Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám

1989. SZEPTEMBER 12., REDD mr < MEGYE/ 3 Paul Mahrer, a profi, ilyeneket mondott: „Hang­súlyoznom kell, hogy a kül­földi tőke önmagában nem oldhatja meg a gazdasági átalakulást Magyarorszá­gon, az a tortán csak a tej­színhab lehet.” S folytatja logikusan, kérdezetlenül is felelve az álmodozóknak, amikor úgy véli: „A tésztái és a tölteléket a magyír vállalkozóknak kell meg­csinálniuk.” S ha meg mindig nem akarnánk érte­ni mondandójának a lénye­gét, így folytatja P. M.: „Minden országnak alapve­tően saját magára kell tá­maszkodnia, s ezt Magyar- országon is meg kell érte­ni.” Értjük mi, de még meny­nyire hogy értjük! Kérdés azonban, értik-e azok is, akik fűt-fát ígérnek mosta­nában „a népnek”, s köz­ben, bár tészta sincsen, töltelék sincsen, már osz­tozkodnak a tejszínha­bon ... S ha nem lesz tész­ta meg töltelék a jövőben sem, könnyen megtörtén­het: a tortahabra olyannyi­ra áhítozók is hoppon ma­radnak. Ami az országnak aligha vigasz. a helyi munkában. A kapott számok nagyon szórtak. Az irányító pártszervek évente legalább kétszer képviseltet­ték magukat, de gyakori volt a 8—10 részvétel is a helyi po. 1 itiköi fórumokon. A megyei részvétel a válaszadó alap­szervezetek 49 százalékánál nem tapasztalható, míg má­sok 1-2 megyei részvételről adtak számot. Az irányító pártszervek képviselőinek lá­togatását az alapszervezetek 63 százaléka minősítette hasz­nosnak, 34 százaléka közöm­bösnek. AZT IS KÉRTÜK, hogy írják le néhány mondatban a legfon­tosabb tennivalókat az alap­szervezeti önállóság javításá­ra. Előbb a helyi tennivalók leírását vártuk, majd az irá­nyító, városi, megyei pártbi­zottságok feladataira kértünk útmutatást. A kapott válaszok már nehezebben összegezhető- ek, gyakran egymásnak is el­lentmondanak. Voltak olyan alapszervezetek, amelyek azt írták, hogy az önállósággal edidg sem volt gond, nincs is szükség nagyobb önállóságra. Mások az irányító pártszervek segítségnyújtását is el akarják hárítani, mert az is csorbítja saját autonómiájukat. A vá­laszadók közel fele volt elé­gedetlen a tagság véleményé­nek kikérésével. Sürgetik, hogy a döntések előkészítésé­nek időszakában kérdezzék meg a párttagságot, de ne kö­telezzenek közös állásfoglalás kialakítására, mert az sérti az önállóságot. Sajátos eltérés tapasztalha­tó az ipar és a szolgáltatás te­rületén dolgozó, illetve a la­kóterületi alapszervezetek ál­láspontja között. Míg a lakó­terület felismerte, hogy a na­gyobb autonómia az alapszer­vezettől jobb felkészültséget, akcióképességet kíván, és ezért igényli, hogy a pártta­gok a munkahelyről a lakó­helyre jelentkezzenek át, addig néhány, a megszűnés irányába haladó ipari alapszervezetnek az a véleménye, hogy ebben a helyzetben az önállóság el­veszti jelentőségét. ■Több alapszervezet felismer­te, hogy az önállóság fontos dimenziója az alapszervezet saját politikai helyzetének és feladatainak újraértékelése, s az ügyintézés helyett a poli­tizálás feltételeinek megte­remtése. Főleg értelmiségi alapszervezetek mutatnak rá a politizálás személyi feltéte­leinek hiányosságaira, a párt­tagok passzivitáséra. A negyedik kérdéscsoport az önállóság olyan önértékelé­sét kérte, amely kitért az au­tonómia olyan területeire, mint az érdekfeltáró képesség, a platformszabadság, a refor­mokhoz való viszony. Arra a kérdésre, hogy aiz alapszervezet képes-e tagjai egyéni érdekeit feltárni, el­méleti munkával általánosíta­ni, megjeleníteni, képviselni, az alapszervezetek 26 száza­léka válaszolt igennel. A többség, 55 százalék sze­rint csak részben tud a fel­adatának megfelelni, míg 14 százalék szerint erre nem ké­pes. Kedvezőbb a helyzet a működési terület politikai ér­dekei feltárásban. Az alap­szervezetek 58 százaléka állít­ja, hogy képes működési köze­ge politikai érdekképviseleté­re, 37 százaléka csak részben képes e feladatára és csak 5 százalék jelzi, hogy nem tud megfelelni ennek a kívána­lomnak. Az alapszervezetek meg­újulása, a javuló önállóság feltételezhet olyan helyzetet, hogy az alapszervezet a fel­sőbb pártszervekkel szemben eltérő helyi érdek megjelení­tésére, képviseletére vállalko­zik. A válaszok szerint ilyen eltérésre csak 35 százalék ké­pes, a sajátos érdekek képvi­A kiHdoff választások tapaszfaiaf&S A legfontosabb: a tisztaság CSAK JAVASLAT félreérthető mondat Szeptember 23-án tartják a megyei pártértekezletet, ame­lyen egyebek között jelentést tesz a korábban felállított mandátumvizsgáló bizottság a küldöttek megválasztásának tapasztalatairól. Milyen észre­vételek, jelzések érkeztek ed­dig a bizottsághoz? — Erről beszélgettünk Habony István­nal, az abonyi nagyközségi pártbizottság titkárával, a tes­tület elnökével. — Bár az elnevezés hagyo­mányos, bizottságunk tevé­kenységi köre a korábbinál jóval szélesebb — kezdte be­szélgetésünket. — Az egyik legfontosabb teendőnk, hogv őrködjünk a választások előtt meghirdetett négy alapelv fel­tétlen érvényesítése fölött. Konkrétan arra gondolok, hogy minden párttag bármely személyre javaslatot tehet, eb­ből következően bárki megvá­lasztható, természetesen úgy, hogy a tagok megismerkednek politikai nézeteivel. Az is fon­tos. hogy a megyében szerve­ződő platformok — kellő tá­mogatottság esetén — súlyuk­nak megfelelően képviseltet­hessék magukat a pártértekez­leten. Amennyivel több most a'munkánk; folyamatosan fi­gyelemmel kísérjük a válasz­tások tisztaságát, s minden esetben közbelépünk, ha vala milyen szabálytalanság a tu­domásunkra jut. — Hány tagú a mandátum - vizsgáló bizottság és hogyan választották meg? — Eredetileg kilencen vol­tunk. A jelölés során külön­böző munkát végzőket válasz­tottak ki, figyelembe véve a földrajzi elhelyezkedést is. Bi­zottságunk sajnos ma már csak nyolctagú, mert Martino­vics Tibor, az Óbuda Tsz párt- bizottságának titkára időköz­ben elhunyt. Testületünk legi­timitását'» a7 garantálja, hogy •minket 'á^-megyeí- pártbizottság tagjai választottak meg.- — Milyen jelzések érkeztek eddig önökhöz? — A választások lebonyolí­tásával kapcsolatban semmifé­le előírást nem adtunk ki, il­letve csupán egy kikötés volt az, hogy minden száz tag után seletét csak részben vállalja fel 30 százalék, de az alap­szervezetek 35 százalékánál ilyenre még nem volt példa. Megkérdeztük az alapszerve­zeten belüli platformok létre­jöttének lehetőségét. A válasz, adók 43 százaléka szerint a belső demokratizmus, a már érzékelhető vélemánytagoltság biztosítja a platformok létre­jöttét, a többség (51 száza­lék) szerint azonban még nem láthatók a platformok, de a jelenlegi folyamatok e kérdés­ben is kedvező tendenciát je­leznek. Így megérthető, hogy a válaszadó alapszervezetek 42 százalékában nem jött lét­re reformszárny, 39 százalék­nál alakulóban van és 15 szá­zalék állítja, hogy érzékelhe­tő az alapszervezet reform­szárnyának megjelenése. Az alapszervezet politizáló közösséggé alakíthatóságáról kedvező álláspontot rögzíthe­tünk. Az alapszervezetek 54 százaléka szerint képessé te­hető az alapszervezet a valós politizálásra, ugyanakkor elég nagy arányban (39 százalék­ban) látják úgy, hogy mai összetételében nem válhat az alapszervezet politizáló közös­séggé. A VIZSGALATTAL gyökere­sen új értékelést nem kaptunk az alapszervezetekről. Érdeme mégis inkább az. hogy néhány kvantitatív adattal is igazol­hatjuk eddigi általánosított politikai tapasztalatainkat. A vizsgálat azonban rámutat egy újszerű problémára: alap­szervezeteink önállósági tö­rekvései akkor váltak igazán erőteljessé, amikor a több­pártrendszer létrejöttével a szervezeti és főként a cselek­vési egység ismét politikai szükségletté válik. Ez a konf­liktus csak az egységnek a korábbinál sokkal demokrati­kusabb felfogásával oldható fel. Papp Béla lehet egy küldöttet delegálni. Nyitva hagytuk azt a lehetősé­get is. hogy akár a platfor­mok. akár az “egy területen működő pártszervezetek dönt­senek arról, hogy ki képviseli őket. Az általános gyakorlat az utóbbi volt. Ami a konkrétu­mokat illeti: érkezett egy ész­revétel a Ceglédi Állami Tan­gazdaságból, ahol a reformkör kifogásolta a ‘küldöttválasztás lebonyolítását, arra hivatkoz­va. hogy egy határozatképte­len összevont taggyűlésen dön­töttek. A városi pártbizottság­gal közösen megvizsgáltuk a dolgot és kiderült, hogy a gaz­daságbeliek valóban hibáztak. A megismételt taggyűlésen az­után teljesen szabályos körül­mények között ugyanazokat választották meg küldöttnek. Megkeresett minket a fóti nagyközségi pártbizottság is. azzal kapcsolatban, hogy ott a termelőszövetkezettel közösen kaptak kongresszusi küldött- választási jogot, bár irányítás szempontjából nem tartoznak egymáshoz. A választást mind­két helyen külön-külön bo­nyolították le, s ebből az adó­dott. hogy az egy helyre két küldött kapott többséget, az egyik a tóeszben, a másik a településen. Mi azt javasoltuk hogy tartsanak egy összevont taggyűlést és ismételjék meg az egészet. Döntés még nincs, mert az ügy már az országos mandátumvizsgáló bizottság előtt van. (A témáról lapunk­ban korábban részletesen be­számoltunk — a szerk.) — Meddig tart a bizottság megbízatása? — A pártértekezlet kezde­téig. pontosabban addig, amíg jelentésünket meg nem tesz- szük. F. Z. A megyei pártbizottság leg­utóbbi üléséről szóló szombati tudósításunkba, a lapzárta szorításában egy pontatlanság és egy félreérthető fogalmazás csúszott. Hámori Csaba az ülésen nem elnökölt — ezt a feladatot hénárd László me­gyei titkár látta el —, hanem a fő napirendnek előadója volt. Ami pedig arra vonatko­zik, hogy kik vehetnek majd részt teljes szavazati joggal a pártértekezleten, a megválasz­tott küldötteken kívül, a pb természetesen csak javaslatot fogalmazott meg, a7 ügyrendi kérdéseket előkészítve. A vég­ső döntés magáé a pártérta- kezleté lesz. Á pártingatSanból nem lesz magántulajdon Cáfol az ügyvezető Az utóbbi napokban a ma­gyar sajtó kereszttüzébe ke­rült a Fővárosi Bíróság cég­bírósága által augusztus 9-én bejegyzett Next 2000 Kft., amelyet az MSZMP Központi Bizottsága alapított. Több lap, szervezet támadta a kft. alapítását, létrejöttét és mű­ködési terveit. A kft.-t 2,9 mil­lió forintos tőkével (ebből 1 millió forint készpénz és 1,9 millió forint úgynevezett ap­port, tehát bevitt tárgyi ér­ték) alapították. Járai János, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága pártgazdasági szer­vezetének vezetője. — Miért éppen önre esett a választás, amikor felkérték a kft. ügyvezetői igazgatói tiszt­ségére? — A kérdés első részére ne tőlem várja a választ, azon­ban a feladat nagyságát, je­lentőségét megismerve vállal­koztam a kft. vezetésére. — Személyesen ki kérte fel erre? — A kft. alapító képvise­lője. az MSZMP KB gazdál­kodási osztályának vezetője. — Igaz-e az, hogy az MSZMP KB magántulajdonba akarja adni a közvagyont? — Erről szó sincs, a párt­ingatlanok állami tulajdonban maradnak, az MSZMP KB to­vábbra is megtartja kezelői jo­gát, a kft.-nek pedig átadja ezen ingatlanok használati jogosítványát. — A kft. által hasznosítás­ra kerülő ingatlanok tehát tu­lajdonképpen telekkönyvileg továbbra is állami tulajdon­ban maradnak, a kft.-nek pe­dig az a feladata, hogy meg­szüntesse ezek fenntartásának költségvetési támogatását és rentábilissá tegye azok üze­meltetését? ' ,-IClí — Pontosan erről van szó, tehát nem igaz az, hogy a párt a kezelésében lévő in­gatlanokat elidegeníti, hanem az MSZMP egyre nehezebbé váló költségvetési és pénzügyi helyzetének megoldásán fá­radozunk. Az a tervünk, hogy gazdálkodásunk révén 1990. év végéig az üdültetés, vendég­látás terén szükséges költség- vetési támogatást felszámol­juk, és az azt követő években pedig szerény nyereségre is szert tegyünk. — Ez azt jelenti, hogy pél­dául az eddigi balatonaligai vagy földvári MSZMP luxus­üdülőkben mindenki azonos feltételek mellett üdülhet? Te­hát egy külföldi, egy párton kívüli magyar állampolgár vagy egy központi bizottsági tag ugyanannyit fizet egy két­hetes nyaralásért? — Gazdasági céljainkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha üzleti szellemben, a piaci szabályok szerint járunk el, biztosítjuk mindenki számára a pihenés lehetőségét, termé­szetesen, kellő anyagi ellen­szolgáltatás fejében. Tehát nem teszünk különbséget párt­tag és pártonkívüli, hazai és külföldi turista között, szá­munkra fizetőképes vendég létezik. Mivel az MSZMP KB mint egy jogi személy ala­pította ezt a kft.-t, ezért mi természetesen legfontosabb ügyfelünknek tekintjük, s az előbb említett feltételek mel­lett üdültetési igényeit ki­elégítjük. Erről olvastam Célzott ütések a vesetájékra Akárhányszor találkozunk, följebbvalóm megkérdezi: — Mostanában nem olvasol sem­mit? — Motyorgok valamit, mert sem elmon­dani, sem megírni nem tudom zavaros érzé­seimet, amelyek a legborzalmasabb élőlény működéséről szóló tudósításokat olvasva éb­rednek bennem. Teljesen elállatiasodott, szok­ták mondani a lezüllött emberre. Ilyenkor bo­csánatot kérek az állatoktól, hiszen semmi rosszat nem követnek el. Csupán élnek, mert megszülettek s az élethez szükséges anyaghoz mások elpusztításával jutnak. De ki hallott már arról, hogy valamely állatcsoport kínzó­kamrákat rendezett be, ahol lefogott társai­kat valaminő szent cél, eszme, ideológia ne­vében módszeresen sanyargatják, olykor olyan kegyetlenül, hogy belepusztulnak. Megkértem egy anatómiában járatos isme­rősömet, mutassa meg, hol vannak a veséim. Kitapogatta. Utána megvizsgáltam az ugyan­csak könnyen kitapintható bordáimat, s közö­sen megállapítottuk, velem gyorsan végezné­nek a verésben járatos szakférfiak, hacsak nem ügyelnének. Vékony bordáimon kevéske izomzat, zsiradékpárna semmi, veséim is kö­zel a felszínhez, hamar bevéreznének ... Az ember nemcsak a legborzalmasabb, ha­nem a legtalányosabb lény is. Mindhárom szereposztásban. A vallatásnak nevezett szín­játéknak rendszerint három főszereplője van. Az áldozat, illetőleg a gyanúsított, a kínzókam­rák szakszerűen kiképzett személyzete, vala­mint a többnyire elhízott,- párnás ujjú kikér­dező. Leginkább persze az áldozatot értem, aki fölrepedt talpakkal, megduzzadt szemek­kel, sajgó bordákkal, lüktető vesékkel csak azt hajtogatja én ilyet nem tettem. (Közbe- vetőleg: olyan emberekről van szó, akik va­lóban semmit sem tettek, talán főként ez ma­gyarázza hihetetlen kitartásukat.) El tudom képzelni, ilyen helyzetben magam is kitarta­nék, abban a reményben, hogy úgyis hamar szétrúgják törékeny testemet. Hanem a szakember! Bevezetik az áldoza­tot a műhelyébe — neki a vallatószoba a mű­helye —, és így szól hozzá: — Vesse le, ké­rem, a cipőjét, és feküdjék hasra. — Mint egy orvosi rendelőben. Kérem derékig levetkőzni. Első alkalommal az udvarias férfiú tizet-tizet üt a meztelen talpra. A következő fokozatban rúgások. öktözés, gumibot- és revolveragyüté- sek. Az újabb stációkban vesepüfölés, a tenyér és a kézfej ütlegelése. Lassan-lassan a test valamennyi tájékát bejárják. Az arctól a lábujjak gondos veréséig terjed a verő­emberek repertoárja. A vesetángálást azon­ban sosem hagyják ki. A kiképzéskor aligha­nem ezt sulykolják be a legjobban ezekbe az emberekbe. Olyasmiképpen képzelem, minta focistáknál. Minden edzés végén szól a mes­ter: mindegyikőtök rúg tíz-tíz tizenegyest, az­tán mehet a zuhanyozóba. A verőlegények tanfolyamán, miután végigmatattak gumibot­jukkal a próbababán, azt mondja a kiképző: elég, még egy kis vesetángálást, aztán gye­rünk fürdeni. Ne tekintsék frivolitásnak, ahogy erről írok. Olyan ember könyvét olvasom, akivel mind­ez megesett, s olyan tárgyszerűen, bizonyos humorral ír róla, mintha egy sportmérkőzés eseményeit idézné föl. Ez lepett meg külön­ben a legkevésbé. Számos ismerősöm, hozzá­tartozóm, rokonom mondta el ugyanilyen tár­gyilagosan rettenetes élményeit, mintha azok ugyanolyan természetes részei lennének az életnek, mint a keresztelő vagy a lakodalom. A legtalányosabb figura a harmadik. Aki­hez a megdolgozott embert nagyjából rendbe hozva viszik. Egy-egy nyom persze még árul­kodik a korábbi eseményekről, amelyekről a kikérdező természetesen mindent tud. A kikérdező így szól a belépőhöz: No — közben fölteszi a szemüvegét — hogy érzi magát? — Választ nem kap, folytatja: — Az a fekete karika a bal szeme körül egész hu­moros. Bokszmeccsről jön? Kör Pál 9 MONDTA Torta hab A kelet-közép-európai gazdasági viszonyok, s ben­ne a magyar gazdasági re­form nemzetközileg el­ismert kutatójával, Paul Mahrer amerikai egyetemi tanárral beszélgetett Wiesel Iván, a Figyelő (89/30.) munkatársa. Sok érdekeset mond P. M., mind az Egye­sült Államok magatartásá­ról, mind arról, milyennek látja a peresztrojka esé­lyeit. Ügy igazán persze akkor kezdtük hegyezni a fülün­ket, amikor a beszélgetés folyamán P. M. áttért a magyar helyzetre, s az it­teni kilátásokra. Volt oka a nyilatkozatra, hiszen amint az interjúból kiderült, hosszabb időt töltött ha­zánkban, találkozott gazda­ságpolitikai vezetőkkel, a tudomány képviselőivel. Ahogyan azt manapság szo­kás jelölni, kemény dolgo­kat mond az amerikai szak­ember, elsősorban a kor­mány teendőit illetően. Ko­rántsem elégedett a gazda­sági változásoknak az ed­digi tempójával, ám egy­szer csak mintha kápráz- na a szemünk, mit olvas­hatunk?! Olyasmit, amit ha hazai szerző írna le, min­dennek neveznénk, csak úriembernek nem .., Politikai egyeztető tárgyalások Az alkotmánymódosítás még függőben lévő kérdéseit vitat­ták meg a középszintű'>poht'- «• kai egyegjető tárgyalások hét­fői megbeszélésén a Parla­mentben. A7 IVfSZMP delegá­cióját Pozsgay Imre, az Ellen­zéki Kerékasztalét Horn Gá­bor, a Harmadik Oldalét Nagy Imre vezette. Somogyvári Ist­ván (MSZMP) beszámolt ar­ról: hétfőn délelőtt a szakér­tők megállapodtak, hogy az alkotmány ne rendelkezzék az ■új"‘"címerről, -hanem alkot- rtiátt^eréjG'! ’tőfVérijtt '•íSBéoss*- nak erről. Ha ez még a jelen­legi parlament ’ működésének idejében történne meg, akkor népszavazás döntene a címer­ről. A hétfői ülésen szó volt a társadalmi szervezetek jelölt- állítási jogáról, valamint a munkásőrség helyzetéről is. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom