Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-20 / 248. szám
4 1989. OKTOBER 20.. TÉNTEK Ez azért tényleg őrület. Illegalitásban a Mókus őrs Lacika nagyon komoly. Muszáj is, hogy az legyen, hisz ő nlost illegalitásban van. Mint a Lenin bácsi. Mii csodálkozom ezen, ránt egyet dühösen a nadrágján. Nincs elég úttörövezető. A Mókus őrs pedig felnőttek nélkül nem működhet. Tudniillik ... kezdené, de elakad. Tudniillik nem jogi személy, próbálok segíteni Meg hogy a gyermekek felelőssége. Igen, ez az, kapaszkodik a szóba.'A gyerekek nem felelnek saját magukért. Tehát ők most illegálisan működnek akkor. Illegális a nótafájuk, a mókamesterük, a krónikásuk, mindenki. Hát ilyen mókusok ök. A dalban még a fán voltak vidámak, most viszont a föld alatt. Titokban. Tudom, vágóii a szavába. Mint a Lenin bácsi. junk — bár még az úttörő- szövetségben sem tudják megmondani hány —, de valószínűleg több úttörőcsapat is megszűnik a megyében. Nem őrsök, rajok tehát, hanem egész csapatok. Ott viszont, ahol megmaradnak, a megfogyatkozott úttörővezetői gárda miatt csak kevesebb gyermekkel foglalkozhatnak a mozgalom keretein belül. Amivel tehát néhány bekezdéssel feljebb csupán a párhuzam kedvéért viccelődtem, — mármint hogy úttörők kerülnek az utcára — az tényleg bekövetkezhet. Igaz ugyan, hogy az iskolának is kötelessége valamilyen módon szervezni a gyermekek — szakzsargonnal élve — szabadidős tevékenységét, ám ez sokak szerint nem az igazi. Márpedig a helyzetet akár súlyosnak is nevezhetnénk. Bak Ferenc szigetszentmiklósi úttörőelnök szerint a körzetében a gyermeklétszám mintegy 40 százalékos csökkenése várható. A jó bolondok Hasonló számokról ad hírt a váci terület gazdája, Csengery Klára is, hozzátéve, hogy náluk hivatalosan valószínűleg . két csapat, a váci, Árpád-iskolában működő, és a nagymarosi szűnik majd meg. Egyelőre, tehetnénk most már mi az elhangzottakhoz, mert egy-két éven belül — hacsak nem történik radikális változás —, az úttörőszövetség akár úttörőrajjá alakulhatna át. Jó bolondnak tartják az útugy latszik mindennap valami új rosszal kell. megbarátkoznunk. Azt már megszoktuk talán — ha le nem is nyeltük —, hogy munkalehetőség híján emberek százai, ezrei kerülhetnek az utcára, ám hogy az úttörők ... ! Ez azért tényleg őrület! Pedig a legfiatalabbak életének évtizedekig megingathatatlannak hitt bástyája, az úttörőmozgalom megingott. FoqoüI és körömmel oo Ráadásul a cserkészek táborának erősödésével nemhogy foggúl-körömmel harcolna a szervezet minden egyes pajtásáért, de úttörővezetők híján maga is kénytelen megválni néhány úttörőtől. Olyan probléma ez, melyre korábban gondolni sem lehetett. A pedagógusoknak hosz- szú esztendőkön keresztül ajánlatos volt vállalni az úttörővezetést. És a tanáremberek értettek a szóból. Elvégre ők is feladtak nekünk, diákoknak annak.idején ajánlott irodalmakat, amelyeket ha nem olvastunk el, hát a félévi osztályzatunk bánta. Tehát akadtak mindig úttörővezetők, akik hol szívesen, hol szívtelenül, de csinálták amit kellett. Napjainkban azonban az úttörőmozgalom is megújulni készül. Ennek a megújulásnak pedig egyik alapvető feltétele a felnőttek és gyermekek önkéntessége. Az elv kinyilatkoztatása után az eredmény sem váratott magára sokáig: az úttörővezetők száma drasztikusan csökkenni kezdett. Hogy a házunk táján maradÖt kontinens a világ közepén Politikai bestseller lesz? Marosán György Fel kellett állnom című kötete a napokban kerül a könyvesboltokba. Ez alkalomból tartott tegnap nemzetközi sajtótájékoztatót kiadója, a Hírlapkiadó Vállalat. A 81 esztendős szerző sorozatzárónak szánta ezt az ötödik művet, amely a többivel ellentétben nem tartja be a kronológia sorrendjét. Ö volt az a politikus, aki már 1959-ben felhívta a figyelmet' a visszarendeződésre, s határozottan, keményen lépett fel ellene. Sokszor mondták róla, hogy csak munkásokkal tud szót érteni. A Tabu-sorozatban megjelent kötet legizgalmasabb fejezeteit a magyar értelmiség képviselőivel folytatott polémia tölti ki, s olyan fontos kérdésekről ír, mint 1956 vagy 1958, továbbá Nagy Imre életútja. Marosán György a sajtótájékoztatón felidézte, hogy 1937-ben folytatta Kádár Jánossal talán az utolsó nagy beszélgetést. Ezután meghalt a felesége, ő pedig számot vetett addigi életével. Határozottan kijelentette: semmit nem kell iikvidálnia életéből. Szerencsés embernek tartja magát, mert „mindig azt csináltak belőlem, ami vagyok” — fogalmazta meg. Kérdésünkre elmondotta, hogy nyist is Szoros kapcsolatban all a munkásokkal. Tíz év alatt ezernyolcszáz előadást tartott, többek között Fest megyében is. Sok meghívást kap ma is szűkebb hazánkból, azonban nem fogadja el; megromlott egészségi állapota miatt. Azok közé tartozónak vallja magát, aki ha úgy érzi, hogy igaza van, nem ismer határt, nem tudja, mikor kell felállni. Ha most lenne 60 éves, a mai vezetésnek igen rossz napjai lennének — jelentette ki. Három idősebb újságolvasó, egyetemi végzettségű emberrel beszélgetett szerdán. Megkérdezte tőlük, szerintük mi a legfontosabb hír aznap? Többféle választ kapott, de nem azt, amit várt, mert szerinte a Gorbacsov és Willy Brand találkozó mindenek fölé emelkedik. Ez ugyanis évtizedekre meghatározhatja a politikai irányvonalat. Az előrelátáshoz azonban politikai műveltség és tapasztalat szükséges. Meg kell érteni: nem Magyarország a világ közepe! Ha valaki egy mozgalmat elindít, annak tudnia kell: mi az út vége. „Ezért kellett föl- állnom; a tisztelt politikusaink sokkal jobban el voltak foglalva mással, ugyanúgy, mint most. Nem az előrelátás volt a fontos. Ha ez a könyv felhívja a figyelmet a veszélyre — akkor betöltötte a hivatását” — mondta. Még három dátumot szeretne feldolgozni, ha az egészsége engedi: 1975, 1980 és 1985. Lehetett-e 1975-ben látni, hogy mi lesz tíz évvel később? Ügy ítélte meglehetett, részleteiben ugyan nem, de folyamatában igen. Azt azonban sosem hitte volna, hogy hazánk morálisan olyan mélyre süllyed, mint ahol most van — jelentette ki. A Fel kellett állnom című könyv azonban nem napjaink politikai helyzetével foglalkozik, hiszen 1973-ban íródott. Meglehet, hogy mégis politikai bestseller lesz? V. A. törővezetőket, panaszkodik a váci úttörőelnök, < a sziget- szentmiklósiak pedig végső elkeseredésükben már az újság hasábjain keresnek ilyen jó bolondokat. A Kisdunatáj novemberi számában jelenik majd meg az a felhívás, amelynek másolatát a fiókjában őrzi Bak Ferenc. A hirdetés készítői felnőttek és fiatalok jelentkezését várják, mindazokét, akik szívesen tevékenykednének a gyermekekért az úttörőmozgalomban. Mint írják, .,a most határozottan kinyilvánított önkéntesség felteszi a kérdést, mi legyen azokkal a pajtásokkal akik úttörők-kisdobosok, és továbbra is szeretnének a mozgalomban részt venni, de az eddig őket vezető pedagógus nem vállalja az úttörővezetést. így több száz gyermek marad vezető nélkül területünkön, kik kötőditek a mozgalomhoz, szeretik programjait, szívesen viselik az úttá- rőnyakkendőt.” Mit veszítettünk ? A szigetszentmiklósi elnök azonban nem túl bizakodó. Kíváncsi vagyok, hányán fognak megmozdulni erre, teszi fel csöppet sem derűlátó hangsúllyal a költői kérdést. Aggodalmát igazolandó valószínűleg hivatkozhatna az unos-untalan idézett statisztikákra, melyek szerint tíz percekben mérhető a szülőknek saját gyermekük nevelésére szánt ideje. Mennyi jutna akkor a máséra? Könnyű volna azonban a kialakult szituációért a tanárokat tenni felelőssé. Könnyű — de elhibázott. Mert a rájuk mutogatókra kapásból mutogathatnának vissza a pedagógusok. Beszélhetnének arról például, hogy évek óta nincs megnyugtatóan rendezve a csapatvezetői tiszteletdíjak sorsa. A legújabb megoldás szerint hivatalosan megvonták a tisztség betöltéséért járó órakedvezményt, és helyette diákmozgalmat segítő pedagóguspótlék címén 600 és 900 forint közötti összeget fizetnek a csapatvezetőknek. A többi „jó bolond” pedig természetesen társadalmi munkában tenné a dolgát, miként teszik azt — és erre mind többen hivatkoznak — a nyugati országok gyermekmozgalmainak vezetői. Ám ők tehetik — odaát. Nálunk azonban mái rég megbukott a háromszor nyolc marxi matematikája. Ki vethetne követ tehát arra az úttörővezetőre, aki nyakkendő helyett munkaruhát ölt, néha csak képletesen, néha valósággal is, rhagára? Országos bajokról beszélünk, mondja Bak Ferenc Gazdaságról, felzárkózásról, szegénységről, meg európaiságról. Csak egy valamiről nem veszünk tudomást. A gyermekeinkről. Persze mentegetőzhetnénk, ők csupán a Mókus őrsöt veszíthetik el, mi viszont a munkahelyünket, céljainkat, biztonságunkat. Ám valahol a két dolog ugyanaz. S hogy ez előfordulhatott, arra senki sem számított. Sem az úttörők, sem mi. Sem a Lenin bácsi. Falusy Zsigmond KORFORDULÓ Scgítsép — nem csak szavakkal ö o Elmulasztott lehetőség Gyakori téma mostanában a legkülönbözőbb fórumokon a nyugdíjasok számos gondja. Alacsonyak a nyugdíjak, magasak az árak, sokan napi megélhetési gondokkal küszködnek. A panaszokon cs az időnként érzelmes szónoklatokon kívül azonban — mitagadás — ugyancsak kevés történik, ami megkönnyítheti életüket. Az elszomorító jelentés mellett örvendetes kezdeményezésnek mutatkozott ezért — szeptember végén — a Szak- szervezetek Budapesti Tanácsának akciója, amelynek keretében a főváros több pontján néhány napon keresztül kedvezményes piacokat nyitottak, s nagy tételekben olcsó árukat hoztak forgalomba. A sikeres akcióban, amelynek keretében néhány nap alatt 350 ezer forintot takarít hatott meg a fővárosi la kosság — mindenekelőtt a kispénzű nyugdíjasok —, nagy segítséget jelentett a Pest megyei gazdaságok segítőkész részvétele. A jó kezdeményezésben ugyanis oroszlánrészt vállalt az albertirsai Szabadság, és a dánszentmiklósi Micsurin Tsz, valamint a Kertészeti Egyetem szigetbecsei szakcsoportja. A főváros négy pontján kijelölt árusítóhelyek között volt a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának Amerikai úti központja, illetve az előtte hú zódó utcaszakasz. Még bekötött szemmel sem lehetett nem észrevenni, hogy a szakszervezeteknek ez az akciója mi lyen nagy segítséget jelenthet a lakosságnak. Különös tehát, hogy a Pest megyei illetékesekét "nfern indította cselekvésre a jó példa. Megyénk városaiban ugyanis sehol nem került sor ilyenfajta kezdeményezésre, legalábbis megyei Nemzetközi fesztivál A nyugdíjasklubok és az idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége november 17—21-e között első ízben rendezi meg az idősek I. nemzetközi fesztiválját. Az ötnapos program keretében a résztvevőknek alkalmuk lesz arra, hogy a külföldi vendégekkel megbeszéljék tapasztalataikat. Lehetőségük nyílik, hogy megismerjék miként élnek más országokban a nyugdíjasok. Tájékozódhatnak arról, milyen segítséget nyújt számukra az állam, és mennyi figyelmet fordít rájuk a társadalom. A fesztivált szórakoztató programok színesítik. Ezek egyike lesz például, hogy bemutatkozik számos, az ország különböző részében működő nyugdíjasklub kuitúrcsoport- ja. A műsorban több Pest megyei népművészeti kör is szerepel. K. Z. Magyar Chopin Társaság Gödöllői kezdeményezés Magyar Chopin Társaság alakult Gödöllőn, a zeneszerző halálának 140. évfordulója alkalmából. Pálfalvi Ferenc, az országos társaság létrehozását kezdeményező Gödöllői Állami Zeneiskola igazgatója, egyben a Magyar Chopin Társaság főtitkára ' elmondotta, hogy a társaság célja Chopin emlékének és zenei hagyatékának ápolása, a muzsikus életművének minél szélesebb körű megismertetése és műveinek megjelentetése. A társaság az ország számos városában szervez majd Chopin- hangversenyeket, vállalja továbbá tehetséges fiatal zongoristák támogatását, tanul- mányutakat szervez részükre, biztosítja a részvételüket a Chopin-versenyeken. Híres Chopin-előadók közreműködésével mesterkurzusokat kezdeményez fiatal zongora- művészek részére. A Magyar Chopin Társaság a hivatásos muzsikusokon kívül tagjainak sorába hívja a Chopin művészetét kedvelőket is. akcióban nem. Pedig a városlakók házai előtt nincsenek konyhakertek, ahol saját termésű burgonyával, zöldségfélével, frissen szedett almával láthatnák el magukat a téli hónapokra. A példa követése azért Is fokozottan indokolt Pest megyében, mert helyenként o városi piacok árai még a Budapestieknél is magasabbak. Jó alkalom lett volna tehát egy ilyen lehetőség megszervezése arra, hogy az illetékesek bizonyítsák, szívükön viselik tagjaik érdekeit. Talán még nincs egészen késő, hogy az elmaradt lehetőséget pótolják. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, amint arról az illetékesek lapunkat tájékoztatták, szívesen segítene a tapasztalatok megosztásában. Kíváncsian várjuk, hogy a megyei szakemberek élnek-e ezekkel a lehetőségekkel. Kasznár Zoltán így látja az olvasó Ingyenjegy—bürokráciával Sok szó esett már a hetven éven felüliek utazási kedvezményeiről. Ezzel kapcsolatosan számos nyilatkozatot is hallhattunk: a közlekedési vállalatok pedig a költségvetésnek kívánják benyújtani a számlát. Ennek érdekében a Volán ingyenes menetjegyet állít ki, statisztikákat készít arról, hogy a vállalatot a be nem folyt bevételek miatt mennyi kár éri. Hangoztatják azt is, hogy az állam egyes szociálpolitikai problémákat a közlekedési vállalatok bevételéből kíván megoldani. Elemző közgazdászok kimutatták, hogy például 1989 júniusában a Volán-vállalat 67 ezer 770 darab ingyenes menetjegyet adott ki 2 millió 363 681 forint értékben. És ezt az összeget nézetük szerint dolgozóik hátrányára. a vállalat bevételéből bocsátják a szociálpolitika rendelkezésére. Igen ám, csakhogy egy kis hiba csúszott a Volán számításába! Az idősek ingyenes utazása ugyanis semmi kimutatható többletköltséget nem okoz, mivel a járatok akkor is közlekednének, ha nem szállítanának díjtalanul nyugdíjas utazókat. Többletköltséget legfeljebb a Volán ezzel kapcsolatos túlzott adminisztrációja jelent. Igaz viszont az, hogy a vállalat bizonyos összegű bevételtől elesik, az azonban közel sem azonos a kimutatott több mint kétmillió forinttal. Az utazók igen nagy hányada nem venné igénybe a szolgáltatást, ha ezért fizetnie kellene. Egy másik nem is elhanyagolható rész se fizetne teljes összeget, hiszen felhasználná az eddig 90 százalékos kedvezményre jogosító utalványát. Véleményem szerint a Volán bevételét az ingyenes utazás csupán néhány százezer forinttal csökkenti. Hangsúlyozom azonban, hogy az semmiképp se jelent többletköltséget. Megértem, hogy a vállatatok szeretnék megtéríttetni a bevételkiesést. de elvárható, hogy a komoly elemzés után reális számlát nyújtsanak be a költségvetésnek. Kérdés, hogy egy ilyen számlával is tud-e a költségvetés valamit kezdeni. És még valamit: a Volán nehezményezi, hogy a 70 éven felüliek nem csak a szükséges utazásaikhoz veszik igénybe a kedvezményt, pedig véleményük szerint azt azért kapják. Ügy gondolom, valamenv- nyi kedvezményben részesülő jogosan tiltakozik az ellen, hogy egy közlekedési vállalat határozza meg a kormány által biztosított kedvezmények igénybevételi lehetőségét. Balogh Gyula Pomáz A lakók észre sem veszik Malteros ládák, téglahalmok között botorkál a látogató, aki a zsámbéki öregek napközi otthonát keresi fel. Építkeznek. A szakemberek nagy igyekezettel dolgoznak, mert tudják, hogy az év vége előtt vissza kell állni a régi, nyugalmas életnek az otthon falai között. Ha- a munkával végeznek, négy új szobával bővül az intézmény, ahol tíz ember számára éjszakai szállás is lesz. Ekkor a társalgóból kiköltöztetik az ágyakat, és a helyiség ismét a szórakozást és kikapcsolódást szolgálja majd. Szerencsére az otthon vezetői jól végzik a szervező munkájukat. A huszonnégy lakó semmit sem érez a felfordulásból. A Rendelkezésre álló társalgóban ennek ellenére kellemesen tölthetik idejüket, nézhetik a televíziót, olvasgathatnak a klubkönyvtárban. Akinek pedig a horgolás a szenvedélye, otthonos környezetben élhet ennek a hobbijának Is.
