Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-27 / 254. szám

Mvr .wan, 1989. OKTÓBER 27., PÉNTEK A battai gyümölcsösben Javában tart az alma szedése a Törökbálinti Állami Gazda­ság Százhalombatta hu tárában levő 62 hektáros gyümölcsö­sében. Az idei termés jó, hi­szen a hektáronkénti átlag 25 tonna körül van. A leszedett starking és golden almák nagy­részét saját üzemükben dol­gozzák fel, de jut belőle ex­portra is. Itt is sikere van a Szedd magad mozgalomnak, amivel élnek is a környékbeli lakók, hétvégeken több százan szedik a mosolygós almákat. (Kancsovszki János felvétele) Szerveződő MSZDP A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt Pest megyei szervezetei tegnap Budapesten az ELTE jogtörténeti tanszé­kén megválasztották megyei ^vezetőségüket. Az MSZDP me­lapunk holnapi számában. Alapítványi tagozat A Magyar Kulturális Kama­ra választmánya alapítványi tagozatot alakít. A tagozat le­hetővé teszi a helyi, a megyei és a központi alapítványoknak — összesen mintegy 80-nak —, hogy bekapcsolódjanak az Európai Kulturális Alapít­vány és ezen belül az Európai Alapítványi Központ munká­jába. A NÉV VONZZA A FALUT Hmgyémimb Talán maguk sem gondol­ták, hogy ekkora- lesz az ér­deklődés: naponta jelentkez­nek egyéni gazdálkodók, ter­melőszövetkezetek, áfészek a Hangya Szövetkezeti Mozga­lom most megalakult országos központjában. Részvényesek, tagok akarnak lenni, vagy csak érdeklődnek, hogy mikor, hol, hogyan éled újjá a há­ború után megszüntetett moz­galom. _________________________L M ÁGIKUS Pedig még csak az elvek biztosak, a gyakorlati kérdé­sekben az újságíró előtt is vitatkozik, meditál Kis János ügyvezető elnök és Hankó László kereskedelmi alelnök. Interjú közben is dolgoznak — rövid az idő, év végén be akarják indítani a régi-új szö­vetkezeti mozgalmat. Az új­ságírók pedig egymásnak ad­ják a kilincset — miért ne osztanák meg velük a gond­jaikat? Addig is alakulnak az elképzelések. A „Hangya” mágikus név, nem véletlenül vonzza az ér­deklődőket, a komoly szándé­kú ajánlkozókat. Ez is azt bi­zonyítja, mondják az országos központban, hogy valós társa­dalmi igény hívta újból élet­re ezt az igazi szövetkezetét. — A most létező szövetkeze­tek — magyarázza a fogalmat Kiss János — kényszerből ala­kultak meg, nem pedig az ér­dek vezette, hogy ki kivel és mire szövetkezik. Most az az érdekük a magángazdálkodók­nak, hogy összefogjanak, mert különben éhenhalnak. boltban veszi. Már amíg nem, a Hangya boltjában veszi. A célokhoz tartozik ugyanis az is, hogy a szövetkezeti boltok csak annyi haszonnal dolgoz­zanak, amennyi a fönntartá­sukhoz szükséges. Ez pedig lényegesen kisebb, mint a számtalan közvetítő külön-kü­lön is magas sarzsijának ösz- szege. — Tisztességes kereskede­lem, tisztességes haszon, és a tagok egyenlősége — összeg­zik a Hangya alapállását. Olyan vegyesboltokat képze­lünk el, amelyek a legkisebb faluban is biztosítják a teljes ellátást, ne kelljen az embe­reknek mindenért a városba utazniuk. A Hangyaközpontok pedig a falusi lakosság ter­melési biztonságát teremthetik meg, azzal, hogy fölvásárol­nak, segítséget nyújtanak a hi­telhez jutásban, biztosítják a vetőmagot, a műtrágyát, meg­szervezik az elosztást... Or­szágos szövetkezetről van szó, de természetesen a tagszövet­kezetek, a helyi központok révén a Hangya falusi, helyi szövetkezet lesz, amely a helyi jellegezetességek, körülmé­nyek, gazdasági sajátosságok révén alakul, változik. RIVÁLISOK Vita az elnökválasztás körül Pönfsön, hogy ne döntsön? „Döntsön a nép” — írta plakátjaira a Szabad Demok­raták Szövetsége, s erre a döntésre — úgy tűnik — va­lóban sor kerül. Senki számára nem volt kétséges, hogy az összegyűlt több mint kétszázezer aláírás — ha vannak is közötte hibásak — bőségesen elegendő lesz a népsza­vazás kiírásához. A helyzeten azt sem változtatna, ha — extrém esetben — egy másik párt ahhoz gyűjtene aláírásokat, hogy az SZDSZ ^ltal feltett négy kérdésről ne népszavazás döntsön. Mint megtudtam, aláírásokat állítólag csak ahhoz lehet gyűjteni, miről döntsön a nép, ahhoz viszont nem, hogy miről ne. TISZTESSEGES És nemcsak ők. A Hangya te­hát arra szövetkezik, hogy a ter­melők és fogyasztók érdekkép­viseletét ellássa, vállalja a gazdasági érdekek mindennapi képviseletét. Ez praktikusan azt jelenti, hogy például a termelőktől, a magángazdálkodóktól a lehető legrövidebb úton jusson el, mondjuk, a hús ahhoz, aki megeszi. Tehát a lánckereske­delem kiiktatása lenne a cél, az. hogy ne a közvetítők húz­zák a legnagyobb hasznot. Tarthatatlan állapot ugyanis, hogy a sertéshús fölvásárlási ára megegyezik a csont bolti árával. Rosszul jár az is, aki malacot nevel, az is, aki a Ezeknek a helyi sajátossá­goknak pedig nem felelnek meg a jelenlegi, közigazgatási alapon kialakult megyehatá­rok. Ezért is nem tudtak vá­laszt adni arra a kérdésem­re, hogy hogyan fog kinézni Pest megyében a Hangya szö­vetkezet. — -Nem lehet valódi érdeke Szentendrének, amely elsősor­ban idegehforgulóniból él, ók, hogy szövetkezzen Vecséssól, ahol kapösztatéf'rneáztéSsel foglalkoznak az emberek. A megyehatárokat figyelmen kí­vül hagyva, a helyi érdekek alapján gondoljuk megszer­vezni a vidéki tagszervezete­ket. Valószínűleg lesznek ver­senytársai, riválisai'a Hangyá­nak, de ezt csöppet sem báli­juk. A Hangya szövetkezet ;a Kisgazdapárt (FKgP) gazdasá­gi filozófiáját akarja a gya­korlatba átültetni, de minden más párt is számít a magántu­lajdonra, persze más-más mér­tékben. Ezért gondoljuk, hogy lesznek versenytársainak. De ez a verseny csak kedvező le­het a fogyasztóknak is, a ter­melőknek is. És ez a legfon­tosabb cél. Jakubovits Anna Haraszti Miklós, az SZDSZ szóvivője nem tartja zavaró­nak, hogy időközben az Or­szággyűlés már választ adott kérdéseik egy részére, nem árt, ha a népszavazás is meg­erősíti a T. Ház döntését. (Per­sze — megint extrém esetben — az is előfordulhat, hogy a nép akarata felülbírálja a par­lamenti szavazást, s például a többség úgy voksol, legyen mégis munkásőrség. Ebben a furcsa helyzetben újra létre kellene hozni a megszüntetett intézményt.) Ezt csak érdekes­ségként említem, hiszen az igazi vita akörül alakult ki, hogy a köztársasági elnök tisz­tére népszavazással válassza­nak-e a jelöltek közül vagy sem. Népszavazás egyébként most először és utoljára dönt­hetne erről a kérdésről, hiszen a parlamenti választásokat követően már az új Ország- gyűlés tiszte lesz a döntés. Az SZDSZ által összegyűjtött alá­írások szerint a népszavazás­sal egyelőre arról kell dönte­ni, hogy már az első köztár­sasági elnökre az Országgyű­lés vagy a nép voksoljon-e. A szóvivő emlékeztet arra, hogy a háromoldalú tárgyalá­sok eredményét nem vétózták meg, ugyanakkor nem is ír­ták alá azt, mert úgy érezték, .pépjére leosztották máy a la­pokat, s ezt nem tartották de­mokratikusnak. A tiszta vá­lasztáshoz az iS kell, hogy ne egyetlen ismert személyiség legyen a jelöltek között. Egyébként Haraszti Miklós szerint az SZDSZ egyelőre nem állít jelöltet, mert mint mondta, az aláírásgyűjtési ak­ció- a jelölés esélyeit rontaná. Gyengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja azzal kezdi, a háromol­dalú tárgyalásokon kompro­misszumként fogadták el, hoey a parlamenti választások előtt — az első alkalommal — nép­szavazással válasszanak köz- társasági elnököt. Ezért nem támogathatták az SZDSZ alá­írásgyűjtő akcióját. Viszont az akció — mivel az a három­oldalú tárgyalások megáliapo­Dekfarációkkaf nem megy Burkoltan utat törhet magának Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb gazdaság- politikai feladata a 80-as évek végére kialakult magas infláció visszaszorítása. Ez társadalmi oldalról nézve érthető követelmény, de legalább ilyen fontos gazda­sági téren is, hiszen a növekvő infláció mellett a gaz­dálkodás elveszíti „méreerendszerét”, gyengül az árver­seny. a tőke a holt tőkébe menekül, állandósulnak a bértárgyalások, a gazdasági élet szereplőinek magatar­tását a gyorsuló inflációból eredő káros hatások kivédé­se motiválja. Mindez pedig újabb impulzust ad az inf­lációnak. Gyorsai vagy Sassal? Az áremelkedés ütemének fékezése a hatékonyság és az egyensúly javítását előtérbe állító, az inflációra ható poli­tikák és eszközök összehan­golására építő komplex anti­inflációs gazdaságpolitika eredményeként érhető el. Jog­gal merül fel azonban az a kér­dés, hogy e program mór rö­vid távon is hozhat-e eredmé­nyeket, s hogy 1990-ben az inf­láció gyorsulásával vagy lassu­lásával lehet-e számolni? Erről beszélgettünk Lakatos József­fel, az Országos Árhivatal köz­gazdasági főosztályvezetőjével. A kérdésre ma nehéz egyér­telmű választ adni, hiszen számos fontos döntés^és infor­máció még hiányzik. Igv csak novemberben dönt a parla­ment az adótörvények módo­sításáról, a jövő évi költségve­tésről. a támogatásleépítési program esedékes lépéseiről. Az infláció mérséklődése irá­nyába ható tényezők között megemlíthető: a külkereske­delmi-világpiaci árak és a cse­rearányok számunkra kedve­zően alakulnak. Üjühb lökés nélkül Az 1988—89. évi jelentős ár­szintváltozással is járó adóre­form] lépéseket követően 1990- ben már nem kell számolni az általános adóemeléssel, sőt az egyedi adók csökkentését ter­vezi a kormányzat. Fontos ter­mészetesen az is, hogy a ter­melés' piaci lehetőségéhez iga­zodjék, a monetáris szabályo­zás révén pedig a kereslet a gazdaságpolitikai szándékok szerint alakuljon és erről az oldalról ne kapjon az infláció újabb lökést. Ez esetben van esély arra, hogy jövőre az ár­szintnövekedés üteme az ez évi várhatóan 17 százalékhoz ké­pest akár több százalékponttal is mérséklődjék. Vannak azonban bizonyta­lansági tényezők. Kérdéses, vajon sikerül-e az érdekegyez­tetés keretében olyan megol­dásokat kialakítani, ami a bér- árspirált lefékezi. Hasonló mó­don bizalmi tényezőkön mú­lik. hogy az inflációs várako­zásokra épülő áremelések ne jussanak a gazdaságban túl­súlyba. A piacgazdaság meg­teremtése érdekében ugyan je­lentős intézkedések történtek, ezek hatásai érzékelhetők is, de számos ponton a piac gyen­gesége inflációs tényezőként jelentkezik. A piacgazdaság nem vezethető be deklaráció­val. Politikai szempontok is mo­tiválják, hogy az állam fel­adatvállalásai és költekezései is az arra irányuló program szerint szorulhatnak-e vissza. E téren a kompromisszumok­nak „ára” van, előtérbe kerül­het a támogatások radikáli­sabb csökkentése, vágy olyan adózási megoldás; ami erről az oldaláról erősíti fel az inflá­ciós nyomást. Ezek egyben a gazdaságpolitikában még meg­oldásra váró feladatokat is jel­zik. Az inflációs problémával összefüggésben felmerül végül az a kérdés is, hogy az ársza­bályozás liberalizálása maga is hozzájárul-e az árszintemel­kedés növekedéséhez? Kellő hazai és nemzetközi tapasz­talat alapján mondhatjuk, hogy e programot a piaci fel­tételek figyelembevételével és javításával hajtjuk végre, úgy nincs ilyen összefüggés. Piacépítő tényeső Az infláció nyíltan vagy, ami még rosszabb, burkoltan utat tör magának, ha az azt kiváltó okok a gazdaságban jelen van­nak. A piaci árrendszer vi­szont maga is piacépítő ténye­ző, s mint ilyen, inflációfé­kező, ha az a felesleges kö­töttségek és állami beavatko­zás felszámolását jelenti. 1 Sz. B. dósát felborítja — ezzel fel­oldja az MDF-et az ottani alá­írásuk kötelező érvénye alól, ráadásul úgy, hogy azok a „pontok”, amelyeket ők akar­tak (a munkásőrség megszün­tetése, a párt kivonulása a munkahelyekről, valamint az MSZMP vagyonával kapcsola­tos kérdések) már teljesültek. Ami a köztársaság elnöké­nek ügyét illeti, az MDF-nek van gyógyszere a népszavazás ellen. Ha a parlament úgy ren­delkezik, hogy kiírja a válasz­tásokat, az azt megelőző ki­lencven napban, a rendeletek szerint, népszavazás nem tart­ható. Ugyanakkor a parlamen­ti választások után már a T. Ház kötelessége köztársasági elnököt választani. Az egyszerű honpolgár ta­lán nem érti ezt a választási vitustáncot. Nem kevesebbről van szó, mint egy olyan poszt betöltéséről, melynek birtoko­sa a pártok és cT parlament fölött áll. Nem mindegy tehát, ki foglalhatja azt el. Az SZDSZ szóvivőjének szavaiból azt tűnt ki, attól tartottak, hagy az egyetlen igazán ismert személyiség, Pozsgay Imre len­ne köztársasági elnök, ami — megítélésük szerint — a volt MSZMP hatalmának átmenté­si kísérlete. Mindkét ellenzéki szervezet képviselőjének feltettük a kérdést, mi történik, ha a ma még úgy-ahogy működő gaz­daság teljesen tönkremegy, amíg a politikai csatározások folynak. Csengey Dénes szerint éppen ezért fontos, hogy mihamarabb megtörténjenek a választások, hiszen addig nem jön a műkö­dötöké az országba. Persze felkészültebbek lennének, ha mondjuk jövő nyáron tartanák a választásokat, vagy két év múlva,' de az országnak nincs ideje. Haraszti Miklós viszont az ellenzék egységének fontossá­gáról beszél, s arról, hogy mindenekelőtt tiszta választás­ra van szükség. Az aláírásokat a Demisz kezdte gyűjteni — de ki em­lékszik már árra, hiszen na­gyon régen, augusztus elején volt. A plakát, akkor is az ut­cákon, azt mondta: „Aláírás- gyűjtés népi kezdeményezés benyújtására”, „Legyen a nép által megválasztott köztársasá­gi elnökünk”. Aztán a Demisz, elég gyorsan leállt az akcióval hiszen a nemzeti egyeztető tárgyalásokon az ö általuk is támogatott álláspont került a közös megállapodásba. Vajon előveszik-e 'az akkor össze­gyűlt 21 ezer aláírást, ha meg­lesz a szabad demokraták ál­tal gyűjtött 200 ezer aláírás hitelesítése? Gálái György, a Demisz vá­lasztási ügyvivője: — Páncélszekrényben őriz­zük az aláírásokat, de egyelő­re várunk. — Mire várnak? Hiszen majdnem biztos, hogy legalább 100 ezer aláírás hiteles lesz, s akkor ki kell ínná a népszava­zást? — Pontosan arra várunk, hogy kiírják a biztosnak lát­szó népszavazást, akkor aka­runk mi is akcióba lépni. — Tovább gyűjtik az aláírá­sokat? — Nem. Nem lehet lejáratni a népszavazást azzal, hogy kéthetenként urnához szólítjuk a népet. Mi az utcán, plaká­tokkal, szórólapokkal, illetve politikai gyűlésekkel akarjuk meggyőzni az embereket ar­ról, hogy válasszanak ők ma­guknak köztársasági elnököt. Tehát a népszavazást akarjuk befolyásolni. — S mi lesz a páncélszek­rényben őrzött aláírásokkal? — Esetleg fölkeressük azo­kat az embereket, akik már a támogatásukról biztosítottak bennünket, hogy környezetük­ben segítsenek agitálni. J. A.—M. T. Rókus szárnya A Rókus Kórház új szárnya el­készült. A Novarat, mint ge­nerálkivitelező, a fő építészeti munkák után a belső tér ki­alakítását végzi. A szakorvosi rendelő és központi épület tel­jés műszaki átadása 1990 vé­gére várható. (Vimola Károly felvétele) Kereskedelmi gyorsmérleg levesebb áru többért A Kereskedelmi Miniszté­rium most közzétett informa-' ciós jelentése szerint január 1-jétől szeptember 30-áig a lakosság készpénzbevétele 18,4 százalékkal volt több, mint a múlt év azonos időszakában, a kiskereskedelmi forgalom pe­dig valamivel kisebb mérték­ben, 17.2 százalékkal növeke­dett. A háromnegyed év átlagá­ban a lakosság 100 forint bevé­telből áruvásárlásra 81 forintot fordított a tavalyi 77 forint 40 fillérrel szemben, ez azonban nem jelent forgalomnöveke­dést, sőt, hiszen az árak jóval nagyobb arányban emelked­tek. A valutavásárlásra' fordí­tott összeget megduplázták, ez 9 hónap alatt 40,4 milliárd fo­rint volt. A takarékbetét-állo­mány szeptember 20-án meg­haladta a 290 milliárd forin­tot — ez csaknem 3 milliárd forinttal kevesebb, mint az év elején volt. A betétösszegek csökkenése különösen az utób­bi hónapokban gyorsult meg. Az ev eddig eltelt kilenc hó­napjában a kiskereskedelem 584,3 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le. A 17,4 százalékos árnöveke­dést figyelembe véve ugyanis — a vegyes iparcikkek kivéte­lével — jóval kevesebb ruhá­zati cikket és élelmiszert vá­sárolt a lakosság, mint 1988 első három negyedévében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom