Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-20 / 248. szám

4 1989. OKTOBER 20.. TÉNTEK Ez azért tényleg őrület. Illegalitásban a Mókus őrs Lacika nagyon komoly. Muszáj is, hogy az legyen, hisz ő nlost illegalitásban van. Mint a Lenin bácsi. Mii csodálkozom ezen, ránt egyet dühösen a nadrágján. Nincs elég úttörövezető. A Mókus őrs pedig felnőttek nélkül nem működhet. Tudniillik ... kezdené, de el­akad. Tudniillik nem jogi személy, próbálok segíteni Meg hogy a gyermekek felelőssége. Igen, ez az, kapasz­kodik a szóba.'A gyerekek nem felelnek saját magu­kért. Tehát ők most illegálisan működnek akkor. Ille­gális a nótafájuk, a mókamesterük, a krónikásuk, min­denki. Hát ilyen mókusok ök. A dalban még a fán vol­tak vidámak, most viszont a föld alatt. Titokban. Tu­dom, vágóii a szavába. Mint a Lenin bácsi. junk — bár még az úttörő- szövetségben sem tudják meg­mondani hány —, de valószí­nűleg több úttörőcsapat is megszűnik a megyében. Nem őrsök, rajok tehát, hanem egész csapatok. Ott viszont, ahol megmaradnak, a megfo­gyatkozott úttörővezetői gárda miatt csak kevesebb gyermek­kel foglalkozhatnak a mozga­lom keretein belül. Amivel te­hát néhány bekezdéssel fel­jebb csupán a párhuzam ked­véért viccelődtem, — már­mint hogy úttörők kerülnek az utcára — az tényleg bekö­vetkezhet. Igaz ugyan, hogy az iskolának is kötelessége va­lamilyen módon szervezni a gyermekek — szakzsargonnal élve — szabadidős tevékenysé­gét, ám ez sokak szerint nem az igazi. Márpedig a helyzetet akár súlyosnak is nevezhetnénk. Bak Ferenc szigetszentmiklósi úttörőelnök szerint a körzeté­ben a gyermeklétszám mint­egy 40 százalékos csökkenése várható. A jó bolondok Hasonló számokról ad hírt a váci terület gazdája, Csengery Klára is, hozzátéve, hogy náluk hivatalosan való­színűleg . két csapat, a váci, Árpád-iskolában működő, és a nagymarosi szűnik majd meg. Egyelőre, tehetnénk most már mi az elhangzottakhoz, mert egy-két éven belül — hacsak nem történik radiká­lis változás —, az úttörőszö­vetség akár úttörőrajjá ala­kulhatna át. Jó bolondnak tartják az út­ugy latszik mindennap va­lami új rosszal kell. megba­rátkoznunk. Azt már meg­szoktuk talán — ha le nem is nyeltük —, hogy munkalehe­tőség híján emberek százai, ezrei kerülhetnek az utcára, ám hogy az úttörők ... ! Ez azért tényleg őrület! Pedig a legfiatalabbak életének évtize­dekig megingathatatlannak hitt bástyája, az úttörőmozga­lom megingott. FoqoüI és körömmel oo Ráadásul a cserkészek tá­borának erősödésével nem­hogy foggúl-körömmel har­colna a szervezet minden egyes pajtásáért, de úttörőve­zetők híján maga is kénytelen megválni néhány úttörőtől. Olyan probléma ez, melyre korábban gondolni sem lehe­tett. A pedagógusoknak hosz- szú esztendőkön keresztül ajánlatos volt vállalni az út­törővezetést. És a tanárembe­rek értettek a szóból. Elvégre ők is feladtak nekünk, diá­koknak annak.idején ajánlott irodalmakat, amelyeket ha nem olvastunk el, hát a félévi osztályzatunk bánta. Tehát akadtak mindig úttörővezetők, akik hol szívesen, hol szívtele­nül, de csinálták amit kellett. Napjainkban azonban az úttörőmozgalom is megújulni készül. Ennek a megújulásnak pedig egyik alapvető feltétele a felnőttek és gyermekek ön­kéntessége. Az elv kinyilat­koztatása után az eredmény sem váratott magára sokáig: az úttörővezetők száma drasz­tikusan csökkenni kezdett. Hogy a házunk táján marad­Öt kontinens a világ közepén Politikai bestseller lesz? Marosán György Fel kellett állnom című kötete a napok­ban kerül a könyvesboltokba. Ez alkalomból tartott tegnap nemzetközi sajtótájékoztatót kiadója, a Hírlapkiadó Válla­lat. A 81 esztendős szerző so­rozatzárónak szánta ezt az ötödik művet, amely a többi­vel ellentétben nem tartja be a kronológia sorrendjét. Ö volt az a politikus, aki már 1959-ben felhívta a figyelmet' a visszarendeződésre, s hatá­rozottan, keményen lépett fel ellene. Sokszor mondták róla, hogy csak munkásokkal tud szót érteni. A Tabu-sorozat­ban megjelent kötet legizgal­masabb fejezeteit a magyar értelmiség képviselőivel foly­tatott polémia tölti ki, s olyan fontos kérdésekről ír, mint 1956 vagy 1958, továbbá Nagy Imre életútja. Marosán György a sajtótá­jékoztatón felidézte, hogy 1937-ben folytatta Kádár Já­nossal talán az utolsó nagy beszélgetést. Ezután meghalt a felesége, ő pedig számot vetett addigi életével. Határo­zottan kijelentette: semmit nem kell iikvidálnia életéből. Szerencsés embernek tartja magát, mert „mindig azt csi­náltak belőlem, ami vagyok” — fogalmazta meg. Kérdésünkre elmondotta, hogy nyist is Szoros kapcso­latban all a munkásokkal. Tíz év alatt ezernyolcszáz elő­adást tartott, többek között Fest megyében is. Sok meghí­vást kap ma is szűkebb ha­zánkból, azonban nem fogad­ja el; megromlott egészségi állapota miatt. Azok közé tartozónak vall­ja magát, aki ha úgy érzi, hogy igaza van, nem ismer határt, nem tudja, mikor kell felállni. Ha most lenne 60 éves, a mai vezetésnek igen rossz napjai lennének — je­lentette ki. Három idősebb újságolvasó, egyetemi vég­zettségű emberrel beszélge­tett szerdán. Megkérdezte tő­lük, szerintük mi a legfonto­sabb hír aznap? Többféle vá­laszt kapott, de nem azt, amit várt, mert szerinte a Gorba­csov és Willy Brand találko­zó mindenek fölé emelkedik. Ez ugyanis évtizedekre meg­határozhatja a politikai irány­vonalat. Az előrelátáshoz azonban politikai műveltség és tapasztalat szükséges. Meg kell érteni: nem Magyaror­szág a világ közepe! Ha valaki egy mozgalmat elindít, annak tudnia kell: mi az út vége. „Ezért kellett föl- állnom; a tisztelt politiku­saink sokkal jobban el voltak foglalva mással, ugyanúgy, mint most. Nem az előrelátás volt a fontos. Ha ez a könyv felhívja a figyelmet a veszély­re — akkor betöltötte a hiva­tását” — mondta. Még három dátumot szeret­ne feldolgozni, ha az egészsé­ge engedi: 1975, 1980 és 1985. Lehetett-e 1975-ben látni, hogy mi lesz tíz évvel ké­sőbb? Ügy ítélte meglehetett, részleteiben ugyan nem, de folyamatában igen. Azt azon­ban sosem hitte volna, hogy hazánk morálisan olyan mély­re süllyed, mint ahol most van — jelentette ki. A Fel kellett állnom című könyv azonban nem nap­jaink politikai helyzetével foglalkozik, hiszen 1973-ban íródott. Meglehet, hogy mégis politikai bestseller lesz? V. A. törővezetőket, panaszkodik a váci úttörőelnök, < a sziget- szentmiklósiak pedig végső el­keseredésükben már az újság hasábjain keresnek ilyen jó bolondokat. A Kisdunatáj no­vemberi számában jelenik majd meg az a felhívás, amelynek másolatát a fiókjá­ban őrzi Bak Ferenc. A hir­detés készítői felnőttek és fia­talok jelentkezését várják, mindazokét, akik szívesen te­vékenykednének a gyermeke­kért az úttörőmozgalomban. Mint írják, .,a most határo­zottan kinyilvánított önkén­tesség felteszi a kérdést, mi legyen azokkal a pajtásokkal akik úttörők-kisdobosok, és továbbra is szeretnének a mozgalomban részt venni, de az eddig őket vezető pedagó­gus nem vállalja az úttörőve­zetést. így több száz gyermek marad vezető nélkül terüle­tünkön, kik kötőditek a moz­galomhoz, szeretik program­jait, szívesen viselik az úttá- rőnyakkendőt.” Mit veszítettünk ? A szigetszentmiklósi elnök azonban nem túl bizakodó. Kíváncsi vagyok, hányán fog­nak megmozdulni erre, teszi fel csöppet sem derűlátó hangsúllyal a költői kérdést. Aggodalmát igazolandó való­színűleg hivatkozhatna az unos-untalan idézett statisz­tikákra, melyek szerint tíz percekben mérhető a szülők­nek saját gyermekük nevelé­sére szánt ideje. Mennyi jut­na akkor a máséra? Könnyű volna azonban a ki­alakult szituációért a tanáro­kat tenni felelőssé. Könnyű — de elhibázott. Mert a rájuk mutogatókra kapásból muto­gathatnának vissza a pedagó­gusok. Beszélhetnének arról például, hogy évek óta nincs megnyugtatóan rendezve a csapatvezetői tiszteletdíjak sorsa. A legújabb megoldás szerint hivatalosan megvonták a tisztség betöltéséért járó órakedvezményt, és helyette diákmozgalmat segítő pedagó­guspótlék címén 600 és 900 forint közötti összeget fizetnek a csapatvezetőknek. A többi „jó bolond” pedig természe­tesen társadalmi munkában tenné a dolgát, miként teszik azt — és erre mind többen hivatkoznak — a nyugati or­szágok gyermekmozgalmainak vezetői. Ám ők tehetik — odaát. Nálunk azonban mái rég megbukott a háromszor nyolc marxi matematikája. Ki vethetne követ tehát arra az úttörővezetőre, aki nyakkendő helyett munkaruhát ölt, néha csak képletesen, néha való­sággal is, rhagára? Országos bajokról beszé­lünk, mondja Bak Ferenc Gazdaságról, felzárkózásról, szegénységről, meg európai­ságról. Csak egy valamiről nem veszünk tudomást. A gyerme­keinkről. Persze mentegetőz­hetnénk, ők csupán a Mókus őrsöt veszíthetik el, mi vi­szont a munkahelyünket, cél­jainkat, biztonságunkat. Ám valahol a két dolog ugyanaz. S hogy ez előfordulhatott, ar­ra senki sem számított. Sem az úttörők, sem mi. Sem a Lenin bácsi. Falusy Zsigmond KORFORDULÓ Scgítsép — nem csak szavakkal ö o Elmulasztott lehetőség Gyakori téma mostanában a legkülönbözőbb fórumo­kon a nyugdíjasok számos gondja. Alacsonyak a nyug­díjak, magasak az árak, sokan napi megélhetési gondok­kal küszködnek. A panaszokon cs az időnként érzelmes szónoklatokon kívül azonban — mitagadás — ugyancsak kevés történik, ami megkönnyítheti életüket. Az elszomorító jelentés mel­lett örvendetes kezdeménye­zésnek mutatkozott ezért — szeptember végén — a Szak- szervezetek Budapesti Taná­csának akciója, amelynek ke­retében a főváros több pont­ján néhány napon keresztül kedvezményes piacokat nyitot­tak, s nagy tételekben olcsó árukat hoztak forgalomba. A sikeres akcióban, amely­nek keretében néhány nap alatt 350 ezer forintot takarít hatott meg a fővárosi la kosság — mindenekelőtt a kis­pénzű nyugdíjasok —, nagy segítséget jelentett a Pest me­gyei gazdaságok segítőkész részvétele. A jó kezdeménye­zésben ugyanis oroszlánrészt vállalt az albertirsai Szabad­ság, és a dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz, valamint a Kerté­szeti Egyetem szigetbecsei szakcsoportja. A főváros négy pontján ki­jelölt árusítóhelyek között volt a Szakszervezetek Pest Me­gyei Tanácsának Amerikai úti központja, illetve az előtte hú zódó utcaszakasz. Még bekö­tött szemmel sem lehetett nem észrevenni, hogy a szakszer­vezeteknek ez az akciója mi lyen nagy segítséget jelenthet a lakosságnak. Különös tehát, hogy a Pest megyei illetéke­sekét "nfern indította cselekvés­re a jó példa. Megyénk váro­saiban ugyanis sehol nem ke­rült sor ilyenfajta kezdemé­nyezésre, legalábbis megyei Nemzetközi fesztivál A nyugdíjasklubok és az idősek „Életet az éveknek” Or­szágos Szövetsége november 17—21-e között első ízben ren­dezi meg az idősek I. nemzet­közi fesztiválját. Az ötnapos program keretében a résztve­vőknek alkalmuk lesz arra, hogy a külföldi vendégekkel megbeszéljék tapasztalataikat. Lehetőségük nyílik, hogy meg­ismerjék miként élnek más or­szágokban a nyugdíjasok. Tá­jékozódhatnak arról, milyen segítséget nyújt számukra az állam, és mennyi figyelmet fordít rájuk a társadalom. A fesztivált szórakoztató programok színesítik. Ezek egyike lesz például, hogy be­mutatkozik számos, az ország különböző részében működő nyugdíjasklub kuitúrcsoport- ja. A műsorban több Pest me­gyei népművészeti kör is sze­repel. K. Z. Magyar Chopin Társaság Gödöllői kezdeményezés Magyar Chopin Társaság alakult Gödöllőn, a zeneszerző halálának 140. évfordulója al­kalmából. Pálfalvi Ferenc, az országos társaság létrehozását kezdeményező Gödöllői Álla­mi Zeneiskola igazgatója, egy­ben a Magyar Chopin Társa­ság főtitkára ' elmondotta, hogy a társaság célja Chopin emlékének és zenei hagyaté­kának ápolása, a muzsikus életművének minél szélesebb körű megismertetése és mű­veinek megjelentetése. A tár­saság az ország számos váro­sában szervez majd Chopin- hangversenyeket, vállalja to­vábbá tehetséges fiatal zongo­risták támogatását, tanul- mányutakat szervez részükre, biztosítja a részvételüket a Chopin-versenyeken. Híres Chopin-előadók közreműkö­désével mesterkurzusokat kezdeményez fiatal zongora- művészek részére. A Magyar Chopin Társaság a hivatásos muzsikusokon kívül tagjainak sorába hívja a Chopin művé­szetét kedvelőket is. akcióban nem. Pedig a város­lakók házai előtt nincsenek konyhakertek, ahol saját ter­mésű burgonyával, zöldségfé­lével, frissen szedett almával láthatnák el magukat a téli hónapokra. A példa követése azért Is fokozottan indokolt Pest megyében, mert helyen­ként o városi piacok árai még a Budapestieknél is magasab­bak. Jó alkalom lett volna tehát egy ilyen lehetőség megszerve­zése arra, hogy az illetékesek bizonyítsák, szívükön viselik tagjaik érdekeit. Talán még nincs egészen ké­ső, hogy az elmaradt lehetősé­get pótolják. A Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa, amint arról az illetékesek lapunkat tájékoztatták, szívesen segíte­ne a tapasztalatok megosztá­sában. Kíváncsian várjuk, hogy a megyei szakemberek élnek-e ezekkel a lehetőségekkel. Kasznár Zoltán így látja az olvasó Ingyenjegy—bürokráciával Sok szó esett már a hetven éven felüliek utazási kedvez­ményeiről. Ezzel kapcsolato­san számos nyilatkozatot is hallhattunk: a közlekedési vállalatok pedig a költségve­tésnek kívánják benyújtani a számlát. Ennek érdekében a Volán ingyenes menetjegyet állít ki, statisztikákat készít arról, hogy a vállalatot a be nem folyt bevételek miatt mennyi kár éri. Hangoztatják azt is, hogy az állam egyes szociálpolitikai problémákat a közlekedési vállalatok bevéte­léből kíván megoldani. Elem­ző közgazdászok kimutatták, hogy például 1989 júniusában a Volán-vállalat 67 ezer 770 darab ingyenes menetjegyet adott ki 2 millió 363 681 forint értékben. És ezt az összeget nézetük szerint dolgozóik hát­rányára. a vállalat bevételéből bocsátják a szociálpolitika rendelkezésére. Igen ám, csakhogy egy kis hiba csúszott a Volán számí­tásába! Az idősek ingyenes utazása ugyanis semmi kimu­tatható többletköltséget nem okoz, mivel a járatok akkor is közlekednének, ha nem szállítanának díjtalanul nyug­díjas utazókat. Többletkölt­séget legfeljebb a Volán ezzel kapcsolatos túlzott ad­minisztrációja jelent. Igaz vi­szont az, hogy a vállalat bizo­nyos összegű bevételtől elesik, az azonban közel sem azonos a kimutatott több mint két­millió forinttal. Az utazók igen nagy hányada nem ven­né igénybe a szolgáltatást, ha ezért fizetnie kellene. Egy másik nem is elhanya­golható rész se fizetne teljes összeget, hiszen felhasználná az eddig 90 százalékos ked­vezményre jogosító utalványát. Véleményem szerint a Volán bevételét az ingyenes utazás csupán néhány százezer forint­tal csökkenti. Hangsúlyozom azonban, hogy az semmiképp se jelent többletköltséget. Megértem, hogy a vállatatok szeretnék megtéríttetni a be­vételkiesést. de elvárható, hogy a komoly elemzés után reális számlát nyújtsanak be a költ­ségvetésnek. Kérdés, hogy egy ilyen számlával is tud-e a költségvetés valamit kezde­ni. És még valamit: a Volán nehezményezi, hogy a 70 éven felüliek nem csak a szükséges utazásaikhoz veszik igénybe a kedvezményt, pedig vélemé­nyük szerint azt azért kap­ják. Ügy gondolom, valamenv- nyi kedvezményben részesülő jogosan tiltakozik az ellen, hogy egy közlekedési vállalat határozza meg a kormány ál­tal biztosított kedvezmények igénybevételi lehetőségét. Balogh Gyula Pomáz A lakók észre sem veszik Malteros ládák, téglahalmok között botorkál a látogató, aki a zsámbéki öregek napközi otthonát keresi fel. Építkez­nek. A szakemberek nagy igyekezettel dolgoznak, mert tudják, hogy az év vége előtt vissza kell állni a régi, nyu­galmas életnek az otthon fa­lai között. Ha- a munkával végeznek, négy új szobával bővül az intézmény, ahol tíz ember számára éjszakai szál­lás is lesz. Ekkor a társalgó­ból kiköltöztetik az ágyakat, és a helyiség ismét a szóra­kozást és kikapcsolódást szol­gálja majd. Szerencsére az otthon veze­tői jól végzik a szervező mun­kájukat. A huszonnégy lakó semmit sem érez a felfordu­lásból. A Rendelkezésre álló társalgóban ennek ellenére kellemesen tölthetik idejüket, nézhetik a televíziót, olvasgat­hatnak a klubkönyvtárban. Akinek pedig a horgolás a szenvedélye, otthonos környe­zetben élhet ennek a hobbi­jának Is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom