Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-28 / 255. szám
1983. OKTÖEER 28., SZOMBAT 7 A késő októberi verőfényben a szikes legelők mélyén halászok vetik ki hálójukat. A kerítőháló, ahogy húzzák a parthoz, egyre súlyosabb a benne ficánkoló sok ezer haltól. Fcl-felugrálnak, pikkelyeik megvillannak a szikrázó napban. Jászkarajenőn áz Árpád Termelőszövetkezet halastavából megkezdték az őszi lehalászást. Itt, a Jászság szélén, hagyománya lett a halnevelésnek. A nyár folyamán etetik, gondozzák a tavaszon betelepített kétnyaras pontyot, amurt és pettyes busákat. A Tisza csatornája jut el ide a szikbe, hogy vizével táplálja, oxigénnel lássa el a négyzetkilométernyi tó lakóit. Most is nagy a várakozás, úgy tizenöt vagonnyira számolnak, így megtalálják az idén számításukat, ök adják a vizet, a munkát, az eledelt, a százhalombattai Temperált Vizű Halszaporító Gazdaság pedig a növendékeket, így közös az üzlet és közös a haszon is. Kép és szöveg: Hancsovszki János Váratlanul eredt el az eső, miután már napok óta borongás szürke volt az ég, az emberek egész nap mérgelődtek amiatt, hogy csak alcadék- nak van velük a magukkal reggel elhozott esernyő. — Csak ijesztget ez az idő — mondogatták —, nem lesz ebből eső egy csepp sem. Ezen a kora délelöttön aztán hirtelen megeredt nagy cseppekben, mint a régóta visszatartott panaszos szóáradat. Kopogott a fák megritkult lombján, a házak cseréptetején, fényes feketére festve a járdákat és úttesteket. Bánta már, aki nem öltözött fel reggel melegebben. S mert olyan becsapás enyhe volt az idő napok óta, sokan túl vékony, könnyű cipőben indultak el. Mert olyan nehéz beletörődni. hogy véglegesen elmúlt a nyár, hogy nemsokára hidegre fordul az idő, elő kell venni a tavaly félretett melegebb öltözéket. — Hói mire számítottál? — kérdezték a könnyelműbbektől, akik az eső láttán panaszkodtak —, itt van mindenszentek, ilyenkor már hidegre fordul az idő. A városszéli családi házak kertjeiben bánnlfehéren virágoznak a krizantémbokrok, hidegebb estéken letakarják őket. el ne fagyjanak, mert kiviszik majd őket a temetőbe. Mindenkinek van halottja és ilyentájban többet gondol rá, mint az év más napjaiban. Aki év közben nem is, vagy ritkábban, ilyenkor, mindenszentek napján az is elmegy a temetőbe. Az üzletekben kis mécseseket árulnak, amelyek a szemerkélő esőben is őrzik didergő kis lángjukat a sírokon a koszorúk, virágok mellett még akkor is, amikor minden élő hazament már, és csak az őszi szél bolyong a temetői utakon. Soha olyan csend nincs a parkokban, az erdei sétányokon, mint ez idő tájt, amikor kékes pára szállong a levegőben, és kihunyt az ősz utolsó, csalóka ragyogása is. A korábban telt, duzzadó, színes bogyók megráncosodtak, mint a hajdanvolt szépasszony arca, elszíntelenedtek a pompázatos színekben tündöklő levelek is. Alomba merülés csendje, búcsú szavak nélkül, az elmúlás egyik formája az ősz ilyenkor. Megint elmúlt a nyár, s vele néha álmok meg szerelmek is. Esténként meg reggel a hűvös szobákban be kell fűteni, és a kertben a kötélre kiteregetett ruha nem akar megszáradni. Sündisznó matat esténként a gyümölcsfák alatt az avarban, ottfelejtett, lehullott gyümölcsöt keres. A nyárról itt maradt idegesítő szúnyogok most szédülten táncolnak a levegőben, mintha berúgtak volna az ősz fanyar illatától, mintha elfelejtették volna régi harci kedvüket, és nem tudnák, mit is akarlak itt. Bán Zsuzsa: NYÁRS 1 RÁFI) Csend ereszkedik a szőlőhegyekre is, a nedves tőkék kifosztottan, árván sorakoznak, mint ittfelejtett, idegen katonák. Egy-egy szélrohamra szilva potyog odébb az egyik fáról, de mellette a lombjavesztett almafa még ringat néhány makacs gyümölcsöt az ágain, ezeket talán a tél fagya is ott éri majd. Jó lesz a madaraknak, akik szintén elhalkultak ilyenkorra, mintha félnének kicsit. Pedig az enyhe idő hatására kivirágzóit a fű között a gyermekláncfű megint, de most, hogy megeredt az eső, összezárják jókedvű, sárga szirmaikat, sértődötten álldogfillnak a fű között becsapva, mert. nem bújik elő kedvükért sem a nap, olyan, mintha beteg volna vagy öreg Csak pislákol valahol, túl a ködön, az esőcseppeken. Az emberek a boltokat járják, a gyerekek kinőttek■ mindent, ami tavaly még jó volt nekik. Aztán koDe most behúzott nyakkal sietnek az utcán az emberek, nem tudják, hogyan fogják a buszokon, boltokban csöpögő ernyőiket, egymás cipőjébe csurgatják a vizet, és mérgelődnek. Esténként aztán mégis megenyhülnek sült gesztenye ropogtalása mellett, mert a gyerekek elkezdik számolni, iiány nap van még karácsonyig. — Messze van még — mondják, de magukban már latolgatják ők is, mit kellene venni, hogyan legyen? Mert sok év tapasztalata szerint ilyenkor olyan hamar elrepül az idő, hogy hipp-hopp, itt van a karácsony egyszerre. Majd csak azután megy el nehezen az a pár keserves hónap, tavaszig. Ilyenkor szaladnak a napok, egyik a másik után. A tél még csak fenyeget, ez az ősz birodalma. A lehulló leveleké, csöpögő esernyőké, s néha közben azért kisüt még a nap is. ökörnyál csillog a levegőben, édes must szaga terjeng a pincék körül. Ilyenkor még előszedegetik a nyaraláskor készített fényképeket, a lányok dobozba rakosgatják a nyáron kapbtt szerelmes leveleket. Esik az eső, nagy cseppekben. A kertbe ültetett krizantémok megfii- rödnek benne, mielőtt kiviszik őket a temetőbe. Az erdők és parkok fái titokzatosan hallgatnak álmos köd hintázik az ágak közölt.. S a felhúzott esernyők árnyékában az arcok is el- gondölkodóbbak. HALÁSZNAK JÁSZKARAJENŐN moran válogatnak az „enyhén vízálló" lábbelik között, mert másfajta nincsen. Eszükbe jut a tavalyi tél, a beázott csizmák, nedves zoknik, kiadós megfázások ideje. Mérgelődnek, egymásnak panaszkodnak, aztán beletörődnek, mint minden évben, mert mi mást tehetnének. Újra, mint mindig, abban reménykednek, hogy talán enyhébb lesz majd az elkövetkező tél. mint a tavalyi volt, talán nem válik le az úján vásárolt csizmák talpa idő előtt, talán ... A rossz idő beköszöntővel megszaporodnak a buszokon is az utasok. Sokan, akik nyáron gyalog vagy kerékpárral jártak, most megveszik megint, a bérleteket, és csúcsforgalom idején egymás lábát tapossák. A hirdetőtáblákon ázott plakátokat lenget a szél egy-egy nyáron lezajlott programot hirdetve, koncerteket, kiállításokat, egy-egy pillanatra vlsz- ■ szakozva az elmúlt hónapok hangulatát.
