Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-05 / 235. szám
1989. OKTOBER 5., CSÜTÖRTÖK ^£úian 3 Ó mondta TÁVOLODÓBAN A szervezet ügyvezető elnökével, Kukorelli Istvánnal készített interjút a Népfront (89/9.) munkatársa. Szó esik a népfronteszméhez való visszatérésről, a társadalomnak azokról a rétegeiről, amelyek nem politikai formában, de érdeklődnek a közélet iránt és a köztevékenységben is szerepet vállalnak, azaz amelyek igénylik a népfrontmozgalom kereteit, már csak azért is, mert a népfronttestületek megtalálhatók minden településen. K. I., aki nem mellékesen államjogász, a politikai piactér valamennyi kofájának címezhette mondandóját, amikor megállapította: „Kényszerrel, ráolvasással vagy adminisztratív módszerekkel nem lehet politikára kötelezni a társadalmat.” Holott... Letűnt próféták, kéretlen népboldogítók helyett már itt tülekednek az új igék új prófétái, a minden szép leszt, minden jó leszt hangoztató új népboldogítók. Akiknek némelyike csikorgó fogakkal és öklöt rázva veszi tudomásul: nem sorakozik fel azonnal a társadalom az új igék zászlaja alá. Sőt...! Igazat mondott tehát az interjúban K. /., aki nem mellékesen a megye népfrontmozgalmában gazdag tapasztalatokat szerezhetett évtizedeken át, amikor úgy vélekedett: „Azt kell mondanom, hogy a társadalom nagy része távolodóban van a politikától.” Nekünk is ezt kell mondanunk, tapasztalataink biro- kában, bármennyire is sajnálatosak az ehhez alapul szolgáló tényék. Egyre többen vannak azok, akik. riadtan szemlélik azt a perzsavásárt, amelyet ilyen-olyan címkékkel ellátva, kisebb vagy nagyobb csoportok politikának tüntetnek fel. Holott nem az. Valami más ... Aligha véletlen tehát, ha K. I. az előbbi mondatot, a társadalom nagy részének a politikától való távolodásáról, így folytatta: „És minél zajosabb ez a politika, annál jobban megijednek ettől.” S ki tudja, hátha van is okuk az ijedelemre?.' KLIENS Nem kapitalista csökevény Kísérleti tőzsde alakult Néhány évvel ezelőtt még azt sem tudtuk, mi fán terem a tőzsde. Illetve, a kapitalizmus „átkos intézményének” tekintettük. Azóta sok víz lefolyt a Dunán ... A négy évtizede bezárt értékpapírpiac mostanság újra nyitogatja kapuját. Az elmúlt héten arról tudósíthattunk, hogy Magyarországon először megvalósult végre sok gazdasági szakember álma: létrejött a terménytőzsde! Ennek folytatásaként tegnapelőtt három bank — a Budapest-, a Duna- és az Általános Vállalkozási Bank az Országos Takarékpénztárral karöltve életre hívta — igaz, egyelőre kísérleti jelleggel — a piaci intézmény másik fajtáját, az értékpapír-forgalmi rendszert. A hivatalos megnevezés bonyolult dolgokat sejtet, de erről szó sincs. A lényeg, hogy ez olyan kereskedelmi piac, ahol szervezett keretek között kötnek adásvételi ügyleteket az érdekeltek. Azaz, adva van például az Érdi Városi Tanács, amely a lakosság számára különböző értékű kötvényeket bocsátott ki. Leegyszerűsítve úgy is mondhatjuk, hitelt vett fel a lakosságtól. Az értékpapírt — hivatalos nyelven — átadja forgalmazásra mondjuk, a Budapest Banknak, azzal a feltétellel, hogy az a lehető legnagyobb haszonnal értékesítse. Ilyenkor két eset lehetséges. A jobbik az, ha az üzletet sikerül nyélbe ütni, így az alkusz (a bank) is és a tulajdonos is jól jár. A bank a nyereség egy ezrelékét teheti zsebre. Mielőtt csodálkoznánk a kezelőt'díj „nagyságán’.’,-ne felejtsük el, ezen a koncentrált pénzpiacon milliós összegekben kötnek üzleteket. A rosszabbik eset, amikor az alkusz nem tudja értékesíteni a kötvényt. Ekkor a vételi árfolyamnak megfelelő összeggel „kártalanítja” a tulajdosont. Az említett érdi példa egyébként helytálló, hiszen az októberben megtartandó első tőzsdenapon a 27 jelenlegi tulajdonos között a helyi városi tanács is szerepel. A részt vevő „értékpapír-kibocsátók” között további Pest megyei gazdálkodók, illetve intézmények is találhatók. Így a Szentendrei Városi Tanács, valamint a Dél-Pest Megyei Áfész. Ebben a hónapban, a tervek szerint, heti két alkalommal, az azt követő harminc napban hetente háromszor, decemberben pedig már mindennap rendeznek értékpapírárusítást. A tőzsdei napok végeztével az ügyletek során kialakult árakat összesítik, majd nyilvánosságra hozzák egy-egy kötvény árfolyamát. A kísérleti tőrzsdére a forgalomban lévő kötvények egy- harmada kerül. Ezeknek az értéke mintegy 5 milliárd forintra tehető. Év végén valószínűleg a már nem kísérleti jelleggel működő tőzsde alakuló közgyűlését is megtartják. Tényleges működése márciusra várható, amikor a Budapest Bank Rt. igazgatósági épületében, a földszinti nagyteremben megteremtik a technikai feltételeket. Szilágyi Béla A szélsőségek folyamatosan jelen lesznek A vidéki Magyarországért Az MSZMP Pest megyei pártértekezletének első fordulóján az ideiglenes ügy vezetőség elnökhelyettesévé Cso- bai Lászlót, az apparátus politikai munkatársát választották meg a küldöttek. A reform- körök jelöltjeként bizamat kapott fiatalembert bár sokan ismerik szűkebb pátriánkban, mégis illik néhány szóval bemutatni, mielőtt politikai nézeteiről faggatnánk. — Szabolcsból származom — mondja. — Szüleim, akik önálló gazdálkodók voltak, a termelőszövetkezetbe belépve fokozatosan egyre rosszabb helyzetbe kerültek, ezért abba kellett hagynom a gimnáziumot. Némi kitérők után Dunakeszire kerültem, ahol szakmunkás-bizonyítványt szereztem. Azóta életem ehhez a településhez kötődik. A MÁV Járműjavító Üzem segítségével végeztem el nappali tagozaton a közgazdasági egyetemet, s végül 1985-ben — akkor voltak a megyei pártbizottságon jelentősebb személyi változások — bekerültem az apparátusba. 9 A megyei reformkorok még a pártértekezlet előtti napokban is o közös fellépés előkészítésén dolgoztak, mégsem sikerült a pártélet lényeges kérdéseit érintő átfogó platformmal fellépniük a tanácskozáson, tehát ebből a szempontból némi meglepetést okozott az ön megválasztása. Ám akik figyelemmel kísérték a reformgondolatok térhódítását Pest megyében, s látták azt, hogy milyen sok bírálat éri a választott testületeket, nem csodálkoztak az ön sikerén. — Annak, hogy nem terjesztettünk elő komplex programot, részben' technikai okai vannak. Azt kértük, hogy a megyei előterjesztéssel azonos időt kapjunk álláspontunk kifejtéséhez, ám ezt nem fogadták el. A rendelkezésünkre álló néhány percben így csak azokat a kérdéseket vetettük fel, amelyekben léÖntsünk tiszta vizet a Dunába! Iszappakolás a megyének Bár még mindig csak. a főváros szennyvizeinek 20 százalékát tisztítják meg, mielőtt a Dunába engednék, a keletkező nagy mennyiségű szennyvíziszap elhelyezése egyre nagyobb gond Budapesten — állapította meg a Fővárosi Környezet- és Természetvédelmi Bizottság. Az 1960-as években még könnyebben fogadta — komposztálás után — a mező- gazdaság is ezt az anyagot, ám ma már szigorúbbak az elhelyezés szabályai. Az aggodalom nem alaptalan, hiszen a szennyvizek iszapjában gyakran magas a nehézfémtartalom. A dól-pesti tisztítónál nikkelből átlagosan 133, cinkből 2880 milligrammot tartalmaz az iszap kilogrammonként. Az észak-budapesti tisztítónál a bőrgyári szennyezés miatt krómból 4000 milligramm található egy kilogramm iszapban. Ezek jóval a határértékek feletti mennyiségek. A felhalmozódó szennyvíziszap az észak-budapesti tisztítónál immár a folyamatos üzemeltetés akadálya lehet. A tisztítás leállítása ugyanakkor tovább rontaná a Duna vízminőségét s befolyásolná az ivóvízbázisok tisztaságát. A mezőgazdasági felhasznál lás előkészítésével több éve foglalkozik a Fővárosi Csatornázási Művek. Gödöllőn, Szi- getcsépen, Alsónémediben, Soroksáron kezdtek el kísérleteket, s elemzéseket készítettek az iszap elhelyezési területének kiválasztására. Vizsgálták Soroksár, Dunavarsány, Bugyi, Monor és Maglód területét; ez utóbbi két település térségében jelölték ki a legalkalmasabbnak látszó 400 hektáros területet. Az észak-budapesti tisztító iszapjának mezőgazdasági elhelyezésére Fóf, Ács és Harta környékén kerestek területet. Az utóbbi két helyszínre a tervek szerint speciális hajóval szállítanák ezt az anyagot. Foton a kísérleti hasznosítás után mintegy 700 hektáros területet szánnak az iszap fogadására, ha a megfelelő bőr- gyári kezelés lehetővé teszi a krómszennyezés csökkentését. (Megoldásra vár a gyári előtisztítás és az így elkülönített iszap veszélyes hulladékként való kezelése.) A környezetvédelmi szempontoknak megfelelő tárolóteret is keres az iszapnak a Fővárosi Csatornázási Művek. Számos helyszínt vizsgáltak meg, végül a Vácduka környéki területeket találták legmegfelelőbbnek. A szükséges engedélyeket már megszerezték, pénzhiány miatt azonban a tároló kialakításának munkái még nem kezdődhettek meg. Szeptember 26-án több száz ápolónő — és hozzájuk csatlakozó orvos, gyógyszerész — tüntetett a Szociális és Egészségügyi Minisztérium előtt. Követelték a munkakörülményeik javítását, a bérlemaradás megszüntetését, a túlóra igazságos adóztatását. KI FIZETI MEG...? Kordbársony nadrág 250-ért, divatos, olcsó dzsekik, szoknyák. Azt hiszem, eltévedtem. Ám, akit megszólítok, megnyugtat. Harmadikán van fizetés a kórházban — itt a Flór Ferencben, Kerepestar- csán — s ilyenkor árusítást tarthatnak az arra vállalkozó kereskedők. Így nem kell a nővéreknek elmenniük egy harisnyanadrágért, egy pár zokniért sem; helyben megvehetik. Nevét nem árulja el, furcsán mosolyog és útbaigazít az illetékes vezetőhöz. Fény derül a titokzatos mosolyra; hamarosan a megszólítottnál kötök ki. De már az irodájában. Maszlag az egész Marika — Vértes Tamásné — ugyanis szeptember elseje óta a kórház ápolási igazgatója. Ez az új „cím” annyit jelent, hogy 550 nővér „ura és parancsolója”. Bár a bérekkel az intézmény szociális igazgatója foglalkozik — kapásból sorolja, ami érdekel. A pályakezdő nővérek bruttó fizetése 5500-6000 forint, a gyakorlottaké 7000-8000. Ehhez jön a 30 százalék délutáni és az 50 százalék éjszakai pótlék. No meg az az apróság, hogy 75 túlóra-kötelezettség van havonta. A kérdésre, hogy egyetért-e a szeptember 26-i tüntetéssel, hevesen bólogat; — Én csak Beteg gyógyít beteget aznap reggel hallottam róla a rádióban, előtte nem tudtam semmit, de tőlünk többen is voltak. Keresse meg Editkét a földszinten! Sürgős betegfelvételi részleg — olvasom a portálon, s arra gondolok: Istenem, csak ide ne kerüljek! Krivánik Fe- rencné megbízott nővér nyakig van a munkában. Vizitre készülnek, igyekszik kurtára fogni a szót. — Itt egy stencilezett lap, elviheti — nyújtja. — Nekem a mentősök hozták vagy két héttel a tüntetés előtt. Mosolyogtak rajtam, de én bizony szóltam az osztályunkon: láncok, aki nincs beosztva, jöjjön el! Így tőlünk öten mentünk, de úgy tudom, más osztályokról is voltak. Kérdezték az ügyeletesek, hogy miért nem sztrájkolhatnak ők is. Azt feleltem: a lelkiismeretetek miatt! És ha pont az alatt hoznák be az édesanyátokat? Vagy a gyereketeket? Elnémultak. Minket aztán nem érhet vád, mi a szabadidőnkben tüntettünk. Nem a munka helyett! Most azért csalódottak vagyunk. Úgy érezzük, nem volt értelme ... Azt szerettük volna elérni, hogy ne kelljen fillérekért tizenkét óráznunk. Nézze csak meg ezt az újságcikket! Üres szólam, amit a miniszterhelyettes előadott. Ez szégyen! Ilyen meg olyan kedvezmények a 250 ezer egészségügyi szakdolgozónak! Elmentem Gödöllőre, az OTP-be, Csak csodálkoztak azon, hogy a 35 éven aluli ápolónők soron kívüli gépkocsi-kiutalásban részesülhetnek, s ahhoz még hitelt is kaphatnak. Ok bizony nem tudtak róla. De mi sem! Csak most hallottuk, a tv-ben, dr. Kökény Mihálytól. Maszlag az egész! Véresen komoly Füi-orr-gége osztály. Műanyag cipőt adnak, az utcaira kell fölhúznom. Csak így mehetek be a műtőbe. Kis szobában üljük körbe négyen az asztalt, a kollégák vállalják, amíg beszélgetünk, dolgoznak helyettük. Gémesiné Lőrincz Márta főnővér „alapító” kórházi tag. ö is ott volt a tüntetésen. — 400 forint jár egy ügyeletért. Bruttóban persze. Ez nevetséges — mondja. — Aki többet ügyel, rosszabbul jár. Itt a mai fizetési papírunk, összejött 17 500 forintom és abból 11 800-at vihetek haza. S ebben benne van a mozgóbér is, amit most a negyedév végén' kaptam. Az összes elvonás ... de hát tud számolni. És mi nem jelenthetjük ki: kérem szépen, így én nem ügyelek! Az esztergályos eldöntheti, túlórázzon-e. Ha nemet mond, legfeljebb a főnöke dühös. De itt emberekről van szó! Betegekről! Az év vége felé közeledve néhány forintos órabér jön ki egy-egy nővérnek. Ha semmit nem kellene idebent csinálnia, akkor sem érné meg. — Ügyeletes voltam a tüntetéskor, sajnáltam, hogy nem lehettem ott — veszi át a szót Czimbalekné Pámer Erzsébet főműtős. Legyint. — Ez csak afféle rang, s nem azt jelenti, hogy kevesebbet dolgozom, mint a „sima” műtősök. Havonta akár 15 ügyeletet is el kell látnunk. Ez az előírás. Kiszámolhatja, ha csak ketten vagyunk az osztályon, minden másnap ügyelnünk kell. És nekem 10 éves szolgálat után 9200 forint az alapbérem. Próbálja ki bárki, mit jelent hétfőn reggel 8 órától kedd délután 5 óráig egyfolytában talpon lenni! És közben mosolyogni, mert a betegek nem tehetnek arról, hogy mi fáradtak vagyunk. — És ha kevés az orvos, majdhogynem a nővér veszi át a feladatát — vág közbe Márti. — Viccesen hangzik, de véresen komoly: az orvos gépel, az ápolónő takarít, a beteg pedig ellátja a magánál könnyebb, kevésbé beteget. Sok mindent helyre kéne tenni az egészségügyben — kapcsolódik a beszélgetésbe a csöndesen figyelő dr. Draskovich Éva főorvos, (ö a Rókusbán — a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházában — az au- diológia — hallásgondozó — részleg vezetője. Hetente háromszor mellékállásban rendel ' Kerépestarcsán.) — A szabad szombatok bevezetése tönkretette a nőket. Hétközben megmaradt a munkaidő, és még megtoldottak a napi ebédidővel. A betegeknek nem lehet azt mondani, hogy ma szabad szombat van ... Egyetértek azzal a követeléssel, hogy az egészségügyi kormányzat rendezze végre a fizetések, az ügyelet, a túlóra rendjét, díjazását. Nem kedvezményt akarunk kicsikarni. „Csupán” annyit, hogy az alapbéren kívüli jövedelmet ne terhelje 20 százaléknál magasabb adó. Meggyőződésem: nem szabad visszaélni az egészségügyben dolgozók hivatástudatával! Amíg 40 betegre egyetlen szakképzett ápolónő jut, addig kutya kötelességük az egészségügyért felelősöknek, hogy ma tegyenek valamit, mert lehet, hogy holnap már késő lesz. Rendszertelen élet Idézet a tüntetésre való felhívásból: „Ki fizeti meg a rendszertelen életmódot, a nem teljes családi életet, s mindazt, ami az egészségügyi szolgálattal jár: a magánélet, a gyereknevelés gondjait, a fáradtságot, a kimerültséget, a zaklatottságot?” Valóban: ki fizeti meg? És főként: mikor? Dodó Györgyi nyegesen eltért a reformkő- rök és a pártbizottsági előterjesztés készítőinek véleménye. Ám azt is el kell mondanom, hogy igazán nagy ellentétek nem nagyon voltak a két álláspont között. A különbség viszont az, hogy a reformkörök nemcsak mondják, hanem cselekednek is. Amikor például megalakultak a reformkörök, e szervezetek azt támogatták, hogy szűnjenek meg a munkahelyi párt- szervezetek. Ennek megfelelően én is és még sokan mások is átjelentkeztünk a lakóterületünkön működő alapszervezetekbe, ahol a nyugdíjasok vannak többségben. Nem tagadom, féltünk egy kicsit, hogy esetleg túlságosan eretneknek ítélik elképzeléseinket és esetleg kizárnak a pártból minket. De szerencsére erre nem került sor. 6 A bizalom, amely a megválasztásban megnyilvánult, nemcsak Csobai Lászlónak, hanem feltehetően a reformmozgalomnak is szól. — Ebben egészen biztos vagyok. A reformkörök ugyanis önmagukban nem azonosak a reformmozgalommal, amely szerintem sokkal szélesebb bázissal rendelkezik. A pártértekezlet küldöttei közül a választások során sokkal többen szavaztak rám, mint ahány reformkörös ott volt, s ez megnöveli- a felelősségemet is. Megbízatásomból eredően például toleránsabb vagyok a szélsőséges nézetekkel szemben is, mert úgy látom, ezek a jövőben folyamatosan jelen lesznek a párton belül is. Az ilyen csoportok ugyan hatnak a- fő irány kialakítására, bár nem ők iesznek a meghatározók. ® Kongresszusi küldöttként bizonyára tájékozott arról, milyen fő kérdésekben szeretne állást foglalni a Pest megyei reformkörök küldöttcsoportja. — Az egyik legfontosabb téma az önkormányzatok megerősítése, amely szűkebb pátriánkban is rendkívül időszerű. A másik az új párt agrár- koncepciójának megalkotása, s ebben a vidéki Magyarország jövőjének felvázolása. Ezekben számítunk arra, hogy széles körű összefogás alakul ki a kongresszuson — mondotta befejezésül Csobai László, F. Z. Terményszárítók ■KfMlHP , Tegnap megkezdték a kukorica betakarítását Nagykátán is, a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetben. Az elkövetkezendő napokban 3*8 hektáron került be a termés, először a termésszárítóba, utána pedig a tározókba (Hancsovszki János felvétele)
