Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-29 / 230. szám
4 %?£ís$an 1989. SZEPTEMBER 29., PÉNTEK Megoldás a tíz osztály A kilencvenes évek közepéig be kell vezetni hazánkban a tíz évfolyamos általános iskolai képzést. Ezzel lehet csak elejét venni annak, hogy a jelenleg sokat kritizált és valóban hiányos ismereteket nyújtó alapfokú és szakképző iskolákból kikerülő fiatalok nagy része már eleve csak a munkanélküliek számát gyara- píthassa — mondotta a felnőttek képzésének időszerű kérdéseivel foglalkozó négynapos országos konferencia megnyitásakor Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyettes. Kifejtette azt a meggyőződését, hogy hazánkban a felnőttképzés — éppen az alapfokú oktatás hiányosságai miatt — nem tudja betölteni eredeti feladatát, a továbbképzést, a szakismeretek folyamatos gyarapítását, nem ad lehetőséget az életpályák korrigálására. Ehelyett mai iskolarendszerünk selejttermelésének kompenzálására kényszerül. Sajnos, folytatta a miniszterhelyettes, még csak felbecsülni sem tudjuk, hány dolgozónak lenne ma szüksége arra, hogy iskolapadba üljön. Akik valamilyen oknál fogva mégis megteszik, azoknak az átképzését is nagyon megnehezíti az alapismereíek már említett hiánya. A felnőttőlitatásban részt vevő intézmények csak tüneti kezelésre vállalkozhatnak, átfogó programra nincs elegendő pénzük. A költségvetés elosztásakor már az úgynevezett maradékelv sem érvényesül, mert hiszen a rosz- szul működő államháztartásban nincs maradék. Más, jobb körülmények között, fokozott állami támogatás mellett is szükség lesz azonban a vállalatok jelenleginél nagyobb anyagi áldozatvállalására ahhoz. hogy a felnőttképzést megfelelő szintre emelhessük — mondotta végül Keleden Elemér. A vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézetben megkezdett országos tanácskozáson mintegy háromszáz szakember — közöttük oktatási intézmények vezetői, pedagógiai intézetek munkatársai és tanácsi tisztségviselők — a felnőttképzés pénzügyi, szervezeti és módszertani kérdéseivel foglalkoznak. Epítázek vitatkoznak a terven Hol elutasítják, hol meg biztatják Nézem a híradót szombat este. A szokottnál hosszabban időzik a Fesztivál ’89 helyszínén. A Bécs—Budapest .világ- kiállításért rendezett kulturális programsorozatnak ugyanis neves vendége van: dr. Habsburg Ottó. A kifogástalan magyarsággal beszélő tudós olyannyira rokonszenvez velünk, hogy többes szám első személyben beszél. Miért fontos nekünk — mondja —, magyaroknak ez a világkiállítás. Az jut eszembe: de hát mit is mutathatnák meg kis hazánkból a külföldnek? Gyönyörű vidékeinket, erdeinket, de nem vigyázunk .rájuk eléggé. Még megyénkben is találhatók olyan építészeti emlékeit, ameiyeH egyedülállók Közép-Európában — s még távolabb. Hogy állaguk megóvására épp csak csurran-csep- pen? Ezzel jobb, ha nem büszkélkedünk. Ám a turistacsábításra, -marasztalásra mégiscsak gondolni kell. Sok ötlet született már ez ügyben. Az egyik a törökbálinti (?) mini-Magyarország, melyről éppen a szombati lapunk számolt be. Azonban milyen a véletlen?! Néhány héttel azelőtt, mielőtt hírét vehettük makettországunk tervének, egy friss szellemű idős úr állított be a Magyar Építőművészek Szövetségébe. Fölvetette: fel kellene építeni a nevezetes műemlékek kicsinyített mását. Mépedig a Szentendrétől Pilisszentlászlón át a Lepence-völgyig vezető út egynegyednyi szakasza mentén. Ügy vélte, a világkiállítás jó alkalmat jelentene a megvalósításra. Végtére is több országban találhatunk hasonlót. Amerikában a Disney-Land, Hollandiában a 'Madaro-dam. A Jeruzsálembe utazóknak az lBUSZ-program kínálja egy régi történelmi város makettjének megtekintését. Az ötlet szülője, dr. Csorba Ernő arra gondolt, hogy nemcsak az idegenforgalomnak lenne haszna a műemlék-makettekből, hanem az iskoláknak is. A természetben sétálva taníthatnák az építőművészet stílusait. Ügy képzelte, hogy az isrpert magyar építészeti emlékek — például az Operaház — mása mellé állíthatnák a bécsit és a párizsit. Ily módon tanulmányozhatnák a diákok a különböző irányzatokat a IV. századtól a XIX. századig. Mindezeket jól átgondolta, s alapos előtanulmányokat végzett. Dercsényi Dezső—Zádor Anna Kis magyar építőművészet című kötetéből kiírta a nevezetesebb épületeket. Sőt, képeket is gyűjtött a listához. Így kereste fel a szövetséget, ahol meghallgatták elképzelését. Nem zárkóztak el az elől sem, hogy kidolgozzák a megvalósítás mikéntjét, hogyanját. Ennek már másfél esztendeje. Ekkor kerestem meg dr. Csorba Ernőt, mert érdekesnek találtam elgondolását, de voltak aggályaim. Például az, hogy kik és miből építsenek. Ehhez is adott támpontot. Vállalkozhatnának különböző szakkörök, az MHSZ, iskolák, műegyetemi hallgatók, munkásfiatalok, nyugdíjas turisták. A szükséges anyagokat pedig gyárak, üzemek segítségével lehetne megvásárolni. Imigyen egy kicsit mindenki magáénak érezhetné e területet, ezáltal a védelme valamelyest garantálva lenne. Nem rombolnánk a makettekkel a tájat, nyugtatott. Ez benne is fölvetődött, avégett többször bejárta a környéket. Szakmailag hitelesnek fogadhatom el a véleményét, hiszen a Legfőbb Ügyészség közlekedési osztályáról vonult nyugalomba. Az eltelt időben néhányszor érdeklődtem az Építőművész Szövetségben: hol tart az ügy ? Kiderült, e témában két pártra szakadtak a szakemberek. Egyszer elutasítják, másszpr biztatják'’ a1 szerzőt. A napokban dr. Csorba Ernő meglátogatott a szerkesztőségben. Gyönyörű színes felvételeket hozott magával. Az unokái készítették a Lugano melletti Melinde-ben. Ott látható ugyanis a másfél-két em- bernyi magas műemlékeket bemutató mini-Svájc. Bárki megnézheti. Mialatt mi — vitatkozunk ... Vennes Aranka Kétszázezer forintos pályázat Kft-vei a terjesztésért Katasztrofális, de mégsem reménytelen a könyvkiadás helyzete — hangzott el egy tegnapi sajtótájékoztatón, amelyet a Magvető Kiadónál tartottak. Kristó Hagy István propagandavezető arról is beszámolt, hogy jövőre ugyan csökkentik az összpéldányszá- mot, viszont van, lesz saját boltjuk. Igaz ugyan, hogy egy nagy nyomda indításához nincs elegendő tőkéjük, azonban tervezik egy kisebb kapacitású saját nyomda üzembe állítását. Előrelépésnek számít, hogy a Váci úti Könyvesház mögött raktár céljára alkalmas helyiségeket bérelnek. Út a vevőkhöz Továbbra is nagy gondot jelent, hogy a terjesztőknek meghatározott éves keretük van — azaz egy-egy kiadótól mennyit rendelhet. Mivel ezeket a korlátokat nem lehet átlépni, ezért a Magvető egy kft. létesítéséről tárgyal, amelynek segítségével új utat találhatnának a vevőkhöz. A tájékoztatón ismertették a téli könyvvásárra készülő kiadványokat is. Sikerre számíthat az a sorozat, amely a Kék fény feleimet viseli és Szabó László szerkeszti. Valódi esetekről szólnak különböző kötetek, azonban ezeket írók dolgozzák fel, mint Molnár Géza, Berkest András, Zágoni Ferenc. Olyan árakat szeretnének gyarapítani, amelyeket a könyvszerető egyetemi hallgatók meg tudnak fizetni. Bikakolostort is Érdekes előtörténete van a Roosevelt és Hopkins című könyvnek, amelyet közös barátjuk, Robert Sherwood író adott ki a néhai elnök Sztálinnal folytatott tárgyalásairól. Számunkra ebben az a szomorú, hogy Magyarország neve kétszer sem szerepel benne, még Jalta kapcsán sem merül föl. Pikáns címet visel Szalai Károly regénytrilógiája: Bikakolostor. Am a tartalomból kiderül, hogy az elmúlt évtizedekről szól — alulnézetben: azaz a fiatal értelmiség látószögéből. Jogos és sürgető igényt elégít ki a hazai és határainkon túli Kortárs Magyar írók Kislexikona. Az 1959 és 1988 között élő és alkotó költőkről, Írókról, publicistákról, kritikusokról és irodalomtörténészekről közöl alapvető adatokat. Kristó Nagy István még egy nagyszabású vállalkozásról tájékoztatta a sajtó képviselőit: kétszázezer forintos pályázatot írt ki a Magvető az 1920—1990 közötti időszakot tárgyaló magyar irodalomtörténeti mű megírására. Ugyanis több mint fél évszázad múltán szeretnék ismét életre kelteni azt a kezdeményezést, amely az Erdélyi Helikon nevéhez fűződik. A magyar irodalomtörténet megírására hirdetett pályázatot akkor Szerb Antal el nem avuló munkája nyerte. Vonzó stílusban Olyan mű megírására ösztönzik a fiatal magyar irodalomtörténészeket — idehaza és határainkon túl —, amely közérthető és vonzó stílusban megírt kézikönyv. Terjedelme legfeljebb harminc szerzői ív lehet. A pályázónak részletes tervezetet és két, teljesen kidolgozott fejezetet kel! eljuttatnia — jeligés levélben! — a kiadóhoz, Irodalomtörténeti pályázat címmel. A kijelölt korszak fő irodalmi tendenciáit, és az 1945—56 közötti korszak irodalmi életének rajzolatát kell megadnia. A határidő 1991. január 15. A bírálóbizottság a legjobbnak ítélt tervezetet és fejezeteket 1991. 'június 15-ig ötvenezer forinttal jutalmazza, s egyúttal megbízást ad a teljes mű megírására. A megbízott pályázó a kiadást megillető szerzői díjazáson felül a fennmaradó százötvenezer forintos pályadíjat nyeri el. A kiadó huszonöt-huszonötezer forinttal jutalmazza a második, illetve a harmadik legjobb tervezetet és fejezeteket. V. A. KORFORDULÓ Pilisrörösvár — Werbeim Snapszliban és dartliban Alig több mint négy esztendővel ezelőtt — 1985 májusában — néhány lelkes ember kezdeményezésére, s mindössze 80 résztvevővel alakult meg Pilisvörösváron a nyugdíjasok klubja. Ma 420 állandó tagot számlálnak. Egy szeptember végi dél- előttön arról faggattuk Guth Istvánt, a nyugdíjasklub elnökét, mi a gyors fejlődés, a siker titka? Mi az, ami a pi- lisvörösvári idős embereket ebbe a közösségbe vonzza? Guth István nem bőbeszédű ember, ezért lassan indul a diskurzus. — Magam sem tudnám megmondani, hogy kezdetben mi ösztönözte, mi vonzotta a tagságot a közösségbe. Talán az, hogy az emberek sokszor magányosnak érzik m'agukat, keresik az olyan társakat — s ez különösen az idősebbekre vonatkozik — akikkel a korosztályi gondokat megvitathatják, véleményt cserélhetnek. — Talán nem szerénytelenség, ha arra is gondolunk — mondja Guth István —, hogy a vezetőség igyekezett gazdag ós változatos programokat biztosítani az érdeklődőknek. Ezekre eleinte ugyancsak né- hányan jöttek, de szájról szájra járt a hír, hogy jól érezték magukat, s akkor másoknak is kedvük szottyant, hogy közénk jöjjenek. Aki egyszer részt vett a klub összejövetelén legközelebb már a szomszédját is hozta. — A döcögő kezdet után egyre gyorsabb lett a fejlődés. Ma már előre kidolgozott éves program szerint .dolgozunk, mondja Guth István. Minden hónapnak meg van a maga eseménye. Az évet — január 1-jén — újévi bállal kezdjük. Ezt követi a farsangi bál, márciusban a húsvéti locsolóbál, pünkösdkor a pünkösdi bál, augusztusban együtt köszöntjük a búcsút, — s így tovább. A közös rendezvényeken kívül nagy vonzerejük van a klub rendezésében szervezett kirándulásoknak is. Voltunk Pannonhalmán, városnéző bevásárló kirándulást szerveztünk Bécsbe, a Komáromba vezetett kirándulás alkalmával lehetőség nyílott arra, hogy a gyógyító meleg vízben megmártózzanák azok, akiknek az ilyen fürdők az egészségüket szolgálják. Általában úgy tervezzük a kirándulásokat, hogy azokba beleférjen egy — az öreg csontokat gyógyító — meleg vizes fürdő. De azért mindig jut idő arra is, hogy, megtekintsük egy-egy vidék érdekességeit, nevezetességeit. Élénk a kulturális élet is. A nyugdíjasok nagy lelkesedéssel vesznek részt a nemzetiségi énekkar munkájában, szívesen látogatnak színházi előadásokat is. Nagy segítséget jelent számunkra, hogy a művelődési ház rendezvényeire a nyugdíjasok kedvezményes belépővel mehetnek. Népszerűségnek örvendenek a művelődési házban szervezett kártyaversenyek is, ahol sok évszázados hagyományokat őrző kártyajátékban — a snapszliban és a dartliban mérhetik össze a versenyzők az erejüket. Bizony nagy büszkeség, ha valaki e kártyajátékok bajnokának mondhatja magát. — Figyelemmel kísérjük a klubtagok egészségét is. Főként arra törekszünk, hogy a betegségeket megelőzzük, a fizikai kondíciót megőrizzük. Félévenként mindenkinek lehetősége nyílik, hogy részt vegyen az orvosi tanácsadásban. — Községünk ebben az évben ünnepli fennállásának 300. évfordulóját. Az esemény megrendezéséből is jócskán kiveszik részüket a nyugdíjasklub tagjait. Segítenek a helytörténeti érdekességek felkutatásában, sok hasznos tanácsot adnak a múlt eseményeinek felidézésében. Végül, de nem utolsósorban, fontos feladatunknak tartjuk a nemzetiségi szerveződést is. Ehhez kapcsolódik az a jó együttműködés, amit az NSZK-beli Werbeim nyugdíjasklubjával fenntartunk. Ennek a községnek a nyugdíjas- klubját a település polgármestere vezeti, aki funkcióját tártársadalmi munkában végzi, s maga is nyugdíjas. E jó kapcsolat egyik maradandó élménye volt az, hogy augusztus 12-e és 21-e között, a polgár- mester vezetésével, a werhei- miek egy csoportja látogatott hozzánk. Eljött velük 40 tagú fúvószenekarunk is. Jó hangulatú koncerten mutatta be nekünk ez az együtes a tudását. A búcsúzáskor meghívót adtak át részünkre, s most készülődünk, hogy a látogatást viszonozzuk. A pilisvörösvári nyugdíjasklub sokoldalú tevékenysége •tehát érthetően vonzza a község idős embereit ebbe a közösségbe. Hasznos és jó munkájuk talán példa is lehetne a megye más területén működő nyugdíjaskluboknak. Érdemes lenne arra gondolni, hogy a pilisvörösváriak és más érdeklődök kicseréljék tapasztalataikat, ily módon is segítve egymás munkáját. Orvosi igazolással Gondozási szabadság Ahol a fiatal családtagok valamennyien munkába jár- .nak, sokszor megoldatlan gondot jelent, ha ápolásra szoruló idős hozzátartozókról kell gondoskodni. 1988. január 1- jétől fizetés nélküli szabadság igénybevételével nyílik lehetőség a hozzátartozó otthoni ápolására, gondozására. Az otthoni ápolás szükségességét a körzeti orvos igazolja, és a munkáltató engedélyezi, legfeljebb kétévi időtartamra. Az ezen a címen engedélyezett egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot szolgálati időként kell figyelembe venni, ha erre az időre az igénybevevő nyugdíjjárulékot fizet. Ennek összege ljavi 150 forint (naptári naponként 5 forint). A nyugdijjárulékot minden hónap 10-ig lehet • a munkáltatóhoz befizetni, amely átutalja az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz. A fizetés nélküli szabadság mellé ápolási díjra vagy más egyéb jellegű rendszeres nyagj segítségre nincs lehetőség. A jelenlegi hatályos társadalombiztosítási jogszabályok alapján táppénz ilyen címen nem folyósítható. így ezt a lehetőséget csak azok a családok tudják igénybe venni, hol az egyik kereső kiesése nem jelent komoly anyagi gondot, vagy más forrásból pótolni tudják a kieső jövedelmet. A helyi szociálpolitikai szervek, intézmények (tanács, gondozási központ) úgy próbálnak segíteni az otthon ápolást végző családok anyagi problémáin. hogy tisztelet- díjas társadalmi gondozóként alkalmazzák az ápolást végző hozzátartozót, ha vállalja, még más rászoruló idős ember ellátását is. Az otthon melegét adva Már otthonosan érzik magukat a ráckevei — Kazinczy utcai — idősek klubjának tagjai a megújult épületben. A nyári szünet után szeptemberben már előre meghatározott program szerint megy az élet. Az elmúlt napokban közös sétát tettek az Architektúra gyorslakóházas lakótelepén, együttesen megünnepelték a Mária, Rozália és Lajos névnapokat, jó hangulatban tartották meg a „Ki mit tud?” vetélkedőt. A szórakozás mellett természetesen komolyabb programok is a napirenden szerepeltek. Orvosi részvétellel beszélgettek a gyógyszerek használatáról, a magas vérnyomásról és annak ellenszereiről, az időskori étkezés változatosságáról. A napokban fővárosi művészek — Németh Marika és Marity Péter — látogattak el hozzájuk, hagy zenés programjukkal szórakoztassák az idős embereket. A különböző rendezvények mellett vidáman, az otthon melegét adva telnek a többi napok is. A klubszobában tévét néznek, kártyázgatnak és kicserélik egymással gondolataikat. A közös véleménycsere könnyíti a hétköznapi gondok megoldását.
