Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

1989. SZEPTEMBER 4., HÉTFŐ &ßhii»!> 5 A gáz n '1 1 is drága Munkában az Innoszolg a Kos. suth Lajos utcában végzésre, s kötelezték őket a gyalogos hidak kihelyezésé­re. Aligha vigasz Szóval ilyen és ehhez ha­sonló kellemetlenségekkel is jár mostanság a gázvezeték építése Budakal ászon. Igaz, hogy ilyenek más nagyberu­házásoknál is előfordultak, ám ez aligha vigasztalja a helybe­lieket. A munka nagyja még hátra van, s egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kép ala­kul ki az egyes alvállalkozók­ról az emberekben! Aszódi László Antal Talán nem túlzás azt állíta­ni. hogjt az utolsó pillanatban vállalkozott Budakalász lakos­sága a gázprogram megvalósí­tására. Nem véletlen, hogy a kivitelező Innoterv az 1991. ok­tóber 15-re tervezett átadási határidőt a jövő év december 31-re ígérte előbbre hozni. A munkadíjak, az anygg- és ener­giaárak emelkedésére számíta­nak a fő- és alvállalkozók, és Budakalász lakossága egyaránt, ezért nem mindegy, hogy mi­korra készül el a több mint 100 millió forintos beruházás. A nagyközség kizárólag sa­ját erőből valósítja meg a föld­gázprogramot: a lakossági fo­gyasztónként! 45 ezer forintos hozzájáruláson túl a többi költséget a tanács vállalta ma­gára. Az államigazgatási dol­gozók külön is elismerést ér­demelnek az agitáló, szervező, ellenőrző munkáért. Még az OTP-ügyletek lebonyolítását is vállalták. Az átadási határidő előbbre hozatala persze nem ment volna a TIGÁZ és a Du­na-menti Regionális Vízmű jó együttműködése nélkül. Nem hivatkoztak Mindez azt mutatja, hogy az országos gazdasági problémák és a lakosság csökkenő fizető- képesége ellenére a budakalá­szi emberek nem hivatkoztak anyagi és egyéb gondjaikra, hanem döntöttek, s cseleked­tek. Pedig még az ág is húzta e nagy vállalkozás részvevőit. Kezdődtek a problémák még májusban, amikor a Közúti Igazgatóság váratlanul beje­lentette, hogy a volt 11-es utat még az idén felújítják. Ez az­zal a veszéllyel járt, hogy ha előbb készül el az új útburko­lat, mint a gázvezeték, akkor évekig nem bonthatják fel. Időközben az is kiderült, hogy ha a gyakran meghibásodó Kossuth Lajos utcai vízveze­téket nem cserélik ki, akkor nem kap aszfaltburkolatot, akárcsak a Petőfi tér, és a Bajcsy utca. Ilyen okok miatt kellett a kivitelezési tervben szereplő hatodik ütemtervet előbbre hozni, s lefektetni a Kossuth Lajos utcában a gázvezetéket, s kicserélni a vízvezetéket. Augusztus elején elkezdődtek a kivitelezési munkálatok, ám a hónap közepe felé látható volt, hogy a 20-ai átadási ha­táridő tarthatatlan azon a sza­kaszon. Augusztus 30-ra mó­dosították a gáz- és vízveze­ték lefektetésének határidejét. Mint Melczer Tiborné, a Budakalászi Tanács építési cso­portjának előadója elmondta, a nyomáspróba csütörtökön és pénteken megtörtént, s az al­vállalkozó szombat-vasárnap­ra ígérte a munkagödrök be­temetését. Azt követően pe­dig rövidesen felvonul a Köz­úti Igazgatóság, hogy meg­kezdje az útfelújítást. E mun­ka befejezése azonban nagy­ban függ majd az év végi idő­járástól, mert ha hamar be­állnak a fagyok, akkor az asz­faltot