Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-24 / 251. szám

♦ 1989. OKTOBER 24., KEDD 5 Együtt tiltakozik a falu és a tanács Putrifelszámolás kerepesíarcsai mádra í A Magyar Nemzet, a Népszabadság, s lapunk is riportot kö- $ zölt a kerepestarcsai cigánytelep felszámolásáról. Az írások sze- ^ rint a helybeli tanács úgy kívánja ezt megoldani, hogy a ei- | gány lakosság egy részét arra ösztönzi; hagyja el a nagyltözsé- I get, vesz nekik házat Nagylócon, és némi segélyösszeget is S juttat. Táborfalván MSZMP-t szerveznek Dabason a többség átjelentkezett Nagylóc lakóinak kedélyét felbolygatták az utóbbi hóna­pok történései. — Engem támadnak még a cigányok is, a parasztok, a szomszédok — mondja Lász­lók Mihály nyugdíjas, aki a gondnoksága alá helyezett Lászlók Irén, az édesöcs lá­nyának örökölt házát adta el a kerepestarcsaiaknak. Szep­tember 19-én kötötte meg az egyezséget Oláh Józseffel és nejével (kerepestarcsai sóder­bányai lakosok), s most a szer­ződés-jóváhagyás végett — hogy életbe léphessen — a Nagylóci Községi Tanácson fekszik. — Ebben az ügyben már jártak itt a Kerepestarcsai Ta­nácstól, de kerek perec eluta­sítottam a kérésüket — tájé­koztat Balázs Gyözöné vb-tit- kár. — Utána felhívott az ot­tani vb-titkár is, kérlelt, csak még ezt az egyet, ezt az utol­sót engedélyezzük, de én újból elzárkóztam. Az emberék sor­ra járnak ide, amióta ezekről az üzletkötésekről szó van, és minket marasztalnak el. Ügy vélik, a tanács azt enged be a faluba, akit akar, s nem gon­dolják, hogy a költözés sza­badsága emberi jog. — Eddig egyébként három nagylóci házat vett meg a Ke­repestarcsai Tanács, de csak — a Lászlók Mihályék kivéte­lével — kettő érvényes. A Fel- szabadulás út 60-ba Rontó Imréné költözött be, várandó­sán, a hat kiskorú gyermeké­vel. Férje nincs itt. Róla azt beszélik, hogy a zsebek nagy­mestere, és’. .1, de inkább hagy­juk, ki tudja, mi és mennyi igaz a szóbeszédből. A másik házat, Szeles And­rásáé Bajcsy utca 53. szám alatti portáját is megvették már, egyelőre azonban lakó még nem jelentkezett. Az ide­gen tanács állítólag 400 ezer forintot fizetett a rossz álla­potban lévő lakásért készpénz­ben. — A néni körülbelül két-há- rom éve nekünk is bejelentet­te eladási szándékát — emlé­keztet Balázs Gyözöné —, aztán valamiért visszalépett. Hogy most vevőre talált, azt mi is az egyik állampolgá­runktól tudtuk meg. Ifj. Gazsi Jenő felháborodot­tan nyitott be a tanácsra, szin­te habzott a méregtől, hogy Szelesné nem neki adta el a házat, mikor odaígérte. Ha el­adom, te leszel az első, csak neked adom el — mondogatta. Aztán a közvetlen szomszéd, Oláh Dezső is jelezte, szíve­sen megvásárolta volna a há­zat fiatal házas lánya részé­re, s így egymás mellé kerül­hetett volna a család. De ő is csak Szelesné kiköltözésekor értesült az eladásról. Az idős asszony egyébként a fiához, Ludányhalásziba távozott. — Nálunk is élnek lakás nél­küli cigány családok, mi őket szeretnénk házhoz juttatni — magyarázza a vb-titkár. — Akármilyen lakást azonban nem vehetünk meg. Amelyik roskadozó, arra az OTP nem ad tatarozási kölcsönt. Példá­ul mi ezért nem vettük meg a Rontóék házát sem. Ügy lá­tom viszont, hogy mindez a kerepestarcsai kollégákat nem érdekli, nem vizsgálják kellő­en az épületek műszaki álla­potát, ők csak mindenáron a saját határozatuknak akarnak eleget tenni. A történet júliusban kezdő­dött, Nagylócon járt a kere­pestarcsai cigánygondozó, és az igazgatási előadóval tár­gyalt. Elmesélte, hogy Szőrös Bálint rokkant egészségi álla­potú lakosuk egyedül él, és szeretne a Lócon élő rokona közelébe költözni. Tanácsi se­gítséggel meg tudna venni itt egy kis házat S azért jár ő el az ügyében, mert Szőrös írástudatlan. — Mindjárt rákérdeztem, milyen természetű ember — emlékszik vissza Gyebnár Sán­dor igazgatási előadó. — Mert a mi Szőrösünk italozó, több­ször kellett szabálysértési eljá­rást indítani ellene. A kerepestarcsai Szőrös ren­des, csendes ember — nyug­tatta Gyebnárt a cigánygon­dozó, egyelőre azonban ez a férfi Nagylócon még nem tűnt fel. Jöttek ellenben mások, akikről szó sem volt. A ci­gánygondozó ugyanis kért egy listát az üresen álló házak­ról, s azt magával vitte. Hat­nyolc cím szerepelt rajta. Af­féle szükséglakások, lakha­tók vagy kis rendbetétellel az­zá tehetők. — Ami a cigánygondozó tá­vozása után történt, hideg zu­hanyként ért bennünket — jelenti ki Gyebnár Sándor. — Az is furcsa, hogy a megvá­sárolt házak nem szerepeltek a tőlem elvitt listán. Biztosan azért, mert azok jobb állapot­ban lévők, mint a megvásá­roltak. A gondozó ugyanis 200-250 ezer forint értékű la­kásokat kért, én pedig körül­belül 400 ezresekről szóltam, amelyikekbe akár romániai menekültek is betelepülhetné­nek. Rontóék a falvainkból jól ismert, hosszanti elrendezésű, régi parasztházban élnek. Van tágas udvar, dombra fel- kapaszkodó kert. A hat gye­rek. — fiúk, lányok vegyesen — mint az orgonasíp, az ud­varon játszadozik. A legna­gyobb helyes, készséges kis­lány, beszóí'fá Jsbnyha bán pi­henő édesanyjának. Alacsony, vékony testalkatú, hegyes ha­sú fiatalasszony jön ki. Már igencsak közeli lehet a szülés­hez. — Nem beszélek újságíró­nak. Menjen a Kerepestarcsai Tanácshoz, ott kérdezze, hogy találták ki ezt az egészet. — Rendben van. Azt azért csak megmondja, hol a jobb, hogyan érzi magát Nagyló­con? — Itt jobb körülményék kö­zött élünk. Ott a cigánysoron laktunk. Tudhatja, mi az. Nem vagyok kerepestarcsai, nem szerettem az ottani cigányo­kat. Nem vagyunk egyformák, sokan nem voltak rendesek. Itt egyedül vagyok, megva­gyok. S hogy a Lászlók-portára beköltöznek-e, egyelőre rej­tély. A nemhez vissza kelle­ne Lászlók Mihálynak vonnia a szerződést, ezt azonban nem hajlandó. Noha ő szívesen ad­ná oda helybelinek is, mint ahogyan már kínálta is, de vagy munkahely híján nem kapott OTP-kölcsönt az ille­tő, vagy a tanács adott ol­csóbb lakást neki. Patthelyzet van. Nagvlóc la­kossága — a 2100 fő többsége, benne a 270 cigány személy­ivel — nem nézi jó szemmel a Kerepestarcsai Tanács tet­teit. ügyeskedését, és ugyanígy tiltakozik ellene a helybeli ta­nács. Mi tagadás, érthető az állásDontjuk. Senki ne úgy akarja megoldani problémá­ját. hogy a terheket más nya­kába rakja. Helyben is van elég gond, tennivaló. Csak hát, ahogyan a beszélgetésekből ki­vettem, a Nagylóci Tanács igyekszik megfontoltan és meggondoltan cselekedni, másrészt hátráltatja a pénzte­lenség. Kerepestarcsának — úgy látszik — van pénze. F,z pe­dig ma újra a legnagyobb úr! S mint a szabadversenyes ka- nitalizmus idején, tisztesség ide vagy oda, ;,igazsága” is van. Sulyok László (Menjelent. a Nógrád október 5-i számában.) ★ Az ügyről mi is többször irtunk, legutóbb lapunk szep­tember 30-i számában. Ma­gunk is jeleztük: o Nagylóci Tanács — érthető okok miatt —, nem nézi jó szemmel az új betelepülőket, s ennek érde­kében az ottani vb-titkár vé­gig is járta a házaikat eladni szándékozókat, kérlelve őket: inkább a nagylóci cigány csa­ládokkal kössenek üzletet. Más kérdés, hogy a tulajdo­nos végül is annak a mar­kába csapja a tenyerét, aki többet kínál. A vevő oldala: azt a fedelet választja, amelyik számára olcsóbb. A kerepes- tarcsaiak esetében nyilvánva­ló, hogy Nagylócon egyre na­gyobb a realitás. Tény azt is, hogy senkit sem lehet direkt módon kénysze­ríteni otthona elhagyására, mint ahogyan Kerepestarcsán is többen maradnak, mint mennek. Egyszerűen azért, mert nincs pénzük sorsuk jobbra fordítására. OTP-köl- csönt viszont csak azok kap­hatnak, akiknek munkahe­lyük van, mert hát a Kerepes­tarcsai Tanács által nyújtott összeg kevés a boldoguláshoz. Ezt a pénzt viszont bárhol megadják, ahol a cigánytele­pek felszámolására töreksze­nek, egyébként mindkét rész­ről kívánatosán. Azon gondol­kodhatunk csupán, hogy ma­napság ennek mennyi realitá­sa van, amikor nem büntető­kategória többé a közveszé­lyes munkakerülés, és rendre érkezik a tanácsi támogatás. S még valami: a Kerepes­tarcsai Tanács sokak hangos követelésére kezdett újabb és újabb helyet keresni a cigá­nyoknak a településen. S mert nem ment, mi tagadás, talán örültek is, segítették is, ha va­laki másutt keresett magának új otthont. A probléma tehát rendesen felkavarta a nagy­községet, ami bizony a válasz­tások küszöbén nem jött ép­pen jókor... Megint kezembe akadt egy hátborzongatóan bűbájos Agatha Christie-ikötet. A bo­szorkányosán agyafúrt krimi­királynő műveit nem annyira a bűnügyek izgalmáért szere­tem, mint inkább a hangula­táért. Szinte látom magam előtt St. Mary Mead csendes utcáit, a szépen gondozott kertek mélyén megbúvó há­zakat, a rózsákat nyesegető hölgyeket. Érzem a vidék il­latát, ami természetesen sós, hiszen közelben morajlik a tenger. Lelki szemeim előtt fel-félvillannak a szomszédok is: a szikár ezredes, aki több évtizedes indiai szolgálat után vett magának .egy nyugodt, kényelmes házat St. Mary Meadben, a nyugtalan mű- vészlelket, aki ki tudja, miért jött pont ebbe a faluba. De találkozom a tejesfiúval, aki kihordja a tejet, a postással, aki reggelenként és délutá­nonként is bedobja a postalá­dákba a Timest. TEA MELLETT Olvasom Miss Marple tör­téneteit, s borzasztóan irigy­lem a szereplőket. Irigylem tőlük a csendet, a békességet, s azt a kapcsolatot, ami az ott élők között kialakult. No nem a rejtélyes gyilkosságokra és eltűnésekre gondolok! Irigy­lem tőlük azt az érzékenysé­get, hogy azonnal észreveszik, ha egy idegen megjelenik a faluban. Mert ők még isme­rik annyira egymást, hogy feltűnik nekik egy kívülálló. Ha például új lakó- költözik a környékre, a világ legtermé­szetesebb dolgának tartják, Gyakorlati fogások Az üvegházban A fólia alatt és az üveghá­zakban folytatott, úgynevezett hajtatásos zöldségtermelésről tartanak tanfolyamot a téli időszakban a Kertészeti és Élemiszeripari Egyetem zöld­ségtermesztési intézetében Bu­dapesten. A tanfolyam novem­berben kezdődik, a jelentkezé­seket október 25-ig várják az egyetem XI., Ménesi út 44. szám alatti központjában vagy a 166-282-es telefonszámon. Az oktatás során a fedett termesztőberendezések alatt nevelhető fejes saláta, hóna­pos retek, karalábé és más zöldségfélék ápolását a terme­lés eddiginél gazdaságosabb módszereit sajátíthatják el a résztvevők. A tanfolyam a téli idényben jelent havonta egy­napos elfoglaltságot a résztve­vőknek, akik az egyetem üvegházaiban a növények ápolásának gyakorlati fogá­sait is megtanulhatják. hogy bejelentkeznek a szom­szédokhoz. Bemutatkoznak egymásnak, s egy tea mellett megvitatják az élet dolgait. Jó tanácsokat adnak, ha szobalányt akar az új szom­széd felfogadni. Megbeszélik, ha a szakács egy kicsit elsóz­ta a bifszteket, s kipanasz- kodják magukat, ha a kertész hanyagul bánik az egynyári virágokkal, s csak az évelő­ket dédelgeti. Hej, de megbíz­hatatlan népség! Vigyázni kell a szobalányokkal is, mert nem mindegyik törölgeti el szé­pen a kristálypoharakat. PRÓZAI DOLGOK No, nem a kristálypoharak hiányoznak nekem a mi vilá­gunkból, nem is a szobalány, a kertész, vagy a szakácsnő. Bár igazán nem hadakoznék ellene, ha a háztartás gond­jait személyzet venné le a vállamról. Inkább ezek a nyu­godt beszélgetések, s hogy az emberekben még van annyi vágy, hogy elmondják bajai­kat a másiknak, s türelem, hogy meg is hallgassák azt. Mert nálunk ilyen belső vá­gyak már alig-alig hajtják az embereket. Meg aztán miről beszélgessünk? — kérdezhet­né bárki. Arról, hogy nyáron a muskátli vagy a petúnia bírja jobban az erkélyládát, az utca forgalmát, a levegő­ben szálló kormot, piszkot? Hogy ki mossa fel a lépcső­házat rendesen, s ki az, aki elnagyolja a dolgokat? Mikor érkezik a fűtési díjért a díj­beszedő, s lesz-e kifizetésére elegendő pénz a családi kasz- szában? Harmadik nekifutásra sike­rült az irodájában találnom Laczkó Jánost, a dabasi MSZP első titkárát. Tulajdonképpen nem is tu­dom megmondani, hogy mi most az én beosztásom pontos megjelölése. A kongresszusig az MSZMP dabasi első titkára vol­tam — mondja.,— Az elmúlt napokban pártbizottsági és tit­kári értekezleteken találkoz­tunk a volt MSZMP dabasi és környékbeli vezetőivel. Ök öt- v'n százalékban már átjelent­keztek, a többiek gondolko­dási időt kértek. Eddig talán ketten-hárman jelezték, hogy nem kívánnak átlépni a Ma­gyar Szocialista Pártba. — Hogyan fogadták a párt­tagok a Parlament döntését a munkahelyekről való kivonu­lásról — Rövid még az Idő átfogó Nem, nem! Ezek olyan ször­nyű prózai dolgok, hogy csak keseregni tudunk rajta. Hi­szen, ha ma van egyálTtilán ideje az embereknek egy kis tereferére, az ilyen összejöve­telek egy nagy közös siránko­zásba fulladnak. Bizonytalan­ság a jövő miatt, kimerültség, fáradtság, túlhajszoltság, ami­nek alig-alig van látszatja. Áremelkedések, infláció, la­káshiány. Folytassuk? Semmi értelme. Egyre kevesebb a meleg, baráti szó, a felszaba­dult nevetés, az önfeledt ki- kapcsolódás. Annál több a stressz, a közöny, az ingerült­ség, s maholnap az egész nemzet — költőien fogalmaz­va — individualizmusának elefántcsonttornyába zárkózik. Marad a politizálás, de abból már annyira elegük, van az egyszerű földi halandóknak, hogy ez sem jelent izgalmas beszédtémát. AZ KELLEMESEBB Csoda-e, hogy még mindig olyan élvezettel veszik ke­zükbe az olvasók Agatha Christie-t, s ringatják el ma­gukat az általa megalkotott világba? Végül is sokkal kel­lemesebb, mint a mi mai va­lóságunk. S ha már nagyon unjuk a kongresszusokat, a platformokat, a pluralizmust, az inflációt, s az egyre késő szerkezetátalakítást, boldo­gan foglalkozunk a vidéki ud­varházakkal. az ezredessel, a porcelánt törő szobalánnyal. Christie, minden szereplőjé­vel ... Fiedler Anna Mária véleményalkotásra, de a mi tagjainkat nem érte meglepe­tésként. Például a dabasi nyomdában és a Fehérakác Termelőszövetkezetben ez év közepén megszűnt a pártalap- szervezeflf illetve a pártbizott­ság. — Valamennyien átjelent­keztek a lakóterületi alapszer­vezetekbe? — Nem, akkor a tagság mintegy 30-40 százaléka le­morzsolódott. A legfrissebb in­formációink szerint a még munkahelyen működő csopor­tok közül a dabasi Volán MSZMP-allapszervezetének tag­jai jelezték, hogy nem kíván­nak belépni az MSZP-be. — Alakul, szerveződik MSZMP Dabason vagy környé­kén? — Hivatalosan csak egy szervezésről tudunk' — vála­szol Laczkó János. — A tábor­falvai községi alapszervezet negyvenöt tagjának többsége jelezte, hogy nem akar átiga­zolni az MSZP-be és mintegy húszán már azt is közölték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai kívánnak maradni. M. K. A Clobál csak ígérgetett Vigyázat, melléfoghatunk! A szentendreiek is szeretné­nek kábeltelevíziót városuk­ban. Mondhatni, ez már sem anyagilag, sem technikailag nem álom. A tanács felkarolta a lakossági óhajt, s tárgyalás­ba kezdett magyar és külföldi cégekkel. Tavaly már arról is jelent meg híradás, hogy csa­ládonként mennyibe fog ke­rülni a kábeltelevízió. Aztán csend következett. Bíró Zoltán, a városi tanács műszaki osztályvezetője kérdé­sünkre elmondta, hogy pályá­zatot írtak ki a hálózat kivite­lezésére, üzemeltetésére. A je­lentkezők közül tavasszal a bu­dapesti Global Kft. ajánlatát találták legjobbnak. Május 5- én a cég igazgatója személye­sen is tiszteletét tette a ta­nácsnál. ígérte, hogy a pályá­zat megnyerése után az aján­latukat részletesen kidolgoz­zák. Egy hónapig vártak a do­kumentumra a szentendreiek, ám hiába. Udvarias levelet küldtek az igazgató úrnak, em­lékeztetve szavára. Válasz nem érkezett. Üjabb hónap után si­került telefonon utolérni. Ter­mészetesen a Globál első számú vezetője megígérte, hogy azon­nal pótolja a mulasztást. Az élénkebb fantáziájú olvasók biztosan rájöttek, hogy semmi sem történt. Augusztus 30-án felszólítás ment a tanácstól a Globálhoz, hogy küldenék már a részletes ajánlatot, hiszen a lakosság örömmel fogadta a kábeltévé tervét! A folytatást tetszenek tudni. Így a „tárgya­lások” a felek között megsza­kadtak. Mit lehet tenni? A tanács il-, letékesei szerint lehetőség van arra, hogy a lakosság építtes­sen ki helyi rendszereket. Per­sze buktatói akadnak a dolog­nak! Ki üzemelteti, javítja, a •hálózatot, ki bővíti, ki fizeti a jogdíjakat? Előfordulhat, hogy egy tapasztalatlan társaság pó­rul jár, mert becsapják. Indo­kolt figyelni olyasmire, hogy a Magyarországon vehető Ast­ra műholdprogramon érkező programok jelentős részét jö­vőre kódolják. A jelek csak de­kódoló berendezésekkel vehe­tők, természetesen szolgáltatá­si díjért. A tanács vállalja, hogy a műholdvevő antennát és rendszert építeni kívánó társulásoknak jogi és műszaki segítséget nyújt. A közösségi antennák szerelésének a helyét is egyeztetni kell a tanács mű­szaki osztályával. y. m. F. E. Kaliforniai kismenetes A Kalifornia ABS kismenetes könyökcsövek ellenőrzését végzik a PEMÜ szerelvény üzemrészében Solymáron (Pék Veronika felvétele) Közlési vágy — meghallgatás türelme Christie világa szebb!

Next

/
Oldalképek
Tartalom