Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-14 / 243. szám

1989. OKTOBER 14., SZOMBAT ^Zrawian 3 A vírus neve: péntek 13. Nemcsak a biológiában, ha­nem a számítástechnikában is léteznek vírusok. Ez utóbbiak közül most a péntek, 13-ának nevezett vírus tartja izgalom­ban a számítástechnikai szak­embereket. Mint azt Tóth Péter — aki a Budapest-vidéki Postaigaz­gatóság számítóközpontjában programozással foglalkozik, és munkatásával, Tóth Endrével együtt találta meg a szóban forgó vírus ellenszerét Ma­gyarországon — elmondta: számítógépvírusnak egy olyan programot neveznek, amely igyekszik magát, ahányszor csak lehet, annyiszor sokszo­rosítani úgy, hogy lefoglal a számítógép memóriájából egy részt, s más programokat „megfertőz". Azzal okoznak kárt, hogy a komputer hasz­nálható memóriáját csökken­tik. Véleménye szerint a szinte vírusfertőzésként, működő mi­niprogram többnyire véletle­nül kerül egy számítógépes programba, és ott kiszámítha­tatlanul kezd „viselkedni". Ez­úttal nálunk nagyobb volt az ijedelem, mint amekkora kárt valójában ez a nem kívánt számítógépes „kórokozó” a ha­zai számítógép-programok kö­rében véghez vitt. Ugyanis át­fogó, nagy adatállományokat nem semmisíthetett meg, ám olyan programokat valóban letörölhetett, amelyek ezzel a vírussal fertőzöttek voltak. Nem esek munkát adnak Az Alfa Ipari Vállalat buda­örsi üzeme többféle módon se­gíti a környékbeli mozgáskor­látozottakat. Az üzem árbevé­tele több millió forint, viszont dolgozóinak nyolcvankét szá­zaléka mozgássérült. Éppen ezért nemcsak munkát adnak nekik, hanem a számukra ne­hézkes bevásárlást is megszer­vezték. A csomagküldő szolgálatot két hónap alatt hetvenen vet­ték eddig igénybe. Ez azt iga­zolja, hogy szükség van erre a szolgáltatásra. A vállalatnak országszerte sok helyütt műkö­dik üzeme, ezért elhatározták, hogy kibővítik a csomagküldő szolgálatot: mindenütt meg­szervezik, ahol erre módjuk adódik. TÉLEN LESZ A PARTOK SZÉPSÉGVERSENYE Az Országgyűlés három és íél oldalról j Mit várnak a háromoldalú S politikai egyeztető tárgyaláso- ' kon részt vevő szervezetek tag- jai az Országgyűlés őszi, kod- S den folytatódó ülésszakától? A ^ kormány, majd az ülésszak ^ elé terjesztett, a sarkalatos tör- ^ vényekről született megállapo- i dás automatikus megszavazása x várható-e a képviselőktől, vagy X a vitatott kérdések, az alter- N natív javaslatok, a külőnvéle- ^ mények fölötti éles vita kl- | bontakozására lehet-e inkább S számítani? Riportunk idején ^ még az MSZMP delegációin ült % a kerekasztal egyik oldalán. Bogáréi Zoltán, Magyar De­mokrata Fórum, elnökségi tag: — Reménykedünk, hogy el­fogadják a képviselők a meg­állapodást. Egyrészt közeleg­nek a választások, másrészt a nyilvánosság előtt zajlanak az ülések, így nem tehetik meg, hogy ne fogadják el a három oldal közös előterjesztését. Ha ez mégsem történne meg, patthelyzet áll elő, és kezdhe­tünk mindent elölről. Nem merem elhinni, hogy ez be­következhet. % önöket azzal vádolja az SZDSZ és a Fidesz, hogy eltá­volodtak az Ellenzéki Kerék­asztal eredeti álláspontjától, s lepaktáltak az MSZP-vel. — A legfontosabb kompro­misszum, amibe belementünk, az a köztársasági elnök meg­választásának kérdése volt. Mi az általános választások után akartunk elnököt választani, de az MSZMP hajthatatlan volt ebben a kérdésben. Fél­tünk, hogy hiábavaló lesz az egész addig végzett munka, s végül is, az egész ország érde­dében hajlottunk az aláírásra. A többi vitatott kérdésről, a munkásőrség leszereléséről, vagy az MSZMP munkahelyi jelenlétéről és a többiről sze­rintünk már úgyis az új par­lament fog dönteni. • Az MDF négy képviselőt juttatott a parlamentbe az időszaki választásokon. Vajon az MDF is él a szervezeti fe­gyelemmel mint képviselőinek fegyelmezési eszközével? — Konkrét „pártfegyelem” nem vonatkozik rájuk, hiszen elsősorban választóiknak kell megfelelniük. Egyébként töb­ben vannak négynél, mert nemcsak mi juttattunk be kép­viselőket — a negyediket a zalai választásokon az ellen­zéki választási koalíció támo­gatásával —, hanem a képvi­selők közül is beléptek néhá- nyan szervezetünkbe. Ha pe­dig beléptek, ismerik és elfo­gadják programunkat — en­nél több meggyőzésre nincs szükség. Rajk László, Szabad Demok­raták Szövetsége, vezetőségi tag. — Nem várható meglepetés a parlamenttől. A képviselők többsége MSZMP-tag, és a ke­rékasztalnál csak az született meg, amit az MSZMP akart. Hát miért ne szavaznák meg azokat a javaslatokat, a vá­lasztási törvényt például, ami az ő érdeküket szolgálja? # Milyen esélye van az SZDSZ-nek, hogy az érdemi kérdésekben — alá nem írá­sával hitelesített — különvé­leményének érvényt szerez­zen? — Szervezetünk találkozott a független képviselők parla­menti frakciójával, s ott a Sarkalatos kérdésekről, a mun­kásőrségről, a pártvagyonról, az MSZMP munkahelyi kivo­nulásáról, a megyei lapok stá­tusáról és a köztársasági el­nök megválasztásának módjá­ról kifejtettük álláspontunkat, elmondtuk programunkat. Vé­leményem szerint november 25-én az ország megválasztja a köztársasági elnököt, de funkciókkal ez a parlament már nem tudja fölruházni. A tél a pártok szépségversenyé­vel telik majd, úgy gondolom, márciusban kerülhet sor az ál­talános választásokra. A lé­nyegi kérdésekben pedig mór az új parlament dönt. Nekünk az adja a legnagyobb esélyt, ha megőrizzük a politikai tisz­taságunkat. Az SZDSZ-nek eddig is ez volt, és most is ez a legfontosabb —, ezért is nem írtuk alá a háromoldalú tár­gyalások megállapodását. Fabriczki András, a volt MSZMP budapesti pártbizott­ságának titkára: — Óriási vitára számítok. Szerintem ez a parlament már régen nem tekinthető szava­zógépnek, és most egészen biz­tos, hogy ezt be akarja bi­zonyítani. <£ Az Ellenzéki Kerekasztal néhány tagja szerint az MSZMP semmiben nem en­gedett a tárgyalások során. Milyen vitára számít a több­ségében MSZMP-tag képvise­lők körében? — Nem biztos, hogy minden párttag az MSZMP javaslatá­ra szavaz. A képviselőknek a saját választóikkal is szembe kell nézniük, és nem mernék fogadni, hogy egy az egyben elfogadják a kerekasztal meg­állapodását. Sőt, az is elkép­zelhető, hogy a kormány is másképp tálalja a javaslato­kat. ® ön szerint kinek a javá­ra dőlhet el egy ilyen vita? — Lehet pró és kontra. Ki­számíthatatlan. Különösen, hogy az EKA nem szüntette be a képviselők visszahívását, amivel a legitimitásukat kér­dőjelezik meg. Nem lehet meg­jósolni, hogyan döntenek a képviselők, ha parlamenti he­lyüket fegyegetve érzik. Nagy Imre, DEMISZ-elnök: — Nem volna jó, ha a par­lament most akarná megmu­tatni, hogy mennyire legitim, nem volna jó, ha presztízsvi­tákra kerülne sor az üléste­remben. Igaz, erre most van nagyon jó okuk a képviselők­nek, hiszen a nemzeti kerék­asztal végük is a fejük fölött állapodott meg. De túl nagy a tét ahhoz, hogy a kényesen összerakott kompromisszumot formálisan kezeljék. Azt vá­rom, hogy a lényeget elfogad­ják. Ennek á megállapodásnak az elfogadására ahhoz van szükség, hogy el tudjunk in­dulni, s ez múlik ezen a par­lamenten. • S ha mégis fölborulna a „kényes egyensúly”? — Akkor új politikai hely­zet áll elő. De azt nem szeret­ném. A képviselőké a szó. Jakubovits Anna Ő AZ ILYET NEM HAGYJA Hogy is van ez, Lipcsik úr? Vannak, akik nem adják fel. Lipcsik Márton biztos J ilyen. Mert Lipcsik úr újra ragaszt. Aki ismeri őt, meg I sem lepődik a hiren, s ha mégis akadna, aki nem, annak § legyen elég annyi, hogy Lipcsik Márton január óta szent § és dicső háborút viv a Szentendrei Tanács ellen, Megtámadott 6 már szinte mindenkit a portástól az elnö­kig, fordult a tv-hez, a rádió­hoz, újságok garmadájához. Leginkább azonban saját maga küzd. Plakátokat, röplapokat készít, nyílt leveleket fabrikál. Azt írja, elege van a bürokrá­ciából, az ügyintézés lassúsá­gából, az összefonódásokból. Egyszóval Lipcsik úr jó úton halad afelé, hogy a kisember sérelmeinek élő számonkérője- ként mennybe menessze ma­gát. Krajcsovits Istvánná, a szentendreiek újdonsült elnöke szerint azonban sokkal föld­hözragadtabb okok vezetik a plakátok mesterét. Kettő és fél millió forintot szeretne az állami telken épített házré­széért a testülettől kicsikarni. A jogszabály rendelkezései szerint ugyanis a tanács köte­les megvásárolni az ilyen kö­rülmények között született in­gatlant. Aztán pedig az épít­tető — most már mint bérlő — visszavenné azt az érték 15 százalékáért, mert a jogszabály erről is rendelkezik. És akkor valószínűleg megszűnne ez a heroikus küzdelem a hivatal ellen, magyarázza a polgár­mesternő. — Szóval, hogy is van ez, Lipcsik úr? — Hát az biztos, hogy leiz­zadtak, mikor megtudták, mennyit kérek — kap a szón a férfi. Atlétatrikóban fogad, ke­zében a Pest Megyei Hírlap pénteki számával. A hátsó ol­dal róla szól. Nem baj, mond­ja, neki csak jó a nyilvános­ság. Az újságírót pedig felje­lenti. Elhiszem neki. Már ru­tinja van ebben. — Tehát nagyon- nem tet­szett nekik az a két és fél mil­lió. Viszont ez nekem törvé­nyesen jár. Mikor hajdanán az okosok rájöttek, hogy az álla­mi lakások lassan a bérlőkre omlanak, megalkottak egy jog­szabályt. amit én csupán fel­használok. Legálisan. Hogy ez­úttal kivételesen az állampol­gár jár jobban, arról nem te­hetek. Mindenesetre addig folytatom a plakátozást, amíg meg nem kapom, ami az enyém. És persze, nem árt, ha közben felszínre kerül, hogy vannak olyan tisztviselők, akik nem azzal foglalkoznak a munkahelyükön, ami a felada­tuk. — Azt azért nem állíthatja, hogy nem törődnek magával. Hány eljárást is indítottak ön ellen? — Egy birtokháborításit, egyet a hatóság megsértéséért, két magánindítványos becsü­letsértést, aztán a legutolsót, a mostanit, a hatóság nagy nyil­vánosság előtt elkövetett meg­sértése miatt kezdeményezte az ügyészség. De ez utóbbinak története van. Az az érzésem volt, hogy peren kívül ügyészi megrovással kívánták volna befejezni az ügyet. Ez rám nézve sértő lett volna, hisz minden mondatomat bizonyí­tani tudom. Ezért, hogy perre vigyék a dolgot, kénytelen voltam nyilvánosan bűncse­lekmény miatt panaszt tenni a végrehajtó bizottság, illetve annak néhány tagja ellen. — Nem érzi visszásnak, hogy plakátjain látszólag a köz érdekében ostorozza a ta­nácsot. fű alatt pedig a saját ügyének elintézését reméli ezektől az akcióktól? — És sohasem általánosság­ban beszéltem. Mindig a saját esetem kapcsán, konkrétan ne­vezem meg azokat az illetőket, akik összefonódás, kéz kezet mos alapon elfektetik a kérel­memet. Az általam alapított társaság, a Kiútkereső Kilá­tástalanok Klubja — mely al­kalmas lenne ilyen általánosí­tások levonására — például nem foglalkozik a Lipcsik- üggyel. Ez az én dolgom. — Igaz, hogy ön helyen­ként megengedhetetlen, sőt, kifejezetten alpári hangot ütött meg a tanácsiakkal szem­ben? — Ezt tagadom. Egyszer sem csirkefogóztam, gazembe- reztem le senkit, még ha meg is érdemelte volna. Az más kérdés, hogy a plakátok szö­vegeiből néha következtetni lehet az érzéseimre. i — Mit szól ahhoz, hogy so­kan bolondnak- tartják? — Az a szomorú, hogy aki az igazságért harcol, azt beteg­nek nézik. Egyébként tényleg az Országos Ideg- és Elme- gyógyászati Intézet pszichiát­riai osztályán állok kezelés alatt. Nem titkoltam soha, hogy megjártam a Hárshegyet, szedem a tablettákat. Ezt vi­szont éppen a lakásügyemnek köszönhetem. A tanácsnak azonban tudnia kell, hogy a Lipcsik nem hülye. — Néhányon azt állítják, hogy az előző tanácselnök nagyrészt ön miatt távozott? örül ennek? — Erről hallottam egy plety­kát. Eszerint a szentendrei-iz- bégi pedagógus-alapszervezeti közgyűlésen valaki megkérdez­te a városi pártbizottság jelen lévő képviselőjétől, igaz-e, hogy dr. Szint István elköltö­zik a városból. A válasz az volt, hogy igaz, mégpedig azért, mert különösen az elnök A HÉT HÍRE SZOMSZÉD HÁZ @ Lezajlott a Magyar Alkotmányjogászok Egye­sületének első közgyűlése. Q Kiállítás nyílt Budapes­ten, Negyvenéves a magyar—szovjet tudományos együttműködés címmel. D Megalakult a magyar— francia társaság. ® Az ezredik ilyenként, védetté nyil­vánították a mályvádi bányarétét. © Kétnapos orszá­gos idegenforgalmi fórum színhelye volt Budapest. Q Salgótarján adott otthont az országos anya- és gyer­mekvédelmi konferenciának. A hét híre az is, hogy Komló fogadta a város- és községvédő tanácskozás résztvevőit. Szép divat napjainkban a feltámadt lokálpatriotizmus. Törvényszerű következménye az ilyen érzések, törekvések korábbi félreszorítottságának. Az erőltetett, okos érvekkel nem, de parancsszóval annál inkább alátámasztott térségi szemléletnek. Természetes em­beri magatartás a ragaszko­dás, a széppé tenni akarás a szülő-, lakóhellyel kapcsolat­ban, még akkor is, ha persze tudjuk: sbkaknak jellemzője a közömbösség, s vannak, akik semmi mást, pusztán rombolnivalót látnak a lakóhe­lyi környezetben. Van azon­ban egy értékes kisebbség. Azok csoportja, akik felismer­ték: emberibb módon élni, lakni csakis akkor lehetséges, ha a hivatalos cselekedetek mellé társul az öntevékenység sok-sok tette is. Aligha vélet­len: a megyében a legutóbbi két esztendőben az ötszörösére nőtt a város-, községvédő egyesületek, baráti körök, klu­bok és más hasonló formá­cióknak a száma. Ahogyan ne­hezedett a hivatalos település­politika anyagi forrásainak a helyzete, úgy gyarapodott azoknak a lakosoknak a tábo­ra, akik rájöttek: magukat, családjukat is védik, ha tele­pülésüket védik. Belekeverednek persze, a nemes . igyekezetbe hajpari szándékok, eléggé ki nem ér­lelt elképzelések is, amint van piaca azoknak a gondolatok­nak, véleményeknek úgyszin­tén, amelyek egyvalamit vesznek célba: a szomszéd ház, azaz a szomszédos település, a hasonló nagyságú, adottságú község, város mire és főként miből mire jut?! A megyé­ben összesen 181 település az otthona emberek kisebb és na­gyobb lélekszámú csoportjai­nak. A lista egyik végén Érd a maga 48 ezer polgárával, a másikon Tésa, alig másfél száz lakójával. Vajon egy gyékény­re hozhatók? Meggyőződésünk szerint se­családja nem bírja elviselni a Lipcsik-féle atrocitásokat. Ám én soha nem az ember, hanem a pozíció birtokosa ellen har­colok. Különösebb örülnivalóm tehát nincs. — Már az új polgármester­nő is kapott azokból a hírhedt gyászkeretes plakátokból... — És kapni fog a jövőben is, hacsak el nem intézi az ügye­met. Ügy érzem viszont, vele talán sikerül dűlőre jutni. — Mennyibe kerül egy-egy ilyen plakátozás? — Egy sorozat költsége kö­rülbelül 1200—1500 forint. Ez 70-80, esetenként 100 példányt jelent. Most azonban 200-at nyomok, mert a fele ennek Vácra megy, az ottani tanács okulására. A váciakat jelölték ugyanis ki az illetékesség átru­házása címén a szentendreiek helyett, hogy eljárjanak elle­nem a plakátragasztás miatt. Hogy jön ahhoz egy váci ügyin­téző, hogy megbüntessen en­gem? Persze megfellebbeztem a döntést, és nekem adtak iga­zat. Mellesleg, ahogy már mondtam, abban a pillanat- bat, ahogy kifizetik nekem azt a két és fél milliót, abbaha­gyom a plakátozást. Természe­tesen utána még bevasalom a tanácstól az összes levél, a nyomda, valamint a röplapok költségét. Nehogy már azt higgyék, hogy jókedvemből csinálom ezt az egészet. ★ Reméljük, nem hiszik. Mert ha igen, hát ismerjük Lipcsik urat. ö az ilyet nem hagyja. Efelől valószínűleg egyikünk­nek sincs kétsége. Falusy Zsigmond regnyi dologban igen ...! Az öntevékenységnek aligha az a mércéje, mekkora a lakosság száma. A mérce sokkal inkább az, mi módon sikerül — sike­rül-e egyáltalán — felismertet­ni az emberekkel: ahol élnek, az a terület, legyen az város, kisközség cseppnyi része, az övéké (is). Olyan különleges magántulajdon, amely éppen köztulajdon jellegéből nyeri értelmét: mindenki tehet érte. Furcsa módon, miközben ren­geteg a jele, a bizonyítéka an­nak, miként figyelik, lesik a szomszéd házat, azaz telepü­lést sok helyen, a szomszéd házát, az utcában, a szomszé­dos portát jóval kevesebben tartják követendő, avagy riasz­tó példának! A rendetlenség lomposságot fial, a lomposság elhanyagoltságot szül; sajná­latos tapasztalatokat szerezhe­tünk amúgy még csinos váro­sainkban is arról, miként bon­takoznak ki az ilyen folyama­tok. Főként a lakótelepek a színterei ezeknek, ahol a tár­sadalmi munkások némi hiva­talos pénzzel ötvözött fárado­zásait napok alatt teszik sem­mivé azok, akik a rombolás­ban, a ha mi nem, akkor ti sem alapú cselekvésben lelik örömüket. Sajnálatos, de igaz: nap­jainkban a legnagyobb hiány­cikk az az öntudatos polgár, aki a város- vagy községvé­delmet a maga legszűkebb környezetében kezdi. Gazdag tanulságokkal szolgál például ilyenkor, ősszel a séta az üdü­lőterületeken, kik milyen álla­potban hagyják ott birtokukat, s annak közvetlen környezetét a jövő tavaszra várva ...! S ha tudjuk, hogy a megyében a hobbi- és üdülőtelkek, a zárt­kertek száma felette van a százezernek, akkor már azzal is tisztában lehetünk: nem mellékes terepe ez a város- és községvédelemnek. Rengeteg környezet! bajt zúdít magára az ember. A termelés, a közlekedés, a fű­tés, seregnyi máshoz hason­lóan. forrása ezeknek a ba­joknak, ám a legfőbb forrás az a szemlélet, amely nem tu­lajdonít értéket a környezet különböző alkotóelemeinek. Ügy kezeli azokat, mint amik ingyen vannak, s amikor már nagyon is sokba kerülnek, ak­kor kezdi óvni, védeni, félte­ni: helyrehozni. Napjaink ta­pasztalatai alapján jogos az ag­godalom, a már elértnek az egy része is.eltűnik a védelem gárdájából, hiszen sorra szűn­nek meg a környezetvédelmi őrsök az úttörőmozgalomban, az elbizonytalanodott nép­frontaktivisták is várakozó ál­láspontra helyezkednek, az új formációk még csak születőben vannak.., Mészáros Ottó Lóárverés Üllőn Ménvásár és nemzetközi ló­árverés kezdődött kedden az üllői Dóra majorban a Biotech Állattenyésztő Kutatási-Fej­lesztési Társaság szervezésé­ben. A háromnapos rendezvé­nyen a különböző hazai tenyé­szetek 107 legértékesebb há­roméves tenyészménje mutat­kozik be a szakmai zsűri előtt; az állatokat ugrásból, kocsihú- zásból, díjlovaglásból vizsgáz­tatják. A legkiválóbbakat az állam vásárolja meg tenyész- utánpótlás. céljára, a genetikai alapok további feljavítására. Egy-egy ló ára 1Ó0 ezertől 300 ezer forintig terjed.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom