és bővítése 16 mil­lió 331 ezerért; az óvodabőví­tés és korszerűsítés csaknem 7 milliója, a klubkönyvtár ki­alakításának közel 6 millió fo­rintja, az iskolai kút vizének vastalanítása, ami több mint 3 millióba került. Az épülő felsőpakonyi törpe vízműre ed­dig 127 ezer forintot költött a közös tanács. Nos, úgy tűnik, hogy a kér­dések megfogalmazói elké­pesztő tájékozatlanságról tet­tek tanúbizonyságot. Am, mi­előtt megszólalnának a csu­kott szemmel járó felsőpako- nyiak, hadd tegyünk fel mi is egy kérdést: ha igaz az, hogy a társközség lakói a község­fejlesztésről szinte semmit sem tudnak, akkor eddig mit csinált Felsőpakony öt tanács­tagja?! Erre a nevezettektől várjuk a választ! Aszódi László Antal Több jó szokásom közül az egyik, hogy rendszeresen elolvasom a lapok hirdeté­seit. Mindig tanul belőlük valamit az ember. A legin­kább persze saját lapunk, a Pest Megyei Hírlap olda­lait néztem át, merthogy főszerkesztőmtől — nem csak a mostanitól, a koráb­bitól is — volt alkalmam alaposan megtanulni, hogy ez számomra kötelező. Mert egyébként — ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg — az ember a saját cikkén kí­vül nem olvas mást. Gyak­ran még azt sem ... A hirdetés azonban kivé­tel. A néhány soros kis írá­sokban, vagy a nagyobb alakú szövegekben általá­ban emberek üzennek em­bereknek. A sorokat átfut­va néha eljátszom a gondo­lattal. vajon mit is akar az, .ak' feladta a hirdetést. Böngészés közben akad­tam. rá arra a nagy alakú reklámra, amely már első soraival is figyelemfelkeltő. Méhecske gépkocsi Pest me­gyében — olvasom, s azután még azt is megtudom, hogy - kevés készpénzzel is előfi­DARÁZS ÁZ A MÉHECSKE zethetek autóra a szükebb pátriánkban működő taka­rékszövetkezeteknél. Ha ké­rem. hitelt kapok az előleg befizetéséhez és a vételár kiegészítéséhez, s ha ked­vem tartja, kedvező kama­tozású előtakarékossági be­tétet is nyithatok. Mivel pontosan nincs megjelölve, melyik taka­rékszövetkezetről van szó, találomra felhívtam néhány fiókot. Nagymaroson azt mondták, nem egységes — mint azt a hirdetés sugallja — a szolgáltatás, ők csak akkor állnak velem szóba, ha a negyvenszázalékos vé­telárelőleget befizettem. A tápiószentmártoni takarék- szövetkezet budapesti ki- rendeltségén eleve azzal kezdték: csak januárban indul az akció. Náluk is le kell szurkolni a negyven százalékot, a fennmaradó rész felére adnak kölcsönt, a többit nekem kell előte­remtenem. Sokkal rugalma­sabbnak látszik a pilisvö- rösváriak kezdeményezése: ők a gépkocsi teljes vétel­árának tíz százalékát kérik előre, a megrendeléshez szüséges előleg fennmaradó részére kölcsönt adnak 23— 25 százalékos kamatra, ha megjön az autó, annyit adnak hitelként, amennyit náluk időközben összegyűj­töttem. Már majdnem nyúltam a pénztárcám után, amikor még hozzátették: budapesti kirendeltségükön csak a fővárosiaknak, Pilisvörös- várott pedig a működési te­rületükön lakóknak adnak ilyen segítséget. Váciaknak nem jár. Először egy kicsit csodál­koztam ezen. azután eszem­be jutott: ez is olyan, mint minden ebben az országban. Van is, meg nincs is. s ha mondják is, csak a fele igaz. Mert nem értem, miért lennék én másodrangú ál­lampolgár, holott azt hihet­nénk, hogy egy pénzügyek­kel foglalkozó irodának mindegy, kivel lép kapcso­latba, csak az a fontos, hogy ebből haszna legyen. Néhány éve még azzal in­dokolták a budapesti kiren­deltségek megnyitását a Pest megyei takarékszövet­kezetek, hogy szélesíteni akarják ügyfélkörüket, ez azonban példánkból követ­kezően nem is olyan ko­moly szándék. Egyébként a terület egymás közötti felosztásának van egy nagy előnye: így ki lehet zárni a versenyt, amelyről köztu­dott, hogy adott esetben komoly bonyodalmakat okozhat. Például — vissza­térve az autóvásárláshoz — a pilisvörösváriaknak sok­kal több ügyfelük lenne ily módon, mint a nagymaro­siaknak. Ez a méhecske tehát még mindig nagyon csípős. Per­sze lehet, hogy ak*k így gondolkodnak, rosszul lát­nak, s a darazsat nevezték ki a jámbor mézgyűjtő sze­repkörébe. F. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom