Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-17 / 245. szám
4 1989. OKTOBER 11., KEDD Megyei szakmai nap Gödöllőn Oldottan, lámpaláz nélkül Postabontás VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUOAPEST, PF.: 311 -1446 Az áprilist zsámbékl megyei színjátszó szakmai napok ntán vasárnap Gödöllőre hívták a vendégeket a szervezők. A sorozat a megyében élő, alkotó színjátszók, rendezők, csoportvezetők és drámapedagógusok rendszeres találkozója. Biztosít tájékoztatást és kapcsolatteremtést, de módot ad egymás munkájának megismerésére, kritikára, tudásátadásra is. A program szerint három csoport mutatkozott be, a Fodor Mihály vezette bagi Fapi- he nevet viselő, országosan elismert gyermekcsoport, az inárcsi diákszínjátszó együttes. akik valaha irodalmi színpadosként kezdték a munkát, s meglepő módon együtt maradtak középiskolásként, bár nincs mögöttük összefogó középiskola. Kovácsné Lapu Mária a vezetőjük. Utolsóként pedig a vendéglátó gödöllői művelődési központ színjátszóinak bemutatója következett Kaposi László vezetésével. A résztvevők valamennyien meghallgatták az egyes műsorokat követő vitákat. Neves vendégként üdvözölték Debre- czeni Tibort, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökét, Thuróczy Györgyöt, a debreceni Alföldi színház nyugalmazott igazgatóját, s a tulajdonképpeni szervezőt, Nagy András Lászlót, aki a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának munkatársa. Apró fáklya vivők — Kell szervezni, mozgatni a működő csoportokat. Cél, hogy jó produkciók szülessenek, és ezek a településeken a hétköznapokon csapódjanak le. A falvak lakói, idősek és fiatalok egyaránt járjanak el az előadásokra, vigyenek ezek a gyerekszínjátszók, az apró fáklyavdvők kultúrát mindenhová — ezzel zárta a beszélgetést Nagy László Antal, s nem véletlen, hogy itt kezdődik a beszámoló, mert egyetértésen túl jjróbálkozása támogatásra méltó. Elmondta még, örvendetes, hogy egyre nagyobb az érdeklődés, jóval többen jöttek el a szakma gyakorlói közül, mint két hónappal ezelőtt Zsám- békra. keredett a rétes, amit sózott, cukrozott, és megborzongtak a gyerekek vagy csepegtek az édességtől. Aztán csónakáztak, hullámzott a víz, de hajótörés esetén úsztak a part felé, s mindezt oldottan, felszabadultan, lámpaláz nélkül, első osztályosán. A jó hatalmáért Így kell csinálni, fejlesztve a mozgást, a beszédet, a ritmust, és észre sem véve, hogy pedagógiai célzattal történik az egész. Fodor tanár úr nagycsoportosai ötödikesek, ők verseket mondtak. Náluk az a cél, hogy megszeressék a lírát. Ezek a gyerekek már nemcsak szeretik, értik is és átélik, amit mondanak, hallhattam Fudrics Mária ceglédi pedagógustól. Az ebédszünetben meghívottakkal beszélgettem, akik vasárnapjukat áldozva, nem kis távolságot megtéve jöttek a szakmai napra. Gomba, Vácszentlászló, Cegléd nincsenek közel, de a színház és a gyerekek szeretete szomszédossá varázsolja. Rágyonszky Zsuzsa például elmondta, hogy a vácszentlászlói iskolában ő kiválóan tudja kamatoztatni az itt látottakat és hallottakat. A délutáni program az inár- csiak műsorával kezdődött, akik Az idő a miénk című műsorukat adták elő. Tavaly született ez a darab, négy részre tagolható. Megtekintése után a vitán részt vevők politizálni kezdtek, hiszen a mű mondanivalója politikai volt, s ez napjainkba vág. Debreczeni Tibor úgy fogalmazott, hogy szerinte az előadó gyerekek optimistábbak lettek és egészséges szkepszist fogalmaztak meg. Eljátszották, hogy a kisember* által irigyelt példaképek vezetik a világot, és ezeket előbb-utóbb le kell dönteni, s nemcsak a rossz érvényesülhet, egyszer át kell billenni, s a jónak kell hatalmon lennie, ma politikailag is esély előtt állunk, és tele vannak napjaink kérdőjelekkel. A Kaposi László vezette gödöllői csoport is a történelembe nyúlt, az ötvenes évekről íródott tankönyvi és műsorfüzed dokumentumok anyagait használták fel. Előadásuk címe: A gyapot éneke. Thuróczy György szerint minden benne volt, amit az ötvenes évekről el lehetett mondani. Kritizálta viszont a gyerekek beszédtisztaságát, a dalok olykor falsul csengését. A betérő vendégeknek színházi élményt jelentett mindhárom produkció. A színházi szakemberek és drámapedagógiával foglalkozók gondolatban átrendeztek részeket, kivettek vagy hozzáírtak. Akadt, aki paródiának nevezte az ötvenes évek krónikáját, és nevetni akart, más úgy vélekedett, ez történelem, és csodálta az előadást, nem várt humort az említett időszakról. r A ' Útra valót is kaptak S hogy célját eléri-e a rendezvénysorozat? Hát az első lépések, úgy tűnik, biztatóak, többen jöttek Gödöllőre, és várhatóan a sorozat következő helyszínén még nagyobb lesz az érdeklődés. A gyerekek és az oktatók viszont szellemiekben gyarapodva, tapasztalatokkal gazdagon és sok jó tanáccsal tértek haza. Árvái Magdolna BTv-FIGYELŐM A produkciókról röviden a történések sorrendjében néhány szót. A bagi gyerekek nem mindennapi vezetője, aki kiváló pedagógus és szinte egész osztályokat mozgat, dolgoztat,, Fodor Mihály. Első osztályos gyerekekkel a jelképes színpadon, improvizációs játékokat játszott. TeÖrökségmentés Az emberiség egyetemes kulturális örökségéért érzett felelősség, s aggodalom hívta életre azt az erdélyi kiállítást, mely az országban, a települések, a városok között vándorútra kél. Az Országos Mű- eméki Felügyelőség által rendezett reprezentatív tárlat Erii My veszélyeztetett öröksége ónét viseli. Találkoznuk vele ’>bb vagy utóbb Pest megyében is. SZÓKIMONDÓ ASSZONYSÁG. Valamikor régen már láttam ezt a kellemesen szórakoztató francia—olasz—spanyol koprodukciót. Nem is írnék róla, ha egyetlen tény nem késztetne rá — s ez Sophia Lorennel kapcsolatos. Akárhogyan is számolok, a film elkészülte óta pontosan huszonnyolc év telt el. S ez még testvérek között sem kevés. Ennyi idő alatt az akkor megszületett kislányból már édesanya, az anyukájából pedig nagymama lesz. Egyszóval mindenki öregszik — csak az egykori szépségkirálynőből lett olasz színésznő nem. De ez még csak hagyján! Túl azon, hogy az évek látszólag nyomtalanul múltak el fölötte, napjainkban szebb, mint bármikor. Ez tulajdonképpen irigységre ingerelhetne, ám nem így áll a helyzet. Véleményem szerint egy szép színésznő — ha meg tudja tenni — maradjon mindig szép! így legalább könnyebben hisszük mi is, hogy csal az a naptár, nem peregnek olyan sebesen az évek! JÁTSSZUNK SZÍNHAZAT! Régóta tudom, hogy baj van. Milyenségéről, okairól jómagam is számtalanszor írtam. Ez a vasárnapi műsor azonban szabályosan kétségbeej- tett. Egy tizenkét éves kislány, Trencsényi Klára tartott tükröt elénk, pedagógusok, szülők elé. S a kép, amelyet a tükör mutatott, egyenesen elbor- zasztó volt. Így hát nem arról szólok most,' hogyan játszottak a gyerekek, inkább arról, hogy mit. A lazán egymáshoz kapcsolódó, apró epizódok Trencsényi Klára naplója és az Origó gyermekszínpad tagjainak élményei alapján készültek, bemutatva a mai iskolások nem éppen örömteli életét, amelynek konfliktusaiért, sivárságáért. szeretetlensé- géért mi, felnőttek vagyunk a felelősek. Szomorú, riasztó a tinédzserek rólunk alkotott véleménye. A fölvonultatott, szerepeltetett tanárok közül csak egyetlen érdemelhette ki a szó igazi értelmében azt a minősítést, hogy pedagógus, s ez az egy is mérhetetlen terror közepette próbált meg ember maradni. A legdöbbenetesebb annak a tanárnőnek a portréja volt, aki egy, az Iskolába most került fiúval — úgymond büntetésképpen — letolatta a koedukált osztályban a nadrágját. Ehhez képest a szadista tornatanárnő gyengéd figura egy századeleji romantikus lányregényből. Nem rajzolt az előadás elviselhetőbb portrét a szülőkről sem. Az elfoglalt, magukat agyondolgozó és fölüdülést más karjában kereső apák, a konyhatündér anyák, az egymással veszekedő és saját gyereküket észre sem vevők — de hát minek is folytanám a sort... Tudjuk valamennyien, milyenek vagyunk, tisztelet a nagyon kevés kivételnek. A legnagyobb gondom nekem ott van, hogy a vasárnap kora délelőtti időpont elsősorban a gyerekeké. Ilyenkor ők ülnek a televízió előtt. Ez az előadás azonban egyértelműen nem nekik, hanem nekünk szólt. Ha a televízió szerkesztőinek helyében lennék, megismételném ezt a műsort olyankor, amikor bizonyosabb lenne, hogy a felnőttek is megnézhetik. Az ötlet megvalósítását külön indokolja a tény, hogy naplóról van szó. tehát o látottak, elhangzottak a szinte elviselhetetlen valóságból merít.keznek. Talán még nem késő változtatni gyermekeink vagy tanítványaink és önmagunk kapcsolatán. Legalábbis, ami a következő nemzedéket illeti Mert a mostani tinédzserek jó része már elveszett a számunkra. Mondhatják, pesszimista va- gvok, és erről egyáltalán nincs szó. Kérem! Inkáhb vállalom a negatív minősítést — és ne legyen igazam! Sajnos, a napló és maga a hétköznani élet épp az ellenkezőjét támasztja alá ... Körmendi Zsuzsa Megalakult a KDNP 1989. szeptember 30-án tartotta alakuló ülését Budapesten a József Attila Gimnáziumban a Kereszténydemokrata Néppárt. A KDNP az 1945-ben alakult Demokrata Néppárt (Barankovics párt) jogutóda. Önállóan először az 1947-es választásokon indult és 62 mandátummal a második helyet szerezte meg. A második legerősebb ellenzéki párt volt mintegy 1 millió szavazattal. Milyen párt is a KDNP? 1. Világnézeti párt; a keresztény állameszme talaján álló politikai párt. A keresztény állameszme pedig az ember földi tökéletesedését szolgáló állam eszméje. Tagadja, hogy valamilyen osztály, párt vagy egyéni önkény elnyomó eszköz lehet. Természetesen tagadja a proletárdiktatúrát is. Mert az ember szabadnak, függetlennek születik, és senkinek, senki felett nincs joga diktatúrát gyakorolni. Ami a közjót, az igazságot és a szabadságot sérti, az tilos az állam számára is. Viszont köteles mindent megtenni, ami a szabad ember boldogulását elősegíti. A pártot egyik vallási felekezet sem támogatja, de nem is fogadna el támogatást. 2. Ellenzéki párt. Ezt azonban nem úgy kell érteni, hogy a kormány minden tettét helytelenítjük, hanem úgy, hogy a kormány még sok mindent nem tett meg eddig egy igazságos, szocialista és demokratikus rend kiépítése érdekében. Tehát nem hatalmi ellenzék akarunk lenni". De célunk nem a kormány megbuktatása, hanem a programunk Valóra váltása. Azokat a kormányzati kezdeményezéseket, amelyek igazságtalanok, nem a köz javát szolgálják, vagy az emberi szabadságjogokat sértik, igyekszünk megakadályozni. Konstruktív ellenzék akarunk lenni! 3. Választási párt. A szavazó polgárokat minden törvényes eszközzel igyekszünk meggyőzni programunk helyességéről, és minél több képviselőnket kívánunk a parlamentbe juttatni. Gödöllőén is megalakítottuk a helyi szervezetet. Címünk: Petőfi tér 15. Korra, nemre és vallásra való tekintet nélkül várjuk azok jelentkezését, akik úgy érzik, hogy elképzeléseinkkel , szimpatizálnak. Tervünk, hogy a felvételünket kérni fogjuk a városunkban működő Ellenzéki Klubba és együtt munkálkodunk a demokratikus eszmék megvalósításáért. Mészáros Gyula Gödöllő Nincs egyetértés 1989. szeptember 16-án a Népszabadságban Hogyan tovább a vízlépcsőügyben ? címmel egy olyan összeállítás jelent meg, ahol már ilyet állítanak: működtetése — ha az erőmű fel is épül — gazdaságtalan. hogy honnan veszik ezt, azt nem tudni ! Már több éve figyelemmel kísérjük a nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos híradásokat a sajtóban és máshol is. De az utóbbi időben szinte nem találkozunk olyannal, amik az erőmű megvalósítása mellett szólnának. Miért csak az erőmüvet ellenzők mondhatják el a véleményüket? Ezzel nem tudunk egyetérteni! Adassék meg minden félnek, hogy a témával kapcsolatos nézetéit kifejtse. Ez bizonyítaná azt, hogy a kibontakozóban lévő demokrácia ■ valóban létező valami, és nem csak egyesek demokráciája. Döntsék már el végre az illetékesek (azok, akik értenek hozzá), hogy a jelenlegi állásból hogyan lehet minél kevesebb gonddal az erőművet felépíteni, vagy arról lemondani! És ezt ne a népre bízzák, mert az ehhez nem ért. Akik pedig döntenek, azok a felelősséget is vállalják! A szomszédokkal pedig jó lenne egyetérteni. Mert így-úgy, hí- mezve-hámozva, kissé provokálva viselkedni — ez senkinek nem használ. Különösen nekünk nem. Ami ugyancsak nem tetszik, hogy egyes ellenzéki személyeket mindig akkor vesznek elő, amikor a kormánynak Valamiről dönteni kell. Miért? Mert nekik semmi sem drága? A levélben azért szólok többesszámban, mert a leírtak többünk véleménye. Koroknál Gábor Vámosmikola ★ Valóban régóta dúl a huzavona: vízlépcső legyen vagy ne legyen. És pont a Pest Megyei Hírlap az az újság, amely az erőmű mellett voksolókat és az ellenzőit egyaránt megszólaltatta. Hogy legyen vagy ne legyen, azt nem vagyunk hivatottak eldönteni. Az azonban tény, hogy ma az ország lakosainak többsége inkább a „ne legyen” mellett szavazna. Tudják ezt a sajtóban nyilatkozók is. És azt is, hogy sokkal nehezebb a közhangulat ellen beszélni, mint mellette. Kíváncsian várjuk tehát olvasónk további leveleit: e levél megjelenése után kapott-e reagálásokat? És hátha mi is kapunk ... Egyébként Tom Lantos amerikai képviselő egyszer azt nyilatkozta, hogy a demokrácia lassan működik. De jól. Pont azért, mert demokrácia. Csak a diktatúrák képesek gyors döntésre. ListacsökBcentés Az MDF Érd és vidéke javasolja, hogy olyan választási törvénytervezetet fogadjanak el, amelyben minden városnak önálló egyéni választókerülete van. azaz egy-egy város köré alakítsák a választási körzeteket. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy (a főváros és néhány kiemelt nagyváros figyelembe vételével) meg kell emelni az egyénileg választható képviselők számát 40 százalékról 60 százalékra. Ily módon a 152 képviselői hellyel szemben 185-200 egyénileg választható képviselő juthat el a parlamentbe. Ez egyrészt nem sérti az egyeztető tárgyalásokon elfogadott megállapodás alapelveit, de tesz egy lépést a feltétlenül megvalósítandó ön- kormányzatok felé. Másrészt kiküszöböli azokat a visszás helyzeteket, egészségtelen rivalizálásokat, amelyeket az okozhat, hogy nagyjából azonos lélekszámú, önálló karakterű városok a tervezet szerint óhatatlanul egy választási körzetbe kerüljenek. Elsősorban az országos lista csökkentését javasoljuk, hiszen a töredékszavazatok várhatóan úgyis megnövelik az ilyen listán bekerülő képviselők számát. Kérjük, hogv az országgyűlési képviselők döntésük meghozatalakor e szempontokat is mérlegeljék. A Füsgetlen Kisgazdapárt, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének helyi szervezetei Leégett plakátok Annak ellenére, hogy az SZDSZ két tagjának, dr. Demszky Gábornak és Hódosán Rózának az előadását hirdető, közel 40 plakátot naponta át kellett cserélni — mert valakik leszagatták, sőt leégették azokat — közel negyvenen jöttek össze 1989. szeptember 15-én, a dunavarsányi Petőfi Művelődési Házban. Faluhelyen félnek az emberek. Az idősebbek még emlékeznek éjjeli zavargásokra, zaklatásokra, a visszarendeződés riasztó valóságára. Csak reménykedni tudok, hogy ez a negyven ember legközelebb négyszáz, később talán négyezer embert is fel tud ébreszteni. Erre a falura is ráférne már az összefogás, és a változtatni akarás. Venczel Éva Dunavarsány ★ Véleményünk szerint csak a nyílt, demokratikus véleménycsere építő jellegű. Ezért a plakáttépést mi is elítéljük. Hát még az égetést, ami már egyenesén tűzveszélyes. Bárki is szervezte-végezte ezt az akciót, tisztában kell lennie azzal, hogy ez félelemkeltésre alkalmas és anarchiához vezet. Ha valakinek nem tetszik az SZDSZ vagy az említett két előadó, akkor azt más formában, szemtől szemben is közölheti. Igaz, ahhoz némi bátorság is szükségeltetik. Pátyen temették el A Népszabadság 1989. június 10-i számának mellékletében közölték azok töredékes névsorát, akik az 1956-os harcok idején vesztették életüket a fővárosban. Az 1369 nevet tartalmazó listán az áldozatok többségének vélhető lakóhelyeként Budapestet jelölték meg. összesen nyolcvan név mellett szerepel vidéki helységnév, közülük nem egy Pest megyei településé. A 662. számon szerepel a 21 esztendős Kovács Imre foglalkozás- és lakóhely-megjelölés nélkül. Nos, ismereteim szerint ő pátyi származású, és itt is temették el — kellő tiszteletadással — a református temetőben. Ügy gondolom, erre az információra mind a kutatóknak, mind a faluban élő fiatalabb generációnak szüksége lehet. Wiedermann Gábor Páty Tennivaló van bőven Az október 4-én Felborult a kancsó, kiömlött a tej címmel megjelent cikkükhöz szeretnék hozzászólni. Én ugyanis az MDF képviselőjének véleményével értek egyet: a fontosabb költekezéseket rangsorolni kellene! Viszont kérdezem, hogy akik korábban bármilyen kérdésben döntöttek Göddel kapcsolatban, azok vajon ma és holnap miért döntenének másképp? Például „középső” és Alsó- göd térségében, a főúttól az úgynevezett Szilvás Mgtsz, a folyó nevű utcák, valamint a kertváros felé eső hatalmas lakóterületnek miért nincs egy közértje? Mindenféle szolgáltatást a főütra helyeztek! Az utcákon kilométeres szakaszok vannak, ahol járda sincs. Azokon a talajvizes területeken — ha két szem eső esik — bokáig járunk a sárban. Óvodát a Tolbuhin út mellett akartak építtetni, már 11 éve. De még az elkezdéséhez sem jutottak el a mai napig. Viszont meg lehet nézni az orvosi épületet (a tsz mellett), és annak esztétikus környezetét. Az már más kérdés, hogy Al- sógöd utcái tele vannak szeméttel, építőanyag-maradványokkal és kóbor kutyákkal. Úgyhogy, tennivaló akadna bőven: a rend, a fegyelem és a szükséges létminimumi célok eléréséhez, Vincze Dánielné Göd
