Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-15 / 218. szám
1989. SZEPTEMBER 15., PÉNTEK Németh Miklós levele Casaroli bíboroshoz külső feltételek arra, hogy a közös célokat és kölcsönös érdekeket szolgáló együttműködésben új korszakot nyithassunk. Ezt fejezi ki őszentsége, II. János Pál pápa 1991-re tervezett magyarországi látogatása is, amely elé a határainkon belül és azon túl élő katolikus hívők, az egész magyar nemzet nagy várakozással tekint. Kapcsolataink eddigi fejlődésének fényében, a további előrelépés szándékától vezérelve, a magyar kormány felhatalmazása alapján kinyilvánítom azt a szándékot, hogy hivatalos tárgyalások kezdődjenek a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán Állam között a'diplomáciai kapcsolatok rendezéséről. Eminenciád eddigi konstruktív együttműködésére számítva kérem Eminenciádat, hogy a magyar kormány fent kinyilvánított szándékát tolmácsolja őszentsége, II. János Pál pápának, és személyesen is segítse elő kapcsolataink további fejlődését, a hivatalos tárgyalások megkezdését. E korszakos évfordulón kormányom megelégedéssel állapítja meg, hogy az 1964. szeptember 15-én aláirt részleges megállapodás alapján a római katolikus egyház és a magyar illám között eredményes zgyüttműködés alakult ki. Közös erőfeszítéssel számos — a megállapodás keretein túlmulató —, az állam és az egyház viszonyát érintő kérdést sikerült megnyugtató módon megoldanunk. Az elmúlt negyedszázad tapasztalatai igazolták az 1964-es megállapodás helyességét. Kapcsolataink fejlődéséhez felbecsülhetetlen támogatást nyújtott í II. vatikáni zsinat szelleme, az azt követő gyakorlat, valamint az Európában kibontakozó együttműködés erősödése. A szeretetre, egymás megbecsülésére és megértésére, a toleranciára, az értékek kölcsönös elismerésére alapozott szövetség szellemében kívá- nuk együttműködni a katolikus egyházzal, a hívő emberekkel az egész társadalom javát szolgáló jobb jövőért. A 25. évfordulón úgy érté- keljük: megérettek a belső és FELHÍVÁS A megyei pártbizottság szeptember 8-ai döntése alapján platformok a megyei pártértekezletre közvetlenül delegálhatnak küldötteket. Ezzel a lehetőséggel a reformkörök, illetve reformalapszervezetek élni kívánnak. Delegáltjaink nevét eljuttattuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságára, és megalakítottuk . a reform-küldött- csoportot. Ezekre való figyelemmel felhívjuk a megválasztott megyei küldötteket a küldöttcsoport munkájában való részvételre. A küldöttcsoportba várjuk a reformkori küldötteken túlmenően a reformok véghezvitelében elkötelezett megyei küldöttek cselekvő részvételét is. A küldöttcsoport 1989. szeptember 19-én, 14 órakor tartja megbeszélését a Pest megyei pártbizottság székházában (Budapest XII. kér., Nagy Jenő u. 5.). Felkérjük a csatlakozni kívánó megválasztott küldötteket, hogy regisztrálás céljából jelentkezzenek: Filip Györgynél (06-27-13-524). vagy Csobai Lászlónál (06-1-175-0333). TERMÉSZETVÉDELEM MAGYAR MÓDRA Már csak a kazánkirály Morváiban reménykedem! megóvni, a Washingtoni Egyezményhez, amely a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét korlátozza, a Párizsi Egyezményhez, amely a világ természeti és kulturális örökségét védi. De tagjai vagyunk a Nemzetközi Madárvédelmi Tanácsnak és a Világ Természetvédelmi Alapjának. Tehát a szervezettségünkkel semmi baj. Hogy mi készteti mégis mor- golódásra az embereket? Az, hogy még ma is építkezhetnek egyesek büntetlenül természet- védelmi területen, hogy mérgező anyagokat helyeznek el nemzeti parkokban jó néhá- nyan. S mi ezért a büntetésük? Jószerivel semmi! S ha valami mégis, az egyszerűen nevetséges. Irritálja az állampolgárt, hogy alig néhány megszállott ember törődik komolyan természeti értékeink megóvásával. Sőt, a költségvetés is mostohagyermekként kezeli ezt a témát. Idén százötven millió forintot fordíthatunk természetvédelemre, s mint Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján elhangzott, bár lesz vízügyi és környezetvédelmi alap, nem létesítenek természetvédelmi alapot. Ehelyett alapítványra folyhatna be az önkéntes adakozók adománya. De sajnos jól tudjuk, milyen a hazai alapítványok sorsa. Mi lett a Nemzeti Színházzal? Igaz, működik a Soros-alapítvány, de ez merőben más téma. S még ne legyen az ember szkeptikus! Készülőben a vörös könyv Nagy nehezen beleverik a diákok fejébe a tanárok, hogy védett a leánykökörcsin, s közben a piacon csokorba fogva árulják az öreg nénikék — húsz forintért. De szerencsére jön a vörös könyv! Ennek ösz- szeállítását már a hatvanas évek elején megkezdték, s a kipusztult és a kipusztulásra ítélt fajokat ismerteti veszélyességi fokozat szerint. A magyar vörös könyvben négyszáz állat és hétszázharminc növényfajt mutatnak be a szerzők. Bár lehet, hogy mire megjelenik, ezek a számok nőnek. Állítólag karácsonyra már a könyvesboltokban lesz a kiadvány, de ki tudja, így lesz-e. Ugyanis hat esztendeje van A hazai természetvédelem „jelentőségét” mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az Országgyűlés átlagosan tizenöt esztendőnként vitatja meg a kérdéskör gondjait, eredményeit. Mivel nemrégiben a parlament település- fejlesztési és környezetvédelmi bizottsága foglalkozott a honi természetvédelem helyzetével, várható, hogy legközelebb erre csak a következő évezredben kerül sor. Ebből akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy — ha másban nem is — e téren élen járunk. A kihalásra ítélt fajok reménykedhetnek abban, hogy mégsem pusztulnak ki, s a természet barátai pedig bízhatnak abban, hogy a civilizáció és .az ipar feneketlen étvágya nem veszi birtökba a még valódi szépségében pompázó területeket. Korszakváltás idejét éljük Vitathatatlan, hogy az első törvényes rendelkezés, 1879 óta hosszú idő telt el, és értünk is el eredményeket a természetvédelem terén. Am olyan büszkék azért aligha lehetünk magunkra, hogy a szenátorok csak másfél évtizedenként foglalkozzanak e témával. Annál is inkább, mert maradt bőven tennivaló. Igaz, van öt nemzeti parkunk, közülük egy, a Kiskunsági Nemzeti Park jelentős része megyénkben található, negyvenöt tájvédelmi körzetünk, százötven természetvédelmi területünk, kétszáz országos és ezernyolcszáz helyi jelzésű védett területünk, ötven esztendővel ezelőtt nyilvánítottak először védetté földdarabot hazánkban, s a napokban, „tűzték ki” a? ezredik kócsagos táblát. S bár az erdőt járó ember gyakran morgolódik azon, amit maga körül lát, tapasztal, az imént felsorolt számok figyelemre méltóak. A szakemberek szerint korszakváltás idejét éljük e téren, hiszen az 1974-ben elkezdett kormányprogram most érkezett finiséhez. Jószerivel feltárták a kutatók azokat a fajokat, amelyek veszélyeztetettek, s most elsősorban megmentésükre kell fektetni a hangsúlyt. Igaz, ma sem lehet lemondani arról a feladatról, hogy folyamatosan derítsék fel a természetvédők a veszélyeztetett élőlényeket, vagy élettelen jelenségekét. Sok, rendkívül sok múlik ezen a kutatómunkán. És szerencsére nem vagyunk ezzel egyedül a világban, s rengeteg tapasztalatra tehetünk szert a különböző nemzetközi szervezetek segítségével. Hazánk 1975 óta tagja a Nemzetközi Természetvédelmi Uniónak, csatlakoztunk a Ramsari Egyezményhez, amely a nemzetközi jelentőségű vadvizeket, mint a vízi madarak tartózkodási helyét hivatott nyomdában a könyv! Ráadásul csak négyezer példányban lát napvilágot, s az ára is borsosnak ígérkezik. Igaz, a minisztérium arra számított, hogy legálább 1200 forintért adhatja, mára azonban négyszáz forintra redukálták az árát. Agresszívebb tudatformálást! Pedig a szemléletformálásban nagy segítségére lehetne a szakembereknek. Berdár Béla, Budakalász körzetének ország- gyűlési képviselője, a parlament településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának vezetője szerint éppen ebben a kérdésben kellene előbbrelépni: — Alig hiszem, hogy meg lehetne védeni valamit, ha az emberek nem tudják róla, hogy léte veszélyben forog. Előbb meg kell ismertetni ezt, s lehetőleg minél korábban. Már iskolás korban el kell kezdeni a nevelőmunkát, hiszen hogyan alakulna ki különben a gyerekekben a természeti értékek megóvásának igénye? S ha gyermekkorban nem szokják meg, hogyan váljék felnőtt korában életformává? Agresszívebben, következetesebben kell ezt a tudatformálást elvégezni! Nem szabad megelégedni azzal, hogy a természet védelme néhány szakember feladata csupán. Ez az egész nemzet kötelessége. Valószínű, hogy azért árulnak a falusi asszonyok leány-, vagy fekete kökörcsinből készített csokrokat, mert nincsenek tisztában a virág veszélyeztetettségével, nem tudják, mennyit ártanak ezzel. Nem hiszem, hogy rossz szándék vezérli őket, inkább a tudatlanság. Márpedig e tudatlanság eloszlatásában fontos szerepe lenne a vörös könyvnek. Ám ha 400 forintért fogják adni, aligha hiszem, hogy túl sokan jutnak hozzá a benne foglaltakhoz. Félő, hogy továbbra is csak a . szakemberek feladata lesz a természetvédelem s nem a nemzeté. A vörös könyvet nem pénzért, ingyen kellene osztogatni, s eljuttatni minden diák kezébe! őszintén szólva már csak a kazánkirály Morváiban reménykedem. Hátha eszébe jut, hogy a szent korona után természeti kincseinkkel is meg kellene ismertetni az ifjúságot. Fiedler Anna Mária Kerepestarcsán az 1989—90-es tanév kezdetére elkészült az egészségügyi szakközépiskola. Az ország legkisebb középiskolájában 180 leendő egészségügyi szakembert képeznek e nehéz hivatás szakemberhiányának pótlására. Képünkön: csecsemő- i gondozási órán a II. b. osztály Mától állami támogatással Gyakornoki foglalkoztatás Szeptember 15-én, pénteken lép életbe az a munkaügyi rendelkezés, amely szerint állami támogatással gyakornokként foglalkoztathatók azok a pályakezdő diplomás fiatalok, akik egyébként nem tudnának elhelyezkedni. A munkaügyi kormányzat ezzel az intézkedésével is azt kívánja elősegíteni, hogy a fiatalok ne maradjanak munka nélkül. Most, az első lépésben a diplomások számára vezetik be a gyakornoki rendszert, amelyet a tervek szerint — az anyagi lehetőségektől függően , — a későbbiekben a fiatalok más rétegeire is kiterjesztenek. A gyakornoki rendszer lényege, hogy a Foglalkoztatási Alapból a munkaügyi kormányzat támogatást nyújt azoknak a vállalatoknak, intézményeknek, amelyek vállalják olyan diplomás fiatalok foglalkoztatását, akik még a munkaerő-szolgálati irodák segítségével sem találnak maguknak állást. Ez a támogatás azt jelenti, hogy megtérítik a munkáltatók számára a náluk alkalmazott gyakornokok alapbérét. A támogatás azonban nem lehet nagyobb, mint a felsőfokú végzettségű pályakezdők alapbére mindenkori alsó határának 20 százalékkal növelt összege. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a munkáltató és a munkavállaló nem állapodhat meg ennél nagyobb alapbérben, viszont akkor a különbözet a munkáltatót terheli, csakúgy, mint a gyakornok részére kifizetett prémiumok, jutalmak összege is. A gyakornok bére nem lehet kevesebb a mindenkori minimális bérnél. Gyakornoki elhelyezését az a diplomás fiatal kérheti a megyei, fővárosi munkaközvetítő szerveknél, aki egy évnél nem régebben szerzett oklevelet valamely felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán, munka nélkül van, s számára a munkaközvetítő sem tud a jelentkezésétől számított 30 napon belül megfelelő állást szerezni. A gyakornokként való foglalkoztatásra a munkaügyi szervek pályázatot hirdetnek meg, s ha több munkáltató is. jelentkezik megfelelő állásajánlattal, akkor a fiatal maga választhat a felkínált lehetőségek közül. Nálunk alig-alig robotolnak a robotok G. C. Debol úr találmányának utódai _ Egyre népszerűbbek a mozik vásznain azok a gépek, amelyek az emberek parancsait végrehajtva törnek-zúznak. Nagy siker volt például ide- háza A terminátor című film, amelynek főhőse egy emberi intelligenciával rendelkező masina, a távoli idő urai parancsainak feltétlen végrehajtója. Kisebb viszont a keletje azoknak a robotoknak, . amelyek nem csak a szórakoztatóipar menőinek fantáziájában léteznek, hanem a valóságban is. Magyarország a termelésben hasznosított ilyen berendezések számát tekintve valahol a rangsor végén kullog — leszámítva a fejletlen, harmadik világbeli országokat. Pedig — legalábbis a naptár szerint — időnk lett volna elég, hiszen G. C. Debol 1954- ben benyújtott szabadalmával megkezdődött a robotok elterjedése. Az első generáció, amely csak egyszerűbb, köny- nyen ismételhető műveletekre volt képes, a hatvanas esztendők végén hódított, míg az második, sokkal fejlettebb nemzedék, amely már önállóan döntött bizonyos kérdésekben, s nagyfokú alkalmazkodás jellemezte, a hetvenes években robbant be az iparba. Jelenleg a harmadik nemzedék kifejlesztése és elterjesztése folyik — állítják a szakemberek. Ezek a megállapítások nem annyira hazánkra, mint inkább a nemzetközi élvonalra jellemzőek. Nálunk a legjobb esetben is csak a kísérleti szakasz lezárásáról beszélhetünk még akkor is, ha a több helyen megerősített szándék a felzárkózás lenne. Lenne — írtuk, s a feltételes mód használata azért indokolt, mert a mai gazdasági helyzetben aligha jut elegendő pénz a hazai robotika fejlesztésére. A nemzetközi tapasztalatok szerint viszont az egyedi, jobbára csak egy-egv részfolyamatba beépített robotok nem hoznak igazán lényeges hasznot. A munkakörülmények alig javulnak, s meglehetősen nagy gondot okoz a gyártási folyamat többi elemének a géphez való hozzáidomítása. A magyar elképzelések ma még alapvetően a KGST-ben létrehozott Interrobot Nemzetközi Tudományos Termelési Egyesülés szándékaihoz igazodnak, azokon alapulnak. A tagállamok tudományosműszaki haladásának 2000-ig megfogalmazott komplexprogramja is megfelelő teret szentel a gyártásautomatizálásnak, ezen belül pedig a robottechnika fejlesztésének. Ám a leírt szó sajnos nem a valóságos, elérhető célokat tartalmazza ezúttal sem. A rész- eredmények azonban figyelemre méltóak. A Szovjetunióban és az NDK-ban nagyszámú robotot és manipulátort alkalmaznak a termelésben. 1981-ben Kelet-Európábán már százhúszféle robottípus állt gyártásra készen, ezekből a legtöbb azonban vagy nem került be az ipari vérkeringésbe, vagy csupán néhány darabot készítettek belőlük. Ami a hazai gondokat illeti, a pénzhiányon kívül az is akadályozza e munkát köny- nyítő gépek elterjedését, hogy sok helyen az emberek idegenkednek a kemény munka- fegyelmet követelő masináktól. A robot ugyanis könyörtelen, a programja szerint ti kiszolgálást és munkatempót minden körülmények között megköveteli. Általános az a tapasztalat is, hogy ahol robotokat állítottak üzembe, ott hamarosan a felszínre kerültek a technológia, az üzem- szervezés, az anyagellátás és a munkaerő-gazdálkodás gyengéi. Magyarországon elsősorban a nagyobb vállalatoknak futotta korszerű robotokra. Az egyik legrégebbi alkalmazó az Ikarus, amely több kísérlet után az első igazán figyelemre méltó sikert az ESAB cégtől vásárolt hegesztőkkel érte el. A Csepel Művek Egyedi Gépgyárában és a Tungsram Rt.-ben is több robotot használnak. Szűkebb pátriánkban az úttörők egjnke volt a Ganz Árammérőgyár, ahol a két Bosch szerelőszalag kiszolgálására, pontosabban a nagyfeszültségű vizsgálatok elvégzésére állították be ezeket a korszerű berendezéseket. Az eredmény itt is számottevő volt, hiszen jelentősen csökkent a be nem szabályozható mérpk száma. A hibát a gép azonnal jelzi.. így a gyártás közben lehetőség van a javításra. Régebben egyszerűen szabad szemmel állították be az etalonhoz hasonlítva a mérőket, jelenleg ezt tévékamerával végzik. A gödöllőiek — sok hazai vállalathoz hasonlóan — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával, pályázat keretében jutottak a robotokhoz, ame. lyeket svéd licenc alapján gyártottak. A berendezés minősége a szakemberek szerint elfogadható, a mechanika megbízható, az elektronikával azonban már volt gondjuk. Amikor arról vitatkozunk, hogy a gazdaság megújításával az európai középmezőnyhöz való felzárkózásunkat célozzuk meg, természetes, hogy egyre többet kell beszélnünk, de nem csak beszélnünk, hanem tennünk is a korszerű berendezések gyártásáért, elterjesztéséért. A lemaradásunk óriási ezen a területen is. Jelenleg ugyanis a robotok száma a hazai iparban száz körül van, miközben a világelső Japánban harminchat robot jut tízezer ipari foglalkoztatottra. Valamit tehát tenni kellene, ám gyanítható, hogy néhány esztendeig a pénzhiány gúzsba köti a cselekvésre vállalkozók kezét. Furucz Zoltán Új iskola Kerepestarcsán
