Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-26 / 253. szám
4 1989. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK Modern irodalomtanítás Értékítéletet alkotó nemzedéket Szabad kérnem? Rémes, hogy még mindig hol tart némely ember közlekedési kulturáltsága. Sokan elfelejtik, hogy közösségben élnek, s képtelenek elviselni egymás kö- zellétét. A minap a közepesen zsúfolt járművön a vezető mögötti ülésről egy meglett korú „úrinő” emelkedett fel, láthatóan a leszállás szándékával. Igen ám, de egy harminc körüli férfi széles hátával útját állta. A „csapdába” került hölgy egyre izgatottabban próbált a menet közben himbálödzó utas jobb vagy bal hóna alatt kiosonni az ajtó felé, de mindig rossz irányba mozdult. Tovább kísérletezett, persze sikertelenül, miközben egyre közeledett a megálló. A hölgy most már kétségbeesetten kapaszkodott, mire egy hirtelen fékezésnél elegendő rés támadt a „kalitkán”, így a „madárka” leszállhatott. Hiába élvezte győzelme mámorát, melyhez annyiféle megoldást kipróbált, a legegyszerűbbet kihagyta. Csak annyit kellett volna mondania : — Szabad kérnem egy kis helyet? ... — kisgergely — A hangulatos bibliotékában ketten dolgoznak: Garamszegi Zsuzsa és Bókáné Kővágó Ibolya könyvtárosok. A múlt szellemét idézve kíváncsiskodom: a munkásmozgalom hagyományainak legszebbje a művelődés, az olvasás volt. A tudás fegyvernek kellett; azt mondták, az elvezet majd a hatalomhoz is. Később a munkához, az életben való eligazodáshoz jelöltük meg eszközként a szellemi gyarapodást. Dunakeszin a MÁV Járműjavító tőszomszédságában lévő József Attila Művelődési Központot ma már a tanáccsal közösen tartja fenn a vasutasszakszervezet. A könyvtár évek óta a városi intézmény helyi fiókja. Am a közönség maradt. Azt nem lehet admi- nisztratíve ide vagy oda sorolni. Olvas, ha akar, ha sikerül becsalogatni a polcok közé. Ha érdemes betérnie ide, mert a lexikonok, kézikönyvek lapjait böngészve választ kaphat az őt éppen foglalkoztató aktuális kérdésekre. Azt mondják a hölgyek, hogy a ma 321 felnőtt könyvtári tag közül 121 ember tekinthető szakmája szerint munkásnak. A könyvbeszerzéseknél ezt figyelembe veszik, A középiskolai magyartanárok I. országos konferenciájának Nagykőrös ad otthont. A kétnapos rendezvény programjai előadások, fórum, majd a hagyományos Aranyünnepség. önmagában már az is meglepő, hogy ilyen találkozóra először kerül sor. Mi lehet ennek az oka, illetve honnan jött a konferencia ötlete? — kérdeztem Tóth Tibort, a Nagykőrösi Arany János Gimnázium magyartanárát. — Zsámbékon, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Pest megyei tagozatának alakulásakor, amikor az ilyenkor szokásos terveket szövögettük, merült fel a konferencia gonazaz sok műszaki kiadványuk van, de számos aktuális könyvet is megszereznek, melyeket kicsit felszínesen aluljáró-irodalomnak szokás nevezni. Csak hát az idő... Mert könyvtári bürokrácia is létezik, lassan érkeznek a keresett kötetek, s mire végre a polcokra kerülnek, addig már megjelennek az újak. A folyóirattartókban bőséges a kínálat. Végre nemcsak látványnak tartogatják az újságokat, képeslapokat. Mióta érdekesebb a sajtó, no meg kevesebb pénz jut a kultúrára, megnőtt a helyben olvasók aránya. Arra is módot kerítenek, hogy az emberek hazavihessenek bizonyos folyóiratokat. Ezeket egy hétre kölcsönzik. Néhány lapot, amelyek iránt nincs érdeklődés, lemondanak. Az olvasás iránti érdeklődést ifjúkorban kell felébreszteni. Sőt! Azt is tanítani szükséges, hogyan igazodjunk el a polcok, a témák között. Az óvodásokkal kezdik, az iskolásokkal folytatják a kedvcsináló oktatást. Az alsó tagozatosoknak évente három óra könyvtárismertető foglalkozást tartanak. K. T. I. dolata, és Nagykőrös, mint helyszín ezután már könnyen adódott. Magam is vállalkoztam i előadásra. Később, ahogy érkeztek a jelentkezések, ugyan visszamondtam volna a szereplést, de mint kiderült, témám igen szorosan kapcsolódik a kétnapos konferencia fősodrához. — Ahogy látom, az ön előadása, amelynek címe: A tanári személyiség szerepe a modern irodalom tanításában, legalább is azt jelenti, hogy a személyiséget a még néhány évvel ezelőtti divattal ellentétben mégsem lehet száműzni a tanóráról. — Nem, nem! Igazi tanár sohasem tagadta azt, hogy a személyiségnek nagyon fontos, ha nem a legfontosabb a szerepe egy-egy tanítási órán. Annyira így van ez, hogy jómagam is egy picit, afféle lerágott csontnak tartom a dolog aktualitásának hangsúlyozását. Hiszen a mai magyar irodalom tanításakor központilag nincs kijelölve, melyik szerző melyik művét kell Az idén huszonkilencedik alkalommal rendezik meg a szövetkezeti könyvterjesztés hagyományos rendezvénysorozatát, az őszi megyei könyvhetet. Erről kaphattak tájékoztatást a szakma és a sajtó képviselői Október 25-én a TÉKA Könyvértékesítő, Könyvtárellátó és Könyvkiadó Vállalat központjában. Drucker Tibor, a vállalat vezérigazgatója ismertette az akció célját, ecsetelte a könyvkiadás és -terjesztés gondjait, majd Czine Mihály irodalomtörténész mutatta be az erre az alkalomra megjelentetett új könyveket. Ezt az újkeletű hagyományt ápolva ebben az évben 17 kiadó 44 új könyvét időzítette az október végi könyvünnepre. A választék tematikában és tartalomban igen gazdag; szép- irodalmi művek, tudományos tanítani, elemezni. Tehát már a kiválasztás is a személyiségtől függ. A tanár már azzal is tanít, hogy kit választ ki. Szerintem a mai magyar irodalmat nem is megtanítani kell, hanem megszerettetni. Ide már más út vezet, mint a konkrét tanításhoz, hiszen ez új funkciója lehet a jó tanárnak. Hiszen a tanuló nem az egész mai magyar irodalmat tudja majd, hanem szeretni fog néhány írást. A tanítási folyamat, a romantikus gondolkodásmód szerint úgy is felfogható a továbbiakban, hogy az ifjú, ha megszeret egy művet, akkor elolvas másokat is. Ezzel szemben a reális utat választók úgy vélik, a felvételi, illetve az érettségi folyamán nem konkrét írót vagy konkrét művet kellene kijelölni az egzámen tárgyául, hanem műfajt vagy műnemet. A diák választása aztán már nemcsak ismeretanyagot, is- meretvilágot, hanem személyiséget *s visszaad. B. O. munkák, szakkiadványok, ismeretterjesztő művek, egyaránt szerepelnek a palettán. A vidéki kiadók közül még csak a debreceni Csokonai Kiadó szerepel az újdonságokkal jelentkezők listáján, de a szakemberek remélik, hogy az elkövetkező években az újonnan alakuló és újjáéledő vidéki könyvkiadás is mind több kiadvánnyal színesíti az őszi kínálatot. Remélik ezt azért is, mert a megyei könyvhetek a szövetkezeti terjesztők szervezésében a vidéken, elsősorban falun élő lakosság számára próbálják emlékezetessé, ünneppé tenni a könyvvel való találkozást, az olvasást. Nem véletlen hát, hogy a rendezvénysorozat megnyitóját nem a fővárosban, hanem Mezőtúron tartják október 27-én. (Cs. Cs.) Kedvcsináló oktatás Az óvodásokkal kezdik... // Őszi könyninnep Megnyitó holnap Magyar és francia lesz a tanítási nyelv Egy gimnáziumon két trikolór Számlálgatom ujjaimon városainkat, hírneves településeinket, melyekhez rangjukat emelő közép- és felsőfokú iskolák tartoznak, történelmünkbe maradandóan vésődött névvel-hagyománnyal. Tudósokat, világra kitekintő széles látókörű és jó megérzé- sű politikusokat, irodalmi nagyságokat, műszaki tudorokat, nyelvészeket tanítottak- adtak a nemzetnek, tömegből kiemelkedőket. Mellettük a tömeghez tartozókat, akik ha- loványabban fénylő névvel, vagy fénytelenül, de szorgos, becsületes munkával tettek magukhoz mérhető értéket a haza asztalára. Nagykőrös, Vác, Cegléd és Gödöllő, Monor, — megyénket nézvén is kevés a kezek tíz ujja — és Aszódot ki ne felejtsük a sorból! Pest megye Párizsa? Középiskolája, — mint dombon, hegyen a várak — magasodik a település fölött. Fénye régmúltból villan, s újból élénkülő lobbanással a jövő felé világít! Ahogyan Sárospatakot Bodrogparti Athénnak nevezik, meglehet, hogy Aszód Pest megye Párizsa lesz, s köszönheti majd e nevet középiskolájának. A Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola „egyik felében” — a gimnázium — ugyanis a jövő tanévtől magyar és francia lesz a tanítási nyelv. Üjabb szeme lesz annak az értékes láncnak, amely a két tanítási nyelvű gimnáziumok létezése, működése folytán közművelődésünk kincsestárát igyekszik gazdagítani. — Talán már a huszonnegyedik órában vagyunk. Ha tényleg komoly a szándékunk, hogy ismét visszataláljunk az európai országok közösségébe, akkor mind több olyan kiművelt főre van szükségünk, akik magas színvonalon beszélik az idegen nyelveket. Meggyőződésünk, hogy a francia kultúra az európai kultúra lényeges része — olvasom egy figyelemfelkeltő színes leporelló lapján Frajna Miklós, igazgató okfejtését. Oktalanság volna mindössze csak helyeslőn bólogatni, szavaival egyetértésben. Hosszú távra, új fáklyavivőként indítja iskoláját, — nem kis erőfeszítéssel. E munka nehezét, értékét igazán csak az méri fel, aki a bőrén érzi, aki hasonlóhoz már hozzáfogott. Országunk oktatási kutúrá- jára, igyekezetére az utóbbi három-négy évtizedben az anyanyelven kívül középiskolás fokon egy, esetleg két idegen nyelv tanulásának segítése volt jellemző. Kiváltságosak» voltak az itt-ott fellelhető angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz nyelvre szakosodott gimnáziumok, amelyeket a fővárosban és némely megyeszékhelyen lehetett meglelni. Egy-egy nemzetiséglakta területen másod- anyanyelvként tanulhatnak valóságos anyanyelvükön németül, szlovákul, szerbül, horvátul a diákok. Ám az, hogy világnyelv tanítására szakosodjon, azt tanítási nyelvként alkalmazza vidéki középiskola, nem nagyon jellemző. Valószínű, Aszódon sem született volna ez a gondolat, ha a középiskola igazgatója az egyetemi diplomáját nem francia földön alapozza meg. Nemes elképzelése, ha valóra válik, mint vezető és mint tanár, átvitt értelemben marokszám osztja a tudáskincset egyszerre kétfelé. Arra, amerről kapta, és arra, amerre majd tovább vihetik, gyakorlatban hasznosítva tovább oszthatják. — Nem most született az ötlet, hosszas hazai és franciaországi levelezés előzte meg. Onnan az a biztató válasz érkezett: ha a hazai minisztérium segít, ők is támogatják. Örömmel veszik, ha Aszód gimnáziuma vállalja azt a küldetést, hogy tanítási nyelvéül a franciát választja. Ez év elején dőlt el itthon, hogy az 1990—91-es tanévben már így kezdhetünk — újságolja örömmel Frajna Miklós igazgató, ám nem titkolja, további alapos munka kell még a kezdetig. Franciaországból segítségül küldenek egy tanárt. Az aszódi gimnázium pedagógusai közül többen máris nyelvtanfolyamra járnak, tudásukat. szakismeretüket kiteljesíteni. Felkészülnek a tanárok — Francia tanítási