Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

1989. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK 5 Az új szelek lefújják az iratok porát Jogunk van történelmünkhöz tj A Magyar Levéltárosok Egyesülete legutóbb Nagy­^ kőröst tisztelte meg a hagyományos szakmai vándorgyű- § lések házigazdájának szerepével. Nyilván célzatos gesz- | tusként is értékelhető ez egyben, a Pest Megyei Le- I véltár nagykőrösi osztályának magas színvonalú tudo- ^ mányos tevékenységét méltányolandó — ahogy erre Ko- % csis Jánosné tanácselnök emlékeztetett megnyitójában. Bizfos tippre várnak a gazdák--- ------------- - —• V áltóban állt a pénz A kétnapos rendezvényre mintegy száz levéltárosnak volt érkezése. Részben szoro­san vett szakmai kérdésekkel foglalkoztak egy-egy előadás­hoz kapcsolódva, de kitértek általánosabb témákra is, így például az önkormányzati törvénytervezetre, valamint a történelmi irathagyaték pub- likus feldolgozásának társa­dalmi vetületére is. Az utóbbiról, a levéltári kutatások korlátozásáról, az évszázadok óta létező problé­máról villantunk most fel né­hány gondolatot a témagazda, Lakos János előadására ha­gyatkozva. A fogalomtárunk­ban lassan gyökeret eresztő fejlett jogállamiságból, ponto­sabban annak óhajából fakad A Pest Megyei Hírlap 1989. augusztus 7-i számában Fied­ler Anna Mária újságíró fog­lalkozott az 51-es főút elkerü­lő szakaszával kapcsolatos szi- getszentmiklósi lakossági ja­vaslattal. A cikk ismertette, hogy miért nem tartják gazdaságosnak, célszerűnek és hasznosnak, hogy Dunaharaszti külterüle­tén épüljön fel a községet ól- kerülő új 51-es út. Javaslatuk hosszasan indokolja: milyen közös érdek, gazdasági indok teszi szükségessé, hogy az út Szigetszentmiklós külterületén épüljön fel. Dunaharaszti nagykő-ség la­kossága még az MO-s beru­házás indításakor a helyi ér­dek érvényesítése céljából tár­sadalmi bizottságot választott. A bizottság tagjai a cikk meg­jelenését követően azonnal ta­nácskoztak és messzemanőleg tiltakozunk az ellen, hogy a szigetszentmiiklósi javaslat sze­rint tárgyaljanak az út meg­valósításáról. Ez véleményünk szerint ész- szerűtlen, mivel gazdasági szá­mítást nélkülöző anyag. Nem beszélve arról az erkölcsi kár­ról, amelyet az esetleges újabb változat -kialakítása jelentene. az igény a levéltári kutató­munka szabadabbá tételére hazánkban is. Ügy a ’70-es évek közepére kialakult s ma is élő szokások, rendeletek fö­lött eljárt az idő. A társada­lom jussát érzi ahhoz, hogy megismerje történelme konk­rétumait, azokat is, amelyeket eddig pecsétes titokként ke­zeltek évtizedeken át. Termé­szetesen a nagyobb szabadság soha nem jelenti egyben a levéltári anyagok teljes fel­szabadítását, mindig is vol­tak, ezután is lesznek doku­mentumok, amelyekről majd a múló időnek dolga lesz le­fosztani a leplet, mihelyt az állami, társadalmi és szemé­lyes jogvédelem elveszti fö­löttük érvényét. Nagyközségünk lakossága nagyra értékelte, hogy a be­ruházást bonyolító, akkor még közlekedési minisztérium ve­zetőiben, munkatársaiban volt annyi erkölcsi erő, hogy mer­ték felülbírálni korábbi dön­tésüket, és a lakossági érde­ket szem előtt tartva módosí­tottak az út nyomvonalán. Ha most égy ' másik javas- iát szerint ismételten változ­tatnának korábbi döntésükön, már a szavahihetőség kérdő- jeleződne meg. Erről, gondol­juk, nincs szó, mivel a nagy­községi tanács elnöke sem tud semmiféle változtatásról. Fo­lyik az új nyomvonalon a ki­sajátítási eljárás, sőt a terü­let igénybevétele is megtör­tént, így jelentős anyagi kár keletkezne. Kérésünk a Tisztelt Főszer­kesztő Elvtárshoz, szívesked­jen lehetőséget teremteni arra, hogy az újságban megjelenjep a' társadalmi bizottság,1, tilta­kozása a szigetszentmiklósiak javaslata ellen. Tiltakozunk, hogy a sziget­szentmiklósiak a mi kárunk­ra akarják érvényesíteni érde­keiket. Göbölyös Gábor, a társadalmi bizottság elnöke A második világháborút kö­vető világméretű társadalmi változások idéztek elő komoly fordulatot a levéltárak életé­ben. A bukott rendszerek legfrissebb irathagyatékai is levéltárakba kerültek, s tették azokat majdnem teljes egé­szében hozzáférhetővé. Ebben az időben a történetírás ér­deklődése általában is meg­nőtt a dokumentumok iránt, ennek oka, hogy számos in­tézkedéssel könnyítették az ott folyó kutatómunkát, többek közt megszűnt a korábbi megkülönböztetés a bel- és külföldi illetőségű kutatások között. Hozzá kell tenni, hogy országonként és rendszeren­ként más-más törvények sza­bályozták a betekintést. A korlátok fokozatos fel­számolásában kétségkívül a fejlett polgári demokráciák jutottak eddig a legtöbbre. A közéletbe való betekintés jog­elve alapján gyakorlatilag fel­szabadítottak minden olyan történeti információforrást, amelynek nyilvánossága nem sért állami és magánérdeke­ket. Ebből is elgondolható, hogy még a legszabadabb ku­tatási területeken is, az anyag jelentős hányada hosszú ideig hozzáférhetetlen a publikum számára. Franciaországban és az NSZK-ban például kelet­kezésüktől számítva 30 (a két háború közt még 50 év volt az előírás) esztendő múltán hasz­nálható kérelemre egyes stra­tégiai jelentőségű államappa­rátusok dokumentumai, míg a magánszférát érintő iratok 100—150 évig zároltak. Az információáramlás nem­zetközi szabályozásának egyik alapelve a társadalom tagjai­nak információhoz való joga. S ez nemcsak a napi hír­anyagra érvényes, hanem a történelmire is. Márpedig ahol ehhez nincsenek meg, illetve nem hajlandók megte1- remteni a nemzetközi érvényű feltételeket, az az ország aligha remélheti, hogy bekap­csolódhat az európai kultúra vérkeringésébe. Nos, mindenekelőtt ebből a meggondolásból került napi­rendre hazánkban is a levél­tári kutató munka korlátai­nak leépítése ott, ahol ez le­hetséges, és valóban ,csak in­dokolt állam- és magánérdek­ből tegyen kivételeket a rö­videsen életbe lépő, a levéltári kutatásokat szabályozó, re­mélhetőleg korszerű törvény. És bizonyára nem ok nélkül hallottunk utalást a kutatók és levéltárosok kölcsönös bi­zalmának erősítésére. Végtére is rajtuk múlik mindenekelőtt, hogyan használja ki a társa­dalom a levéltárak szélesebb­re nyílt mozgásterét. Vélemények a vízlépcsőről Miként használható a hősi erő­mű a nagymarosi létesítmény nél­kül, milyen jogi lehetőségek van­nak e módosításra, milyen gaz­dasági kihatásokra lehet számíta­ni? Szakmai bizottságok — több társadalmi, környezetvédelmi cso­port részvételével vizsgálták az elmúlt hetekben ezeket a kérdés­köröket. A műszaki-ökológiai, az államközi szerződés módosítására vonatkozó, illetve a gazdaságossá­gi szempontokat mérlegelő jelen­tések a napokban készültek el. Milyen megállapításokat tett a műszaki-ökológiai bizottság? — kérdezte V. Nagy Imrét, a mun­kacsoport vezetőjét, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanárát az MTI munkatársa. — Alapvető megállapítás — mondotta a professzor —, hogy a nagymarosi duzzasztás nélkül nem lehet a bősi erőművet csúcsüzem­ben használni. Mint a jelentésben is hangsúlyozzuk, ez számos új, eddig nem vizsgált problémát vét fel. A dunakíliti tározóban példá­ul a csúcsüzemi duzzasztás és víz­leeresztés nélkül csak középen, az eredeti medernél mozogna a víz. Az áramlási tér két oldalán, azaz a tározó döntő részén nagyará­nyú algásodás kezdődne oxigén­hiánnyal, s ez a csúcsüzemhez ké­pest is jóval nagyobb iszaplera­kódást eredményezne. A nagymarosi duzzasztás elha­gyása ezenkívül más feladatokat is ad. A megemelt vízszint nélkül igen nagy lenne a medermélyülés ott, ahol az üzemvízcsatorna visz- sz^kanyarodik a Dunába. Több szakember szerint a nagymarosi létesítmény visszatartaná, leülepí­tené a különféle, főként nehéz­fém-tartalmú szennyezőket, és ezek rendszeres eltávolításával, elkülönített tárolásával jobban megvédhetők lennének a főváros ivóvízbázisai. A Szigetköz keleti részén eredetilef nem terveztek szivárogtató rendszert. Itt a nagy­marosi létesítmény visszaduzzasz- tó hatása biztosította volna a meg­felelő talajvizszintet. Ennek pót­lásáról is gondoskodni kell, ha nem épül meg a nagymarosi mű­tárgy. A bizottság munkájában részt vevő, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumot képvi­selő hajózási szakember annak a véleménynek adott hangot, hogy a nagymarosi létesítmény nél’o ' nem lehet a három és fél méteres hajózási vízmélységet elérni. A művelődési ház a sze­métteleppel szomszédos. Mö­götte a temető és az elárvult futballpálya. A környezete nem túlzottan vonzó, s ezt a belső, térre sem lehet ráfog­ni. A nagyterem betonsiló, af­féle modern tehénistállónak fest inkább, mint vonzó bál­teremnek. 1964-ben készült típustervek alapján, de van még négy ilyen szerencsétlen épület az országban, többek között a közeli Sülysápon. Korábban tanított A községi könyvtárnak is ez az épület ad otthont. Tavaly Ha vidéki emberek talál­koznak, leggyakoribb beszéd­témájuk a felvásárlási és pia­ci árak alakulása, egymástól való távolodása. A nagykátai körzetben azért sajátos a kis­termelők helyzete, mert nin­csenek nagy, egybefüggő gyü­mölcsösök. A kiskertekben többnyire cseresznye, meggy, barack és szilva terem. Ex­port minőségű gyümölcsöt csak kevesen képesek termelni, az alacsonyabb értékűt viszont nehezebb eladni. Arra voltunk kíváncsiak, hogy e helyi sajátosságok mel­lett a Tápiószele és Vidéke Áfész hogyan oldja meg a gyümölcs felvásárlását. — A mi területünkön nem voltak „gyümölcsháborúk”, mint a megye északi felében — állítja Kiss Sándor áfész- elnök. S mert csak szórvány­gyümölcsösök vannak a kör­nyéken, nagyobb mennyiség híján nem is kötünk felvásár­lási szerződést kistermelőkkel. Az idén annyi gyümölcsöt vásároltak fel, mint az elmúlt év azonos időszakában. Egy- egy fajtából egyszerre 4-5 va- gonos tételekben továbbítanak a Nagykőrösi Konzervgyárba. Éppen ezzel van a baj, mert a gyárnak folyamatosan van szüksége az árura, de a gazdák jobbára hét végén szedik le a gyümölcsöt, s hétfőnként akar­ják eladni. Amikor pedig kiderült, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár csak váltóval tud fizetni, bi­zony megszeppentek az áfész vezetői. Fennállt a veszélye an­nak, hogy vagy megszakad a decemberben 12 307 kötettel rendelkeztek, s évente 600 kö­tettel gyarapodik az állomány. Huszonegy folyóiratot járat­nak. A község lakóinak 17 százaléka könyvtári olvasó. Tavaly 5686 alkalommal köl­csönöztek, s egy lakosra 4,6 kölcsönzött kötet jut. Egy né­mileg ide kapcsolódó adat: 861 tévé-előfizetőt számlál a község. A művelődési házat Szabóné Búzás Mária vezeti 1983 óta. Népművelés szakkollégiumot végzett tanítónő a képesíté­se, s korábban Tápiószentmár- tonban tanított. A népművelő munka miatt költözött a falu­ba. Két kisgyereke van, s évekig éltek négyen az egy­szobás, főzőfülkés szolgálati lakásban. Idén költöztek be a Zsámboki út melletti pazar családi házukba, amit a hely­beliek máris Szabó-palotaként emlegetnek. Az igazsághoz tartozik, hogy árát maszek férje kereste meg, a mű­velődésügy szolgálata még nem jövedelmez ilyen jól. Többnyire üres — A művelődési ház költ­ségvetése évi 540 ezer forint, a könyvvásárlásra 66 ezer forin­tot tudunk fordítani — mond­ja Szabóné. — A bevételünk jobb években 120 ezer forint volt, mostanában csak 60-80 ezer. Igaz, a nagyterem több­nyire üresen áll, egész évben jószerivel 10 alkalommal ad alkalmat a látogatásra. Már a mozi sem működik benne, hiszen nincs rá igény. Inkább klubfoglalkozások, tanfolya­mok miatt jönnek el hozzánk az emberek. Egy nagytermi zenei vagy színházi progra­mot nem tudunk megvenni, mert olyan óriási a ráfizeté­sünk. A korábban hagyomá­nyos szüreti, farsangi bálokat sem rendezzük meg, mert nem jönnek el rá az emberek. Disz­kóval próbálkoztunk, évente 8-10 alkalommal, de mindig rendbontásba, verekedésbe torkollott, s a rendőrség ve­tett véget a mulatságnak. felvásárlás folyamatossága, vagy 2-3 hónapig holt tőke­ként áll a szövetkezet pénze. Végül elfogadták a váltót, sőt megalkudtak korábbi elveik­kel is: bár az áfésznek mind az öt községében van helyi fel­vásárlótelepe, azoknak a saját boltoknak is megengedték a kistermelői áru átvételét, aho­vá a központi telepek is szál­lítanak gyümölcsöt. Ennek következtében olcsób­bá vált az áru, mert az érté­kesítési láncból a saját nagy­kereskedelmi részleget kikap­csolták. így az eladó keveseb­bet kapott árujáért, de a fo­gyasztók ezrei olcsóbban vá­sárolhattak. Ezzel párhuzamo­san a tápiószecsői piacon nagy­kereskedelmi áron kínálták a gyümölcsöt, akárcsak Tápió- szelén, a Kohászati Gyárépítő Vállalat portája előtt. Ugyan a vevő jól járt, ám ez nem tetszett a kistermelők­nek. Másként azonban — mint Kiss Sándor elnök mondta — nem lehetett levezetni a túlkí­nálat okozta feszültségeket, s csak így nem kellett vissza­utasítani a kistermelők által felkínált gyümölcsöt. Más dolog, hogy milyen koc­kázatos e módszer, hiszen 2-3 hónapig 5 millió forintja állt az áfésznak konzervgyári vál­tókban ! Az ilyen és ehhez ha­sonló, bizonytalan helyzeteket maga az áfész nem képes ki­védeni, megelőzni, hiszen or­szágos gondokról van szó, ame­lyek gyökere a gazdasági élet ismert zavaraiból ered. Aszódi László Antal Bár a szórakozásnak ezt a formáját igénylik a fiatalok, mi már nem vállalkozunk a megrendezésére. Talán egy vendéglátóegységnek kellene ezt átvenni. Szívesen látnánk jelentkezőket! Népszerű a színházbarátok köre. Ezt Bőtös Mihálynéval igazgatjuk, s hat év alatt harmincegyszer vol­tunk Pesten színházban. Népszerű klubok Közkedveltek külföldi út­jaink is: tizenegyszer szer­veztünk egynapos bécsi utat, Törökországban háromszor jártunk, de eljutottunk Sza­badkára és Losoncra is. Fel­kerestük hazánk szép vidé­keit: Fertődöt, Visegrádot, Lil­lafüredet, Mohácsot. Hetente összejönnek a nyug­díjasklub tagjai Dobó Ilona vezetésével. Előadások, kirán­dulások, strandlátogatás sze­repel a programban. Az utób­bi két évben kiállításokat is rendezünk, ezeknek eddig 920 látogatója volt. A képzőmű­vészeti anyagot a Zichy Ga­léria gyűjteményéből kapjuk, de környezetvédelmi, rajz- és játékkiállításnak is otthont gdtunk már. Sokan látogatják tanfolya­mainkat. Szerveztünk már se­gédmotoros-, autóvezetői, sza­bás-varrás, társastánc-, nehéz- gépkezelői és úszótanfolya­mot. Most sütni-főzni tanul­nak az érdeklődők. Az általá­nos iskolai szakköröknek, kluboknak és a fakultációnak is mi adunk helyet. Számítás- technikával, színjátszással, háztartással ismerkedhetnek a látogatók, de van énekka­runk, vöröskeresztes csopor­tunk is. E témákban hűséges munkatársam Czétényi László- né, Szűcs Erzsébet, Makai Já­nosné, Földest Tiborné, Szűcs Jánosné és Balovai Katalin. Nemrég indult új szolgálta­tásunk, a videoklub. Hétfőn a régi filmekkel, szombaton az akciófilmekkel, vasárnap gyermekfilmekkel várjuk a látogatókat. Átányi László My. J. Tanévkezdés előtt Nem tudom, volt-e egyál­talán gondtalan tanévkez­dés az utóbbi években. Ha más nem is, egy-két tan­könyv bizony többhetes ké­séssel került a diákok ke­zébe. Ez az idén sem lesz másképp, sőt az általános és középiskolák végzősei hazánk 1945 utáni történel­mét szöveggyűjtemények­ből, folyóiratokból tanul­hatják. Áz ideje is kérdé­ses az új tankönyv kiadá­sának, hiszen a mai. fo­lyamatosan „átértékelő" vi­lágunkban, amit tegnap tényként okítottak, holnap­ra hazugsággá válik. Aztán itt van a pedagógushelyzet is. Lehet, hogy mindjárt sztrájkkal indul az új tan­év? Sokan értetlenkedve, in­dulatosan fogadták a peda­gógusok több mint 50 szá­zalékos béremelési követe­lését. Az amúgy sem túl­ságosan népszerű oktatói munka megítélését sajnála­tos módon a televízió és egyes újságok munkatársai is rontották az utóbbi na­pokban. „Ha megkapják a pedagógusok az általuk kö­vetelt béremelést, minden gyereket megtanítanak az iskolában frni-olvasni, töb­bet tudnak majd cseme­téink?” — hangzott nem minden él nélküli kérdé­sük. Válaszom, igen, talán nagyobb erre az esély. Joggal kérdezhetik ezután tőlem, vajon mire alapo­zom optimizmusomat. Csak a pénz, és nem a hivatás- tudat számít? Véleményem szerint mindkettő. De saj­nos, az egyik manapság meghatározza a másikat. Nem várhatjuk el pedagó­gusainktól az odaadó, töké­letes munkát akkor, amikor nincsenek felkészítettsé­gükhöz mérten megfizetve. Hiszen hogyan készülhetne fel lelkiismeretesen egy ta­nár másnapi óráira, amikor nevetségesen alacsony fize­tése mellé kiegészítésként egyéb munkákat kénytelen elvállalni? Ha nem is a megélhetés alapjai, de a pe­dagógus szellemi munkájá­hoz alapvetően szükséges anyagi feltételek hiányoz­nak. Az a pénz, amiből meg tudja vásárolni önma­ga továbbképzésére a drága könyveket, amiből el tud menni mondjuk színházba. Mert csak akkor várhatjuk el, hogy ne félanalfabéta gyerek kerüljön ki az isko­lából, ha annak tanárai sem félanalfabéták. Ez pedig úgy érhető el, ha a pedagógus­nak nem a mellékest bizto­sító munkát kell elvégeznie szabadidejében, hanem lel­kiismeretesen, több tudás­anyaggal felvértezve vár­hatja másnapi óráit. Az alacsony pedagógusi fizetések szinte taszítják a tehetségeket. Azokat, akik valójában’ alkalmasak, sőt néha a legalkalmasabbak lennének erre a pályára. És akik — igen kevés kivétel­től eltekintve — más terü­leteken keresik boldogulá­sukat. Néhány vállalat, in­tézmény magasabb fizetést ajánlva elcsábítja az egye­temekről, főiskolákról ki­kerülő tehetségek jelentős részét. Az utóbbi időben különösen a nyelvszakosok iránt nőtt meg az érdeklő­dés. Pedig most, a szabad nyelvválasztásnál, a közép­iskolákban is nagy szükség lenne rájuk. Hogyan akar­juk az orosz helyett másra taníttatni gyerekünket, ha kevés a nyelvtanár? És nem azért, mert keveset képez­nek a felsőoktatási intéz­ményekben. Sokan pályát módosíta­nak, kevés az igazán ráter­mett pedagógus. A pálya elnőiesedett. Hiányzanak a férfi tanerők, a fegyelmet ugyanis csak megfelelő eré- lyességgel lehet fenntartani. Amire néha csak egy férfi képes. A szülő kiabálva, fe­nyegetőzve keresi fel dél­után az igazgatóságot, mert reggel a tanár csúnyán né­zett a gyerekére. Arra, akinek mindent szabad az órán, de az ő lelke érzé­keny ebben a serdülő kor­ban. Régen, az egyházi isko­lákban volt rend, fegye­lem és ... tudás. A vilá­giak közül csak a legkvali­fikáltabbak kerülhettek egy-egy osztály élére. Ak­kor a sok jó közül lehetett kiválasztani a legjobbakat. Ma is így kellene. Az új tanév a jövő héten kezdő­dik. De követi majd újabb és újabb. Egy ország érde­ke, hogy kiművelt ember­fők kerüljenek ki az isko­lapadokból. Ennek előfel­tétele azonban a sok jó pe­dagógus, az elhivatott, a tu­dásának megfelelően fize­tett pedagógus. Ne feled­jük: Vác iskolaváros. Széles Tamás Hozzászólás cikkünkhöz Tiliikezrak o dimaharasztiuk Művelődési körkép Tóalmásról A diszkóban mindig verekedtek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom