Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
1989. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT ^fgyfqp 5 Maratoni tanácsülés Őcsán Miért keil falakat döntögetni ? Nyughely — újabb nyolcszáz évre Sorfalat állnak a sírkeresztek Amikor elkezdődött ócsán az utolsó szeptemberi tanácsülés, senki sem gondolta, hogy maratoni hosszúságúra sikeredik. Az öt kemény órába bizony rengeteg közérdekű téma megtárgyalása fért. Mi — egyelőre — a legfontosabb napirendi pontok felelevenítésere vállalkozunk, kezdve a gyermekorvosi ellátás helyzetével. Ma Ócsán egy gyermekorvosi állás van betöltve, a második státuson a nagyközség Alsónémedivel osztozkodik. Ám, mert Alsónémedi gyermekorvosa hamarosan gyesre megy, helyettesítéséről Ócsá- nak „kell” gondoskodnia. Ugyanakkor a nagyközség, a maga második gyermekorvosi státusának rovására nem hajlandó eleget tenni az alsónc- mediek igényének, hogy ott is legyen önálló gyermekorvosi állás — a tanácsülés javasfa- ta szerint a megyei tanácstól kell, hogy igényeljék a néme- diek. Vágó Balázs tanácstag az épülő kislabor és szolgálati lakás irreálisan magas bekerülési költségét kifogásolta, mert szerinte teljesen fölösleges luDönti Károly minden szónoki képességét latba vetette, hogy meggyőzze a tanácsülés résztvevőit: a telefonelosztó bizottság léte egy önerős társulás esetében nemcsak etikátlan, hanem törvénysértő! (A szerző felvétele) xusminöségű, drága anyagokat beépíteni. Egyébként pedig a tanácstag gyanúsan azonosnak vélte a kislabor és szolgálati lakás 4 és fél millió forintos költségét a lakosság által eddig befizetett tehóval. Ezért kérte a tanácsüléstől, hogy vizsgálják fölül (szakértők bevonásával) a kivitelezői költségvetést; szükséges-e 18 ezer forintos csaptelepet, drága zsa- lugáteres ablakokat, Bramac- cserepet, 120 ezer forintba kerülő „repülő” lépcsősort és egyebeket beépíteni?! A tanácsülés elfogadta Vágó Balázs kérését, a vizsgálat megindítására. A földgázprogram továbbfejlesztésével kapcsolatos ellentmondásokat és visszásságokat több tanácstag kifogásolta: Móricz Imre állította, hogy Alsónémedi a korábbi gázvezeték-bővítéshez nem járult hozzá, ezért kerül majd családonként 80 ezer forintba az újabb bővítés Ócsán. Kérésére, hogy a gázvezetéképítéssel kapcsolatos költségekről, illetve az alsónémediek hozzájárulásának mértékéről kapjon pontos tájékoztatást, nem kapott egyértelműen igenlő választ — tehát a kérdés tisztázatlan maradt ezen a tanácsülésen, de a tanácselnök ígérete szerint két héttel később a következő ülésen visz- szatérnek rá. A telefonhálózat fejlesztésével kapcsolatosan többen felszólaltak. Dönti Károly ácsai tanácstag kifogásolta, hogy ha egyszer önerős hálózatfejlesztésről van szó, milyen jogon nevezett ki a korábbi tanácsülés telefonelosztó bizottságot?! Erről tudni kell: a Bu- dapest-vidéki Postaigazgatóság műszaki igazgatója arra kérte az ócsai tanácstagokat: mi nél több igénylőt szervezzenek be a lakosság köréből. Az év elejére 425 igénylés gyűl! össze, ám a műszaki igazgató a január 30-i falugyűlésen, majd a február 15-i tanácsülésen elmondta, hogy csak 133 vonalat tud adni a BUVIG a 425 igénylőnek! Ezért „kellett” létrehozni a telefonelosztó bizottságot. Csakhogy Dönti Károly szerint a bizottság egyetlen tagja sem járul hozzá a telefonhálózat önerős fejlesztéséhez, ezért mint kívülállók, jogsértő módon akarják elosztani a telefonvonalakat a 398 magánigénylő és a negyédszáz közület között. A szerdai tanácsülés azonban ismét megszavazta a telefonelosztó bizottság „szükségességét”. Ez ellen tiltakozott Dönti Károly, megerősítve kijelentését, hogy a bizottság léte önmagában jogsértő, feladata pedig etikátlan, mert a helyi gazdasági egységek a korábbi fejlesztéshez való anyagi hozzájánflásukért már megkapták a Crossbar fővonalakat! Dönti Károly nyilvánosan kijelentette, hogy protestál a tanácsülés határozata ellen, minden törvényes eszközt megragad annak érdekében, hogy azt megsemmisíttesse: a közösség érdekében pedig a nyilvánossághoz fordul segítségért! Aszódi László Antal Unos-untalan olvashatjuk, hallhatjuk: táplálkozzunk egészségesen! Azt hiszem nem a szándékkal van baj, inkább pénzünk nincs elég. Ha meggondolom, hogy két szelet sovány sonkáért 29 forintot kértek tőlem a minap a hentesüzletben! De most a gombáról van szó, nem a húsról. Ezekről a hófehér, szelíden mosolygó gombafejekről a Csepeli Duna Tsz standja előtt. Miért 110 forint egy kiló sampinyon? S az meg ott mellette miért 140? Csak nem azért, mert töredezett kis barna műanyag dobozokból szedi ki az eladó? öt hiába kérdezem, legfeljebb a vállát vonogatná: „nem muszáj megvenni!” Á termelőszövetkezet gom- baágazatának viszont kész a válasza. Nincs szezonja nálunk nyáron és ősz elején a gombának. Ha 80 forintért adnák, akkor sem fogyna belőle több. Kétlem. Bizonyos, hogy sokan szívesen színesítenénk valóban szürke, szegényes étkezési palettánkat. Pláne olcsó és kellemes ízekkel. Talán szégyenkeznünk is kellene, hogy Nem lehet túlságosan rálépni a gázra a Budakesziről Telki felé menő úton, de nem is érdemes. Minden apró kis kanyar után újabb festői dombok, gyönyörű panoráma tárul a szemünk elé. Telki előtt az egyik kanyarban apró kis temető látványa vonzza a tekintetet. A stílustalan falusi ravatalozó körül az elmúlt évtizedek „sírkődivatjának” jellegzetes példányai, ám a kis erdöcske szélénél, kerítés gyanánt régi kövek, kökeresztek állnak rendezett sorban. Az egyik sír mellett, mint apró, fekete madár, fejkendős asszony kuporog. Tőle érdeklődöm, hogyan is kerültek az erdő szélére a régi síremlékek. A néni csak vonogatja vállát. A feliratokat böngénálunk csaknem húszszor kisebb az egy főre jutó gombafogyasztás mint például Hollandiában? Nem ez a lényeg. Inkább az, hogy Nyu- gat-Európában jól eladható, keresett cikk a magyar gomba és érdemes devizáért kivinni. Élénk a tiltakozás: tavaly valóban több mint 300 ezer kilót értékesítettek külpiacokon a tervezett 200 ezerrel szemben, de itthon is volt mindig elegendő. S bár idén sem tudnak annyit termeszteni, amennyi elkelne odakint — nem rövidítik meg a hazai vásárlóközönséget. Visszakanyarodva az árhoz, ahhoz, hogy termelési oldalról sok-e. vagy kevés a piaci táblácskákon megjelenő szám, szinte előre tudhatjuk, milyen érvelés következik. Folyamatosan nőnek a költségek, a pincék, a téesz termesztési rendszere elavult, 15 évvel marad el az európai színvonaltól. Csakhogy mindez nem érdekel bennünket, vevőket. S változatlanul sokalljuk a gomba árát. Dobó Györgyi (Mesékben sem fogyna? Gembadilemmák OPELBA TUSZKOLTAK A SZÉLÜTÖTT HAGYMÁMAT Talált szebbet, hát kiöntötte A Rozmaring Tsz nagykovácsi gyümölcsöse az egyforintos szilvaakcióval nagy közismertségre tett szert. Mostanában is, amikor már régen nem a finom szilvát, hanem az illatos, lédús körtét szüretelik, egyre-másra csöng a telefon a savanyítóüzem irodájában, Csejk Imre üzemvezető asztalán. Nyugdíjasok érdeklődnek reménykedve, vajon a körtét is forintért adják-e? Forintért bizony, csakhogy tizenkettőért kilóját. Üresen állnak az óriási savanyítókádak, letakarva a csomagológépsor. Idén olyan drágán jutott volna alapanyaghoz az üzem — elég az uborka vagy a paprika csillagászati óraira gondolni —, hogy nem érné meg termelni. Így az üzem dolgozóinak st gyümölcsösben kerestek és találtak munkát. Hogy mit csinálnak az asz- szonyok az összesen száztíz hektáros kertben, amikor jószerével mindent a „szedd magad” keretében szüretelnek le? Csejk Imre válasz helyett megmutat néhány fát, amelyeket a napokban kopasztottak meg a civilek. A kopasztás a legjobb kifejezés, hiszen erős ágak estek áldozatul a szedőknek, sőt akadt olyan fa is, amely szabályosan háromfelé hasadt. — Metszeni, permetezni kell — magyarázza Csej Imre — és begyógyítani a fák sebeit, leszedni a maradék gyümölcsöt. Azt is össze kell gyűjteni, ami a földön van. Az egyik fa alatt szabályos kupacban áll a körte. Nyilvánvaló, hogy ezek a gyümölcsök nem így hullottak le a fáról. — Tudja — mondja egy tréningruhás fiatalasszony, miközben gyors mozdulatokkal kapkodja a gyümölcsöt —, jönnek az emberek, teleszedik a vödreiket, ládáikat az egyik részen. Azután följebb mennek és ha valahol találnak szebb körtét, egyszerűen kiborítják azt. amit már leszedtek. Ez valamennyire magyarázza, hogy míg a konzervgyáraknak — még a legtávolabbinak is. Debrecenbe vagy Paksra — tízért házhoz szállítják kilóját, addig attól, hki helybe jön és maga szedi le, tizenkét forintot kérnek. A festői szépségű nagykovácsi tájon a több mint százhektárnyi gyümölcsösben az idén várhatóan összesen száz vagon terményt szüretelnek le. A tízvagonnyi méggy jó része exportra ment, a huszonöt vagon szilvának az ötödé kelt el a nyugdíjasoknak hirdetett forintos akcióban. A körtéből 50-60 vagonnyit várnak. Ezekben a napokban az alexandert szedik, de néhány héten belül megérik az igazi téli körte, amelyet öt-hat forint körüli áron kínálnak majd a vásárlóknak. Az egyik soron nem asszonyok, hanem javakorabeli férfiak szedik össze a földről a hullott vagy kiöntött gyümölcsöt. Sárisápi leszázalékolt bányászok, akiket naponta busz- szal hoznak a körtésbe. Keményen dolgoznak, mondják, de naponta öt-nyoícszáz forintot megkeresnek és a főnök nem szól, ha minden délután egy szatyor körtét is fel- pákolnak a buszra. Kacsázó járású idős bácsi érkezik a telepre. Az asszonyok elirányítják arra, amerre most a legfinomabb körte érik. Ám a bácsi nem szedni, csak venni szeretne. — Reumás a vállam, fáj a derekam. Nem tudok én már se hajolgatni, se nyújtózni — panaszolja. Megegyeznek, a telepről az egyik fiatal- asszony elindul a bácsival és kiskocsijával a hegyoldalon. Az öreg hálálkodik. — Tanulságos volt ez nyugdíjasoknak szánt szilvaakció — meséli Csejk Imre. — összeszorult a szívem sokszor, ahogy ezek a kisöregek hálálkodtak ezért a lehetőségért. Borzalmas volt látni, hogy némelyikük még nyolc forintot, a nyolc kiló szilva árát sem tudta letenni. De megjelent a másik véglet is, úgy látszik, mi magyarok már csak ilyenek vagyunk. Nemcsak Bécsbe vitték ki az asztmás. szívbeteg és szélütött nagymamákat, hogy elvásárolhassák a valutakeretüket. Az egyforintos szilváért is megérte Opelekbe, Hondákba tuszkolni a beteg nagyszülőket... Móza Katalin A hatalmas ládákba szedett körtét a konzervgyárak várják (Erdősi Ágnes felvétele) Különös látvány a régi sírkeresztekből emelt kerítés (Vimola Károly felvétele) szem a félreállított köveken. Amelyiken még látszik — nyilván ezek a fiatalabbak — század eleji a halálozás dátuma. Az egyik-másik kibetűzhető név alapján sejthető, régi sváb családok nyughelyé fölött állhatták valaha a kövek. — Legalább nyolcszáz éve temetkeznek a telkiek ezen a helyen — mondja Juhász Ágostonná, Budajenő és Telki Közös Tanácsának elnöke. — Hogy elődeink századokon át mit tettek dédszüleik nyughelyével, nem lehet tudni. Bár egy ilyen kis faluban, mint Telki, sokkal jobban számon tartják a sírhelyeket, mint nagyobb helyeken, vagy a városokban. Egy-egy különlegesebb halálesetet a síremlék is megörökített, s a történet legendaként élt a falusiak ajkán. Mint például annak a mészárosmesternek a tragédiája, akit a hagyományos telki virtus — a bikahajtás — alkalmával falhoz nyomott a megvadult állat. — Meggyőződésem, hogy a település temetőjének állapota sokat elárul az élőkről. Ezért tartottuk fontosnak, hogy í'en- dezzük a telki sírkert sorsát, ahol valóságos kis dzsungel nőtt már a század eleji sváb sírhelyek körül. Nem jellemző az itt élőkre, hogy nem gondozzák elődeik nyughelyét. Az említett sírok azért maradtak gazdátlanok, mert a felszabadulás után az itt élő német családok többségét kitelepítették. — A ' legnagyobb körültekintéssel hirdettük meg a temetőrész felszámolását — folytatja a tanácselnök asszony. — Bár valójában nem akartuk megszüntetni ezeket a sírokat, tehát nem hántoltuk ki. Nyugodjanak békében a halottaink. Erre a részre nem temetünk egy jó ideig, kegyeleti park lesz. Fia lesz pénzünk, ötven centiméteres földfeltöltés után újra lehet majd hasznosítani a területet, hiszen a régiek még két méter mélységbe helyezték halottaikat. A jogszabályban előírt ideig hirdették a sajtóban' és hirdetőtáblán, hogy újra meg lehet váltani a sírhelyeket. Erre azonban alig áldozott valaki hatszáz forintot. Néhány család elvitte a temetőből a hozzátartozó sírkeresztjét. S amelyekért nem jelentkeztek, azokból lett a különös kerítés. — Még a két falu együtt is nagyon aprócska — folytatja Juhász Ágostonná —, hát még Telki külön, ahol alig hatszáz ember él. Tizenhetüket vesztettük el az idén, köztük egy, közlekedési balesetben meghalt tizennégy-éves kisfiút. Kicsik vagyunk, a pénzünk még kisebb, mégis ebből a kicsiből sokat költöttünk és költünk a telki temetőre. Van egy borzalmas állapotban levő kis stáció a sírkert szomszédságában. Mások talán azt mondanák, hogy esztelenség felújítani. A telkieknek azonban nagyon sokat jelent, hát ráköltünk húszezer forintot. Ha néhány év múlva erre jár, már élősövénnyel kerített, gyepesített, valóban gondozott, ápolt temetőt talál majd. Olyat, amely újabb nyolcszáz évre méltó nyughelyéül szolgálhat a telkieknek, M. K. Nők a kokiilánál Istállóból jön az öntvény Azt, hogy ott kell mérni a költségeket, ahol keletkeznek és nem homályos, vissza nem osztható általános kiadásokként, sok évvel ezelőtt felismerte a Sasad Tsz vezetése. A precíz önelszámoló rendszer kialakításával el is érték a várt eredményt. Igazolja ezt, hogy a legnehezebb gazdasági körülmények közepette is, a legjobb, legstabilabb termelőszövetkezetek közé tartoznak. Alaptevékenységüket kiegészítendő se szeri, se száma a próbálkozásaiknak. A műanyagcikkektől a komplikáltabb műszerekig, sok keresett termék kerül ki az üzemeikből, mint például az alumíniumöntvények is. Egy hajdani istállóban telepítették az első öntödét Sós- kúton 1970-ben, a jelenlegi csarnok nyolc éve épüli A kemencék mellett rekkenő a hőség és az elszívók ellenére is van valami torokkaparó a levegőben. A munka, amint megfigyelhettem, nehéz és nagy figyelmet igényel. Félrenézni egy pillanatra sem tanácsos, a forró fém jóvátehetetlen károkat és nagy szenvedést okozhatna. Szerencsére hosszú ideje még csak apró baleset sem fordult elő. Egy-két darabtól 100 ezer darabos sorozatig készítenek öntvényeket. Közép- és 0-szé- riát gyártanak, olyasmit, amit a nagyvállalatoknak nem érdemes. önálló exportjoguk nincs, de eljutnak termékeik határainkon túlra. Ezeket a most készülő karácsonyfatalpakat például az NSZK-ba szállítják. Kelendők a sóskúti öntvények, ezért határoztak az üzem bővítése mellett. Ha elkészülnek vele, az öntöde 300 tonna előállítására lesz alkalmas. Növelik a raktárteret és az öntvénytisztító területet, új gépeket, berendezéseket is elhelyeznek, ami a technológia korszerűsítését eredményezi. A dolgozók 60 százaléka nő, az összlétszám 25-30 fő között mozog. Zömmel helybéliek és talán ez a magyarázata, hogy bár a tanács nem nézi jó szemmel a falu közepén gyökeret vert ipari létesítményt, nem tesz lépéseket ellenük. Szerencsére, mert különben nagy bajba kerülne a szövetkezet. D. Gy.