nyelvű gimnáziumunkba november 1-től november 6-ig lehet jelentkezni. Országos beiskolázású, ötéves középiskola lesz, kollégiumában jut hely a beiratkozottaknak. Az első esztendőben a francia nyelvet intenzív program keretében sajátítják el a gyerekek, másodikban kezdődik a francia nyelven tanulás és érettségizni is így fognak majd. Kibontakozóban iskolánkban a diákönkormányzat, bizton reménykedhetünk ennek ösztönző, segítő hatásában. Okvetlenül hangsúlyoznom kell. hogy ezzel a szakosodással cseppet sem akarunk bezárkózni, sőt, inkább kitárulkozni szeretnénk még jobban a település, a szülők felé — fejti ki elképzeléseit az igazgató. — Számítunk arra, hogy a mostani és az eljövendő első osztályosok szülei is közel kerülnek az intézményhez. Az évkönyv új fejezete Aszód patinás középiskolájában ötszázötven diák tanul, félszáz pedagógus dolgozik értük. Nyitva állnak előttük a nyelvi szakkörök, ahol latinnal, eszperantóval ismerkedhetnek. Lehetőségük van máris angol és német nyelvet emelt szinten tanulni, hogy középfokú nyelvvizsgát tehessenek. Idegen nyelvként választhatják természetesen az oroszt is. A középiskolának jól felszerelt szaktantermei vannak, zárt láncú tv-rendszer segíti a tanítást. Gazdag a könyvtáruk, pompás tornatermük mellett fedett uszodával is rendelkeznek. Vidám iskolai rendezvények, hasznos mulatságok segítenek emlékezetessé tenni az aszódi diákéveket. A Smirgli című diákújság élményeket osztó hírharsonájuk, évkönyv őrzi az utókor számára az iskolai eseményeket. Remélhetően ez az évkönyv a jövő ősztől egy szép, gyöngy betűkkel írott francia nyelvű fejezettel gazdagodhat. E. K. ■Heti eilmtegyzetb A hecc Andorai Peter es Reviczky Gábor A hecc egyik jelenetében Mara világossá vált: az úgynevezett abszurd irodalom nem a sajátos fantáziájú írók képzeletének szülötte, hanem nagyon is valóságalapú. Ugyanis nem az irodalom abszurd, hihetetlen, illogikus, látszólag értelmetlen, követhetetlen, groteszk és ijesztő, hanem a valóság. Amikor például Franz Kafka A per vagy A kastély alakjait, cselekményét kitalálta, alapjában véve a körülötte lévő világ áttekinthetetlenségét, szorongató ismeretlenségét, megindokolat- lan eseményeit, elkövetetlen tettekért is kijáró megtorlásait írta meg. És hogy egy másik cseh példát (bár nem abszurd irodalmi alkotást és írót) említsek: Jaroslav Hasek Svejk- je sem merő kitaláció, hanem a kor és a körülmények által meghatározott kisember rajza. Gárdos Péter és Osvát András filmjének forgatókönyve persze nem sorakoztatható ekkora elődök mellé. A hecc nem Kafka vagy Hasek szintjén álló alkotás, és Gárdos Péter rendezése sem emeli ilyen magaslatokra. Itt mindössze arról van szó, hogy egy nem túl jó, nem túl rossz pesti polgárral, bizonyos Holl Tamással egy idő után olyasmik történnek, amikre nem nagyon lehet logikus magyarázatokat találni. Holl bizományi áruházi becsüs, és mint ilyen, nem megy a szomszédba egy kis erőszakos pénzszerzési lehetőségért, egy kis manipulált árverésért, egy kis csalásért. Operakedvelő ember, de a Ri- goletto hallgatása közben tud időt szakítani egy sietős pásztorórára a lánya iskolájának tanárnőjével a tanári asztal tetején, meg afra is, hogy egy idős hölgytől kicsikarjanak egy értékes öreg fényképezőgépet, amin aztán tízezreket keresnek. Hollba nem sok gátlás szorult, mint ahogyan a könyezete sem éppen gátlásos — de hát talán nem is számít gátlástalanságnak egy kikapós asszonyka vagy egy dörzsölt barát (aki jnellesleg kabinos egy közfürdőben, ahol a kádas szobákban lányokkal is kereskedik, s úgy véletlenül lefekszik Holl feleségével is). Elég hétköznapi esetek ezek. A derék becsüs sorsa akkor kezd abszurddá válni, amikor, látszólag teljesen értelmetlenül, három szállítómunkás üldözőbe veszi. A legváratlanabb helyeken lepik meg, zaklatják, megverik, ijesztgetik, követik, kergetik, üldözik — pokollá teszik az életét, és szegény becsüs nem képes rájönni, mi lehet ennek az oka. És mi sem nagyon tudjuk, mitől válik üldözötté Holl. Kis gazemberségei, kis csalása}, kis nőügyei nem olyan jelentősek, hogy így kelljen bűnhődnie. Tehát, mondja a film, mindnyájan, akik olyasfélék vagyunk, mint ez a Holl. azaz sem nagyon rosszak, sem nagyon jók. ki vagyunk téve valami megmagyarázhatatlan félelemnek, üldözésnek és veszélynek. Lehet, hogy az egész csak egy hecc (esetleg jó hecc), mint ahogyan ez a film végén kiderül. Lehet, hogy három otromba fickó unalmában azt találja ki, hogy ránk szálljon és kiüldözzön a világból. Nem tehetünk róla, nem tehetünk ellene, A világ ilyen, esetleges, áttekinthetetlen, megmagyarázhatatlan, gonosz, agresszív, nincsenek benne logikai okozatkapcsolatok. Ki vagyunk szolgáltatva. Sajátos módon azonban ez csak a film egyik lehetséges „olvasata”, mert nézhetem esetleg úgy is. mint egyszerű sima blődlit, amelyben felvillannak jópofa, humoros, olykor igen szórakoztató pillanatok is, de főként az található benne, amit a filmburleszkek sok-sok évtizede már szinte közhelygyűjteménnyé laposí- tottak: gégék, helyzetkomikumra épülő jelenetek, bemondások, kergetőzések. Néha olyan érzésem volt: Gárdos ránk, nézőkre is kiterjeszti a filmbeli heccet, és ugyanúgy heccel bennünket, mint a filmbeli három zongoraszállító szegény Hollt. Ehhez képest azonban kissé túlnyújtja a heccet, — noha a film még a szokásos másfél óra időtartamot sem éri el. Jó színészt talált viszont Gárdos Holl szerepére. Reviczky Gábor alkatilag is alkalmas egy ilyen figura megszemélyesítésére. Igen jó a vendégszereplő Armin Müller- Stahl a fürdős barát szerepében, és kellően vagány, visz- szataszító és titokzatos a három speditőr, Kovács Lajos, Üjlaki Dénes és Safranek Károly. Zabriskie Point Egy nagy film felújítása nem mindig hozza vissza a régi sikert is. Michelangelo Antonioni filmje, a Zabriskie Point, annak idején reveláció volt, az 1968-as év, a diáklázadások, egyetemi megmozdulások idejének mintegy a visszfénye, lázadó fiataljaival, lázadó szellemével. romantikus antikapitalista jeleneteivel, az egyén szabadságának apoteózisával. Antonioni a saját alkotói módszerét és szemléletmódját is megváltoztatta itt: passzív szemlélők és enervált tehetetlenek helyett lázadó egyetemisták közé vezette nézőit. A fennálló rendbe nem belefáradt. lelki nyavalyákkal küszködő nemzedék volt ez, hanem szemben álló, rombolni kész generáció. Hősei, a rendőrgyilkossá váló fiú, s a hozzá véletlenül csatlakozó lány, keresztülvándorolnak Amerikán, hogy egy zord szépségű vidéken megtalálják a szerelmet, egymást, de nyomban el is veszítsék. És a lány képzeletének játékaként sokszor egymás után felrobbanó fantasztikus luxusú sivatagi villa mint jelkép a kapitalizmust is felrobbantja, megsemmisíti. Nem robbant fel, nem semmisült meg. Zabriskie Point túlélő hősei ma hasonló luxusvillákban laknak vagy elkallódtak, esetleg vezető politikusokká lettek a kapitalista állam gépezetében. Antonioni naiv lázadása, jelképei mára elerötlenedtek — talán azért is, mert annyi hasonló film, regény dolgozta fel azóta ezt a témát, korszakot, konfliktushelyzetet. Látjuk a mester kézjegyeit — de ez már múlt idő. Takács István
