Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-18 / 273. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM, 273. SZÄM rn • 5.30 forint 1989. NOVEMBER 18., SZOMBAT A szakszervezetek középen keresnek szövetségest Üdvözük a munkástanácsokat Rendhagyó szakszervezeti gyűlés színhelye volt pénteken a Nemzeti Sportcsarnok. Az ország minden tájáról ösz- szesereglelt több mint ezer résztvevő a szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának kezdeményezésére mintegy munkaértekezleten vitatta meg a mozgalom álláspontját a dolgozók széles rétegeit érintő kérdésekben. A tanácskozásra a pártok is meghívást kaptak, amit a Magyar Szocialista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata, illetve a Független Szociáldemokrata Párt, a Független Magyar Demokrata Párt és a Baloldali Alternatív Egyesülés el is fogadott. A Magyar Néppárt nagyválasztmányának ülése miatt személyes képviselőt nem tudott küldeni, táviratban üdvözölte a tanácskozást. Útelágazáshoz érkezett a magyar társadalom, s ebből adódóan a szakszervezeti mozgalom is — kezdte beszédét Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. A változások fő irányát kedvezőnek minősítette, mert esélyt ad hazánknak arra, hogy ne szaladjunk le végérvényesen a világ, s ezen belül Európa meghatározó gazdasági-társadalmi fejlődési tendenciáitól. sőt belátható távlatokban a felzárkózás reményét is megcsill' ltja. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a demokratikus átalakulást kísérő egyes jelenségek, de még inkább a megoldatlan gazdasági-szociális problémák súlyos veszélyeket hordoznak magukban. A főtitkár a továbbiakban arról szólt, hogy ennél az útelágazásnál nem könnyű eligazodni, mert azokat a táblákat, amelyek ezt segíthetnék, akarva-akaratlanul ösz- szekeverték. Mint mondotta: pártok, politikai tömörülések egymást túllicitálva, túlharsogva hirdetik megfellebbezhetetlen igazságaikat, tetőfokára hágott a magabiztosság, ami a vélt vagy valós ellenfél lejáratásával, a hatalom mindenáron történő megragadására irányuló fellépésekkel párosul. A dolgozók szempontjából elfogadhatatlan, hogy a mai nagy hatalmi-politikai tülekedésben az ország alapvető gazdasági-szociális problémáinak megoldására marad a legkevesebb energia, s miközbenr a szócsaták éleződnek, romlanak az élet- és munkakörülmények Nagv Sándor ezután azt taglalta, hogy milyen lehet a szakszervezeti mozgalom viszonya az egyes pártokhoz. Véleménye szerint a mozgalom nem törekedhet együttműködésre a magukat nyíltan jobboldalinak valló, vagy programjuk alapján annak minősíthető pártokkal, s némiképp hasonló a helyzet a liberális elveket valló pártok, politikai tömörülések esetében is. Mivel jelenleg hazánkban nincs szervezett, konszolidált és befolyásos baloldal, a jelenlegi- helyzetben a legnagyobb esélyt abban látja, hogy valamilyen partneri viszonyt alakíthat ki a centrumhoz sorolható pártokkal. Az alakuló baloldalról szólva — amely a szakszervezeteknek mindig is történelmi partnere volt — kiemelte: amennyiben e pártokban, köztük az újjáalakulni látszó MSZMP-ben elsősorban a korábban kivételesen nagy politikai lehetőségekkel rendelkező, de azzal élni nem mindig tudó személyek jutnak meghatározó szerephez, e pártok nem számíthatnak a szakszervezetek támogatására. A szakszervezetek a. lehetséges együttműködés szempontjából alapvetőnek tartják, hogy az egyes pártok és a kormány hogyan -viszonyulnak programjukban a gazdasági növekedés, az infláció, a reál- (Folytatás a 3. .oldalon.) \ Pest megyei népfront véleménye Közvetlenül válasszunk elnököt A Hazafias Népfront Pe>t Megyei Bizottsága tegnap ülést tartott, ahol meghallgatta Bogár Lászlónak, a Hazafias Népfront Országos Tanács vezető titkárának tájékoztatóját a népfront időszerű feladatairól. A tájékoztatót élénk vita követte, melyben helyi tapasztalatokra alapozva tízen mondták el véleményüket. A bizottság foglalkozott az 1989. november 2G-i választással is, melynek kapcsán egyhangúan úgy foglalt állást, hogy az első köztársasági elnököt közvetlenül a nép válassza meg, és ne a jövőben létrejövő parlament. DunskesiitőS q Ssrkfíürifj Víz akii f taxisofőr (riportunk a 9. Qimim) Grósz Károly hívta össze Kongresszust fart az MSZMP Az MSZMP XIV. kongresz- szusát december 17-ére ösz- szehívják — adja tudtul az a felhívás, amelyet az MSZMP XIV. kongresszusát előkészítő bizottság nevében Grósz Károly írt alá. A dokumentum — amelyet pénteken juttattak el az MTI-hez — a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaihoz és barátaihoz fordulva tudatja: „A legfontosabb Botrány a bolgár nsmzetgyűlésben Mladeiwv az új államfő A bolgár nemzetgyűlés ülésszakán pénteken délelőtt a képviselők egyhangúlag az államtanács elnökévé választották Pe- tar Mladenovot, a BKP Központi Bizottságiának főtitkárát. Azt megelőzően, meg a Todor Zsivkov felmentését javasló napirendi pont keretében, figyelemreméltó közjáték zajlott Je. Szlavcso Transzki nyugalmazott tábornok, a bolgár néphadsereg egyik volt vezetője az ország nyilvánossága előtt, az ülésszakot közvetítő televízió és rádió révén először fogalmazott meg megbélyegző minősítést Todor Zsivkov harmincöt éves uralmáról, amely szavai szerint „tönkretette az ország gazdaságát, amely csak a vezető családjának az érdekeit szolgálta, amely lealacsonyította a parlamentet és megalázta az embereket . . Javasolta vizsgáló bizottság felállítását, hogy fény derüljön a híresztelésekre: igaz-e, hogy az úgynevezett „Ludmila Zsivkova Alapítvány” révén nagy pénzek kerültek ki az országból, továbbá, hogy Vladimír Zsivkov, a fiú, nyugati játékkaszinókban több millió dollárt vert el? „Ha igen, honnan voltak ezek a pénzek? Az apa keresetéből? Aki már a bolgár írószövetségnek is csaknem a tagja lett, az akkori írószövetségi elnök, Ljubomir Levcsev segedelmével?” — kérdezte a nyugdíjas tábornok. A szintén képviselő Ljubomir Levcsev visszautasította a vádat, és ö is személyeskedni kezdett. A Petar Mladenov meg^rálasziésavai végződött ülésszakon mindenki támogatta a jelölést. Többen felhívták azonban a figyelmét nrra, hogy ne t^pnyalókkaJ vegve körül magát, mint ahogy elődje tette. Mások meg azt mondták, mpg kell maid vizsgálni, hogy mikor lesz alkalmas a két funkció (főtitkári és államfői) szétválasztása. Áladiák a biotechnológiai központot Műszerek világszínvonalon Üjabb jelentős dátumhoz érkezett a gödöllői agrárközpont legifjabb intézménye, az egyetem mellett létesült Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutató Központ. Ez volt a harmadik jelentős nap. Az első 1987. október 28-a, az alapkőletétel, ■a második ez év május 18-a, a jelképes kulcsátadás, a tegnapi pedig az ünnepélyes avatás. A 660 milliós létesítményi; 430 nap alatt készítették el nyugatnémet—osztrák fővállalkozásban, a kétszeres Ybl-díjas Za- lavári Lajos tervei szerint. Az elmúlt fél évtized legjelentősebb tudományos beruházásaként felépített négyszintes, kívülről és belülről egyaránt tetszetős, esztétikus intézményben az elkövetkezendő hónapokban folyamatosan kezdenek dolgozni a kutatók, hiszen a munkájukhoz nélkülözhetetlen műszerek még csak ezután érkeznek. Piros betűs ünnep a mai — mondta az átadáskor dr. Pék János ügyvezető igazgató. A központ valamennyi létesítménye határidőre vagy határidő előtt a megszabott ösz- szegekből megvalósult. Sőt, bankszámlájukon megtakarításokat is elkönyvelhettek. Olyan tudományos intézményt hoztak létre, amely az ezredfordulón várhatóan fölmerülő igényeket is kielégíti. Szerencsésen választották ki a helyet az Agrártudományi Egyletem szomszédságában és a társintézmény szintén hozzájárult a megtakarításokhoz. Több mint 40 magyar alvállalkozó vett részt a munkában, valamennyien elismerésre méltóan. A műszerezettségről azt mondta az ügyvezető igazgató: az eléri a csúcstechnológiai szintet. A beruházással egyidejűleg megkezdték a szakemberek fölkészítését. Egy-egy diplomás speciális képzésére évente 470 ezer forintot költöttek. Gondoskodnak a 84 kutató lakásáról, s ha nem is véglegesen, ideiglenesen valamennyiük gondját, megoldották. Ezt követően dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott előadást néhány szakmai kérdésről. Rövid előadása után a miniszterhelyettes Pék Jánosnak minisztériumi köszönőlevelet, néhány más közreműködőnek kitüntetést, az ügyvezető igazgató pedig emlékplaketteket adott át. Kör Pál feladat a munkások, a parasztok, az értelmiségiek egységes marxista pártjának újjászervezése annak érdekében, hogy képesek legyünk megőrizni a négy évtized alatt áldozatos munkával elért vívmányokat, leküzdjük a fojtogató válságot és megtaláljuk a szocialista eszmények kiteljesedéséhez vezető utakat.” A felhívás a továbbiakban rögzíti azt is: „A XIV. kongresszus azt a feladatot tűzi maga elé, hogy kidolgozza az MSZMP akció- programját a szükséges reformokról, a demokratikus törvénykezésről, az égető gazdasági és szociális tennivalókról, a fizikai és szellemi dolgozók, a nyugdíjasok és fiatalok érdekeinek politikai képviseletéről.” Talán vitatkozhatnánk azon, hogy milyen párt hányadik kongresszusára is kerül majd sor december 17-én. Mégis inkább üdvözöljük az elhatározást, hogy a tanácskozáson megpróbálják körvonalazni a szervezet politikai irányvonalát, cselekvési programját. Ebből pedig remélhetőleg mindenki számára kiolvasható lesz a válasz — legalábbis két kérdésre: elfogadják-e a régi-új párt régi-új tagjai és vezetői a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, illetve hogyan és főként milyen irányban különböztetik meg szervezetüket céljaiban és módszereiben az októberben létrejött új politikai erőtől, a Magyar Szocialista Párttól. Vállalati átalakulás - svájci közreműködéssel Külföldi partnereket talált a CEMÜ A Hungaro—Swiss Budapest Rt. és a Hungaro—Swiss AG svájci cég közös sajtótájékoztatóján pénteken bejelentették: az iker vegyesvállalat közreműködésével gazdasági társasággá alakult át a Cement- és Mészművek. Az új szervezetbe részvényesként bekapcsolódik egy svájci bank és két NSZK- beü cég. Ugyancsak a két vegyesvállalat szervezési tapasztalatait vette igénybe az átalakuló Ózdi Kohászat' Üzemek. A két cég árra vállalkozott, hogy aktívan részt vesz a magyar gazdasági folyamatok üzleti előkészítésében. Vállalja a kelet-nyugati vállalati és vállalkozási kooperációk létrehozását, a tőkeerős külföldi vállalatok felkutatását, a tárgyalások előkészítését, gazdasági társulások létrehozását. Külföldi vagyonkezelő és könyv- szakértő társaságok közreműködésével értékeli a magyar cégek vagyonát; ez elengedhetetlen az egyre gyakoribb vállalati átalakulásokhoz, illetőleg a külföldi tőkebevonáshoz. B efejezhetetlen az a lista, amelyet összeállíthatunk a társadalom különböző rétegeit, csoportjait sújtó hátrányokról. Ezeknek a hátrányoknak egy jelentős része nem az, aminek tartják az érintettek: nem hátrány, hanem különbözőség. Olyan különbözőség, amely természetesként következik a társadalmi munkamegosztásból. A család hátrányként éli meg például, hogy kisebb jövedelemből kell gazdálkodnia, mint a szomszédnak, csak éppen azt téveszti szem elöl, hogy képzettségük, beosztásuk más, mint azoké: kisebb. A megyében a pedagógusok a gyermekek tíz, tizenöt százalékát tartják valamilyen ok miatt veszélyeztetettnek. Jártunk azonban olyan, agglomerációs övezetbeli Iskolában is, ahol a tanulóknak a negyede (!) tartozott ebbe a körbe. A veszélyeztetettség: a hátrányos helyzet lehetséges megjelenési formáinak egyike. Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják, nagyon is eltérőek az okai a veszélyeztetettségnek. Vannak például kimondottan jó anyagi körülmények között élő gyerekek, akik szellemi-lelki veszélyeztetettségüket éppen ezeknek a körülményeknek köszönhetik! A szülők ugyanis „minden!” megadnak a gyereknek. csak az hagyja őket békén, hagyja őket — pénzt BGYBMÍŐSÉG keresni... A magára hagyott csemete elmagányo- sódik, szellemileg nem töl- tekezik fel, egyre vadabb heccekben keresi a kiutat ... Ugyanakkor vannak anyagi okokból bajba került gyerekek, nagyon rendes szülőkkel, s olyanok, akik anyagi veszélyeztetettségét a hol börtönben, hol tartós alkohol- mámorban levő szülő (k) teremti (k). Lehetséges akkor a veszélyeztetett gyerekek ügyét egyetlen csoportként kezelni? Folytassuk a terepszemlét. A megyében az iparban a fizikai foglalkozásúak tavalyi havi átlagos bére (nettó) 6237 forintot ért el. Ez a szerény ősz- szeg azonban nem tudat arról, hogy a keresőknek több mint az egyötöde még ennek az alacsony átlagnak a szintjét sem éri el. Ezeknek a keresőknek és családjaiknak hátrány az alacsony jövedelem, azaz a társadalomnak valamilyen formában módot kell találnia arra, hogy mérsékelje az indokolatlan különbségeket, például azzal, hogy a többiekkel egyenlő esélyeket ad az iskoláztatásban az ilyen családok gyermekeinek is. Papírra , került a varázsszó: egyenlő esélyek. Ma magára valamit adó párt, politikai szervezet írásban, szóban ha valamit, akkor az esélyegyenlőséget hirdeti a leggyakrabban. Ez az a politikai frázis, amely rendkívül jól hangzik, ám amelyről valójában senki sem tudja, mit kíván jelölni. Igaz, akad némely politikai szervezet, amely a nagy átalakításban még az esély- egyenlőséget sem ígéri meg a szegény állampolgárnak — mondván, mindenki küzdje ki magának azt, amit tud —, ez azonban a ritkább. A jellemzőbb az, hogy ott szerepel a dokumentumokban — például a programokban, a program- nyilatkozatokban — a kifejezés, attól azonban óvakodtak a készítők, hogy bármit is részletezzenek. Ahogyan azt mondani szokták, a részletekben rejlik az ördög. Ha ugyanis valaki azt állítja, hogy például esélyegyenlőséget ad a társadalom minden gyermeknek a továbbtanulásra, akkor valótlant, mert még hosszú ideig lehetetlent ígér. Az egy osztályteremre jutó tanulók számát tekintve a megye a két legrosszabb helyzetű közigazgatási terület közé tartozik, s ez az objektív tényező máris hat az esélyekre... Egészen másfelé nézve: elvben természetesen létezik a lehetősége annak, hogy bárki egyenlő esélyekkel vállalkozzon. A gyakorlatban azonban a családi háttér már induláskor többszörösére növeli az esélykülönbségeket — már ma is sorozatban találkozhatunk a megyében ún. másodgenerációs vállalkozókkal, azaz olyanokkal, akik a kezdő tőkét a vállalkozó szülőktől kapták a maguk vállalkozásához —, s amint növekedni fognak a társadalomban a jövedelmi, vagyoni eltérések, úgy lesz egyre nagyobb szerepe annak — mintha erre akadtak volna már példák történelmünkben —, ki mit hoz hazulról, milyen családba született bele ... S ikeres emberekre van a társadalomnak szüksége, de beláthatjuk, nincsen olyan társadalom, amely csakis sikeres emberekből áll. A sikernek ára van, egyéni és közösségi értelemben egyaránt, amint annak is volt és van, s lesz még sokáig ára, hogy ebben a társadalomban mély gyökeret eresztettek a hamis egyenlőségtudat, azaz az egyenlősítés sok részletet takaró bokrai. Rosszat a rosszal cserélnék fel. ha most meg azt hitetnék el az emberekkel, hogy mert elhatároztatott, máris kezükbe kapják az esélyek egyenlőségét... Ma egészen másról szólnak az esélylatolgatások. Mészáros Otíő
