Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-03 / 233. szám
4 1989. OKTOBER 3., KEDD Átadták a színikritikusok díját Vannak még értékek Pályázat az újjáépítésre Szemirámisz függőkertje? Az iraki kormány pályázatot Irt ki a világ hét csodája egyikeként számon tartott legendás babiloni függőkért újjáépítésére. A legjobb terv elkészítőjének jutalma: másfél millió dollár. A bonyolult építészeti szerkezetet feltételezések szerint II. Nabú-kudurri-uszur király építtette, aki időszámításunk előtt 605-ben lett az újbabiloni birodalom uralkodója. Hiteles képek, rajzok nem maradtak fenn. A régészek szerint egyébként tévedésből tulajdonítják a kertet Szemirámisznak. ö valóban élt, de asszír királynő volt az i.e. IX. században. A babiloni függőkért állítólag Nabú-kadduri-uszur feleségének, Amürtisznek építette. A második diplomát adó szakemberképzésről kötött megállapodást a TOT Oktatási és Üdülési Központja, valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Köz- gazdasági Továbbképző Intézete. A megállapodás szerint a termelőszövetkezetekben, szakszövetkezetekben, vállalkozói gazdasági társulásokban, Ismét eredeti címen és szöveghűséggel hallhatja majd decemberben a moszkvai közönség Mihail Glinka világhírű operáját, az „Életünket a cárért” című, napjainkban Iván Szuszanyin néven ismert művet. Glinka először 1836-ban Pé- tervárott bemutatott operája Iván Szuszanyin címen 1939- ben jelent meg: a librettóban egy kis lengyel csapat Varsóból Moszkva elfoglalására indult. Az öreg Iván Szuszanyin életét feláldozva megvédte a fővárost a betolakodóktól. Az eredeti műben a lengyelek nem a főváros elfoglalására indulnak, hanem az első Romanovot, Mihail cárt ejtik fogságba. Iván Szuszanyin itt Tegnap délután a budapesti Fészek művészklubban átadták a színikritikusok 1988/89- es díját az évad legjobb teljesítményt nyújtó színházi embereinek. Mint ismeretes, a magyar színikritikusok az évadok befejezte után szavaznak a különböző kategóriák legjobbjairól. A szavazás eredménye nem titkos, hiszen a Színház című folyóirat később név szerint közli a véleményeket és indoklásokat. A végeredmény az egyszerű többségi elv alapján születik: az egyes kategóriákban azt jutalmazzák díjjal, akire a legtöbb szavazatot adták. A másképp szavazók pedig tudomásul veszik a többség döntését. Az is ismeretes, hogy ez a díj csupán erkölcsi, szakmai elismerést jelent. Az idei díjakat egyébként valamint a termelési rendszerekben dolgozó diplomás szakemberek részére 1990 márciusában vállalati komplex vezetési szak oktatását indítják el. (A későbbiekben marketing és vállalkozási menedzserek képzését is megkezdik.) A tanulmányi idő négy félév, az első évre 65—70 szakember részvételével számoltak. mindössze 33 éves és hőstette abban áll, hogy az ifjú cárt kimenti a lengyelek fogságából. Mint Alekszandr Lazarev, a moszkvai Nagy Színház művészeti vezetője a Moszkovsz- kije Novosztyinak elmondta: nemcsak a szöveghűség helyreállításáról van szó, hanem arról is, hogy az első orosz operát eredeti formájában kell megőrizni az utókornak. A „megújult” opera bemutatója októberben lesz Olaszországban, majd decemberben Moszkvában. A Magyar Hangversenykalauz 1960-as kiadása szerint az Iván Szuszanyin opera címét a „szolgalelkű cári intendatura az „Életünket a cárért” címre változtatta.” a következők kapták: az évad során bemutatott legjobb új magyar dráma díját Eörsi István Kihallgatás című darabja (a kaposváriak előadásában) — mely ugyan nem volt vadonatúj mű, de nálunk először került színre. A legjobb rendezés díját Moliére A mizantróp című darabja színre viteléért Székely Gábor (az előadás a Katona József Színház produkciója volt). A legjobb női alakításnak Csákányi, Eszter Kaposvárott, Gombrowicz darabjában, az Yvonne, burgundi hercegnő című játékában játszott Yvonne-ját ítélték. Balkay Géza kapta a legjobb férfialakítás díját, a Katona József Színházban, Bulgakov Kutyaszív című darabjában nyújtott Galambos-alakításért. A legjobb női epizódalakításért Eszenyi Enikő kapott díjat, a Vígszínház Körmagyar című Kornis Mihály-darabjában nyújtott alakításáért. A legjobb díszlet díját Khell Csörsznek ítélték, a vígszínházi Ahogy tesszük s a Katona József színházbeli Vízkereszt díszletterveiért. A legjobb jelmeztervezői díjat — már sokadszor — Szakács Györgyi kapta, több darabhoz készített jelmezterveiért. A díjak azt jelzik: bármily nehéz helyzetben van is a magyar színház s a magyar színházművészet, értékek minden évadban termelődnek, és ha tudjuk, hogy a mostani szavazás is a díjazottakon kívül még mily sok elismerésre érdemes alakítást, rendezést sorolt föl (alkalmanként alig egy-két szava- zattöblet döntött), akkor egy picikét bizakodhatunk. Ha az elmúlt időszak legviszontag- ságosabb szezonja után is kiosztható ennyi megalapozott elismerés, ha akadt ennyi vitathatatlan érték, talán átvészelhetek a nehéz évek. t. i. BÖLCS DERŰ Keresztury Dezső új verseskötete A Magvető Kiadó új verseskötettel köszönti a 85 éves Keresztury Dezsőt. A Határok, frontok című, most megjelent kötetében a költő az időskor bölcs derűjét sugallja. A hajdani barátok, bajtársak emléke tovább él a Bárdos Lajosnak, Illés Endrének, Barcsay Jenőnek, Sütő Andrásnak és Vas Istvánnak ajánlott versekben. Négy féléves nekifutás Iván Szuszanyin — eredetiben hTv-figyelőh HYPPOLIT, A LAKÁJ. Szinte hihetetlen. A film 58 esztendővel ezelőtt készült. Jómagam — részben a televízió jóvoltából — a számát sem tudom már, hányszor láttam. S mindahányszor felhőtlen, jó szórakozást jelentett, függetlenül attól, hogy szinte szó szerint tudom a poénokat. * Az ismételt vetítés azonban ennek ellenére sem lenne különösebben érdekes, ha egyetlen ok, egy szombati — ugyancsak szórakoztatásra szánt — műsor nem késztetne mégis említésre. A Szeszélyes évszakok nem ismétlés volt, hanem vadonatúj, mai problémáinkkal foglalkozó, aktuális kabaré, ám negyedannyit sem tudtam rajta nevetni, mint a már unalomig ismert réges-régi magyar filmen. Pedig színészeink semmivel sem rosszabbak, mint azok a szereplők voltak, a témák pedig, amelyeket a humor oldaláról közelítettek, mindenki számára érdekesek és húsba vágóak. Sokkal inkább, mint a több mint fél évszázada filmre vittek. Csakhogy azokban volt valami könnyed báj, játékosság, míg a mostani jelenetekből az erőlködés érződik. Valahogy nem humor volt amit hallottunk, csak humorizálga- tás. őszintén szólva ez ijesztő. Mert ha a világon méltán elismert kabarészerzőink is elveszítik — az egyébként egész népünkre oly jellemző — humorérzéküket, akkor nagy baj van. Csak abban reménykedhetett!, hogy a hiba bennem található, s talán jómagam lettem érzéketlen a mai viccekre. ÉN IS VOLTAM GYEREK. Kedves, a szülők számára is érdekes, sokat adó műsor volt a Csákányi Lászlóról szóló ösz- szeállítás. A fő erénye az, ami oly kevéssé jellemző a legfiata- labbaknak — felnőttekről, fel- nőtekkel — készült riportokra: a színművész nem gügyögött. Természetesen viselkedett, egyenrangú partnerként kezelte az őt faggató két tizenéves riporterpalántát. Nem akarta bizonygatni, hogy bezzeg ő milyen kiváló gyerek volt a maga idejében: őszintén beszélt hibáiról, kudarcairól, kiskori félelmeiről s azok későbbi hatásairól. S ez a nyíltság szemmel láthatóan meghódította a színész mellett az ember számára is a tinédzser közönséget. Bölcsessége, egyszerűsége, anekdotázó kedve minden bizonnyal számos újabb hívet szerzett a fiatalok közül. ÚTKERESŐ. Nem először ejtek szót erről a kamaszoknak szóló vitasorozatról, ahol gimnazisták, szakközépiskolások és szakmunkástanulók mondják el őszintén véleményüket dr. Sipos Pál értő irányítása mellett számos olyan dologról, amely az erkölcs, az etika — ha úgy tetszik, az élet — nagy kérdései témakörébe sorolható. Ez alkalommal az emberi értékekről cseréltek eszmét. Szó esett itt nyíltságról, talpraesettségről, beilleszkedési készségről, viselkedési kultúráról, önismeretről, célkitűzésekről, őszinteségről — de valami másról is. Olyasmiről, ami megdöbbentett, elgondolkoztatott. Az egyik fiú — egyébként elismerésre méltóan őszintén — arról beszélt, hogy ő úgy döntött: a jövőben számára csak a világ farkastörvényei az .irányadók. A maga elé tűzött cél elérése érdekében ha kell. megalázkodik, ha kell, átgázol másokon. A miértre azt válaszolta: ma olyan világban élünk, amikor a negatív tulajdonságok kerültek előnybe, csak azok segítségével lehet előrejutni. És ezzel az állásponttal sem a nagyon szimpatikus dr. Sipos Pál, sem a jelen lévő diákok nem tudtak igazi érvekkel vitatkozni. Hogy miért nem? Azon egyszerű oknál fogva, hogy úgy tűnik, ennek a fiatalembernek igaza van. Hiszen mit is lát maga körül? Aki szerény és csöndes, azt hülyének, aki segítőkész, azt baleknak tartják. Aki szigorúan csak becületes úton keresi meg a pénzét, arról enyhén szólva úgy nyilatkoznak, hogy nem normális, aki Ki lesz végül Gödöllőn a gazda ? A kastélykrónika újabb lapjai A múlt héten az Országgyűlésen a gödöllői tlrassalkovich- kaslély neve többször is elhangzott. Érdekében, ügyében interpellált a terület országgyűlési képviselője. Azt kérte, hogy a kastély jövőjét illetően a döntés jogát adják a helyi önkormányzatnak, kerüljön az épület a város birtokába. Glatz Ferenc művelődésügyi miniszter válaszolt a felvetésre, említette, hogy a tárca októberben kívánja az épülettel kapcsolatos elképzeléseit a T. Ház elé vinni. A kormányzat egyébként három variációt tart lényegesnek, ezek egyike — és a sorban az első —, hogy az épületet Gödöllő lakossága kapja meg. (A második, hogy a Művelődésügyi Minisztérium venné át a kezelői jogot, a harmadik, hogy az kezelhetné, aki az össznemzeti céloknak megfelelően, kellő anyagi háttérrel kézbe tudná venni.) Egy épület, öt kezelő A Pest Megyei Tanácsnál a dokumentációs gyűjteményben és a témakörrel foglalkozó legilletékesebbek asztalán ott a Gödöllő-dosszié, benne legfelül a Grassalkovich-kastéllyal foglalkozó lapok. Dr. Kocsis Péter általános elnökhelyettes kezébe futnak össze a „megyei szálak”, hivatala a kastélykérdés csomópontja. Hogyan látja ezt a dolgot? — A regényben négy apának egy leánya volt, vidám bonyodalmak után a történetnek örömteli vége lett. A Grassalkovich-kastélynak hány „apja” van? Számos ötletet jegyeztek fel annak idején. Szó volt arról, hogy Európa Ház legyen, népfőiskolává alakítsák, széles platformú kulturális centrumként kezdjen új életet. Felvetődött, hogy az akkor formálódó gödöllői agrárcentrum központjává válhatna. Abban az időben némi remény még volt arra is, hogy az ötlet megvalósítását az állami költség- vetés képes lesz fölvállalni. Akkoriban 1,2—1,3 milliárd forintot igényelt volna. A Honvédelmi Minisztériummal folytatott akkori tárgyalásokon sikerült megállapodni abban, hogy lehetőséget keresnek a kastély egy részében levő szovjet alakulat ki- költöztetésére. A Fővárosi Tanáccsal abban sikerült egyezségre jutni, hogy a szociális otthont a kastélyban megszünteti, lakóit másutt helyezi el. Mint akkor működő kormányzati szerv, az ÁTB, az Állami Tervbizottság a megbeszélésekre hagyatkozva előterjesztést készített, és ülésén tárgyalta. Francia vállalkozó — Megítélésem szerint az ÁTB nagyon progresszív álláspontot alakított ki. Lényege az volt, hogy az Országos Műemléki Felügyelőségre kell testálni a kezelői jogot és az állagmegóvási munkákra, illetőleg a majdani felújítás elkezdésére a kormány a költségvetésből utaljon át egy bizonyos összeget, beleértve a tervek elkészítéséhez kellő pénzt is. Az első nagy gond az volt, hogy ez az ÁTB-határozat nem valósult meg. Nem indult meg a folyamat, amely a kezelői jogot rendezte volna. A kastélyban most szakemberek, segédmunkások dolgoznak. Az összeg kimondva nagy, felhasználásra csekély, de az állagmegóvást el lehetett kezdeni a segítségével. A szovjet csapatok magyarországi részleges kivonásánál az első lépcsőben a gödöllői kastélybeliek elmentek. Megüresedett a szociális otthonnak helyet adó épületszárny is. — Év elején fontos volt a kezelői jogban az a jogszabályilag bekövetkezett változás, amely ezt a jogot nagymértékben felértékelte. Az újabb egyeztető tárgyalás akkor a Gödöllői Városi Tanács kezdeményezésére megindult. Meg kell jegyezni, hogy még az előzőekben az OMF és az ÁTB abban is döntött, hogy a Gras- salkovich-kastély hasznosítására, felújítására nemzetközi pályázatot kell kiírni. Ez a pályázat meg is jelent. Volt több érdeklődő, de a hatalmas feladatot megismerve valóban tőkeerős, potenciális, komoly pályázó nem került. A kormány a külképviseletek segítségével szintén szorgalmazta, hogy ez a téma nemzetközi hírű legyen. Feladatuk lett a megfelelő partner felkutatása. E munka keretében jelentkezett egy francia cég, műemlékvédelemben. kastélyfelújításban, -építésekben ismert Európában. Arra vállalkoztak, hogy Gödöllő városi tanácsával szerződést kötve elkészítik a hasznosítási tervet. Ebben a tervben szerepel a kastély műszaki állapotának ismeretében az eredeti helyreállítás. ennek bizonyos költség- becslése: javaslat a hasznosításra, hogyan lehetne rentábilissá. kicsit önfenntartóvá tenni majd — és így tovább. A megállapodás megszületett, a francia cég a nagy kockázatot vállalva munkához látott, 2 millió frank saját tőkével. Ez a hasznosítási terv elkészítéséhez elegendő. A szerződésben szerepel, hogy ha ezt a tervet nem készítik el, a 2 millió frankjuk „elúszik”. Amennyiben a helyi tanács módosít az eredeti szerződésen, akkor nemzetközi kötelezettséget vállal magára. A hasznosítási terv a nyáron elkészült. A kérdésben a városi tanács mellett szerződött fél a hazai Intercorporation nevű külkereskedelmi cég is. — A szerződő felek kormányzati garanciát kaptak. Az egész téma szakmai részét a VÁTI tartja a kezében, Gödöllő tanácsával egyetemben. Ügy volt, hogy a kezelői jog kérdése júniusig rendeződik, de kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű. Tárgyaltunk minden illetékessel, miniszterekkel és államtitkárokkal, igazgatókkal, szakértőkkel. Végül beállt egy patthelyzet. A Honvédelmi Minisztérium lemond a kezelői jogról, az egyház változatlanul megtartja azt természetesen, és rendelkezik a kastély templomával, eleven marad benne a hitélet. A Fővárosi Tanájs kompenzációt kér viszont. 750 millió forint ellentételezés fejében mondanának le a kezelői jogról, mondván, hogy körülbelül ez az összeg szükséges eg- új, hasonló ágyszámú szociális intézmény megvalósításához. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság nem kíván lemondani, összeget sem nevezett meg, viszont a későbbi munkálatokból hajlandó részt vállalni. Előállt Gödöllőn az a helyzet, hogy a tárgyalófelek mind megállapodtak: a kezelői jogot egy kézben kell elhelyezni. Viszont, hogy ez a kéz kinek a keze legyen, a kezelő hová települjön, abban eltérnek a vélemények. A megyei tanács azt vallja, hogy dönteni, nemzeti vagyonról, felbecsülhetetlen értékről lévén szó, joga a kormánynak van. Kormány- döntés szükséges tehát a kezelői jog birtokosának megjelölésére. Népes tábor támogatja azt az elképzelést, hogv az elsőség ehhez a Gödöllői Városi Tanácsot illeti. Egyes jogértelmezések is ezt támasztják alá. Üi jelentkezőként viszont hallatja nevét most a Művelődés- ügyi Minisztérium — állami költségvetés terhére. Nemcsak Gödöllőé Németh Miklós miniszterelnökhöz már két levelet küldött Gödöllő Város Tanácsa, a Pest Megyei Tanács V. B. támogató egyetértésével. A megyének jogilag nincsen elkötelezettsége, csak erkölcsi és etikai. Ez sok esetben a másik kettőnél is többet nyomhat a latban. Ott tartunk a megvalósítási tervek ismeretében, hogy a Grassalkovich-kastély állag- megóvásához, felújításához legalább 3 milliárd forint kellene, és további hasznosítása feltételeinek megteremtéséhez még ugyanennyi. Dollárban Kifejezve ez körülbelül 25 millió dollár. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a francia partner hajlandó lenne e célra fordítani. Vitatott kérdés viszont, hogy egy magyar állami tulajdont képező nemzeti értékbe befektethető-e külföldi tőke? Milyen jogi megoldásokat kellene kialakítani ahhoz, hogy ne az állami vagyon „kiárusítása’’ bélyeget kapja az ügy, a kasts'y viszont mielőbb régi szépségében álljon, nemzeti érdeket szolgáljon. Volt, aki feltette már az esetleges részvényesi- fás kérdését — ez viszont nem célravezető, hiszen magában hordozza a magántulajdonná válás lehetőségét. — Várakozással tekintünk a magas szintű októberi tárgyalások elé. A megyei tanácsot érdekli minden elképzelés, hasznosítási javaslat. Szakértői megbeszéléseken sikerült megállapodni abban, hogy olyan vegyes hasznosítású megoldást kell találni, amely alapvetően kulturális és idegenforgalmi célú. Ez utóbbi segítene a működtetés és fenntartási költségek előteremtésében. Ez a kastély nemcsak Gödöllőé. Országos, sőt kimondhatom, hogy európai kulturális érték hordozója. Ilyen értelemben kell végre a sorsát meghatározni, jobbra fordítani. Eszes Katalin — Alapprobléma, hogy öt kezelője van az épületnek. A legnagyobb része — több mint 50 százalék feletti hányaddal — a Fővárosi Tanács egészségügyiosztályára jut, szakigazgatási szervként. A park a-Pilisi Állami Parkerdőgazdaság kezében van. A Honvédelmi Minisztérium azon részek kezelői jogát kapta, amelyből a szovjet alakulatok egysége költözött ki és ezen a területen van a polgári védelem egy bázisa is. Kezelő az egyház is. Sem a megyei tanácsnak, sem Gödöllő városnak kezelői joga nincsen. Hosszú időre nyúlik vissza a kastély helyreállításának, hasznosításának az ügye. öt esztendeje lehet, hogy a kérdésben érintett minisztériumok és országos főhatóságok közös megállapodást kötöttek — a tárgyaláson a tárcák miniszterei vettek részt — s ennek lényege az volt, hogy a kastély felbecsülhetetlen nemzeti érték. Tenni kell vele valamit, hogy visszanyerje eredeti formáját és rendeltetése legyen, hasznosítani lehessen értéke tudatában. nem kiabál kígyót-békát arra a rendszerre, amelyik eddig csak adott neki ezt-azt, s azokra, akik eddig az országot irányították, arról hamar kijelentik, hogy bizonyára neki is sok minden van a füle mögött. Mostanában egyre többen halásznak a zavarosban, mindenkiről kiderül, hogy igazságtalanul elnyomták, megalázták, beléfojtották a szót. Kisebb és nagyobb pozícióban lévők kapaszkodnak erkölcsös és egyáltalán nem erkölcsös eszközökkel a székükbe, íróasztalukba, s kapkodnak ugyanezek után azok, akik úgy érzik, most ök következnek. S közben eltűnnek az évszázadok óta sokra tartott emberi értékek. Nem tiszteljük, nem becsüljük egymást, elfelejtünk viselkedni, az úgynevezett viták során szemérmetlenül sértegetjük és gyanúsítgatjuk a szemben álló partnert — egyszóval ismét a jól bevált jezsuita módszert alkalmazzuk, miszerint a cél szentesíti az eszközt. S úgy tűnik, mostanában a cél és az eszköz is ijesztően sokféle. Ennél már csak az rémítőbb, hogy a mi találékony gyermekeink ilyen negatív értékrend- szerben nőnek föl — s lám, már alkalmazzák is. S mi, akik mindezt észleljük, aggódva kérdezzük: vajon milyen lesz így a következő nemzedék? Vajon mennyit ér majd aziem- ber, mit érnek majd a mi unokáink a nagyon ködös, de nem oly távoli jövőben? Körmendi Zsuzsa A második diplomáért A Életüket a cárért?
