Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-07 / 237. szám

8

1989. OKTOBER 7., SZOMBAT

Az elmúlt év ószén Egres- kátán létesített Cashkase Kft.-nek reményteljes jövőt szántak alapítói, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz, valamint az NSZK-beli Inno- va GmbH cég. Vállalkozásukat 650 ezer dolláros alaptőkével indították. A magyar fél által biztosított 18 millió forint egyúttal 69 százalékos részesedést is jelentett volna, ha a kft. zavartalanul üzemel. Azonban bebizonyosodni látszik, hogy hiába létezik a külföldi tőke becsalogatásához elengedhetetlenül fontos társasági, illetve átalakulási törvény, ha a vegyes vállalatok alapítását, s hovatovább ha- szonnal történő működtetését még tanulni kell!

A cég olyan biztonsági táskák gyártásába fogott, amelyekben nagy értékű‘dokumentumokat, ékszert és természetesen pénzt lehet tárolni.

Ráz és vijjog

A diplomatatáskára emlékeztető és rendkívül esztétikus megjelenésű holmikból eddig minössze száz darabot tudtak értékesíteni. Noha áruk borsos, mégsem emiatt szünetel forgalmazásuk. Oka ennél prózaibb: a nyugatnémet fegyvertörvények nem teszik lehetővé a szövetségi köztársaságba történő szállításukat, mivel a biztonsági táskába beépített elektromos szerkezet ..könnyen célt téveszthet”. Vagyis, ha avatatlan (vagy nagyon is hozzáértő) kezekbe kerül, akár pokolgépes merényleteket is végre lehet hajtani a segítségével. Ezen tulajdonsága miatt — érthetően más országokban is — a nemkívánatos termékek listáján szerepel.

Készítői nagy előnyének tartják, hogv külsőleg szinte semmiben sem különbözik a diDlomatatáskától. Viszont ha tulajdonosát váratlan támadás érné, s ennek során, dulakodás közben elveszítené, nem kellene különösebben bánkódnia. Ugvanis, amikor a tolvaj már biztonságban érzi magát, akkor léphet akcióba a szenvedő alany, ötven-hatvan méter távolságból távírón vitással működésbe hozhatja a táskába épített, biztonsági elektronikát. Ennek hatására az rendkívül erős, szirénázó, vijjogó hangot hallat. És hogy a hatás tökéletes legyen, kellemetlenül csípős, minteev 20 ezer voltos rázásban részesíti a tolvajt.

Ez a holmi tehát valóban techni- kai-műszaki-tervezői bravúr terméke. és százszázalékos védelmet nyújt gazdájának.

A Cashkase Kft. az elmúlt év augusztusában alakult, de létesítésének ötlete már 1987-ben megfogant. 13 dolgozóra volt szükség; alaposan válogatott, minőségi munkaerőre. A céget létrehozók úgy tervezték, hogy

A táska is elsülhet ?

Robbant a bombaüzlet

szegény vigaszdíjnak bizonyulhat, de már ez is valami. Az információkat adó, de nevének közlését nem engedélyező vezető beosztású szakember elmondta, hogy most kezdenek ismerkedni az üzleti élet, a nemzetközi kereskedelem íratlan, de mégis médium erejű fogalmával: türelem és piaci előtanulmány. Hiába imponáló a biztonsági táskák valamennyi tulajdonsága, ha eladhatatlanok, mert vannak jogszabályok, létezik a nemzetközi jog, s ami fontos: az ember, az élet védelme. Milyen tragédiákhoz vezetne, ha ea a biztonságosnak kikiáltott holmi ugyanolyan könyörtelen biztonsággal segítené elő — mondjuk egy repülőgép utasterében robbanva — százak pusztulását. Ez természetesen fantáziálgatás is, de a logika nyelvezete szerint ideillő a szólásmondás: az ördög nem alszikl

Jó szélre várva

A kft. által készített táskák már 2 ezer 500 darabos értékesítésnél (évente) nyereséget hoztak volna. Ha ... az ismert okok ezeket a számításokat nem keresztezték volna. Mindenesetre a reklámra, a marketingre változatlanul áldoznak. Az ismert nyugati szaklapokban hirdetik a Cashkase Kft. termékeit.

Vajon a Golf-áramlat jó szelében bíznak?! Való igaz, kontinensünkön szaporodnak a kedvező gazdasági áramlatok, csak egy a bökkenő: Eg- reskátára kevés jutott el belőlük.

Gyócsi László

havonta 420 darab táskát készítenek. Jelenleg négyszáz darab pihen az épület raktárában, s vannak félig elkészültek is. A dolgozókat már a nyáron szélnek eresztették, s mivel az esetleges elbocsátásukról nem volt szó,- el lehet képzelni, milyen állapotban voltak azok, akik egyik napról a másikra állás, kenyérkereset nélkül maradtak.

Elsüllyed a hajó

Csendes, kihaltnak tetsző a Cashkase Kft. udvara. A magas drótkerítésen csüngő s a cég nevét prezentáló tábla erősen kopottas (lám, még ■ a festék sem volt időt álló.) Mint hírlik, kezdetét vette a taktikázás, a „mentsük, ami még menthető” — rideg szisztémája. A cég ügyvezető igazgatója nincs irigylésre méltó helyzetben. Gyakoriak a telefon- és telexváltások a Nyugat-Berlinben székelő Innovával. Nagy a valószínűsége, hogy a repülőutak sem hozzák meg a piaci eredményt, pedig az ügyvezető igazgató a gyors és biztató hírek beszerzése érdekében repkedett Budapest és Nyugat-Ber- lin között. Nagy továbbá a valószínűsége annak, hogy az Innova GmbH veszni hagyja a süllyedő hajót. Értesülések szerint már megérkezett az a telex is, amelyben a tőkés partner lemond a rá eső tőkerészről, sőt, az egvéb magyarországi vállalkozásainak hasznáról is, úay- mond kárpótlásul. A 260 ezer márkára taksált összeg lényegében vér— Á, nem terem meg a kertben semmi! Hatszáz négyszögöl telek van, de folyton trágyázni kellene. Honnan vegyek 1500 forintot rá?

Viola Lászlóné özvegyi nyugdíjat kap a férje után: 4 ezer 700 forintot.

— Ezt is az ügyvéd járta ki, mert a férjem 3 ezer 900 forinttal ment nyugdíjba 1977-ben. Harminc évet és 80 napot töltött a tárnában, de bezárták a bányát, és az utolsó éveit a Kőfaragó Vállalatnál húzta le, azután állapították meg a nyugdíját. Ügyvéd volt-e vagy nem, nem tudom, a jogsegélyszolgálatnál járták ki, hogy végül is átlagos bányásznyugdíjat adjanak neki. Aztán az is kevesebb lett, amikor meghalt.

Violáné nem dolgozott. A férje azt mondta, neki nem éri meg, hogy hideg lakásba, üres asztalhoz jöjjön haza. Meg ott volt a két fiú, rájuk is figyelni kellett, az egyik kőműves, a másik tetőfedő lett.

— Van már négy unokám, azok-s nak is a férjeik meg a két dédunoka, nem bírok már ajándékot venni nekik. Néjia égy-egv névnapon adok egy százast, de többre nem futja. Jött a tehó is. Kétszer kifizettük, most harmadszorra már nem tudok nyolcszáz forintot adni. Erre visz- szaküldték a csekket kamatostul, már kilencszáznegyven forint van rajta ... Megszűnt ugyan a tehó, de én még el vagyok vele maradva. Tüzelőt is vennem kell. Hogy a férjem nem a bányából ment nyugdíjba, nem kapjuk azt a nyugdíjasoknak járó 20 mázsa brikettet.

Tűzálló brikett

— Na, nem is ér az semmit. Már bevinni a házba, mert nem tudok vele a sparhertba befűteni. Száz mázsa is elfogy belőle, meg fa is kell hozzá, pedig a férjem folyton csak a nyári konyhában ül.

Zajcsek Viktorné saját nyugdíjat kap, 3 ezer 800 forintot. 13 éves munkaviszonyra.

— Solymáron voltam a faiparban csiszoló. Előtte meg huszonegy évig jártam napszámba, de hát az nem számít bele. A férjem többet kap, 4 ezer 926 forintot, mert ő 36 évig volt a bányában. A balesete után félholtan hozták elő. Beteg azóta is. Injekciókat kap minden héten, arra is elmegy vagy kétszáz forint.

Zajcsekék kis kertje — 170 négyszögöl — jobb föld. Nem a bányásztelepen van, mint Violáéké, hanem a faluban.

— Terem rajta egy kis zöldség meg virág, bár az idén kukacos lett a hagyma. Megterem, amennyi kell, de eladni nem jut belőle. A virágot a temetőbe viszem; legalább arra nem költők.

— Meg aztán nem vagyunk nagy- étkűek. — Violáné pici, vékony asz- szony, mondani sem kéne, hogy nem haspók. — Cukros vagyok, de amit nekem ennem kellene, arra nem telik. Húst lehetne meg diabetikusát, dé az eszembe sem juthat, olyan drága. Kórházban is voltam, mert a szememre húzódott a betegség Szürkehályog lesz belőle, azt mondták. Sokban van az orvosság is. Lehet, hogy járna rá valami, de mindig elfelejtem megkérdezni az orvost.

Havi háromszáz

— Az én férjem összevissza szedi az orvosságot, tegnap is az enyémet vette be. Agyér-elmeszesedése van, nem lehet egy percre sem magára hagyni,

Most az unoka vigyáz Ziegner Antalné férjére, azt mondja, már a kapura is szereltek zárat.

— Nyolcvanéves, 67-ben ment nyugdíjba, ö 4 ezer 946 forintot kap, a bányában volt, én meg 3 ezer 640-et. Solymáron voltam a Pemü- ben. Rádolgoztam még a nyugdíj 'mellett 13 évet, de azt is abbahagytam egy esztendeje. Nem lehet az uramat egy percre sem magára hagyni. Most is csak kenyérért meg lottóért jöttem el.

A helyi OTP-fiókban a vezetőnő. Fetter Ottóné is hallgatja az asz- szonyokat. De nemcsak figyel, olykor jegyzetel is, hátha tud majd segíteni. Egy személyben ugyanis ő a községi népfront titkára, s ilyen minőségben arra készül, hogy az

Agancsosok üregeimnél

FÖ1TÁMAD A MEGLŐTT VAD

tért. Hogy ne unatkozzam, csöndesen szóval tart. Első munkahelye ez az erdőgazdaság, autószerelőként kezdett. Azután csábította el őt az erdő.

— Nemrégen végre URH adóvevőt kaptam a kocsimba, így most sokkal könnyebb — meséli. — A vendég kiszáll, viszi magával derékszíján a rádiót. Ha lőtt valamit, vagy bármi történt, hív, megyek. De beszólhatok a vadászházba is. Vagy ide a központba. Úgy tudom, már megrendeltek a főnökök újabb nyolc-tíz rádiót, s valamennyi autóba beszerelik. Végre nekünk is „segít a technika. Így akár bóbiskolhatok a hosszas várakozás közben.

Hét muflonfej

Fölberreg a telefon, a mestert szólítják: Visegrádon lőttek egy szarvast, kérdezik, küldhetik-e?

— Holnaptól csak akkor jövök, ha hívnak — mondja Nagy Árpád. — Egyelőre három hónapos szerződést kötöttem a gazdasággal, s azután kiderül, jól járunk-e? Meghatároztuk az árakat, azt, hogy én miért mit kapok. Miért nem lettem teljesen maszek? Nem vagyok egyelőre biztos abban, vajon lesz-e folyamatosan elég munkám. Nem akarok elszakadni a cégtől. Idetartozom.

Idetartozik az Árpi. A mi fiunk, lép hozzánk Molnár István, az erdészet vezetője. Listát hozott, megrendelést hét muflonkos és két vaddisznófej preparálására. Nyugat-európai vadászok otthonában díszeleg majd valamennyi. Akik, ha elégedettek, jövőre újra visszatérnek. Itt 11 ezer hektáros erdő várja őket: Piliscsabától Százhalombattáig.

Zajtalanul gurul a vagyont érő terepjáró Mercedes, gazdája hangtalanul lép ki az ösvényre. Reszkessetek vadak! Vaddisznót szeretne a muflonfejek mellé.

Dodó Györgyi

Nyugdíjasok Pilisrörösváron

Földszintes tietek

Földszintes község Pilisvörösvár, s a hegyek látványa miatt még kirívóbb az ellentét: nincsenek kimagasló épületek, nincsenek kimagasló színvonalú házak, épp csak a szükséges méret, két szoba, konyha lehet bennük, egy kis udvar, egy kis kert a ház mögött. Csöndes, régimódi bányásztelepülés.

aktivistákkal együtt fölmérjék a falu kisnyugdíjasainak a helyzetét. Egy paksaméta üres kérdőív fekszik az asztalán, mellette a négyezer forintnál kevesebből élők listája, ábécé sorrendben. Ök 650-en vannak ^ falu 2500 nyugdíjasából.

— Végigjárunk mindenkit, segítünk kitölteni a kérdőívet, környezettanulmányt is végzünk. Aztán beadjuk a Pest Megyei Társadalom- biztosítási Tanácshoz kivételes nyugellátási kérelemként. Ez rendszeresen havi háromszáz forintot jelenthetne nekik, de ha olyan a helyzet, akkor kérhetünk egyszeri gyorssegélyt is a tanácstól. Ezért jó, hogy személyesen keressük föl a nyugdíjasokat.

Mert ők nem jönnek maguktól, nem szeretnek kérni, sem a családtól, sem az államtól. Még a tanácsi közétkeztetésre sem volt jelentkező, amikor meghirdették, Fet- terné azt mondja, inkább minden centimétert kihasználnak a ház körül. Csak kérni ne kelljen, mert az megalázó.

A temetésre spórolnak

— Még én vigasztalom» némelyiket, ha bejön ide az OTP-be, hogy ne sajnálja kivenni a .kis pénzét. Mert a saját temetésükre félreteszik a rávalót, és ahhoz nem mernek nyúlni, csak ha nagy a baj. Nemzetiségi falu vagyunk, a svábok nagyon spórolósak. A gyerekek is támogatják a szülőket, hiszen itt maradnak helyben. Segítenének rajtuk, de azt sem fogadják el. Inkább még ők adnak.

Az OTP-be is adtak, amíg volt miből, de a vezetőnő azt mondja, már régóta nem hoznak ide pénzt a nyugdíjasok. Igaz, nem is visznek, félnek a kölcsöntől is — miből fizetik meg? Jobbára csak a lottóért járnak be, és megkérdezni, hogy ér-e még a pénzük annyit, mint annak idején, amikor beadták.

Pilisvörösváron is tudnak róla, hogy tervezik az alacsony nyugdíjak országos emelését 5 ezer forintra. De azért addig sem árt ténykedni, hiszen a listán kétezer forintos nyugdíjak is vannak. És az a tervezett háromszáz forint az ötezer mellé is elkelne. Rámpának a földszintes életükhöz.

Jakubovits Anna

„Gyilkosság” történt. Mára virradóra egy magát megnevezni nem akaró 77 éves nyugatnémet úr Zsámbéktól tízegynéhány kilométerre lelőtt három muflonkost. A hír telefonon fut be a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság telki erdészeti központjába. (Valahol Budakeszi és Budajenő között vagyunk.) Várunk. De nem dologtalanul. Nagy Árpád éppeii „arcot” formál, egyelőre gipszből és papírmasszából. Ha kivárhatom, búsképű dámvad születik újjá keze nyomán. Pontosabban csak a feje. Egészen úgy fog kinézni, mint a valódi agancsos. Uvegszeme is csak alig-alig árulkodik, szinte élőnek hat szomorúságával. ^

— A preparálás ma sem hivatalos szakma. Nem is tanítják sehol — mondja közben. — Ez valahogy úgy jön, hozzátartozik a vadászathoz. Na, érzék az kell hozzá. Különben mindenki tudná. Fontos, hogy a vaddisznó olyan legyen, mint, a vaddisznó. Erdésznek tanultam, kerületvezető vadász voltam. Amit lőttem '— a szebbeket persze — meg akartam tartani. így kezdtem állatokat preparálni. A mi Jámbor Imre bácsinktól — már nyugdíjas — meg őri Miklóstól, a Nemzeti Múzeum híres preparátorától lestem el a titkokat. Szó szerint vegye: ellestem.

Hol a golyó nyom?

Iparszerűen tíz éve preparál Nagy Árpád,

— Igen, iparszerűen — ismétli elgondolkodva. — Nem is tudom, mi ez, amit csinálok. Talán iparművészet. Talán. De az bizonyos, hogy óriási türelem kell hozzá. Előfordul, hogy előszörre nem sikerül egy fej. Szét kell szedni és újra összerakni. A vadnak — fel kell támadnia. Élnie kell. Bár a koponya mérete, az agancsa vagy a csigája meghatározza,

tatni, vaddisznófejeket, agyarakat, fogakat őrizgetni a falakon, a vitrinekben? Nem nagy ügy. Vannak, akiknek erre is jut.

És mennyi?! Mint kiderül, nagyon sok. Kocsi fékez a műhely előtt, fiatalember hurcol be először kettő, majd még egy hatalmas muflonkos- fejet. Robajjal, véresen koppannak a kövezeten. Nézni is rossz. A nyugatnémet öregúr büszke lehet magára. A különleges aranyérmes muflonért legalább kilencezer márkát fizet ki, a többi is kóstál vagy nyolcezret darabonként. S ehhez jön még az a pénz, amit a preparálásért kap majd tőle az erdőgazdaság. Az erdőgazdaság — nem a preparátor. ő magyar pénzben sem darabbéres; havi fixet visz haza.

Nyisszen a kés

— Egy-két nap múlva hiába keresne itt, otthon a saját szakállamra dolgozom már. A saját zsebemre. Remélem jobban járok — mondja Nagy Árpád, s közben kések között válogat. A leghosszabb pengéjűnél állapodik meg, hosszan feni. Elnémulunk, csak a kés nyisszenése hallatszik. Óvatosan fejti a bőrt. Az első golyó úgy látszik, itt érte, a csigánál. (A muflon szarvát hívják eképpen. Ez marad, nem javítom ki. így nézegeti majd otthon a gazdája.

Fridrich Lajos vadászkísérő gépkocsivezető a másik helyiségből int felém, ujját félreérthetetlen mozdulattal szájára téve. Megértem, jobb ha egyedül hagyom ilyenkor a meshogy milyen lesz, nem biztos, hogy teljesen az eredeti formáját, képét nyeri vissza.

— Ha ezen megtalálja a golyó nyomát, elviheti — mutat egy csodálatosan kikészített, hatalmas vaddisznóbőrt. A falra feszített remekművet hiába tapogatom át centiméterenként. ö az első simítás után rátalál, s visszautasítja a gyanúsításomat, hogy tán meg sem lőtték a vadon hajdani csörtető gazdáját, inkább magától múlt ki. A vérbeli vadász ügyel arra is, „tűzbe ne rogyjon a vad”, mert akkor használhatatlan lesz a bőre — magyarázza. Értetlen arcomat látva mentegetődzik: — azt hiszem, mindenki erdőben nőtt fel. Arról van szó, hogy a meglőtt állat ne dőljön a vérébe.

Sajnálom a vadakat, nem szeretem a gyilkoló fegyvert és embert. Ezt jobbnak látom most nem kifejteni. Az eszem érti is, mit jelent a vad- gazdálkodás. az erdő, az állatsereg, a gondozóik kapcsolata Meg a márka- és a dollármilliók az országnak. S hogy mi, laikusok azt. kérdezzük — filléres napi gondjaink közepette — ..ugyan kinek van pénze manapság állatokat kitömetni, bőröket preparál-