Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-04 / 234. szám

1989. OKTÓBER 4.. SZERDA 5 A hiányzásra hajlamosak maradtak Minőségért házhoz jön a vevő Ha valamikor, napjainkban igazán nem elegendő „csak” termelnie egy gyárnak. Piac kell a termékeknek. Olyan piac, amely megfizeti — elis­meri — a gyártási költsége­ket. Ügy, hogy még kellő hasz­na is maradjon a gyártónak. Ennek pedig egy útja van: ki­váló minőséget kínálni. A Bu- da-Flax Budakalászi Textil Rt.-ben idén év elején úgy döntöttek, minden korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a minőség javítására. Az ed­digi tapasztalatok szerint az elkészült len- és pamutipari szövetek 85 százaléka lesz el­ső osztályú. Már félszázalékos javulás is tetemes pénzt hoz­na a gyárnak. Gondoljuk meg, az első hat hónapban több mint négy és fél millió négy­zetméter árut készítettek, ér­tékesítettek. A jobb minőséghez termé­szetesen kellene néhány felté­tel. Nézzük most a legfonto­sabbat, a munkaerőt. Ez ná­luk a legégetőbb gond. Folya­matosan csökken a fizikai dol­gozók létszáma, s ráadásul a gyakorlott, legjobb szakembe­reiket vesztik el. Az ügyetle­nektől, a későn járóktól pedig szívesen megszabadulnának, de azok maradtak. Az újfajta bérezési forma jelent némi lehetőséget. Július elsejétől vezették be. Lényege, hogy a gazdasági vezetők sza­bad kezet kaptak, bértömeggel gazdálkodhatnak. Most pénz­zel ösztönzik a jobb és a több munkát. Jelenleg a világ 33 országá­ba exportálnak a budakalá- szaik, és nem akarnak elvesz­teni egyetlen vevőt sem. Sőt újakat szereznek, legutóbb például egy amerikai partner­rel léptek kapcsolatba: az USA-ba szállítanak felsőruhá­zati kelmét, natúr színben, len­ből. D. Gy. Pénz mellé az ízlést Tehetséges építészek ötle­teit, fantáziáját, megoldási készségét reprezentálja ez a tetőbeépítés, melynek gyakor­lati példájával Pest megyé­ben ugyan nem, csak a fővá­ros második kerületében ta­lálkozhatunk. De azért annak, ki építkezik nem árt szem­ügyre vennie, megfontolnia ezt az újszerű megoldást. Mert ahogy mondogatják, pénz mellé az ízlés is elkél. Nemkívánatos választékbővítés Gyógyszercsencs a piacon A ráckevei „KGST-piacon” nézelődve figyeltem fel egy csoportra. Négy lengyel, há­rom nő és egy férfi egy nagy pléden rendezte be rögtönzött kis szupermarketjét,. Az egyik hölgy .'törökülésben . várta a kétes eredetű portékájára ki­vágasd, gyanútlan vásárlókat. Ahogy tekintetem végigsiklott a meglepően bő és igen piac- érzékeny árukészleten, vala­min megakadt a tekintetem. A sok ruhanemű és műszaki cikk között ott lapult egy látszólag jelentéktelen, de nagyon ve­szélyes áru is. Néhány levél gyógyszer. Közelebbről szem- ügyre vettem, mire az eladó lelkes tukmálásba kezdett. Hagytam magam meggyőzni és dühösen indultam haza a nemkívánatos szerzeményem­mel. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon a véletlen műve, vagy most már a patikaszer is rendszeresen beszerezhető áru lesz a fúrókkal, csavarhú­zókkal, illatszerekkel, ruha­neműkkel együtt? Elmentem az érdi piacra is, hogy. megtudjam, egyedi, je­lenséggel találkoztai^g^Rác- kevén. A hosszas piaci séta alatt egyetlen lengyellel sem találkoztam, mintha a föld nyelte volna el őket. Meg­kérdeztem egy árust, hogy mi történt. Kiderült, az érdi ta­nács kitessékelte a lengyel „turistákat" a piac területéről, egy másik helyet jelölt ki számukra. Az úgynevezett „disznópiacot”. Ott a szoká­sos kép fogadott. Tülekedés, tolakodás, alkudozás. Gyor­san megtaláltam, amit keres­tem. a gyógyszert. Mutatóba néhány fajtát vásároltam eb­ből is. Szerzeményemmel azonnal betértem az egyik érdi orvosi rendelőbe. Dr. Deák Eszter, ügyeletes orvos fogadott. Meg­lepi a dolog — mondta, miután megnézte a tablettá­kat — hiszen még nem kaptak ilyen jelzést. De nemcsak a meglepetésének adott hangot, hanem a felháborodásának is. A jutányos áron beszerzett gyógyszerek között ugyanis számos antibiotikum volt. A doktornő kérte, írjam meg: senki ne vásároljon a piacon gyógyszert! Még akkor sem ajánlatos, ha a csomagolás érintetlen, mert a hatás, az adagolás bizonytalan. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság­tól is kértünk véleményt. Sza- nyi György rendőr őrnagy ha­sonlóképpen nyilatkozott és sürgős intézkedést ígért. A lengyel piac kínálata nap­ról napra hűen tükrözi a vá­sárlói igények változását. A piacorientált turista import példa lehetne a profi külke­reskedők számára is. Miért pont a gyógyszerárak emelke­désére ne reagáltak volna Európa vándorai? Nyilván van egy magyar vásárlói réteg, amely számára előnyös a pia­con beszerezni a vérnyomás- csökkentőt, a vízhajtót, az antibiotikumot. Ám addig, amíg ennek mérhetetlen ve­szélyeit a vásárlók nem isme­rik fel, addig adminisztratív eszközökkel, akár a törvény szigorával kell rendet tenni a gyógyszerpiacon! Orosz Endre ITT A KÖNYVTÁR, HOL A KÖNYVTÁR? Túlfeszítették a húrt Itt a könyvtár, de hol lesz a könyvtár? Marad a helyén, vagy átköltöztetik a régi isko­la tornatermébe? Ha igen, hol tornáznak majd a gyerekek? A régi kultúrházban, amely­nek bedőlt a fala? Vagy átvi­szik őket az új iskola épülő tornatermébe? Esetleg séta lesz tornaóra helyett? Megvá­laszolatlan kérdések ezek, amelyeket egymás között mostanság gyakran feltesznek az emberek Szentmártonká- tán. Mint ismeretes, a tervezett költöztetésre azért kerülne sor, mert a tanácsháza épületét már évekkel ezelőtt életveszé-' lyessé nyilvánították, és Bala­ton Béla tanácselnök dolgozói számára helyet keres. Szerin­te ez a költöztetés nagyon ta­karékos megoldás lenne, ami a mostani gazdasági helyzetben nem utolsó szempont. Mint azt lapunk szeptember 7-i számá­ban megírtuk, az elnök véle­ménye szerint alig több mint 2 millió forintból kivitelezhető lenne, és ebben az összegben bennfoglaltatik a jelenlegi könyvtár bővítése, az emelet- ráépítéssel együtt. Ügy volt. hogy az ügyben a végleges döntést a szeptember végi ta­nácsülés hozza majd meg. Az elképzelés már március óta a tanács napirendjén szerepel, többször tárgyalták. Így foko­zott érdeklődéssel várták a szentmártonkátaiak a szeptem­ber 28-i tanácsülést, és kihasz­nálva a nyilvánosságot, sokan beültek a tanácskozásra. Hiába. A napirendi pontok között a könyvtár ügye nem szerepelt. A témát a tanács­elnök az egyebek közé sorol­ta, és elnapolta a döntést no­vemberre. Azzal az indokolás­sal, hogy a szükséges anyagok nem állnak rendelkezésre, és a költségvetések még nem ké­szültek el. Bejelentését döb­bent csend követte, majd a meghívottaknak el kellett hagyniuk a termet, mert sze­mélyi kérdések következtek. Március óta borzolja a ke­délyeket, állítja csatasorba a pedagógusokat, népművelőket, az egész falu lakosságát ez az ügy. Levelek, beadványok, alá­írásgyűjtések születtek pro és kontra. Hiába tűnik egységes­nek Szentmártonkáta, hiába szavaznak a legtöbben a ta­nácselnök terve, a könyvtár költöztetése ellen, a téma csak téma marad. Pénzt költenek a szakvéleményekre, s mint ré­testésztát, húzzák a döntést. Bár a szentmártonkátai ál­lapotokról sokkal jellemzőbb a túlfeszített húr hasonlatával beszélni. T, M. Gondolatok a kongresszus előtt A vidéki Magyarország hangja Gondolatébresztő gondolatait küldte el lapunknak Jó­zsa László, tápiógyörgyei tanácselnök, kongresszusi kül­dött. Nézetei egy reformelkötelezett MSZMP-tag néze­tei, ám ezek összecsengenek nagyon sok, a vidék, a me­zőgazdaság jövőjét féltő ember véleményével. Az MSZMP tagjai, de az egész magyar politizáló köz­vélemény várakozással tekint a kongresszusra. Az ott szüle­tő döntések — előlegezzük meg a jelzőt — történelmiek lesz­nek. Történelmiek lesznek ak­kor, ha a kongresszus küldöt­teinek többsége vállal egy gyö­keresen új Magyar Szocialista Pártot. Egy pártot, mely a ma­gyar társadalmi valóság tala­ján állva, nemzetért való fe­lelősségétől vezérelve vállal szerepet a politikai életben. Tiszteletben tartja a népfelség elvét, s a választók reá eső szavazatainak arányában kér részt a hatalomból. Az ország égető kérdésekre keres választ. A mostani vál­ságos helyzetben megválaszo­landó kérdések közül néhá­nyat emelek ki. Választásom nem önkényes. Bevallom, befolyásol, hogy Pest megyében — vidéken, fa­lun — élek, befolyásol mind­azok véleménye, akik bizalmá­ból a kongresszus küldötte le­hetek. Indokoltnak tartom, hogy a kongresszus a párt program- nyilatkozatában egyértelműen foglaljon állást a magyar me­zőgazdasággal kapcsolatban. Figyelembe véve azt, hogy a mezőgazdaság nemcsak egy a gazdaság ágazatai közül, ha­nem a magyar vidék jelentős részének gazdasági létalapja is. Az élelmiszer-termelés nem­csak egyszerűen árutermelés, hanem alapvető stratégiai te­rület is. A folyamatosan nyi­tott agrárolló, a jövedelmek tűrhetetlen mértékű centrali­zációja, napjainkra alig elvi­selhető jövedelemhiányt ered­ményezett. Rendezetlenek a tulajdonviszonyok, feloldatlan feszültségek halmozódtak az agrárszféra és más ágazatok között, és a sort tovább le­hetne folytatni. A párt keres­sen megnyugtató választ ezek­re a kérdésekre, programjá­ban vállalja a mezőgazdaság ügyét! Meggyőződésem, ha ezt nem teszi, nem számíthat az ott dolgozók bizalmára, de nem számíthat a vidéki Magyaror­szág polgárainak döntő több­ségére sem. A jövő demokratikus Ma­gyarországa elképzelhetetlen az autonómiák vagy önkor­mányzatok kialakulása nélkül. A kialakuló önkormányzati struktúra egyik igen fontos eleme a településönkormány­zat. A párt olyan elvi állás­pontot alakítson ki, és ennek alapján olyan törvényt támo­gasson, amelyben érvényesül­nek az alábbi elvek: A települést érintő minden helyi kérdésben csak helyi la­kossági vagy képviseleti dön­tés szülessen! Az önkormány­zat vagyon és a felette való rendelkezés joga nélkül nem létezhet! Az önkormányzat szuvere­nitása érvényesüljön • minden külső hatás esetén. Az adott település értékeit, hagyomá­nyait figyelembe véve. előnyö­ket, hátrányokat mérlegelve bírálhassa el a reá vonatkozó külső elképzeléseket. Törvény­ben szabályozott kivételektől eltérve legyen lehetősége azo­kat elfogadni, preferálni vagy elutasítani. A megújuló pártnak új szel­lemű és és értékrendű vidék- politikát kell kialakítani. Tűr­hetetlen és f oly tathatatlan az a jövedelemelosztási és fej­lesztési politika, ami a vidék kizsákmányolásához vezetett. Tűrhetetlen az, hogy a falvak sokaságában a XX. század vé­gén nincs egészséges ivóvíz. Tűrhetetlen az, hogy az anya­giak igazságtalan elosztása miatt a vidéki polgároknak aránytalan részt kell vállalnia a közterhekből. Nem folytatha­tó tovább az a gyakorlat, amely az infrastruktúra elhanyago­lásához vezetett, ezzel az ese­tek sokaságában a vidék gaz­dasági fejlődésének fékjévé vált. Az elmúlt évtizedek felelőt­len, hibás döntései — telepü­lések, tsz-ek, szövetkezetek összevonása, iskolák körzete­sítése, ideológiai alapon kiala­kított település „fejlesztési” koncepciók —, felmérhetetlen kárt okoztak. Települések szá­zai vesztették el létalapjukat, ezzel együtt népességmegtartó képességüket. Mindezek hatá­sait, következményeit felmér­ve, azokból okulva kell új vidékpolitikát kialakítani. Ha nem akarunk a civilizált világ perifériájára kerülni, azonnali döntéseket kell hozni az oktatás, képzés jelenlegi helyzetének javítása érdeké­ben. A párt vállalja és képvi­selje következetesen azt a cél­kitűzést, hogy az oktatás ré­szesedése a nemzeti jövedelem felhasználásából növekedje­nek! Ezt a növekedést már az 1990-es állami költségvetés is tükrözze! Kell, hogy a párt program- nyilatkozatában vázolja ifjú­ságpolitikai elképzelését. Nem megkerülhető a pályakezdés, családalapítás, lakáshoz jutás feltételeinek koncepciózus át­tekintése. Jövőképet, perspek­tívát kell adni! Minden illú­ziók nélkül, a valóság, a rea­litás talaján. Társadalmunk egyre feszí­tőbb problémája az idős korú lakosság romló helyzete. A pártnak vállalnia kell, hogy a jövőbeni kormányzati ténye­zők kezdeményezője lesz: an­nak, hogy a nyugdíjak reálér­téke megmaradjon. Hogy az alapnyugdíjra jogosultság ál­lampolgári jog legyen. Hogy mindenkire ugyanazon nyug- dijszabályok vonatkozzanak. A kivételes szabályok alapján megállapított nyugdíjakat fe­lül kell vizsgálni és a kivéti leket meg kell szüntetni! A kongresszus elé megvála­szolatlan kérdések sokasága kerül. Azokat emeltem ki, amelyek esetében erősen el­kötelezettnek érzem magam. Az általam kívánt válaszokat fogalmaztam meg, azon meg­győződéssel, hogy az igazság közelében járok. Miközben erősen hiszem, hogy a kong­resszuson megújuló párt képes lesz a jövő demokratikus Ma­gyarországát garantáló prog­ram megalkotására, tudom azt is, hogy az a párt már nem lesz a jövő formálásának egye­düli tényezője. Programját más politikai erőkkel megküzdve tudja ér­vényesíteni, és csak annyira tudja érvényesíteni, megvalósí­tani, amennyire elnyeri a tár­sadalom bizalmát. Józsa László Közeledő szezon az oíajkútnál Nagykőrösön, a Bajza ut­cai fűtőolajkútnál — ami hovatovább az egyetlen lesz a városban — megkezdő­dött a nagyobb eladások évadja. Sokan váltották be utalványukat. Egyszerre 30 ezer liternyi tüzelőt tudnak itt vásárolni, s ebből töltik fel — mint képünkön is látható — a házhoz szállító tartálykocsit is. (Varga Irén felvétele) A fold alól is kikaparják a nyereséget Csodák pedig nincsenek 550 ezer folyómétert. Négy éve kezdtük az előállítását, de mostanra sem tudtuk kellően elfogadtatni, „befuttatni’’. A tervezők idegenkednek a fel- használásától, hiába jobb és olcsóbb a korábbi E-gerendá- nál. Egy 100 négyzetméteres családi háznál 12-13 ezer forint lehet a megtakarítás. — Gyárainkban az idén több mint 8 millió folyóméter feszí­tett gerendát állítanak elő. A vállalat szinte versenyezteti az egységeit, nem szól bele, ki, mennyit gyárt. Viszont raktár­ra nem lehet termelni, csak a vevőnek. — Veszteséges a szentendrei gyár? — Erről szerencsére sző sincs. — A gyár váci telepe pénzt igényelne, évek óta szükséges Előbb-utóbb utoléri a vég­zet a Beton- és Vasbetonipari Műveket is. A kérdés csak az, milyen formában marad tal­pon a kilenc gyáregység. Ba­logh József, a szentendrei gyár igazgatója dossziét szed elő, sűrűn telegépelt oldalakat mu­tat. — A művek igazgatótanácsa határozott: ki kell dolgozni egy egytől három évig terjedő át­alakulási programot. Lehet hogy az idő majd sürget és nem gondolkozhatunk sokáig. A legkedvezőbb módot szüksé­ges megtalálni, hiszen jelenleg igen nagy az összefonódás a központ és az egységek között. Közös a fejlesztési alap, a nye­reség, egységes a bérgazdálko­dás. Olyan forma kell, esetleg részvénytársaság, amely meg­ott egy nagyrekonstrukció. Mi a tervük? — Valóban szívfájdalmunk a váci üzem. Rettenetes elavult technikával dolgoznak ott az embereink. Felmértük, hogy eladjuk a telepet. Megvizsgáltattuk a te­lepet, fúrásokat végeztettünk és ma a kezünkben az adat ar­ról, hogy egymillió köbméter homokos kavics van a terüle­ten. Ma egy köbméter kavics, mire behozzuk, 400 forintunk­ba kerül. Ha ott megnyitjuk a bányát, kihozzuk 150 forintból. Az egyenlet megoldása tehát egyszerűnek látszik, „csak” egy központi osztályozót és egy keverőtelepet kell létesíteni, beszerezni a bányához a szük­séges gépeket és akár el is ad­hatunk a betonból. Ad-e mindehhez pénzt a művek, vagy veszendőbe megy újabb esztendő és nem tehet­nek semmit, erre ma nem tud felelni az igazgató. De azt tud­ja, hogy feszültségekkel, válto­zásokkal teli gazdasági éle­tünkben egyetlen nagy vagy kis üzem sem várhat csodára. Dodó Györgyi teremti az önállóság lehetősé­gét. — Nem valószínű, hogy a kilenc gyár egyformán nyere­séges. Ez pedig gátja a jobbak fejlődésének. — Ha arra gondol, hogy ne­künk jó lesz-e az önállósodás, az ma még nem válaszolható meg. Az bizonyos, hogy nye­reségesek lévén, nem lesz gond a saját lábon állás. Viszont az is tény, hogy az idei évünk nem úgy sikerült, mint szeret­tük volna. Az egyik üzemünk, amely a Sentab-cső gyártására alkalmas, áll, nincs a csőre igény. Gond van az EP-jelű előfeszített födémgerendával is. Éppen a Sentab-cső árbe­vételkiesés pótlása miatt mini­mum 650 ezer folyóméter ké­szítésével számoltunk, örü­lünk, ha eladunk belőle 500-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom