Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-24 / 251. szám
If bártan 1989. OKTÓBER 24., KEDD Képek, kerámiák, textíliák Őszi tárlat Budaörsön A budaörsi Jókai művelődési központnak a Nemzeti Galériával közösen rendezett őszi tárlata a város vonzáskörzetében élő pedagógus alkotóművészek bemutatkozására adott lehetőséget — immár másodszor. A rendező Turcsány Zsuzsa ízléssel válogatta össze a műveket: hangulatuk, kifejezésmódjuk, de ellenpontozó másságuk elvétől vezettetve is. Két érett művész képei ragadják meg elsőként a figyelmet: Sebők Éváé és Simon Katáé. Sebők Éva olasz ösztöndíjat nyert a velencei bienná- lén elért második helyezéséért. Női portréin filozófiai meditációkat sejtet tünékeny, álomszerű színhatásaival. A Találkozás a bohóccal című képén a különleges kék szín áttetszőségében az örök Harlekin sejlik elő, ám nem csúfolódóan, inkább megbocsátó mosollyal az arcán. Simon Kata a legjobb hagyományok egyéni hangú folytatója: zárt színhatásai intim hangulatot hoznak létre. Veszprémi Margit kolostorromokat ábrázoló festményei visszafogottságukkal is erősek. Belső erőt sugároznak alkotásai. Drámai feszítettséget sűrít akvarelljein Szabó Péter. HalKósáné Hansági Ildikó grafikája ványsárgás háttérben, szinte vékony alakkiemeléssel sajátságos benyomást kelt. A katona története című festménye így utalhat a hűségre. Kellemes meglepetés Lévay Zoltán több akvarellje. Fényhatásai átszűrtek, színei egységes finomságban ötvöződnek. A Zebegényi Duna-part című képén a levegő és a víz összeV-FIGYELŐ A MÁSIK EMBER. Kósa Ferenc filmjét azt hiszem, egyetlen nézőnek sem kell elmagyarázni. Nem kell kibontani szimbólumrendszerét, feltárni a mögöttes mondanivalót. Mindazoknak, akik Magyarországon éltek a két nevezetes dátum, 1956. és 1989. október 23-ája között, ez a film saját életükről is szól. Pedig a történet telis-tele van szimbólumokkal. A szerző szándéka szerint, de attól függetlenül i®. A rendező évekkel ezelőtt forgatta ezt a minden ízében őszinte, a múlt és a jelen igazságait szenvedélyesen kutató filmet, s mostanáig várta, hogy szembesülhessünk állításaival. Ennyi idő alatt a történelem, de a történelem szemlélete is nagyot fordult Magyarországon. Kósa hitvallása azonban nem kopott meg, a múltról, de a máról is szóló mondandója még elevenebb, még aktuálisabb, mint amilyen korábban lehetett. Pedig a filmet most egy olyan pillanatban mutatták be, amikor az egész társadalom a kritikusa, annál is inkább, hiszen a szerző-rendező ma már nemcsak művész, de az új szocialista párt egyik vezetője lett. S lám ettől nemhogy könnyebb, alighanem nehezebb a megmérettetést, a kritikát várni. Kósa persze — épp ez a film bizonyítja — bátran vállalhatja a megmérettetést. Munkája nem a pillanatnyi helyzetnek, hanem a történelemnek szól, tisztességét az sem vitathatja, aki a történelem megítélésében másként gondolkodik. Mert lehet vitatni ifjú Bojtár Antal erőszakellenességét, végletekig vitt pacifizmusát, állítani, hogy bizonyos történelmi helyzetekben az embernek muszáj vagy jobbra, vagy balra állni. De aligha kérdőjelezhető meg Kósa hitvallásának azon, szinte már balladái módon megfogalmazott tanítása, mely arról szól, hogy a történelemhamisítást, a hazugságot a kegyes szándék se teheti bocsánatos bűnné. Kósa Ferenc filmje a mai október 23-ára virradó éjszakán persze örök érvényű tanulságain túl napi aktualitásokkal is szolgált. Budapest szétlőtt házai, még inkább az értelmetlenül kiontott vér, apáink, bátyáink temetetlen holttestei józanságra, megfontoltságra figyelmeztetnek. Remélhetőleg nem eredménytelenül. AZ ÉN MŰTÁRGYAM. Nagyon sokan nem is tudhattuk, akik tudták, már elfelejtették, hogy a Parlament előtt, a Kossuth téren valaha egy másik Kossuth-szobor állt, s másfélék voltak a mellékalakok is. A mostaniak magabiztosak, töretlen hitűek, meg- ingathatatlanok. A régiek, melyek néhány évi száműzetés, elfelejtettség után most egy kisváros, Dombóvár szélén, a park fái között állnak, töp- rengők, csalódottak, néhol már magukba roskadtak. Arcukon viselik ezer esztendő minden balsikerét, az újrakezdés kínjait. Makovecz Imre szerint ezek a kőalakok fejezik ki magyarságunk, történelmünk lényegét. Nem egy kies parkban, hanem ott, ahol álltak, a Kossuth téren lenne a helyük. KÁRPÁTALJÁN, öt magyar író — Csukás István, Gyurko- vics Tibor, Hernádi Gyula, Szakonyi Károly és Végh Antal —, néhány hónapja, de már a szovjet végekre is eljutó glasznoszty légkörében látogatta meg kárpátaljai magyarjainkat, hogy hírt hozzanak arról az elmúlt 40 esztendőről, amelyről eddig elfelejtettünk beszámolni. Az üzenet annak a szórvány magyar súgnak a sorsáról szól, amelyet az ott mindenkit egyaránt sújtó sztálinizáláson, szovjetesíté- sen kívül az tett még gyötrel- mesebbé, hogy kisebbségként is sokkal kevesebben éé elszór, tabban éltek, mint erdélyi és felvidéki sorstársaik, s anyaországuk nemcsak elfeledkezett róluk, mint eme utóbbiakról, de velük szinte meg is tagadta a rokonságot. A kárpátaljai magyarság így még inkább megfogyatkozott, sokan fel is adták a harcot. S bár még vannak, akik megőrizték nyelvüket, magyar szellemiségüket, nem kétséges, ha nem vigyázunk nagyon rájuk, örökre eltűnik a földről egy kis magyar sziget. Csulák András ér a fénylő fehérséggel. Tompíts János akvarelljei más stílusban fogantak. Hangsúlyo- zottabb kontúrokkal határolt színei személyes vallomást hordoznak. Ezért meggyőzőek. Igen megkapó a Budaörsi Má- ria-völgy című alkotása is. Szerzőné Fiedler Mónika képei kissé még a fényképezés eredményei: pontosságra, realiszti- kusságra törekvőek, de a tehetség jeleit hordozzák. Kósá- né Hansági Ildikó grafikái nem mindennapiak. Az Európai civilizáció kezdetén című sorozata úgy építkezik a korok szimbólumaival, hogy egységes hatást ér el. Drámai az Anyaság című képe. Sági Gizella batikmunkával is jelentkezett. Különlegesek a nappabőrből készült képei. Kerámiái ugyancsak érdekes technikájúak, rusztikusak, finomak. Árpádné Szabó Zsuzsanna kerámiái viszont bájos bumfordiságukkal hatnak a látogatóra. Mesealakok sorakoznak fel, de érezzük, hogy nem elandalítani kívánnak. A Jókai Mór Galériában a kiállítás november elejéig tekinthető meg. Földes Károly Külföldön marad a magyar szürkeállomány Elhalhatnak a tudományos iskolák — Egyre több fiatal kutató vállalkozik külföldi tanulmányútra, tudományos munkára. Egy-két évre utaznak el, többségük azonban 4-5 év múlva vagy egyáltalán nem tér haza — mondotta Vízi Szilveszter akadémikus, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója, az Országos ösztöndíj Tanács tagja. — Ez év kezdetétől szeptemberig 740 kutató ment el, többségük az Amerikai Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság, Japán és más fejlett országok tudományos intézeteinek, egyetemeinek a meghívására. A minisztériumok, főhatóságok, akadémiai intézetek naponta további háromnyolc kutató kiutazását jelzik az ösztöndíj tanácsnak. Tavaly 763-an tettek eleget ilyen meghívásnak, kétszer annyian, mint egy-két évvel ezelőtt. Számuk az idén — feltehetően — ennél is több lesz. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet diplomásainak csaknem 30 százaléka dolgozik a nyugati' országokban. Ez is azt nizonyítja, hogy a magyar kutatók nagyon keresettek a nyugati „piacokon”, bár ott maps a követelmény, sok a jó izakember. Elsősorban az orvosbiológusok, fizikusok, matematikusok, geológusok, a műszaki és az agrártudományok művelői iránt élénk az Érdeklődés. Főleg az amerikai, az NSZK-beli, az angol, a ja- nán tudományos intézetek és agyetemek ajánlják a tudományos kutatás lehetőségét a kiemelkedő képességű magyar szakembereknek. Mem marasztalhatok el Országunkból évente 1800- 2000 kutató utazik ösztöndíjasként rövidebb-hosszabb külföldi tanulmányra az államok közötti megállapodásoknak megfelelően. A Soros- és más, újonnan létesített alapítványok támogatását szintén százak és százak veszik igény- ne. A nemrég elfogadott kivándorlási törvény pedig lehetővé tette, hogy a kutatók — akár- isak a többi magyar állampolgár — bármikor, bármelyik országba pályázhassanak. Mindenképpen hasznos az, ha a kutatók megismerik a tudományágukban elért legújabb kutatási eredményeket, s korszerűen felszerelt műhelyekben megvalósíthatják tudományos elképzeléseiket, terveiket. A meghívott, vagy kiküldött ösztöndíjasok többsége teljesíti támogatóinak elvárásait, számosán közülük a néhány hónapi tanulmány idején jelentős felismerésre jut, értékeket állít elő. A vendéglátó intézetek további kutatási ajánlatait el is fogadják a tehetséges magyar szakemberek. Egyikőjük sem marasztalható el emiatt, hiszen ők elkötelezték magukat a tudománnyal, kutatni akarnak, ott megadatik számukra ennek a lehetősége, itthon viszont egyre kevésbé. Az akadémiai intézetekben és az egyetemeken évről évre kedvezőtlenebbek a kutatási feltételek, mivel csökkentették az alapkutatás állami támogatását. Emiatt számos tudományos műhelyben — a kutatás rovására — különféle szolgáltatásokra kényszerülnek azért, hogy előteremtsék a szükséges pénzt. Bizonytalan a jövőjük Az Akadémia ez évi közgyűlésén a miniszterelnök beszédében hangsúlyozta: nem lehetünk olyan szegények, hogy a tudományon takarékoskodjunk, ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a kormány, miközben gondoskodik az egészségügy és~az oktatás szinten tartásáról, a tudomány számára nem biztosítja ezt — mondotta az akadémikus. — A műszerek gyarapítására sem nyújtanak anyagi fedezetet. A Minisztertanács kabinetje hozzájárult az Országos Tudományos Kutatási Alap fenntartásához, szavatolja a kutatások támogatását ebből az alapból, a támogatás összegéről azonban még mindig nem döntöttek. A tudomány képviselői — mintegy 25 ezer kutató nevében — hiába hangsúlyozzák minden fórumon: a magyar tudomány, az Akadémia, az egyetemek létérdeke, hogy az állam megakadályozza a hazai kutatási feltételek további hanyatlását, és elősegítse azok fokozatos jobbítását. A tudományos kutatás anyagi feltételeinek erőteljes javítása a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapfeltétele — hangsúlyozta az akadémikus. Ja- pén, Dél-Korea és számos, ma már fejlett ország tanúsíthatja, hogy sokszorosan megtérül a tudományba fektetett pénz. Sajnálatos, hogy egyik párt sem száll síkra a tudomány megfelelő támogatása érdekében. Az állami szervek nem számolnak azzal, hogy a jelenlegi helyzetben ellehetetlenül a kutatás, az intézetek léte, jövője bizonytalan. A legtehetségesebb kutatók ezért maradnak hosszabb ideig külföldi tanulmányúton, ezért vállalják az ott felkínált munkát, éppen ebben az időszakban, amikor a legnagyobb szükség lenne tudásukra. Távolmaradásuk olyan veszteség az országnak, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, hiszen egy-egy tudományos szakember képzése 10-15 évig tart. Márpedig, ha megszakad a tudósutánpótlás, elhalnak a tudományos iskolák — amelyek ma is nemzetközi elismerésnek örvendenek —, elmarad az ország gazdasági, műszaki, társadalmi fejlődése. Ez viszont most sorskérdés. Az elvándorlás ellen Nagyon fontos tehát, hogy haladéktalanul javuljon a hazai kutatási lehetőség, a.kutatók társadalmi megítélése, erkölcsi elismerése. Ez szükséges ahhoz, hogy megelőzzék a magyar szürkeállomány elvándorlását, a tehetséges szakemberek külföldi tanulmányaikról hazatérjenek, itthon hasznosítsák az ott szerzett ismereteiket, tapasztalataikat. Elengedhetetlen a hazai tudományos közélet demokratizálása, emberi viszonyainak job* bítása is, s az, hogy szakmai teljesítményük alapján értékeljék a kutatók munkáját — mondotta befejezésül Vizi Szilveszter. Vakokat segítenek az állami gondozottak Otthonuk utasította ki őket De milyen megoldások lehetnek? Az állami gondozásból kikerülő gyerekek például rájöttek arra, hogy jó kapaszkodó számukra, ha továbbra is összefognak, tartják egymással a kapcsolatot, így saját erőből tudnak az életbe kikerülve mihamarabb talpra állni. A szeretetforrásból merítve Néhány fiatal, élve az egyesülési joggal, szeptember közepén megalakította a Fóti Gyermekváros Baráti Egyesületet. Tagja lehet mindenki, aki a gyermekvárosban élt mint állami gondozott vagy iskoláit itt járta, illetve végezte el. Elvállalták az intézetből kikerülő állami gondozottak jogi és általános érdekvédelmét, valamint képviseletét. Szeretnék, hogy egymást segítve illeszkedjenek be a társadalomba, hogy táplálják egymásban A Fóti Gyermekváros Baráti Egyesület túllát saját céljain. Elsődleges ugyan, hogy tagjaikat vállalkozáshoz, munkához segítse, erre jogi képviseletet és könyvelést is szervezett. Hanem az, hogy milyen vállalkozásokat indít, az már túlmutat közvetlen érdekeken. — A legközelebbi feladatunk — tette hozzá az eddigiekhez Danyi Imre — egy Braille (vakoknak 6 pontból variálható, a papír felületéről kidomborodó, így ujjal tapintható írásra) -nyomda alapítása. Erre Vettük fel a kölcsönt is; jelenleg a gép megvásárlásáról tárgyalunk. Egyesületünk fiataljai így amellett, hogy munkahelyhez, munkához jutnak, más, hasonlóképpen hátrányos helyzetű személyeket is örömhöz. sikerhez, szeretethez segítenek; jelen esetben az olvasáson keresztül. A vakok számára ez igen nagy dolog. Kettős segíteni akarás Egyelőre egy újságot készítenénk, amely róluk szólna, és fontos, őket érintő információkat tartalmazna. Ezen túl egv kedves világot teremtenénk számukra az újságolvasáson keresztül, amely néha remélhetőleg feledtetné velük sorsukat. Lapunkat az összes vakok intézetébe eljuttatnánk. Kiadásának költségeit a Szociáldemokrata Párt fedezné. Későbbi elképzeléseinket ugyancsak ilyen kettős segíteni akarás jellemezné. Szegő Krisztina Tanácstól, a Szociális és Egészségügyi Minisztériumból, és Fót tanácselnökétől Tóth Sándortól, aki üdvözölte, hogy végre maguk az állami gondozottak is tesznek valamit sorsuk javításáért. Támogatásáról biztosított minket a helyi egyház vezetősége is. Braille-nyomda A SZOT és a Széchenyi István Magyar Hitelbank Rt. közösen létrehozott egy olyan kockázati alapot, amelyből a pályakezdőket kölcsönökkel lehetne támogatni. Jelentős állami kamatátvállalással, illetve készfizető kezestől és egyéb banki garanciáktól való elte- kintéssel könnyítve a pénz felvételét. Ebből az alapból az egyesület részére 300 ezer forintot szavaztak meg munkahelyek teremtésére. Mindez szép — mondhatja az olvasó —, de napjainkban annyi az egyesület, a szervezet, miért kell ennek így örülni? Miben több ez, mint az egyéb baráti társaságok, egyletek, szövetségek? És mire szavazták meg nekik azt a 300 ezer forintot? § Magyarországon ma 800 ezer hátrányos helyzetű | fiatal él, sokan épp mostanában válnak munkanélkülivé. ^ Hamarosan 3 millió pályája kezdetén álló ember élete & lesz kilátástalan. Ezt a problémát komolyan vállalni $ kell. az emberi értékekbe vetett hitet. Hogy az erkölcsileg vagy anyagilag hátrányos helyzetű tagjaik ne szégyenként éljék meg akaratukon kívüli sorsukat, hanem találjanak az egyesületben életteret, kibontakozási lehetőséget, és a volt otthon, a gyermekváros szeretetforrásából merítve megvalósítsák önmagukat. Az egyesület elnöke, Danyi Imre elpanaszolta, hogy az alakuló gyűlést a gyermekvárosban szerették volna tartani, de a vezetőség kiutasította őket annak ellenére, hogy tervüket telefonon a minisztériumból is támogatták, kérve, hogy az otthon mindenben segítse őket. Így hát szinte az utcára szorultak, és végül a Fóti Ifjúsági Ház udvarán alakultak meg. — Az emberek mégsem egy- től-egyik közönyösek — mondta Danyi Imre. — Hamar érkezett segítség a Pest Megyei
