Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-14 / 269. szám
nvst Hír/up 1989. NOVEMBER 14. A 45. héten Sok hibátlan A Sportfogadási és Lottóigazga tóság tájékoztatása szerint a totó 45. játékhetére 7 712 791 darab szelvény érkezett be. A nyere mények: 13 plusz egy találatos szelvény 297 darab, nyereményük egyenként 40 715 forint; 13 találatos szelvény 136 darab, nyereményük egyenként 26 228 forint; 12 találatos szelvény 6053 darab, nyereményük egyenként 99i forint; lil találatos szelvény 51371 darab, nyereményük egyenként 117 forint; ló találatos szelvény 232 481 darab, nyereményük egyenként 36 forint. Izlandi kaland Gond nélkül A Rába ETO a hazai siker után idegenben is győzött az izlandi Valur Reykjavik ellen. Ezúttal 23-21-re, s így kettős győzelemmel jutott a legjobb nyolc közé a férfi kézilabda BEK-ben, mégpedig 52-44-es összesítéssel. A Rába ETO mellett a KEK-ben szereplő VÁÉV- Bramac is sikerrel vette az akadályt, így mindkét együttes várhatja a keddj, baseli negyeddöntő-sorsolást. üfesterhármasok fordulója - gödöllői hatossal A Dány állt az élre A labdarúgó NB III 13. fordulójában dicséretesen helytálltak a Pest megyeiek, ösz- szesen 17 pontot gyűjtöttek az öt győzelem, valamint a két döntetlen révén. Teljesítményük értékét növeli, hogy csupán három együttesünk élvezte a pályaelőnyt, s öten vendégeskedtek. Valamennyi otthon játszó — Dunai Kőolaj, Bag, Bem SE — nyert, a Da- bas és a Gödöllő pedig idegenből hozta el a három pontot. A Mátra csoport listavezetője, a Gödöllői SC őszi rekordgyőzelmét aratva 6-0-ra nyert Bátonyterenyén. Dicséretesnek számít a Dömsöd pontrablása az éllovastól. Most három találkozó részleteit ismertetjük: ESMTK—Dömsöd 1-1 (1-0). Ady Endre út, 700 néző. V.: Polgár L. Dömsöd: Lázár — Imre, Vedres. Diamant, Kiss, Zilai, Balogh (Brassó), Glázer, Feszt, Bállá, Szabó. A Pest megyei csapat nem állt be védekezni. Sokat támadott, s a 18. percben Feszt lövését a hazai kapus a kapufa segítségével hárította. Nem sokkal ezután jutottak előnyhöz a helyiek, akik szünet után nagy fölényben voltak, a 78. percben azonban mégis a Dömsöd vette be a kaput. Gól: Diamant. Jó: Vedres, Imre, Kiss. Pét—Dunakeszi VSE 2-0 (0-0). Pétfürdő, 400 néző. V.: Lett- rich. DVSE: Hernádi — Kiss, Kardos, Mudri, Harmincz, Szőke (Vanda), Steidl, Gyöngyösi, Törteli, Tóth, Vörös. Nagy iramú mérkőzésen két jól felkészült csapat küzdelmében a helyzetek jobb kihasználása döntött a hazaiak javára. Jó: Hernádi, Steidl, Kardos, Gyöngyösi. Nagybátonyl Bányász—Gödöllő 0-6 (0-3), Bátonyterenye, Harczi viszonylag a legjobb volt Bercziket nem irigylik Jókedvre csak az idős eredményközlő néhány bemondása derített a Körcsarnokban szombaton és vasárnap megrendezett Top 12 asztalitenisz-versenyen. Ezúttal 39. alkalommal rendezték meg ezt a „magyar találmányé”, kör- mérkőzéses viadalt, de a mostanihoz hasonló gyenge színvonal még egyszer sem volt tapasztalható. Bérezik Zoltánt, a válogatott egykori sikeredzőjét ezekben a hónapokban senki sem irigyelheti, mert hol vannak már az olyan klasszisok, mint Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor voltak. — Szürkeség jellemezte az egész versenyt, amely tükörképét adta asztaliteniszsportunk jelenlegi helyzetének — mondta Bérezik Zoltán. — Hiába figyeltem két napon át délelőtt és délután a hat asztalt, lelkesítő játékot csak egy-egy esetben tapasztalhattam. A győztes Harczi Zsoltnak a Németh Károly és Vit- sek Iván elleni, illetve Né- methnek a Somosi Miklós elleni találkozója volt viszonylag a legjobb. Nem akarom most felsorolni, hogy kik okoztak csalódást, mert túl hosszú lenne a lista, inkább azt. mondom, senki sem érdemel dicséretet. Pályakezdők! Biztos munkahelyet és hivatást kínálunk. Érdemi ügyintézői és pjr • ellenőri munkakörbe érettségizett munkatársakat keresünk. Felelősségteljes, önálló munka. A szakmai betanítást vállaljuk. Korszerűsödő igazgatási és biztosítási területen a szakmai fejlődést folyamatos továbbképzéssel segítjük elő. Fizetés: megegyezés szerint, bérmegtakarítás, ellenőri területen teljesítménnyel arányos jutalék, céljutalék. Heti munkaidő: 40 óra (7,30-tól 16 óráig, pénteken 7.30-tól 15.30 óráig). Jelentkezni lehet: Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság személyzeti és munkaügyi osztály Budapest Vili., Mező Imre út 19/A I. em. 161. Telefon: 1330-509, 107-es és 108-as mellék. 200 néző. V.: Balogh S. GSC: Nagy D. (Emmer) — Lebek, Krőzsel, Zimonyi, Bárányt, Horváth, Markóczi, Seregi, Szabó S., Varga, Dékány. A sereghajtó otthonában látványos találatokkal diadalmaskodott az éllovas. Gól: Varga (3), Szabó (2), Markóczi. Jó: Varga, Szabó, Horváth, Lebek. A megyei labdarúgó-bajnokság őszi utolsó előtti fordulója változást hozott az élmezőnyben. A gólkülönbséggel vezető Nagykőrös és a mögötte következő Aszód egyaránt alulmaradt, így a nevető harmadik, a Dány állt az élre. Mivel a Dány egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, s az elmaradt Pilisvö- rösvár elleni meccset minden bizonnyal megnyerik, még biztosabb a pozíciója. A Főt lopakodott fel a második helyre, harmadikként a Szigetújfalu várja az őszi finálét. A Pilis együttese őszi rekordgyőzelemmel rukkolt ki, 6-0-ra verte a Tápiószent- mártont. Maczkó és Hubai egyaránt mesterhármast ért el, s ugyanezzel a teljesítménnyel büszkélkedhet a gödi Csernák is. Csapata 4-0-ra diadalmaskodott a sereghajtó Sülysáp felett. E két mérkőzés kivételével a többi találkozón nem jeleskedtek a csatárok. A fordulóban összesen 16 találat volt, mérkőzésenként átlagban kettő. A termés zöme azonban Pilisen és Gödön született. Hat csapat csupán egy találatot szerzett, nyolc együttes pedig gólképtelennek bizonyult. Így például nem tudták bevenni egymás kapuját az alsóház GEAC—SZTK mérkőzésén. Jóllehet Turóczi Csaba, a helyiek edzője, bízott abban, hogy a legutóbbi 2 győzelmet most újabb követi. Nem így történt. Jó egyéni teljesítmények is voltak. A D unavarsány— Szentendre meccsen a helyi középhátvéd, Kovács Ferenc a mezőny legjobbjának bizonyult. Az ellenfélnél játszó névrokona, Kovács Ferenc ugyancsak kitűnt a Szentendrei Petőfi együttesében. A mezőny legjobbja titulust a dá- nyi Halászi is kiérdemelte. Megyei bajnokság 1. Dány 13 9 2 2 18-9 20 2. Fót 14 7 5 2 27-1.9 19 3. Szigetújfalu 14 7 4 3 25-15 18 4. Nagykőrös 14 8 2 4 24-14 1« 5. Aszód 14 7 4 3 27-18 18 6. Szentendre 14 5 6 3 23-12 16 7. Pilis 14 6 4 4 18-22 16 8. Hernád 14 5 5 4 21-19 15 9. Dunavarsány 14 3 9 2 18-17 15 10. Pilisvörösvár 13 4 6 3 15-14 14 11. Göd 14 5 2 7 20-20 12 12. Bugyi 14 3 5 6 13-18 11 13, GEAC 14 3 4 7 14-1« 10 14. T.-márton 14 2 5 7 14-27 9 15. SZTK 14 1 4 9 13-28 6 16. Sülysáp 14 1 3 10 18-40 Reitter — 6 Önállósultak a dzsúdósok Arccal a nők felé Ha elhúzódó, helyenként felesleges viták után is, de nagy nehezen mégis újjáalakult a Magyar Dzsudószövetség, amelynek legfontosabb feladatairól Sarkadi János megválasztott főtitkárt kérdezte az MTI munkatársa. — A legfőbb gondot az okozta, hogy a közelmúltban a kisebb szakosztályokkal keveset törődtek, s ez megszűnésekhez, feloszlatásokhoz vezetett — válaszolta a cselgáncséletben jól ismert szakedző, kétdanos mester. — A jövőben a folyamatos munka mellett a tömegbázist kell megalapoznunk, mivel csak az utánpótlás fejlesztésével léphetünk előre. Elgondolkodtató, hogy a serdülő korosztályok bajnokai közül csak igen kevesen érték el később a felriőttéivonalat. A közgyűlésről sok mindent el lehet mondani, de azt. hogy egyetértés lett. volna a különböző csoportok között, semmiképpen sem. Mi okozza a cselgáncstársadalom megosztottságát ? — Éles ellentétek vannak a nagy és kis egyesületek, valamint vidéki és budapesti szakosztálvok között egyaránt. Emiatt vígig érezhető a feszültség, de bízom abban, hogy ha külöri-külön értelmesen el lehet beszélgetni a sportág vezető szakembereivel, akkor összehozni sem lehetetlen őket. Sajnos, a vezető klubok között sincs egység, mivel a kiemelt szakosztályok sorsa kizárólag az eredményességen múlik, ezért ezek az egyesületek kizárólag saját érdekeiket képviselték. Eddig Magyarországon nem sok figyelmet kaptak a női cselgán- csozók, pedig Barcelonában, az 1992-es olimpián' már 28 érmet osztanak ki a gyengébb nem judokéi között. Ez nagy lehetőség, hiszen a nemzetközi élmezőny pillanatnyilag nem túl erős ... — Valóban így van, és az elmúlt évek eredményei bizonyították, hogy a magyar női szakág sikeres lehetne. Sajnos, ezeknek a szakosztályoknak a munkáját nem fogták össze, ezért csak helyenként alakulhatott ki műhelymunka. Biztató, hogy az újonnan megválasztott alelnökök egyike Króner Ferenc, a női szakág vezetője lett. Mi van a csarnok levegőjében? Jugoszláv megmentő — Ennek a csarnoknak a levegőjében van valami, amitől mi itt sohasem tudunk győzni. — Természetesen nem a szűk szakmai értékelést jelentették ezek a szavak, amelyek Újhelyi Gábor, a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi férfi kosárlabdacsapatának edzője szájából hangzottak el, a hétvégi megyei rangadó lefújása után. A százhalombattai városi sportcsarnok olykor izzó levegőjén kívül ugyanis sok más tényező is hozzájárult a körösiek sikert^enségéhez. Például a hazaiak precíz pozíciós játéka, Velkei és a jugoszláv vendégmunkás, Peru- nicic kiemelkedő teljesítménye. Emellett a körösiek felpörgetett ritmusába is sokkal több hiba csúszott a szombat esti találkozón, mint azt korábban megszokhattuk. A rengeteg pontatlanságot követő apró szabálytalanság, a játékosok technikai, képzettségbeli fogyatékossága ellenére sem unatkoztak a nézők, hiszen küzdeni tudásból minden pályára lépő jelesre vizsgázott. A találkozó sorsát az a déli szomszédunktól érkezett Goran Perunicic döntötte el, aki még csak két hete tartózkodik hazánkban. Ez volt a harmadik mérkőzése a Dunai Kőolaj mezében, s máris a csapat egyik vezéregyénisége. Minden helyzetből vállalkozott dobásra, erőszakos, robbanékony, a nagykőrösi védőknek nem akadt ellenszere vele szemben. Pedig otthon nem is a szűk élvonalban bűvölte a labdát, a jugoszláv harmadik osztályt cserélte a magyar első ligára. Balogh József, a százhalom- battaiak tapasztalt mesteredzője is benne látja, eddig takaréklángon égő együttesének megmentőjét. Beépülésével nemcsak magasodik az együttes, hanem megváltozik a csapat . szerkezete is. Vele van esély a csoport utolsó helyéről való felkapaszkodásra. Németh Andrea Kengurus városok Adelaide is pályázik — Adelaide pályázik az 1998. évi nemzetközösségi játékok rendezésére — jelentette be John Bannon, Dél-Ausztrália miniszter- elnöke. Erre törekszik még két másik ..kengurus város” is, s hogy hármójuk közül melyik lesz a hivatalos ausztrál pályázó, arról 1990 júniusáig hoznak döntést. Mint ismert, Melbourne, amely az ausztrál városok közül talán a legnagyobb sporthagyományokkal rendelkezik, az 1996-os olimpiát szeretné megkapni. Adelaide az utóbbi esztendőben az egyik, minden szezonban az utolsó Forma—1-es világbajnoki futam házigazdájaként szerepelt a világ sportlapjainak címoldalán, és 1998-ban még nagyobb eseménnyel is szeretne odakerülni. — A Forma—1-es futamok lebonyolításával bebizonyítottuk, hogy értünk a szervezéshez, a nemzet- közösségi játékok megrendezésével újabb bizonyítékot adnánk. Pedig 1962-ben egyszer már csődöt mondott Adelaide. Megszerezték a nemzetközösségi játékok rendezési jogát, de mégsem ott, hanem Perthben tartották a versenyeket, mert Adelaide oly mértékű pénzügyi nehézségekbe ütközött, amellyel nem tudtak megküzdeni. Az utolsó spanyol felvonások Sevilla és Benidorm Hétfőn délelőtt 10 órakor az MLSZ Charter gépével Spanyolországba utazott a magyar labdarúgó A és az utánpótlásválogatott. A „nagyok” szerdán 15 órakor Sevillában játszanak vb-selejtezőt, a 21 éven aluliak pedig kedden 19.30 órakor Benidormban találkoznak a vendéglátók megfelelő együttesével. A két válogatott a következő összeállításban kelt útra. A válogatott: Disztl, Brockhauser (kapusok), Simon, Pintér, Kovács E., Keller, Bognár Z., Bognár Gy., Bánki, Szekeres, Kozma, Fischer, Kovács K., Bácsi, Szalma, Schróth (mezőnyjátékosok). U-válogatott: Petry, Tarló- sí (kapusok), Mónos, Balog Z. (Vác), László, Szabó Zs. (Bp. Honvéd), Palaczky, Máriási, Limperger, Bordás, Horváth Cs., Huszák, Kámán, Rugo- vics, Csucsánszky, Jován (mezőnyjátékosok). A pszichológus Szöult is megjárta Nem pénzről Tföpködnek a törülközők. A magyar női kézilabda-válogatott játékoskeretéből az elmúlt néhány hónapban túl sokan távozlak a legkülönbözőbb felkiáltásokkal vagy éppen teljesen hangtalanul. A sor májusban kezdődött, amikor Géczi Anikó sokak szerint túlontúl gyorsan férjhez ment egy nyugatnémet illetőségű úriemberhez. Néhány hónapos huzavona után új klubja, az NSZK-ban ez év őszére az NB II-be felkerült TUS Walle Bremen bizonyos összeg lefizetése (17 ezer DM) után megszerezte Géczi volt klubjának, a BHG SE-nek a hozzájárulását ahhoz, hogy a 185 centi magasra nőtt átlövő szerződése lejárta előtt klubot cseréljen. Azután jött a nyári megrázkódtatás, amikor is Elekes Csilla és Kiss Éva — szintén felrúgva érvényes szerződésüket — ugyancsak az NSZK-ba távoztak. Ráadásul — minő véletlen — éppen ugyanabba a klubba — Bréma — tartanak. Játékengedély híján mindketten egy évet kihagynak. De ezzel még nincs vége. Az Elegant Kupára a korábbi 267- szeres magyar válogatott, a jelenleg a BEK-gyöztes osztrák Hypobank Südstadt Küppersbuschban , szereplő Gödömé Nagy Marianna már osztrák állampolgárként érkezett. Az Elegant Kupa befejeztével György Anna túlsúlyára hivatkozással, önként lemondta a címeres mezben való szereplést azzal, hogy talán jövőre visszatér. A legújabb fejezetet a kétségkívül világsztár Rácz Mariann tegnapi bejelentése kéA legújabb veszteség, Rácz Mariann (A szerző felvétele) pezi: az ugyancsak a Hypo- bankban játszó szőke portás ugyanis szintén bedobta a népszerű segédeszközt. Rácz elsődleges indokként nem az osztrákok csábítását jelölte meg, hanem sokkal inkább azokat az atrocitásokat, amelyeket új kenyéradójától — nem szükségszerűen! — kell elszenvednie. A nélkül, hogy bárki mellett ** vagy ellen egyoldalúan pálcát törnék, azt azért csak meg kell kockáztatnom: valami nincs rendjén a Magyar Kézilabda Szövetségben! Azt ugyanis egyetlen épeszű ember sem vonhatja kétségbe, hogy a fentebb említett klubokban összehasonlíthatatlanul jobbak az élsport feltételei, és itt nem csak az anyagiakra kell gondolni. Olyasmi ott még a fejekben sem fordul meg, ami nálunk már a kihirdetésig is eljutott, éppen a napokban. Nevezetesen a dániai B világ- bajnokságra készülő hölgyek az utolsó két hét során sem a Budapest Sportcsarnokban, sem a Körcsarnokban — azaz megszokott edzéshelyeiken — nem tudnak pályára lépni; a kínos szituációt az Építők SC befogadása oldotta meg. Ennél még nagyobb sztori az, hogy a fővárosi lakosoknak lehetőségeik szerint be kellett volna fogadniuk a vidékieket otthonaikba, mivel azoknak nem volt biztosított szállásuk. Igaz, ez végül megoldódott — amint Szabó István vezető edző elmondta —, de azért ez mégis csak több, mint szegénységi bizonyítvány, hogy egy világbajnokságra készülő magyar válogatottnak ilyen prózai gondjai lehetnek. Mindezt be- és leszámítva is azt kell mondanom: a fő baj mégsem a pénztelenség. Sokkal inkább az emberi hozzáállásban, illetve annak hiányában keresendők az okok. s a változást is erről az oldalról lehet és kell elsősorban várni, óhajtani, mivel pénz dolgában egészen biztosan csak rosszabbul fog állni a magyar élsport a közeljövőben. Egyszerűen arról van szó, hogy ezek a játékosok — akik rendszeresen minden külön prémiumok nélkül végigjátszanak 3-4-5 napos nemzetközi tornákat, miközben az élvonalbeli klubcsapatokban is már évek óta komoly meccspénzek vannak ,.feldobva" a bajnoki találkozókra! — kimondva-kimondatlanul, de feltétlenül sokkal jobb emberi bánásmódot igényelnek, s talán érdemelnek is. Jp'rre a speciális feladatra nem feltétlenül a mindenkori vezető edző a legalkalmasabb, s nem is tőle kell ezt várni. Az más kérdés, ha az illetőben ezek a tulajdonságok adottak; valamennyi, e témakörbeli beszélgetőpartnerem egybehangzóan állítja, hogy Csik János idejében alapvetően más volt a hangulat, azóta egyértelmű a visszaesés ezen a téren is. De ha már az edzőnek nem kenyere a lelkizés, hát a menedzser vagy a pszichológus (megjárta a nyár végén a szöuli tornát is!), vagy valaki más, de feltétlen kellene legyen ember, aki igyekszik az érzékeny emberek hangiá' megtalálni. Az persze nem elég, ha az emberrel szépen beszélnek, csak igen komoly tényező. Rácz Mariannái például a szövetségi ügyintézés ismételten olyan hézagosnak bizonyult, amelynek következtében a kitűnő kapus erősen támadhatóvá vált. Ráadásul jönnek az „egyéb” tényezők, a nyilvánvalóan újra és ismét jelentkező kecsegtetések a legkülönfélébb előnyök formájában, amelyeknek szintén mind nehezebb ellenállni. Különösen akkor, ha a hazai pályáról koránt sincs meg az a következetes kiállás, amivel ellensúlyozni lehet(ne) a másik oldal sorozatos kísértéseit. Ami pedig Rácz Mariann esetétől alapvetően független, az a felismerés teljes hiánya. Európai színvonalra áhítozunk, de azért csak elvétve tesznek az emberek, hogy ez a ma egyre utópisztikusabbnak tűnő cél ismét elérhető közelségbe kerüljön hozzánk. Ua a „patópálos” hozzáál- * ■ lás alapvetően nem változik meg, a későbbiekben sem szabad semmin sem csodálkozni. Minden megtörténhet... Jocha Károly