Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-21 / 275. szám

1989. NOVEMBER 21., KEDD

Teádon

3

Újraéled az Erdőbirtokossági Társulat

Mit ér a jog, s mire lehet vele menni ?

Csöndesen üldögél a nyolcszáz■ lelkes kis falu, Pi- lisszentlászló a hegyek koszorújában. A fákon már alig van levél, a reggeli dérruhát most próbálja fölszárítani a bágyadt nap. A faluban sehol egy ember, magányosan górbedeznek az őszi virágok a kertekben. Jön a tél. Készül rá természet is, ember is; szépen rendbe rakott hasábok fekszenek a házak lépcsői alatt.

A tanácson, Illés György vb-titkár irodájában kellemes meleg van. Hatalmas, fafűtéses cserépkályha adja a meleget itt is, mint a falu legtöbb házában. Errefelé ismeretlen a gázkonvektor, a

radiátor. Persze, könnyű a

pilisi hegyek között, az erdők szomszédságában fával fűteni. Csak kimennek pár lépésre az erdőbe, és ..

Gyöngybetűs okirat

És éppen ez az, amiről beszélgetünk. Hogy vághatnak-e fát a szentlászlóiak az erdőben, vagy nem vághatnak. Mert joguk van is rá, meg mégsincs. Van, akinek három joga is van, van, akinek csak egynegyed. Ahogyan évszázadok alatt alakult.

Nézegetjük a régi iratokat. Az Erdőbirtokossági Társulat Alapszabályát 1898-ban rögzítették, mégpedig oly módon, hogy egy akkori törvény szerint megalakítása kötelező volt. A társulat ugyan létezett már előtte is, a tagok maguk közül választottak vezetőséget, maguk határozták meg a fakitermelés mikéntjét, a helybeli kőbánya üzemeltetését, a makkoltatás beosztását, a legelők, kaszálók használatáról pedig árveréseket rendeztek. Teljes volt a demokrácia, tökéletesen működött az önkormányzat. Mégpedig olyan jól, hogy csak a törvény, hatására született a már létező társulatról okirat, s az első jegyzőkönyv, amely a társulati tagok névsorát jogaikkal együtt fölsorolja, csak 1924-ben készült. A tintával, gyöngybetűkkel írott jegyzőkönyv az utódoknak nem sokat mond, hiszen a mindenki által ismert tényeket nem rögzítették.

Így aztán a tanácsiaknak sok munkájába került, hogy a régi könyvekből kinyomozzák az utódokat. A társulati jogok ugyanis öröklődtek, s ha a nagyapa, nagyanya, apa, anya jogokkal rendelkezett, a leszármazottakat most meg kell keresni. A társulat tudniillik, még ma is létezik. Igaz, felemás módon. 1954 óta rendelet csorbította a társulat önkormányzati jogait azzal, hogy a Pilisi Parkerdő- gazdaságnak kötelezően előírta, hogy intézze az erdő dolgait. Azóta úgy néz ki a dolog, hogy a társulati tagok tulajdonában maradt az erdő — 100 hektár szétszórt foltokban a falu körül —, de benne csak a gazdaság tevékenykedhet. Most például nem engednek fát vágni, csak gyéríteni, mert nagyon fiatalok a fák. Eltelik még néhány év, mire a falusiak érvényesíthetik a jogaikat.

Felemás helyzetben

Ebben a felemás helyzetben született az a gondolat, hogy egyesíteni kellene a használót és a tulajdonost, azaz valamilyen módon rendezni a tetszhalott társulat dolgát. A régi jegyzőkönyvek alapján, hosszas kutatás után sikerült a községi tanácson összeállítani a jogok örököséit — persze a'%rtSH«enr alaposan meggyérítette a listát —, s a héten össze is hívták őket, afféle közgyűlésre. A társulatnak összesen 199 joga van, van akinek több is jutott ebből, de az örökösödések folytán olyan is akad, akinek mindössze egy-huszonnegyed joga van. Mit ér a jog, s mire lehet menni vele? Erről kellett volna a közgyűlésen dönteni, de ez első nekifutásra nem sikerült.

Ismeretlen értékű

Régen egy jog egyenlő volt egy erdei ürméterrel, ami hattized köbméter fát jelentett. Később csökkent a jog értéke, s most már senki nem tudja, mit ér. Az erdőgazdaság képviselői szintén jelen voltak a közgyűlésen, s fölajánlották, hogy megvásárolják a társulattól a jogokat. 15 ezer forintot kínáltak egy jogért. Volt, aki elfogadta volna, volt aki kevesellte, s olyan is akadt, aki nem akarja eladni a jogát. Így most szakértőre várnak Pilisszent- lászlón, hogy értékelje, becsülje meg a jogok értékét.

A fölélesztett társulat pedig — amelyik közben ideiglenes vezetőséget is választott — azon töri a fejét, hogy vállalkozásba kezdene a jogaival. Egy kft.-hez hasonló társulatra gondolnak, amelyben például a föl nem kutatható örökösök jogai közös tulajdonban lennének. Eldönte- nék, hogy az erdőfoltokhól mely részeket érdemes föltét- lenül megtartani, hogyan kezdhetnének termelni, mikor vághatnának fát, s persze. ‘reiWéílréTr^a-Viszonyukat az erdőgazdasággal, saját tagjaikkal.

ges ez a sport, és sok nézőt vonz. Innen három kilométerre van a Forma—1, ugyaneny- nyi távolságra Budapest. A sportkör öt teniszpályát épített, és megoldódott a strand vízellátása is. Két kilométerre van a dunakeszi—alagi major, és az MHSZ sportrepülőtere. Kellene velük is tárgyalni, mert sok vendég szívesen jönne saját repülőgépével. Ha ott leszállhatnának, a panzió kocsit küldene át értük. Bővítené a vendégkört a lovasoktatás, mivel a tapasztalatok szerint minden lovas oda jár vissza szívesen lovagolni, ahol annak idején tanult. Egyelőre úgy tűnik, hogy lovakra nem is nagyon kellene költeni, mert tudjuk, Olaszországban nagy az érdeklődés aziránt, hogy egyes lótulajdonosok állataikat itt tarthassák. Devizával fizetnének ezért, s időközönként eljönnének lovagolni is.

Azt szeretnénk, ha a vendég minél több időt töltene házon belül, ezért a panzióban szaunát, bowlingpályát építünk, és természetesen gondoskodunk az étkeztetésről is.

Tudomást szereztünk róla, hogy Budapest és Pest megye a világkiállítás szervezése során közös pénzalapot hoz létre, hogy az idegenforgalmi gondok ne csak a fővárost terheljék. Ha lesz pályázati kiírás, mi szeretnénk ebből is részesülni.

Szegő Krisztina

Gombó Pált

Kerepestarcsa

Exportszárítmány

Naponta két vagon paszti- nákot szárítanak a Szilasmen- ti Termelőszövetkezet szárítóüzemében. A gyökereket Újkígyósról szállítják. Három műszakban dolgozzák fel a nyugati piacon keresett terméket. A sárgarépa szárítását befejezték, az idén kevesebb készterméket állítottak elő a tavalyinál, 85 tonna száraz répájuk van, A szerződött mennyiségeket megkapták, de a növények szárazanyag-tartalma gyengébb, a kihozatal kevesebb volt.

Nagyobb választék

Kéttengelyű Robik

Bővíti választékát a Robix Mezőgazdasági Gépgyár. A Robi nevű, 2—6 kilowatt teljesítményű kiserőgépek után

— amelyek elsősorban a hobbi- kartek művelésére alkalmasak

— most kéttengelyű, 7-8 kilo- wattos, tehát a korábbinál jóval nagyobb erejű traktorok gyártására is berendezkedik. Az újdonságok már helytállnak az árutermelő, több hektáros farmergazdaságokban is. Az első kéttengelyű kistraktorok a jövő év közepén kerülnek a piacra, azt követően évente legalább 2000 darabot szállítanak belőle a hazai és külföldi megrendelőknek.

x igazolványa nincs — a rend- i őrség keresi. Ezen a címen S jelent meg lapunkban a fel- § hívás, hogy ki tud Maró Ká- S rolyról A nyolcvanhat éves, | súlyosan agykirosodott ember ^ ez év november 2-án tűnt el ^ Táoióblcske, Felsótápió 1. % szám alatti tanyájáról.

Sajnos, napjainkban egyre gyakoribbak az ilyen, rendszerint tragikusan végződő esetek. Mi történt Maró Károllyal? Cikkünket figyelem- felkeltőnek szánjuk, annak érdekében, hogy a társadalmi gondoskodás és a segítség- nyújtás ne akkor kezdődjön, amikor már csak a csoda segíthet.

Nyolcvanat! kutattak

Azon a napon, amikor Tápió- bicskén jártunk, nyolcvan rendőr és katona kereste Maró Károlyt a településen és környékén. Amikor rábukkantak, már nem élt. Óriási erőt és energiát emészt fel egv-egy ilyen kutatás a fenyőerdőben, a bozótban, a tápió- sági tanyavilágban.

Nem lenne több, csak egészen másfajta ráfordítás, ha volnának szívvel-lélekkel dolgozó gondozónők, igazán otthont nyújtó szociális otthonok a rászorulók számára. És akkor nem indulnának el a vakvilágba olyan öregemberek, akik már a nevüket sem tudják megmondani.

A Felsőtápió 1. szám alatti tanya nincs bekerítve, de három kutya is őrzi az idegenektől. Látszik, hogy olyanok lakják, akiknek már nincs erejük arra, hogy sokat mozEgozolványa nincs — a rendőrség keresi

Egy öregember halála

dítsanak. Maró Károlynét nem találtuk otthon, azt mondják a helybeliek, egész nap az urát keresi, már nyolcadik napja.

A környéken mindenki tudja, hogy eltűnt az öregember, hiszen a hangosbemondó hírül adta a környéken, hogy keresik. Eltűnt már többször is, mióta ilyen állapotban van, de a korábbi esetei szerencsésen végződtek. Előfordult például, hogy felvették egy gépkocsiba, és elvitték a legközelebbi szociális otthonba. Ott találtak rá a hozzátartozói, néhány óra elteltével.

Akkor, utoljára

Maró Károlynéval nem tudtam beszélni, de a rendőrségi akta rögzíti a bejelentést. Az idős ember mielőtt elindult otthonról, azt kérdezte, hová lett a disznó. Mondta a párja, hogy ők már régen nem tartanak állatot a háznál, de hiába hajtogatta az igazat Elindult a férfi a földeken keresni a disznót.

„Hiába próbáltam rábeszélni, hogy ne menj te sehová,

inkább együnk valamit. Nem hallgatott rám. Akkor láttam őt utoljára. Beteg ember volt már szegény, a kórházban is mondták, hogy elpusztultak az agysejtjei, ezen nem lehet segíteni...”

Délután két óra tájban ment el hazulról Maró Károly és aznap este látta utoljára az egyik, tán két kilométernyire lakó tanyaszomszéd az úgynevezett Hanoiik dűlőben. Hallotta, hogy ugat a kutya, hát kiment a házból. Az öregember ott állt, az élősövénynek támaszkodva, és nem mondta, hogy mit akar. Így hát a szomszéd csak annyit szólt hozzá, hogy most már menjen szépen haza. Maró Károly arról beszélt, hogy majd jön a fia, autóval, látogatóba.

A fia, amikor hallotta, hogy mi történt az édesapjával, odautazott a fővárosból, ő is megpróbált segíteni. Néztem a jegyzőkönyveket a körözési akcióról. November 8- án. amikor egész nap zuhogott az eső, tizenöt rendőr és 30 katona kereste Maró Károlyt, két nappal később, amikor ott jártam, összesen nyolcvanan voltak.

Kérdeztem, hogy vélemé nyük szerint van-e még re mény. Egy hasonló esetet em lítettek. Négy évvel ezelőt történt, amikor két hét utál találtak meg — élve — eg; eltűnt öregembert. A remény nem szabad feladni.

Bejött szabadságról

Nagy terület ez a tanyavi

lág, kipusztult szőlőkkel, ha talmas erdőségekkel. A kuta tók sokan voltak, olyanok i: eljöttek, akiknek nem let volna kötelességük. Mint pél dául az éppen szabadságon lévő Fodor József főtörzsőrmester, aki egyébként két kis gyermekével töltötte volna az idejét.

Délben szolgálati rádión érkezett a hír a Nagykátai Rendőrkapitányságra, hogy Kamasz János törzszászlós megtalálta Maró Károlyt holtan. Egy kipusztult erdő helyén lévő bozótosban, minden lakott helytől több kilométerre feküdt az öregember, olyan békésen, mintha aludna.

A rendőrök közölték a hozzátartozókkal a gyászhírt.

Gál Judit

Eredeti felhalmozás mai módra

A politikai gazdaságtan szerint az eredeti felhalmozás Angliában ment végbe, ahol a parasztok földjét eltulajdonították, bekerítették, hogy befüvesítsék és birkalegelőnek használják fel az urak. A földjüktől megfosztott parasztok pedig proletárok lettek, olcsó munkaerők, vagy csavargónak minősített egyének, akiket felakasztottak. Így lón tőke és munkásosztály, nyomor és kényszerbesorozott matrózok az egyik oldalon, vagyon, működő tőke a másik oldalon.

Ma a piacgazdaság nélkülözi a tőkét, tehát elölről kell kezdeni az eredeti felhalmozást, de bekeríteni csak a nép jövedelmét lehet. Ez változatosan megy végbe. Először is több évtizedig tartott törvénytelenségekkel. Lön törvénytelen valuta, amit eldugtak, és lopás, amit szintúgy eldugtak, mígnem a piac jegyében felszabadítottak, megmosattak, és lettek devizaszámlák, patyolattisztán és a feketepiac vado- natpiszkosan. De a piaci maffia meg kereskedelmi visszaélések nem teremtettek tőkét, amely termel, hanem csak épültek a kis paloták, felment a telek ára, és jobban lehetett keresni lakásuzsorával, mint lakatossággal, szabászattal, villanyszereléssel és kőművesség- gel, mint gyári munkával. De mert az utóbbi szakmában is loptak, például az M7-es út nyersanyagait építkezésekhez szállították fekete féláron. Rossz lett az út, de felépült a balatoni villák tömege, és minden intézkedő hatalom megkapta a maga sápját.

Idők múltán aztán bejött az igazi módszer: hogyan lehet abból gazdagodni, hogy mások elszegényednek. A módszer régi, de biztos: inflációt kell gerjeszteni. Az most van, évről évre nő. Akik annak idején a lerombolt országban, a millpengők és adópengők helyett kemény munkával megteremtették az értékálló forintot, ma nyugdíjuk értékét vesztve, szegénységi jogokért folyamodhatnak — például ingyenorvosságért —, járják az egyelőre még működő orvosi hálózatot, vagy ha szerencséjük van, kaphatnak ingyen levest. De lassan ki is lakoltat- ják őket, mert drágul a villany, a gáz, a fűtés, a lakás. A gyermekeik még csak felnőttek, de áz unokák már lakás híján és drága élelem, ruházat lévén, már nem igen akarnak megszületni.

De aztán a másik végleten mégsem terem meg a vállalkozói tőke. Mert drága a modern termelőeszköz, de itt a szabad állami valuta. Kimegy az élelmes ember családostul, kapja az államtól a szabad útlevélhez a valutát és behozza a hűtőszekrényt Bécsből, a pornókazettát ugyanonnan. Aztán itthon — mint vállalkozó — lemásolja és eladja. A munkabér úgy nő, hogy a vásárló- értéke csökken, mínusz a kereseti adó. Jövőre mintegy harminc százalékkal növelik a gyógyszerek árát, kap az orvos hálapénzt „ (kell is neki), kap a pap, kap a sok párt és a sok képviselő. Lop a közértpénztáros, ki így számol, ki úgy.

A vállalkozó küzdött a verseny egyenlő feltételéért, így kevesebb adót fizet, mint az állami vállalat. De panaszkodik, mert ennek ellenére kevés, amit felhalmoz; alig több a kamatlábnál. Mert az is inflálódik. A fiatal munkásnak pedig ha telne lakásra, nem juthat a kamatra.

N

yugati életnívóra kell az eredeti felhalmozás első pármilliója. Hiánycikk a luxusautó. A közönséges magyar ember viszont örül a csirkelábnak. A szalámit délvidéken veszi meg a jugoszláv vendég tíz rúd-számra, a boltba be sem jut a fél kiló kenyérért és egy liter tejért a sorbaálló vevő. Csak a pártok és lapok száma nő, bár az utóbbi nem olyan gyorsan, mint az ára. No meg a szavak inflálódnak. Az ígéretek már nem. Mindent rá lehet fogni a lassan már régmúltra. amikor még pénz volt a forint és működött az ingyenes egészségügy és nem volt ötvenszeres a vezetői jövedelem. Az eredeti felhalmozás gyors meggazdagodásra törekszik, az elszegényedés szintoly gyorsan megy, de mondottam: ember, küzdj és bízva bízzál. Ez könnyen sikerül, ha gazdagodsz.

Repülővel érkezhet a vendég

Lovas panzió épül Foton

A Fóti Tanács jelenleg két vállalkozásban érdekelt. Az egyik a Somlyó hegyi Fáy- présház, a másik a strand a hozzá tartozó Tó vendéglővel, mindkettőt a Fótépkerrel kö- . zösen üzemeltetik.

Legújabb és leglátványosabb vállalkozásuk azonban egy lovas panzió építése és szervezése. Magánkezdeményezésként indult: Bagi Imre vállalkozó vett egy házat és elhatározta, hogy ott lovas panziót nyit. Az épület azonban kicsi volt és túlságosan központi helyen feküdt ilyen jellegű létesítményekhez képest. A tanácselnök, Tóth Sándor ezért azt javasolta, inkább nagyobbat építsenek, ahol legalább egy busznyi ember el lehet helyezni. A terv 26 szobás, 56 helyes intézménnyel számol. A terület a tanácsé, ők ezzel és a közművel szállnak be kft. formájában. A területről azonban később kiderült, hogy a tsz tulajdona, ezért azt végül is ők adják, s több helyi vállalat pénzzel és építőanyaggal segít. Körülbelül 20 millió forint gyűlt eddig össze.

— Időközben megkaptuk egy kisszövetkezet, a Verzió Kft. szándéknyilatkozatát — mondta Fehér Sándor, a tanács igazgatási osztályának főelőadója. — Ez egy magyar— osztrák közös vállalat, és tőkével kívántak a vállalkozásban részt venni. Rajtuk kívül más külföldi partnereket is kerestünk, ezért ajánlati terveket küldtünk. Jelentkezett egy NSZK- és egy izraeli vállalat, ők azonban előzetes forgalomkalkulációt is kértek. Ez ügyben a Kereskedelmi Minisztériumtól kezdve egész Sarlóspusztáig — ott működik hasonló vállalkozás — szaladgáltunk mindenfelé, de kiderült, nincs az országban olyan szerv, amely ilyen kalkulációt tudna tervezni. Pedig tőkére továbbra is szükségünk lenne, ezért mind a mai napig várjuk a vállalatok és magánszemélyek jelentkezését. A létesí- ménv 98 millió forintba kerül majd.

A terület lovaglásra, kirándulásra — a Somlyó hegy közelsége miatt — igen alkalmas, de téli programokat is lehet itt szervezni. A Somlyó hegyen tartott már versenyeket a Magyar íjász Szövetség Terepíjász Szakosztálya. Igény lenne nemzetközi versenyekre is, de egyelőre gondot okoz a részt vevők elszállásolása. Pedig igen látványos és egészsé> A falu csöndesen ücsörög a hegyek között, az erdő j békésen készül téli álmára. Az emberek napközben | nincsenek otthon, az erdőgazdaságban, vagy Szentendre ' gyáraiban dolgoznak. Pilisszentlászlón — szerencsére i — sose szerveztek téeszt, s azért szerencse ez, mert a 1 földek fölfutnak a hegyre, nem igazán művelhetőek.

! Ha mégis vetnek kukoricát, azt inkább a vadak, főleg I a szarvasok eszik meg. Talán a málnatermesztéssel vol- ! na érdemes foglalkozni. Gondolkodnak is a faluban,

; hogy a régóta nem használt kaszálókat — mert már ál- j latokat sem tartanak — föltörik. De ez csak mellékes ! volna, háztáji munka. A település egyetlen kincse az ! erdő. A benne lévő fákkal, vadakkal, s a hozzájuk fü- i ződő évszázados jogokkal. Vajon kell-e még a jog a S falunak, vajon tudnak-e vele mit kezdeni?

J. A.