Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

1989. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK

Lívián

5

KÜLÖNÖS ÜZLET ÉRDEN

Modell értékű attrakció

ű A raonori Mezőgép érdi gyáregysége Talami <}J, eddig isme- ^ rétién útra lépett. Mivel az igazgató éppen a központ igazga- < tői tanácsülésén van, Tóth Géza üzemvezető vállalja, hogy be- Y avat a történtekbe. Nem vágunk a közepébe, először körülné- í zünk a hatalmas kovácsolóüzemben. A váratlanul hidegre for- / dúlt időben szinte jólesik a kemencékből áradó hőség.

Jött volna, csak korábban! Volt itt 50-60 fok meleg is — mosolyodik el kalauzom. Rájövök hamarosan, akkora a zaj, a légkalapácsok dübörgése, hogy nem értjük egymás szavát. Visszahúzódunk az irodába.

— A kovácsműhelyen kívül hozzám tartozik a szerszámkészítés, a darabolóüzem és egy kikészítő-revétlenítő üzem. Ja, és a tanműhely — mondja Tóth Géza. —• Sok a jó, kvalifikált szakemberünk, képesek lennének bármilyen kovácsolt terfnék előállítására. De mi, sajnos, csak géppel kovácsolunk. ■

— Hallottam, hogy nemrégiben két műszakra állak át. a korábbi folyamatos helyett. Kevés a munka?

— Harminc kovácsunk van, folyamatos a szakmunkásutánpótlás. Két okból döntöttünk a kevesebb műszak mellett. Egyrészt a rendelésállomány valóban csak a két műszak kapacitását köti le. Másrészt egyszerűen a munkaidő- alapot akartuk csökkenteni. Pontosabban: a hatékonyságot növelni. Kevesebb idő alatt, több termék készül és a minőség sem romlott.

— Az emberek nem tiltakoztak a normaszigorítás miatt?

— Megbeszéltük a dolgot

velük, kikértük a véleményüket. Egyetértettünk abban: az a jó, ha a gyárban megkeresik a pénzüket, és nem kell munkaidő után ezt-azt vállalniuk. Most kidolgoztunk egy új rendszert. Ha bevezetjük, még több szabadidőhöz jutnak, a jövedelmük is növekszik és nem készül a korábbinál kevesebb termék.

— A beszélgetésünk elején említett „új útra lépés” e téren jelent valami változást?

— Picit vissza * kell kanyarodnom az időben. Egy évvel ezelőtt óriási lehetőség kínálkozott számunkra. Megkereste a vállalatot egy nyugatnémet cég és profilváltási lehetőséget ajánlott fel. Megrendelte tőlünk kovácsolásra — rozsdamentes acélból — különféle szelepek, csapok, tolózárak alkatrészeit. Úgy, hogy ez teljesen önálló vállalkozás lehet, nem bérmunka; magyar anyagot használunk fel. Jövőre már a kovácsműhely kapacitásának 60 százalékát leköti ez az üzlet. A lecke előre sem látszott könnyűnek. Az első félévben megtörtént azonban az úgynevezett műszaki feldolgozás — a szerszámok elkészítése, a technológia bevezetése és hasonlók —, s ami lényeges: sikerült a kísérleti gyártás, a nyugatnémet cég

Elhalasztott emelés — más szemszögből

Nem ajándékra várnak

„Ember tervez, Isten végez", tartja évszázadok óta a magyar bölcsesség. A budaörsi központú Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál azonban nem a természet feletti erőt szidhatják. Nagyon is emberi az a beavatkozás, amely ke. resztülhúzta számításaikat. Ha a „harc” nem jár eredménynyel, a vesztes harminchét vállalat és — a lakosság nagy réelfogadta a termékeket. így a mai napig mintegy 60 tonnányi árut szállítottunk ki az idei félmillió márkás megrendelésből.

— Mit szóltak mindehhez a központban?

— Igen, most jön a dolog lényege. A monori Mezőgép veszteséges lévéiv kezdeményezte a saját felszámolását. Az egyes gyárak részvénytársaságokká alakultak át. Kivéve kettőt, és közülük az egyik az érdi. Részvényesek ugyan lettek volna, azonban monori részvényeket nem akartak. Csak úgy. ha érdi lesz a vállalat. Itt jön be az igazgatónk nagy szerepe, rutinja: addig harcolt, kilincselt, míg megszerezte a miniszteri engedélyt ahhoz, hogy a monori Mezőgép könyvjóváírással átadja az érdi gyáregységet — s most kapaszkodjon meg! — az Érdi Tanácsnak.

— Nem példátlan, hogy egy tanács megvásárol egy gyárat?

— Modell értékű szerintünk is ez az attrakció. A tanács megalakítja a holdingot — a vagyonkezelő központot — és rábízza valakire. Lehetőség nyílik a részvénytársaság megalakítására és a tanács együtt dönt a részvényesekkel, mire fordítják a nyereséget, az osztalékot. Területfejlesztésre, vagy a gyár bővítésére, vagy ... Lényeges még, hogy január elsejétől a kovácsműhely önálló kft. lesz, nyugatnémet—magyar közös vállalatként működik.

☆

Monoron a vállalati tanács 1989. augusztus 29-én délelőtt elfogadta az Érdi Tanács ajánlatát és aláírták a szerződést. S még aznap délután a tanács vb. is határozott,' voksoltak a gyár megvétele mellett.

Dodó Györgyi

Huszonegy magyar kiállító

A bécsi vásáron

Szerdán délelőtt megnyitotta kapuit a bécsi nemzetközi őszi vásár, amelyen huszonegy magyar cég is részt vesz. Az osztrák főváros hagyományos kereskedelmi rendezvé- nyén-a magyar kiállítók — melyek között Pest megyei vállalat nem képviselteti magát — elsősorban élelmiszereket, könv- nyűipari és népművészeti cikkeket és könyvet állítanak ki. A figyelem felkeltésére a magyar kiállítási részlegben a közönség szeme láttára népművész-kézművesek dolgoznak, a hét végén pedig néptánc- és citeraegyüttes-bemu- tató egészíti ki a látnivalókat. A vásár magyar résztvevői arra számítanak, hogy idén az osztrák piacon a tavalyihoz képest 15—20 százalékkal növelhetik forgalmukat.

Szezon utáni pihenő

Vége a nyári szezonnak. A kemence-nagyvölgyi úttörőtábor főépületében minden idényben sok a vendég

Biztosabb alapokon

Nyelvvizsgát nyert tinik

Gödön, a Kilián György Általános Iskola MSZMP-alap- szervezetének pedagógusai, a tantestület egyetértésével pályázatot nyújtottak be a minisztériumhoz, hogy az idei tanévtől egy új és korszerű iskolatípust vezethessenek be. A minisztérium a pályázatot elfogadta, és a módszert jónak látta, egyúttal a bevezetés megkezdéséhez 400 ezer forint támogatást is biztosított. Erről számolt be Csáki József, az iskola igazgatója, a nagyközségi pártbizottság legutóbbi ülésén.

Miből áll ez az új metodika? Először is abban tér el a régitől, hogy a tanévet három 12 hetes szakaszra osztja.

Az első—harmadik osztályokban az anyanyelvi készség alapfeltételeit igyekszik megteremteni, és a tanulóknál kifejleszteni. Ugyanígy és ugyanilyen szinten foglalkozik a matematikai készség fejlesztésével is. Ennek érdekében azokat a témákat, amelyek már a korábbi tanítás gyakorlatában is felismerten nehézségeket okoztak, csak később, az első— harmadik osztályban kifejlesztett biztosabb alapokra helyezve fogják oktatni.

Igen jelentős változást jelent a testi nevelés is. A törekvés az, hogy egészségesebb, eljnn- állóbb gyermekek fejlődjenek általa. Ennek érdekében, a hét minden napján tartanak majd testnevelési órákat.

Harmadik osztálytól a három szakasz mindegyikében más és más idegen nyelvvel ismerkednek meg majd a tanulók. Az orosszal, a némettel és az angollal. Ez, valóban csak ismerkedés. A tanulást nem fogják jegyekkel minősíteni, vagyis nem lesz osztályozás.

■Negyedikben a harmadik osztályban szerzett ismeretek alapján a tanulók azt a nyelvet választják, amely leginkább megnyerte tetszésüket. A választott nyelvet azután heti öt órában fogják tanulni. Vizsgázniuk viszont csak ötödik végén kell. Azok a diákok, akik netán nem tudnak megbirkózni a megismert idegen nyelvek egyikével sem, lehetőséget kapnak arra, hogy a nyelvek helyett, emelt óraszámban. magyar, matematika és technika tantárgyakban tökéletesíthessék tudásukat. Az ötödik—hatodik osztálytól lehetőség nyílik arra is, hogy a természettudományok iránt érdeklődők az idetartozó tantárgyakat tanulják emelt óraszámban.

A nyelvet tanulók a nyolcadik osztály befejezésekor az' idegen . nyelvekből alapfokú nyelvvizsgát tehetnek.

R. L.

Évente nyolcszázmillió Báliénak?

Három miniszter a levelek címzettje

ÍS Szinte nem múlik el nap, hogy ne olvasnánk ar- 2 ról, hogy milyen súlyos teherként nyomasztja Száz- y halombatta városát a környezeti ártalmak sokasága.

$ Arról is gyakran hallunk, hogyan próbálnak segíteni $ ezen a helybéli szervezetek, vállalatok, intézmények, ho- % gyan próbál harcba indulni a vanádiumban gazdag fel- % Jiőkkel a lakosság. Alakult környezetvédelmi koalíció £ a különböző pártok közreműködésével, foglalkozik e té- f mával a Hazafias Népfront, a vállalatok, a MTESZ, a r‘ tanácsok, s ki tudja hányféle rendű, rangú szervezet.

sze.

• Miről is van szó? — erről kérdeztük Doszpod Béla igazgatót.

— Közismert tény, hogy a szakszervezetek nyomására a kormányzat elhalasztotta a víz- és csatornadíjak idei felemelését — feleli. — Egyértelmű volt, hogy a lakosság terhei nagyok, a feszültség óriási, nem tudnak az emberek többet fizetni az eddiginél, hiszen így is sokan eladósodtak már. A vízszolgáltatásért á tényleges költségek egyhar- madát-egynegyedét fizeti a lakosság. a többit az állami költségvetés finanszírozza. Félévkor azonban a pénzügyi kormányzat — tapasztalva, hogy nem csökken kellően a költségvetési hiány — rábírta a kormányt, hogy a tervezett állami kiegészítésnek csupán a 96,5 százalékát térítse meg a vállalatoknak, a többit azok gazdálkodjék ki.

• Mennyi veszteséget Jelent ez a PVCS-nek?

— Harmincötmillió forintot, viszont az egész évre tervezett bruttó nyereségünk negyvennyolcmillió. Jó tehát, ha nulla szaldót el tudunk érni. Ebben az évben 85 településen, több mint 26 millió köbméter vizet termelünk, az elvezetett szennyvíz pedig várhatóan meghaladja a 11 millió 600 ezer köbmétert. A víztermeléshez rengeteg elektromos energiát kell felhasználnunk, az ára jelentősen emelkedett. Mi nem tudunk „rádolgozni" vagy «ét műszakot bevezetni, hogy gazdaságosabbak legyünk! Nem ajándékot várunk tehát a kormánytól, csak a tényleges kiadások fedezését.

• Miben reménykednek?

— Az újonnan alakult Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezete egyenesen Németh Miklóshoz fordult a panaszunkkal. Június 30-án már meg is kapta a választ. A miniszterelnök természetesen elutasította, hogy felülvizsgálják és módosítsák a döntést. Július 19-én egy újabb levelet írt a titkár, és nem fogadta el a miniszterelnök válaszát, magyarázatát. Erre eddigi tudomásunk szerint még nem reagált a kormányfő. Várunk.

• Házon belül keresnek-e mégis lehetőségeket a kiadások visszaszorítására?

— Szolgáltatunk, intézkedéseinknek a fogyasztók lótnák kárát.

• Erden elégedettek, Gyálon viszont nem ...

— Mióta sikerült a Duna alatti vízátvezetés, naponta tízezer köbméter vizet tudunk átvenni a Fővárosi Vízművektől Érd térségében. A teljes beruházás azonban nem készült el. Gyál nagy tanulság számunkra. Több mint 25 ezer ember él a településen. Megkezdődött ott egy kétszázmillió forintos beruházás, jövőre fejeződik be. A vízellátási gondok enyhítése érdekében azonban átadtuk és üzemeltetünk egy félig kész vízmüvet. Szakaszosan készülnek a vezetékek is, előfordul, hogy zavaros a víz. Csakhogy mi rengeteg pluszmunkát vállaltunk ezzel, könnyebb lett volna kivárni a teljes fejlesztést. Több türelmet szeretnénk az ottani tanácstól, a lakóktól. Ehelyett, inkáb panaszkodnak ránk.

Már éppen elköszönnék, amikor valami lényeges eszébe jut Doszpod Bélának.

— Vállalatunknak ebben az évben 220 millió forintja van fejlesztésre — mondja. — Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk a tanácsokkal — a legtöbb helyen —, az idén is 70—80 millió forintot tudtak összeadni a víz- és csatornaépítésekhez. beruházásokhoz. így, nem aprózódik el a pénz. Bebizonyosodik: kevés összegből is lehet azért észszerűen gazdálkodni.

D. Gy.

Igyekezetük rendkívül figyelemreméltó, s bizony minden elismerést megérdemelnek azok, akik nap nap után emelik fel szavukat az ügy érdekében. Ezzel nincs is semmi baj! A jó szándék egyáltalán nem hiányzik. Hogy mégis minek vannak híjával a battaiak? Miért nem járt eddig sikerrel a legjobb szándék ellenére sem próbálkozásuk? Azt hiszem, nem nehezen megfejthető találós kérdés ez. Egy hazánkban általános hiánycikként emlegetett dologból van kevés Battán: pénzből.

Mert hiába az ország legnagyobb vállalata a Dunai Kőolajipari Vállalat, hiába viszik ők a legtöbb pénzt a közös kalapba, ebből nincs túl sok haszna a városnak. Sőt! Csak kára származik belőle. A DKV ontja magából a különböző benzolszármazékokat, xilol, toulol árad a kéményekből. Ráadásul ott az erőmű is, amely nélkül a finomító nem tudna működni. S a DHV kéményei megállás nélkül ontják a füstöt, amely tele van mérgező gázokkal, nehézfémekkel. Némelyikből a megengedett mennyiség százszorosa is mérhető a vállalat közelében.

Mm hályogkovácsok

S a város ugyanolyan elbírálás alapján kapja a központi költségvetésből a pénzt,'

mint az összes többi település az országban. Ugyanolyan elbírálás alapján fordíthat környezetvédelemre százezreket, mint azok a városok, ahol nincs környezetszennyező vállalat, veszélyes üzem. Alig hiszem, hogy ez természetes dolog. Az ellentmondás annyira egyértelmű, hogy legfeljebb csak a vak nem látja. Márpedig úgy tűnik, sok embernek a szemén van és volt hályog.

Afféle hályogeltávolító műtétre szánták el magukat a város vezetői, s környezetvédelmi akcióbizottsága nemrégiben konkrét kéréssel fordult. három tárca miniszteréhez: az ipari, a pénzügyi, valamint a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhez. Mivel több ízben kértek segítséget a különböző szervektől, s ez nem járt eredménynyel, hiszen mindenki másra mutatott, úgy vélték, ez az út maradt egyedül.

A levélben, amelyet eljuttattak a miniszterekhez, részletesen leírták, hogy milyen károsodások érik a várost, milyen veszélyt jelent a lakosság számára a két nagyüzem. Arról is említést tettek, hogy az elmúlt években, hónapokban mit tettek a helyzet javításáért. A DKV és a DHV elkészítette a vállalati környezetvédelmi programtervezetet Ez tartalmazza azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyek segítségével csökkenthetők az ártalmak. Ám a vállalati intézkedéseken kívül szükség van a központi támogatásra. illetve a nem normatív elvonás megszüntetésére.

Hiszen a DKV fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, termelési tevékenysége nyomán összetett hatást gyakorol a környezetre, ami levegőszeny- nyezés, szennyvízkibocsátás,' talaj- és talajvízszennyezés, s hulladékkibocsátás formájában jelenik meg. A DHV elsősorban a levegő tisztaságára, a vjzek állapotára van rossz hatással, de nem elhanyagolható a zajártalom sem. Ezek mértéke rendkívül jelentős, így segíteni nem tudnak csupán a vállalatok — a rendelkezésre álló fejlesztési keretből.

Falakba ütközve

Mivel a DKV és a DHV területén jelenleg több olyan beruházás folyik, amelyet a jövőben eredménynövelő hatásúak lesznek, a szakemberek azt javasolják, hogy a DHV 1990 és 1992 közötti eredményéből évi háromszázmillióval részesüljön. A DKV pedig az adózatlan nyereségből három-ötszázmiVió forintot fordíthasson e célra.

Az ötlet első hallásra meghökkentő, különösen a pénzügyi szakemberek számára, de rendkívül elgondolkodtató. Rablógazdálkodásunknak már eddig is számtalan helyrehozhatatlan következménye lett, most végre váltani kellene! A világ, a természet kizsigerelése soha nem vezetett jóra. Ahhoz, nogy ma teljesítsünk egy pénzügyi tervet, s a sikeres munka eredménveként némelyek nyugodtan üljenek jól megfizetett babérjaikon, bűn feláldozni utódaink életterét. E megfontolásból indultak' ki a battaiak a levél megfogalmazásakor. S hogy miért, fordultak egyenesen a miniszterekhez? Mert eddig falakba ütköztek. Bíznak abban, hogy a téma legilletéker sebb.iei ezúttal talán nem merik félretolni levelüket.

A parlament környezetvédelmi és településfejlesztési bizottságának legutóbbi ülésén kérdeztük meg Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert, hogy áttanulmányozta-e a battaiak javaslatát, s mi erről a véleménye.

— Még nem olvastam el, de az ilyen és ehhez hasonló feladatokhoz megvan a szükséges intézményrendszerünk, hiszen nem kerül hozzám minden levél, nem oldhatok meg minden ügyet én magam. Környezetvédelmi igazgatóságok vannak az országban, szám szerint tizenkettő, s ezek államigazgatási jogkörrel járnak el minden hozzájuk tartozó ügyben. A jobb. hatékonyabb munkavégzés érdekében az elmúlt időben a létszámuk is megduplázódott. Tehát ebben a kérdésben is nekik kell majd lépni.

— Igen ám! De éppen ezért címezték önnek a battaiak a levelet, mert eddig mindenki lepasszolta, s végső késégbe- esésükben fordultak a miniszterekhez.

— Százhalombatta esetében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóságnak kell eljárni. Tőlük várom a javaslatot a probléma megoldására is.

Egy bohékés gondolat

Butaság egy cikk végén az újságírónak levonni a következtetést, de most valhogy idekívánkozik még egy gondolat. Bohókás. ötletnek tűnt, hogy a három miniszter összeül, s egy minisztertanácsi ülésen elhatározzák, évente nyolcszázmilliót adnak a battaiaknak. S ezt majd a parlament elé is terjesztik. S legalább olyan bohókás ötletnek tűnt, hogy egy miniszter foglalkozik majd a battafak belső ügyével. Hát van érre megfelelő hivatalnoksereg! Erre találták ki őket...

Fiedler Anna Mária