csak tavasszal terítik le, de az alapozást, a betonaljza­tot az idén mindenképpen el­készítik. Sok a panasz Ez a budakalászi gázosügy története dióhéjban. Ám azt sem hallgathatjuk el, hogy nap­jainkban olyan felbolydult ál­lapotban van a nagyközség, mint egy méhkas. Az utcákat hatalmas árkok, földhányások tarkítják. Űj KRESZ-táblák je­lentek meg a feltúrt utcák környékén, a buszokat más út­vonalra terelték. Helyenként bokáig érő vízben, sárban cap- latnak a gyalogosok. Az autó­sok és az építők között gyak­ran parázs viták alakulnak ki, ha valaki mindenáron be akar hajtani lakásához, garázsához a lezárt munkaterületre. Hajnalonként összetört jel­zőlámpák mutatják, hogy né­melyek nehezen viselik el a fölfordulást, a terelőutak okoz­ta kavarodást. A helybeliek sokat panaszkodtak a tanács­nál, mert az alvállalkozó In- noszolg a munkaárkok fölé nem épített gyaloghidakat, vagy ha igen azok balesetve­szélyesnek bizonyultak. A tanácsiak reagáltak is a bejelentésekre, s megállapítot­ták, hogy a panaszok többsége jogos. Ezért figyelmeztették az alvállalkozót a fegyelmezet­tebb, veszélytelenebb munka­Kórházra nem szívesen em­lékszik vissza az ember — kü­lönösen nem, ha súlyos műté­ten esett át. Visszaemlékszik viszont a jó szóra, a kedves­ségre, s azokra, akik nagy el- esettségében őszinte szóval igyekeztek enyhíteni kínjait. Ilyen Ibolya, akit az Orszá­gos Traumatológiai Intézet he­tedik emeleti idegsebészetén ismertem meg, s egy éjszaka, amikor ügyeletes volt, és alta­tóval is képtelen voltam alud­ni, beszélgetni kezdtünk. — Szeghalmi vagyok, a he­tedik gyerek a családban — mesélte. — Gondolhatja, nem voltunk gazdagok. Mégis, igen szép gyermekkorom volt, ma is szívesen gondolok rá. Va­sárnaponként, amikor össze­jött az egész család, nekünk, a legkisebbeknek, a küszöbön terített meg az édesanyánk, onnan figyeltük a felnőtteket. Érdekes, nagyon széles küszö­bünk volt. Hogy világéletem­ben ápolónőnek készültem-e? Nem, nem! Nevessen ki, de elmondom: énekesnő szeret­tem volna lenni. Az énekta­nárnőm biztatott, azt hajtogat­ta, szép hangom van, érdemes lenne tanulnom. De tudja hogy van ez falun?! Az édes­apám még csak hallani sem akart arról, hogy az ő lánya egy „olyan” legyen, egy éne­kesnő. Így azután, bár 13 éves ko­romban rettentően irtóztam a ..vértől, még a kést is alig mer­tem kézbe venni, egyszerre csak Pesten találtam magam a Vas utcai egészségügyi szakiskolában. Érdekes babá­kon tanultuk az injekciózást, a vérvételt, s hogy, hogy nem, lassan kezdtem megszokni a A vezetékfektetés mindig nagy rumlival jár. Csak kérdés, hogy a földdel betakart kocka­köveket hogyan válogatják majd ki újra felhasználásra (A szerző felvételei) Az egész szövetkezet egy vállalkozás Követhető taksonyi példák EsZGinbC jllt egyik főnököm szelíd figyelmeztetése: nap­jainkban csak az a szenzáció, ha egy cég tönkremegy, vagy ha valami olyasmivel kezd foglalkozni, amire példa még nem volt, vagy pedig... A larmadikat elfelejtettem. Hogy ezek után mit írhatok majd a Taksony és Vidéke Áfészről, igazán fejtörést okoz. Amikor elmesélem mindezt dr. Tinnyei Istvánnak, Bereczki Attilá­nak és Szemes Péternek (az áfész elnökének a kereskedel­mi főosztályvezetőt, és a Márka Skála igazgatóját kö­szönthettem személyükben), jóízűt-nevetnek. Azt az anek­dotát idézik, hogy valóban az a hír, ha a postás harapja meg a kutyát. Komolyra fordítva a szót, hamarosan kiderül, azért van miről beszélnünk. Nagy elő­nyük mostanra, hogy már 1985-ben szakítottak a hagyo­mányos, elavult kereskedelem­politikával, látták, a régi mó­don nem lehet kereskedni. Ma pedig gazdálkodni nem lehet, csak garázdálkodni, állítja az elnök társai helyeslése köze­pette. Miért? Nem marad vá­lasz nélkül a kérdés. Elmúit az az idő, hogy év elején összeállítottak egy szép, kerek tervet. Még az elkép­zelések — a koncepciók meg­valósítása is csak remény ma­rad. És következnek a konk­rét példák tucatjai. íme né­hány közülük. Arra kevés az áfész forgóalapja, hogy követ­hessék az inflációt, hogy „utá­na menjenek” az áremelkedé­seknek ... Ma a kamat mérté­ke elérte a 23 százalékot — négy éve 11 százalék volt! —, s ha egy ország arra rendez­kedik be, hogy hitelből keres­kedik, az előbb-utóbb csődtö­meghez vezet. (Gondoljunk csak a 6,5-8,5 százalékos árré­sekre) ... Na és a sokat em­legetett pénzügyi fegyelem megszilárdulása! Egy fenét szilárdult meg. Májusban há­rom hét alatt 30 millió forin­tos tartozásunk keletkezett, mutat egy kimutatást a főosz­tályvezető ... De megnézhet­jük a hálózatfelújításokat is, sorolják tovább. A festéktől az ecsetig, a faanyagtól a szögig, minden egyre drágább. És kivel csináltassuk meg? A saját építőinknek vállalkoz­niuk kell, nyereségesen dol­gozniuk. De ha nekünk, a szövetkezetünknek végzik el a felújításokat? Akkor azt, ho­gyan számolják el? Furcsa helyzet, nem? Na azért pró­bálgatunk egy kis külső pénz­hez jutni. Pályáztunk például a kistelepülésen levő üzletek felújítási keretére — így vet­tünk hűtőgépeket Délegyhá­zán —, vagy kérünk a taná­csoktól, s legutóbb az idegen- Eorgalmi alappal is próbálkoz­tunk. Alapgondokat nem olda­nak meg a csurranó-cseppenő Eorintok, csak foltozgatásra elegendők, summázzák egyön­tetűen mindhárman. Aki ezt hallja, az szívéhez kap és összeszorul a torka a sajnálattól. Pedig a taksonyi áfészt ma is a megye leg­jobbjai között emlegetik, koc­káztatom meg halkan. Dehogy akartunk mi itt panaszkodni, tiltakoznak. Csaknem négyez­res a tagságunk és 900-an ke­resik nálunk a kenyerüket. A központi apparátust a minimá­lisra szűkítettük és csupán 10-15 boltunkat nem adtuk még szerződéses üzemeltetés­be. (A 250-ből!) Ezek egy része a kutyának sem kell, a többit most alakítjuk úgy át, hogy érdemes legyen megpályázni. Ilyen például a dunavarsányi bolt, ahol ruházati részleg lesz, a zöldséges és az üveg­visszaváltó elkészült már. Azt nem akarjuk, hogy egy vál­lalkozó „befuccsoljon”, azt tisztességtelennek tartjuk. A szövetkezet szervezeti felépí­tését a termelőszövetkezeteké­hez hasonlóra alakítottuk át. FŐág3ZStok3t _ teljesen füg­getlenek, önelszámolók — hoz­tunk létre. így egy kézben van a teljes élelmiszer-kiske­reskedelem, vendéglátás, fel­vásárlás és hasonlók; az ipa­ri tervékenységek; a nagyke­reskedelem; a bedolgozó- és az átalánydíjas csoportok; a Skála Áruház. Utóbbihoz tar­tozik a ruházati és a vegyes­ipari bolthálózat. Olvasóink ugyan nem ked­velik a számokat — ki képes a megjegyzésükre! —, ám ket­tőt talán megbocsátanak. A fentiek ellenére, mellett is, a taksonyi szövetkezet 531 mil­lió forint árbevételt ért el az első félévben, ez meghaladja a számítottat. Még nagyobb jelentőségű, hogy 12 millió éves nyereséggel kalkuláltak, és a 6 hónap alatt ténylege­sen többet kigazdálkodtak a vártnál. Az, hogy végül is de­cember 31-re hogyan alakul majd az összes nettó ered­ményük, attól függ, miként dőlnek el a folyamatban levő peres ügyeik, a kintlevősé­geikből sikerül-e behajtaniuk valamit. Függetlenek és önelszámo­lók, írtuk föntebb a főágaza­tokról, rendszeres, állandó el­lenőrzés alatt állnak, teszi hozzá az elnök. Minden költ­séget, boltonként is, folyama­tosan figyelünk — nyolc szá­mítógépet helyeztünk üzem­be! —, nem érhet meglepetés bennünket, állapítják meg. Ha adódnak ellentmondások a csoportérdekek, a főágazatok, az egységek és a „nagy” szö­vetkezeti érdek között, ezt bi­zony úgy kell elsimítani, hogy az egész közösség jól járjon. Ez az én dolgom egyebek kö­zött, tudatja a kereskedelmi főosztályvezető. S az pedig valamennyi ve­zető érdeke, hogy az embe­reink eléged.-ttek legyenek, szögezik le. tildaként emlí­tik, hogy tavaly nyáron vala­mennyi szoros- vagy hagyomá­nyos elszámolásban dolgozó 4000-4000 forint nyaralási „hozzájárulást” kapott, kará­csony előtt pedig egyhavi fizetést. Idén változtattak e módin, a dolgozók is diffe­renciálást kértek. (Hogy az, aki fél éve „áfészes”, ne ugyan­annyit kapjon, mint aki húsz éve szolgálja a szövetkezetei) Most átlagban ötezer forin­tot osztottak ki, remélve — de ez a gazdálkodás eredmé­nyességétől függ —, hogy a ti­zenharmadik havi fizetésre is lesz ismét mód. Dodó Györgyi gondolatot, ápolónő leszek. Valamiképp megfogalmazódott bennem: szép hivatás az, ha segíthetünk a betegeken. Miként kerültem Érdre? Véletlenül. Férjhez mentem, és az anyósomék odaköltöztek, ök csábítottak át bennünket. Bár nem is kellett túlságosan rábeszélniük, ott ahol laktunk, nem volt munkaalkalom. Az­után jöttek a gyerekek sor­ban. A nagy fiam műszerész­nek tanult, családos, két kis drága unokám van. A kisebb fiam katona, szerencsére a fő­városba került. A legkisebb a másodikat végezte, középis­kolás. Na, hogy én mennyit küszködtem a három gyerek­kel! Általában éjszakánként mostam, vasaltam. Hiszen dol­goztam is, vállalnom kellett a hosszű műszakokat, az ügyele­teket a kórházban. A nővér­pálya nem vonzó, nincs megfi­zetve, sohasem volt. A férjem Budaörsön dolgozik a posta- igazgatóságon; OTP-házban lakunk; sejtheti, mennyi a ki­adásunk. Itt a baleseti sebészeten hat éve dolgozom, ez az egyik leg­nehezebb, de legizgalmasabb területe az egészségügynek. Az idegsebészeten mindig történik valami, minden perc egész embert kíván, nem lehet lazí­tani. Sajnálom-e a betegeket, mi­lyen nővér vagyok? Ezt a töb­biek mondhatnák el. Azt hi­szem, lelkiismeretes. Nemrégi­ben meghalt egy betegünk az „őrzőben”, az intenzív szobá­ban. Pedig harcoltunk az éle­téért. Két hétig nem tértem magamhoz, annyira bántott. Ezt sohase lehet megszokni. Sajnos még otthon sem kap­csolódom ki, gondolkodom, mindent rendben hagytam-e. Vagy eszembe jut az utolsó operált, vajon jól van-e. Ezt szív és lélek nélkül nem lehet csinálni. Ügyelek arra, hogy úgy lássák, „jaj, milyen ke­mény ember vagyok”, de köz­ben sokszor fáj a szívem a betegekért. Rosszak-e a munkakörülmé­nyeink? Nem, az átlagosnál jobbak. Az ágyak legalább gu­rulósak, nem kell rángatni, húzkodni, igaz, gyalogolunk naponta 20-30 kilométert, de nem panaszkodom. Azaz még­is. Mit gondol, mennyi a fize­tésem? Annyi szolgálat után, mint amennyi nekem van, 6 ezer forint. És ezt már a túl­órákkal együtt értse. Mi van a nagy családom­mal? Valamennyien Szeghal­mon maradtak, csupán egy nővérem lakik a fővárosban. S ő is itt dolgozik az osztályun­kon, takarít. Ebben a rohanó világban sajnos már csak évente egyszer jövünk össze valamennyien az édesanyám­nál, többre nincs időnk. Hogyan járok be Érdről nap mint nap Pestre? Annyi az utas a buszon, hogy az el­mondhatatlan. Szinte elfára­dok sokszor, mire beérek ... Hajnalodott, Ibolyának mosdatnia kellett a betegeket, sietve felállt az ágyam mellől. Búcsúzóul így szólt: nem írja ezt meg maga úgy sem, örül, ha elmegy a kórházból és el­felejti, hogy valaha beteg volt. Nem felejtettem el. D. Gy. Az üvegvadász Késő délelőtt van. Akad hely bőven a vonaton, hiszen az in­gázók már javában dolgoznak. A szerelvény egyhangúan zö- työg. Csattognak a kerekek alattunk, amikor váltók fölött robog át a szerelvény. Min­den rándulásnál üvegek csör- rennek meg az ülések alatt, vagy az ablakok előtti kis asz­talkákon. Üres üvegek. Sör, bor, pálin­ka, kóla volt a tartalmuk. A kutyának sem kellenek már. Pedig pénzt érnek. Meg is jegyzi az egyik utas, hogy szép summát szedhetnek össze a vasúti takarítók a pályaud­varokon. Lassít a vonat. Rákos állo­másra értünk. Még gurul a sze­relvény, amikor jól hallhatóan valaki nagy robajjal benyom­ja az egyik peronajtót. Egy pillanattal később, félretaszi- gálva a leszállni készülő uta­sokat, benyit a kupéba egy alacsony, kövérkés férfi. Ide­gesen kapkodja fejét hol jobb­ra, hol balra, s közben a pad­lóra is lepillantgat. Nem ke­resgél sokáig. Megtalálja, amit keres: üres sörös, kólás, boros pálinkás üvegeket a kis asztal­kákon, lejjebb a hulladéktá­rolókban, s az ülések alatt. Káprázatos gyorsasággal süly- lyeszti el zsákmányát egy nagy fehér, műanyag szatyorban. Néhány másodperc alatt átku­tatja az egész kocsit. Majd a biztonság kedvéért visszajön, s elölről kezdi az egészet. Az utasok érdeklődve, mosolyogva figyelik a sietős mutatványt. Egyikük meg is jegyzi, bizto­san fél valakitől ez az ember, azért kapkod ennyire. Lehet, hogy a kocsitakarítóktól fél, teszi hozzá egy másik utas. Az üres üveg ugyanis a takarí­tók jussa. Az egyetlen adó­mentes jövedelmük. A kis köpcös mit sem törő­dik a megjegyzésekkel. Leha­jol, s az egyik ülés alól há­rom sörös üveget húz elő. Rutinos mozdulattal, egyenként kicsurgatja belőlük a maradé­kot a padlóra, aztán a szaty­rába teszi az újabb zsákmányt. Egy pillanat múlva már ismét a peronon van. Indul a szerelvény. Még hal­lani, amint leugrik a köpcös a mozgó vonatról, szatyrá­ban összekoccannak az üres üvegek. Az utasok már nem mosolyognak az üvegvadászon. Pedig olyan jó volt elképzelni a kocsitakarítók döbbenetét, amikor beérkezik a Keletibe a „kitakarított’» szerelvény. Va­jon előre utaznak-e majd a takarítók, mondjuk. Kőbánya felsőre, vagy Rákosra, meg­tudni, hogy ki előzte meg őket? Nem, már nem ez a kérdés öl az arcokon. Szinte minden­ki a sörtócsákat nézi a padlón. Majd egymás tekintetét kere­sik az emberek. Nem csoda, hiszen az ő lábuk elé öntötték a maradékot! Néhány arcon kigyúl a sértett önérzet pírja. Nekik szólt ez a fricska. Ne­kik, az élhetetlen, szürke uta­soknak. Az üvegvadász pedig jót rö­hög a markába — amibe min­dennap szép summa hull. A mások pénze .. • A. L. A. Szövetkezetiek találkozója Pannónia ’89 elnevezéssel országos szövetkezetpolitikai találkozó kezdődött' szomba­ton Harkányban. A három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — vezető szakemberen immár a huszadik alkalommal tanács­koznak a mozgalom időszerű kérdéseiről a dél-dunántúli fürdőhelyen. Az idei találkozó központi gondolata; a szövetkezés meg­újulása hazánkban — figye­lemmel a mozgalom európai tapasztalataira. Az alábbi állásajánlatokról részletes tájékoztatást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp., Karinthy F. u. 3.). Tel.: 158—2411/191, 149, 192-es mellék. Ibolya, a hetedik A küszöbön terítettek gépi betanított munkára, 3 mű­szakra. Kiemelten jó kereseti le­hetőség. Az Építőipari Szakipari JAV­SZER Vállalat keres hidegburko­lókat, asztalosokat, bádogosokat, kőműveseket, lakatosipari segéd­munkásokat, esztergályost, hegesz­tőket. A GA-KAMIN BT (Érd-Öfalu) al­kalmaz és betanít 10 fő fémnyo­mót fő- és mellékállásban is. 1 év után szakmunkásvizsgát te­hetnek. Bérezés darabbér sze­rint, jó kereseti lehetőség. A PEVDI Vállalat érdi és kere- pestarcsai telephelyére keres női betanított dolgozókat. Az MGM diósdi gyára felvételre keres lakatos, forgácsoló szak­munkásokat, továbbá gépész és vegyész szakmai végzettséggel ren­delkező mérnököket és üzemmér­nököket, felsőfokú végzettséggel rendelkező rendszerszervezőket, munka- és üzemszervezőket. Az ICHOR Ipari Szolgáltató Kisszövetkezet felvételre keres ön­álló munkavégzésre képes szak- és segédmunkásokat a következő munkakörökbe: villanyszerelő, vízszerelő, kőműves, burkoló. A Lottó Aruház keres pénz­ügyi vezetőt (legalább közgazda- sági érettségivel és statisztikust (legalább érettségizettet). A Százhalombattai Városi Ta­nács V. B. művelődési osztályá­hoz tartozó nevelési tanácsadó felvesz 2 fő logopédust. Az Alagi Állami Tangazdaság műszaki igazgatósága felvesz esz­tergályosokat, általános lakatoso­kat és csőszerelőket az alagi ma­jorban lévő munkahelyre. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőipari Szolgálat felvételre ke­res kőműveseket, hidegburkoló­kat, asztalosokat, szerkezeti la­katosokat, villanyszerelő szak­munkásokat. A Taurus Abroncsgyár felvesz 18. életévüket betöltött férfiakat,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom