Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-16 / 244. szám

1989. OKTOBER 16., HÉTFŐ %t£Man 5 MONDJ IGAZAT, BETÖRIK A FEJED? Csoda, ha valaki megszólal ebben az országban Az olvasók talán még emlé­keznek rá, hogy e lapok ha­sábjain is szó volt Reich Fe­rencről, a Szentendre és Vi­déke Áfész elnökéről, illetve Kántor Sándorról, a Pest Me­gyei Vendéglátó Vállalat ve­zérigazgatójáról. A két főnö­köt az teszi hasonlóvá, hogy a róluk szóló írások a viselt dolgaikért elmarasztalják őket. Az előbbit azóta a kül­döttgyűlés felmentette tisztsé­géből, a nyomozás megállapí­totta a folytatólagosan elköve­tett lopás és kétrendbeli sik­kasztás elkövetését, s rövide­sen bíróság elé állítják, az utóbbi — bár a cikk megjele­nése óta újabb visszaélései de­rültek ki — máig vezérigazga­tó, s a vállalati tanács szabja ki rá a büntetést. Az eddigieket csak a ponto­sabb megértés kedvéért bocsá­tottam előre. Mert most nem a két férfiúról, hanem azok­ról kívánok írni, akik döntő szerepet vállaltak a visszás­ságok leleplezésében. Minden­ki tudja, hogy bármelyik gaz­dasági egység belső életéről kívülálló csak akkor alkothat hiteles képet, ha belülről „ bo­rít” valaki. Ez azonban ritka, mert a beosztottak, évtizedes tapasztalataik alapján, félnek a főnököktől, ráadásul néha nekik is jut ez-az, meg aztán a hatalommal bírók a jogsza­bályokkal takargatják huncut­ságaikat. Amennyiben a lelep­lezett mégis hivatalában ma­rad, a „mélytorok’’ szedheti a sátorfáját, sokszor még másutt is nehezen kap munkát. Jog­gal gondolhatná tehát a fize­téséből élő átlagember, hogy a kockázatot vállalók védett­séget élveznek. A következő történet azonban ennek az el­lenkezőjét bizonyítja. Ma már nem titok, hogy a Szentendrei Áfész volt elnöke elleni küzdelemben három boltvezető játszotta a főszere­pet. Hosszú vívódás után dön­töttek úgy, hogy tanúsítják, Reich Ferenc éveken át in­gyen hordta tőlük az árut. Mások a megvesztegetés té­nyét mondták jegyzőkönyvbe. A többség azonban hallgatott. S mi lett azokkal, akik megkockáztatták a leleplezé­sét egy kitűnő párt- és állami kapcsolatokkal rendelkező kis­királynak? A Pest Megyei Fő­ügyészség a Pest Megyei Rendör-főkapitnáyságnak pót­nyomozásra visszaadta az anyagot, mert vádat kívánt emelni a boltvezetők ellen. Mert eltüntették a társadalmi tulajdon dézsmálását. Ugyan­ezt a vétséget a Reich eseté­ben sokan mások is : elkövet­ték, de mert hallgatnak, sem­mi bántódásuk nem esik. De hogyan is merhettek volna szólni a városi pártbi- zottság tagjának, a diktátor elnöknek az áfész boltjában dolgozó emberek? Hiszen a kenyerükbe került volna. S amikor akadnak néhányan, azokra visszaszáll a bume­ráng, s bíróság előtt kell felel­niük, mert engedtek a zsaro­lásnak. Ilyen indokok alapján — ha beszélni kezdenének ha­zánk fiai — a fél országot 'a vádlottak padjára lehetne ül­tetni. Mit mond a Pest Megyei Fó- ügvészség minderre? Azt, hogy ők a jogszabályok alapján jártak el. Remélik, hogy a bíróság méltányolni fogja a tanúk szerepét a bűn- cselekmény leleplezésében, s méltányos büntetést kapnak. Ezek után kész csoda, ha va­laki ebben az országban a korrupció ellen felemeli a szavát. Sokkal okosabb és hasznosabb lapulni és tejelni. Hol van itt a társadalmi igaz­ságosság? Még cifrább a Kántor-ügy alakulása. A három-négy le­leplező és soha meg nem cá­folt tartalmú cikk ellenére a „vezér” a vállalati tanács (lásd az érdekekről és félelem­ről szóló sorokat) közreműkö­désével elbocsátotta, a gazda­sági igazgatót (aki a terhelő dokumentumok garmadáját birtokolja), azzal, hogy ő (már­mint a gazdasági igazgató) a bűnös a hamis mérlegekért, a cég csődjéért és így tovább, az első számú főnök csak alá­írt! Jól tudják a valóságot a Ke­reskedelmi Minisztérium és a Pest Megyei Tanács illetékesei is, mégis a vállalati tanácsra bízzák a döntést. Azóta el­hagyta a Pest Megyei Vendég­látó Vállalatot a szakszerve­zeti titkár is, aki a dolgozók érdekeinek védelmében szin­tén a vezérigazgató ellen fog­lalt állást. S hiába tiltakoztak aláírásgyűjtéssel a két ember érdekében a dolgozók, mit sem használt. Magyarországon ugyanis a leleplező újságcikkek után a rendőrség nem köteles vizsgá­latot indítani. Ehhez arra van szükség, hogy az újságíró, mint állampolgár, írása fé­nyeinek ismeretében feljelen­tést tegyen! Nem tagadom, én ezt a Reich Ferenc esetében megtettem, Kántor Sándornál időhiány miatt még nem. Azonban úgy tűnik, hogy a társadalmi tulajdon védelmé­ben, a korrupció és hatalom­mal való visszaélés ellen szót emelők érdekeit — akiknek feladatuk lenne — nem óvják. Marad tehát a nagyon kény­szerűen gyakorolt „állampol­gári” feljelentés. Vicsotka Mihály Verik a diófát Verik bizony, póznahosszú­ságúra nyújtott karokkal, hogy hozzájussanak az idei termés­hez. S miközben verik a fát, úgy halványulnak a kertek szí­nei. ősz van, visszavonhatatla­nul ősz. Benne járunk az em­beres hónapokban, immár a másodikat koptatjuk. S ahogy a kertek terített asztalát kamrák, pincék mélyébe rej­tők mondogatják: szusszanás- nyi időhöz jutnak arra, hogy a kis közösség gondjaival foglal­kozzanak. Szerét ejtve a kö­zös gondok, problémák megol­dásának. Ha senki sem szer­vezi — nem feszül ki az a lo­bogó, melynek égisze alatt munkára szólítanak fel —, nem árt, ha a szomszédokkal, az utcánkban lakókkal ismét összefogunk. Környezetünk gyarapításáért, szebbé téte­léért, az utak járhatóságáért. Mert a kis közösség ereje fel­becsülhetetlen, s az össze­fogás régi akut kérdések meg­oldására megfelelő. Miközben verjük a diót, fogy -kertünk színe, virága — nem árt a hol­napra is gondolnunk. Madarat tolláról, elnököt apparátusáról Egy különös házeladás Amikor Kripkő Józsefék há­zát kerestük Örkényben, tám­pontot a mozi jelentett. A fia­tal házaspár lakása ezzel szomszédos. Az előszobába lépve szinte hátratantorított a dohszag, a vizes falak jellegzetes bűze. A konyhában — nyilván az ál­landó fűtéstől — már nem le­hetett érezni ezt. Kripkó Jó­zsefék a kétszobás házat idén júniusban vásárolták meg az Örkényi Tanácstól. A Ceglédi Ingatlanközvetítő Vállalat szakembere állapította meg a ház értékét 400 ezer forintban, figyelembe véve, hogy víz és villany is van a lakásban. Nincs viszont bent a WC. Elég néhány pillantással körbejár­ni az épületet és rögtön sejti az ember, hogy a ház nem la­kásnak készült. Az előszoba rendkívül nagy, akárcsak a fürdő, amelyben azonban nincs kád, csupán tusolóhelyek. A két egybenyíló szobát a kony­hából lehet megközelíteni. Sportöltöző volt a ház, mi­előtt Kripkóék beköltöztek. Ma­guk alakították át, hogy lakni tudjanak benne. Számukra ez is óriási előrelépés volt a drá­ga albérlet után. Ezzel a meg­oldással segítette a sportkör, illetve a tanács a helyi csapat tehetséges kapusát, Kripkó Józsefet. A lakás ugyan olyan volt, amilyen, ám mégis támo­gatás volt ez a javából, hiszen a család csaknem három esz­tendeig nemcsak lakbért nem fizetett, hanem villanyszámlát és vízdíjat sem. A vb-titkár felszólítása — Többször kértem, hogy rendezze a tanács ezt a hely­zetet — magyarázza a szőke fiatalasszony, Kripkó Józsefné. — Mert igaz, hogy kényelmes megoldás volt ingyen lakni, csakhogy semmilyen papír Fogynak a drága telkek Vége a ráckevei háborúnak? Az utóbbi hónapokba h több újságban is megjelent a hirde­tés: a ráckevei Aranykalász Tsz Dunához közeli üdülőtel­keket árul. Lapunk júliusban adott hírt a parcellázásról, s nem sokkal később a Magyar Demokrata Fórum ráckevei szervezete nyílt levélben tilta­kozott az újabb üdülőkörzet kialakítása ellen. A döntést megelőző megbeszélések után a város tanáestestülete szep­tember 28-án határozott a kér­désben. — A testület elfogadta a rendezési tervet. A 31 tanács­tag közül 24-en igennel sza­vaztak, 5-en tartózkodtak és ketten ellenezték a fanyilasi terület parcellázását — mondja Varga László, az Aranykalász Tsz beruházási osztályának vezetője. — Szeptember elején tartottunk fórumot az ügyről. Ezen az MDF, az MSZMP és a HNF Ráckevei Bizottságá­nak képviselői, valamint a ta­nácsapparátus és a termelő­szövetkezét szakemberei vet­tek részt." Természetesen a megbeszélésre bárki eljöhe­Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad r Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.1. Telefon: 1852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A szigetszentmiklósi Bíró Lajos Általános Iskola azonnali belé­péssel felvesz kazánfűtőt. A fóti Vörösmarty Mgtsz buda­pesti telephelyű építőipari főága­zatába felvételre keres építész­technikust (szobafestő, mázolni munkában jártas személyt) rész­legvezetői beosztásba. A Pevdi bőrdíszmű gyáregvsége felvesz cipőiparban, bőrdíszmű- iparban gyakorlott tűző. asztali és gépi dolgozó munkatársakat. Kezdőket betanítanak. Budapest­ről saját vállalati autóbusszal szállítják a dolgozóikat. A szentendrei taxiállomásra ke­resnek férfi diszpécsert. Az Alagi Tangazdaság felvétel­re keres pénzügyi gyakorlattal rendelkező. felsőfokú pénzügyi végzettségű, mérlegképes könyve­lői képesítéssel is rendelkező sze­mélyt pénzügyi osztályvezetői munkakör betöltésére. A Tejipari Szolgáltató Vállalat azonnali belépéssel felvételre ke­res asztalost, víz- és központifű­tés-szerelőt épületkarbantartási munkákra. tett. A város lakói közül úgy hetvenen voltak jelen, de a ráckevei kábeltévé egyenes adásban közvetítette a vitát. Az általunk szorgalmazott rendezési és összközművesíté- si tervet a részvevők előre megkapták, így mindenkinek volt ideje azokat alaposan át­nézni. Az MDF környezetvé­delmi altokra és Ráckeve la­kosságának érdekeire hivat­kozva ellenezte a tervet. © Valóban megfelelő ga­ranciát tud nyújtani az Arany­kalász arra, hogy elvégzi a te­rület összközművesítését? — Szerződésben — tehát írás­ban — vállalunk garanciát. A fanyilasi 21 hektáron összesen 233, száz és százötven négy­szögöl közötti telket mértünk ki. A telkek ára négyszögölen­ként 3000—6000 forint, a víz­parthoz legközelebb eső tel­kek 900 ezer forintba, a leg­olcsóbbak pedig 300 ezerbe kerülnek. Ezért a pénzért a ve­vő összközműves ingatlant kap. Szennyvízcsatornát, víz­vezetéket és belső utakat épít­tetünk, valamint bevezetjük a területre a villanyt. Ha mind­ezt a megadott időpontig nem teljesítjük, a tulajdonosok a bíróságon beperelhetnek min­ket. A termelőszövetkezetnek sem érdeke, hogy több mint kétszázan pereljék, de egyéb­ként is alaptalan azt feltéte­lezni, hogy meg akarnánk szegni a megállapodást. Az új üdülőterület környezetszeny- nyező sem lesz, hiszen meg­oldjuk a szennyvízelvezetést, sőt, ennek a csatornának a se­gítségével a Fanyilas szom­szédságában levő Újtelep szennyvízgondjai is megold­hatóak lennének. © Milyen stádiumban van az értékesítés? Fogynak-e ezek a — cseppet sem olcsó — tel­kek? — Mostanáig körülbelül a parcellák 40 százalékát vet­ték meg. Tapasztalataink sze­rint a legdrágább és a legol­csóbb telkek a legkapósabbak. A vásárlók döntő többsége budapesti, közöttük nagyon sok a horgász. Arra számítunk, hogy a jövő évben elfogy a többi telek is. Egyébként itt nem pusztán parcellázásról van szó, egysé­ges építészeti elképzelések alapján alakítjuk ki a fanyi­lasi üdülőterületet. A szerző­dés aláírása a vásárlók szá­mára is jelent bizonyos köte­lezettségeket. A telkeket négy éven belül be kell építeni, de egyetlen ház sem foglalhat el nagyobb helyet a parcella 15 százalékánál, és homlokzata nem lehet magasabb 4,5 mé­ternél. © Mennyi haszna lesz a termelőszövetkezetnek az ér­tékesítésből? — Ha az összes telket elad­tuk, akkor 120 millió forint folyik be a kasszába. Ebből körülbelül 55-60 millió forin­tot költünk majd a közműve­sítésre, Adunk 5 milliót egy — nem a Fanyilason felépí­tendő — kereskedelmi cent­rumra, és vannak egyéb, já­rulékos költségeink is. Ügy 35-40 millió tiszta haszonra számítunk, amit szövetkeze­tünk a termeléshez szükséges beruházásokra szeretne fordí­tani. © Megoldják-e a terület kereskedelmi ellátását? — A rendezési tervben sze­repel az új ABC helye is, ame­lyet elképzeléseink szerint már 1990 nyarán megnyitunk. A te­rületen építünk sportpályákat, kialakítunk egy kis kempin­get, és lesz étterem, cukrászda is. Mnden feltételt megterem­tünk ahhoz, hogy az itt nya­ralók ne szaporítsák a város nyári ellátási nehézségeit. K. A. nem volt a kezünkben, így la­káskiutalás sem. Végül is ak­kor tettek volna ki, amikor akarnak. Ezért kértük, hogy adják el nekünk ezt a házat, így végre tiszta helyzetet te­remthettünk volna. Egy esztendeje jelentették be vételi szándékukat és ha­marosan döntött is a nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottsága az eladásról. Így köt­tetett meg idén júniusban az adásvételi szerződés Krip­kóék és a tanács között. — Fizettünk volna villany- és vízdíjat, csakhogy nem volt külön mérő — mondja Kripkó József. — Kértük a tanácsot, hogy szereljenek külön villany- és vízórát, de azt válaszolták, intézzük magunk. Mi viszont úgy voltunk vele, hogy a bi­zonytalanra nem invesztálunk be ennyi pénzt. Így is nagyon sokat költöttünk az épületre, hogy egyáltalán ennyire lak­hatóvá tehessük. S költhetnek még többet, hi­szen az épület hátsó része, ahol a zuhanyozó van, telje­sen vizes, a padlás korhadt fa­borítását is ki kell cserélni, s újra lehet .vakolni a házat. Az ingatlan értékét a közművek emelték meg, s ezekről most kiderül, hogy nem is járnak a házhoz. Kripkóék vizét né­hány hete elzárták, s attól ret­tegnek, hogy melyik nap ma­radnak áram nélkül. — Itt járt Kéri László, a tanács vb-titkára, és felszólí­tott, hogy fizessünk 140 ezer forintot, mert nekünk tulaj­donképpen nem járt a ked­vezmény, amit kaptunk — vagyis hogy bennlakóként 50 százalék kedvezménnyel ve­hettük meg a házat, — ugyanis nincs lakáskiutalásunk. Miközben azon tűnődöm, milyen rend lehet annak a tanácsnak a háza táján, ahol esztendőkig lakhat valaki in­gyen úgy, hogy még a közüze­mi díjakra sincs gondja, meg­érkezik Rózsahegyi Ferenc, az Örkényi Béke Tsz elnökhelyet­tese, aki vb-tag is egyben, s új adalékokkal szolgál. — Az öltöző a sportköré volt, csak amikor elkészült az új, korszerű öltöző, akkor vet­te át a régit a tanács. Krip­kóék villanyfogyasztása pedig a tsz-nél jelentkezett, csak a közelmúltban kötötték át a könyvtár mérőjére a lakást. Egyébként a fiatalasszony a sportkör szertárosa jelképes fizetésért. A lakbér- és közüze- midíj-mentesség tulajdonkép­pen ezt volt hivatott ellensú­lyozni. Kripkóék úgy érzik, valaki ki akarja túrni őket lakásuk­ból, megtámadva az érvényes adásvételi szerződést, de nem tudják, mi vagy ki állhat emögött. Rózsahegyi Ferenc szavaiból talán az okokra de­rül fény. Hol mér a villanyóra? — A tanács maga értékesí­tette a házat, s nem az OTP-n keresztül bonyolította az ügy­letet. Abban az esetben a ta­karékpénztár kifizette volna a tanácsnak egy összegben a 180 ezer forintot, így viszont csu­pán a tizedét kapták meg, a többit havi néhány száz forin­tos részletekben fizetik Krip­kóék. A tanácsnak viszont minden fillérre szüksége van, hiszen épül az egészségház. Az orvoslakásokat és rendelőket már az OTP-n keresztül érté­kesítik. A vb-titkárral szeretnénk beszélni, de nem találjuk a helyén. Kovács István megbí­zott tanácselnököt kérdezzük. — Magam csak idén feb­ruárban kerültem a tanács élére, addig tulajdonképpen le" zajlott ez az eladás. De egyéb­ként az a véleményem, hogy Kripkóék havi néhány százfo­rintos törlesztése annyi, mint­ha semmit se fizetnének. — Arról azonban ez a csa­lád nem tehet, hogy a tanács- vb nem a megfelelő eladási formát választotta — vetem közbe. — Ez igaz, de hogy ezt miért nekem mondja? — mered rám csodálkozó szemekkel a meg­bízott tanácselnök, hozzátéve, hogy ezt a vb-titkár intézte így. — Azért, mert úgy tudom, ön megválasztott tanácselnök szeretne lenni Örkényben — válaszolom. — Márpedig az el­nököt nem a kiállása vagy a szeme színe alapján ítélik meg egy településen, s nem is a tanácstestület munkája alapján, A mérce többek kö­zött az, hogy az apparátus, a szakigazgatás hogyan dolgozik. Ha gyorsan, bürokrácia nélkül intézik a tanácsházán az ügye­ket, akkor jó az elnök. S hiá­ba nem felelős ezért, amit a vb-titkár csinál, őt választja a falu, míg a titkárt kineve­zik. Így tehát az ön jövője is nagyon azon áll, miként dolgo­zik az apparátusa. — Akartam én segíteni Kripkóéknak — magyarázza Kovács István —, de úgy lá­tom. ők is hibásak a kialakult helyzetért. Ezért javasolta ne­kik a vb-titkár, vagy mérő­órákat szereltetnek, vagy visz- szamenőleg kérjük tőlük a több évi villany- és vízdíjat. Mindent csak szóban — A vb-titkár azonban egé­szen mást mondott Kripkóék­nak, ő ugyanis rosszhisze- műeknek minősítette őket, akiknek nem járt a bennla­kókat megillető vásárlási ked­vezmény. ' — Ezt a 140 ezer forintos követelést magam sem tar­tom reálisnak — válaszol, s ezzel elismeri, hogy tudott a titkár és Kripkóék vitájáról —, de ismétlem, ez a vb-titkár ügye. Azt próbálom ecsetelni az el­nöknek, hogy miként érezheti magát Kripkó József. Nem a községben oly népszerű ka­pus, hanem az ügyfél. Tanul­ságos a Pest Megyei Moziüze- rni Vállalattal folytatott leve­lezésük. A vállalattól ugyanis azt kérték, hogy mivel az Ör­kényi filmszinházban van an­gol WC, szüntessék meg azt az árnyékszéket, amely a házuk mögött található, s amely na­gyon sok kellemetlenséget okoz nekik. A vállalat válasza sze­rint a jegyet váltott nézők szá­mára biztosított az épületben levő illemhely használata, s felszólították a mozivezetőt, hogy gondoskodjon az űrgöd­rös WC rendszeres tisztításá­ról, fertőtlenítéséről, önkénte­lenül adódik a kérdés, ha a nézők használhatják a bentit, kinek kell a kinti illemhely? Vagy a mozi nyilvános WC-t tart fenn? — Én, amikor idekerültem, nyomatékosan felhívtam az apparátusban dolgozók figyel­mét az udvarias és embersé­ges ügyintézés fontosságára. Meggyőződésem, hogy ezt a Kripkó-ügyet is rendezni le­het. — Talán hasznos lenne írás­ban rögzíteni majd mindezt, bár úgy látom, az Örkényi Ta­nácsnak nem nagy erőssége az adminisztráció. Hiszen annak ellenére, hogy három éven át Kripkóék tulajdonképpen a tanács lakásbérlői voltak, er­ről nem készült írás. — Nem tudom, ezt most miért nekem mondja? — ke­rekedik el ismét a tanácsel­nök szeme. — Ez a vb-titkár feladata, de ígérem, hogy ma­gam is szorgalmazni fogom az ügy gyors megoldását. Amennyiben Kripkóék vállal­ják a villanyóra és vízmérő sze- reltetése költségeit, eltekintünk a követeléseinktől. De azt be­láthatja, hogy ha még ezt a költséget is mi állnánk, akkor már tényleg egyetlen fillér hasznunk sem lenne a lakás­eladásból. Mert ugye az a ha­vi törlesztés elhanyagolható. — Ez igaz. Csakhogy a vá­sárlók nem tehetnek arról, hogy a tanácsnál valaki rosz- szul végezte a feladatát, előny­telen megoldással adta el a lakást és kárt okozott a ta­nácsnak. Ügy gondolom, ak­kor tisztességes a megoldás, ha a hiba elkövetője éppúgy megkapja a büntetést, mint a vevők, akik így a közműve­sen megvásárolt házat közmű- vesítik. Móza Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom