Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-15 / 270. szám

1989. NOVEMBER 15., SZERDA Pávián 5 MÉGISCSAK SEGÍTHET A GAZDA Fekete fehér felmérés Szentendrén, a városi tanács végrehajtó bizottsága úgy tű­nik, komolyan veszi az önálló­ságot. Még szeptemberben ha­tározatot hoztak, amelyben utasították a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályt, hogy vizs­gálja meg a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók és a gamesz adminisztrátorainak bérét. A felmérés megtörtént, s érdekes ellentmondásokat hozott felszínre. Megállapították például, hogy a város óvodáiban dol­gozó pedagógusok személyi alapbérátlaga 6 ezer négyszáz és 7 ezer kétszáz forint között mozog. A fizikai dolgozóiké pedig 4 ezer nyolcszáz és 5 ezer négyszáz közé tehető. Hi­hetetlen, hogy ezekkel az össze­gekkel az óvodáink alkalma­zottai a megyei élvonalhoz tartoznak! Beszédesek a számok az ál­talános iskolák esetében is! A szentendrei tanítók nyolc- és tízezer forint között keresnek, de a tanárok átlaga sem éri el a 12 ezret. A fizikai dolgo­zóké 6 ezer ötszáz alatt re­gisztrálható. S megyei össze­hasonlításban ugyancsak az él­vonalhoz tartoznak! Ha ehhez hozzávesszük, hogy az átlagok nagy szóródásokat takarnak — bennük a kezdő és a nyuga­lomba készülő fizetése össze­adódik —, rríegértjük, hogy va­lóban ráfér a pedagógusokra a bérkorrekció. A tanácsi szakemberek szá­mításait. máris vitatják néme­lyik iskolában. Esküsznek rá, hogy más megközelítésben érezhetően kevesebb bért le­het kiszámolni, mint ami a vb elé vitt anyagban szerepel. A meglepetést a zeneiskola és a két középfokú oktatási intézmény dolgozóinak fizetés­számai hozták. Az előbbi ta­nárai havi hét és fél ezret kapnak a borítékban — pedig igen elismert szakmai munkát végeznek. A Móricz Zsigmond Gimnázium, illetve a Petzelt József Szakmunkásképző Inté­zet pedagógusai a keresetük­kel Pest megye 47 hasonló in­tézménye között bérüket te­kintve a 38., illetve a 40. he­lyen állnak. Nem jobb a kondíciója az egészségügyi ágazat közép­kádereinek sem. Ebbe a kate­góriába 169-en tartoznak. A vb tagjai szinte név szerint vizsgálták a kereseteket, s 82 ember bérét találták nagyon alacsonynak. Mindezek tudatában a taná­csiak úgy döntöttek, hogy a zenei és a két középfokú isko­la, illetve pedagógusai, illetve a 82 „egészségügyi középká­der’’ november l-jétöl kapjon személyenként ezer forint rendkívüli béremelést. A gamesz tagjai is keveseb­bet keresnek 40 százalékkal a városgazdálkodási vállalatnál alkalmazott kollégáiknál. A fi­zetésük javítására azonban fe­dezethiány miatt nem talált módot a tanács vb. Mindösz- sze annyit tudott javasolni a gamesz vezetőjének, hogy az évek óta betöltetlen állások bérét ossza szét az aktív dol­gozók között. Hosszú idő óta ez az első fe­kete-fehér felmérés a városi tanács intézményeiben. Értel­me sem lett volna, hatáskör nélkül. Most itt a példa arra, hogy a gazda segíthet, ha van ereje, elhatározása. duiakisiii is síim« Két új csoport alakult Űj fordulatot vett az MSZP szervezése Dunakeszin. No­vember 13-án összeültek a volt MSZMP 2-es alapszervezeté­nek tagjai, akik átiratkozásuk után két lakóhelyi csoportot alapítottak. Ezek egyike a vá­ros keleti felében, az alagi ol­dalon tartja majd összejövete­leit, s tömöríti a környék párt­tagjait. A másik csoport a Tá­bor úti lakótelep körzetében lakókból szerveződött. Az MSZP-tagok várják a csatlakozni kívánó MSZMP- seket, s mindazokat a balol­dali érzelmű embereket, akik a szocialista eszmék megvaló­sulásáért akarnak munkálkod­ni. Szívesen fogadják az ed­dig semmilyen párthoz nem tartozó, de politizálni akaró dunakeszieket, akik kérdése­ikkel, belépési szándékukkal mindennap reggel nyolctól es­te 7 óráig kereshetik fel az ügyeletet tartó megbízottakat. Ök a volt MSZMP székházá­ban, a Verseny utcai épületben fogadják a hozzájuk forduló­kat. November 16-án 16 órakor ide látogat el Hámori Csaba, az MSZP megyei ügyvezető elnöke is. Vicsotka Mihály Az MSZP érdi szervezeténél Várják a jelentkezőket Pusziért nem adják a téeszt Miklóson ráharaptak a sajtra Ma már nehéz kinyomozni, ezt a mesét ki álmodta szoc- reálba át. Természetesen az új verzióban szinte mindegy volt, kihez kerül a sajt, rókához-e, hollóhoz-e, úgyis csak az állam járt jól. La Fontaine-nél, szegénynél, még máshogy alakultak a tanulságok, persze az ő idejében nem létezett sem termelő­szövetkezet, sem szocializmus. Létezett viszont a hetvenes évek elején. Ügy hetvenhárom táján pe­dig született egy ominózus párthatározat, amely elrendel­te, hogy a termelőszövetkeze­teknek ki kell vonulniuk a fő­városból. Az erőszakos egyesí­tések, szétválások és diktátu­mok idején egyszerű epizód­nak tűnhetett egy ilyen dön­tés. Sokak szerint azonban ek­kor énekelték ki először a sajtot — azaz a téeszeket — valakinek a szájából. Ezúttal a budapestiekéből. És megszü­letett a nagykovácsi Rozma­ring, a budakalászi Óbuda, az ácsai Vörös Október. No meg Szigetszentmiklóson a Duna Mgtsz ... postafiókja. Mert a termelőszövetkezete­ket sem ejtették a fejükre. Kinevezték az egyik agglome­rációs települést székhelyük­nek, esetleg vásároltak egy kevéske földet a határban, épí­tettek egy istállót — szóval csináltak valamit a látszat kedvéért, de minden maradt a régiben. Központjuk továbbra is Budapestről adta utasítá­sait, tevékenységük java ré­szét ugyancsak a fővárosban végezték. És most egy újabb kiének­lésről suttognak a jól értesül­tek. Azonban kivételesen ko­moly a dolog — illetve ko­moly lenne a pletyka valódi­sága esetén. Ha tehát igazak a hírek, a termelőszövetkeze­tek hamarosan nem a költ­ségvetésbe fognak adózni, ha­nem annak a településnek fi­zetnek, ahová tartoznak. Igen ám, de hova tartoznak? Bu­dapesthez, ahol ténylegesen működnek, vagy a párthatá­rozat miatt kényszerüljenek a választott vonzáskörzethez. A tét nem kevés; súlyos milliók­ról van szó. A sajt hirtelen ér­tékessé vált. És máris megin­dult érte a harc. Sajnos, a bu­dapestiek most is előbb éb­redtek. Nemrégiben a Fővárosi Ta­nács egy kis baráti beszélge­tésre hívta össze az agglome­ráció téeszeit. Nyilvánvalóan nem azért, mert kíváncsiak voltak, rr^ilyen lesz jövőre az élelmiszer-ellátás, állítják pél­dául Szigetszentmiklóson, mely a már említett Duna Mgtsz gazdája lenne — papíron. A mi Duna Mgtsz-ünké, fogal­maz Varga József tanácsel­nök-helyettes, semmi kétséget nem hagyva afelől, hogy ők nem engedik el a szövetkeze­tét. És természetesen a pénzt. Még akkor sem, ha az elnök- helyettes, mint mondja, ma­gánemberként megérti, hogy szívesebben fizetne, a téesz a fővárosnak. Más dolog azon­ban így gondolkodni, és más a település vezetőjének lenni. Nekik az az elsődleges felada­tuk, hogy megnyugtató anyagi bázist teremtsenek Szigetszent- miklós fejlődéséhez. Eddig vi­szont olyan igazán nagy hasz­not nem húztak abból, hogy egyszerre három termelőszö­vetkezetnek is köze van vala­milyen módon a településhez. A Duna Mgtsz még földadót sem fizet, annyira rossz mi­nőségű területen gazdálkodik a határban. Az uszodi téesz it­teni — kedvezményesen biz­tosított — telephelyének fejé­ben évente félmillió forint ér­tékű társadalmi munkát vé­gez. Még legkézzelfoghatóbb a Szigetfő Mgtsz segítsége len­ne, ám mindez eltörpül az új konstrukcióból esetlegesen származó előnyök mellett. Mil­liók folyhatnának a miiklósi kasszába, ha sikerülne meg­tartani a Dunát. És természe­tesen ha az adózás a fenti mó­don változna meg. Mert egye­lőre még mindenről csak fel­tételes módban beszélhetünk. Mindenesetre Szigetszentmik­lóson keményen ráharapnak a sajtra. „Bármilyen jó is a kap­csolatunk a fővárossal, pu­sziért nem adjuk oda a téesz- ünket”, fogadkozik Varga Jó­zsef. Pedig a Duna menne. Csi-' szár Albert főkönyvelő pél­dául a termelőszövetkezet szi- getszentmiklósi postafiókszá- mát sem tudja. Fölösleges is tudnia, magyarázza, ügyfeleik­nek általában nem ezt a címet adják meg. Igaz, kétnaponta átmegy valaki a miklósi pos­tára a levelekért — már ha vannak. De legtöbbször nin­csenek. A szövetkezetnek több Az OTP teljesíthetetlen feltételei Az eladósodott ország Legendák keringenek arról, hogy milyen teljesíthe­tetlen feltételeket szab az Országos Takarékpénztár azoknak, akik újrakezdési támogatással szeretnének talpra állni. Éppen a munka nélkül maradottaknak, akiknek egyébként is bizonytalan a helyzetük! Nemré­giben az e téren tapasztalható ellentmondásokra hívta fel levélben dr. Békési László pénzügyminiszter figyel­mét Zimányi László, az MSZP százhalombattai szerve­zetének ügyvezető titkára. Kétszázezer forint feletti hi­tel esetén kezest kér a takarékpénztár, jelzáloggal ter­heli a megvásárolt ingóságokat, sőt ingatlan fedezetet is kíván a visszafizetés biztosítása érdekében. Vegyünk példának egy — majdhogynem — sablonosnak nevezhető történetet, ami egy százhalombattai férfivel esett meg. Elvesztette állását önhi­báján kívül, s úgy határozott, hogy újrakezdési támogatás segítségével próbál kilábalni ebből a helyzetből. Mivel Száz­halombattán a kereskedelmi ellátás nem nevezhető túlzot­tan jónak, legkézenfekvőbbnek az a megoldás tűnt, ha e té­ren próbál vállalkozni. Még kezesnek se jó! Így két legyet üthet egy csa­pásra: olyan üzletbe fog, ami neki is biztos ^tenyeret ad, ugyanakkor — mert szükség van rá — valamelyest enyhít Batta gondjain is. Igen ám! De hiába van pa­píron olyan szépen megfogal­mazva, hogy miként lehet új­rakezdeni állami támogatással az életet, kiderült, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint azt az ember gondolná. Először Is kezest kérnek. Nincs is ebben semmi különös, ha valaki biz­tosítékot akar a visszafizetés­re, csakhogy ez nálunk egyre nehezebben teljesíthető felté­telnek számít. Alig akad ma átlagállampolgár, aki kezes­séget tud vállalni. Annyira, de annyira eladósodtunk, hogy jó­szerivel egy kezespapír aláírá­sára is alkalmatlanná váltunk. Ahhoz, hogy az élethez szüksé­ges feltételeket biztosítani tud­juk, sorra vesszük fel a hitele­ket, s úgy leterheljük a fize­tésünket, hogy kezességet már nem tudunk vállalni. Minap valaki erre a megtisztelő fel­adatra kért meg. Viszem az OTP-be a szükséges papírokat, s mikor meglátja a hölgy, hogy milyen adósságok terhelik a jövedelmemet, felvilágosít: nem vagyok alkalmas kezes­nek. S ez majd minden magyar állampolgár gondja. Tehát ez máris egy nehezen teljesíthető feltétel. A másik, hogy jelzá­loggal terheli a megvásárolt ingóságot a pénzintézet. Tehát ha valamilyen oknál fogva — például pang az üzlet — nem tud fizetni az adós, a takarék- pénztárra száll a kölcsönből vásárolt munkaeszköz. Ennek a kellemetlen következmé­nyeit kár is lenne taglalni. Ingatlan ott, ahol nincs ? A harmadik feltétel az in­gatlanfedezet. Tulajdonkép­pen sok magyar embernek van telke, családi háza, de még többen laknak bérlakás­ban. S még több az, akinek semmiféle ingatlana nincs. Azok, akik újrakezdési támo­gatást kérnek, leginkább az „ingatlanmentesek” népes tá­borát gyarapítják. Igaz, akad olyan is, alki üz­leti megfontolásból választja a munkanélküliség — szerinte kifizetődő — kenyerét, hogy ily módon tegyen szert hitelre. Természetesen ebbe a csoport­ba tartozóknak gyakran van ingatlanuk, kacsalábon forgó házuk, s némelykor nyugati autójuk is.. De most nem róluk beszélünk, hanem azokról, akiknek az újrakezdési támo­gatással indított vállalkozás valóban az egyetlen járható út a megélhetéshez. Zimányi László dr. Békési László pénzügyminiszterhez írt levele után megkérdeztük dr. Halmos Csabát, az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hiva­tal államtitkárát, hogy várha­tó-e valamilyen változás a hi­telnyújtási feltételek terén. Végül is ezek a kérdések leg­alább annyira tartoznak a bér- és munkaügyi hivatal feladat­körébe, mint a Pénzügymi­nisztériuméba. Két hét múlva zöld út — A kezest, a jelzálogot és az ingatlanfedezetet annak kell biztosítani, aki az Országos Takarékpénztártól kéri a tá­mogatást — válaszolt dr. Hal­mos Csaba. — A Magyar Hitel­bank azonban nem köti ilyen feltételekhez a kölcsönt. Igaz, jól tudjuk, hogy itt is csak számtalan bürokratikus aka­dályt legvőzve jut hitelhez a kérelmező. Ám ez nem annyi­ra a bank hibája, mint inkább az évek óta megcsontosodott eljárási szokásoké. Egyébként előrehaladott tárgyalásokat folytatunk az Országos Taka­rékpénztárral is, hogy a ké­relmezők mentesüljenek a hi­telekkel együttjáró tortúrától. — Mikor lesz ennek kézzel­fogható eredménye? — Várhatóan két héten be­lül aláírjuk a szerződéseket. Ügy tűnik tehát, hogy két hét múlva zöld lámpát kap­nak azok is, akik az OTP-be térnek be újrakezdési támo­gatás miatt. Bár úgy lenne! Fiedler Anna Mária Alaptalanul vádolták az elnököt Visszakoztak a nyilatkozók Lapunk november 2-al számának 5. oldalán A megdicsőült Ismeret­len című írásunkban adtunk hírt arról, hogy tanácsi támogatással a Vác és Vidéke Átész korszerűsítette és bővítette 81-es számú fóti élelmiszerüzletét. A hír kapcsán Károlyfi Éva tanácstag és Borosné Emődi Irén, a fogyasztási szövetkezet helyi intézőbizottságának el­nöke elmondta többek között, hogy az áfész igyekezett elodázni a beruházást, az illetékesek a kilincselő tanácstag elöl letagadták magu­kat. A kivitelezés során elzárkóztak a társadalmi munka hasznosítá­sától, hátráltatták, akadályozták az építkezést. Furák János, az áfész elnöke, a munkások szerint nem is járt az építkezésen, mégis 100 ezer forint célprémiumot kapott a beruházásért. Az írással kapcsolatban Furák János levelet küldött szerkesztő­ségünkbe, munkatársunk személyesen is beszélt vele a fóti bolt ügyé­ben. mint hetven élelmiszerüzlete, nyolc faáruboltja és számos gombapincéje van a főváros­ban, érvelnek a téesznél. Szi- getszentmiklóshoz csupán a párthatározat hozta kénysze­rűségből lett közük. Az ottani szövetkezeti tulajdonú földek rettentő rossz minőségűek, mi­nimális nyereséget hoznak. Ak­kor már jobban kötődik a Duna Halásztelekhez, Sziget­halomhoz, vagy éppen Tököl­höz. ahol papír- és betonüzeme működik. De ha bevezetik az új adórendszert, leginkább mégis Budapesthez akarnak tartozni. Így biztosítva látják annak az esélyét, hogy az ál­taluk befizetett pénzből köz­vetve ugyan, de részesülni fog­nak. „Mint adózókat talán jobban megbecsülnek minket”, magyarázza Csiszár Albert, ám az október végi megbeszé­lésről nem árul el túl sokat. Nem volt semmiféle egyezség a Fővárosi Tanácson, állítja határozottan, csak egy kis in­formációcserére került sor. Budapest partnernek tekintet­te a területén komoly tevé­kenységet folytató téeszeket, hangzik a dolog summázata a főkönyvelő szájából. Korai lenne az aggoda­lom tehát Szigetszentmikló­son? Lehetséges. Dr. Petrik János, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának titkára sem erősíti meg a pletykát. Varga József azonban csak a mon­dást hajtogatja: jobb félni, mint megijedni. Habár a mik- lósiak úgy tartják, sok esélyük nincs Budapesttel szemben. A klasszikus tanmese atyja, La Fontaine ma már máshogy ír­ná meg a történetet. A róka hízelgés helyett elkapná a holló torkát. Az pedig csak kiköpi előbb-utóbb a sajtot. És ez egy jó kis sztori lenne ar­ról, hogy ha pénzről van szó, nincs mese. Mindig a nagyobb jár jól. Legyen ennyi elég ta­nulságnak. Itt a téesz, fuss el véle. Falusy Zsigmond Az áfész elnöke kifejtette, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben milyen nehéz egy- egy beruházás, felújítás meg­szervezése, bármily jogos is a lakosság igénye. Így volt ez a fóti üzlet ese­tében is, melyhez ugyan a helyi tanács 600 ezer forint anyagi támogatást adott, a szövetkezeti tagok és a kör­nyék lakói 200-250 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek, de a bővítés és az üz­let berendézése mintegy 4-4,5 millió forintba került. Furák János szerint téves a nyilatkozók információja, hogy csak az átadáskor járt az üzletben. Bár ez koránt­sem az elnök feladata, de he­tenként kétszer megnézte, ho­gyan haladnak a munkával, a bolt berendezésében „fogd- meglegényként” maga is köz­reműködött. Az elnök szerint nem egy­szerű akadékoskodás miatt nem fogadtak több társadalmi munkást, az építkezésen, hanem azért, mert például villany- szerelést, gázbekötést s ha­sonló munkákat csak felelős­séget vállalni tudó szakember­re bízhatnak, a jogszabályok pedig a szövetkezet vezetőjét teszik felelőssé a balesetmen­tes munkavégzésért. Furák János nyomatékosan leszögezte: semmilyen cél­prémiumot nem kapott a fóti üzletért, ilyet nem is szavaz­tak meg a számára. Erre egyébként a jogszabályok nem is adnak lehetőséget, hiszen a szövetkezet elnökének csak a közgyűlés és csak egész évi munkája alapján szavazhat meg jutalmat, prémiumot, il­letve bármilyen más javadal­mazást. Végezetül Furák János ál­lást foglalt a fóti szövetkezet esetleges önállósulásáról. Sze­rinte ez csak Borosné ötlete, hiszen a helyi tanács a közel­múltban elismerte a Váci Áfész fóti tevékenységét, s ilyen ja­vaslat a tagságtól mindeddig nem hangzott el. Ez egyéb­ként azért sem lenne etikus, mert Főt, mint kiemelt tele­pülés 1973 óta 80 millió fo­rintnyi beruházásban része­sült az áfésztől. Furák János mindehhez azt is hozzátette, rágalmazás cí­mén pert indított a cikk két nyilatkozója ellen. Minden bizonnyal ennek eredményeként Borosné Emő­di Irén és Károlyfi Éva szer­kesztőségünkbe küldött leve­lében visszavonta korábbi nyilatkozatát mely — mint írják — „elhamarkodott” volt. Személy szerint az elnök „jó­indulatát; segítőkészségét két­ségbe vonni nem kívánják”. ★ A leírtakhoz a szerkesztő­ség mindössze annyit kíván hozzátenni: nem volt okunk rá, hogy két választott veze'- tő, ebben a minőségében hi­vatalos, kijelentéseiért fele­lősséggel tartozó ember sza­vahihetőségét kétségbe von­juk. Nevükben is sajnáljuk a Furák Jánost ért, ezek szerint megalapozatlan és hamis vá­dakat. A közelmúltban megalakult a Magyar Szocialista Párt ér­di szervezete, amely megvá­lasztotta ideiglenes intéző bi­zottságát. A szervezet megke­res minden volt MSZMP-ta- got, aki azonosulni tud az MSZP programjával — azt so­raiba hívja, várja. Klubszerű foglalkozásokra is várják a jövendő MSZP-tagokat min­den hétfőn — Engels u. 1—3. — 16-tól 18 óráig. De jelentke­zést elfogadnak keddtől pénte­kig 8—16.30 (Engels u. 1—3.), s az érdligeti pártházban is (Fürdő u. 5.) minden csütörtö­kön 16-tól 19 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom